Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

rtyi he erei iMívlap 1964. NOVEMBER 3, KEDD A nyugdíjas szakemberek újabb lehetőségei A műszaki dolgozók és szak­munkások legtöbbje alkotó, cselekvő készségük teljében éri el a nyugdíjas korhatárt. Köziflük sokan éppen ezért sérelmezik, hogy nyugdíjaz­tatásuk után nem volt elég le­hetőségük több évtizedes szakmai tapasztalataik hasz­nosítására. Pedig ez nemcsak nekik lett volna hasznos, ha­nem a népgazdaságnak is. A korábbiakban a nyugdí­jasok részére külön kereset­ként engedélyezett 500 Ft-on felül, korlátozás nélkül csu­pán az újítási, s találmányi díjat fizethették ki. Ha • azon­ban az újítások vagy találmá­nyok kivitelezésében vettek részt, az ezért járó munkadíj összege nem haladhatta meg az 500 Ft-ot. Ennek következ­tében éppen olyan területen nem használhatták fel a nyugdíjas szakemberek segít­ségét, ahol tudásukra, tapasz­talatukra a legnagyobb szük­ség lett volna. Az MTESZ tagegyesületeiben és a kü­lönböző szakszervezeti műsza­ki bizottságokban tevékeny­kedő nyugdíjas újítók már jó ideje szorgalmazták a külön­böző fórumokon a korlátozás feloldását. Most a nyugdíjas szakem­berek sok tízezres tábora örömmel veheti tudomásul, hogy észrevételeiket és ja­vaslataikat az illetékesek is figyelembe vették. A SZOT társadalombiztosítási főosz­tály nemrég új ügyviteli uta­sítást adott ki a nyugdíjjog­szabályok végrehajtására. Az utasítás szerint — az 500 Ft- os engedélyezett különkere­setnél ezután figyelmen kívül hagyják nemcsak az újítási és feltaláló dijakat, hanem a ter­vezői, szerkesztői és kivitele­zői munkadíjakat is. Az új rendelkezés egyértelműen ki­mondja — és ez nagyon lé­nyeges az újítómozgalom fej­lődése szempontjából —, hogy a közreműködői és tapaszta­latcsere díjat is korlátozás nélkül ki lehet fizetni. Hogy ez mit jelenthet a népgazda­ság számára, elegendő utalni arra: a múlt esztendőben a vállalatoknál mintegy 44 ezer tapasztatalatcsere-javaslat várt elbírálásra. A nagyszámú javaslatnak azonban csak 20 százalékát fogadták el kísér­letre, ill. megvalósításra, 65 százalékát elutasították, 15 százaléka pedig elbírálatlan maradt. A rossz „hatásfok” főként azzal magyarázható, hogy a vállalatoknak nem állt rendelkezésükre elegendő szakember a javaslatok gya­korlati kivitelezésére. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy — megfelelő díjazás mellett — nyugdíjasokat is bevonhassunk ebbe a mun­kába. A rendelkezés tehát a nyugdíjas szakemberek továb­bi alkotó munkájának újabb lehetőségeit nyitotta meg. Most a vállalatok műszaki, gazdasági és mozgalmi veze­tőin múlik, miként tudják hasznosítani szakmai ismere­teik gazdag tárházát. Tokár Péter Postab'élyegek 3000 évvel ezelőtt? Egy ismert angol egyipto­lógus érdekes közleményt adott ki a fáraók-korabeli egyiptomi postaszolgálatról. Állítólag három régi papí- rusztekercs került napvilágra s mind a három tekercsen egy külön ragasztott négy­szög alakú színes papírusz- cimke látható, amelyre hie­roglifákkal ez a szöveg van ráírva: „A futár díja fizetve!” Ez az új lelet azt mutatja, hogy már 3000 évvel ezelőtt továbbítottak küldeményt a mai postabélyeghez hasonló bérmentesítő címkével. Fúrótorony alapozás előregyártott elemekből A testvériség törvényei szerint 250 közös építkezés A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa országainak rop­pant mennyiségű fűtő- és nyersanyagra van szükségük. 1980-ban — előzetes számítá­sok szerint 3400 millió tonna fűtőanyagra, 3500 milliárd ki­lowattóra villamosenergiára, 330 millió tonna acélra. Sok-e ez, vagy kevés? összehasonlí­tásképpen csak annyit, hogy ezek az országok 1960-ban 970 millió tonna fűtőanyagot és 407 milliárd kilowattóra villa­mosenergiát termeltek. Lengyelország: Magyarország — 100:2 A KGST-országok fűtőa­nyag-, villamosenergia- és nyersanyag-szükségletének ki­elégítése bonyolult feladat. Is­meretes: a bányászat és az energetika a két legnagyobb beruházást igénylő iparág. Nyilvánvaló, hogy roppant kiadásokat jelentene, ha a feldolgozó ipar 1960—1980-ra tervezett felfuttatása érdeké­ben saját erőből próbálnák a tagországok kielégíteni nyers­anyagszükségletüket; Erre több ország egyszerűen képtelen PYGMALION SHAW-BEMUTATÓ SZIGETSZENTMIKLÓSON Ha azzal kezdem, hogy mi­lyen legendát örökített meg a mitológia Pygmalionról, Ciprus mesebeli királyáról, Shaw gyilkos szatírával és . mélységes szeretettel megírt , vígjátéka félremagyarázhatat- lan értelmet kap. A nevezetes király, aki — ha éppen nem királykodott —, szabad idejét szobrászkodással töltötte. Egy­szer a szépség és a szerelem istennőjének, Aphroditének alakját faragta márványba és művébe halálosan beleszere­tett. Könyörgésére a jó szívű istenek életre keltették a szob­rot, Pygmalion tüstént felesé­gül vette és tőle született Paphos nevű fia. Shaw Pygmalionja egy fiatal angol nyelvtudós, Higgins ta­nár, aki márvány helyett egy szurtos, műveletlen, de tiszta szívű utcai virágáruslányból faragja meg az angol közép- osztály társasági hölgy-ideál­ját, fogadásból, kurta hat hó­nap alatt. A végén persze, be­leszeret alkotásába, de addig, három remek felvonáson át George Bemard Shaw minden alkalmat felhasznál, hogy utolérhetetlen szellemességgel kifigurázza a polgári társada­lom szemléletének elképesztő gyarlóságait. Az Állami Déryné Színház valóban kultúrmissziót teljesí­tett, amikor műsorára tűzte Shaw darabját és megkezdte vele az országjárást. Szomba­ton este a Csepel Autógyár szigetszentmiklósi művelődési otthonának színpada adott haj­lékot a népszerű remekműnek. Shaw is, a Pygmalion is, de a Déryné Színház lelkes együt­tese is sokkal nagyobb érdek­lődést érdemelt volna, mint amilyen ezen az estén megnyi­latkozott ebben a szép és kor­szerű művelődési otthonban. A nézőtér fele bizony üresen maradt (a szomszédos étterem egyidejűleg elég zsúfolt volt), de a kis közönség annál na­gyobb élvezettel nézte és hall­gatta végig a szép produkciót. Hogy mi lehetett ennek a mér­sékelt érdeklődésnek az oka, azt pontosan megállapítani ba­jos lenne. Talán a szervezés körül történtek mulasztások, lehet, hogy a szigetszentmikló- siak — többségükben az autó­gyár dolgozói — szombat este lévén, inkább a fővárosban ke­restek szórakozást, de az is le­het, hogy a fővárosi színházak ismeretében nem volt elég bi­zalmuk a „vidéki”-nek tartott Déryné Színház előadása iránt. Ha ez az igazság, akkor itt előítéletről, sznobizmusról van szó. Az együttes áhitatos lélek­kel és legjobb képességeivel vállalkozott a nagy író művé­szetének tolmácsolására. Sima, fordulatos előadásában eleve­nedtek meg Shaw annyira jel­legzetes, olykor karikatúra­szerű, de torzított vonásaikkal is valóság-hű alakjai. A fiatal Higgins professzor ajkán hi­telesen szólaltatta meg a nagy angol gúnyolódó társadalom­kritikáját Zeke László. Rokon­szenves, jó partnere volt Gizi virágáruslány szerepében Vá­ra di Vali, aki tiszteletre mél­tó önmérséklettel alakult át úgynevezett szalonképes úrinő­vé. Nyerges Ferenc kissé talán túlrajzolta a csavargó Doolitt­le figuráját, de azért igen mu­latságos alakítást nyújtott. Gönczöl Anikó a jellegzetesen angol házvezetőnő, Pearcené szerepében megérdemelt si­kert aratott, viszont Hídvégi Elek mintha kissé kényelmet­lenül érezte volna magát Pickering ezredes maszkjában. A középosztálybeli társaság többi alakja, Bocskai Izabella (Higginsné), Tordai Lili (Eyns- ford-Hillné), Kádár Flóra (Klá­ra), Horváth Ferenc (Freddy), Kulcsár László (komornyik) és Sárost Mici (szobalány) egy­forma buzgalommal vett részt az együttes játékában. Csongrádi Mária, a rendező, sok ügyes ötlettel fokozta az előadás életszerűségét, de ta­lán nem ártott volna, ha egyik­másik szereplő szövegmondá­sán Higgins professzor módsze­rével javít valamicskét. (m. 1.) tói mintegy 13 millió tonna dúsított ércet, több mint 400 ezer tonna kálium­műtrágyát, valamint rezet, ólmot, cinket, • szenet, alu­míniumot és ként. Nem összegezed — sokszorozódás! A nemzetközi szocialista munkamegosztás és a léte­sítmények építéséhez kölcsö­nös segítség: a testvéri együttműködés egyik alapvető formája, a KGST-országok gazdasági fejlődésének fon­tos feltétele. Már az 1964— 1965-ös beruházási tervek egyeztetésének első szaka­szában mintegy 250 új, nagy létesítmény közös létrehozá­sának megvitatására került sor. A nemzetközi szocialis­ta munkamegosztás: az erő­feszítéseknek nem csupán egyszerű összegezését, hanem — megsokszorozását teszi le­hetővé. A ROSSZ GEPKGCSIVEZETO- NŐKRE... panaszkodnak egyre többen Angliában. Az angol autóveze­tőnők egyesülete most újság­ban tiltakozott a vád ellen, mondván, hogy tulajdonkép­pen nem a nők vezetnek rosz- szul, hanem a nőies Beatles- frizurát viselő fiatalemberek. Az olaj- és földgázbányá­szatban a kutak alapozási munkáinak elvégzése a dol­gozók átlagon felüli igénybe­vételét jelenti. A kutak mé­lyítésénél használt több eme­let magas fúrótornyok ala­pozása körültekintő munkát igényel. Az építkezés körül­ményei — az, hogy az épít­kezést gyakran a lakott tá­jaktól, utaktól messze, az idő­járás szeszélyeinek kitéve kell végezni — ezt a munkát na­gyon megnehezítik s költsé­gessé teszik. Elegendő, ha megemlítjük, hogy egyetlen kút alapjainak megépítésé­nél több mint 200 köbméter kavicsot használnak fel. És bármilyen jól is előkészíte­nek egy-egy munkahelyet, a kedvezőtlen időjárás napok­ra, sőt hetekre is hátráltathat­ja az építés megkezdését, il­letve befejezését. Komornoki László olajmér­nök, a nagylengyeli olajme­zők üzemegységének vezetője feltette magának a kérdést; hogyan lehetne ezeket a mun­kálatokat meggyorsítani, il­letve miként lehetne az ala­pozásának problémáit is? El­készítette a fúrótorony-alapo­zás tervét, mely az eddig ké­szített alapozástól eltérő meg­fontolásokból indult ki. Az alapot tíz részre bontotta, amelynél minden egység egy önálló előregyártott elemet képezett. Ezeket az alaprésze­ket azután akár zárt helyiség­ben is lehetett gyártani. Az előregyártott elemeket az épí­tés színhelyén csak „össze kellett szerelni”. Komornoki újításának nagy- szerűsége egyszerűségében és gazdaságosságában rejlik. A nagylengyeli olajmezőkön az idén már több mint száz kutat alapoztak ezzel a módszer­rel. Eljárása az eddig használt módszerekhez képest egyhar- madára mérsékelte a fúróku- tak alapozási idejét és költ­ségét. Az idén csak a nagy­lengyeli olaj mezőkön ezideig több mint 500 000 forintot ta­karítottak meg. Az újításokra felfigyeltek a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat műszaki vezetői is, és' előreláthatólag már az idén lenne, nemcsak az óriási ki­adások miatt, de azért is, mert több országban hiányzik egyik­másik ásványkincs, vagy csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. így például, ha a geológiai íűtőanyagkészletet vesszük, és Lengyelországot vá­lasztjuk kiindulásul, akkor Lengyelországban az egy főre jutó geológiai fűtőanyagkészlet 100 lesz, de Csehszlovákiában csak 17, az NDK-ban 16, Ro­mániában 5, Bulgáriában 4, Magyarországon pedig keve­sebb, mint 2. Hasonló a hely­zet az érckészletek, vagyipari nyersanyagok és más természe­ti kincsek esetében is. Bulgá­riának például számottevő színesfém készletei vannak. Ám olyan nagy színesfém-fel­dolgozó országok, mint Cseh­szlovákia és az NDK, kényte­lenek külföldről vásárolni az anyagot. • Lengyelország, az NDK és Csehszlovákia évente nagy mennyiségű bauxitot im­portál, míg Magyarországon ebből óriási készletek vannak, csakhogy itt nincs elegendő energiaforrás ahhoz, hogy iga­zán nagymértékben legyen alu­míniumgyártás. Hat ország íoszforitbányája A KGST működésének tizen­öt esztendeje alatt szerteágazó és gazdag tapasztalatokra tett szert a testvéri országok együttműködésének megszer­vezésében. Az utóbbi időben mind gyakoribb a beruházási tervek összehangolása. Elter­jedt az együttműködésnek olyan formája is, mint egyes, egyszerre több ország fejlődé­se számára nagy fontosságú ob­jektumok közös építése. Pél­da erre a Barátság kőolajveze­ték, a Béke egyesített energe­tikai rendszer, a Haldex ma­gyar—lengyel közös vállalat és a többi. Jelenleg a Szovjetunió, Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország és Cseh­szlovákia egyesült erőfeszí­tésével foszforitbánya épül. Csehszlovákia és Magyaror­szág közösen erőművet épít a Dunán. Lengyelország és a Szovjetunió a kálisóterme- lésben fogott össze. Az ilyen együttműködés kölcsönös előnye nyilvánvaló és vitathatatlan. Az erőfe­szítések egyesítése révén az .xxxxxxxxxxx^xxx^xxx^v^xxo^xvo^xxxxxxxxx^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx együttműködő országok nagy \ arányokban végezhetik a tér- \ mészeti kincsek feltárását és < kitermelését, s így viszony-i lag csekély ráfordítással ol- í cső nyersanyagot nyerhetnek. \ Bulgáriának például nehéz í lenne csupán a saját ere- j jére támaszkodva megépíte- j ni egy olyan nagy vállala-! tot, mint a Aíedeí-kombi- i nát, amely évi nyolcmillió i tonna rezet fog kitermelni \ és feldolgozni. Kisebb vál- j lalat létesítése azonban ezen j a lelőhelyen nem lenne gaz- j daságos. A feladatot Bulgá-1 Ha Csehszlovákia segítségé- i vei könnyebben oldhatja j meg. Csehszlovákia hitel ke-1 rétében szállítja le a bánya ] építéséhez szükséges vala- j mennyi berendezést, valamint j a dúsító felszerelését és a j már működő rézolvasztó re- i konstrukciójához szükséges i berendezéseket. Csehszlovákiának ez ugyan­csak előnyös, mert ily mó­don a lehető legkisebb ki­adásokkal kielégítheti elekt- rolitréz-szükségletét. Hasonló akciók keretében kap Cseh­szlovákia a KGST-országok­BB TERVEI A népszerű francia film­színésznő — Brigitte Bardot — tíz hónappal ezelőtt for­gatta utolsó filmjét „Bűbájos bolond” címmel. Jelenleg há­rom filmforgatókönyvet ta­nulmányoz: Louis Malle: „Viva Maria” című forgató- könyvét, amelyben Bardot énekesnőt alakítana; egy zenés vígjátékot Javques Demynek, „A cherboung-i esernyők” című cannes-i díjnyertes film rende­zőjének következő filmjét és Darryl Zanuck 1965 végére beütemezett bűnügyi törté­netét, amely Robert Thomas: „Csapda egyetlen férfinak” című írásából készül. Előregyártott elemekből készített fúrótorony-alapozás (Kép és szöveg: Tokár Péter) pozási munkát a műszakilag lehetséges legrövidebb időre mérsékelni, a munkát össze­sűríteni? Abból indult ki, hogy a kor­szerű épitőtechnika lakótele­pek, épületek, üzemek, hidak emelésénél már előnyösen használja az előregyártott építőelemeket. Miért ne le­hetne ugyanezen a módon megoldani a fúrótornyok ala­több kút fúrótelepítésénél fel­használják az újítást. A kőolaj- és földgázbányá­szat dolgozóira vár most a feladat, hogy szerte az ország­ban — ahol csak fúrótornyo­kat építenek — minél előbb átvegyék Komornoki László újítását. Az újítás országos bevezetése sok millió forint megtakarítást jelentene nép­gazdaságunknak. Vasárnap délután. Kökör­csin III. páros lábbal ugrik Gyomoré gyomrába, Kiloka kinyomja hátvédje vakbelét, Zambes pedig a játékvezetőt knockoutolja. Hallhatjuk a szpíker hangját: „A fiúk ki­csit idegesek" S a néző? Az viszonylag nem. Sőt, kedvenceihez mér­ten: feltűnően nyugodt. Pedig az elmúlt héten főnöke kétszer is szobájába hivatta és egyen­ként csapdosta fejéhez a hibás kimutatásokat; Mucika, a csi­nos gépírónő csattanós po­fonnal jutalmazta és a felesé­génél való beárulását is kilá­tásba helyezte, amikor rossz helyen akarta mélyíteni a domborzatra vonatkozó föld­rajzi ismereteit; nem készült el idejében az ebéd és éhesen rohant a stadionba, hogy a helyét el ne foglalják, az a büdös kölyök is éppen ma akart az állatkertbe menni és még mindig azt hajtogatja itt mellette: „Apu, a vízilónak milyen színű tolla van?”. Szó4 val a néző az nem ideges. A rádióból éppen most kér­dezi egy hang: „Lehet ezen csodálkozni?”. Tóth István megértés, minden idegeske­dés, kapkodás mellőzésével. Az edzőmérkőzés előtt, amelyre szerdán kerül sor, az edző hangsúlyozza: „Nyu­godtan játsszatok gyerekek, ahogy megbeszéltük. Nincs tét, felesleges a kapkodás, izgalommentes játék a cél. Csak ésszel. Ne hallgassatok a settenkedő indulatokra”. Csütörtökön és pénteken újabb edzések, amelyeken szinte a pálya fölé lehetne függeszteni a transzparenst a messzire tündöklőén hival­kodó jelmondattal: „Nyuga­lom. Semmi idegesség”. Az aztán természetes, hogy szombat reggel rejtekhelyre vonul az egész csapat, meg­nyugodni a vasárnapi nagy küzdelem előtt. A rejtekhely egészen titkos, pontos helyét csak a napilapok közük. Más­fél nap teljes kikapcsolódás, csendes szórakozás, az idegek megnyugtatása, hogy vasárnap aztán ne legyen baj. A rádióriporter, a televíziós közvetítés kommentátora egy- egy parázsabb jelenetnél nyugtatgatja a hallgatókat, a nézőket: „Idegesek a fiúk ... kapkodnak ... bizony, kicsit idegesek ...” Sokszor még azt is megkérdezik: „Lehet ezen csodálkozni?” Vasárnap este. Már néhány órával a mérkőzés után közös vacsora, az edző nyugtatgatja fiait: „Elég a fociból. Más is van a világon. Beszélgesse­tek nyugodtan mindenről”. Hétfő. Délelőtt fürdő, masz- százs, délután közös kirándu­lás, semmi munka, mert kell a nyugalom, nem szabad ide­gesíteni a gyerekeket, hiszen közeleg a sorsdöntő rangadó. Csak nyugalom, pihenés. Kedd délelőtt csak egy kis könnyű átmozgató edzés, dél­után valamivel komolyabb megterhelés, de még a hango­sabb szót is szigorúan kerülni kell. Nem lehet a vitának még árnyéka sem, csak barátság,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom