Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
1964. NOVEMBER 15, VASÄRNAP MCC> K/UrBao f» Burányi Ferenc: I Ivanics István: Sorrento Itt szinte mindig jókedvű a tenger, kéken kacag a szürke sziklafalra, amelynek kő-redőzte homlokán fönn szcifútta-hajként leng a sok narancsfa. A tájhoz szűkül bennem itt a lélek, nem úszik el, csupán a horizontig, majd visszaring egy hullám sima hátán s parthoz verődve újra kékbe omlik, így jár a lelkem part és láthatár közt, a kék vidék így tartja bűvkörében, mély, improduktív zsibbadásba zárja, e szépségekkel elhatárolt éden. Valami bűvös, kéjes renyheség ez, a nemtörődöm-lélck itt bukik meg, mert létfenntartó gondja itt fogy el, itt semmittevő álommá lesz az ihlet. De éjjelente megvadul a tenger és zaj-zászlót a part-törő moraj bont, olyankor — mint halász-tüzek a sziklán — bennem kigyúl a költőt-éltető gond. KAKÓ ILLÉS HÁROM LÁNYA El hu Hajtotta már fogát a | tél, amikor özvegy Kakó II- í lés döntésre határozta el ma- %gát: belép a Dózsába. Előzőle- igesen azonban komoly kiköté- í sekkel élt, melyeknek az volt $ a veleje, hogy vallási meggyőződésében nem éri háborgatás $sem őt, sem családját. Továb- % bá hivatalos írást, amolyan í szerződésfélét kért Pörnye Da- fnitól, az elnöktől, amelyben $ kinyilvánítja, hogy szombati $ napokon nem tart igényt sem 'f, az ö, sem lányai munkájára. $ Ámbár a két kikötés voltakép- £ pen egynek számít, mivelhogy % Kakó Illés szombatista volt. 4 Pörnye megígért, aláírt min- $ dent, már csak azért is, mert $ Kakó Illést virtigli dohányker- íj tésznek ismerte a falu, a szö- £ vetkezet meg éppen híján volt 4/ jó dohányosoknak, ötven hold £ dohányt ültettek a tavalyi 4 harminc helyett, kissé meggondolatlanul. Nem számoltak $a temérdek munkával, ami a $ húsz holdnyi növekedéssel % időközben jelentkezett. % Ilyenformán Pörnye Dani, f> akár a tulajdon halálos ítéletét is aláírta volna, csakhogy | kievickéljenek a bajból. Meg j aztán nem is látszott valószínűnek, hogy Kakó Illés vallási érzülete csorbát szenvedne 4, a csoportban. Hitvitára a szö- íí vetkezet fennállása óta nem ? adódott példa, pedig annak £ már elmúlt tizenkét esztende- '<j je. így azután a közgyűlés egyhangúlag szentesítette Ka- ^ kó Illés felvételét és egyben ^ elismerte a papíron rögzített 4 fenntartások jogosultságát. 4 A Kakó család pedig más- j nap reggel kivonult a dohány- ^ ba. Elöl ment Kakó s mögötte sorban a lányai: Piroska, Er- $ zsi és Rózsi. A három lány a £ munkában is egymás mellett 4 tartott, de akkor már ők ha- 4 ladtak elöl és néhány lépés- ‘j nyíre mögöttük az apjuk. ^ Szólni nemigen szóltak, csak % ha óhatatlanul szükségesnek $ mutatkozott. Általában jóra- £ való, szorgalmas embereknek bizonyultak, akikre mindig 4 számítani lehetett, az egy $ szombati napot kivéve. Olyan- $ kor feléje se néztek a dohány- ^ nak, ünneplőbe öltöztek és % mentek a Miszlai cukrászhoz, £ aki jeles hivő volt és prédikátora a nyájnak. $ Ment is az élcelődés kint a £ pajtában, vagy éppen ahol % dolgoztak a többiek. A hang- ^ adó Kondor János, a munlca- ^ csapatvezető volt. '4 — Csak tudnám, mivel csa$ lógatja oda az a kis hebrencs '■Miszlai a lányokat? — kérdezette valamelyik szombaton is. $ — Biztosan jól körültapo$ gat ja a farukat — adott han- % got feltételezésének Lestyán Miska. % — Ne illetlenkedj már. Mis% ka. A vallási buzgalom ko- % moly dolog, arról nem lehet 2, ilyen mosdatlan szájjal beszélni. Különben is együtt jártnak az apjukkal, ^ — Pedig szívesen körültapo%gatnám én is — jegyezte meg $ Miska ellágyultan. — Bizonyaidén mondom, még a hitükre 4y is áttérnék, ha az volna az ára. 2, A Kakó-lányok valóban for- %más, takaros teremtések vol- Sak. A legényemberek kapálás £ közben igencsak úgy intézték 5 munka sorját, hogy mögöt- 4 tűk haladjanak, hátha segítségükre libben egy erősebb fu- $ vallat. Néha-néha eleresztet- % tek egy félhangos megjegyezést, hátha sikerülne komo- e lyabban szóba elegyedni a lá- e nyokkal. De ha lett volna is f azokban hajlandóság a magasabb szintű társalgásra, az $ öreg Illés parancsolván rájuk e mordult, amire tüstént elzár- e koztak. Azért is járt mindig a e lányai mögött, hogy szemmel e tartsa őket. Ettől függetlenül ejül megvoltak egymással. Ka- e kóék és a csapat. Egyszer for- edult csak elő, hogy nevezete- esebb összetűzésre került sor e Kakó és az emberek között. V ^ I Clllfki napon történt, bent ía pajtában dohányfűzés köz- 4 ben. Miskába belébujt az ör- e dög. Belekötött az mindenki- e be, nem ismert se istent, se e embert. I' — Tudja-e, Illés bátyám, 2 hogy irigylem magát? — kér- ídezte Kakától ártatlanul. ket váltó szemek, az érzékeny, szabálytalan alakú és néha csúf száj. Mért érintette Nikola úgy ezeket az ajkakat, mintha eltörhetnének? A tenger lélegzetvételét most alig-alig lehetett hallani, mint álomban elmerült, egészséges gyermekét. Nikola Gara- csa, mondogattam magamban; elfelejted, el fogod felejteni Nikolát. Ujjaim hegyével két ráncot tapintottam ki a szájam szögletében; a tükörből nem látszottak, aztán lejjebb ereszkedtem ujjaimmal, a nyakat, a vállat tapintottam, a kar hűvös izmait és finom hajlatait, aztán ledobtam magamról a köpenyt, s inkább csak sejtettem, semmint valóságosan láttam a testemet, a tükörben körülötte lebegő árnyak ösz- szetömörültek s mindegyre növekedtek, mindaddig, amíg a hold éjszaka meleg és állhatatlan szépségvei meg nem ajándékozta őket. Lelkiismeretemben egyik kép eltörölte a másikat, de bármennyire is igyekeztem, Nikola valóságos képét nem tudtam meglátni. Vajon tán a feledés kezdete volna ez? Testem arra intett, hogy önmagámnak hazudok. Akár a halászok, mielőtt még hálójukat kihúzzák a vízből, a halak jelenlétét érzik abban, úgy sejtettem meg én is egy eljövendő fájdalom jelenlétét. Nikola Garacsa, mondogattam magamban; el fogom felejteni, el fogom felejteni, húztam végig arcomon ismét a tenyeremet. Tenyerem mozdulatában Nikola egyik mozdulatát ismertem fel és elmosolyodtam. Emlékezetembe véstem ezeket a JÁTÉK (Foto: Kotroczó) mozdulatokat. Nikola autójának zúgása most csak bennem él.'1 Nikola elment és én hagytam, hogy elmenjen. Ez volt a legjobb módja annak, hogy teljesen el ne veszítsem. — Látjuk még egymást újból. Sana? — kérdezte. Tétován kérdezte, de már biztosan abban, hogy nemet fogok mondani. — Talán jövő nyáron? Nem gondolod, hogy ostobaság lenne, ha egészen elmennék, nem gondolod, Sana? — Te sohasem fogsz egészen elmenni. Ezt nem teheted! Viszontlátásra! — mosolyod tam el. — Te csak magadnak mégy el! — nem akartam emlékezetembe vésni gyűrött és csodálkozó arckifejezését, s nem is véstem emlékezetembe. Az emlékek kiválasztásának kezdete volt ez. Majd később úgy fognak felbukkanni bennem ezek az emlékek, ahogy én akarom. Tényleg? — Te csak magadnak mégy el! — mondottam újra és megint elmosolyodtam. DllSkO a másik szobában beszámolókat másolt az írógépen. Ujjai egyenletesen jártak a billentyűkön. — Valami történt, Sana? — kérdezte, amikor a szobájába léptem. — Akarsz valamit? — Elment, de semmi baj. Csak önmagának ment el! — a tenger illata, a zsályák és ürömvirágok illata nőtt, növekedett az éjszr teában a sirályok távolodó kiáltásaival együtt. Vajon a felismerés pillanata volt ez, vagy csupán egy eljövendő emlékezésé? . Csuka Zoltán fordítása — Engem? Aztán miért? — ütődött meg Kakó. — Hát azért, mert maga már a kommunizmusban él. Kakó Illés ezen méginkább meghökkent. — Ugyan — mondta. — Csak ne tettesse magát, mint a répabogár. Talán húsz év is eltelhet, míg a magunkfajta is eljut odáig, hogy öt napot dolgozzon egy héten. Nincs mit szépíteni, nyílt támadás volt ez Kakó Illés vallási érzülete ellen. Ráébredhetett erre az öreg is, mert szó nélkül félbehagyta a fűzést és riadtan tekingető lányait magához intve, kifordult a széles pajtaajtón. — A fene ett volna meg harmadnapos korodban, Miska! — törte meg végül a csendet Kondor János, mintegy bevezetve a rákövetkező intelmeket. Persze annyit ért az már, mint halottnak a szemfedél. Talán egy hét is eltelhetett, mire Kakó Illést sikerült meggyőzni, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, vagyis, hogy Lestyán Miskát nem szabad komolyan venni. Kondor János ünnepélyesen megígérte, hogy a jövőben Miskát állandóan kezeügyében tartja, hogy bármikor szájon sodorhassa, ha netalán rosszul szólna. Az ügy ezzel elintézést nyert és a Kakó család ismét elfoglalta helyét a munkacsapatban. Egy borongás. esőí, szombati napon, úgy november vége felé, olyan dolgok történtek, melyeknek rendkívülisége hosszú ideig szóbeszéd tárgya volt a faluban. Ügy kezdődött, hogy a három Kakó-lány kora reggel beteget jelentett. Valami szörnyű kár támadhatta meg őket. mert amikor az öreg Illés megállt a küszöbön, hogy kiugrassza őket az ágyból, egyöntetűen beléjük nyilait a fájdalom. Sóhajtoztak, nyögdécseltek irgalmatlanul. Rózsi meg egyáltalán nem is szólt, csak dobálta magát a takaró alatt, mint aki a végét járja. Kakó Illésnek, majdnem eszét vette a bánat és loholt volna hamar- vást orvosért, ha Piroska le nem inti. — A, nem kell azt elsietni — nyugtatta meg az apját, miközben félkönyékre emelkedett az ágyban. — Majd kúráljuk mi egymást, az pénzbe se kerül. Rózsiban is feloldódhatott a görcsölés, mert hirtelen felült, úgy mondta: — Menjen csak édesapám, nyugodt lelkiismerettel és fohászkodjon helyettünk is a mi igaz Urunkhoz. Ez talán gyógyulást hozna a mi szerencsétlen betegségünkre. Még sokáig vigasztalták az öreget és igyekeztek rábírni, hoav induljon már az összejövetelre. mert könnyen megeshet. hogy késlekedésével kihívja maguk ellen az Űr haragját. Sikerült is valameny- nyire lelket verni belé. bár mintha a gyanús igyekezet, hogy hagyja már magukra, őket, töirrengésre késztette \ volna. Való igaz. hogy az öreg \ eszébe vette: valami nincs - rend’én a lánvok betegsége kö- \ rőt. F' is határozta, homt szó- J kásától és meoavö~ődAsétnl e1- í férőén ez e^iszer rövidebb időt 4 szentel az Űrnek. 4y A három lánv persze, mit £ sem tudót* az öreg Kakó esz- 4 májéról, ezért, amint az el- 4 tűnt az utcasarkon, tüstént fel- $ gvömvltak. Kiugráltak az 2 ágyból és öt perc sem telhe- £ tett bele. amikor kiviharzottak f a kapun. Mentek csomózni. 4y Mert csomózáskor lehet leg-£ többet és legkönnyebben ke- 4 rés ni a dohánykertészetben. A £ jó kertész három-négy munka- '4 egységet is megkeres napiéban. $ hozzá bent a matea szobában. £ eayültőhelyben. Űl az ember a £ simító ns^tnl mellett és miköz- £ ben tartalmas eszmecserék £ folynak, lavoootja a barnára 4 száradt dohányleveleket. Ezért 4 van az. hogy csomózáskor a % nagy beteg dohánvkertész is új $ erőre kap. s ha iaaz. amit ez öregek mondanak, a vérbeli £ dohányos még n falaidon ra- 4, vataláról is leszáll és kiballag £ csomózni. Bizonyosra vehető, hogy Ka- % kó Illés sem volt híján az ilyen I. példázatoknak, különben alig képzelhető, miért kocogott volna haza a legszükségesebb imák és ájtatos tisztelet lerovása után, amit annak előtte soha nem tett meg. Mindig ő távozott utoljára a gyülekezetből a késő délutáni órákban, most meg tán tíz óra, ha lehetett. Hazaérve, igazolást nyertek feltevései. A házban teremtett lelket sem talált. Lányai úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. Ha Kakó Illés történetesen nem dohánykertész, hanem mondjuk, közönséges gyalogmunkás, bizonyosra vehető, hogy csodát lát a dologban és rendeltetésszerűen fogja fel az esetet. Ám jeles kertész volt az öreg, s ígh csodatevés helyett az esős idővel és a csomózással hozta ösz- szefiiggésbe a lányok titokzatos eltűnését. Szomorúan nézte a feldúlt ágyakat és nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy kárhozatos élet vár lányaira és ha eljön az ideje, pokolba jutnak mind a hárman. Mindazonáltal nem siránkozott, nem átkozódott — vallási felfogása szigorúan ellenzi az ilyen cselekedeteket —, hanem végtelen megadással átöltözött köznapi ruhájába, hogy lányai után eredjen és visszatérítse őket a helyes ösvényre. Amikor bőrig ázva benyitott a csomózókhoz, egy pillanatra minden szem rászegeződött, de aztán folytatták tovább a munkát. Hersegett a dohány a szaporán mozgó kezek alatt. Kakó Illés egy ideig állt, to- porgott az ajtóban, várva, hogy elcsituljon a zajongás. Aztán odalépett a simítóasztalhoz, ahol a lányai Lestyán Miska társaságában simították a dohányt. Megállt előttük és köszörült egyet a torkán. — Ez meg mi akar lenni, Piroska? — kérdezte szelíden. — Csókolom, édesapám — köszönt a legidősebb Kákát lány, a világért se nézve az öregre. — Csomózunk — szögezte le Erzsi, a középső, aki leginkább hajlamos volt a tömör szókimondásra. Kakó Illést szívenvágta a felelet. — Hát így állunk? Szembehelyezkedtek a hittel és apátokkal? Lestyán Miska nem bírta tovább vékony cérnával, közbevetette: — Nem a hittel helyezkedtek szembe, Illés bátyám, hanem a simítóasztallal. Kakó Illés úgy tett, mintha nem hallotta volna. — öltözzetek és megyünk haza! — egzecírozta a lányait. Piroska és Erzsi lopva Rózsira pillantott, aki a legszája- sabb volt közöttük. Az nem is váratott magára a válasszal. — Én ugyan nem megyek sehová. Majd bolond leszek három munkaegységet elszalasztani. Vagy talán élén állnak a százasok á sublótban? Édesapámnak nem számít kilenc munkaegység? Lestyán Miska élénken helyeselt. — Lássa be Illés bátyám, hogy Rózsinak ... — Ne folytasd! — vált először haragossá Kakó Illés. — Ez nem a te ügyed, hanem az enyém! — Az majd kiderül — rónait vissza Miska. — Szóval nem jöttök? — fordult Kakó újra a lányaihoz. Azok úgy tettek, mintha nem hallották volna, surrogva csapták, simították a dohányt. Kondor János elérkezettnek látta az időt a beavatkozásra. — Vgyan, nyughass már Illés. Más ember örülne, hogy ilyen dolgos lányai vannak. Egy órával később értek ki, mint a többiek, mégis ők jutottak legtöbbre. Más körülmények lzözött Kakó Illés legalábbis elégedetten elmosolyodik erre a dicséretre. Mert ami igaz, az igaz, az öreg Kondor híres kertész, ha ő valakit megdicsér, annak oka van. — Az nem ide tartozik. János testvér — hárította el Kondor János elismerését csendesen. — Más a hit és megint más a munka. — Hallod-e Illés — gurult méregbe Kondor. — Felőlem úgy ájtatoskodsz a Miszlai cukrász oltára előtt, ahogy akarsz, de itt ne keneteskedj nekem. A közgyűlés hivatalosan kinyilvánította a vallás szabadságát, ahhoz tartsd magad te is. Ha a lányok nem akarnak elszalajtani három munkaegységet az imádkozással, hát nem akarnak. Az ő dolguk, felnőtt emberek, azt tesznek, amit jónak látnak. Kakó Illést porig sújtották az öreg Kondor szavai. Micsoda borzasztóságok következhetnek még ezután, hogy a tulajdon lányai szembefordultak az Űrral és apjukkal? S mo- mentán-mem tehet ellene semmit. mert a papír most is a zsebében van. amiben az áll: a szövetkezetben tilos minden vallási ellenségeskedés. így ö sem hozakodhat elő érveivel, melyeknek ismeretére szert tett az összejöveteleken. Szomorú szívvel állt a simítóasztalnak támaszkodva és nem tudta, mitévő legyen. Arra riadt fel, hogy Lestyán Miska odalépett egy kötél dohánnyal. — Ha már úgyis itt van Illés bátyám, dobjon szét néhány kötelet. Kevés a válogató, nem győzzük a csomozók ke- zeügyébe adni a dohányt. KakÓ IlifS előbb csak tétován, majd egyre sebesebben rakosgatni kezdte a gyűrött dohányleveleket, hallatlan érzékkel osztályozva a különböző minőségeket. Arra gondolt, hogy kivételes esetben munkával is lehet szolgálni az Urat, ha őszintén hiszünk szolgálatunkban. Meg aztán, ha iparkodik, talán két munkaegységet is elérhet délutánig. Ha már úgyis itt van az ember.