Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

í*taf MEG 1 A/íiWnp 1964. NOVEMBER 1, VASÁRNAP Erőfeszítés a mezőn KÉSZÜL A SAVANYÚKÁPOSZTA Mezőgazdaságunk dolgozói nem először állnak az idei őszi­hez hasonló nehézségek előtt. A mezei munka természeté­ből adódik, hogy az időjá­rás gyakran keresztülhúzza a számításokat, s hiányos­nak bizonyul a legalaposabb felkészülés. Baj, ha kevés az eső, gond, ha több mint elég, tartunk a viharos szél­től, s izgulunk, ha fenye­get a jég, vagy a dér. Van, mikor a tűző napfény, s van mikor a kései, korai fagy szorítja össze a gazda szívét. Féltjük a termést, sajnál­juk a veszélyeztetett mun­kát, a napi, vagy évi fára­dalmat, amit könnyen sem­mivé ronthat a zord idő. Egyszer a tikkadt földben szomjazó magot, másszor az éppen zöldellő vetést, vagy a már beérett, de még lábon- i álló termést figyeljük aggo­dalmasan. Legtöbbször ősszel támad­nak a bajok. Földrajzi hely­zetünk folytán ősszel érik a legtöbb kapás, ősszel kell el­vetni a gabonamagot és fel­szántani az egész határt. Még ha kedvez is az ősz, a kukorica-, burgonya-, napra­forgó- és őszi zöldségszedés, na meg persze a szőlőszüret akkor is kemény munkát je­lent. Semmivel sem köny- nyebb a vetőszántás és a vetés, holott azt most már géppel végzik. Van gondunk a szállítással is, főként, ha olyan a termés, mint az idén. A téliesítésről sem hallgat­hatunk éppen, hiszen sok helyütt hiányzik, beázik az istállótető. A tengernyi munkához, gond­hoz megjött az eső, amely sok értékes napot elorzott. Megyénk valamennyi táján elakadt a mezei munka, el­süllyedtek a szántó traktorok, sárral tömődtek a vetőcso- roszlyák, csatakos lett a kukorica, a szőlőt pedig megtámadta a penész. A jó őszi termés kilátásaitól fel­buzdult munkalendület kény­szerű törést szenvedett és napokig nemcsak az égbolt volt felhős. Sok termelőszövetkezetben azonban nem adták fel a reményt, hanem keményeb­ben fogták meg a munkát és dacoltak az esővel, sárral. Az utolsó pillanatig folytat­ták a szántást, vetést, még esőben is szedték a kuko­ricát, krumplit és cukorré­pát A szüret tán véget sem ért, hanem éppen az eső­ben fejezték be annak zö­mét. Száz példát hallottunk, írtunk azokról a tsz-tagok- ról, akik a süppedő kukorica­földről fogattal, háton hord­ták a termést a -szállítógé­pekhez. Párt- és állami vezetőink százai szervezték, segítették a nehéz munkát mindenütt. Ahol jól ment a munka, ott ritkábban talán, de a legnehezebb gondnál min­dig ott volt a segítő erő. Le­hetne sorolni a felelősség­től áthatott járási, megyei vezetők példaadását, de he­lyette szebben hangzik a kollektív elismerés: az ország vezetői dicséretben részesí­tették a megyei, járási párt­ós állami avparátusban szor­goskodó embereket. Most, hogy már közel egy hete száraz az idő, s újra a (ha­tárban dolgoznak az emberek, újra feltámadt a remény: még mindig jó minőségű magágyat készíthetnél?: a gabonának, be­takaríthatják a termést és gyors-an befejezhetik a vetést. A legfrissebb jelentések sze­rint e hét közepéig a gabona háromnegyed részét elvetették, s mintegy harmincezer hold van még hátra. Figyelembevé- ve a megyei vetőkapacitást, bízhatunk abban, hogy két hét alatt teljesen befejezhetjük a vetést, ha ismét nem támad hosszantartó eső. Mivel azonban kiszámítha­tatlan az időjárás, a jó idő ki­használása halaszthatatlan fel­adat. A járási, városi tanács­elnökök értekezletén a megye vezetői elmondották, hogy minden eddiginél nagyobb erő­feszítésre van szükség az őszi munkában. A rendelkezésre álló traktoros vetőgépek mel­lett fel kell kutatni és hasz­nálatba kell venni a fogatos vetőgépeket is, mert csak így kelhetünk versenyre a vetésre alkalmas idővel. Amellett, hogy minden hasz­nálható géppel vetünk, a me­zőgazdasági dolgozók lelkese­dését és áldozatkészségét is igényli a munka. A vetés befe- jeztéig kora reggeltől késő es­tig tart a munka, sőt vasárnap is dolgoznak a tsz-tagok ég a gépállomási traktorosok. Ha­sonló szorgalom tapasztalható a betakarítási munkában is. Általában elmondható, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben keményen fogják a mimikát, szervezetten és teljes erővel dolgoznak a tagok. A vöröskeresztes szervezetek téli feladatai 3000 liter életmentő vér — Tanfolyamok, ismeret­A Magyar Vöröskereszt el­ső kongresszusa hosszú idő­re megjelölte a mozgalom aktivistáinak feladatait az egészségügyi felvilágosító-ne- velő munkában, a tisztasági és a térítés nélküli véradó­mozgalom kiszélesítésében, a mezőgazdasági dolgozók egész­ségügyi helyzetének megjaví­tásában, a családvédelmi te­vékenységben és az alko­holizmus elleni küzdelem­ben. Államunk évről évre többet fordít népünk egész­ségügyi ellátásának fejlesz­tésére. A világosan vázolt program és a megnövekedett lehetőségek együttes ered­ményeként, a kongresszus óta eltelt időszakban kibővült a vöröskeresztes, szervezetek te­vékenysége, nőtt a válasz­tott . szervek munkájának színvonala és demokratiz­musa, szorosabbá vált együtt­működésük az állami szer­vekkel és a tömegszerveze­tekkel. Szinte felbecsülhetetlen ér­tékű az a tevékenység, ame­lyet megyénk vöröskeresz­tes szervezetei végeznek — egyéb feladataik mellett — például az egészségügyi fel­világosítás terén. Ebben az évben mintegy hétszáz előadás terjesztő előadások keretében foglalkoznak olyan fontos kérdésekkel, mint az egészséges élet­mód, a személyi és kör­nyezeti higiénia, a helyes táplálkozás, a vér­adás fontossága, a tbc és az alkoholizmus elleni küzde­lem feladatai. Nagy gondot fordítanak a Vöröskereszt­szervezetek a felvilágosító munka legszervezettebb for­májára, az egészségügyi ok­tatásra is. Az elmúlt oktatá­si évhez hasonlóan, idén is több ezer hallgató gyarapítja tudását a különzöző — első­segélynyújtó, házi betegápo­lási stb. — tanfolyamokon. A korszerű gyógyászatban nélkülözhetetlen segítséget jelent a vér. Egészségügyi ellátásunk fejlődése egyre több életmentő vért és be­lőle készült gyógyszert igé- nyeL Az utóbbi években ha­zánkban mindinkább el­terjedt a térítés nélküli véradás. Pest megyében a véradó- állomásokon, valamint az idén csaknem száz alkalom­mal megszervezendő véradó­napokon kizárólag térítés nél­kül gyűjtenek össze 3000 li­ter életmentő vért. Több évre visszatekintő múltja, figyelemre méltó eredményei vannak megyénk­ben a tisztasági mozgalom­nak. A feladat most az — kü­lönös tekintettel hazánk felsza­badulásának közelgő 20. évfor­dulójára —, hogy szoros együtt­működésben a társadalmi és tömegszervezetekkel — fokoz­zák a lakosság öntevékeny­ségét a középületek, terek, utcák, parkok, kutak és víz­levezető árkok társadalmi munkával történő rendben- tartására. A vöröskeresztes mozgalom célkitűzései egyre szélesebb társadalmi rétegeket mozgat­nak meg megyénkben. Mun­kájába — amelynek közép­pontjában a szocialista em­berre jellemző tulajdonságok kialakítása, a korszerű egész­ségügyi szemlélet megterem­tése áll — elsősorban az if­júságot igyekszik bevonni, abból kiindulva, hogy a cél­tudatos nevelő munkát már a gyermekkorban el kell kez­deni. Megyénkben az ifjúsági vöröskeresztes mozgalom szép sikereket ért el; az általános- és középisko­lákban, az iparitanuló-intéze- tekben aktív vöröskeresztes mozgalmi élet van. A tanulók körében népszerűek az ifjú egészségőr, a házi betegápo­lási és a csecsemőgondozísi tanfolyamok. A tiszta iskola, tiszta osztály cím elnyerésé­ért vívott verseny a fiatalok ezreiben mélyíti el a testi és környezeti higiénia iránti igényt. A tél folyamán a Pest megyei iskolákban újabb ifjú- egészségőrtanfolyamokat ren­deznek, remélhetőleg az eddi­giekhez hasonló sikerrel. Általában, megyénk vörös­keresztes szervezetei sokol­dalúan igyekeznek hasznosí­tani a téli hónapokat. A tbc elleni küzdelem fontos esz­közét jelentő tüdőszűrések előkészítésére filmvetítéssel egybekötött előadásokat ren­deznek, s az aktivisták részt vesznek a szűrések lebonyo­lításában. A téli időszakban kínál­kozik legtöbb lehetőség a különböző tanfolyamok megrendezésére is, különösen a mezőgazdasági vidékeken. A csecsemőhalan­dóság további csökkentése érdekében segítséget nyújt a Vöröskereszt a védőnőknek a veszélyeztetett terhesanyák és csecsemők felkutatásában* az anyák iskolája tanfolya­mok megszervezésében, s a csecsemők helyes táplálásá­val kapcsolatos felvilágosító munkában. (ny. é.) HAJNALI TELEFON A szaggatott csengetés fülsértő volt. Ijedten ugrott ki az ágyból, ösztönösen cigaret­ta után kapott, de az öngyúj­tót már nem vitte magával a telefonasztalkához, igy a vé­kony rudacskát csak morzsolta az ujjal között. Háromnegyed öt — látta az órán. A telefon­csengés, s az idő, amelyben feljajdult, elhallgatott és is­mét feljajdult a hang, gyomrá­ban elindította az ideges re­megést, érezte, összeszűkül a gyomorszája, torka kiszárad, a nyelve szájpadlásához tapad. Félt. Tudta, valamit jelent a telefon. Tétován állt néhány másodpercig, felvegye-e a kagylót, mintha ezzel elhárít­hatná azt, amit tudomásul kell vennie. Mintha valami meg­változna azzal, hogy nem eme­li le a villáról a hallgatót. Há­rom órakor feküdt le, bódult volt, a megszakadt álom bosz- szúként didergést szabadított rá, a szőnyegről fel-felemelte egyik, majd másik lábát, fá­zott a talpa. — Tessék — mondta. Isme­retlennek, rekedtnek, soha nem hallottnak érezte hangját. Valaki sírt. — Tessék — mondta újra, s kettétörte a meg nem gyújtott cigarettát. A kagylóból zokogás áradt, majd villanásnyi időre leküzd­ve azt, kétségbeesett hang: — Béla ... Béla... Kiabálni akart, kérdezni, ki van ott, ki beszél, miféle Bé­la, ki az a Béla, akiről szó van, mit akar a sírás, alig ért­hető női hang, de kitisztult fe­jéből a kábaság, hirtelen meg­értette a fuldokló zokogást. Tenyerén kiütött a verejték, érezte, pára vonja be a kagy­lót, nedves lesz, mint hideg hüllő. Az ijedelem, a megsej­tett rossz szülte ingerültséggel szólt vissza: — Magda, te vagy? Mi tör­tént? Sírás. — Nem hallod? Mondd márt Csend. Majd a sírásnál is szomorúbb, kétségbeejtőbb hang: — Béla meghalt. A mondatot értette, de kép­telen volt felfogni. Béla, a hatalmas termetű orvos, a mindig vidám pajtás, a húsz éve megszokott és szeretett barát, a minden áldozatra kész elvtárs — halott? Háiomnegyed öt. Hogyan halhatnak meg ilyenkor em­berek? Érezte, ostoba a gon­dolat. És mégsem tudott sza­badulni tőle. Kétszer ÍS nyelt, szájpad­lása a forróságtól pillanatok alatt kirepedezett, fájt nyel­vének minden mozdulása, úgy kínlódta ki a szavakat magából: — Magda! Hallasz engem? Nagyon kérlek, próbálj fi­gyelni: mi történt? A vonal túlsó felén most könnyek, rémület s akarat ví­vott csatát. Néhány másod­percig csak a gyenge zúgást hallotta, majd az asszony halk, nagyon távoli hangját: — Felgyújtotta a villanyt. Akart valamit mondani, ki­nyitotta a száját, tett egy fél mozdulatot, s vége ... vége volt... Újra elöntött mindent a zo­kogás. Tett egy fél mozdulatot? Egy fél mozdulat, s vége? Hát annyi az egész? Hány­szor szidta Béla, minek ci­garettázol annyit, a sok feke­te, éjszakázás, s ő ugyan ezt tette. Ott kezdték, együtt, negyvenöt tavaszán, abban a kis, piszkos szobában, egy téglákkal megtámasztott író­asztal mellett. Béla hitt, lobo­gott, lelkesedett, verte hatal­mas mellét, mi mindent fog ő még véghez vinni, s egy­szer majd orvos lesz ... Béla tizenhét volt, ő tizen­öt. Egy fél mozdulat! Szólni akart, kérdezni: dehát mi baja volt? Magda is orvos, nem vett észre sem­mit, nem látta, hogy beteg? Vagy nem is volt az? Teg­napelőtt még beszéltek. Olyan volt, mint máskor. Vidám, kedves, bizakodó. És fáradt is, meg hajszolt is, táskája de­geszre tömve, míg valamit keresett benne, akaratlanul is eléje rakta az iratokat. Va­lami szaktanulmány a szívbil­lentyű tágulásról, stencilezett jelentés, felül látta a párt­végrehajtóbizottság pecsétjét, összegyűrt képeslapok, tele­irt jegyzetfüzetek, ugyanaz a hihetetlen rendetlenség, ami a negyvenötös, szovjet ka­tonáktól kapott oldaltáskában, s amiben Béla hihetetlen gyorsasággal kiismerte magát. A zokogás kissé megcsende- sült. — Infarctus myocardii — hallotta távolról Magda nyug­talanítóan csendes hangját. Szívroham. Dobogott, vert, kalapált, nyugtázott örömet és keserűséget, befogadott és magába zárt embereket, ér­demeseket és érdemteleneket, jókat, rosszakat, becsületese­ket és esetteket, leste, ho­gyan tér vissza a betegbe az élet, szolgálta mások lelki és testi gyógyítását, mindenre ügyelt, mindent számon tar­tott, csak magát nem, a ma­ga holnapját, a maga egyen­letes dobogásának végességét nem. — Mikor... — Negyed öt után öt perc­cel. Az asszony hangja már olyan volt, mint aki betanult szerep szövegét memorizálja, hangsúly nélkül, csak az em­lékezés kedvéért. Igen, Béla beszélt róla. Hogy megrendí­tő, tragikus eseményekkor fur­csa sdkk áll be, perceikre, ne­gyed órákra, olykor napokra megbénítja az embert, s elöm- lik rajta az elviselhetetlennek érzett fájdalom okozta látszat — közöny. A kettétört cigaretta ott he­vert a telefonasztalkán, ráné­zett, s mintha gúnyos jelkép­nek vélné, úgy söpörte le. — Magda — mondta, de fé­lelmetesen csengett a hangja, érezte, a rémület s a fájdalom most ömlik el benne, marókra fogja minden idegét, összeszo­rítja a szívét, jeges bénaság fogja le a nyelvét, s alig tud úrrá lenni magán. Újra kezd­te: — Magda, édes drága Mag­da! Szavak után kapkodott, két­MégIS. ha a járások teljesít- 'J, menyeit hasonlítjuk össze, ak- ; kor helyenként megállapítható \ bizonyos fokú lazítás. A me- \ gyei tanács mezőgazdasági ősz- í tálya úgy értékeli például, \ hogy a nagylcátai és a ceglédi $ járás termelőszövetkezeteiben ^ az élenjárókéhoz képest kisebb ^ az igyekezet, illetőleg kisebb J volt az eső előtt. A ceglédi já- í rás vezetői úgy vélték, hogy a \ kezdeti vontatottságnak a sző- j lőszüret az oka, mivel a tsz-ta- j gck elsősorban a családi műve- ^ lésbe vett szőlőt kívánták be- í takarítani előbb. A megyei tanacs vizsgálata : során kiderült viszont, hogy a \ vetésben főként azok a közsé- ; gek maradtak el, amelyekben; nincs, vagy alig van szőlő.! Abony, Albertirsa, Ceglédben-! cél példája merült fel ezzel 1 kapcsolatban, mirit ahol jelen-: tős arányú az elmaradás, de : ahol nincs számottevő szőlő- ; terület. Hasonló példák a ; nagykátai járásban is vannak.! t A termelőszövetkezeteken< kívül a különféle termeltető • vállalatok is so]<at tehetnek az őszi munkacsúcsban. Nem le­het eléggé hangsúlyozni, mi­lyen bonyodalmakat okozhat a szervezetlenség a termények átvételénél. Ha az amúgy is szűkög szállítási kapacitás ki­használását megnehezítik a terményátvétel lassúságával, jelentős anyagi kár keletkez­het a tsz-ekben. Van is jó néhány panasz a terményátvételre. Mind a ku­korica, mind a cukorrépa, mind pedig a szőlőtermékek át­vételével kapcsolatban felme­rült kifogás. Anélkül, hogy e panaszokat egyértelműen az átvevők rovására írnánk, ez mindenképpen megállapítható: szervezettség tekintetében a terméiiyátvevő vállalatok mun­kájában is van javítani való. Végeredményben mégis az a jellemző, hogy a sok gond el­lenére is bíztató a munka a megyében. Nincs ok a kishitű­ségre, hiszen a termelőszövet­kezeti tagok, vezetők és az irányító szervek dolgozói, ve­zetői kipróbált szorgalommal és felelősségtudattal fáradoz­nak a sikerért. Ez a szorgalom és felelősségtudat a már meg­javult időjárással párosítva minden bizonnyal meg is hoz­za a várt sikert. Nagymiklós István A Szövetkeze­tek Pest megyei Tartósító Üzemé­nek gyóni telepén a közeli hetekben 180 vagon káposz­tát, több tízezer üveg fehér- és cseresznyepapri- kát tartósítanak. A közkedvelt sa- vanyúpaprika-fé- lékből az idén az igényeknek meg­felelően több üve­ges árut készíte­nek, mint az el­múlt években. A képen a géppel szeletelt káposz­tát hatalmas sa­vanyító hordókba öntik az asszo­nyok. (MTI FOTO: Berrth F. fclv.) ségbeesetten, szerencsétlenül \ és reménytelenül: \ — Nehogy valami butaságot j csinálj! I Tudta, Béla sokszor elmond- i ta, mennyire szeretik egymást.! Magda a betege volt. A frissen: diplomát szerzett orvos s azt utolsó éves medika orvos —í beteg viszonyából gyönyörű \ házasság lett. Tíz éve. Két gye- j rek. Űristén, ott vannak a gye- \ rekek? — A gyerekek? — Tudod, hogy anyunál van- i nak... Persze, hiszen Béla mondta, i szüretre menték. Lenn, a kis j faluban, kétszáz kilométerre a j halott apától, semmit nem tud- | va alszik a két gyerek. És a mama. Béla apró, pici mamája, akit behemót fia könnyedén kapott fel, s emelt a levegő-, be. — Magda! Megyek, ruhát kapok magamra, megyek, hagyjál mindent... megyek, érted? Mindjárt ott leszek... — Jó. Halk (kattanás, csend. Bármennyire is akarta, kép­telen volt legyűrni a hidegrá­zást. A kapu már nyitva volt, csak amikor kilépett rajta, ju­tott eszébe, taxit kellett volna rendelnie. Zuhogott az eső. Messze, valamelyik távolabbi utcában teherautó motorja bú­gott fel, erőszakosan, hörrené- seivel széttépve a csendet. Csak az eső hullott. Futni kezdett. Taxit, taxit kell ke­resni. Pillanatok alatt eláztatta az eső, végigfolyt az arcán, mindene vizes lett, s a taxi­sofőr, aki egykedvűen kattin­tottá le a taxiórát, azért nem látta meg arcán a könnyéket. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom