Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

fC9I MEGYEI

&CMtm

1964. OKTOBER 4, VASÁRNAP

SZABAD IDŐ - FALUN

Az emberek manapság több szabad idővel rendelkeznek, mint régebben. A legritkább esetben dolgozik valaki még falun is (látástól vakulá- sig, mint a felszabadulás előtt, amikor a parasztember fizikai munkával igyekezett pótolni a felszerelések, gépek, technikai segédeszközök hiányát Ma, a termelőszövetkezetekben, ha nem is tartják be szezonmunkák idején a nyolcórás munkanapot, mégis lényegesen kevesebb időt fordítanak munkára, s akkor is könnyebben végzik dolgukat, mert a legnehezebb munkák nagy részét átvették a gépek.

A szabad idő növekedése a termelőeszközök fejlődésének a munka termelékenysége fokozódásának természetes velejárója, s igen fontos tényező az ember tulajdonságainak alakulásában. Marx Károly nyomán a közgazdászok egész sora foglalkozott a szabad idő növekedésének társadalmiegyéni problémáival. Ez az az idő, amely lehetővé teszí az ember egyéniségének a szocializmusban ígért teljes kibontakozását. Amit korábban elvont közgazdasági tételnek, eszme- futtatásnak tartottunk, napjaink megoldásra váró gyakorlati problémája lett Bekövetkezett ugyanis — az ipari nyolcórás munkanap után — a mezőgazdasági dolgozók munkaidejének lényeges megrövidítése is. A következő lépés: mit tegyen az ember a nagyobb szabad idejével?, de főleg: mit tegyen a fiatal?

A szabad idő hasznos eltöltésének előharcosa a KISZ. Az ifjúsági vezetők abból a nagyon helyes elvből indulnak ki, hogy a szocialista tudatformálás éppen az ifjúságnál, az új nemzedéknél jelent legna-, gyobb feladatot. Az ifjúság életkori sajátosságainál fogva sokkal fogékonyabb az újra. Tudatformaló, népművelő tevékenységünk során tehát az ifjúsággal megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkoznunk.

A Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi és országos vezetői immáron csaknem két esztendeje napirendre tűzték a szabad idő hasznos eltöltésének biztosítását. Széles körű felméréseket végeztek, közvéleménykutatást szerveztek, s szakemberek bevonásával tanácskoztak, határozatokat hoztak. A tapasztalatok szerint ugyanis nagyon sok még a haszontalanul elcsellengett óra, s különösen sok falun.

A KISZ Pest megyei Bizottsága is végzett ilyen felmérést, vizsgálódott mind a munkás, mind a paraszt és tanuló ifjúság körében. A tapasztalatok szerint kevés szervezett lene- tőség áll az ifjúság rendelkezésére a szabad idő hasznos, kultúrált eltöltésére.

Mindenekelőtt a parasztfiatalság helyzete kíván sürgős intézkedést. A jelen ’pillanatban a parasztfiatalság nem rendelkezik olyan magas jövedelemmel, mint a fiatal ipari munkások, s így igényeiket mindenekelőtt keresetük szabja meg. Ezen tűi, a falvakban még megközelítően sem olyanok a szórakozási lehetőségek, mint a nagyobb községekben, városokban, a fővárosról nem is beszélve. Mindezekhez hozzájárul az a sajnálatos tény, hogy a falusi KlSZ-szerveze- tek és a művelődési otthonok! ma még nem fordítanak akko- í ra gondot a szabad idő hasz- i nos eltöltésére, mint amennyit \ kellene. Mi marad tehát a téli j 5—6 órás és a nyári 2—3 órás ; szabad idő eltöltésére? A j kocsma, s ott az ivás mellett! a rex-asztal, a teke, a kártya. \ Ez ma a helyzet!...

Kétségtelen, hogy vannak \ biztató jelek is. Ilyen biztató; jel a többi között például az i a tanulási láz, amely ma falun í tapasztalható, nemcsak az idő-: sebbek, hanem a fiatalok kő- \ rében is. Az elmúlt tanévben j például ötezerhétszáz felnőtti dolgozó vizsgázott eredménye-1 sen az általános iskolák külön-! böző tagozatain. A középisko-: Iák levelező tagozatán is kő- : zel négyezer, az esti tagozaton j pedig több, mint ezeregyszáz | felnőtt adott sikeresen számot\ egész évi munkájáról. Éven- : ként hat-hétezer ember hall-: gatja rendszeresen a hároméves mezőgazdasági szakmun- í

kásképző tanfolyamok előadását, s évről évre nő a termelőszövetkezeti akadémiát és más rendszeres előadásokat látogatók száma is. Ezzel együtt nő a rendszeresen olvasók száma, s kielégítő a színházak, mozik látogatottsága

Tévedés lenne azonban azt

hinni, hogy a jelenlegi eredményekkel megoldottnak tekinthetjük a problémát. Ezek~ a számok ugyanis egyrészt elenyészlek a megye közel 800 ezres lélekszámúhoz, másrészt a szabad idő fogalma sokkal tágabb. A tanuláson és egyes kulturális rendezvényeken való részvételen túl a szabad órák rendszeres, megszokott, kellemes és hasznos kitöltése a cél, akár különösebb rendezvények, akciók, megmozdulások nélkül is. Kulturált és az ember fejlődésére eredményesen visszaható rendszeres társasági életről van szó.

Elsősorban a községi művelődési otthonoknak kellene biztosítaniuk ezt. Előbb azonban meg kell nyernünk a fiatalokat a művelődési otthonok számára. A KISZ Pest megyei Bizottságának már jelzett ilyen irányú felmérése nagyon szomorú képet mutat. Száznegyvenegy megkérdezett fiatal közül _ mindössze 14 válaszolt úgy, hogy a művelődési otthonban tölti leg- szí/e sebben szabad óráit. Ez a tíz százalék rendszeresen jár a művelődési otthonba. Azok a fiatalok jelentik a tíz százalékot, akik részt vesznek a művelődési otthonok szakköreinek, együtteseinek munkájában, akik már oda szoktak, akik a törzsközönséghez tartoznak. Nos, hová mennek a többiek?

Azt mondhatna valaki, hogy a művelődési otthon még nem minden. Van, aki például nem szeret se társaságba járni, se a nyilvános szórakozóhelyek zsivalyát nem szereti, s inkább otthon marad, például olvasni. A megkérdezett fiataloknak azonban csak 46 százaléka beiratkozott könyvtári tag. Ez ugyan már szép eredménynek számít, mert korábban a je-s lenleginél is nagyobb volt az j általános iskolákból kikerült! fiatalok könyvtári „lemorzso- < lódása’’. Ahogy megszűnt a i kötelező irodalom, megszűnt) az olvasás iránti igény is. j Ehhez képest ma már jobb: a helyzet, de még mindig; nem jutottunk el a hiányzó 54 j százalékhoz. Lehetséges, hogy; ennek az 54 százaléknak saját; házi könyvtára van? Nem; valószínű, mert az olvasott- j ság megállapítására irányuló! kérdésekre adott válaszok is í igen szegényesek. I

Aki nem jár a művelődési! ottffonba, s nem is olvas, az í még tanulhat is. Nos, a meg-! kérdezettek közül csak 17 fő í tanul középiskolákban, négy: felsőfokú iskolában képzi ma.; gát, 12 fő szakmai továbbkép-; zésben vesz részt, harmincán; pedig a KISZ politikai foglal- 'j kozásait látogatják. De mit! csinál a többi, a többség?

Bárhogy csűrj ük-csavarjuk í a számokat, az derül ki, hogy! fiatalságunk egy része, talán í harmada már eljutott falun i is a kulturális élet igénjének; szintjére. Ez az egyharmad ; olvas, eljár a művelődési ott- ä

Hargitai István:

A régi városban

Homlokodra már kigyók tekerődznek — Szemed sarkában két vipera játszik.

Mit integetsz az utcáknak, tereknek.

Oly sok év után, mondd, kire vársz itt?.

Csak a kövek s néhány fa ismerősök. Más semmisem: ablakok, tó, virágok Színe mögött az ismeretlen lángok,

— S a fákon húsz új évgyűrű redőzött.

Csak e kövek hát! Macskaköves utcák, Egyedül őrizték meg lába léptit — Tűnt illatát a hársak rég beitták ...

O, valaha, mint nyári margarét itt Sétált velem, s a sárga vén kaszárnyák Ezer szemmel kísérték kócos árnyát —

Lányok a hídon

(Foto: Kotroczó)

^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXV'.XXXX>XXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-'

Száz esztendeje halt meg

a Tragédia költője

Rövidesen bemutatják filmszínházaink A boldogság napja című új szovjet filmet. Főszereplői: Tamara Szjomina és Valentyin Zubkov

művészi erőfeszítéssel igyekszik is a megfejtést megadni — végeredményben képtelen a feleletre.

r? égigtekint szinte az egész

V emberiség történetén. S nem talál egyetlen megoldást nyújtó eszmét sem. A monumentális építkezések erejébe vetett hit éppen úgy nem megoldás, mint az athéni demokrácia szabadsághite. Az élvhajhászat éppen úgy nem, mint az aszkézis. Nem vezet eredményhez az elvont tudomány sem, és a szabadverseny sem. Madách nem kapcsolás hat ezekhez az eszmékhez. Küzdeni akar a jobb jövőért, de nincs perspektívája. Az emberiség történelme felhalmozta eszmék illúzióknak bizonyultak. Az élet célját ezért a küzdésben, á küzdelemben fogalmazza meg: „Az élet célja a küzdés maga” — írja.

Ez az eszményvesztés, ez a kiábrándultság, s ugyanakkor a lázas keresés valami eddig még meg nem fogalmazott után — ez a küzdelem jellemzi Madách főművét —, amelynek legnagyobb értéke „e küzdés maga”.

S Madách költői ereje éppen abban nyilvánul meg, hogy a kiváló felismerések és az igazi út meg nem találása közötti ellentmondást általában át tudja hidalni. Noha alakjai elvontak, s az emberi érzések, például a felfelétörés és tagadás egységes összem- beri érzései külcnváltan • jelennek meg Adám és Lucifer alakjában, mégis egy-egy pillanatra valódi emberi törekvések villannak fel a néző előtt. Lucifer sokszor csak az Adámban máf-már megfogalmazódó érzések kimondójává válik. S Ádám a Lucifer megfogalmazta gondolatot viszi sok helyütt tovább. Éva pedig, „az örök nő”, valahogy a Madách elképzelése szerinti női feladatok képviselője. Ű érzelmileg rázza meg Ádá- mot, és így ébreszti rá arra, hogy miről kell gondolkoznia, min kell változtatnia. S ezekkel ’az eszközökkel, amelyek önmagukban sokszor naivan hatnának, mégis utólag megteremti Madách azt az e0V- séget, amit a tragédia egészében már-már elveszt. Ádám mindig újíaküzd, mindig újra lelkesedik, egészen az utolsó színekig, mikor már maga az író is elveszíti műve igazi célját és perspektíváját.

t j z a Madách, aki fiatal ko- rában lapja mottójául Berzsenyi gondolatát választotta: „Az ész az isten, mely minket vezet” — most ahhoz a végkövetkeztetéshez jut el: „Ember küzdj és bízva bízzál.” S noha Madách célokat nem tud adni, de mindig tartja magát ahhoz ’a programhoz: „Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.” Maga nem lát kiutat, de azt látja, hogy a legnagyobb bűn: semmit sem tenni. Ez a legbecsületesebb álláspont volt, amely korának liberális köznemességén belül létrejöhetett. Ezért nevezzük küzdelemnek, egy küzdelem képének Az ember tragédiáját, amelyből mind a 'mai napig tanulhatunk. Száz év múltán is tudatosítja bennünk a társadalmi kü'delmek emberformáló jelentőségét. A mai olvasó megérti Madách problémáit, becsületes harcát, és ro- konszenvvel szemléli egy magyar hazafi és költő belső vívódásait. Rokonszenvvel szemléli abban a tudatban, hogy ma már választ tudunk adnia n'agy kérdésre: mit kell tennünk, miben kell bíznunk és mi a célja küzdelmünknek!

Hermann István

hon foglalkozásaira, képzi magáf, érdekli a színház, a j mozi, az* újság, de a többség 1 még mindig passzív, s ér- j deklődése nem terjed túl a '• felszínes szórakozáson, a szü- j réti bálon, egy-egy „bunyós” ! filmen, vagy az izgalmas ka- i landregényen. Mi a teendő? !

Mindenekelőtt a KISZ-szer-! vezetekre vár az a feladat,; hogy tagságukat a művelődé- si otthonba irányítsák. Követ-; kező lépés: érdekes program- ; mai várni, s megtartani ott j a fiatalokat. Elsősorban nem; a nagy szabású rendezvények J vonzzák ma már az embere- j; két Olyan módszerekre van íf szükség, mint amelyeket a ^ KISZ KB kulturális osztálya, ^ valamint a KISZ Pest megyei ^ Bizottsága is javasol. Laza £ programú, a szórakoztatva ne- j velés és a kulturált szórakoz- j tatás célját szolgáló formák- 'j ra. Ifjúsági klubokra min- ^ den művelődési otthonban, a íj KISZ helyi vezetőivel és a j fiatal pedagógusokkal közö- íj sen! Az ifjúsági klubokon be- j! lül a speciális klubok alaki- 'j fásának kimeríthetetlen le- í, hetősége rejlik: ifjúsági foto- ! klub, ifjúsági filmklub,, ifjú- sági zenebarát, tv, olvasó, bar- > kácsoló, rádióamatőr, régész,; turista, gombfoci, bélyeg-klub, íj s még sok-sok lehetőség, a he- 'j lyi igényeknek, kívánságok- \ nak megfelelően. Alakíthat- íj nak amatőr tánczenekarokat,; társas táncklubokat. Rendez- í hétnek vetélkedőket, verse- : nyékét, bajnokságokat. Biz- í tosra vehető, hogy szíveseb- ; ben töltik a fiatalok ilyen he- ; lyen szaluid óráikat, ha biz- ; tosítjuk az alkalmat, mint a ; kocsmák füstös, lármás tér- < miiben.

7 a r talmas. színesebbé,:

hangulatosabbá kell tennünk: a falusi ifjúság életét, sza- ; bad óráit. Jobban érzik; majd magukat, fejlődik kö-; zösségi magatartásuk, bővül ; látókörük, s vonzóbb lesz ma- $ ga a falu is, amely biztosítani ; igyekszik a kulturális élet \ városi nívóját.

Tenkely Miklós í

i

: Farkas András:

Ostiánál

• A parti tenger habzó csipke-fodra ■ Befutja lelkem nyugtalan homokját, i S amíg szemem parázs-fények befogják, Emlékezem a tűnt ifjú napokra.

Húszéves-lf jan s izmosan-lobogva Nem tudtam erre jönni, mert kilopták Erszényemből az álmok foglalatját,

S befújt sok mindent az idő homokja.

Most nézem itt a tengert és a vízben Látom elúszni azt, amit az isten Súgott görög halászok hű fülébe:

A változás az élet büszke éke,

A mindig új az áramló morajban:

Mert van, hogy lássam, s van, hogy egyre

halljam. ;

mutatja be, a forradalmi jelenetet úgy ábrázolja, mint almot az áltnon belül. Teszi ezt azért, hogy a második Kepler- jelenetben megmutassa: Kepler nem ábrándul ki a forradalomból. Ugyanaz az Ádám, aki minden színből leverten távozik, ekkor mondja: „Mi nagyszerű kép tárul fel szememnek. Van-e, aki isten szikráját nem érti, Ha vérrel és sárral volt is bekenve.”

A kor második kérdése a kapitalizmus fejlődésével szemben elfoglalt álláspont volt. Madách kritikai realista meglátásainak csúcspontját a kapitalizmus kritikájával kapcsolatban éri el. A londoni színben látjuk, hogyan, változtatja a polgári világ áruvá a tudományt, a szerelmet és a művészetet egyaránt; hogyan jön létre ennek következtében áltudomány, ’az érzések hamissága és a művészet megcsúfolása. Itt tárja fel, miképpen dönti a tőke nyomorba a tömegeket, s hogyan emberteleniti el a kor has.on- élvezőit. Ez a világ, mint a műből láthatjuk, megérett a londoni színt bezáró haláltáncra.

A kor harmadik, s uman- akkor legbonyolultabb kérdése, hogy e tanulságok után milyen politikai-eszmei áramlat vezetheti ki a világot és a magyar népet a legsötétebb helyzetből. Az ember tragédiája a maga egészében erre a — Madáchot és a kor minden becsületes emberét kínzó — kérdésre keresi, kutatja a megfelelő választ. Milyen útmutatást ad a történelem? Melyik a legmegfelelőbb emberi magatartás? Ez a kérdés Az ember tragédiájának eszmei alapja. S a liberális nemesi világnézetű Madách — bármilyen rtagy, tudományos és

M

adách Imre, Az ember tragédiájának költője, történelmünk egyik legszömyűbb időszakában, a Bach-korszak- ban érleli meg magában főművének alapvető elgondolásait. Tiltakozni akar e korszak ellen a történelem, a világtörténelem nagy tanulságai alapján. Előbb a Civilizátor című darabjában még közvetlenül gúnyolja a Bach- korszakbeli bürokrácia tevékenységét, majd hozzákezd a főmű megírásához, amelyben ugyancsak <t magyar nép kérdéseire keresi a választ.

Az egyik kérdés az volt, hogyan értékeljék a 4S-as forradalmat? Madách szerint a polgári forradalom lelkesítő, az emberiséget előrevivő történelmi esemény. Amikor az egész művet Ádám álmaként