Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
A szabadság hajnalán... A délutáni órákban Cegléd légteréből hazafelé tartó szovjet repülőket hasztalan lőtte az új majorban felállított német légelhárító tüzérség. Azon a délutánon a harmadik hullám húzott el Jeges felett... Közben a német parancsnokság nagyszabású bekerítési tervet dolgozott ki. Számításuk szerint a szovjet csapatok kelet felől támadnak majd Jegesre. ök pedig az újszászi Lapu erdőből és a ceglédi Varjasból bekerítik őket. A szovjet vezérkar áthúzta a németek számítását. Nem a keleti irányból támadtak, hanem Cegléd térségéből. Hiába volt a nagy igyekezet a németek részéről. Pedig erősen megszervezték a védelmet. Előnyükre volt a sík terület után következő dombos vidék, az összefüggő szőlőtáblák rendszere, valamint a terepet jól álcázó négy erdő. Az újtelepi részen páncéltörőágyút, előttük harminc-negyven méter szélességben gépfegyvereket telepítettek. A telepi erdőtől a Lapu erdőig aJcnamezőt létesítettek. Így várták a szovjet támadást. Elérkezett az est, hamar sötétedett. Egyszerre Abony felől feldiibörögtek a T 34-esek. A falu szélén eldördült egy páncéltörő. A gránát szikrázva vágódott le a második harckocsiról. Most ők következtek. Három összpontosított lövés az első három harckocsiból. Telitalálat! A német ágyút kifordította helyéből a légnyomás. A katonák jajgattak, az álcázó gallyak lángba- borultak. A páncélautó a szemközti ház mögül lázas sietséggel felzúgott, és elrobogott, a megmaradt nácikkal. Ez volt az előjátéka Újszilvás felszabadításának. Mi a krumplis gödörbe mentünk le, amikor besötétedett. Valahol délkelet felől megszólalt egy „Katyusa”, szovjet sorozatvető. Mennydörgésszerű robaj hallatszott a Fácános erdő felöl, ahová becsapódtak a lövedékek. Az újföldi részen aknavetők puf- ! fantak. Lőtték a szőlőkben la- pító németeket. A csillagos égen megjelentek a szovjet ; vadászok, lőtték az ellenséget. ! Mi pedig szorongva ültünk a krumplis gödörben. Édesapánk meggyújtotta a petróleumlámpát. Fényénél sápadt és ijedt arcokat lehetett látni. Mi lesz velünk? Egy-egy nagyobb dörrenésnél tenyérnyi darabokban hullott a vakolat a gödör faláról. A nagyobb robbanások közötti szünetekben idegesítően peregtek a géppisztolyok. Hiába igyekezett bennünket megnyugtatni édesapánk, mi csak szorongva vártuk a reggelt. De jó lenne még egyszer látni a napot! Megnéztük az órát. Este tízet mutatott. A lövések, kattogások egészen közel hallatszottak. Furcsa volt, hogy délről, a Kapitány-tanya irányából lőttek. Mi is, akárcsak a németek, keletről, Abony felől vártuk a támadást. De a szovjet csapatok Ceglédről támadtak és hátbakapták a németeket. Azok fejvesztetten menekültek a Fácánosnak, és a Kútárnak. Attól tartottak, hogy beszorítják őket saját aknamezőjükre... Minket, gyerekeket a sok izgalom után elnyomott az álom. Amikor felébredtünk. az abonyi úton már szovjet harckocsik száguldottak nyugat felé. A nap felkelt, keskeny, vörös csíkban szűrő- j dött be fénye a krumplisgödör ajtajának hasadókán. A lövések tőlünk nyugatabbra ropogtak. Feltárták az ajtót. A nap- ( sugár széles aranykévében zú- | dúlt be ránk, és az ajtóban ott állt géppisztollyal a nyakában, szélesen mosolyogva és érthetetlen szavakat kiabálva a szovjet katona. 1944. november kilencediké, reggel volt. Dudás István NAGYKA.TA1 JÁRÁS R ESZ ER E I. ÉVFOLYAM 30. SZÄM 1964. NOVEMBER 7, SZOMBAT HÍREK Ritmusrakéta címmel vasárnap este 8 órai kezdettel az Országos Rendező Iroda műsort rendez a járási művelődési házban. A műsorban több országos hírű színész is fellép, közöttük Bessenyei Ferenc, Krencsei Mariann, ifjú Latabár Kálmán, Morlan bűvész és Balassa Tamás tánczenekara. Űj irodalmi összeállítással köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját a járási irodalmi színpad. Az ünnepi előadást Tá- piószentmártonban tartják. Napliözioíthon kezdi meg működését a napokban Farmos-Rekettyési Általános Iskola mellett. Járásunkban első napköziotthon, mely külterületi iskola mellett működik. Lengyel újságíró járt vendégségben a Tápióhajta Vízgazdálkodási Társulatnál az elmúlt héten. Górmikowski Ezechiel a „Chlopska Droga” főszerkesztője tanulmányozta nálunk a víztársulatok működését és szervezeti felépítését. A Madách-évforduló alkalmából Molnár László tanár nagysikerű előadást tartott a járási könyvtárban. Tápió-parti diadal: A PÉLDÁTLAN IRAMBAN FEJLŐDŐ KÖZSÉG Szecső maholnap a járás második helyén Ami a lakosság számát és az építkezéseket illeti, a járás községei közül Tápiószecső fejlődik a leggyorsabban. A járás lakóházépítkezésének majdnem negyedrésze esik Tápiószecsőre. Az 1960-as népszámláláskor még a negyedik helyen álló község, a népesség számában azóta — a statisztikai hivatal 1962 január elsejei adata szerint — megelőzte Tápiószelét és minden bizonnyal utolérte, vagy már el is hagyta Tápiószentmártont, a járás eddig második községét. Ezt a gyors fejlődést tovább lendíti előre, hogy 1965 tavaszán több, mint száz újonnan kialakított házhelyen indulhat meg az építkezés. A lakosság számának gyors növekedése és a nagyarányú építkezés nagy felelősséget ró a negyvenkilenc tagú tanácsra. Tagjai és bizottságai nagy többségükben igyekeznek . is megfelelni választóik bizalmának. Megfontolt, a község gazdáihoz méltó döntéseik eredményeként sikerült elérni, hogy az elég szűkös lehetőségek ellenére, meglehetősen sokra jutottak. A tanácsválasztások óta két körzeti orvos számára biztosított a falu új lakást, rendelővel. Rendezték és villamosították a falu legszebb és leghosszabb utcáját, a kétki- lométeres Szabadság utcát. Saját erőből, s jelentős állami támogatással mintegy kétmillió ötszázezer forintos költséggel bővítették és átépítették a község villanyhálózatát. Ez év végére a község minden utcájában ég majd a villany. A pár évvel ezelőtti egy transzformátor helyett már öt áll készen a falu belterületén. Azért, hogy ezek közül csak három működik, a Szolnok megyei Építő és Szerelőipari Vállalat a felelős. Ugyancsak ők hibáztathatok azért is, hogy a községben újonnan villamosított tizenhét utca közül hatban — a befejezetlen munka miatt — máig sem ég a villany. A két év előttihez viszonyítva szemmel látható a fejVÁZLAT Holnap: KISZ-járási küldöttértekezlet Holnap délelőtt 9 órakor kezdi meg tanácskozását a KISZ járási küldöttértekezlete Nagykátán, a pártbizottság dísztermében. Százhúsz küldött képviseli a járás fiatalságát. Képviselőket küld a budapesti XIII. kerületi KISZ- szervezet is, mellyel a nagy- kátaiak évek óta gyümölcsöző baráti kapcsolatot tartanak fenn. A százhúsz küldött közel ezerhétszáz tagot képvisel. A mintegy öt és félezer úttörő és kisdobos nevében csapatvezetők, pedagógusok, ifjúvezetők lesznek jelen. A küldöttértekezlet iránt komoly érdeklődés tapasztalható a KISZ-tag- ság körében. Az értekezlet ismertetésére visszatérünk. Piroslik már a háztető Apró István örökké mosolygó arca emelkedik a tető fölé. Hullik a korhadt nád. Szorgos kezek szabadítják meg az öreg házat molyos kalapjától, amelyen az utóbbi időben becsorgott az eső Ma már nyugodtan tervezgeti a ház további szépítését a csinos cseréptető alatt özvegy Kovács Györgyné, a nagykátai vasutasnő. Mi történt? Csoda? Építőiparunk pálfordulása? A ktsz vagy a kisiparosok csodamunkája? Ne találgassuk. A nagykátai vasútállomás szocialista brigádja folytatta azt, ami nálunk már szokássá vált. A testvéri Összetartozás. munkatársi segítség gyönyörű, újabb virága nyílt ki. Piroslik a háztető, mint a tüzes szegfű, hirdeti az emberi összefogás hallatlan alkotó képességét. Hogy is született a szocialista brigád? Minden munka csak akkor jut valamire, ha szervezetten, jó kedvűén végzik. Jól tudta ezt Kaposi István állomásfőnök. Felismerte a szocialista összefogásban rejlő roppant erőt. Az állomás szocialista brigádja élén ügyes szakember, Apró István áll, aki a szabadságából százhuszonnyolc munkaórát áldozott "el, hogy a munka befejezéséig állandóan az építkezésen legyen. A brigád többi '.agjai Szarvas József, Lengyel Pál, Szabados József, Bodócs József és felesége, Pásztor László, Patócs József és Juhos Sándor a napi szolgálat befejezése után, a pihenés helyett ácsolták a ge- j rendét, szegezték a léceket, hordották a cserepet. Kétszáz munkaóra . .. kész a háztető. Valamennyien tehetségük javát adták. Ki délután, ki reggel, ki délben érkezett. Siettek, mert meg akarták védeni az időjárás szeszélyétől az öreg házat. Örökös jó kedv uralkodott a brigádbán. A mindig mosolygó Apró István keze alatt percről-percre nőtt a kis ház. Mindenkinek tudott munkát adni. a nap bármelyik szakában jöttek is Mindezt pénz nélkül csinálták. Emberségük azonban gazdagodott. Biztonságérzetük erősödött. Ma már tudják, hogy soha nincsenek egyedül. Állandóan támogatják egymást. Igazolták az emberi összefogás hallatlan erejét. (rád a) (Iván Mária rajza) Az Urai erdeiben a fehérek ellen A tápiószentmártoni takarékszövetkezet új épületet kapott. A szép, modern épület ünnepélyes átadására hamarosan sor kerül. Ez a takarékszövetkezet egyébként első j helyen áll a megye takarék- j szövetkezetei között. KISS JÁNOS ott verekedett az Uraiban. Vörös bajtársaival együtt kergette Kolcsak fehér seregét. Tizenöt nyarán került az orosz frontra. A fegyverek pokoli lármája és pusztulás mindenütt. közben maró éhség gyötörte őket. így ment ez majdnem két évig. Éjszakákon, ha a fegyverek elhallgattak, keserves vonítások törték meg a csendet. A lövészárkok körül Ukrajna üszkös falvaiban vérszagra gyűltek a kóbor kutyák. Minden porcikájuk megunta már a „szent háborút”. Sokszor összejöttek, már akkor is, a túlsó oldalon levő orosz bakákkal. Feltűnt, hogy az „ellenség” katonái éppen olyan emberek, mint ők. Ha beszédüket nem is értették, de a cigaretta kínálgatásban nem láttak semmi ellenséges szándékot. EGYIK ÉJSZAKA egy felgyújtott falu fénye mellett kézi tusára ment az ezred. Szuronyszegezve, fegyelmezetten lépett a sereg. Kiss János még hallotta a tiszt parancsszavát. — Csak ha meglátod az ellenség szeme fehérjét, akkor döfd a szuronyt, hogy biztosan eltaláld! A többit már elnyelték az oldalból támadó kozákhad kur- jongatásai. Kiss János akkor eszmélt fel, amikor a többi fogollyal együtt vonatra tették. A vonat elindult, és ő már tudta, hogy Szibéria vár rájuk. Tévedett. Alig értek át a Volgán, amikor az egyik állomáson feltörték a kocsi ajtaját és bekiáltották: — Péterváron győzött a forradalom! Ezt mondták oroszul, meg ezt is, hogy nincs háború az egyszerű emberek között. Csak a földesurak, és gyárosok ellen kell hadat viselni. — Mindenki szabad! És ha hazajut? Bakancsáról már a fronton leszakadt a papírtalp. Mi várna rá otthon, mégha nem is fognák el és vinnék újra a lövészár Aha? Üres hombár, rozzant viskó, penészes falakkal, benne a beteg asszony hat gyerekével. MILYEN NAGY a Volga! Ö eddig a Tiszát tudta legnagyobbnak. A Tisza túlsó partján egy dombon emelkedett a gróf hófehér kastélya. Vadászat után reggelig tartott benne a tivornya. A bent dőzsölök parancsára vitték mészárszékre a Kiss Jánosokat, és éppen azok ellen, akik most Péterváron és itt a Volga partján a szabadságot adták vissza. Kiss János később szép híreket kapott hazulról. Hogy elkergették a grófot, meg, hogy Salgótarjánnál áll a harc. Már indulni készült haza, mikor újabb hírek érkeztek. Újra fehér kesztyűs hóhérok ölik otthon a parasztot, a kommunistákat, s mindenkit, aki csak részt vett a Tanácsköztársaságban. És mivel otthon nem tehette meg, messze az Ural ■erdeiben kezdett harcolni a fehérek ellen. ' MIKOR Kiss János ott Nagykátán visszagondol az uráli harcokra, és megpróbáltatásokra, mostani életét összeveti a régivel, úgy érzi. ez a harc nem volt hiábavaló. Köszegvári József lődés a művelődési otthon, a tanácsháza, az iskola épületéi és az FMSZ bolthálózata tekintetében. Az iskolai napköziotthon is azóta kezdte meg működését. Két pedagóguslakást a közeljövőben vesznek birtokba leendő lakói. Talán még a faluban is vannak, akik nem tudják, hogy milyen szép és jól felszerelt könyvtár működik a tanács épületében. Legörvendetesebb a fejlődés a termelőszövetkezetben. Két évvel ezelőtt még járásszerte a legrosszabbként ismerték, ma ha nem is a legjobb, de feltétlenül a jobbak közé tartozik. Az elmondottak után azt hihetné valaki, hogy ha a folyamatban levő munkák befejeződtek, nem is marad tennivaló. Pedig rengeteg lesz még. Nagyon fontos feladata a község tanácsának, hogy a közeli években megoldja a lakosság ivóvízellátását. Milliós kiadás ez, saját pénzből talán meg sem oldható. A tavaly elsodort hidak helyett erős, új hidakat kell építeni az alsó Tápión. Módot kell végre találni, egy meleg ételt is főző kisvendéglő létrehozására. A legsürgősebben megfelelő boltokat kell építeni az Árpád utca környékén és a gáborkuti falurészben. A szomszédos községek igényeire is gondolva mielőbb megvalósításra váró, feladatok: a középiskola, a 'bútorüzlet, a háztartási bolt, a benzinkút, a gázcseretelep és a ruhatisztító felvevőhely megnyitása. Természetesen az újonnan épülő utcák villamosítására is gondolni kell. Nagyon jó lenne megoldani egy helyi autóbuszjárat beindítását is. Tennivaló tehát van bőven. A község tanácsa, és a lakosság összefogásának eredményeként remélhető, hogy ezek közül igen sokat sorolhatnak majd a megvalósítottak közé, amikor a tanács — megbízatásának lejártakor — számot ad a végzett munkáról. Dönt: az utolsó forduló A területi labdarúgó-bajnokság déli csoportjában az elsőség kérdése még nem dőlt el, így nem tisztázódott, hogy melyik csapat kerül fel a megyei első osztályba. Az elsőség kérdésébe már csak két csapat: a 38 ponttal vezető Nagykáta és a 36 ponttal következő Ceglédi Honvéd szólhat bele. Bár Nagykáta 2 ponttal és lényegesen jobb gólaránnya.1 vezet, a mai Ceglédi Honvéd—Nagykáta rangadón mégis nagy küzdelemre van kilátás. A Ceglédi Hon- védnak legalább négy gólkülönbséggel kell győzni ahhoz, hogy megnyerje a bajnokságot, A kátai csapat viszont a legtöbb gólt rúgta, s a legkevesebbet kapta az eddigi mérkőzések folyamán. így a Ceglédnek aligha sikerül ekkora gólarányú győzelem. A csapat összeállítása változik: Varga — Gallai, Basa L, Basa II., — schmikl, Túri — Molnár, Péter, Kármán, Lénával, Németh. A csapat délelőtt indul a sportpályáról, a nézőközönség részére a vezetőség külön autóbuszokat fogadott. (lendvai)
