Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-06 / 261. szám

1964. NOVEMBER 6. PÉNTEK FEST MECTEI Sr^lrfflP Hétköznapi segítőtársaink Az agrotechnika általános fejlődése, a mezőgazdasági gépgyártás , fellendülése ug­rásszerű változást hozott. A traktorok száma megsokszo­rozódott, alkalmazási lehe­tőségeik kitágultak. Az egy­oldalú — főként szántó trak­torok helyett megjelentek az univerzális, gumikerekes min­denesek. Noha kialakultak speciális szántó, növényápoló traktorok is, ám legelter­jedtebbekké az univerzális gépek váltak. Manapság a traktorról beszélve elsősor­ban a szántásra, növényápo­lásra, szállításra egyaránt alkalmas 28—45 lóerős gé­pekre gondolunk. Ha a hazai és külföldi traktortípusokat, gyártmányo­kat nézzük, akkor megért­hetjük, hogy miért alakult ez így. A hazai gyártmá­nyú U— és UE—28-as, a szovjet gyártmányú Blagyi- mirec, egyaránt huszonnyolc lóerős. A hazai gyártmányú D4K, a szovjet Bjelorusz, a csehszlovák Super Zetor, va­lamint a román Utos átlag negyvenöt lóerős teljesít­ményre képes. A felsorolt traktortípusok és márkák a legelterjedtebbek mezőgazda- sági üzemeinkben. Rajtuk kívül még a nehéz, lánc­talpasok — DT—54, DT—413, Sz—80, Sz—100, valamint a könnyű Zetorok, RS—09-esek, Lanz-Bulldogok alkalmazása általános. Nemcsak a traktorok tí­pusainak száma, felhaszná­lási lehetősége növekedett, hanem a traktormunka ará­nya is alapvetően megvál­tozott a mezőgazdaságban. Míg korábban — mondjuk tizenöt éve — a ló jelentet­te a fő vonóerőt a magyar mezőgazdaságban, addig most majdnem kizárólag a trak­tor. A milliós lóállományt a traktorok tízezrei váltot­ták fel a szántásban, szállí­tásban és a növényápolás­ban. Még ennél is lényege­sebb talán, hogy sok nehéz fizikai-munkánál' —-»szántás, növényápolás,, betakarítás — szinte teljesen vagy nagy- arányúan tehermentesítettük az emberi munkaerőt. Ez a változás szükséges és törvényszerű volt. Annak a jelszónak a valóra váltása so­rán, hogy számunkra leg­főbb érték az ember, a me­zőgazdaság gépesítése volt a legfőbb feladat. Elmondhat­juk, hogy az ekeszarv, a ka­szanyél, a lókapaszarv és a gyeplő helyett ma már a traktorkormányt tartja az em­ber. Még ha szükséges is né­ha elővenni az itt-ott meg­levő fogatos vetőgépeket, már az is csak elvétve fordul elő. A silózás szinte teljesen, a kulcoricaszár-vágás pedig nagyrészt gépi munka a fá­radságos emberi izompróba helyett. Nagy változás ment végbe tehát falun, ám. korántsem hihető, hogy a szükséges­ség és a lehetőség felső ha­tára szerint. A mezőgazda- sági munka gépesítése to­vábbra is szükséges és lehet­séges feladatunk, másrészt a gépesítés jelenlegi foká­val sem lehetünk elégedet­tek. Akkor tehát, amikor megállapítjuk, hogy a jö­vőben még több és jobb gé­peket kell beszereznünk, az a követelmény ma, hogy in­tenzívebben hasznosítsuk a jelenlegi mezőgazdasági tech­nikát. A dolgok elevenébe vágva, ki kell jelentenünk, hogy a je­lenlegi gépi kapacitásunkat újabb beruházás nélkül is jobban kihasználhatnánk. Leg­alább 30—40 százalékkal több munkát végezhetnénk géppel a jelenleginél, ha jobban szer­veznénk meg a gépek üzemel­tetését. Ha több traktorosunk lenne, s ha nem lenne króni­kus alkatrészhiány, ha szer­vezettebben irányítanánk, al­kalmaznánk a gépeket, akkor ugyanolyan mértékben növe­kedhetne a gépi munkatelje­sítmény, mintha e hibák vál­tozatlansága mellett a gép­parkot 30—40 százalékkal nö­velnénk. Ha erről beszélgetünk a me­zőgazdasági üzemek vezetői­vel, alig kerekedik vita. Szó nélkül mindenki helyesel, leg­feljebb egyet kérdez: honnan vegyünk több traktorost? Mert az alkatrészellátás évről év­re javul, s egyszercsak eléri a kívánt szintet. A szervezettség­gel is mind kevesebb baj lesz, ahogyan megszerezzük a kellő tapasztalatokat. Igen ám, de traktorost honnan kérjünk? Már a meglevő gépekhez is ke­vés a kezelőszemélyzet, hátha még több lesz a gép? Látszatra igazuk van azok­nak, akik így teszik fel a kér­dést, mert valóban: traktoros nélkül a traktor mit ér? Csak- I hogy a traktoros kérdést nem ; lehet önmagában, elvonatkoz- : tatva vizsgálni. Legalább any- j nyira okozat is a traktoros- ! hiány, mint amennyire ok a ! mezőgazdasági problémák ián- 1 colatában. Tény, hogy a gép- ! kapacitás kisarányú kihaszná- j lásának egyik legfőbb oka a ; traktoroshiány, de hogy trak- | toroshiány van, annak is van \ oka. Ha egybevetnénk a felsza- badulás óta kapott traktorok számát az azóta kiképzett trak­torosok számával, akkor fúr- | csa képet kapnánk. Kiderül- I ne, hogy a különböző trakto- ] rosgépész iskolákon és tanfo- ! lyamokon sokkal több embert képeztünk ki, mint amennyit i jelenleg foglalkoztatunk. Ho- va lettek ezek az emberek? j Egy részük természetesen ! traktoron ül ma is, de jelen- ' tős részük nem. Nyilván so- j kan elmentek az iparba, de I még így is maradt egy kér- I dés: hol vannak azok, akik nem is ülnek traktoron és az iparban sem dolgoznak? Nem ártana elgondolkozni ezen és azon sem, hogy miért nem ma­radtak meg a gépeknél a trak­torosok? Hogyan lehetne meg­tartani őket ott? A traktoros munka nemcsak nagy szakértelmet, hanem je­lentős fizikai megpróbáltatást is jelent. Ezenkívül szervező- készséget és állhatatosságot is kíván az embertől. Ha mind­ezt figyelembe véve, becsüljük meg a traktorosokat, akkor nem kell félnünk a nagy fluk- túációtól és lesz elegendő trak­torosunk. Gondoskodnunk kell arról, hogy a traktorosok ne csak az év bizonyos szakában, hanem egész évben a munká­juk értékéhez, fontosságához mért megbecsülést élvezzenek anyagilag és erkölcsileg is. Ha ezt megszívleljük, ak­kor bátran, a siker reményé­ben láthatunk hozzá a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács terveinek megvalósításá­hoz. Arról van ugyanis szó, hogy a termelőszövetkezetek férfi tagságának jelentős ré­szét traktoros képzésben kell részesítenünk. A terv szerint valamennyi negyven éven aluli férfi tsz-tagot traktoros tan­folyamra járatnánk, hogy megismerje, megszerethesse és kezelhesse a gépet. Azok is értenének tehát a traktorhoz, akik a termelőszövetkezet egyéb munkáit végzik. így nem okozna gondot alkalma­sint a kettős műszak, vagy az eltávozott traktorosok pótlása. Annak idején, az uradal­makban a kocsis, a béres és a tehenész is megfogta a ka­szát, ha aratni kellett. Álta­lában nem jelentett gondot emberek pótlása más emberek­kel. mert az akkori termelési technikához mindenki értett. Most sokkal bonyolultabb a mezőgazdasági technika, de műveltebbek és képzettebbek az emberek is, s főként lehe­tőség van arra, hogy művelteb­bek és képzettebbek legyenek, mert az állam és a tsz nem saj­nálja erre a költséget, erőt. Hát miért ne élnénk ezzel a lehe­tőséggel? Miért nem válhatna valóban köznapi eszközzé a gép? Nagymiklós István Vészi Endre rádiójátékának sikere külföldön Vészi Endre Statisztika cí­mű hangjátékát október má­sodik felében nagy sikerrel mutatta be a hamburgi rádió. A bemutatót követő hetekben két újabb külföldi rádióállo­más kérte a hangjáték bemu­tatási jogát. A Statisztika cí­mű rádiójátékot a közeljövő­ben a svájci és holland rádió is műsorra tűzi. (MTI) VÁLTOZÓ varos emberek (Munkatársunk telefon jelen­tése.) Szép ünnepe volt csütörtö­kön Vácnak: négy új szobrot avattak fel abban a városban, amely a letűnt korszakban szinte belemerevedett a múlt- [ ba és valóságos szimbóluma [ volt a maradiságnak, s csak a j felszabadulás nyitott utat szá- j mára 20 évvel ezelőtt. Azóta ipari centrummá nőtt, vissza­szerezte azt a pozícióját, ame­lyet a múlt század derekán töl­tött be, amikor megnyílt az ország legelső vasútvonala, a pest—váci vonal. Külső képé­ben azonban a régi maradt. I Szűk sikátorai, ódon lakóházai ■ a régmúltat konzerválták, csak a felszabadulás után indult meg a fejlődés útján. En­nek legbeszédesebb szim­bóluma a Dunai Cement- mű, Közép-Európa egyik leg­korszerűbb ipari üzeme. Az ipari fejlődéssel eddig nem tar­tott lépést maga a város, ahol például kereken negyed évszá­zaddal ezelőtt avattak utoljá­ra szobrot, I. István királyét. Ezen a téren kívánja most pó­tolni a mulasztást: tegnap egy­szerre négy művészi alkotást avatott fel. Az ünnepség a MÁVAUT váci autóbuszpályaudvarán kezdődött Ohmann Béla művé­szi domborművének leleplezé­sével. A Madách Imre Művelődési Ház gyermekkórusának szép énekszámai vezették be az ün­nepséget, majd dr. Kávai Gé­za, a Hazafias Népfront Váci Bizottságának titkára mon­dott beszédet. A fejlődő város jövendő képének kialakításá­ban igen fontos szerepe van és lesz a képzőművészetnek — mondotta a többi között —, és ezen a téren történt most egy nagy fontosságú lépés, amikor Vác város a kormány és a Képzőművészeti Alap támoga­tásával négy művészi alko­tást avathat fel. Ezzel az ava­tóünnepéllyel is, emlékezik nemcsak az októberi forrada­lom 47. évfordulójára, honem Vác felszabadulásának 20. év­fordulójára is. Lukács Ferenc, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke tartott avató beszédet. Számszerű adatokkal érzékel­tette Vác fejlődését. A fejlő­dés fokozta a lakosság kultu­rális igényeit és a most fel­avatásra kerülő négy köztéri szobor ezeknek az igények­nek a kielégítését szolgálja. Ohmann Béla domborműve művészi szimbóluma annak a a fejlődésnek, amelyet a köz­lekedés az első magyar vasút­vonal 1846-ban történt meg­.. I Szoboravató V ácott Növekvő igények A holnap tervei nyitása óta napjainkig meg­tett. Szimbóluma annak a gon­dolatnak, hogy az ember ki­tört pátriájának szűk keretei közül, legyőzte a távolságokat és utat tört a maga számára a szabadabb, a szebb, az embe­ribb jövendő felé. A vb-elnök beszéde után le­hullott a lepel a monumentá­lis domborműről, s Fónagy István, a váci MAVAUT-fő- nökség vezetője dolgozótársai nevében ünnepélyesen átvette a művészi domborművet. A Rákóczi téren állították fel Szöllősi Endre Fóka című j kedves alkotását, amelynek ugyancsak csütörtökön dél­előtt volt az avatóünnepélye. A Rákóczi téri óvoda kis nö­vendékei avatták fel a szobrot énekükkel. A harmadik szobrot, Marton László Fekvő nö című alkotá­sát a váci Dunak.orzó egyik vonzó látványosságát a hajó­állomás előtt állították fel. Az alkotást Oszoli György kör­zeti tanácstag vette át a váro­si vb elnökétől. A negyedik szobor Mikus Sándor Korsós nő című alko­tása, ugyancsak a Duna-korzó dísze, a Püspökkért szomszéd­ságában áll. Az avatóünnepségen Lukács Ferenc vb-elnök örömmel je­lentette be, hogy a négy új szobor felavatása csak kezdő lépés a város további szépí­tése felé. Állami támogatással művészi szobordíszhez jut a közeljövőben a DCM lakótele­pe, a Rádi úti és az Április 4 úti lakótelep, valamint a gép­ipari technikum is. A MÁSODIK OTTHON Több mint 100 lakója van a vácdukai fiúnevelöotthonnak. A hatalmas parkban van mód a játékra, szórakozásra, a kor­szerű tanulószobákban, politechnikai műhelyekben és a kis „háztáji” gazdaságban a munkára is. Az elválaszthatatlan testvérpár Laczkó Imi és Tibi + + A tanulószobában, „komplikált'’ matematikai tétel előtt + + Banya Pali, a „sertésfelelős” gondozottjai körében (Foto: Gábor) Kiállítás — szépséghibákkal XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXVWXXXXXXX\XXXXV.NXXXXXXXXXXNXX\XXX\XNXXXNX\ rosképet, mintegy mementóul: ilyen volt a város. Hogy milyen most, annak bemutatására sajnos a har­mincnégy művész közül eddig még senki sem válalkozott. Talán csak Dániel Kornél képe (MÁVAUT pályaudvar) és Bornemisza Géza Vác című al­kotása ad erről némi ízelítőt. Kár, ihogy a felépült Dunai Cement- és Mészmű még egyik művészünlket sem inspirálta jelentősebb mű megkomponá- lására. A nyolcvanhét kép közül ti­zenkettő váci, nyolc a város­hoz tartozó gombási művészte­lep környékét ábrázolja, ti­zenegy pedig Szentendre han­gulatát varázsolja a vászonra. Ez érthető, hiszen Szentendre csaikűgy, mint a Dunakanyar témagazdagsága örök ihletője képzőművészeinknek. Egy rövid cikk keretén be­lül nehéz alapos értékelését adni valamennyi kiállítómű­vész munkásságának. Feltétle­nül méltatásra vár még Balogh László, Bányász Béla, Gaál Im­re, Karsai Zsigmondi, Lipov- niczki László, Pirk János, Remsei Jenő művészete csak­úgy, mint a többieké,^ hogy elemzésükre ezúttal mégsem térünk rá, annak oka elsősor­ban az, hogy legtöbbjük egy­két képpel szerepel csak a tár­laton. A X. megyei képzőművészeti kiállítás hibái ellenére is siker, biztató állomása az eddig meg­tett útnak. Prukner Pál mű több lett volna ebben az esetben is. Természetesen nemcsak hibák jellemzik a X. megyei képzőművészeti kiállí­tást. Sikeres alkotások egész sora. Elsősorban Cs. Nagy András tíz képét illeti elismerés. Nem véletlenül szerepel a legtöbb képpel ezen a tárlaton. Dina­mikus rajzai és olajképei őszinte művészi élményt nyúj­tanak a kiállítás látogatóinak. Legerőteljesebb műve a zöld­barna tónusú Fejkendős asz- szony méltán aratott már ed­dig is megérdemelt közönség- sikert. Cs. Nagy András erős­sége, kitűnő rajzkészségén, jó színérzékén kívül bátor téma- választása. Nem idegenkedik sem az ember, sem a munka­ábrázolástól -* tíz műve közül haton az ember és a munka adja képe fő témáját. Kocsis László zárt és méltó­ságteljes képi hatásra törekvő művész. Anya gyermekével cí­mű alkotása vitathatatlanul a kiállítás legsikeresebb olajké­pe. Hasonló törekvés vezette Lányportré-jának megalkotá­sakor is, Konstruktív Külvá- ros-a és Házcsoport-ja szintén kitűnő, érett művészre vall. Végh Dezső két Kisvác-i ké­pe a város eltűnőben lévő vilá­gát keltj életre fegyelmezett művészi eszközökkel. Különö­sen olajképe érdemes arra, hogy tovább őrizze a régi vá­állítás nem úgy sikerült, aho­gyan elvártuk a tizedik év­forduló kapcsán. Több oka van ennek. Olyan nevek hiányoznak az idei tárlatról, mint Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Kmetty János, Mihálcz Pál, Szánthó Piroska, llosvai Varga István, Onódy Béla, hogy csak néhá­nyat említsünk a megyében élő vagy a megyében alkotó művészek közül. Akármi le­gyen is az oka távolmaradá­suknak, már maga a puszta tény csökkenti a tárlat értékét, rangját. Vitathatatlan tény. hogy a kiállított művek színvonala jobb, mint volt tavaly vagy tavalyelőtt, mégis igen nagy a színvonalkülönbség a bemu­tatott művek között. Bizonyí­tásul csupán .egyetlen végletes példát idézek: teljességgel ért­hetetlen, hogyan engedte át a zsűri Mikas István rajzilag is gyenge három tintavázlatát (Tyúkudvar I—II—III). Ezek a skiccek semmiképpen nem va­lók a nagyközönség elé. A színvonal-emelkedés ellenére a zsűri nem bizonyult elég következetesnek. Nemcsak Mikes István esetében tett en­gedményeket, más alkotómű­vészek gyengébben sikerült művei felett is a szokásosnál enyhébben ítélkezett. Kevesebb Ünnepi dátumhoz érkezett a megye képzőművészeti élete. A tizedik megyei tárlat meg­nyitásához. Gondolná az em­ber — s joggal —, hogy az al­kalomhoz méltó a művek fel- ivonultatása is. Ám amikor a ! látogató végigjárja a váci |Vak Bottyán Múzeum termeit ;— ahol ebben az esztendőben í helyet kapott a megyei kép- i zőművészek tárlata —, bizo- i nyos értelemben csalódottan i távozik. Többet, nagyobb mű- i vészi élményt várt. i Nem a kiállításon bemuta- i tott művek mennyisége és ; nem is a részvevő művészek ■száma okozott csalódást, hi- | szén a tárlaton harmincnégy festő nyolcvanhét képe kapott \ helyet. A témaválasztásban is i történt előrelépés az elmúlt ; esztendőkhöz képest, hiszen : mindössze hét csendéletet lát- ; hatunk, s az ember, mint té- \ ma, harminckét alkotáson sze­repel. Ugyanakkor patrónusa ; is akadt a kiállításnak Vác : város vezetőinek személyében, -akik jó előre felhívták az al­kotó művészek figyelmét váci : tárgyú művek megalkotására |és közölték azt is, hogy az ilyen tárgyú képek közül a 'legsikeresebbeket megvásárol­nák. Hasonló igényt jelentett be a Váci Vendéglátóipari I Vállalat is. Mindennek ellenére a ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom