Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
MM MEGYE» tJCírlan 1964. NOVEMBER 29, VASÄRNAP Félidőben Egészségügyi intézménnyé változott Gödöllőn a Dózsa György úti KIOSZ székház néhány hétre. November elsejétől december 19-ig itt részesül röntgen képernyő szűrésben 15 000 gödöllői lakos. Törvényerejű rendelet nyomán minden 14 éven felüli lakosnak meg kell jelennie a tbc-szűrésen. Ám hogy e szűréseket a vándor röntgen képernyő szűrőállomás dolgozói zökkenőmentesen bonyolíthassák le, mindenütt a helyi tanács segítségére támaszkodnak. Dr. Csiszár Ferenc röntgen főorvos joggal panaszkodott most, hogy a gödöllői szűrés félidejéhez értek. A tanács nem nyújtott megfelelő segítséget, nem biztosította, hogy a meghatározott időkben mindig megfelelő létszámú lakos jelenjen meg a szűrőállomáson, így félő, hogy a második félidőben tumultus keletkezik. A szűrőállomás dolgozói most már a tanács sürgős közbelépését kérik. Joggal... Cs. J. MESÉL A KÖLTŐ ♦ Hogyan születik a vers ♦ Olaszországi élmények Magyar bélyegek az MSZK-ban A nyugatnémet bélyegkereskedelem 39 országgal áll kapcsolatban. A legnagyobb szállító Svájc, ahonnan 1963- ban 8 880 000 márka értékben 12 299 kiló bélyeget hoztak be. Második helyen az Egyesült Államok, harmadik helyen pedig Nagy-Britannia áll 2 510 000, illetve 1 930 000 márka értékű bélyegszállítással. Magyarország is előkelő helyet foglal el ebben a rangsorban: 1963-ban hazánkból 1544 kiló bélyeget vitték be a Német Szövetségi Köztársaságba, 656 000 márka értékben. A bagi művelődési házban a nemrég megalakult ifjúsági klub tagjai, 14—15 éves fiúk és lányok, kíváncsian hallgatják vendégüket, a költőt. Baranyi Ferenc arról mesél, hogyan lett költő? — Szüleim először megrémültek, hogy verset írok, de szerelmes voltam, és egy este a kislány így szólt: „idefigyelj, biztosan tudnál verset írni...” — Egy hónap alatt 423 verset írtam, többnyire fizikaórán. És bár a versek rosszak, a kislány annál szebb volt. Ekkoriban még a költészet célját csupán a lányok meghódításában láttam.- Csak később jöttem rá, amikor elolvastam élők és holtak verseit, hogy a versírás az sors, és ettől megijedtem ... — Dolgoztam pályamunkásként, banktisztviselőként, voltam megyei lapnál, 1957-ben pedig felvettek az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemre, olasz—magyar szakra. Az egyedüllét újra versírásra késztetett, de verseimet csak saját nyávalygásaimnak tekintettem és még barátaimnak sem mutattam meg. Szemfüles évfolyamtársak azonban ráleltek és elvitték a Pest megyei Hírlaphoz, az Egyetemi Lapokhoz; megjelentek első verseim. Szünetben odajött néha egy-egy évfolyamtársam, érdekes — mondta — ő is így van az édesanyjával, vagy hasonló esete volt neki is egy lánnyal. Ekkor eszméltem rá, Bagón az ifjúsági klubban HETI JOGI TANÁCSAINK GORKA-KIÁLLÍTÁS Gorkd Géza Kossuth-díjas keramikusművész 270 alkotásából kerámia virágtartókból, vázákból, tálakból és egyéb figurális művéből kiállítást rendeztek a Csók István Galériában. A kiállítás december 13-ig tart nyitva. hogy nem a pódiumról kell beszélni az emberekhez, hanem az emberek közül az emberek helyett. Ez a felismerés bátorított fel, hogy elmenjek folyóiratokhoz, 1962-ben befejeztem az egyetemet és megjelent a Villámok balladája című verseskötetem, nemrég pedig a Hazatérés. Jelenleg az Egyetemi Lapoknál vagyok újságíró. Irigység fogná el a belépő tanárt, megpillantva a figyelemtől mozdulatlanságba merevedett gyerekhadat. Komoly arcú szőke fiú székéhez ragadva előrébb igyekszik, közelebb a költőhöz. Nem messze az asztaltól lehorgonyoz és mélyet sóhajt. Mindenki azt hiszi, hogy most ő kérdez, de a fiú még csak erőt gyűjt, s társa közben megelőzi: — Ahhoz, hogy egy vers megszülessen, szükséges-e a sokat emlegetett múzsa? Más szóval — formálja élesebbre a kérdést —, ha arra kérnének egy költőt, te komám, kellene nekem vasárnapig egy vers, tudná-e teljesíteni? — Valószínűleg igen, bár a költő, ha nem akar semmit sem mondani, inkább ne is mondjon semmit. Elhatározásból nem lehet verset írni. Diákkoromban megpróbáltam egyszer — villamosra se volt pénzem — s bár megjelent a vers, nagyon rossz volt. Többször nem kísérleteztem. Most évente 20—25 verset írok. Az ihlet: felfokozott indulat — megadja a lökést a versíráshoz. Hogyan keletkezett például a Jaj, mit tegyünk az Tényleges katonai szolgálatot teljesítő személy tar- tásdíj fizetési kötelezettségéről. „Volt férjem katonai szolgálatot teljesít, azóta közös gyermekünk után tartásdíjat nem kapok, s ezáltal gyermekem nélkülözésnek van kitéve. Kitől követelhetem á bíróilag megítélt havi 200 forint tartásdíjat?” — kérdi N. J. törteli lakos, tsz-tag. A tényleges katonai szolgálatot teljesítő személy katonai szolgálatának tartama alatt rendszerint nincs abban a helyzetben, hogy kötelezettségének eleget tegyen. Ez idő alatt az anya — ha képes — egyedül köteles gyermekét eltartani. A zsoldilletmény azonban 50 százalékig a gyermektartásdíjra igénybe vehető. Ha máshonnan volt férjének jövedelme van, pl. háztáji földből, földjáradékból' vagy egyébből, akkor az is letiltható. Ha egyedül nem képes gyermekét eltartani, a nagyszülőkkel szemben érvényesítse jogát. Társadalombiztosítási díj fizetésének kötelezettsége, ha a munkaviszony szünetel. „öt kát. hold földdel léptem be a tsz-be, fél hold háztájit használok. Rokkant állapotom miatt a Szövetkezetben dolgozni nem tudok, ezért engedéllyel máshol helyezkedtem el. Köteles vagyok-e a tsz-nél társadalombiztosítási díj fizetésére?” — ezt kérdezi R. S. százhalombattai olvasónk. Amennyiben a termelőszövetkezet vezetősége hozzájárult, hogy máshol 3 hónapot meghaladó munkaviszonyt létesítsen, akkor a tsz-nél nyugdíjbiztosítási kötelezettsége szünetel, mivel a 3 százalékos járulékot a vállalatnál levonják. A társadalombiztosítási díj fizetésére azonban ebben az esetben is köteles, de a fizetendő díj nem tehet ki havi 10.50 forintnál" többet. Ez betegellátásra és baleseti biztosításra jogosít. Alacsonyabb fokú termelői társulások tagjainak önkéntes betegségi biztosításáról. L. L. újlengyeli lakos önkéntes betegségi biztosítást kívánt létesíteni, de a termelőszövetkezeti csoportnál igényével elutasították. Kérdezi, hol kell jelentkeznie biztosításra. A betegségi biztosításról szóló rendelkezések lehetővé teszik a termelőszövetkezeti csoportok* szakszövetkezetek* termelői szakcsoportok és hegyközségek tagjainak, hogy betegségi ellátásukra a társadalombiztosítási szervekkel megállapodást kössenek. A 3/1964. SZOT számú szabályzat szerint a rendelkezés mindazokra vonatkozik, akik a közös termelő munkában, a biztosítás évében legalább 120 : (nőtag 80) munkaegységet tel- jesít, vagy legalább 90 (nőtag ! 60) munkanapot dolgozik. A ! megállapodást a mezőgazdasá- j gi termelőcsoportnak kell meg- ! kötnie a területileg illetékes ! társadalombiztosítási szerv- ! nél. Aki ilyen önkéntes beteg- j ségi ellátásban kíván részesül- \ ni, igényét a csoportnál kell ! bejelentenie. Minthogy ilyen- í irányú kérését elutasították, (forduljon közvetlenül a társa- í dalombiztosítási szervhez, ! ahonnan tájékoztatót küldenek ! a rendelkezés helyes értelme- í zésének megkönnyítése érde- : kében. Dr. M. J. í t ... \ í olyannal című versem? Az országban sokfelé járva, megfigyeltem egy embertípust, aki pozíciójával visszaélve, a régi módon basáskodik. Ebből még nem pattan ki a vers. ehhez személyes konfliktusra volt szükség ... A fiatal olvasótábor tovább kérdezősködik. A szőke fiú, aki az imént olyan körültekintéssel készülődött, hogy kérdezzen, aziránt érdeklődik, fordít-e Baranyi olaszból? — Tavasszal szeretném megjelentetni fordításaimat, amelyeket fiatal olasz költők verseiből válogattam össze... Szóba kerülnek a költő külföldi „csavargásai” is, kérdezik, látott-e az olasz falvakban művelődési házhoz hasonlót? Néhány községben, ahol a kommunisták szerezték meg a többséget, működik úgynevezett „népek háza”, felépítése azonban egyéni adakozásból történt. Neves színészek támogatják ingyenes fellépéseikkel az előadásaikat, köztük Marcello Mastroianni is. A kulturális igény? Ötszáz— ezer példányban jelennek meg olvasott költők kötetei... Hallunk a szembetűnő létbizonytalanságról, a katolicizmusról, ugyanakkor csodálatos tájakról, a kék tengerről. Mintha rongyos ingre elegáns kabátot húztak volna — így jellemezte egy olasz a hazáját — mondja Baranyi Ferenc. S míg az ifjúsági klubban harminc fiatal az irodalomról és távoli országokról beszélget, három fiú a kocsma előtt ácsorog ... Szántó Péter Néav évi börtön — A kiállítás egy részlete (MTI Foto: Urbán Nándor felv.) | Dobos Lajos abonyi lakos, | tsz-állatgondozó, tél óta ha- | ragban volt Palásti Pál éjjeli- i őrrel. Az állatgondozó ugyanis | többször kifogásolta az éjjeliőr munkáját. Egyik éjjel, hogy próbára tegye Palástit, észrevétlenül kivezetett az is- ' tállóból két állatot. Emiatt ak- ! kor összeverekedtek. Ettől | kezdve még nagyobb volt kö- ! zöttük a harag, i Június 25-én, Dobos napközben több üveg almabort megivott. Italos állapotában arra gondolt, most leszámol az éjjeliőrrel. Palástit az istállónál kellett volna megvárnia, ő azonban pásztorbotját kezébe véve, eléje indult. A dűlőúton munkahelyére igyekvő Palástira rákiáltott: „Álljon meg, most leszámolunk”, de ekkor már a pásztorbottal fejbe is sújtotta. Dulakodás közben Dobos kést rántott, és hasba szúrta munkatársát, aki súlyosan megsérült. A Pest megyei Bíróság Dobos Lajost emberölés kísérlete miatt négyévi szabadság- vesztésre ítélte, és a köz- ügyektől két évre eltiltotta. Vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek. Az ügyész háromnapi gondolkodási időt tartott fenn esetleges fellebbezési óvásának bejelentésére. (m) Emelheti-e a lakbért önkényesen a háztulajdonos? „Személyi tulajdonban levő szabadrendelkezésű házban lakom, és havi lakbéremet több mint a kétszeresére emelte a háztulajdonos, azzal az indokolással, hogy tetszése szerint joga van a házbért megállapítani. Jogos-e a háztulajdonos intézkedése” — kérdi G. J. vecsési olvasónk. A tulajdonosnak szabad bérmegállapítási joga van. Ezzel a jogával azonban nem élhet vissza! A fizetendő lakbért a környékbeli, hasonló szabadrendelkezésű lakások bérének arányos középmértékében állapíthatja meg. A nyilvánvalóan túlzott összegű bérmegállapítás ellen joga van a bérlőnek bírósághoz fordulni, és kérni, hogy a bíróság állapítsa meg a lakás bérét. Termelőszövetkezeti tag mikor jogosult betegsége esetén a napi fél munkaegységre? „Egy évig betegállományban voltam, és ezt követően rokkantsági nyugdíjállományba helyeztek havi 260 forint járadék mellett. A tsz-től csupán 560 forint szociális juttatást kaptam, de nem részesültem a beteg tsz-tagot megillető napi 0.5 munkaegységben. Jár-e betegség esetén a tsz-tagnak a fél munkaegység?” — kérdi P. Sz. I. vámosmikolai lakos. Az 19/1959. F. M. számú rendelet mellékletében adta ki az alapszabály mintát. Eszerint a beteg tsz-tag jogosult 1 évi időtartamra, tüdőbetegség esetén 2 évi időtartamra, napi fél munkaegységre, ha a közös munkából kivette részét és az alapszabály is tartalmazza ezt a szociális juttatásra való jogot. Amennyiben részt vett a közös munkában és a tsz alapszabályában ez a pont szerepel, jogosult a fél munkaegységre, ellenkező esetben azonban nem. Mikor kell fizetni bórádét a munkabérben kapott szőlő után? „A szőlő műveléséért munkabérünket szőlőben kaptuk és mégis a boradót kivetették ránk. Sérelmesnek tartjuk, mert akik más munkahelyen dolgoznak, azoknak érintetlen a keresetük. Jogos-e, hogy nekünk is adózni kell?” — kérdi levelében Sz. J. inárcsi lakos, tsz-tag. A százalékra végzett szőlő- művelést úgy kell tekinteni, mintha haszonbérlet lenne. A haszonbérlők pedig a termelők. A termelőkre irányadó szabályok szerint kell önöknek adózniok. Adókedvezményre (családfő 180 liter, családtag 50—50 liter) azonban jogosultak, de a boradó megfizetése alól nem mentesülhetnek. A Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregysége keres: ARGON-HEGESZTŐ, SZERKEZETI LAKATOS, LAKATOS (általános) betanított munkásokat segédmunkásokat és ~■ Levele van, Irányi néni — dugta be kicsit borvirágos orrát az öreg postás özvegy Iványiné ajtaján. Kezében kék borítékon, szálkás betűkkel írva: özv. Iványi Mi- hályné. — Köszönöm, kedves ... Iszik egy kis diólikőrt? ... Magam készítettem — lelkendezett a levélnek, a postásnak is az öregasszony és válaszra sem várva, fürge léptekkel sietett a konyhaszekrényhez, hogy poharat és üveget vegyen elő. Lassan már öt esztendeje, hogy a postás minden héten egyszer, néha kétszer is bekopogtat a levéllel, ilyenkor Iványiné mindig megkérdi, iszik-e, postás bácsi és a postás bácsi orráról leolvassa a választ, sohasem várt feleletet. A postás különben nem lelkesedett a likőrért, de restellt szólni, hogy egy kupica törkölyt szívesebben meginna. Vette a poharat, leöntötte egy mozdulattal, nagyot harákolt, mintha erős lenne az ital, aztán megrázta a fejét... — Ez igen... ez az igazi — mondta. — Váljék egészségére — bólogatott ismét, mint öt éve mindig Iványiné, hogy egy hét múlva megismétlődjék elölről az egész. A postás nem volt kíváncsi ember, meg aki évtizedeken át viszi a leveleket, ismeretlenektől ismerősökhöz, azt, ha valaha kíváncsi természetű is lett volna, akkor sem érdekelné már különösebben, ki, honnan és miért ír. Egyszer aztán megkérdezte, nem sokkal azután, hogy rendszeresen érkezni kezdtek a levelek Iványiné- hoz: — Aztán ez a helybeli levélíró nem fél, hogy nem kapja meg a levelét? Nem ír, soha feladót, és ha nem érkezik meg a rendeltetési helyére, mert rosszul írta a címet, a postát szidja... — Megérkezik az a levél, postás bácsi..Aki írja, nagyon jól tudja a címemet — vágta el a kérdezősködés fonalát Iványiné, így aztán jöttek továbbra is hetenként a levelek, feladó nélkül, s minden levélért egy pohárka diólikőr volt a portóköltség, amelyet a postás lelkiismeretesen be is kasszírozott, ha már más nincs alapon. — Maga egyedül él, Iványi néni? — kérdezte máskor a postás. — Én? Én aztán, mint az ujjam. A férjem elment a temetőbe, a fiam valahová Nyugatra, vagyok magamnak, mint az öreg kóró az út szegélyén — pillogott az öregasszony. — És a fia nem ír magának Iványi néni? — igyekezett így a levelek titkára jutni a postás. “““ A fiam ? Hát látja maga is, postás bácsi, hogy nem külföldről jönnek a levelek ... Nem ír. Nem üzen. Talán már nem is él. Egyedül vagyok, még levelet sem ír nekem senki — kezdte a könnye- zést az öregasszony, hogy a postásnak egyszeriben sürgős mehetnékje támadt. — Na, hát azért csak írnak magának... Máskülönben miért jönnék ... Öreg vagyok én már az udvarláshoz... — próbált évődni, nem sok sikerrel. Ennek is van már vagy két éve, s azóta is rendületlenül hozza a levelet, amelyen nincs feladó, issza a diólikőrt, amelynél jobban ízlene egy kupica kisüsti, vált néhány szót az időjárásról, meg a legutóbbi vonatszerencsétlenségről, mert olyan egyedül van ez az öregasszony, hogy néhány szót szólni hozzá, emberi becsület kívánja, S most, lassan már negyedéve, nem kell a postásnak özvegy Iványiné címére levelet vinnie... Az első hónapban még valahogy nem is izgatta különösebben, miért maradtak el a levelek, a másodikban gondolt rá, a harmadikban pedig azon tanakodott, hogyan menjen be az öregasszonyhoz kíváncsiskodni az elmaradt levelek ügyében. — Vtóvégre beteg is lehet, meg is halhatott... Vagy ő, vagy aki a leveleket írogatta neki... Mégiscsak elmegyek én — döntött végül is. — Jó napot, Iványi néni .. i Hogy van? — köszöni be egy reggel a postás, megnyugodva látva, hogy az öregasszony, tán’ egy kissé megfogyott, de ép és egészséges. — Köszönöm szépen, kérdését, élek én, éldegélek, csak nem tudom, kinek... Iszik-e egy kis diólikőrt? — indult a szekrény felé az öregasszony. — Most nem.. — Nem? — csodálkozott vissza Iványiné. — Nem. Most nem szolgál- ] tam rá, nem hoztam levelet, Iványi néni... Beteg tán, vagy meghalt, aki írni szökött magának? — buggyant ki belőle a kérdés. — Beteg? Dehogy. Egészséges, csak belefáradt az írásba ... Nagyon belefáradt... — Hogy lehet abba belefáradni, hetenkint egy levél, néha kettő ... Nem fáradság az — bizonygatott a postás. Iványi néni közben azért csak töltött, odanyújtotta a postásnak, nézegette egy ideig a kezét, aztán kicsit szégyenkezve megszólalt: — Mondanék én valamit, postás bácsi... Ha nem nevet ki érte? — Én, dehogyis, nevetem ki, aranyos Iványi néni..: Máshogy én nevessek magán... ■— tiltakozott a postás. — Szóval... hogy is mondjam, na... Nem jön nekem többet levél, mert... mert... — Mert? tea.. j mert nem írok... — Hogyhogy nem ir7 — értetlenkedett a postás. — Ügy, hogy ezeket a leve- léket én írtam magamnak... Hogy nekem is hozzon a postás levelet, hogy én is éljek... Érti már? Csak a halottaknak nem ír senki... És én nem akartam élve meghalni... Hát ezért volt. t. Ne nevessen ki érte... Gyurkó Géza
