Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
8 rest MEGYEI 1964. OKTÓBER 11, VASÄRNAP Mezőgazdasági szakkönyvek - falun Néhány nap múlva aj mező_ gazdasági szakember áll munkába egyik megnövekedett és megerősödött termelőszövetkezetünkben. Üzemgazdász lesz. Lázasan készülődik, rendezi családi dolgait, s gondolatban már kint van a leendő munkahelyén, amellyel néhány napos ott-tartózko- dás során megismerkedett. Tele van tervekkel, elképzelésekkel. Tervei között szerepel például, hogy általános mezőgazdász lévén, „beleássa” magát az üzemgazdasági-üzemszervezési témakörbe, a téli hónapokban elolvas mindent, ami idevág. Miután az illető kisfizetésű, kezdő ember, saját szakkönyvtára szegényes, minden valószínűség szerint nagy csalódás éri majd az elkövetkező hónapokban. A leendő üzemgazdász ugyanis, hasonlóan, sok más mezőgazdasági szakemberhez, s technikumi vagy egyetemi levelező tagozaton tanuló tsz- vezetőhöz, tsz-taghoz, nem talál majd alkalmas könyvet ismereteinek gyarapításához. Bármilyen furcsáin hangzik is Ugyanis, de községeinkben mezőgazdasági szakkönyv — nincs! Éppen ott nincs, ahol a gyakorló szakemberek szinte kizárólagosan a könyveken és szakfolyóiratokon keresztül tarthatnak lépést a fejlődő tudománnyal. S hogy lépést tartsanak, szinte ezer és ezer ember létkérdése, mert egy-egy új módszer, tudományos vívmány gyakorlati bevezetésének eredménye mázsákban és literekben mérhető, s végeredményben ezekből a mázsákból és literekből élünk. Ezért megdöbbentő a Pest megyei községek mezőgazdasági szakkönyvellátásának végtelen szegénysége. Két helyen kellene elegendő mennyiségű, s megfelelő válogatásai szakkönyvnek lennie: a termelőszövetkezetben és a községi könyvtárban. A közelmúltban felmérés volt a ceglédi járás termelőszövetkezeteiben: hogyan fiinak szakkönyvekkel? A vizsgálódás alapjául az Országos Mezőgazdasági Könyvtár által kidolgozott szak- könyvtári törzsanyag szolgált, amely szinte valamennyi fontosabb szakkönyvet magába foglal. Éhhez járul még a közelmúltban megjelent néhány jelentősebb mű. Nem nagy könyvtárról van szó, mindössze 120—125 kötet az egész. Elfér egyetlen szekrényben, s pénzben sem jelent különösebb összeget. Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár könyvlistája közismert. Ezért meglepő, hogy megyénk egyik legnagyobb mezőgazdasági járásában egyetlen termelőszövetkezet sem rendelkezik ezzel a könyvállománnyal. Két szövetkezetben mindössze 8—10 könyvet találtak az említett javasolt művek közül. öt szövetkezetben 10—20 kötetet, kettőben pedig egyáltalában nem találtak szakkönyvet. A jegyzéken szereplő könyvek között 23 olyan alapvetően fontos szakmunka szerepel, amely egyetlen szövetkezeti könyvtárban sincs meg. Ilyen például Lammel: Talajművelő gépek és alkalmazásuk, Rózsa Béla: Mező- gazdasági gépek kenése, Baint- ner Károly: Takarmányadagok gazdaságos összeállítása, Kozma: Szőlöműveléstan. Nem szükséges különösebb kommentárt“ fűznünk ehhez, de talán külön megjegyzést érdemel az utolsónak említett szakmunka, a Szőlőműveléstan. A ceglédi járásban jelentős szőlőterületek vannak, elhanyagolt régi telepítések, s új, nagyüzemi területek. S a gondok között szerepel, hogy a nagyüzemi telepítésekhez elegendő szőlészeti szakembert, szakmunkást képezzenek ki... A szövetkezeti vezetők általában elismerik a szakkönyvek fontosságát, de a szakkönyvtárak létrehozása és gyarapítása mindeddig nem kapott figyelmet az ezernyi tennivaló között. Ami könyv található, az is nyilvántartás és felelős kezelő nélkül porosodik valamelyik szekrény mélyén. Az lenne az ideális állapot, hogy a szövetkezeti szakkönyvtárak nagyon is „megszűrt” és szerény állományát a községi könyvtár szakkönyvállománya ' egészítse ki általános és speciális művekkel, valamint szakfolyóiratokkal. Ezeket a könyveket aztán bárki megkaphatná, sőt, a könyvtárban nem található köteteket a könyvtárközi kölcsönzés útján biztosíthatnák. A ceglédi járás mezőgazdasági szakemberei azonban nem is tudnak arról, hogy könyvtár- közi kölcsönzés létezik. Ez a szövetkezetek és könyvtárak kapcsolatának hiányára mutat. Visszavezethető ez az elszigeteltség arra a már többször is szóvá tett jelenségre, hogy sok községi művelődési házunk és könyvtárunk éli a maga „hivataliintézményi” életét, elszakad a környező világtól, s a kötelező nyitvatartási órákon kívül minimálisra csökken szerepe. Ezt az elszigeteltséget bizonyítja az a tapasztalat is, hogy népművelési és könyvtári szakembereink tekintélyes része nem ismeri a község gazdasági életét, nem ismeri például a termelőszövetkezet főbb termelési ágazatait sem. Nyilvánvaló, nem adhat segítsé- get ezeknek a termelési ága- zatoknak e fellendítéséhez, ? még közvetve sem. Jj Felmérés történt az aszódi' járás községi könyvtáraiban is. A községi könyvtáraknak ajánlott mezőgazdasági szakkönyveknek csak elenyésző hányadát találták. A járási könyvtárban például üzemgazdaságtannal és szervezési problémákkal foglalkozó művek közül, mindössze három van. Ilyen témájú könyv viszont egyáltalán nincs Gal- gagyörkön, Galgahévízen, Gal- gamácsán, s mindössze egy- egy található Túrán és Vác- kisújfalun. Hasonló a helyzet a gépesítési témakörben is. Csuka Zoltán: A várkastély Tasnádi Varga Éva: Hévízgyörk Utánamnéz a mályva rezzenéstelen, halványszinű virága. S elindulnak a kútra a gyerekkori kék bádogkannák újra. Óarany homokdombok várják, hogy este új játékokat mondok. És felhasít az égre a jegenyefák sötétzöld ívelése. . S ha ránézek a házra... — A szívem itt ugyan mit is magyarázna? Elmúlt nyarak esője csobog — hull — időtlenül a háztetőre. A könyvtárak általában terv- j szerűtlenül gyarapítják szak-1 könyvállományukat, s nem i is szentelnek neki különö- i sebb figyelmet. Ugyancsak i elhanyagolják a szakfolyó- \ iratok és szakbibliográfiák', beszerzését is. A járási könyv- ] tárban megtalálható ugyan i a Magyar Mezőgazdaság, azi Agrártudományi Szemle és: a Mezőgazdasági Bibliográ- \ fia, a községi könyvtárak | között azonban egy sincs. ] ahová mezőgazdasági szak- ] folyóirat járna. Furcsa és elgondolkoztatój tények ezek. Naponta han- j goztatjuk a mezőgazdasági: ismeretek terjesztésének fon- i tosságát, a népművelés szerepét a termelési-technikai szakműveltség növelésében, mezőgazdasági szakkörök és termelőszövetkezeti klubok szervezését tervezzük, propagáljuk a termelőszövetkezeti akadémiákat, termelőszövetkezeti fiókkönyvtárakat, ugyanakkor kiderül, hogy nem tudunk sem a szövetkezetben, sem a könyvtárban még annak se könyvet és folyóiratot adni a kezébe, aki magától fordul hozzánk igényével. A tarthatatlan állapot megköveteli, a szövetkezeti könyvtárak létrehozása mellett, hogy népművelőink, köztük a könyvtárosok szorosabb kapcsolatot teremtsenek a gyakorlati élettel, megismerjék a község gazdasági-termelési problémáit, s ennek megfelelően fejtsenek ki propagandát a szakmai műveltség növelése érdekében. Ennek megfelelően kell módosítani a jövőben a könyvvásárlásra fordított összeg arányait is. Legkézenfekvőbb, ha a községi könyvtárak a ter- melőszövetKezetektöl könyvtártámogatásra kapott összeget mezőgazdasági szakkönyvek beszerzésére fordítják. Az új oktatási-népművelési idény elején vagyunk. Ezrek és ezrek tanulnak szakmunkásképző tanfolyamokon, a középiskolák és felsőfokú tanintézetek esti és levelező tagozatán, s minden bizony- nyál sok ezren nézik majd végig a televízióban rövidesen megkezdődő mezőgazda- sági tanfolyamot is. Köny- nyítse meg ismereteik gya- "í rspítását a könnyen hozzá- v, férhető, kölcsönbe kapott ^ szakkönyv is. Tenkely Miklós í Műteremben (Foto: Kotroczó) Szökés a házasságba 2 í 1701/ alföldi nagyközség M-J isz-irodájában találkoz- 4 tam vele. Bemutatkozáskor f kissé elpirult, amikor azt % mondta: Szalókiné vagyok. $ Sudár, formás termetén na- % gyón elegánsan állt a leg- £ újabb divat szerint készült £ galambszürke ruha. Lensző- 4 ke haját magasított konty- f ban hordta. Finom ujjaival $ játszadozott, dobolt az író- $ asztalon. Lányos mozdulatai $ után ítélve, nem gondoltam $ volna, hogy már asszony. % Szeme olyan kék volt, mint f a búzavirág nyár elején. $ Még fel Sem ocsúdtam a $ csodálkozásból, ami e szép $ asszony láttán elfogott, ami- ^ kor a nyitott ajtón bevi- í harzott egy bogárfekete sze- f mű legény olajos kezeslá- ^ hasban, ’ s hirtelen megcsó- ^ kolta az irodakisasszonyt. ^ Ekkor lépett be az elnök, t egy ötven év körüli, dere- % sedő hajú, szikár ember. Be- $ tessékelt az irodájába és % látva érdeklődésemet a sző- £ ke asszony iránt, csende- sen behúzta maga után az $ ajtót. ^ — Látta azt a hetyke trak^ toroslegényt, aki a mi köny- $ velő Zsokénkat az előbb 4 megcsókolta? A férje, Sza- 4 lóki Pista. Csak pár hónnapja házasok, különben az n Alszegen laknak, a régi sze- génysoron, a Szalóki-család $ portáján. n ezer elemházasság az övé- n 1 ’ ké, annyira, hogy ez a n törékeny, szőke asszony egyet- $ len gyerek létére szembesze- % gült szüleivel és régi hagyo- ^ mányt rúgott fel a boldog- 4 ságáért. Nem éppen pov- n tosan fogalmazok, mert ő n nem haragszik szüleire, csak n nem engedte, hogy boldog- n ságát hazug erkölcsök miatt j szétdúlják. í Juhászék itt laknak a szomösz (Foto: Kotroczó) szádban, a református templom mellett. Módos család az övéké, az öreg Juhásznak még száz hold földje volt a perjési határrészen. Gőgös, rátarti család. Juhász Béni leánytestvérei már régen férjnél vannak, az egyiknek pap a férje, a másiknak orvos Debrecenben. Ő itthon maradt a gazdaságban, amelyet az ötvenes években bevittek a szövetkezetbe, majd Juhász Béni is belépett a tsz-be és a szőlészeti brigádot vezeti. Zsóka kései gyerek. Már- azt hitték, hogy Juhászék- nak nem is lesz gyerekük, de aztán a háború előtti években mégis csak megszületett. Gondolhatja, hogy Juhászék egyetlen gyermeküket mennyire féltették, milyen szeretettel nevelték. S amikor a nyolc általánost befejezte, Debrecenbe adták, gimnáziumba. Egy ideig bent is lakott az orvos rokonnál, majd később innen a faluból járt be a vicinálissal. A vasárnapokat itthon töltötte, s élte a többi falusi lány életét. Talán éppen ezeken a vasárnap délutáni sétákon kezdődött a két fiatal szerelme. Nálunk szilva- favirágzáskor sok szerelem szövődik. Egyszer aztán az öregasz- szonyok elkezdték sugdosni, hogy Juhászék gimnazista lánya Szalóki Pistával jár, látták őket a kertek alatt sátélni. Tudja, hogy van az még falun. Hiába dolgoznak gépekkel az emberek, szól a lakásukon a rádió, tv is sok háznál van már, azért még sokan régi módon gondolkoznak, különösen az idősebbek. Úgy szeretnék eligazítani gyerekeik életét, ano- gyan annak idején az övékét a szüleik. Ha nincsenek is meg már a régi birtokok, amelyek lényegében meghatározták a családok életmenetét, megmaradtak a famíliák, amelyek ilyen, vagy olyan formában összetartanak. S bizony aszerint élnek, ki melyik családhoz tartozik. Persze, ezzel a fiatalok már nem sokat törődnek. Csakhogy nem olyan könnyű a fiatalok helyzete. Nehéz szembeszállni a szülői elképzeléssel, széttörni a rokonság szorító gyűrűjét, a régi szokások elavult korlátáit. Ha a gyerekek másképpen is gondolkoznak, a szülők azonban nem. A volt gazdag család nem szívesen látja házában a volt szegény család lányát, mint ahogyan a volt szegény családok sem mindig fogadják be szívesen a volt módos család lányát. Sza- lókiéknál ez nem okozott problémát. Örömmel fogadták, hogy fiúk a csinos, szőke Juhász Zsókának udvarol. Nem így Juhászék. Az öreg Juhász fejébe vette, hogy még ha aprószentek is potyognak az égből, akkor is úrikisasz- szonyt nevel a lányából. Nem tévedek, jól mondom, nem tanárnőt, nem orvost, hanem úrikisasszonyt! Él még itt az a nézet, hogy aki leérettségizett, az ne dolgozzon semmit. Még véletlenül sem jutott eszükbe: egy falusi lány vagy fiú azért is tanulhat, hogy állattenyésztő, mezőgazdász, kertész, vagy éppenséggel gépkezelő legyen belőle. Juhászék azt tervezték, ha lányuk leérettségizik, férjhez adják valami orvoshoz, vagy gyógyszerészhez —, de hogy egy érettségizett lány, traktoros felesége legyen, az meg sem fordult a fejükben. Amikor fülükbe jutott, hogy Zsóka Szalóki Pistánál jár, nem vették komolyan, azt hitték, hogy ez csak olyan gyermekszerelem, pajtáskodás-féle. Am nagyot néztek, amikor egy szép napon a lányuk azzal állt elébük, hogy érettségi után nem tanul tovább, itthon marad, sőt, férjhez megy és már meg is van a férjnek- való: Szalóki Pista. Ez Juhász Béninek is sok volt. Az öreg éppen egy dézsát próbált összerakni, amely a nagy szárazság következtében szétesett, — amikor Zsóka előhozakodott szándékával. — Édesapám! Én nem megyek vissza... — És aztán itthon mihez kezdel? — A tsz-irodába hívtak, könyvelőnek. — S azért maradnál itthon, lányom? — Azért, mert férjhez megyek. — Kihez? — Szalóki Pistához. — Majd megmondom én, hogy kit szeretsz, az anyád hétszentségit! — szakadt ki Juhász Béniből a düh és a kezében levő dongadarabot vágja a lányához, ha az el nem hajol a repülő fa elől, aztán, ijedtében egyenesen Szaló- kiékhoz szaladt. » többit már tudja. Rövi- fl de sen összeházasodtak, s azóta ők a legboldogabb emberek a faluban. Igaz, hogy itt nálunk azt mondják Zsó- kára, hogy szökött asszony, pedig hát csak a régi elől szökött el a jövőbe. A boldogságba. Gáli Sándor Pitymallik, a keskeny út magnéziumos, ide-oda vetődő szalagján piros bogárként dülöng, baktat s óvatosan keresgél a hatalmas, emberekkel megrakott autóbusz. Mintha oromról oromra szállna, s nem is földi tájak fölött lebegne; messze, a mélyben opálosan csillogó ködök vonulnak. Keleten, félrecsapott, felhőpántlikás kalappal duhaj részegként toppan elő a Nap, s odalentről egy várkastély sötét sziluettje magaslik; mintha ifjúkorom mélyéből lebegne, s tükröződnék vissza szemem recéhártyáján, ráismerek: Sándor Mátyás ereszkedett ablakán a tátongó mélybe, ingó-bingó kötelén.
