Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
mar HEGYEI kfCírtop 1964. NOVEMBER 15, VASÁRNAP ZENEI ÉLETÜNK Tízéves a megyei zenei bizottság A VÖLGYI HÁZBAN PEST MEGYE falvait, vá- jrosait járva alig-alig tudunk (olyankor látogatni a művelő- Idési házakba, hogy ne csen- i dűljön ki valamelyik teremből zene, vagy ne hallanánk énekkari próbát. A délelőtti órákban főleg az éppen dél- utános diákok, vagy ? több műszakban dolgozók próbálnak, de délután és este a hét legtöbb napján benépesül a ház. A népművelés leggazdagabb, legeredményesebb ága ugyanis éppen az ének és a zene. Már a korábbi években is megállapítottuk, hogy a kulturális szemlék keretében bemutatott műkedvelő művészeti mozgalom keretén belül éppen a zenei élet és a dalos mozgalom az, amely a legszembetűnőbb fejlődést mutatja, s abszolút eredményekben is igen tekintélyes helyet foglal el. A zene és az ének térhódításának külön értéke, hogy ez a korábban jórészt csak „úri kedvtelés” az utóbbi években, elsősorban a vidéki városokban, méginkább községekben vonzza mind a fiatalokat, mind a felnőtteket. Ennek egyik magyarázata, hogy megyénkben — elsőnek az országban — kialakult az elmúlt években a zeneiskolák széles hálózata, amelynek zöme községekben működik. Elég bizonyságul megemlítenünk a tízéves abo- nyi zeneiskolát, amelynek híre ma már messze túlnőtt a megye határain. A tíz év előtti tanítványok közül zenetanárok, művészek kerültek ki, s pályafutásuk, példájuk kedvezően hat napjaink zenei életére is. A közel négyezer gyermek zenekultúráját fejlesztő zeneiskolai hálózat mellett tekintélyes tábort képvisel a művelődési házak keretében tevékenykedő műkedvelő zenekarok, kórusok tagsága is-. Megyénkben jelen pillanatban tizenegy férfikórus működik 352 taggal, emellett öt női, huszonöt vegyes, hat kamara, és huszonkét gyermek- kórus gyakorol és lép fel rendszeresen. Tevékenységük rangját jelzi például a váci Vox Humana vegyeskórus nemzetközi híre, de jelzi több kórus — mint például a szentendrei és az abonyi — gyakori rádiószereplése, s reprezentatív alkalmakkor sorra kerülő fellépése. ZENEKARAINK évről évre fejlődnek, s gyarapodnak létszámban. A rendszeres gyakorlás és fellépés csiszolja technikájukat, magabiztosabbá, érettebbé teszi művészetüket, bővíti műsorukat, öt szimfonikus, három kamara, két szalon, harmincnégy tánc, tizenkilenc fúvós, kilenc népi, három esztrád, három pengetés és hat harmonika együttesünk működik jelenleg. Taglétszámuk meglepően magas. A fúvószenekarok keretén belül például kétszázötven, a tánczenekarok keretében pedig kétszáz műkedvelő zenész tevékenykedik. A művelődési házakban, otthonokban levő kórfisok és zenekarok irányítója és gazdája a megyei zenei bizottság. A zenebarátok spontán érdeklődése, vonzódása mellett elsősorban ennek a bizottságnak, a bizottsági tagok egyenként is végzett lelkiismeretes, önfeláldozó munkájának köszönhetjük, hogy megyénk ma ilyen tekintélyes helyen áll az ország zenei életének ranglistáján. Ez a bizottság, amely szerényen, csendben, a nyilvánosság előtt alig-alig emlegetve dolgozik, éppen most tíz eszter ' "s. Pest megye volt az első, ahol ez a bizottság, szinte szervezés és hivatalos keretek nélkül megalakult. A megye zenei életének legjobbjai hozták létre, minte máról holnapra szakmai-baráti asztaltársaságukból. Az akkori megyei kulturális vezető szervek felkarolták munkájukat, támogatták tevékenységüket, inspirálták őket. Az így létrejött megyei zenei bizottság adta aztán a mintát, amelynek alapján a Népművelési Intézet az ország valamennyi megyéiében létrehozta ezt az igen fontos társadalmi testületet. A tizenöt tagú bizottság zeneiskolai igazgatókból, kar-í nagyokból, zenepedagógusok- ^ ból alakult. Összeforrottságá- ra mi sem jellemzőbb, hogy ^ egy kivétellel ma is az ala- ^ pító tagok foglalnak helyet a testületben. j A BIZOTTSÁG működése ^ közben alakult meg a me- ^ gyei Népművelési Tanács- ^ adó, amely szervezeti egy- ^ ségbe vonta a már koráb-j ban megalakult zenei és más f bizottságokat, társadalmi tes- tületeket. A tanácsadó ke- rétében még összehangol- 'j tabban, céltudatosabban fo- ^ lyik a megye zenei életének J irányítása, szervezése. Rész- ^ letes, s mindenképpen . reá- j lis munkaterveket dolgoznak ^ ki, amelyek legfontosabb ré- J szét a kulturális szemlékre ; való felkészülés, majd a sze- \ replés jelenti. A munkaterv í elsősorban is a bizottság tag- ^ jainak, munkahelyükön, te- \ vékenységi körzetükben vál- lalt feladatait rögzíti, de na- ; gyobbszabású megyei kérdé- '< sekkel is foglalkozik. Ezeket ; aztán egymás között eloszt- / ják, s így más-más ember J foglalkozik például a zenei; neveléssel, a zenei ismeret- \ terjesztéssel, a karnagyi to- ; vábbképzéssel, a tánczene-; karok problémáival, a zene- \ iskolai kérdésekkel. A tízéves bizottság eddigi \ tevékenysége minden elisme- j rést megérdemel, s munkája, í mint társadalmi testület J munkája módszereiben is j példamutató. A tízéves idő-; szak, s az elismerés mel-; lett azonban szükséges előre; pillantanunk. A bizottság, s i a bizottság irányítása alá tar-! tozó szakemberek minden bi-J zonnyal ezután is megteszik \ a magukét, elvégzik a rá- \ juk váró feladatokat. Ezj azonban — nem akarunk; ugyan ünneprontók lenni —! kevés. Elsősorban azért ke-! vés, mert a zenei szakem-: bereken kívül a közönség í zenei nevelése, s elsősorban \ is a fiatalság zenei nevelá-J se más intézmények, szer-! vek, testületek feladata is. í Az utóbbi hónapokban pél- í dául a Kommunista Ifjúsági í Szövetség vezetői szorgal- í mázzák az ifjúság esztéti- j kai nevelésében a zene ha-; < tásfokának növelését. Ehhez j ; azonban az óhajtáson túl te- j ; vőleges részvétel is szüksé-! ; ges. \ A megye szervezett, s igen j j rangos tízéves zenei életé- • í nek határkövénél helyes len-! í ne a visszapillantáson és az: \ értékelésen túl megvitatni,: \ hogyan hasznosíthatnák a tö- \ megszervezetek, elsősorban a \ KISZ, a megye zenei szak- £ embereinek, tudását, lelkese- i í dését, tapasztalatát. / ■ S Tenkely Miklós tésnapján meglátogattam, így summázta néhány mondatba sűrítve életét: — 1887. november 14-én születtem Brassóban. Életem következő állomásai: Parajd, Kolozsvár, Nagyenyed, aztán újra Kolozsvár, majd Budapest. Tanár és szerkesztő voltam. Most már évek óta nyugdíjas vagyok s függetlenségem lehetővé tette. hogy Visegrád egyik völgyét válasszam lakóhelyemül. Utolsó önálló kötetem 1957-ben jelent meg Ábel füstje címmel a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. Az Ábel füstje megjelenése óta inkább csak a műfordító Áprily Lajossal találkozhattunk. A nagyközönség legalábbis így ismerte meg az elmúlt nyolc esztendőben. És számontartja, mint Puskin Anyegin-jének, Gogol Tarasz Bulba-jának, Turqenyev életművének, Lermontov Álarcosbáljának kitűnő tolmácsolóját. De verseivel csak nagy ritkán találkozhatott ezekben az esztendőkben. Pedig szép számmal születtek versek is ezekben az években. A költőt mégis valahogy elfeledték a kiadók... Azóta újra „felfedeztékf. Az elkövetkező fél esztendőben jelenik meg műfordításgyűjteménye az Európa, az Ábel füstje második kiadása a Szépirodalmi, új verseskötete a Magvető, állatmeséi a Móra és új Shakespeare-fordítása az Európa Könyvkiadónál. Tegnap ünnepelte hetvenhe- tedik születésnapját. Testben fáradtan, megtörtén. A szeme is megfáradt, a szokottnál erősebben reagál a fényre, s többet hunyorog a kelleténél. Pihennie kéne. A völgyi ház lenne rá a legalkalmasabb. Itt csend van és nagy-naoii nyugalom. De közelít a tél... „Hó jön. Veszélye kő-bontő fagyoknak. Mezítlen testén tombol majd a tél.” etvenhét évesen és egyedül nehéz már birkóznia a kemény fagyokkal. Beköltözik a városba a lányához vagy valamelyik fiához, míg elvonul s völgy felett a tél szigorú hercege s csak akkor tér vissza szentgyörgypusztai otthonába, amikor a tavasz újra kipattanja a fák rügyét. P. P. 76 Buda Ferenc: Kés, virág Késem van, kutyám, kenyerem. Gázolok veled mély havakban. Zöld ágaidat tördelem, virágaidat megrikattam. Jössz velem, dércsípett virág, kő-ujjaim kéken szoritnalc. Szemedben ülnek kisbabák, fejed fölött megáll a csillag. j Holnap felébredek. de énének az ébredésnek az íze már ^ bennem él, s így azt, ami elkövetkezik, teljes nyugalommal tudom majd fogadni. S aztán ^ később, néhány nap múlva, £ minden úgy lesz, mintha mi £sem történt volna: Duskó ké- j zen fog olykor; én majd jó éjt 1 kívánok neki és megcsókolom; $ s aztán úgy folytatódik az éle- ^ tünk, mint ahogy a sínek folytatódnak egymás mellett, száz ^ és száz kilométeren át, folyto- ^ nosan egymás mellett. Halán- ^ tékomban éles, hasító fájdalí mat éreztem. 2 J Az ablak fényes négyszögén ^ át az eget Láttam, amely yál- !- toztatta a színét s maga alatt a ^tengerét is. A színkép sötétebb |és gyengédebb részei voltak jezek: V'olaszürkék, egészen £ halk színek, s a tenger úgy szi- Várványlott, mint a sötét dalimét bor. A szemhatár körül £ sós szél támadt, idáig azon- £ ban csupán végső sóhajai ju- ^ tottak, miközben a zsálya, az £ üröm és az oleander illata a j függönyön át nem hatolt be $ hozzám. Nem akarom, hogy ^behatoljon. Tulajdonképpen: én csak igyekszem meggyőzni magam arról, hogy az oleander ^ illatát nem érzem; az oleander % ott van az ablak alatt és für- £ tös virágai olyanok, mintha ^valakinek lágy fehér öklei ütö- 'j getnének az üstdob bőrére. £ Meg kellett volna éreznem az í illatukat. Ebben van valami megszállottság. Nem ismerem fel az illatokról a formákat és az időt. Azt sem tudom, hogy az illatok közül melyig volt Nikola illata. A motor zúgását hallottam, a motorét, amely elvitte, s aztán a benzin szaga összevegyült a tenger erős, könyörtelen, szinte lenyűgöző illatával, s én megértettem, hogy meg fogom jegyezni magamnak ... Az immár sötétszürke égbolton egy sirály bukik meredeken alá a tengerre, aztán élesen felsikolt, egy hangon, szinte lesújtóan. Az Osor fölött lebegett ez a sikoly, túlkiáltva az udvarokon fecsegő asszonyokat, leereszkedett a virágokkal teli szűk utcákra ... Ámulattal nyújtottam ki kezem a levegőbe; vékony volt ez a kar, egy kissé erősebb ütés eltörhette volna s mégis: felülkerekedett téren és időn, sőt még önmagán is. Halódások és megszületések, melyek néhány ezer éveri át követték egymást a város utcáin, néhány ezer évnyi vereség és felemelkedés és az én huszonnégy esztendőm hirtelen éles fényben látszott s nem tudtam ennek a fénynek kiterjedését meghatározni. A sirály kiáltása, ez a kissé rekedt kiáltás most csupán bennem élt. épp úgy, akárcsak ama két madár... Ha meghalok, fogtam fel egyszerre és hirtelen, csupán magamnak Áprily Lajos: FAUST ÉS A GOND Arcod csupa komorság és redő. Ki vagy, te vézna, sápadtarcú nő? — A Gond. A Gond? Es mit akarsz velem? — A lcheletemet rádlehelem. — Miért? — Azért, hogy megvakítsalak. — Pusztulj innen, te boszorkány-alak! — Csend. Magas parancsot teljesítek. — Nem engedelmeskedem senkinek! KI küld? Ne rejtélyeskedj, mondj nevet! — Vég-hirdető vagyok: halál-követ. — Halál cseléde? Végezz hát velem, de ne vakítod meg két látó szemem! Ne tedd, ha van szivedben irgalom. Én a halált is látni akarom! Látni, ahogy láttam az életet, patakot, forrást, erdőt, réteket, a várat, mely a csúcsról messze lát, tavaszok fényét, őszök fátyolét, eget. villámot, formát és arányt, és Margitot, a drága, szűzi lányt... A végső óra mit érhet nekem, ha nem búcsúzhatik tekintetem, s a föld szépségét szemmel nem fogom? Végezz ki inkább! — Nincs hozzá jogom. (Arcára lehel. Faust megvakul.) Papp Miklós: New hozzád, neked Nekünk fogy: így áld tékozlón a nap és árnyékokkal kettőz rá a térre: szívünk hogy tegnap-jónkat visszaérje választ és fon, megbont és összead múltat, jövőt, tavaszi szárny-szavad frissítse léptem, hogy szaladjunk végre már összekattogó-szép szívverésre és egy virággá nyíljunk, mint a mag; Nézd: fityfiritty-fenyők kuncognak és rájuk dobbantok: egymásért elég leszünk, és két gyerekkel gazdagon szemed szépét bányászként felhozom a gondokból, velem hogy lássalak: te l'utós ünnep: télből font tavasz. Csodála tos élet Pergő tavasztól cikkázó a lelkem, s füttyösen szól: friss madár-torok: szavára nyílik tested áhított virága, sorsom hogy kerekre teljen: valóság lett, amit nem hihettem: hogy verset írok s boldog is vagyok, most asszonyosan ölel rim-karod s a ringós világ (elcsattan felettem: öröm-kövekkel fut hozzám a távol, s a nap-mell már a kéklő ég-ruhából kibuggyan és a fénye úgy ragyog, mint együtt sorsunk: megtalált napok; kosár lettem, ki mindenkiért vállal: karodon küldöm: versek illatával. j^7) erset kértem Áprily t ( ÍJ Lajostól. Újat, frissen í születettet. Nemcsak s a lap számára. Egy kicsit ön- : ző módon is. Beszélgetés he- ^ \ lyett. Mert az utóbbi időben ; : annyira feltorlódott munkám, j í hogy a legjobb szándék mel- 1 I lett sem juthattam el a völ- , \ gyi házba. , j ; Amikor olvasom a költő va- 1 I lamelyik versének sorait, úgy 1 I érzem, ott ül velem szemben a 1 \ nádfonatú széken kis szén- 1 Itélyében, az alkotóműhelynek 1 : kinevezett manzard-szobában, j ; s az életéről beszél férfiúi sze- . j mérmességgel, a. jambusok szi- \ gorú, zárt rendjében. ( I A vers postafordultával . : megérkezett. 1 1 1 : Faust és a Gond. í Döbbenetes erejű „beszélge- : j tés” volt elolvasása. Amikor a . ; végére értem, kezdtem elölről. ! Nem akartam hinni, hogy igaz \ legyen mindaz, amiről ke- I ! mény-fegyelmezetten, alig . ! érezhető halk szomorúsággal \ panaszkodik. ■, : „Én a halált is látni aka- ' í rom!” ; \ Miért éppen őt, a látnoki ! szavú költőt környékezi a \ mindent fekete lepelbe borító ^ \ Sötétség? Miért éppen őrá, a Jj ! derűs színek, az egymást vál- 4 \ tó tarka évszakok, a lenyü- f < göző erejű természeti képek % ! poétájára leskelödik orvul a % í Sötét, hogy örök feketeségbe £ \ vonja előtte az erdők és me- £ ; zők, az ég és a víz csillogó f j szivárványszínét? á í fj völgyet ölelő hegyek S ; (yf csúcsára szürke kö- ; dök települtek. Hová £ í tűnt a nappalok enyhe hűse? % j Fagyos szelek kíséretével kö- £ ; zelít a tél. A vad szelek éles ^ \ sikolyokat csalnak ki a lomb- í, \ jukvesztett fákból és sejtelmes $ '} hangokat hallatva törnek át a ; bokrok még megmaradt, zörgő •: S levelei között. I Zeng, zug a szentgyorgy- £ \ pusztai völgy, de a ház vár- % iként állja g szelek meg-meg- f ! újuló rohamait. Konok, akár a ^ ! gazdája — szembeszegül a tá- J madóval s dacol ellene min- ^ ; den erejét megfeszítve. ^ í j — Erőtlenedik a látásom, de £ ; nem akarok gondolni rá. Ta- ^ ; Ián csak azért érzem így, mert £ ; nagyon sokat dolgoztam az el- ^ \ mrílt hónapokban ... j: Ami a munkát illeti, igaz. | í Áprily Lajost két év óta újra 'j „felfedezték” a kiadók. í í í '> Amikor hetvenötödik szüle- ( .»»«».«»»»»»«««»»vswwwwwvxvwwwwvwwwwvvvwvwwwwvwWNWWWWW Grozdana Olujic: Béna madarak halok meg. Vajon az a két madár is csupán önmagának halt meg? Láttam magamat kilencévesen egy víz partján. Világos, de napsugár nélküli nappal volt, fiúkat láttam, meg a nádast, s azt a két madarat, amint két lihegő, csaholó kutyától űzötten a nádasból előjött. Miért nem kapnak szárnyra, kérdeztem magamtól! Az egyik kutya már egészen közel jár hozzájuk, mért nem tesznek valamit? A pillanat olyasféle volt, mint amit álmában él át az ember, amidőn valami, vagy valaki elől nem tud menekülni. A madarak lassan, nagyon lassan mozogtak, s a kutya, mintha játszanék, hol jobbra, hol balra fordult, míg egyik kis fiú fel nem kiáltott, s akkor megértettem: a madarak nem tudnak felszállni. Szárnyuk a hajlásban törött volt, s tört szárnyakkal nem tudtak magukon segíteni, még járás közben sem. Miért ismétlődik meg most a régi élmény? Az aufó motorjának zűgása mind erősebbé vált... Kihajoltam volna az ablakon és kikiáltottam volna: Nikola nem ment volna el. Még négy napig nem ment volna. Miért? Csak magunknak halunk meg, de azok a madarak? Lassan, igen lassan felemelkedtem, s lábújjhegyen végigmentem a szobán, bizonytalanul, mit is akarok. A testem vezetett: pontosan tudta, — merre van a tükrös szekrény ... Tenyeremmel kíváncsian és gyengéden simítottam át az arcomon; túlságosan magas homlok, a pofa- csontok szpf.hailn ívó. a svínii-
