Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

1964. NOVEMBER 15. VASÁRNAP ™*Jűrtap 1 A VARÁmm ES TARSAI TITKA SIKERE JUBILEUMA Járjuk az erdőt, a frissen ázott mezőket, s mélyen ma­gunkba szívjuk a „földsza­got”. Sajátos szag ez, sem­mihez nem hasonlítható. Alig­ha van, aki nem ismeri, mégis, kevesen tudják, hogy ezt a sajátságos szagot a su- gárgombák okozzák, amelyek lifilUárdszámra lepik el a föld minden négyzetméterét, s amelyek a csodagyógyszereket, a különböző „micineket” ad­ták az emberiségnek. Barátok és ellenségek A sugárgombák — ame­lyek csak nagy tömegben lát­hatók szabad szemmel, s ne­vüket vékony, végeiken cso­mószerű sejtfonataikról kap­ták — a baktériumfajták egy nagy családját alkotják. A baktériumok, mikrobák az ember elválaszthatatlan kí­sérői. Barátjai, de ellenségei is. Ezek a láthatatlan egysej­tűek nélkülözhetetlenek az emberi szervezetben, bél­rendszerünkben százmilliárd- számra élnek, s ha valamilyen zavar következik be műkö­désekben, felborul a bélműkö­dés, de általában a szervezet biológiai egyensúlya. E fel­adatuk fontosságát régóta ismeri a tudomány, azt azon­ban, hogy e baktériumok egy része olyan anyagokat választ ki, amelyek kiválóan fel- használhatók a gyógyászat­ban, alig két és fél évtizede tudta meg a világ. Azóta is­merjük az antibiotikumokat. Az antibiotikum — méreg! Alkalmas a fertőző mikrobák elpusztítására, de helytelen al­kalmazásuk tönkreteheti a szervezetet. Ez indokolja, hogy bármennyire is kéri a beteg, az orvos sokszor nem, hajlandó felírni „valami mi­cint”, s minden esetben oka van erre! Az antibiotikumok kényes barátok, nagyon kell érte­ni kezelésüket. Az első an­tibiotikum, ahogyan ma már általánosan nevezik. csoda- gyógyszer a Flemming felfe­dezte penicillin volt. Ma már a micinek népes családot al­kotnak. de közöttük is a leg­előkelőbb helyen áll a sztrep- tomicin, az a gyógyszer, amelynek most kettős jubi­leumát ünnepelhetjük. A véletlen Több százezer mikroba- fajta van, tehát az általuk termelt hatóanyagok, mérgek is több százezer félék. Mint ahogy már sok esetben, itt is a véletlen segített a tudo­mánynak rátalálni a felhasz­nálható mérgekre, amelyek így -gyógyszerekké váltak. Flemminget o szél segítette hozzá a penicillin megtalálá­sához, az sodorta a spórákat próbatenyészeteire. A sztrep­tomicin esetében ez a véletlen egy — tyúk volt! Selmán A. Waksman uk­rán származású amerikai mikrobiológus két társával, Albert Schatzzal és Betty Bugieval hosszú évek óta dolgozott a New-Brunswick-i egyetem kísérleti intézeté­ben. Öt éve kutatta már az újabb gyógyszer nyerésének lehetőségeit, több mint tíz­ezer próbatenyészetet készí­tettek. de jelentéktelen kez­deti eredményeken kívül sem­mire sem jutottak. Ekkor. 1943 elején beállított az in­tézetbe egy tyúktenyésztő: törzsállományának tagjait ti­tokzatos betegség támadta meg. Amikor a tyúkot meg­vizsgálják, torkában fehér foltot találnak. A „penészről’ — a beteg gyerek torkában ú „penész” van! — megállapít­ják, hosv a sugárgombákhoa tartozó Streptomyces griseut egyik fajtája. Waksman pró­ba-szerencse alapon ezzel ií kísérletet végez — És — meg­lepő eredményre jut! Nem vetélylárs ! Nincs a „jobbnál” is „jobb’ antibiotikum! Ezek az anya­gok nem vetélytársai egymás­nak, hanem — kiegészítői Ahol nem hatásos a penicillin ott a sztreptomicin lép szín re, s ha ereje nem elég, ak­kor az aueromicin következ­het. S ezért volt nagy jelentő­ségű a sztreptomicin felfede­zése. Waksman beoltotta a baktériumtenyészeteket a tyúk torkából vett Str. griseussal, s néhány nap múlva megdöb- benten tapasztalta, hogy ha­talmas „udvarok”, azaz kipusz­tított baktériumok okozta fol­tok keletkeztek a tenyészeten! Amit öt évig hiába keresett, azt most megtalálta. A részle­tes vizsgálatok bebizonyítot­ták, hogy a Streptomyces gri- seus termelte méreg kiváló eredménnyel elöli azokat a kórokozókat, amelyekkel szem­ben .-a penicillin hatástalannak bizonyult. Waksman és társai majd­nem egy évi megfeszített mun­ka után végre hozzáláthattak, hogy emberen is kipróbálják az új varázsszert. Waksman egyik kollégájának leánya tbc-s eredetű agyhártyagyul­ladásban betegedett meg, s az orvosok lemondtak róla: soha, senki nem gyógyult meg addig e betegségben szenvedők kö­zül. Waksman engedélyt ka­pott a kellően még nem ellen­őrzött gyógyszer — nem egy esetben az ellenőrző kísérletek évekig eltartanak, s például a magyar gyógyszerek igen nagy rangját többek között az adja a világban, hogy csak a leg­alaposabb ellenőrzés után ke­rülnek forgalomba — kipró­bálására. 1944 augusztusában kezdte meg a gyógykezelést, négy hónapon keresztül na­ponta két gramm sztrepiomi- cint juttatott a beteg lány szer­vezetébe. És az orvostudomány történetében először a lány húsz évvel ezelőtt, 1944 no­vemberében gyógyultan hagy­ta el a kórházat! Indiában, Paona tartomány­ban pestisjárvány pusztított, ezerszámra szedte áldozatait. Az orvosok — végső kétségbe­esésükben, a lehetetlent meg­kísérelve — Waksman új va­rázsszeréből kértek. Hátha ... És a harcba küldött sztrepto­micin sikerrel vívta meg a pestis kórokozóival szembeni csatát is, a járvány megszűnt! 59 legyőzött ellenfél A tudományos világ után az egyszerű emberek is megis­merték az új varázsszer ne­vét, s áldásos hatását. Waks­man megállapítása szerint öt­venkilenc kórokozó ellen hasz­nálható fel eredményesen gyógyszere. Az ötvenkilenc el­lenfél legtöbbje olyan, amely- lyel* szemben a penicillin ha­tástalan volt, tehát nem jobb, hanem más gyógyszert kapott a tudomány és az emberiség. Az üzemszerű gyártás meg­szervezése azonban nem ment könnyen. Annak idején a peni­cillin gyártása is hallatlan ne­hézségek leküzdését' kívánta meg, most ugyanezt kellett tenni. Ugyanakkor, mint álta­lában minden antibiotikum esetében, itt is jelentkeztek kellemetlen mellékhatások, mert — ne feledjük! — méreg­ről van szó. A sztreptomicin- nel kezelt betegeknél hallás­csökkenés, egyensúlyi zavar stb. lépett fel. Waksman 1952- ben Nobel-díjat kapott a sztreptomicin felfedezéséért, de ekkor még tartott a harc az olyan sztreptomicin előállí­tásáért, amelynél a zavaró kí­sérő jelenségek megszűnnek. 1952-ben, elsősorban Strőder svájci tudós kísérletei nyomán eljutottak addig, hogy megta­lálták a zavarok okozóját, a guanidin nevű vegyületet. Re­gényt lehetne írni arról a küz­delemről, amelyet a kutatók folytattak a „tiszta” sztrepto­micin előállításáért, s ahogyan a szó szoros értelmében arra kényszerítették — különböző behatásokkal — a Streptomy­ces griseus tenvészeteket, hogy guanidin nélkül válasszák ki varázsos hatóanyagukat. A fá­radozás tíz éve. 1954-ben ered­ménnyel járt: olyan sztrepto- micint állítottak elő, amelynek alkalmazásakor már nem lép­tek fel a kellemetlen kísérő je­lenségek. Ma már a legkülönfélébb módon használják fel a tudo­mány új varázsszerét, a csepp- infúziótól kezdve az injekcióig, s életek ezreit mentik meg ve­le. A sztreptomicin még egy nagy ajándékot tartogatott: gyártási melléktermékeként nyerik a Bi2-es vitamint, amellyel a magyar gyógyszer- ipar is világhírnevet vívott ki. Valójában véletlen volt-e, hogy felfedezték ezt, az új an­tibiotikumot'! Az emberi el­me, a többet tudás, a kielégít­hetetlen kutatási vágy ered­ménye volt, ahogyan a tudo­mány más nagy eredményei­ben is közrejátszott a szeren­cse, végső fokon mégis az em­ber céltudatos tevékenységé­nek következménye. Az ered­mény mindig a legfontosabb. Ez esetben a varázsszertől meggyógyultak tíz- és százez­rei. K. L. Kérem a következőt! Sä» A kutya apró és csúnya. Fe­je alig látszik ki a takaró alól. Beleszippant a rendelő kór- házszagú levegőjébe és fárad­tan lehunyja szemeit. Két idő­sebb hölgy fáradhatatlanul si­ránkozik. — Jaj, doktor úr, mi lesz vele? Szegény Buncurka, túl­éli vajon? Már harmadik nap­ja koplal. — Sajnos, vége! — mondja az orvos. — Nagyon öreg már. És fájdalom nélkül egy in­jekcióval „örökre elaltatták” Buncurkát, az emberi számí­tás szerint legalább 80 éves ölehet. A hölgyek siránkozva elindultak. Az ajtóban voltak már, amikor szólt a doktor: — Hölgyeim, tíz forinttal tartoznak! A siránkozás kétségbeeset­tebb lett: — Tíz forint?! Még ez is! S _______ A váróteremben — Kérem a következőt! — szól ki az orvos. Harsány miákolással egy szatyor érkezik. A mélyéből előkerül Bársony, négyhóna­pos, korom fekete macska. Til­da néni kedvence. Már az anyja, sőt, a nagyanyja is ná­la „szolgált”. — Doktor úr, segítsen, meg­érdemli! A múltkor ő mentet­te meg az életemet. Nyitva felejtettem a gázt, s ő addig j kaparászott, amíg felébredtem! J Aranyos jószág ... Dr. Kiss Miklós adjunktus j gyakorlott mozdulattal meg kopogtatja, meghallgatja a szí­vét és megnyugtatja a gazdát: a cicát kórházba utalják gyógykezelésre... Ezután egy csöpp beteg kö- ’ vetkezik: „Pityuka”, a papa­gáj. Valami nem kívánatosat evett, ezért került az állator­voshoz. — Ne nyissa ki a kalitkát, \ tárva az ablak! — Nem olyan repülős „szentem”, doktor úr. — Láttam már „pácienst el­menni”, és csak Rákoscsabán került horogra! ri”, egy „Buksi” az oktalan ál­latnál. o Bár a rendelőintézetben évente 8—10 ezer kis állat je­lenik meg vizsgálaton, mégis sokkal jelentősebbek az egye­tem klinikái: a belgyógyászat, a sebészet és a szülészet. Itt a két utolsó évfolyam hallgatói gyógyítanak, orvostanáraik felügyelete mellett. A klinikára az ország kü­lönböző részéről érkeznek be­teg lovak, szarvasmarhák, bir­kák, sőt, olykor kisebb állatok is. Az itteni kezelés több nagy értékű tenyészállatnak adta vissza az egészségét. Állatkórház — először fur­csán hangzik. Fehér köpenyes orvosok, fertőtlenítők és mű­tők — nővérkék helyett — szürke köpenyeges állatgondo­zók sürgölődnek az állatok kö­rül. Szóval valódi kórházban járunk. A „kórtermekben” ágyak helyett a betegek „ho­vatartozása” szerint ketrecek, jászolok, vagy éppen almozott boxok sorakoznak. A kettes műtőben érdekes operációra készülnek. Dr. So- mogyvári Kálmán adjunktus­sal mi is hivatalosak vagyunk. A • műtétre előkészített beteg tehén kiváló anyaállat, és- re­mek tejhozama van. így' hat mindent elkövetnek a meg­mentéséért. A friss széna he­lyett, elfogyasztotta az istálló egyetlen, de nem eléggé őr­zött locsolótömlőjének jelentős részét, A műszerek rendben. Még egy utolsó ellenőrző pillantás az asszisztenciára és elkezdő­dik az operáció. Érzéstelenítik az állatot. A bendőmetszés csak állva végezhető, hogy a belső szervek természetes helyzetben maradjanak. Ezért ; nem altathatják el a remegő ; tehenet és nem fektethetik i műtőasztalra. „Szikét... csi- ipeszt... tampont... szikét...!” ; pattog a sebész szava, i Sajnos, a tehén rendkívül | érzékeny természetű volt. A : dupla adag érzéstelenítő hatá- | sa ellenére is időnként felbő- ’ gött, majd, mint egy vadcsikó, : rugdalózott. Kemény munkát : végeztek körülötte az orvosok, : orvostanhallgatók. Végül is — | három és félórás küzdelem ; után — előkerült a gumicső. A i „mohóságot” csupán a varra- \ tok jelzik. Néhány hét múlva i gyógyultan távozhat. '■ (Kép és szöveg: Regős István)- - - — Kutyabarát hatóságok : Az ascoti Mr. Cuff, nem­> \ csak kutyaeledelt gyárt, de | egyébként is olyan nagy ku- : tyabarát, hogy villájában j százötven gazdátlan ebet \ gyűjtött össze. Ezek ugatásuk- : kai természetesen felverik a ; környék csendjét. Ascot ha- : tóságaihoz panasz érkezett ; Cuff úr szomszédaitól, akik i ■ nem tudnak aludni a sok ku- : tya miatt. Nos, a hatóságok — • a kutyáknak adtak igazat! Ki- : fejtették, hogy Cuff úr állat- ’ barát és nem azért fogadta \ házába a kutyákat, hogy i szomszédait bosszantsa velük. ; Akinek tehát nem tetszik az \ éjszakai ugatás, költözzék el ■ a környékről. I m Ilyen „közjátékok”, szinte j mindennaposak. Az idős né- i nik, bácsik kedvenc állataik- j kai gyakran keresik fel az Állatorvostudományi Főiskola Rendelőintézetét. Hoznak ide; tyúkot, kutyát, macskát, még cinegét is. A külső szemlélőre kissé komikusán hat, ahogy babusgatják ezeket az apró jó­szágokat. De gazdáik számára sokkal többet jelent egy „Ló­műanyagboritású kis naptárt és ismeretlen telefcnszámo- kat kutatott benne, hármat- négyet fel is hívott... Ered­ménytelenül. Semmi. Semmi! Csak a gyanú, amelyet osto­bának, lehetetlennek tartott, de mégsem tudott szabadul­ni tőle. Beleszólt a telefon­ba. — Ide figyeljen .. . Menjen a fenébe. Menjen a ... — mást akart mondani, valami csú­nyán sértőt, de csal: meg­ismételte — /...a fenébe. Hagyja békén a mi életün­ket, maga ismeretlen gazem­ber. Érti! Remegstf a hangja, vala­mi szorongatta a torkát. — Sértegessen csak nyu­godtan. Attól még nem lesz ártatlan a nagyságos asz- szony. — Halló... — kiáltott be­le a megnémult kagylóba. Senki sem válaszolt. Éttől a- pillanattól vált pokollá az élete. Figyelt, figyelt — és rettegni kezdett a bizonyos­ságtól. Amennyire akarta ezt a bizonyosságot, annyira félt tőle. Nézte az asszony sze­mét. Tiszta-e, ahogyan néz, ahogyan beszél? Amikor este megölelte, vad félelem fog­ta el: van talán valaki, akit egy más ágyban ugyanígy fog át. ugyanígy csókol? ... Miért? Miért tenné? — Mondd, megcsalsz te engem? — kérdezte egyszer tőle. — Nézz a szemembe, Ebédidő a kórteremben Az utcán — halvány köd­karikákban — sápadtan vilá­gítanak a fények, az erre jövők léptei rövid visszhangot ver­nek a szürke házfalak között. Vagy a szíve lüktet-visszhang- zik így? Fél? Mitől? Erősnek kell lenni. Soha máskor, de most nagyon erősnek. Most oda kell lépni eléjük, Resz- ketés és fájdalom nélkül. A szerelemvesztés fájdalma nél­kül és megmondani: vége. Vé­ge! Valaminek — valami nagy- nagy lélek-dolognak — vége lett, vége van ... Istenem, hát miért? Miért? Miért? Miért? És már jöttek is. Egymásba karolva, sietve. A szomszéd ház előtt megálltak, a férfi elő­re ment, s néhány pillanat múlva utána surrant az asz- szony. Hirfelen valami hidegség szállta meg. Nem is tudta mit csinál: átrohant az úttesten és megmarkolta az asszony kar­ját. Az rémülten emelte fel a fejét. Egy sápadt, idegen arc né­zett rá kitágult szemekkel. — Mit akar? ... Csak állt a nővel szemben, érthetetlenül bámult a ré­mült fehér arcba. Szorítása le- hullbtt az idegen karról. Nem is tudta mit beszél. — Bocsánat... Bocsánat, asszonyom. Azt hitlem. .. Nem, nem hittem semmit. Csak ez a sötét... Ez a sötétség . .. ' Gépkocsi fordult be az utcá­ba. az éles reflektorfény vakít­va a szemébe vágott és mire ■körülnézett, az idegen nő nem volt sehol. Mintha a vakító fényben tűnt volna el. Dér Ferenc úgy válaszolj: megcsalsz te engem? — Az asszony ki­nevette. Volt ebben a neve­tésben valami? Valami meg­lepődött ideges idegensze­rűség? Talán éppen ez a nevetés a fordulat a bizo­nyosság felé? Azután — ta­lán két hét múlva — valaki mondott neki egy nevet, Egy kolléga nevét. — De kérlek, nem említsd, hogy én beszéltem. Szerintem semmi az egész. Nem lehet ügy. Kollegialitás, semmi több. Tudta kiről van szó. Ismer­te. Voltak is néhányszor egy társaságban. Fel sem tűnt ne­ki: jelentéktelen volt számára, egy a kollégák közül. Az asz- szony számára még sem je­lentéktelen? Igen, az asszony is beszélt róla — csak úgy, a többi között — hogy kedves és szimpatikus ember, előzékeny, szolgálatkész kolléga ... És most — tegnap — har­madszor is megszólalt a tele­lőn, a névtelen telefonáló: hétfőn este öt órakor legyen itt és itt — közölte a címet, a kol­léga lakáscímét — és várakoz­zon valahol a kapu közelében. Ha akarja úgy. hogy meg ne lássák ... És többé nem jelent­kezik az ismeretlen telefonáló. A könyvtárban lenne most — mint minden hétfőn — zár­óráig, este kilencig, de itt van az utcán, azzal a bizonyos ka­puval szemben. Hűvös van, borzong, reszket a sötétedő es­tében. Hát itt van a bizonyosság? Féltékenység \ Emikor a névtelen tele- $ fonáló először figyelmeztet- $ te, hogy jó lenne, ha kö- J rülnézne a felesége munka- í helyén, mert nincs minden í rendben — kissé megiitö- \ dött. Az ördögbe ... Addig \ eszébe sem jutott, hogy le- J hetséges lenne bármi is. ^ — Halló ... De hát mondja ( meg: ki beszél? Miről be- { szél? Hogy-hogy nincs min- % den rendben? % — Ne legyen ennyire naiv. % Látja, csak egy férj lehet £ ennyire ostoba. Egy kicsit £ nézzen fel a könyveiből. A í nagyságos asszony szoknyája 'j alá... Ideges lett. Inkább a gú- % nyos hangnemtől, mint a köz- ^ léstől. Válaszolni akart, az- után szó nélkül lecsapta a £ telefonkagylót. A készülék f egy perc múlva újra csea- \ Sett. £ — Ne legyen ideges — ^ hangzott a kagylóban a gú- ( nyos hang. — Csak nézzen ? körül. Egy hét múlva, pon- ^ tosan ebben az órában, te- % hát figyeljen: csütörtökön ^ délután két órakor újra fel- ^ hívom ... ^ Kattanás, a vonal . meg- í szakadt. y £ Egy hét múlva — órára- ^ percre pontosan — megszó- f lall a telefon. } — Nos? ... 2 Nos, a gyanú már benne % volt a szívében. Egy héten j át fürkészte, kutatta az asz- v szony arcvonásait. figyelte i mozdulatait. Váratlanul meg- í jelent a munkahelyén, meg- % várta a kapuban, észrevétle- % nül nyomába szegődött, míg í aludt, kivette táskájából a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom