Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-22 / 248. szám

pest MEGVii hírlap különkiadása VIII. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1964. OKTÓBER 22, CSÜTÖRTÖK HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA TÁNCISKOLÁBAN Távol a szülői háztól, új iskolában, új barátok között A foxtrott lépése bizony ne­héz. A táncoló párok kö­zött sétál Ica néni, a „köz­lekedési rendőr”, s figyel­mezteti á „szabálytalanko­dókat”. (Papp felv.) ★ PÉNTEKEN ASSZONYKLUB A pártbizottság klubter­mében pénteken 6 órakor szabad klubdélután lesz. A családias légkörben kézi- mutikázás, a tv-nézés köz­ben előadást hallanak az asszonyok a nemzetközi szak- szervezeti konferenciáról is. ★ A sorozó bizottság a na­pokban megkezdte munká­ját a művelődési házban. ■k Uj parkettgyártó gépet ka­pott az Épület- és Lakás- karbantartó Ktsz. k Háromszázhúsz holdon vé­geztek a mütrágyaszórással a Rákóczi Termelőszövetke­zetben. * ősszel megnő a nagytaka­rítások alatt a forgalom a háztartási boltban. Tervét a bolt ' kollektívája eddig százhuszonhat százalékra tel­jesítette. ★ A füst elszáll, a tervtel- jesités megmarad. A föld- művesszövetkezet dohánybolt­jai jó sok füstölnivalót ad­tak el a három negyedév alatt. Százöt százalékra tel­jesítette a tervét a lS-as számú bolt, a 19-cs pedig ? százhúsz százalékra. á * I Elhalasztották az el- ^ múlt vasárnapról a f Kapcsoljuk Tokiót ci- mű zenés vidám mű- sort. Október 25-én dél- % után fél hatkor és % este 8 órakor rende- % zik meg ■ a művelődési £ otthon színháztermében, f Rátonyi Róbert, Záray % Márta, Vámosi János, ^ Kárpáthi Rudolf olim- $ piai bajnok, Zilahy ^ Hédy, Pálos Miklós í lépnek fel. Túrán'/ László zenekara, és Ha- $ day Győző szolgáltatja % a zenét. Ä * I ötszázhúsz holdon műtrá- ^ gyát, hatvanöt holdon is- j tállótrágyát szórtak el a Hu- nyadi Termelőszövetkezetben. ^ * ^ Uj orvos a konzervgyár J orvosi rendelőjében: dr. Mo- ^ hácsi György személyében. ^ Ezzel kettőre szaporodott az ^ orvosok száma a gyárban. { * MIT LATUNK MA A MOZIBAN? y Farkasok közt, védtelen. ^ Bruno Apitz, hazánkban is ^ nagy sikert aratott regénye, f magyarul beszélő NDK film- f változata. Szélesvásznú. Tíz ^ éven alul nem ajánlott! í Meghitt csend fogadja a lá­togatót. Már a lecke nehezén túl vannak a diákok. Ilyenkor jólesik a beszélgetés. Különö­sen azoknak, akik még újonc­nak számítanak a kollégium falai között. Nem könnyű a dolguk. Először mondtak bú­csút az otthonnak, először kel­lett az „Édestől” elválni, új környezettel, új tanárokkal, diákokkal megismerkedni. Félelem és öröm vegyült ebbe az állapotba. Mit hoz az otthon után az „otthon”. Az „Édes” óvó kezét ki nyújtja majd feléjük? Szőllősi Tóth Kata messziről jött. Tápiószele volt szőkébb hazája. Már megismerte a környezetét. Kitűnővel zárta a múlt évi bizonyítványát — ha­marább kapott életre. — Bizony nehezek voltak az első napok. Osszeszorult a torkom, amikor hazagondoltam. Nem voltam egyedül, mert ahol so­mástól a két érdeklődés? El, de a gyógyítás mindkettő fel­adata. Pusztavacsi Budavári Edit. Bár Dabas közelebb van ott­honához, de a bejárás nagyon fárasztó lett volna, ezért hatá­rozták el otthon közösen, hogy helyette inkább Nagykőrösre „költözik'' Edit. Noha kitűnő bizonyít­vánnyal a tarsolyában érke­zett a gimnáziumba, ennek el­lenére az orosz nyelvvel na­— Szigorú támaszom és vi­gasztalóm a bátyám. Ezért könnyebb az én helyzetem, mint társaimé — mondja Zsolnai Piroska, aki Vasadról HŰSÉG A KÚTHOZ Árván áll a kút. Körülötte negyed- nyi pocsolya, mint néhány héttel ez­előtt. A környék hűtlen lett hozzá. Helyette a Farkas utca sarkán léte­sített termálvizes kútnál állnak sor­ban. Van, aki egy nap többször is fordul. Csuda jó dol­gunk lett. A me­legvíz jó mosás­ra is, mosdásra is. Van már olyan, aki főz vele. El­ballagok ide, nem is egyszer. Azért mégis amoda húz a szí­vem, az artézihoz. Amíg a kannákat tele eresztjük a szomszédasz- szonnyal, egy vé­leményre jutunk. Csak amíg mi élünk, ne apadjon el a jó öreg arté­zi kút. Jót húzunk a langyos vízből. Arcunkat meg­csapja a jól is­mert szag. Bizony nem olyan erősen, mint hajdan gyer­mekkoromban, de az íze épp’ olyan kedves és megszo­kott. Megilleiődve idézzük a múltat. Azt, amikor még fűzfabokrokkal tűzdelt rét terült itt el. Tilalom ide, tilalom oda, jót le­hetett ott játsza­ni. A pálinkafőző helyén ma már modern bérház áll. Bizony el­száll az idő felet­tünk — mondja a szomszéd néni. — De sietek is. Még el kell szaladnom a termál kútra. A lábam fáj — teszi hozzá egy kicsit bűntudatosan. Me­legítenem sem kell. — Azért inni az artézit hordom — szól még Vissza, hogy megnyugtas­son hűségé felől az öreg kút iránt. (bíró) Mif tudnak a fiatalok Egy hónap alatt 430 ezer forint forgalom — a papír- és írószerboltban Budavári Edit gyón meg kell birkóznia. Pusztavacson csak két évig tanult orosz nyelvet és a hi­ányt pótolni kell. Zsolnai Piri (Godány felv.) érkezett kollégiumi lakónak. — Nekem is sok mindent kell a városi iskolában pótolnom. A tanyai iskolában csak két évig tanítanak orosz nyelvet, de sajnos ezt a gimnáziumban nem vehetik figyelembe ... Milyen az élet? Milyen is le­het, ahol fiatalok vannak együtt. Derűs és borús, ami bennünket jellemez, de mindig bizakodó. Nemcsak kiváló bolt cím­mel dicsekedhet a papir- és író­szerbolt, de azzal is, hogy a bolt vezetői, eladói mind fia­talok. Büszkén illesztették ki a bolt egyik sarkában az „If­júsági bolt” táblát. Vajon ezek a fiatalok má­jus óta hogyan dolgoztak, bir­tokosai maradnak-e a „kiváló bolt” címnek. G. Nagy József a nyári haj­rá után szívesen nyilatkozik. — Először azt szeretném megemlíteni, hogy az igazi „vizsga” augusz­tus utolsó hetében, szep­tember első napjaiban zajlott le. Előre készültünk erre. Időben megrendeltük a füzeteket, azokat a típusterv szerint előre csomagoltuk. Kezdetben semmi fennakadás nem volt, később azonban egyes füzet­fajták kifogytak, például a középiskolai sima füzet. Ezt csak később sikerült pótolni. — Hogyan próbálták csök­kenteni az üzletben a torló­dást? — Visszatérő gond minden évben, lévén csak egy papír- szaküzlet a városban, hogy az üzlet személyzete a meg­növekedett forgalomban ke­vés. Ezért a négy eladó mellé még két kisegítőt állítottunk be. Így azután egyhavi forgalmunk el-' érte a négyszázharminc- ezer forintot. — Talán baj volt a tervtel­jesítéssel? — Szó sincs róla, de ez is „besegített” a harmadik ne­gyedévi tervbe. Megállták helyüket a nagy „hajrában”, helytálltak a terv- teljesítésben — most mik a céljaik? — Természetesen tovább­ra is szeretnénk ezt a szintet tartani — mondotta befejezé­sül G. Nagy József. Elítélték a hanyag MÁV éjjeliőrt Szőllősi Tóth Kata kan vannak, ott nem lehet az ember egyedül. Szeretek ol­vasni, szabad Időmben horgol­ni. Mindig akad egy-egy új minta, amit társaim mutatnak. — Milyen az új város? A legmulatságosabb, ugyanakkor a legvonzóbb is a város ő-ző nyelvjárása volt számomra. Bizony először nagyon oda kellett figyelnem egy-egy szó­nál, mit is jelent. — A terveim? Még korai. De titkos terveim közé tarto­zik, hogy újságíró vagy gyógy­szerész lehessek. Eltér egy­Csak röviden Miért kevesebb mostanában az áruházi szarka ? Az utóbbi időben örvende­tes módon csökkent a bolti lo­pások száma. Ennek egyik oka a jelek szerint az, hogy a saj­tó nyilvánosságától jobban tartanak az emberek, mint a tényleges büntetéstől. Bár az utóbbi időben az is gondolko­zásra készteti a szabálysértő­ket, hogy ha nem fizetik be a kimért büntetést, úgy azt né­hány napos elzárásra is át le­het változtatni. A dutyi ez esetben 30 napig is tarthat, ennyit pedig igazán nem ér meg az elemeit néhány apró­ság ... A Ki mit vállal mozga­lom keretében hazánk húsz­éves felszabadulásának tisz­teletére Pusztai Imre (Szilá­gyi utca 1.) a háza előtti vi­rágágyás részt gondozza, Pesti Ambrusné (Rákóczi ut­ca 20.) ugyancsak a háza előtti parkból eltakarította a kőtörmelékeket. Százötven forintra bírsá­golta a városi tanács sza­bálysértési hatósága Óvári Gyulát (Pálfái Bánom dűlő), mert az erdőből fát lopott. Január tizenegyedikén a hajnali órákban kigyulladt és elégett a MÁV lakókocsija, amelyet a Cegléd—Nagykőrösi vonalon Tamás Zoltán éjjeli­őr, és a másik három pálya­munkás használt. Süi’gősen kihívták a ceglédi tűzoltókat, akik azonban nem tudták a lángokban álló kocsit meg­menteni. A nyomozás során megálla­pítást nyert, hogy a kocsi két részből állt. Az első részben egy tűzhely volt, amelyen a kocsiban szálló munkások főz­hettek. A másik rész szobá­nak volt berendezve, amely­ben négy ágy, egy íróasztal mellett még kályha is volt. Megállapították, hogy a kályha és a tűzhely kö­rül a legcsekélyebb tűz­biztonságra sem voltak fi­gyelemmel. A kályha alatt nem volt fémlemez, körülötte hiányzott a kályhavédőrács. A kályha a kocsi falától alig huszonöt centiméternyire állt, és ilyen­formán az elővigyázatlanság miatt a kocsi könnyen ki­gyulladhatott. Tamás Zoltán éjjeliőr ja­nuár 11-én fél négy táján kelt fel, talpfából aprított gyújtóst. Érthető, hogy a kát­ránnyal telített faanyag erő­sen égett. Utána még egy fél­veder szénnel is megrakta a tüzet és elment a közelben le­vő őrházba. Tintát, tollat kért a pályaőrtől. Szépen, gondo­san kiállította a vasúti szabad- jegyét, majd vissza indult a lakókocsihoz, előbb azonban még tovább haladt az anyag­raktárba, ahol még mintegy tizenöt percig tartózkodott, és a tüzet csak akkor vette észre, amikor a lángokban álló kocsi tüze bevilágítot­ta a környéket. Akkor már rohant a vagonhoz és megpróbálkozott azzal, hogy a kocsiban levő ingóságokat kimentse. Ez azonban lehe­tetlen volt. A bírósági tárgyaláson Ta­más Zoltán beismerte bűnös­ségét A városi bíróság figye­lembe vette büntetlen előéle­tét, a különben tüdőbeteg vád­lottat kéthónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Birkózás: Vasárnap a nagykőrösi bir- : közök serdülő csoportja a Csepel SC országos szabad- ; fogású versenyében léptek I szőnyegre. Két országos bajnoki cí­met szerzett Sárosi Tibor a 48 kilogramm súlyban, Tótpál László pedig 53 kilogramm súlyban. Az Alföldi Kupáért léptek szőnyegre Szigetszentmikló- son az ifjúsági birkózók. A körösi csapat a harmadik he­lyet szerezte meg. Egyénileg: 1. Bakai János (53 kilogramm súlyban) 3. Molnár Lajos. 2. Sárosi Béla (50 kilo­gramm súlyban). 1. Bodzsár János (79 kilo­gramm súlyban). AZ OSZTÁLY csendes, egyhangú zsongásából ri­asztóan hatott Maka Sanyi kétségbeesett bögése. A fa­lat gyerek kínjában sürgőit, forgott. Rémülten kotorá­szott a pad fiókjában. Majd hason csúszkált a padok kö­zött és türelmetlenül lökdös- te osztálytársa lábát. — Bemondalak! — sikítot­ta csípősen Bara Sári. A fiú azonban olyan hangosan bömbölt, hogy nem is hal­lotta a kislány nyafogását. A kúszásból frissen felug­rott. Odarohant a fogasok­hoz. Tépte, cibálta a fel­akasztott kabátokat. Az utolsó fogasnál egy fok­kal még feljebb vitte a hangot. Ekkor már az egész osztály csak őt nézte. — Mi bajod, Sanyilcám! fordult hozzá megértőn Be­nedek Gabi. Még meg is simogatta a fiú szőke buk­siját. Választ azonban hiá­ba várt. Hárman is pró­bálkoztak. Sanyi senkinek sem válaszolt, ehelyett, mint­ha puskából lőtték volna ki, végigsüvített a termen. Felrántotta az ajtót és fu­tólépésben vágtatott ke­resztül az udvaron egyene­sen a tanári szobába. A kü­lönben csendes, illemtudó gyerek, egészen megkevere­dett. Kis kezét rácsapta a kilincsre és indulatosan rob­bant be az ajtón. A VÁRATLAN CSATTA­NÁS megzavarta a tanítók csendes beszélgetését. Min­den tekintet felé fordult. Volt, aki vázlatkészítés köz­ben emelte fel kérdő pil­lantását. A hosszú asztal túlsó vé­génél felállt Mód Sárika. Maka Sanyi az ő tanítványa volt. Nagyon resteilte a kis­fiú érthetetlen rosszaságát. A gyerek hangosan bőgött. Szemei sarkából kövér könnyek potyogtak. A taní­tónő letette a ceruzáját és nyugodtan lépett tanítványá­hoz. — Sanyikám, hogy jössz te be az ajtón? Hát erre ta­nítottalak én téged? Elfe­lejtetted, hogy mielőtt va­lahová belépünk, akkor ko­pogtatni illik? Sanyi rövid szünetet tar­tott a bömbölésben, de ami­kor a tanítónő leengedte a hangot, még vadabbul felvi­sított. , — Tanító néni! — sivitot- ta, s a folytatás belefulladt az érthetetlen brükenőségbe. A FIATAL TANÍTÓNŐ nem vesztette el a türelmét. Közelebb hajolt a gyerekhez. Zsebkendőjével megtörül- gette könnyeit. A srác sírása lassanként szepegéssé szelí­dült. — No, most mondd meg, kisfiam, hogy mi baj van? Erre újra eltört a mécses. — Tanító néni! —. tört ki a kisfiúból és megint hosszú percekbe telt, amíg nagyne- hezen meg tudták vigasz­talni. Két tanítónő, meg az igazgatóhelyettes igyekezete járt eredménnyel. Maka Sanyi ügyetlenül da­dogva, akadozva motyogott. A mondat végét senki sem értette. A gyerek szóta­gokra töredezett szavakkal suttogta, hogy elveszett a sapkája. Mód Sárika dédelgető sza­vai mégis megvigasztalták. — NE SÍRJ, kisfiam! Eredj szépen vissza az osztályba és nyugodtan keresd a sapká­dat. Mondd meg az osztály­társainak, hogy azt üzenem, mindannyian segítsenek és aki megtalálja, magatartás­ból kap egy gyönyörű piros ötöst. Maka Sanyi peckesen ment végig az udvaron. ,Mi­re az osztályba ért, felszív­ta könnyeit. A katedra sár- • kánál megállt és hangosan, \ érthető hangon tová,bbitot- \ to o tanító néni szavait. No­sza megindult a keresés az osztályban. Szaladgáltak fel: és alá a gyerekek. Mindent: felforgattak. Maka Sanyi: semmihez sem nyúlt. Begye- : sen nézegette a többiek igye­kezetét. MÉG NEM ÉRT VÉGET a tíz perc szünet, amikor Sán- dorka ismét bömbölve ro­hant végig az udvaron. Most is elfelejtkezett arról, hogy megkopogtassa a nevelői szo­ba ajtaját. Könyökkel nyom­ta le a kilincset, taszította be az ajtót. Egyik lába még a küszöbön volt, amikor tele szájjal sírta: — Tanító néni! Mód Sárika változatlan tü­relemmel állt fel a helyéről és nyugodtan ballagott a gye­rekhez. A többiek kíván­csian nézték a jelenetet. \ — Mi bajod már megint, \ Sanyikám? A gyerek még hangosab- i ban szirénázott. — Tanító néni! — süvítet- \ te metsző kétségbeeséssel és \ mindkét kezében egy-egy \ sapkát lengetett. — Tanító \ néni, kérem, kettő van! \ Tessék megmondani, melyik i az enyém!? (rossi) í A SAPKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom