Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
1964. OKTOBER 11, VASÁRNAP ""ÁMÍirfap 7 Egyetlen tényező A szocialista országok együttműködéséről Július 22-ével az idén js kezdetét vette az évfordulók sora. Az európai szocialista országok, abban a sorrendben, ahogy független államokká váltak — ünnepségeken emlékeznek felszabadulásukra. Az évfordulót köszöntő feliratokra ezúttal felkerült a második X is. A jelent mór húsz esztendő választja el a múlttól: a nehéz várakozások után végre beteljesülést hozó napoktól. Most, közösen ünnepelve hadd szóljunk a két évtized változásainak egyetlen tényezőjéről, amely megsokszorozta az erőket — olyannyira, hogy a társadalmi igazságtételre, a kulturális és gazdasági elmaradottság felszámolására és a gyors előretörésre is futotta — arról a tényezőről, amelyet a kölcsönös egymásra támaszkodás, a kiterjedt együttműködés jelentett a nehéz időkben és a felemelkedés mind könnyebbé váló napjaiban egyaránt. Ezek az országok a második világháborús hadszíntér legjobban elpusztított területei voltak. A Szovjetunió európai részén a Volgáig és a Kaukázus lábaiig mindent felégettek a fasiszták, lengyelországi pusztításaikra csak az infernális jelző illik, Romániában megbénult a gazdaság legfontosabb ága, az olajipar. A hazánkat ért veszteségekről a kishitűek úgy nyilatkoztak, hogy évtizedek sem lesznek elegendők pótlásukhoz. A mai NDK nemcsak romokban hevert, de nélkülözte mindazt, amit a régi Németországnak _— .kohókban, bányákban, erőművekben és gyárakban — a Ruhr jelentett. És így sorolhatnánk tovább. A nullpont volt ez, s nemcsak a szokásos fejlődési görbék kezdőpontjának értelmében. Azért is, mert az országok egy része — történelmi adottságok révén — lényeges ipari potenciált megelőzőleg sem mondhatott magáénak. A helyreállítás időszaka — évtizedek helyett — évek alatt lezárult. Hazánkban az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság termelése az első Ötéves terv, az ötvenes évek kezdetére elérte és bizonyos ágakban meg is haladta a háború előttit. Az NDK létrehozta saját új ipari bázisát és a világ első tíz ipari államának egyikévé vált. Románia nemcsak olajiparát állította helyre, de már az ötvenes években sok más ipari objektumot, vasércdúsító üzemet, kokszolóműveket, óriáskohót, hengerműveket, gumikombinátot épített, traktor- és tehergépkocsi-gyártásba kezdett, vegyipart telepített, Különösen sokat árul el a változásokról, miután közvetlen összehasonlításra ad lehetőséget Bulgária példája. A felszabadulás előtti gazdasági struktúráját, ipari fejlettségét tekintve nem különbözött a szomszédos Görögországtól és Törökországtól. Az oly fontos villa- mosenergia-termelésben pedig alul is maradt a két szomszéd államán. És manapság több villamosenergiát termel, mint Görögország és Törökország együttvéve, egy főre jutó ólomtermelésben Ausztrália után a második, cinktermelésben a .negyedik a világon. Megszületett a bol] gár szerszámgépgyártás, az j anyagmozgató gépgyártás és a híradástechnikai ipar is. Görögország és Törökország gazdasági struktúrája viszont lényegesen máig sem változott. Természetesen nem kívánjuk csökkenteni azokat az áldozatokat, amelyeket mindez az egyes országok lakosságától j külön-külön is megkövetelt. ! Hadd emlékeztessünk arra, I hogy Csehszlovákia ezekben j az években a maga fejlett, többé-kevésbé érintetlen iparával a szocialista országok valóságos műhelyévé vált. Hogy a Szovjetunió nagy figyelmet szentelt a népi demokratikus országok gazdaságának regenerálódásához szükséges igények kilégítésé- re. Nem egész 12 év alatt kereken 500 gyárberendezést szállított ezeknek az országoknak. Nem árt utalni arra, hogy ez a 12 év a hidegháború leghidegebb időszakára esik, amikor a tőkésvilág vezető hatalma a bomba bűvöletében, az „amerikai évszázad” legendájában élt. A történelem kerekének visszafordításához érzett erőt magában, s politikáját partnereivel is elfogadtatva, a szocialista országok erőszakos megdöntésére, gazdasági megfojtására készülődött. A szocialista államok szoros együttműködése a legszigorúbb gazdasági vesstegzár következményeit is semmissé tette. Hogy az embargó megszorításain ma már betömhe- tetlen rések tátonganak, hogy a kelet—nyugati kereskedelem iránt Nyugat-Európában jelentős érdeklődés mutatkozik, és hogy az „amerikai, évszázad” legendája is a múlté, ebben éppen a szocialista országok megszilárdulásának van alapvető szerepe. A szocialista országok együttműködésének néhány jellegzetességét említettük. Ezek közül is a leglényegesebb, hogy a Szovjetunió a gazdasági kapcsolatokban olyan pozíciót vállalt, amelyre korábbról, az ipari országok részéről egyáltalán nem találunk példát. Olyan pozíciót, amely a tőkésvilágban a gyarmati országokra volt jellemző: nyersanyagokat szállítani és készárukat vásárolni. ! Hazánk, Csehszlovákia, az I NDK vasércben, ásványolaj- | ban, a színesfémek jó részében nem éppen gazdag, szükségleteinek nagy részét kénytelen importból fedezni. Bár a nyersanyag kitermelés a legtöbb ráfoi'dítást igénylő ágazat, a Szovjetunió vállalta a nyersanyagszállító szerepét. Fedezi például Magyarország, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság vasérc- és ásványolaj-szükségletének 70—90 százalékát. Szí- j nesfém-szükségletének 53—63 | százalékát, kőszén- és koksz- j szükségletének felét, hazánk 1 fűrészeltfa-importjának csak- j nem egészét. A kapcsolatok ilyen iránya hozzásegítette a szocialista országokat ahhoz, hogy külkereskedelmükben szokatlanul magas arányt biztosítsanak a készáru exportnak. Sokkal több készárut exportálnak, mint a hozzájuk hasonló fejlettségű tőkésállamok. Sőt, tőkés körülmények j között alig fordul elő, hogy az iparosodás hasonló stádiumában levő országok készáruexportra találjanak. Azok tőkés körülmények között inkább kiszorulnak, mint tért nyernek a piacokon. Ugyanakkor a szovjet gépgyárak a komplex termelő berendezések beszerzésének is forrásai és csaknem másfél év- I tizeden keresztül — az embar- ■ gó korszakában — egyedüli ; forrásai voltak a szocialista ! országok számára. Semmivel lsem kisebb a jelentősége annak, hogy az árukapcsolatok hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodások keretében bonyolódtak és bonyolódnak. A sok éves szerződések biztos beszerzési lehetőségeket és értékesítési piacokat kihálnak. Az ipari alapok így megnyugtatóan fejleszthetők és ily módon e szerződések az országokon belüli tervgazdálkodás nélkülözhetetlen elemei. A saját erőből végre nem hajtható célkitűzések valóra- válásához mi is, partnereink is hiteleket vehettünk igénybe, mégpedig a tőkés pénzvilágban egyáltalán nem szokásos feltételek és kamat mellett. A Szovjetunió egymaga több mint 30 milliárd (régi) rubel hitelt nyújtott a népi demokratikus országoknak. Ez — 1946 és 1958 között — népgazdasági beruházásaiknak hét-kilenc százalékát fedezte. Bulgária például ebben az időszakban összes beruházásainak egynegyedét szovjet hitelekből valósította meg". Hazánk 1957-ben Csehszlovákiától 100, Lengyelországtól 40, az NDK-tól 60, Romániától 40, Bulgáriától 7 és a Szovjetuniótól S50 millió rubel hitelt kapott. Jelenlegimásodik ötéves tervünk megvalósításához 380 millió rubeles hitelt nyújtott a Szovjetunió, ez az előirányzott gépimport 14 százalékát fedezi. Románia az 1958—60 között importált berendezések egy- harmádát ugyancsak szovjet hitelek keretében kapta. A hilflck újabban már közös beruházások finanszírozását szolgálják. Egyebek kö- zott Csehszlovákia nagyösszegű hitelt nyújt Lengyelországnak a szénbányászat bővítéséhez, amíg az szénszállításokkal egyenlíti ki tartozását. Az NDK és Lengyelország a lengyel barnaszén vagyon feltárására kötött megállapodást, hazánk a romániai földgázkincs feltárásában vesz részt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a hitelek kamata nem haladja meg a három százalékot, hogy áruszállításokkal egyenlithetők ki és a belőlük létesülő termeiőbe- rendezések azon országok tulajdonát képezik, amelynek területén épülnek, nyilvánvaló, hogy a kölcsönös segités hatásos megnyilvánulásáról van szó. Nem hagyható figyelmen kívül a műszaki tudományos együttműködés sem. Ennek keretében az egyes országok és azok legkülönbözőbb iparágai csaknem ingyen kapják a fejlesztéshez szükséges műszaki dokumentációkat, a konstrukciók és a gyártási eljárások tervrajzait és leírásait. Ilyen jellegű együttműködést a tőkés világ nem ismer. Ott hasonló dokumentációkat csak borsos, licencdíjakért adnak el és olyan termékértékesítési megkötöttségekkel, amelyek a licenctulajdonös piacait nem zavarják. A műszaki tudományos együttműködés hatásának jellemzésére mindössze két magyar vonatkozású példát említenénk. Az egyik: orvosi műszeriparunk 1957- ben komplett dokumentációkat vett át a Szovjetuniótól, és velük együtt, mindjárt olyan volumenű rendelést, hogy termelését megháromszorozta. A másik: jelenleg a szocialista országok egyeteNŐ AZ ÓRIÁS Naponta változik a Dunai Kőolajipari V állalat építkezésének képe Százhalombattán. A hatalmas desztilláló tornyok mellett már felépült a két hatalmas kemence is, jelenleg a kemence kéményének beemelése, illetve szerelése folyik. E munkával párhuzamosan építik a tartálypark berendezéseit. Az atmoszferikus csökcme ncc keményének beemelése Lepárló oszlopok a k ondcnzátorállvánnyal (MTI Foto: Kácsor László felv.) AXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXNXXXXXNXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXX mein, főként olyan szakokon, amelyek nálunk egyáltalán nincsenek, 500, elsőéves magyar hallgató tanul. Ez a szám magasabb, mint a veszprémi Vegyipari Egyetem elsőéveseinek létszáma, eléri a Miskolci Nehézipari Egyc- i temet. Az ünnepségsorozat és az ünnepi megemlékezések közben sem kívánjuk feledtetni, hogy a szocialista országok együttműködése fokozatosan fejlődött ki: a tervszerű szakosításon és kooperáción alapuló munkamegosztásra irányuló tudatos törekvés csak a I legutóbbi időket jellemzi. H j azonban ez az elkövetkezer ; dó évek mindennapi gyako: ! latévá lesz, a további évfiz« dek krónikása még mered« kebb fejlődés útjairól adh; [ majd számot. Márton Miklós
