Pest Megyei Hirlap, 1964. november (8. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

1964. NOVEMBER 1. VASÁRNAP ft a I ME GVLI '■H-/Cirtap :* Legyenek becsületes felnőttek! hónapokban született határo­zat is, amelyekben a megyei tanács végrehajtó bizottsága egyes járási gyámhatóságok, illetve a megyei igazgatási osztály elutasító végzését meg­változtatta. Közülük csak az egyiket említjük: K. M. 15. évét már betöltött isaszegi lány, szülei beleegyezésével, házasságot kívánt kötni G. L. 23 éves katonaidejét letöltött fiatalemberrel. Sem a gödöllői járás, sem pedig a megyei ta­nács igazgatási osztálya nem járult hozzá ehhez. Sőt, mi­után a lány terhes volt, intéz­kedett, tegyék meg a „szüksé­gesnek látszó védő-óvó intéz­kedéseket”. A megyei tanács végrehajtó bizottsága máskép­pen ítélte meg az esetet. Fi­gyelembe vette ugyanis, hogy hatósági orvosi vélemény sze­rint a lány szellemileg, testi­leg egészséges, házasságra al­kalmas. Tekintettel volt arra, hogy a vőlegény egyik állami gazdaság állandó dolgozója, s havi 1500 forintot keres. S ar­ra is, hogy a fiatalok a lány szüleinél már együtt élnek, és a vőlegény apai elismerő nyi­latkozatot tett, maga is külön kérte a házasságkötés engedé­lyezését Ezek a körülmények azt bizonyítják: mind a kis­korú menyasszony, mind a születendő gyermek érdekét szolgálta az a végrehajtó bi­zottsági határozat, amely — az előző elutasító döntéseket megsemmisítve — engedélyez­te a szóban forgó fiatalok há­zasságkötését. Nehány tévesen értelme­zett ügytől eltekintve azonban a gyámhatóságok megfelelően, sőt jól teljesítik hivatásukat. Az ott dolgozó előadók nagy többségének felkészültsége ala­pos, majd mindegyikük már több mint tíz éve foglalkozik a gyermek- és ifjúságvédelem szerteágazó, sokrétű problé­máival. Pedig helyzetük, mun­kakörülményeik egyáltalán nem rózsásak. Sokan más munkakört ellátó tisztviselők- j kel zsúfolt szobában — külö- I nősen Szentendrén, Vácott, [' Szobán — fogadják nagyszámú ügyfeleiket. Hálátlan munka az övék: igen sok elmaradott, kultúrálatlan emberrel van dolguk, akik saját ügyükben elfogultak, s nemegyszer go­rombán, durván viselkednek, alaptalanul gyanusítgatnak. Ráadásul még. a gyámügyi elő­adók szinte teljesen egyedül végzik a túlságosan sok ügy­irattal kapcsolatos adminiszt­rációt is, többnyire maguk gé­pelnek és postáznak. Ilyen kö­rülmények között teljesen ért­hető, hogy éppen az érdemben legfontosabb munkára, a szük­séges családlátogatásókra, helyszíni ellenőrzésekre, vizs­gálatokra, alig jut idejük. Igaz, a községekben és a városok­ban a tanácsok ifjúsági és gyermekvédelmi albizottságai sokat segítenek. Sajnos, mindez nem elegen­dő: a gyámhatóságoknak az ál­lami gondozási, örökbefogadá­si, házasságkötési és elvált szü­lők között gyermekük láthatá­sáért folyó vitás ügyekben, (hogy megfelelő megalapozott­sággal tudjanak dönteni, sok­kal több gondos környezetta­nulmányra lenne szüksége. Ezért igénylik egyre inkább a társadalmi szervek, a nőtanács, a Vörös'.;mereszt segítségét. Ha tőlük megkapnák azoknak a tömegszervezetekben dolgozó aktíváknak a nevét és címét, akik szívesen foglalkoznának gyermek- és ifjúságvédelem­mel, megfelelő tájékoztatás után bevonnák őket a pártfo­gói és környezettanulmányo­zási munkába. Sajnos, a kért segítséget a gyámhatóságok eddig még nem kapták meg. Szóvá kell tenni még egy, ezen területen meglevő hibát is. Ez azzal kapcsolatos, hogy több mint egy éve rendelet kötelezi a tanácsok vb-titká- rait, a bűncselekményt elköve­tett 14 éven aluli gyermekek ügyeivel való foglalkozásra. Természetesen nem könnyű feladat az ilyen gyerekek fel­ügyelete. De éppen annak ér­dekében született az új ren­delkezés, hogy züléstől, újabb bűncselekmények elkövetésétől megóvják őket. Ezzel a hatás­körrel a községi tanácsok vb- titkárai nem élnek kellően: olyan nagy helységekben is. mint Dunakeszi, Gyál, Aszód és Gödöllő, elhárítják maguk­tól ezt a feladatot, legjobb esetben rábízzák az igazgatá­si előadóra. Ej>y CV alatt több mint tíz­ezer ügy... Legtöbb mögött gyermekek, serdülő, felnövő fiatalok szomorú, sőt tragikus sorsa húzódik meg. Nem mindegy,. nem lehet mindegy, hogy ezek az ügyek hogyan végződnek. Szocializmust for­máló társadalmunknak az el­hagyott, saját hibájukon kí­vül elesett, eltévedt gyerme­kekre és fiatalokra is mint hasznos, dolgos, becsületes ál­lampolgárokra van szüksége. Hogy ilyenekké váljanak, ah­hoz nem elegendő a gyámha­tóságok, a rendőrség, a bíró­ságok őket védő, sorsúkat in­téző munkája. Ahhoz társadalmi összefogás kell. Hetesi Ferenc Pál A eél: a holnap még jobb mega Beszélgetés Gál Géza elvtárssal, az Aszódi Járási Pártbizottság titkárával a pártvezetőségek újjáválasztásáról Pártszervezeteink alapos elő­készítő munkát végeznek a pártvezetőség-választó taggyű­lések sikeréért. Megkérdeztük Gál Gézát, az Aszódi Járási Pártbizottság titkárát, hogyan készültek fel a járás pártszer­vezetei erre a nagy feladatra? Hány alapszervezetben választanak vezetőséget és történik-e valamilyen szer­vezeti változás a járásban? Negyvenkilenc alapszerve­zetben választunk pártvezető­séget. Ezenkívül három köz­ségben közös falusi pártveze- tőségeket alakítunk. Túrán már korábban is ez volt, Kar­tálon, Galgamácsán azonban most először jelölnek az alap­szervezetek az összevont tag­gyűléseken közös vezetőségi tagokat. Az első taggyűlésekre no­vember elején kerül sor. Az előkészítő pártvezetőségi ülé­sek november másodikán kez­dődnek. Figyelembe vettük a járás sajátosságait, feladatait, s az alapszervezetek elgondo­lásait, kéréseit ezek alapján hangoltuk össze a munkát, ha­tároztuk meg a taggyűlések idejét. A vezetőségválasztások az alapszervezetekben novem­ber 30-ig, a falusi pártvezető­ségek újraválasztása december 5-ig fejeződik be. Az a cél, hogy a választás ne csupán formai aktus le­gyen pártéletünkben, hanem szervezetileg, minőségileg is megerősödjünk. Ennek meg­valósításában társadalmi ak­tivistákra, falufelelősökre tá­maszkodunk. így például Ácsán Tedás József a falufe­lelős. Püspökhatvanban Ma- czek János, Galgagyörkön An­gyal Lajos, Galgamácsán Be­ne István, Jakus József és minden községben olyanok, akiknek sok gyakorlatuk, ta­pasztalatuk van a pártmunká­ban. Milyen feladatokat sze­retnének a választásokkal egyidőben elvégezni? Járásunk mezőgazdasági jel­legű terület, ezért a vezetőség­választások alkalmával sem fe­ledkezhetünk meg az őszi me­zőgazdasági tennivalókról. A kommunistáknak segíteniük kell a betakarítást és az őszi vetés időbeni elvégzését. Saj­nos, az eső visszavetette a munkát. A mintegy nyolcezer kataszteri holdból még hátra van csaknem 1800 kataszteri hold bevetése, bár reméljük, hogy a vezetőségválasztás előtt minél több dolgozóval beszél­jünk, s egyetlen olyan veze­tőségi tag se legyen, akivel ne foglalkoznánk. A pártvezetőség tagjai pedig az alapszervezet valamennyi kommuhistáját felkeresték. A taggyűlések nem za­varják majd a gazdasági munka folyamatosságát, nem okoznak fennakadást a termelésben? Semmiképpen sem. Kimon­dottuk, hogy valamennyi tag­gyűlést munka után tartsanak «z alapszervezetek. Még az Ipari Műszergyárban is úgy osztják be abban az időben a műszakokat, hogy a párttagok ne hiányozzanak a termelés­ből, ne bontsák meg a rendet. Kommunistáinknak fel kell készülniük a következő évek tennivalóira is. Az 1965-ös ter­melési tervek nagyobbak az ideinél. Mintegy ezer darab­bal több hízót, száz vagonnal több kenyérgabonát, négyezer hektoliterrel több tejet, két­szer annyi tojást kívánunk népgazdaságunknak adni, mint idén. Fokozatosan kialakítjuk a háromszáz férőhelyes te­hénistállókat. Ilyen építkezést végeznek már Túrán, Vétsé­gén, Aszódon, Püspökhatvan­ban, Galgamácsán, Galgahévi- zen. A Domony-völgyben mint­egy fél millió köbméteres víz­tároló telik meg vízzel és a domonyi, bagi termelőszövet­kezetekre vár ennek hasznosí­tása. A túrái meleg vizet elsősor­ban a két túrái termelőszövet­kezet közös vállalkozásban hasznosítja majd. Több tíz­ezer négyzetméternyi üveg­ház fűtését biztosítja majd a 96 fokos meleg víz. A követ­kező években újabb harminc tanteremmel szeretnénk bőví­teni az iskolákat és ugyan­ennyi pedagóguslakást szeret­nénk éDíteni, nem szólva a korszerű művelődési otthonok kialakításáról. Csupán a fontosabb tenni­valókat soroltam fel, így is lát­ható azonban, mennyi munka vár dolgozóinkra. Elsősorban a pártmunkásokra és a társa­dalmi aktivistákra gondolok, akik, mint eddig is: szerve­zői. mozgósítói és részben megvalósítói lesznek a tervek­nek — fejezte be nyilatkoza­tát Gál Géza. az Aszódi Járási Pártbizottság titkára. S. A. JVSTICIA MOSOLYOG Az alperes mindenre elszánt, komótos magyar, aki azonban tudja, hogy mi az éberség. Mi­előtt az első kérdésre felelne, szószerint a következőt mond­ja: — Már bocsánatot kérek, de legelőbb is tudni szeretném, hogy kivel állok szemben? Miután a bíró közölte, hogy a járásbíróság melyik tanácsá­val áll szemben, megnyugodott és pontosan felelt. És, hogy a bíróság lássa: felelősségteljes ember került elébe, mondatait általában így kezdte: ■— Akasszanak fel kérem, ha nem mondok igazat... Akasztás persze nem lett a dologból. A bíróság a tanúk meghallgatása után azt java­solta, hogy a fa termését fe­lezzél! eh Az alperes, az ítélet­ben megnyugodott és vállalta, hogy a II és fél birsalmát visz- sza szolgáltatja. A felek a salamoni ítélet után békében eltávoztak ... k Válóper. A felperes egy hat­van felé közeledő asszony. A férj éppen hatvan éves. Fiatal házasok, mindössze két évet él­tek együtt. Az asszonynak ez a harmadik házassága volt. Vá­lási szándékának legsúlyosabb indítékait így adta elő: — Már bocsánatot kérek, tisztelt bíróság, de hogyan ma­radhatnál! egy olyan férfi mel­lett, aki azt se mondja, hogy „lelkem galambom’’ vagy „Ju­liskám szívem” hanem csak úgy vakkant, hogy „hallod-e te geszteni a szobában. Ebbe ja férj nem egyezett bele. Szó szót, majd tettet követett, vé­gül is ide torkollt az útjuk. A politikus férj imigyen in­dokolta szilárd álláspontját: — Azt a képet azért nem engedtem felakasztani, mert az a személyi kultuszt szol­gálná ... k Egy csinos, 18 éves fodrász­lányt feleségül vett egy 22 éves fiú. Három hónap után valamin összevesztek és az ifjú férj hazaköltözött a papá­hoz. A papa szívén viselte fia sorsát és bosszút esküdött. Miután atyai szeretete mellett költői hajlamokat is érzett, az ügyből több szakaszos elbeszé­lő költeményt remekelt. Az eposz tartalma az volt, hogy a lánynak azért nem tetszett az ő deli fia, mert nem vett neki autót. A harcias zenge- ményt legépelte és a menye menyasszonyi képével együtt kiakasztotta a fodrászüzlet előtti fára. A fiatalasszony természete­sen becsületsértési pert indí­tott. A tárgyaláson elszaval­ták a verset, de a bíróság nem mutatott kellő lelkesedést az atya lírája iránt. Igenám, de közben a fiatalok kibékültek és a megbékélt asszonyka az apósnak is megbocsátott. Igv a becsületsértés vádja alól mentesült, de megtudhatta, hogy apósnak és költőnek len­ni nem könnyű hivatás. k A fiú csinos volt, fiatal. Koromfekete hullámos haja volt. Benne is költői hajlamok szunnyadtak. Megismerkedett egy szép özvegy asszonnyal. Az özvegy pillanatnyi memó­riazavart okozott nála: elfelej­tette, hogy nős. Csodálatos szép verset írt az asszonynak, aki, úgy látszik, szerethette az irodalmat, mert még az es­te meghívta magához a hul­lámos, fekete hajú költőóriást. A boldog éjszaka után hűvös reggel virradt. A szerelmes özvegy odaadta elhunyt férje kabátját az ifjúnak, aki a ka­báttal és az özvegy szívével távozott. És soha többé nem jelentkezett. Az asszony ki­nyomozta az igazságot és fel­jelentést tett. A bíróság ter­mészetesen visszaítélte a ka­bátot. Az özvegy pert nyert. Mikor az Ítéletet meghallotta, sírva fakadt: — Pedig milyen szép verset írt... Nézzék, milyen szép ha­ja van... ★ És végül egy ..bérletes”. A budaörsi P. nénit már a ka­pus is nevén szólítja. Négy éve törzsvendég itt. Közel jár a nyolcvan évhez. A bíróság az egyetlen szórakozása. Örök perben áll lakótársával. A leg­különbözőbb ügvekben tesz feljelentéseket. Állítólag ő a Pest vidéki Járásbíróság csúcstartója. Megérdemli, hogy páratlan rekordját meg­örökítsük az utókor számára is. Legutóbb 36 nap alatt 32 feljelentést adott be. Egyetlen perét nem nyerte meg. dehát nem is ez a fontos. Csak a kezdő kártyás nem tud veszteni. Akinek ez a szenvedélye, annak csak a per, a iáték szépsége a lényeg. Mint Péternek és Pálnak és sok-sok kései utódának ... Ősz Ferenc mire a cikk megjelenik, már jobbak lesznek eredményeink. Azért is bizakodunk, mert ahol nem tudnak géppel vetni, ott elővették a fogatokat. Vétsé­gén, Kartalon, Vácegresen, száz százalékig befejezték a munkát. Hévízgyörkön, Püs­pökhatvanban, Ácsán azonban nagyon elmaradtak, a terve­zettnek még csak a felét ve­tették el. A kukorica betakarításának alig ötven százalékát végezték el a gazdaságok. A cukorrépa betakarítása jelenleg 60—70 százaléknál tart. A kommunis­ták a legtöbb helyen jól moz­gósítanak a feladatok elvégzé­sére, s nem mindig az embe­reken múlik, hogy a kitűzött határidőt megszegik. Tapasztaltak-e valahol „befelé fordulást”, olyan hibát, hogy egyes párt- szervezetek csak a vezető­ség választással törődtek, megfeledkeztek a pártmun­ka más feladatairól, a körü­löttük zajló életről? Példának említhetnénk a gépállomást, vagy a vérségi alapszervezetet, ahol az októ­beri taggyűlésen is vettek fel párttagjelöltet. A gépállomá­son például négy tagjelöltet javasoltak októberben és a vezetőségválasztó taggyűlésre három dolgozó felvételét ké­szítik elő. A földművesszövet­kezetekről is szólhatunk. Az év elején alakítottuk ki az ön­álló pártszervezeteket a föld­művesszövetkezetekben. A la­kosság szolgáltatási gondjait a pártszervezetek igyekeznek mind jobban enyhíteni. Hasonló példákkal bizonyít­hatnánk, hogy nem fenyeget bennünket másutt sem a „be- feléfordulás” veszélye. Ma már pártvezetőségeink nem teszik félre a napi intéznivalókat, nem választják szét az aktuá­lis és a választási feladatokat. A pártmunkában mit tartottak a legfontosabbnak az előkészítési időszakban? Tovább kívántuk erősíteni a párt eszmei, politikai és szer­vezeti egységét. Olyan politi­kai légkört kívántunk kialakí­tani, amelyben érvényesül a pártdemokrácia. Megvan a le­hetőség az önálló, öntevékeny, jólképzett, a párt politikájáért, a dolgozók jobb körülményei­ért, munkálkodni, fáradozni kész pártvezetőségi tagok meg­választására. Gondot fordítottunk arra, Az idei végleges adatok még nem állnak rendelke­zésre, de tavaly Pest megyé­ben a tanácsi igazgatás kere­tében dolgozó gyámhatósá­gok összesen 10 694 üggyel foglalkoztak. Ez a rendkívül nagy szám majdnem ugyan­ennyi szomorú, sőt gyakran tragikus gyermek és serdülő fiatal élelsorsát takarja. Több mint tízezer ügy... S számuk egyre növekszik. Ta­lán a legszemléltetőbben mu­tatja ezt az állami gondozás­ba vett gyermekek számának nagy mértékű emelkedése. Mig 1957-ben 1256, négy év múlva, 1961-ben már 1858 állami gondozott gyermeket helyeztek el, illetve tartottak nyilván a megye gyámhatósá­gai. A nevelőotthonokba, in­tézetekbe, de főleg idegen családokhoz került gyerme­kek száma az utóbbi két és fél évben aggasztó mérték­ben megnőtt: idén júliusban már 2616-an voltak. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy ezek­nek a gyerekeknek egy ré­sze — vagy azért, mert nagy­korú lett, vagy pedig vissza­került a szülőkhöz — folya­matosan kikerült az állami gondozás kereteiből, akkor még rosszabb a helyzet. Az elmúlt évben ugyanis, negyed­évenként százra emelkedett az újonnan állami gondozásba kerülő gyermekek száma. Megtörténik ugyan néha, hogy egyes helyi tanácsok akkor is javasolják gyermekek ál­lami gondozásba vételét, ha a szülők anyagi vagy erkölcsi körülményei ezt nem teszik feltétlenül indokolttá, de az esetek túlnyomó többségében a gyámhatóságok csak az igen súlyos, tűrhetetlen vi­szonyok között levő gyerme­keket helyezik el. Egysze­rűen nem futja többre erejük­ből, hiszen a lehetőségek kor­látozottak. Ha tehát arra is tekintettel vagyunk, hogy rajtuk kívül még sok olyan gyermek van, akinek intézet- . be, vagy nevelőszülőkhöz adá­sa helyes és szükséges len-] ne, akkor még szomorúbb a kép. Mindez nem országos jelenség, hanem speciálisan Pest megyei: szorosan össze­függ azzal, hogy a főváros . övezetében szünet nélkül tart, sőt fokozódik hazánk más vidékeiről a bevándor­lás. Az újonnan letelepülők nagy többsége ugyan tisztes­séges, becsületes dolgozó, de természetesen sokan vannak közülük olyanok, akik már előző lakóhelyükön is ren­dezetlen családi, erkölcsi vi­szonyok között éltek. És olya­nok is akadnak, akik az át­menetileg nehezebb új körül- j mények között — családjuk- í tói való hosszabb távoliét, zsú-: folt albérletek stb. — gyen-; géknek mutatkoznak és elzül- ; lenek. Sok gondot okoznak a me-í gyében o kiskorúak házasság- \ kötési ügyei. Egyes vidékeken, ; mint például a Galga menti | községekben, a régi hagyó- : mányhoz, szokáshoz híven,i túlságosan fiatalon házasod-; nak. Természetesen nem lehet I helyeselni — még abban az • esetben sem, ha a szülők bele- \ egyeznek — a 18 éven aluli \ fiúk és náluk gyakran több i évvel fiatalabb, 15—16 éves : lányok házasságkötését. Az; ilyen korú, még serdülő fiata- i lók nem rendelkeznek azzal ; az elhatározó képességgel, fe- j lelősségtudattal — és tegyük: hozzá: az önálló családalapí-: táshoz szükséges anyagi fel-; tételekei sem — amely az ■ egész életre szóló együttélés- j hez szükséges. Ezért csak he-j lyeselni lehet, ha a gyámható- j ságok néhány év türelmet, ki-: tartást javasolva, nem járul- \ nak hozzá serdülő korúak há-; zasságához. Persze, egészen ki- j vételes esetekben — például: amikor a kiskorú teljesen ár-: va, vagy pedig ha az anya; második házasságában a leánygyermeket a mostoha-; apa üldözi — megadják az engedélyt. A legtöbbször azon-; ban a túl fiatal korúak akkor; kívánnak házasságot kötni, Emikor a lány gyermeket vár. hogy az ilyen ügyekben ho­zandó döntés előtt milyen nagy és körültekintő gondos­ságra, az összes körülmények mérlegelésére van szükség, azt jelzi az a néhány, utóbbi A bíróságok általában ko­mor események színterei. A tárgyalótermekben súlyosab­bak a szavak, melyek nyomán összetört sorsok, tönkrement életek, szörnyű tragédiák bor- zasztják el a hallgatót és a bí­róság tagjait is. De sokszor a komor falak között, mint ösz- szetört üvegcserépen a napsu­gár, meg-megcsillan a mosoly. A nagy tragédiák árnyékában helyet kér a komikum is. Oka? Hát főként Arany János Pé­terjének és Páljának késői utó­dai, a mindenáron pereskedők. A fülemüle pert azonban fel­váltották a tyúkperek. A köz­nyelv ezen a néven tartja szá­mon -azokat a kis jelentéktelen ügyeket, melyeknek tulajdon­képpen oka sincs, csak a két fél maga igazát kereső, sokszor mosolyogni való berzenkedése. Többnyire még nagyobb ve­hemenciával jönnek, mint a komolyabb ügyek szereplői. A per tárgya nemegyszer fillé­res érték, de nem sajnálnak százakat elkölteni a per során, csakhogy kiderüljön az „igaz­ság”, hogy lakoljon a másik. A monori és a Pest vidéki járásbíróság gyakorlatából je­gyeztem fel néhány tanulságos esetet. * i Beszólítják az alperest. ; Szomszédja azzal vádolja, hogy ; illetéktelenül szedte le a ket- : tőjük telkének határán álló fa : termését, pontosan huszonhá- i rom szem birsalmát. Julis!” Én nem ehhez vagyok szoktatva... k Gyakori vendég a bíróságo­kon a thiper-öntudatos ügyfél. Ö politizál. Hivatkozik her­vadhatatlan érdemeire — ter­mészetesen csak akkor, ha rosszul áll a szénája. Egy főbérlő súlyos lakbér­uzsorát követett el egy idős, 580 forint nyugdíjból élő öreg­emberrel szemben. A bíróság elmarasztalta, de a főbérlő nem nyugodott meg. Újra szót kért és egy félórás előadásban cktatta ki a bíróságot az osz­tályharcról. Megállapította, hogy a bíróság apolitikusan járt el. amikor nem vette fi­gyelembe, hogy az öregember valaha gróf volt. Nem lehetett vele megértetni, hogy a lak­béruzsora nem az osztályharc fegyvere. Úgy távozott, hogy arcára volt írva: keres egy má­sik „osztályhűbb” bíróságot, ahol feljelentheti ezt a bírósá­got. k De nem kevésbé „politikus” a következő történet szerep­lője sem. A házasfelek közötti patáliát az asszony első házasságából származó fia okozta. A férj, bár a gyereket adoptálta, nem szívelte sohasem. A fiú el­ment katonának és csinálta­tott egy délceg egyenruhás képet. Á katonafiára büszke anya a színes fényképet beke- reteztette és ki akarta füg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom