Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
1964. NOVEMBER 29. VASÁRNAP IT > I )IM>I 3 1 MŰK HELYZETE-KÖZÜGY! A VARRODÁBAN ^la meg nehéz a mező- gazdaságban dolgozó nők helyzete — állapította meg a megyei pártbizottság pénteki ülése. Bár Guba Pál, a Monori Járási Pártbizottság titkára csupán a monori járás termelőszövetkezeteiben dolgozó asszonyok munkakörülményéről számolt be, a hozzászólók hangoztatták, hogy a monori járás tapasztalatai az egész megyére jellemzőek. A községekben még sok maradi nézet él: „elég, ha egy családból egy ember dolgozik a tsz- ben”, „az asszony csak vezesse a háztartást”, „az asszony ne szóljon közügyekbe”. Ahol részt vesznek a nők a munkában, ott is gyakran hallani: jól dolgoznak, de vezetésre nem alkalmasak. Az úri Béke Tsz-ben például annak idején nyolcvan módosabb gazda lépett be. Még ma is csak egynek a felesége vesz részt a közös munkában. — Eleinte a munkánkat sem ismerték el. Sok esetben a kétszeresét kellett dolgoznunk, | mint a férfiaknak, hogy elis- | merjenek bennünket — mon- ! dotta a pártbizottsági ülésen [ Somogyi Jánosné, a tóalmást I nőbizottság elnöke. Dr. Bozóki István, megyei ! főügyész elmondotta: már a múlté az a gyakorlat, hogy a háztájiból ki akarták semmizni az asszonyokat, holott éppúgy dolgoztak, mint a férfiak. Az is a múlté, hogy ugyanazért a munkáért kevesebb munkaegységet akartak elszámolni az asszonyoknak. A földjáradékból is úgy részesednek, mint a férfi tagok. Azért még nem régen a ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben is előfordult például, hogy a férfi tagok egy kataszteri hold háztáji földet kaptak, amíg a női tagok csak 1200 négyszögölet. . Az abonyi Kossuth Tsz-ben például megtörtént, hogy azokr nak az asszonyoknak, .akilgoeiE a férjük az iparban acfeozoTt'f csak fél hold háztájit juttattak. Jellemző azonban, hogy ahol az asszony dolgozott ipari üzemben, a tsz-tag férj a teljes hold háztájit megkapta. A sóskúti asszonyoknak is harcolniuk kellett azért, hogy a kedvezményekből éppúgy részesüljenek, mint a férfiak. Általános tapasztalat, hogy ahol tehetik, ma még a termelőszövetkezet egyes vezetői a nők kárára talcarékoskod- nak. Alig van m£r olyan termelőszövetkezet, ahol a tsz-ve- zetőségbe egy-két asszonyt ne választottak volna be. Sok helyen azonban ezt csak azért teszik, hogy senki ne vethesse szemükre; nem becsülik az asszonyokat A számok azon- j ban bizonyítják, — amíg a [ termelőszövetkezetekben a ! munkának több mint a felét a nők végzik, jól is dolgoznak, — addig a különböző tisztségekre alig választanak közülük vezetőt, A kosdi, a fóti termelőszövetkezetben például összesen 12 függetlenített vezetőségi tag van. Nő egy sincs közöttük. A hat brigádvezető között sincs asszony. Ugyanakkor a nem függetlenített munkacsapatvezetők között huszonkettőből tizenhét a nő. Hasonló a helyzet a pilisi Hunyadi Termelőszövetkezetben és még a megye sok más termelőszövetkezetében. Mint Guba Pál mondotta, — a monori járásban sem járt megfelelő sikerrel az igyekezet, hogy a nők képességeik alapján vezető tisztségekbe is kerüljenek. Csupán egyetlen példát: a termelőszövetkezetekben 231 vezetőségi tag van, mindössze 51 közöttük a nő. A nyolcvanöt brigádvezetőből csupán kettő asszony! A huszonegy tsz-elnök és 21 főagronómus egyike sem nő a monori járásban. Hányszor találkozunk a határban öt- ven-hatvan tagból álló női brigádokkal, s közöttük legfeljebb egyetlen férfit látunk — a brigádvezetőt.. A pártbizottsági ülésen természetesen arról is beszéltek a résztvevők: az asszonyok túlterheltsége is oka annak, hogy távol maradnak a közf élettől. Legtöbbször nem b i két, hanem három műszakot kell elvégezniük: úgy kell helytállniok a munkában, hogy a férfiak is elismerjék őket. Otthon minden háztartási munka rájuk vár, a háztáji gondozása is az ő vál- lukra nehezedik, ugyanakkor, ha lépést kívánnak tartani, tanulniok is kell. Ahhoz, hogy valakit kertészeti vagy szőlészeti brigádvezetőnek válasszanak ki — szakértelemmel kell rendelkeznie. Hány asszony vállalja a tanulás nehéz terhét is! Szomszéd Andrásné, az aszódi járási nőtanács elnöke elmondotta: járásukban a termelőszövetkezeti oktatásban résztvevők 57 százaléka asszony. A háromhetes téli tanfolyamokon tanulók 56 százaléka nő volt. Idén magasabb fokú szakmai tanfolyamon ötvenkét asszony tanul. Hogyan egyeztethető ösz- sze az a Kívánság, hogy köny- nyítsenek a tsz-vezetok a dolgozó nők helyzetén és az, hogy a sok-sok teher mellett még vezető tisztséget, tanulást is vállaljanak? Számos termelőszövetkezet már tettekkel válaszolt erre a „ho- gyan”-ra. A földművesszövetkezetek segí bégével néhány helyen megoldották már a közös étkeztetést A túrái Gal- gamenti Termelőszövetkezet például a nyári nagy munkák idején 550—400 dolgozónak biztosította az ételt. Kocsikkal szállították a határba a meleg ebédet. Van, ahol mosógépet, s más háztartási felszerelést kölcsönöznek az asszonyoknak. Biztosítják számukra a szabad szombatot, vagy ha akkor sürgős munka adódik — más napot Gondos- j kodnak arról, hogy reggel és j este teherautó vagy vontató vigye munkába őket, ne kelljen az egész napi fá- j radság után nyolc-tíz kilométert gyalogolniok. Vannak már jhlygh termelőszövetke- t&tefcMf§$ f*_|nég'szerVezifc az idénynapközit. 1 óbb azonban ma az olyan termelőszövetkezetek száma, ahol még’ a gondoskodás legapróbb jelével sem találkozhatunk. Az állattenyésztésben, a sertés- vagy baromfitenyésztésnél dolgozó asszonyoknak a legelemibb tisztálkodási lehetőséget sem teremtik meg. Nemhogy fürdő, de még lavór sincs, ahol kezet mossanak vagy fülke, ahol ruhát válthatnának! Az egyik felszólaló arról panaszkodott: az ő tanyájukban nincs villany, hogyan szervezzék meg akkor a mosógépkölcsönzést?! Az ilyen gondolkodásra válaszolták többen: minden termelőszövetkezet helyzete, lehetősége más és más. Olyan termelőszövetkezet azonban nincs, ahol ne találnák meg a módját annak: miként, mi mindennel siethetnének a dolgozó asszony segítségére. Sokszor pénz sem szükséges hozzá, sokszor csak szív, tisztelet, megbecsülés kellene, s máris ezernyi lehetőség kínálkozna a munkakörülmények jobbá tételére. Aki ismeri a mezőgazdasági üzemeket napjainkban, az százával tud példát sorolni arról, mennyire megérdemlik a nők a gondoskodást, helyzetük javítását. Pusztán az a tény is indokolja ezt, hogy a termelő- szövetkezetek többségében több a női, mint a férfi dolgozó. Sokszor még a férfimunka is a nőkre hárul. Bárdi Lajos, a ráckevei Árpád Termelőszövetkezet elnöke elmondotta, hogy náluk is volt olyan idő, amikor a nők zsákoltak. Nincs olyan munka, ahol a nők ne bizonyították volna be, hogy erős támaszai a nagyüzemi gazdaságnak. Papp Andrásné, a dánszentmíklósi Micsurin Termelőszövetkezet párttitkára elmondotta, hogy tizennégy tagú permetezőbrigádjuk is van — nőkből. Az almaszüretnél, a szőlőnél, az őszi munkánál csupán az asz- szonyok negyvenöt nap alatt tizennégymillió forint értéket takarítottak be a szövetkezetnek! Említette, bárki megnézheti a sertéstenyésztést, minden úgy ragyog ott, mint a i patikában — tizenkét nő gondozza a sertéseket. A pilisi Hunyadi Termelőszövetkezet asszony-munkacsapata saját munkáján túl tizenöt kataszteri hold paradicsom megművelését vállalta el — versenyben. A kávai, a nyáregyházi termelőszövetkezet asszonyai a baromfi- és tojástermelés növelésére tettek vállalást. Csupán arról lenne szó, hogy az asszonyok megérdemlik a több törődést? Arról, hogy könnyebb munkakörülmények között végezzék munkájukat, minél többen lépjenek be a termelőszövetkezetekbe, — s nemcsak azért, hogy biztosítsák nyugdíjukat, SZTK-jukat, kedvezményeiket — amelyek a tsz-tagok- nak járnak? Többről, sokkal többről van szó. A pártbizottság éppen erre hívta fel a figyelmet. A termelőszövetkezetek további fejlődéséről, a közös gazdaságok jövőjéről van szó. Amikor néhány eszten- i dővel ezelőtt sorra alakul- : tak a termelőszövetkezetek, j még csak a szocialista gaz- | dálkodás kereteit teremtet- \ tűk meg. Tudtuk, hogy' hónapok, évek telnek el, amíg j ezeket a kereteket szocialis- j ta tartalommal is meg tud- j juk tölteni. Azóta a szö- j vetkezetek többsége megerő- i södött, a tsz-tagok jórésze j megkedvelte a közös gazdál- ! kodást. Kezd kialakulni a í szocialista típusú ember, a j férfiak, nők között egyaránt. { Az alakulástól kezdve sokat küszködtek a szövetkezetek j a munkaerőhiány miatt. Ha , nem támaszkodtak volna a | nőkre, bizony nem értek ! volna el ilyen eredménye- | két, hiszen megyénkben 1949- ben a összkeresők 48.6 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 1960-ban már csak | 29,6 százalék. Alig tizenegy J esztendő alatt 19 százalékkal «»ökgeyví r..a . ^ezőgazdar ságban dolgozok- aranyá. Á munkaerőhiányt egyrészt gépekkel pótoltuk, de koránt- sincs annyi gépünk, amennyi ma még helyettesíthetné a kézi erőt. Mégsem találunk megyénkben megműveletlen területet (Foto: Kotx-oczó) '\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\N A taksonyi KISZ-esek A következő években újabb nagy feladatokat kell a mezőgazdaságnak megolda- | nia. Újabb szőlőtelepítések, ' nő az öntözéses terület és mindemellett belterjesebben kívánunk gazdálkodni. Fejlesztjük állattenyésztésünket. Újabb erőkre, segítségre van szüksége a termelőszövetkezeteknek. Honnan várják ezt a segítséget, hiszen az ipar is fejlődik, a gyárak, az üzemek továbbra is csábítják a munkaerőt! A tsz- ek ezután is csak az asz- szonyokra támaszkodhatnak, a ma még otthónlevőkre, a legnagyobb tartalékot ők képviselik. Ahhoz, hogy a nö\rényter- mesztésben, a kertészetben, az állattenyésztésben, az elnöki poszton, vagy mint bri- gádvezető helyt tudjon állni az asszony, szükséges, hogy a termelőszövetkezeti vezetők megértsék, olyan helyzetet kell teremteniök: a mainál jobb viszonyok között dolgozhasson minden asszony. S ezt nem csupán a nők iránti tisztelet parancsolja, hanem elsősorban a közösség érdeke, a termelőszövetkezetek továbbfejlődése, további megszilárdulása. Ezért mondották ©1 a pártbizottsági ülésen, hogy a nők helyzetének javítása nem egyszerűen nőtanácsi feladat. Elérkezett az idő, amikor sokkal határozottabban kell fellépni egy-egy kérdésben, ami túlhaladja a nőtanács hatáskörét. Itt pártszervezeteknek, tsz-vezetőségeknek, tanácsoknak, földművesszövetkezeteknek — valamennyi falusi szervezetnek együttesen kell mérlegelni, hogyan használják ki a meglevő lehetőségeket és hogyan teremtsenek újabb lehetőségeket a nők munkakörülményének, teherviselésének könnyítésére. A nők érdekéhen. de az egész mezőgazdaság fejlődése érdekében is. Sági Agnes Az elnöki iroda ablakából ki lehet látni az úttestre. Ha autó vagy motorbúgás töri meg a csendet, egy pillantás az utcára, s mielőtt a látogató bekopog az elnökhöz, ő már tudja, ki az illető, sőt sokszor azt is, mi járatban van. Ez ismétlődik meg most is. Szűcs Béla, a tsz elnöke a piros Járván érkező fiatalember láttán hangosan megjegyzi: — Megjött a KlSZ-titká- runkl Pár pillanat és zömök, fekete hajú, kerekképű fiatalember toppan az elnöki irodába. Kezében motorossapkát szorongat, s a kínálásra otthonosan dől a puha fotelbe. — Elnök elvtárs, az elszámolás ügyében jöttem. — Tudom, rögtön megcsináljuk. Szólok a főkönyvelőnek! Elszámolás! Ez a szó nem fejezi ki hűen azt a viszonyt, amely a taksonyi területi KISZ-szervezet és a kiskún- lacházi Petőfi Tsz között az idén ősszel kialakult. Az elszámolás ugyanis inkább üzleti kapcsolatot jelent, az övékre pedig a legrosszabb indulattal sem lehet ezt mondani. Nagyon is szoros, baráti ez a kapcsolat, amely az eddigi jelekből ítélve tartós lesz. Miről is van szó? A taksonyi KISZ-fiatalok — számszerint mintegy negyvenen — eddig négy vasárnapjukat töltötték a lacházi termelőszövetkezet kukoricatábláin. Hasznos munkával telt el ez a négy nap, kukoricatörésben segédkeztek a szövetkezeti gazdáknak. A Petőfi Tsz-t a ráckevei járás jól gazdálkodó termelőszövetkezetei között emlegetik, s mégis, az idén ősszel, ők is nehézségekkel küzdöttek. A sok eső miatt összetorlódott a munka, s a járási KlSZ-bizottság javaslatára az egyik kora őszi vasárnapra fogadták az önkéntes munkacsapatot. Csak úgy próbaként. S a próba nagyszerűen sikerült. Olyan fegyelmezett, lelke» fiatalokat ismertek meg ezen a napon a szövetkezet vezetői, amire számítani sem mertek. így lett az egy vasárnapból négy. Negyven hold kukoricát szedtek le a szövetkezetben. A megállapodás értelmében a szövetkezet gazdái minden leszedett mázsa kukoricáért tíz forintot fizettek a fiataloknak. Csaknem tízezer forintot „kerestek” a szövetkezetben a KISZ-isták. A pénz jól jött, mert így valóra válhatnak • Negyven hold kukorica • Megvalósulnak a tervek • Baráti szeretet azok az elképzelések, amelyeket szövögetnek: megvendégelhetik a színjátszó csoport tagjait, s jövőre országjárásra indulhatnak. De az anyagiakon túlmenően más liáSzha is van a termelő- szövetkezetben végzett munkának. Összefogásra, közösségi érzésre neveli az élet küszöbén álló fiatalokat. Mennyire nevelő hatása van a munkának — ahogyan ők mondják „társadalmi munkának” — azt éppen a taksonyi KISZ-fiatalok élete bizonyítja. Taglétszámuk mintegy hatvan, s egy-egy megmozdulás alkalmával legtöbbjüket ott lehet látni. A kiskunlacházi termelőszövetkezet kukoricatábláján sem azért nem jelent meg az egész tagság, mert „kihúzták” magukat a munka alól, hanem azért, mert a többiek más társadalmi munkát végeztek: a házat építő társuknak segítettek. A rendszeres közös munka, a rendszeres szervezeti élet egységbe kovácsolta a | fiatalokat. Tavasz óta, mindenütt meg lehetett őket találni, ahol segítségre van szükség. A helyi termelőszövetkezetben védnökséget vállaltak 10 hold fűzfacsemetés felett. Olyan gazos volt ez a terület, hogy a szövetkezeti tagok nem vállalták a művelését. A fiatalok rendbe- tették. Segítettek a rét- és legelőgondozásnál. Részt vettek a község útjainak fásításánál. A királyréti KlSZ-tá- bor építésénél is segédkeztek. Szállító brigádot szerveztek, amely annak a közös gazdaságnak segített a ki- és berakodásban, amely arra éppen rászorult, de tovább is sorolhatnánk azokat a példákat, amelyek mind a taksonyi KISZ-fiatalok helytállását bizonyítják. Elég talán, ha a felsorolás helyett elmondjuk: a ráckevei Árpád Tsz is nagyon várja a taksonyi KISZ-fiatalokat. Mert híre ment már a járásban, hogy számítani lehet rájuk, s ahol megjelennek, ég a kezük alatt a munka. A tsz-elnök visszaérkezik az irodájába, s felteszi a KISZ- titkárnak, Szabó Imrének a kérdést: — Hogyan leszünk tovább? — Ha szükség van ránk, szívesen jövünk! — Segítenének-e a telepítésben? —■ Nagyon szívesen! A Petőfi Termelőszövetkezet gazdái az idén ősszel 50 hold őszibarackot telepítenek. A fagyok beállta előtt szeretnék tervüket megvalósítani. Kell tehát a szorgos munkáskéz. A taksonyi fiatalok pedig szívesen jönnek ebbe a termelőszövetkezetbe, mert érzik, hogy mind a vezetők, mind pedig a tagok szeretettel várják őket. Biztosítják számukra a munkafeltételeket, felnőttként kezelik őket, elismerik munkájukat. Azért is kedves ez nekik, mert sajnos nem mindenijtt tapasztalták ezt. — Tehát vasárnap reggel találkozunk a szokott időben? — búcsúzik az elnök a KISZ- titkártól, akiről megérkezésükkor azt mondta: „titkárunk”. — Itt leszünk elnök elvtárs! Felbúg a motor, s a tsz elnöke meleg pillantással kíséri a tovarobogó motorost. Mihók Sándor Az £M. 41. sz. Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz: dömpervezet őket, víz- és gázvezetékszerelőket. központi fűtésszerelőket, villanyszerelőket, burkolókat központi fűtésszerelő csoportvezetőt, kubikosokat, kőművesek és szerelők mellé férfi és női segédmunkásokat, valamint mg. tsz-tagokat időszakos munkára. Jelentkezni lehet a vállalat központjában (Budapest V., József Attila u. IS.) A jelentkezőknek munkakönyvét, tanácsi munkavállalási engedélyt, vagy tsz-vezetőségtől meghatározott időtartamra szóló munkavállalási engedélyt kell hozniuk. Vidéki dolgozóknak szállást biztosítunk
