Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-07 / 235. szám

1961 OKTÓBER 7, SZERDA ME "K^LuiUíaJ Bástyasétány 77 Október 10-én este mutatja be az Állami Déryné Színház Abonyban Eisemann—Baróti—Dalos: Bástyasétány 77 című zenés vígjátékát. A három szerelmes lány szerepét Kocsis Mária, Meggyesi Erzsi és Baranyai Ibolya alakítja. Négy kiállítás a megyében A múzeumi hónap alkalmá­ból vasárnap Pest megyében négy kiállítás nyílt. A megye népművészetét ismertető kiál­lítást a ceglédi Kossuth Mú­zeumban rendezték meg. Há­rom teremben a megye mú­zeumainak és szakköreinek anyagát láthatják az érdeklő­dők. A textíliákon, bútorokon és kerámiákon kívül bemutat­ják a népi hagyományok, az ősi hímzésmotívumok, modern felhasználási formáit is. Lát­hatók többek között a híres turai fehérhímzések hagyomá­nyos darabjai is, s mellettük az ezeknek a motívumaival díszített, modem szabású blú­zok és díszpárnák. Nagykőrö­sön az Arany János Emlékmú­zeum kiállításán bemutatják a költő most felkutatott ha­gyatékait és a város zenekul­túrájának gazdag emlékeit. A nagytarcsai falumúzeumban ősi szlovák használati' tárgya­kat, háztartási felszereléseket, gazdagon díszített ruhákat, bútorokat sorakoztattak fel. A ráckevei Árpád Múzeumban pedig Pest megye helyreállí­tott műemlékeinek képeit mu­tatják be. (MTI) A KRAKKÓIAK 11 NAPJA zítettek, sok ötletet és erőt ad további államigazgatási mun­kájukhoz, 0 Nem nagyképűség ez, hogy lengyel vendégeink sokat ta­nultak tőlünk. Ha más-más országban élő, egyforma állá­sú vezetőemberek őszintén és rokonszenvvel közelítenek egymáshoz, minden monda­tukból leszűrhető valami köl­csönös tanulság. Ezt itt így csi­nálják, ezt a szakigazgatásban mi is felhasználhatjuk — ná­lunk ez másképpen van, és több eredményt érünk el vele, tehát jó úton járunk. A küldöttség vezetője, Jó­zef Nagorzansky, a krakkói vajdasági tanács elnöke kissé szigorúan fogta nála ifjabb kollégáit. Ha ők úgy vélték, hogy remek a hangulat és jó volna tovább fennmaradni, ve­zetőjük kiadta a jelszót: sür­gősen takarodó. Mert, elsősor­ban, mit szólnának a magya­rok? Ne mondják azt, hogy ilyen fegyelmezetlenek a len­gyel vajdasági vezetők. Má­sodszor meg Pest megyébe nem jutalomüdülésre jöttek, holnap frissen kell folytatni a tapasztalatok gyűjtését. S aki ezek után azt hiszi a lengyel tanácselnökről, hogy morc, merev ember — az tév.ed. Mert Józef Nagorzansky de­rűs és könnyen barátkozó — de a munkát komolyan veszi. És elhanyagolható-e a munka, ha itt is, ott is, ■mind a két országban sok még a tenni­való? A küldöttség tagjai is ezt az álláspontot vallják. Ceglédre utazva az egyik kocsiban Pre- zenszki Gábor mezőgazdasági osztályvezető ül a vajdaság tervgazdasági bizottságának el­nöke, Mgr. (vagyis dir.) Julian Rejduch mellett. A tolmács az elől haladó magyar kocsi­ban közvetít a vajdasági el­nök és Szabó Sándor megyei elnökhelyettes “ között. De ilyen apróság nem lehet aka­dály! Németül, oroszul, to­vábbá kézzel és lábbal nagy eszmecsere indul a megyei mezőgazdaságról. S az ország­út melletti földek szemléltető táblákká válnak. m Bartók Csodálatos manda­rinja valóban csodálatos. Pom­pás a Dunakanyar, s a Bala­ton, ha másképp is, szép, mint a Mazuri tavak. De a szépség A program felsorol min­dent. Az öt kraldiói férfi szep­tember 25-én délután érkezik két gépkocsival. Balassagyar­matnál Varga Péter megyei ta­nácselnök és dr. Dajka Balázs elnökhelyettes fogadja őket. Vacsora Vácott, a deákvári ét­teremben, aztán irány a mar­gitszigeti Nagyszálló, ott lesz a szálláshelyük. S az öt lengyel férfi, a krakkói vajdasági tanács kül­döttsége mindjárt és azután mindig teljes joggal érzi, hogy nemcsak vezető kollégák, ha­nem jó ismerősök, barátok fo­gadják őket Pest megyében. A napok gyorsan szaladnak, a megyei tanácsnál egyre-más- ra kipipálják a program való­ra vált pontjait. „A tanácsok szervezeti felépítése, működé­se és a tömegkapcsolati mun­ka. Előadó: Varga Péter.” Meccs, városnézés, Szabó Sán­dor és dr. Lakatos Imre el­nökhelyettesek előadása, dr. Adám Mihály vb-titkár és dr. Mátyás Boldizsár osztályveze­tő szakmai tájékoztatója. Szü­ret a Felsőbabádi Állami Gaz­daságban, eszmecsere a me­gyei pártbizottság vezetőivel, üzemlátogatás Szentendrén és Solymáron, tapasztalatcsere a kiskunlacházi tanácsnál. A lengyel küldöttség tagjai 11 napot töltve nálunk, teg­nap elutaztak. Kissé fáradtan mentek el, hiszen minden napjukra jutott tennivaló. „Dúsított’“ programot kaptak, hogy a rövid másfél hét alatt is minél jobban megismerjék megyénk örömeit, gondjait. Fáradtan utaztak haza, de elé­gedettek és jókedvűek voltak, hiszen amit a jegyzetfüzetük- ben, s a memóriájukban rög­Kormányliatározaí az állami díjak és kitüntető címek adományozásáról A zott kormány határozatot ho- a Magyar Népköztársaság állami dija, a Kossuth-díj, a Magyar Népköztársaság ki­váló, illetve érdemes művésze kitüntető címek adományozá­sáról szóló múlt évi törvény- erejű rendelet végrehajtásá­ról. A kormány határozatával egyidejűleg felmentette a Kossuth-díj bizottság eddigi tagjait és kinevezte az új ál­lami díj és Kossuth-díj bi­zottság 63 tagú testületét. A bizottság elnöke: Kállai Gyu­la, a Minisztertanács elnök­helyettese, elnökhelyettesei: ár. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke, Brutyó Já­nos, a SZOT főtitkára, llku Pál művelődésügyi miniszter, Kiss Árpád, a Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke, dr. Molnár Erik akadémikus és dr. Rusznyák István akadémi­kus, a . Magyar Tudományos Akadémia elnöke. még nem adja az élet teljes­ségét. Az élethez olyan pró­zai dolog is hozzátartozik, mint például a mezőgazdaság. A krakkói vajdaságban 36 közös gazdaság működik — a földterület 1 százalékán. Kor­szerű a kisparcella? Ha az „enyém” dominál, felépül­het-e a lelkekben is a szocia­lizmus? Nem. De Lengyelor­szágban sajátos körülmények vannak. Mas gazdasági, tár­sadalmi, földrajzi és hagyo- máinybeli adottságok. S ahogy a sok másféle kö­rülményt figyelembe veszik a jelenben, a jövő tervezésekor úgy kell szem előtt tartani a jövőhöz szükséges feltétele­ket. A küldöttség jól tudja mind­ezt. A ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben a jövőre készül fel. A krakkói járási tanácselnök, Adam Jasinski kezében szor­galmasan jár a toll. Mgr. Zbigniew Lewickit, a vajda­sági tanács szervezeti és jogi osztályvezetőjét főleg az fog­lalkoztatja, hogy a tsz-földek állami tulajdonba kerülnek-e. Nem? Persze, csak szerve­zett társulás. 52 forint volt tavaly, egy munkaegység, s elmagyarázzák neki, mi a munkaegység. És a lélektani mozzanatok? A szervezésnél, a szervezés után? Mgr. Jozef Lóénak, a vajdaság elnökhe­lyettesének ez a vesszőparipá­ja. Babinszki Károly járási párttitkár és Szelepcsényi Im­re városi tanácselnök kifeje­ző, ízes történeteket mesél — és Jozef Los arca felderül, lát­szik, hogy már most foglal­koztatja a majdani „lélektani hadviselés”. Peregnek a kérdések. S a legjobb ceglédi tsz elnöke, Szabó Ferenc nyugodtan, ma­gabiztosan felel. „Bárcsak minden tsz-ünk ilyen lenne” — sóhajt fel Szabó Sándor megyei elnökhelyettes, s len­gyelek, magyarok közösen bólintanak erre a nagynak tű­nő, de a közeli jövőben elér­hető kívánságra. Aztán a gon­gokra fordul a szó1, elvégre az igazi barátok nem szoktak tit­kolózni. A lengyel—magyar barát­ság visszanyúlik a régmúlt­ba. Szép barátság ez, de főleg hangulati töltésű. És most a finom hangulatokhoz az egy célért küzdés vaskosan reá­lis adatait is hozzáadjuk. Nem szomorkodik senki, hogy teg­nap, 11 nap után krakkói ba­rátaink elmentek — hiszen dolgozni mentek, mi is foly­tatjuk a munkánkat, s ha sok az elvégezni valónk, ki ér rá szomorkodni? Murányi József öt portré egy brigádból A Ceglédi Vendéglátóipa i i Vállalat cukrászati termelő üzemében KISZ-ifjúsági szo­cialista munkabrigád dol­gozik. Tizenegyen vannak, kilenc lány és két fiú. Együtt dolgoznak, tanulnak, szóra­koznak. Most társadalmi munkában szüretre készül­nek. Ez nemcsak munkál, szórakozást is jelent. Végh Borbála, KISZ-titkár, aki csak jót tud mondani a brigád tagjairól. Homlok Petronella, tavaly érettségizett a dolgozók gim­náziumában. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXX'.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' AZ ÚJ LÁNY A mi hivatalunk unalmas, sivár hely. Néha hónapok eltel­nek és nem történik semmi. A legutóbbi említésre méltó ese­mény — ennek is majd fél éve — Kordován osztályvezető és Éviké kellemesen csiklandós kis botránya volt. Ez a pikáns kis történet végre valami iz­galmat hozott az unalmas hét­köznapok kiábrándító, ese­ménytelen szürkeségébe. Kor- dovánné a titkárságon egy üveg Döry újkék töltőtoll tin­tával leöntötte Évike vadonat­új mohair kiskosztümjét, ügyelve arra, hogy a kosztüm­höz viselt szürkéskék árnyala­tú haja is 'kapjon belőle. Az akció indítóoka az volt, hogy Kordovánná az előző estén együtt látta őket egy rosszhírű, osztályonfelüli helyen és sem­mi áron nem akarta elhinni, hogy férje és a lány az evolut könyvelést akarták megrevi­deálni. De ebből sem lett na­gy ob ügy. Kordovánék nem válnak, mert örök életre össze­fűzi őket a szerelem és a há­rom szobás szövetkezeti lakás, így újra csend lett és Évike azóta főként nőtlen emberek­kel veszi revízió alá a könyve­lési rendszereket. De most végre újra megpezs­dült a vállalat. A hirtelen moz­gás Oka: új lány került a hiva­talba. Az új lány természete­sen csinos volt, bár ezt azt hi­szem nem kellett volna külön leszögezni, hisz abból, hogy a vállalatot megpezsditette, vala­mint, hogy írnak róla, ez már természetszerű. Csúnya nőkről csak a klasszikusok írnak. Az Új lányt Bözsikénék hintáik és a főnöki elhatározás a kies számlázásba vezényelte, mely e pillanattól látogatot- tabb hely lett, mint annak előtte a büfé, ahol pedig nem­csak sör és fekete, hanem hi­tel is volt. Megindult a harc Bözsike ke­gyeinek elnyeréséért. Persze az élet igazságtalan dolog. Mint mindenben, úgy ebben a küz­delemben is aránytalan nagy előnnyel indultak azok, akik valakik voltak a vállalatnál. Mert mit is tehet a magam­fajta kis slemil? Egész nap törheti a fejét, hogy miféle ürüggyel mehessen be a szám­lázásba. Ezenkívül még az ma­rad, hogy megpróbálja kifogni azt a pillanatot, amikor Bö- zsike elhagyja szobáját és vé­letlenül találkozik vele a fo­lyosón. Eléggé nehéz és re­ménytelen ügy, annál is in­kább, mert sökan választják ezt a lehetőséget, ezért a fo­lyosó tele van gondterhelten egyhelyben topogó férfiakkal, akik egyik szeme egy aktán, a másik a számlázás ajtaján csüng. Na de a főnökök! Az áruforgalmi főosztály- vezető már az eDő napon ma­gához hivatta Böisijtét. Közöl­te vele, hogy ü szigorú ember, de igazságos. Nem szereti a munkafegyelem-lazítást és a feleségét, akivel csak kény­szerből él együtt. Felhívta Bö­zsike figyelmét a többiek ré­széről ráleselkedő veszélyre és ha nem is utasította, de nyo­matékosan kérte, hogy ne áll­jon senkivel se szóba, mert ez csak felesleges pletykákra adna alkalmat. A főkönyvelői kihallgatáson Bözsike megtudhatta, hogy a főkönyvelő kartárs is szigorú, de igazságos ember, aki ezen­felül szívén viseli a fiatal dolgozók sorsát. Hajlandó Bö­zsikét bevezetni a számlázás legrejtettebb titkaiba, vala­mint átadja neki páratlan élet- ismeretének értékes tapaszta­latait. A termelési osztályvezető egyenesen közölte a lánnyal, hogy ő fel van háborodva azon, hogy neki itt mindenki udvarolni akar. Levonta a konzekvenciákat a férfiakról és kollégáiról. Elmondta, hogy undorodik azoktól a figurák­tól, akik minden fiatal lány­ban szabad prédát látnak. Kö­zölte, hogy nagyon sajnálja Bözsikét, aki farkasok közé keveredett. Ettől kicsit könny- belábadt a szeme és részvéte jeléül megsimogatta a lányt. Persze, nem mint egy férfi, hanem mint egy melegszívű, érző ember, mint egy atya, mint egy idősebb testvér: gyengéden, lágyan a tarkóján, a puha selymes haja alatt. A kisembereknek — köztük nekem is — csak azok a pil­lanatok maradtak, amikor Bö­zsike a főkönyvelőtől a sze­mélyzetishez ment. Szoboszlai, ez a kukac, ez a nyomorult kis irattáros például elkapta Bözsikét a személyzetis irodá­ja előtt és közölte vele, hogy éppen most hagyta el a meny­asszonya, akivel több évig élt viharos nagy szerelemben, de az az álnak kígyó sárba ti­porta a szívét és most itt áll üresen, kiégve és az öngyil­kossághoz közel, mivel őt nem szereti senki. Karcagi a folyosókanyarban kapta el a lányt, elmesélt ne­ki három pikáns viccet és adott neki egy ebédjegyet. A számlázás vezetője már az első héten két este ott tar­totta túlórára. Úgy tervezte, az esti órák magányában el­mondhatja, hogy ő majd a hó­na alá nyúl, de furcsa módon ezen az estén a fél vállalat túlórázott és sokaknak kellett régi számlákat kikeresni. A harc egyre élesedett. Bö­zsike pedig okos lány volt. Kegyeit, mosolyait olyan pon­tos mértékkel osztotta, hogy senki sem büszkélkedhetett nagyobb eredménnyel a má­siknál. A legmaximálisabb eredmény az volt, hogy Bö­zsike megdicsérte egyik má­sik nyakkendőjét, vagy za­kójának mintáját. Közben főleg a nők részéről, egyre több rosszmájú megjegyzés is elhangzott, sőt a földszinten már tudni vélték, hogy Bö­zsike több galerinak tagja és ennél a vállalatnál is csak azért dolgozik, hogy a szocia­lizmus építésében hátráltas­sa férfi dolgozóinkat. E hírek főleg Évike szobája felöl jöt­-I Sz. Vargha Sára, kedvenc idő­töltése a versolvasás, szava­lás. Most végzi levelező úton a gimnázium második osztá­lyát. tek, aki úgy próbálta vissza- y szerezni népszerűségét, hogy í azokat a sebeket, melyeket g Bözsike a férfikollegák hiúsá- á gán ejtett, munkaidő után, y társadalmi munká ban begyó- i gyította. í Bözsikétől pedig rendre el- | fordultak a férfiak. Már sen- 8 ki nem akart a hóna alá nyúl- y ni, nem nevelték, nem óvták, V nem meséltek neki pikáns vic- \ ceket. Senki sem várta a fo- B lyosók néptelen zúgaiban, b mert ekkorra már olyan rossz B híre volt, hogy senki sem p merte megkockáztatni, mun- á kaidő alatt egy festett nősze­méllyel lássák. Behívatták a nőtanácsba is és közölték ve­le, hogy a szocialista társada­lomban nincs elveszett em­ber, még nem késő, térjen jó útra és hagyja békén a válla­lat férfijait. Egyedül és nem hátráltam. Mikor, már mindenki elfor­dult tőle, egy este megvártam £ a kapu előtt. Mellé szegőd-B tem és egy sötétebb sarkon a g hóna alá nyúltam. De a lányi ahelyett, hogy hálás lett vol-1 na, könnyes szemmel köszön- \ te volna meg kitartásom, va­lamint azt az önfeláldozást, hogy jó híremmel nem törőd­ve utána nyúlok kallódó lel- 8 kének: szájonvágott. Mőst már én is meggyő- p ződhettem, hogy valóban er- p kölcstelen perszonával van f dolgom. Még szerencse, hogy aznap este Évike visszaadta j a hitem és szerény kis laká- \ somban bebizonyította, vannak i még tisztességes nők is ebben i a Szodomában... ősz Ferenc ! Dékány Károly brigádtag ugyan, de a szocialista cí­met még nem kapta meg. Reméli ez mihamarabb meg­lesz. Krakkó folyója a Visztula, Budapesté a Duna. Az öt krakkói férfi a Gellérthegy magasából belefeledkezve nézte a lassan hömpölygő Dunát. Szép ez a város a folyóval, a hi­dak íveivel, kedvesek az itteni emberek, jó volt idejönni. Szabó Gábomé brigádvezető véleménye szerint semmi esetre sem könnyű, de öröm ilyen brigádot vezetni. (Foto: Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom