Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-26 / 277. szám

mt. NOVEMBER 26, CSÜTÖRTÖK WM.l> t a $rmp 3 Az életnek tanulunk? Non scolae séd vitae disci- mus, azaz nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk tartja a római közmondás. — Nem az életnek, hanem az érettséginek tanulunk — állítja Pusztai Gyula, a rácke­vei gimnázium fiatal irodalom- tanára. Merésznek tetsző kije­lentését indokolja is, de érve­lése bármennyire helytállónak látszik, igazáról előbb győződ­jünk meg egyik osztályban. Az osztály — a IV/a — a jó kö­zösségek közé tartozik. Negy­vennégyen indultak, ma is annyian vannak. A többség szorgalmas, jó tanuló, néhány kiemelkedően tehetséges is van köztük. Arról kívánunk meggyőződ­ni, mit tudnak ezek a fiatalok a mai életről. Mennyire tájékozottak korunk problémáiról, po­litikai és művészeti kérdé­seiről. Ahhoz nem fér kétség, hogy az iskolai tananyagot többé-kevésbé tudják. Tudják, mikor született Balassi, ki volt Petőfi felesége, sőt, elmonda­nak néhány verset is Petőfi­től, Adytól vagy Juhász Gyu­lától. Ennek fontosságát nem vitatjuk, na dehát végül is az életnek tanulunk ... A próba rákényszerített, hogy szerénytelen legyek, ezért néhány kérdést tettem fel. A tanulók papíron vála­szoltak. Hogy valamiképpen megtörjem a dolog dolgozat- írás jellegét, megegyeztünk, hogy a papírokra csak egy je­let kell tenniük. Leírom a kér­déseket: 1. Mi az ENSZ? 2. Mi az UNESCO. 3. Egy mondattal hdfározza meg, mi az idealizmus, materializmus és az atheizmus? 4. Mely or­szágok tagjai a Varsói Szerző­désnek? 5. Mi a NATO? 6. Mi­kor volt Angliában választás és ki győzött azon? 7. Ki Ara­gon? 8. Ki Szolzsenyicin és mi­vel tette híressé a nevét? íf. Ki Berthold Brecht? Íme, a kérdések egészen egyszerűek. Az ember azt hin­né, hogy erre nem egy érett­ségi előtt álló fiatalember, ha­nem kevesebb iskolával ren­delkező fiatal is tud felelni. Hiszen ezek a fogalmak és ne­vek az újságokból, a tv-ből, a színházi plakátokról jólismer­tek. Olyan fogalmak szerepel­nek a kérdésekben, amelyek nap mint nap szóba kerülnek. A kérdezett művészek világ­hírű alkotók, nevük egy-egy korszakra elsődlegesen jel­lemző. ' Nézzük a válaszokat. Az osztály ötven százaléka nem határozta meg, hogy mi az ENSZ. Sokan voltak, akik pon­tatlanul írták, olyan is akadt, aki így definiálta: „Egyesült Német Szövetség”. A negy­vennégyből több mint tízen egyszerűen kihúzták a kérdést. Az UNESCO-ról mindössze nyolcán tudtak. Megdöbbentő tájékozatlanságot tanúsítottak az idealizmus, materializmus és atheizmus fogalmairól. So­kan kihúzták a kérdést. Ilyen válaszokat írtak: „Materializmus marxista szemlélet. Ateizmus nem mar­xista irányzat. Idealizmus...” A felelő az idealizmust már ki is húzta. Többen az idealiz­must úgy határozták meg, hogy „istenhívés”. Egyik tanuló az atheizmust, mint istenhívést definiálta, az idealizmusról azt írta, hogy „ideája van”. Hasonló tájékozatlanságot árultak el a Varsói Szerződés­ről is. Mindössze tízen írták le a tagállamokat, a legtöbben ezt a kérdést is kihúzták. Ugyanígy történt a NATO-val is. Egyikük a NATO-ról azt vélte, hogy „Észak Norvég Szö­vetség” (?) Az angliai válasz­tásokról is kevesen értesültek, akadt olyan válasz, mely Johnson győzelméről tudott. Volt, aki a konzervatív, más a szociáldemokrata pártba lép­tette be Wilsont. Megdöbbentő a tájékozat­lanságuk a művészeti kérdé­sekben. A legtöbben Aragont ismerték, bár egyikük szerint Aragon filmrendező. Sokan megfosztották francia állam- polgárságától és angollá vagy arabbá minősítették. Szolzse- nyicinről senki nem tudott. Minden papíron egy vonal állt a neve mellett. Egy diák írt csak a név mellé. Ö is csak annyit, hogy „lengyel” ... Ha­sonlóan jártak el Brecht-tel is. Többen írták róla, hogy a leg­nagyobb amerikai író. Sőt — bármennyire hihetetlen — egy válasz szerint Brecht a legna­gyobb mai magyar író. Hangsúlyozom: ez egy jó osztály! Nem egyeseket kér­deztünk, tehát a gyanúja sem merülhet fel annak, hogy va­lamely irányban meghamisí­tottuk az igazságot. Az osztályban beszélgettem is a tanulókkal. Megkérdez­tem, hogy ki tud Voznye- szenszkijről. Egy kéz emelke­dett fel. Jevtusenko névénél említésekor minden kéz ma­gasba lendült. Ezután az- kérdeztem, hogy ki olvasotl valamit Jevtusenkótól. Ezútta hárman jelentkeztek. Hason­lóan keveset tudnak a ma: magyar irodalomról is. Beszél­gettünk filmekről, regények­ről, általános esztétikai fogal­makról. Mindössze két diákol sikerült bekapcsolni. Róluk később kiderült, hogy egyikük a színművészeti, másik pedig a képzőművészeti főiskolára készül. — Valahol súlyos tévedési követtünk el — mondta a ta­nári szobában Pusztai Gyula — A mai élet, a mai iroda­lom valahogyan kimaradt s tananyagból. Erre kitűnő pél­da a negyedik osztályok tantervben megadott kötelező irodalom jegyzéke. Egy érettségi előtt álló fiatal­embernek a huszadik század Egészségügyi dolgozók nagygyűlése A Ceglédi Városi Tanács vb egészségügyi osztálya és az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének Pest megyei középkáder szakcso­portja pénteken 10 órai kez­dettel, Cegléd város jubileu­mi ünnepségei keretén be­lül. nagygyűlést tart, a vá­rosi tanács dísztermében. Megnyitót mond Szélepcsé- nyi Imre vb-elnök, ezt kö­vetően dr. Tiszavölgyi Mik­lós főorvos Cegléd város egészségügyének fejlődéséről, dr. Kovács Máté orvosőr­nagy a véradómozgalom je­lentőségéről, míg Sárfi Ró­zsi, az orvos-egészségügyi szakszervezet titkára, a kö­zépkáder szakcsoportok fel­adatairól tart előadást. A hozzászólások után megvá­lasztják a Pest megyei szak­csoport új vezetőségét. Komócsin Zoltán elutazott a Belga Kommunista Párt kongresszusára Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja szer­dán Brüsszelbe utazott, a Bel­ga Kommunista Párt novem­ber 28-án kezdődő 15. kong­resszusára. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. (MTI) PREMIER: Jókai: „Szerelem bolondjai“ Bemutatóra készül az Ál­lami Déryné Színház együt­tese. Jókai „Szerelem bo­londjai” című regényének színpadi változatát, Vereczkey Zoltán dramatizálásában, mu­tatják be. A főpróbára ma este 7 órakor kerül sor a fővá­rosban, a Kulich Gyula téri színházban. Az előadás ren­dezője Földeák Róbert, a főbb szerepeket Deésy Mária, Tassi Béla, Olasz János, Pus­kás Tibor és Kovács Mária játsszák. A premierre 28-án, szomba­ton, kerül sor Komáromban. E napon Komárom város ve­zetői, s egy lévai kultúr- küldöttség megkoszorúzza a komáromi Jókai-szobrot. A Szerelem bolondjait az Állami Déryné Színház már a jövő hónapban Pest me­gyében is bemutatja. Olcsó, tájjellegű ételeket a BEMUTATÓ A VÖRÖSKŐ ÉTTEREMBEN 1 „Új falatok, új ízek a ven­déglátóiparban” jelszóval kós­tolóval egybekötött ételbemu­tatót és tapasztalatcserét tar­tottak kedden délelőtt Tahi­ban, a Vöröskő Étteremben. A megbeszélést a Szövetke­zetek Pest megyei Központja rendezte. Meghívták rá a föld- művesszövetkezeti vendéglők üzletvezetőit s más vendéglá­tóipari szakembereket. A be­mutatott gazdag ételválaszté­kot a megye hat leghíresebb szakácsa közreműködésével készítették. A vendégszaká­csok a helyszínen remekelték saját specialitásukat, egv-egy olcsó, tájjellegű ételféleséget. A dabasi III-as számú kis­vendéglő szakácsnője. Király Ferencné paprikáscsirkét, töl­tött sertést és zöldborsós' ser­tésszeletet főzött. Kiskunlac- házán, de a megyében is hí­resek Doroszlai Lászlóné bir­kahúsból készült ételei. Ezút­tal birkagulyással és birka­pörkölttel kedveskedett a ven­dégeknek. Ceglédről a mester és tanítványa, Kozák János és Nagyidat Ilona jöttek. Pap­rikás húsgombócukből rekord­adag fogyott el, annyira ízlett mindenkinek. A Vöröskő Ét­terem szakácsa, Schultz Mik­lós húslevest és palacsintát tett az asztalra. Az üllői Ré­tescsárdából Csóli Győző ha­talmas tál káposztásrétest re­mekelt. Egy másik asztalon szend­vicsek, hidegtálak kellették magukat; apró, ízes falatok, s a virsli, különböző módon, „borkorcsolyának” feldolgozva. Kreisz Lajos, a MÉSZÖV osztályvezetője arról beszélt az egybegyűlt szakemberek­nek: gondoskodjanak róla, hogy a tájjellegű speciális éte­lek mellett olcsó ételekből is legyen választék vendéglőjük­ben. Olyasmi, mint régen a zónapörkölt volt. Arra töre­kedjenek, hogy ne csak igyon, hanem egyen is náluk a ven­dég. A beszámoló és a feltálalt ételek bemutatása után élénk, több órás vita keletkezett. A résztvevők elmondták észrevé­telüket az egyes fogásokról, kölcsönösen recepteket, tála­lási eljárásokat kértek és mondtak el. Végül a szövetke­zeti vendéglátóipar kiváló dol­gozói között a MÉSZÖV veze­tősége értékes ajándékokat osztott ki. k. ni. irodalmából a következőket kell elolvasni: Móricz: Roko­nok, Boldog ember, Egy kri­tikai realista szabadon vá­lasztott regénye, vagy novel­lája. Gorkij az Anya, vagy az Artamanovok, valamint egy felszabadulás után írt regény vagy dráma. Erről kell az érettségin számot adni, ennél többet követelni nem szabad, ez a tanterv átlépését jelen­tené. A tanulóra bízzák azt is, hogy ki legyen az az egyetlen mai magyar író, akiről vala­mit mondani tud. Ez valóban súlyos tévedés, ezt igazolja az osztály is. Min­den kor arra készíti fel embe­reit. hogy járatosak legyenek saját életükben, ismerjék a kor uralkodó szellemi, művé­szeti és politikai irányzatait. Fontos és elengedhetetlen a kultúrtörténetileg jelentős művészek és műveik ismerete. Lényeges az egyetemes fejlő­dés megtanítása, az egymásba kapcsolódó láncszemek folya­matos megismerése. De súlyos tévedés, hogy ez a lánc ponto­san ott szakad el, ahol a leg­fontosabb szemek következné­nek. Ezek a fiatalok hamaro­san felnőttek lesznek. A leg­többen nem is tanulnak to­vább. Szembekerülnek a mai kor filozófiai, politikai és mű­vészeti problémáival. A tv közvetíti számukra a mai írók műveit, tárlatokon modern képzőművészeti alkotásokkal találkoznak anélkül, hogy ér­tésükhöz kulcsot kaptak volna kezükbe. Államunk milliókat fordít a modern, korszerű művészetek fejlesztésére. Ezek feladatául szabja meg, hogy a mai kort a modern ember számára el­fogadhatóan tükröztessék. Színvonalat követel az alko­tóktól. Ugyanekkor egy lépést sem teszünk azért, hogy kinevelődjék a mai modern művészetet ér­tők, élvezők és szeretők töme­ge. Sopánkodunk, hogy legna­gyobb közönségsikere a Ge- rolsteini kalandnak, vagy a Púposnak van. Elszomoro­dunk-; hogy nem értik, vagy félreértik korunk legnagyobb drámaíróinak műveit. Hódít a giccs, reneszánszát éli az ope- I rett. Ezer újságcikk kérdezi: í miért. Ezért. | Világnézetileg szilárd, tuda­tos embereket vár tőlünk az új kor. És íme egy érettségi előtt álló osztály több mint fele a legalapvetőbb világné­zeti kérdésre sem tud felelni. Oktatási reformot hajtot­tunk végre. A tanterveket ál­landóan toldozzák, toldozzák. A gyerekek túlterheltségére hivatkoznak. Vitatkoznak azon, hogy mit lehetne még kihagyni. E téren születnek is bátortalan lépések, de hogy ezek mennyire elégtelenek, azt bizonyítja ez az egyáltalán nem alapos, eredményét ille­tően azonban egyértelmű tá­jékozódás is. ö. F. .XXXXXXXXXV.XXXXXXXX'.XXXXXXXX'.XXXVXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNVXXXXXV.XXXXXXXXXXXXXXXXXVVXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXV'/ A BOLHA — A mezőgazdaság gépesí­tésének korszakában semmi keresnivalóm egy ökrön — mondta és átugrott egy trak­torosra. Büszkén rázatta magát a traktoros háta közepén, jó­kat evett és megvetéssel ve­gyes sajnálkozással gondolt azokra a bolhatársaira, akik nem tudtak kiszakadni a kis­polgári kutyamiliőből. S ajnos, a traktoros ráme­nős ember volt és egy pihenő alatt kirázta az ingé­ből. A bolha traktor ülése alá vonul illegalitásba. Itt határozta el, hogy átmegy az iparba. Este már egy sze­relő lábaszárán kötött ki. — Nem való az én kivéte­les képességeimnek a pa­raszti munka — mondta és nagyot csípett a szerelőbe. De már itt elhatározta, hogy városba költözik, amely ki­elégíti magasabb igényeit. Nemsokára erre is kedvező alkalom adódott, mert a szerelő menyasszonya a fő­városba utazott. A vonaton átugrott a kalauzra és büsz­ke volt arra, hogy ő ellen­őrzi az összes utas jegyét. De még itt a vonaton át­szállt egy esztergályosra, aki­nek révén bejutott az ipar­ba. Büszke leveleket írt haza, melyek hatására több ifjú bolha tekintette példaképé­nek és elhatározta, hogy kö­veti őt. Pedig bolhánk sorsa nem volt irigylésre méltó. Volt egy maróson, majd kénytelen volt átmenni egy lakatosra. De itt sem volt nyugta sokáig. Adminisztra­tív munkakörbe vágyott. Egy kis küldönólány révén be is jutott az irodába. Itt csupa puha bőrű embert talált és úgy érezte, hogy végre meg­pihenhet. De nem számí­tott arra, hogy az iroda dol­gozóinak bőven van idejük vakarózni. Bármennyire örült a nagy előrelépésnek, érez­te, hogy itt sem maradhat sokáig. Egy titkárnővel ment haza, aki egész úton zaklatta, sőt * í-Jmm,a ízléses, kitűnő ízű hidegtálak a bemutatón A Vöröskő Btterem szakácsa Schultz Miklós, és a ceglédi Nagyidai Ilona megbeszélik, hogyan izletesebb a paprikás húsgombóc (Foto: Gábor) a buszon rá is ült. Amikor $ hazaértek, alig tudott kirne- £ nekülni a leszórt ruhadara- bök közül. % Szomorúan ült a fürdő-$ szoba kövének egy hasadé-/ kában. Kintről bevilágítot­tak a főváros fényei, de a kő hideg volt és■ nedves. ^ Kínozta az éhség és fájda- j lommal gondolt vissza jó édesanyjára és a jó vérű, 5 meleg bundájú komondorra. £ Ekkor rohant be a fürdő-' szobába a titkárnő nyeszlett kis pincsikutyája. A bolha j szeme felcsillant és máris a jí pincsin termett. Megállapí- J; tóttá, hogy vére sósabb és kevésbé tápláló, de rájött, £ hogy eszi, nem eszi, nem kap ^ mást. Ráadásul a pincsi hisz- . tériás volt. Ugatott és vaka-' ródzott, nem úgy mint az a jámbor lenézett komondor. De a bolhánk mégis megvigasz- í; talta magát: ■ % — Mégis csa k egy városi í kutya... egy fajkutya ... egy S öleb... i / ' gy tehát maradt. Külön- ^ ben is szégyellt volna ^ visszamenni a komondorhoz. ^ Végül is, Pest az Pest — gon- £ dolta, és vészes vérszegény- ségben elpusztult. Aesopus nyomán: % ősz Ferenc í E gyszer egy loboncos, nagy komondor bundá­jában élt egy kicsi bolha, nagy-nagy békességben sza­pora nemzetségével egyetem­ben. A kutya bőségesen el­látta őket, nem is hada­kozott ellenük, mert azt hit­te a jámbor, hogy a kutyák istene rendelő belé a bol­hát. Hősünk azonban nagyra- törő, elégedetlen bolha volt. Kicsi volt neki a nagy ku­tya és hiába mondta neki az a jó fekete édesanyja, hogy maradjon nyugodtan a kutya bőrében, ő nem fért a bőrébe és egy napon ön­kényesen kilépett, helyeseb­ben kiugrott a kutyából. Egy ideig nem volt ál­lása, de hamarosan arra jött egy ökör. Megörült a kicsi bolha, mert arra gondolt, hogy egy ilyen nagy állat jó megélhetést biztosít. És amint az ökörrel elmentek a kutya mellett, lekiabált el­hagyott társainak: — A mezőgazdaságban dol­gozom ... Megyünk szántani. Hamarosan rájött azonban, hogy az ökör vastag bőrét nem tudja átdöfni. Estére holt fáradtan dőlt le, vala­hol az ökörszegy táján és megállapította, hogy ez a munka nem az ő képessé­geinek való.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom