Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
1964. OKTOBER 4, VASÄRNAP HU. •Otii’idD 9 Két százalék S záz forint két százalék? nem hagy összeg Mindössze két forint Egy pohár sör ára. Egymillió forinté azonban már jelentős summa. Kerek húszezer. Egy négyszáz tagú termelő- szövetkezetben, ahol a tagság átlagkeresete nem több, mint évi tizenkétezer forint — azaz havonta egyezer —, ott a két százalék már megközelíti a százezer forintot. Ez pedig jelentékeny összeg ahhoz, hogy segítsék a legjobban rászorulókat, elsősorban az öregeket s ugyanakkor hatékonyan támogassák a szövetkezet kulturális életének fellendítését, az emberek műveltségi színvonalának növelését. Ma már rendelet írja elő, hogy a termelőszövetkezeti tagok évi összkeresetének két százalékát. szociális és kulturális célokra fordítsák a vezetők, figyelembe véve a tagság igényeit és a közgyűlésnek ezzel kapcsolatos határozatát. A példaként említett termelőszövetkezetben ez az ösz- szeg százezer forint. A megyében közel kétszáz termelőszövetkezet működik. Az elmúlt esztendőben a tagság összrészesedésének két százaléka több mint tizenhárommillió forintra rúgott. Ennyit fordíthattak volna termelőszövetkezeti vezetőink szociális és kulturális célokra. A rendelet szélesre tárta a lehetőségek kapuját: a rendelkezésre álló összegből sok hasznos, gyakorlati célt szolgáló kezdeményezést támogathattak volna, VEgy támogathatnának eredményesen. Sok helyen mégsem éltek a lehetőséggel, fel sem használták, vagy ha fel is használták a két százaléknyi ösz- szeget, érdemtelen vagy haszontalan dolgokra költötték a pénzt. Nem egy helyen ünnepi eszem-iszomra, elnöki reprezentációra, irodai bútorokra, adminisztrációs dolgozók jutalmazására fordították rendszeresen az ösz- szeg nagyobbik részét. Másutt alkalomszerűen gazdálkodtak a pénzzel, függetlenül a tagság igényétől és a szociális-kulturális bizottság megkérdezése nélkül. Az ok a legtöbb esetben: a követendő módszerek, a jó példa hiánya. Két termelőszövetkezetet kerestem fel az elmúlt hetekben: az albertirsai Dimitrov és a zsámboki Petőfi termelőszövetkezetet. Albertirsán úgy hasznosítják a két száIsmerkedés (Foto: Kotroczó) Kél- rawfow Falu Tamás: Csókok-V.V/>Ki szeret, úgy csókol kezet, Mintha a kéz száj volna, Megáll a pillanat felett, S elfogja ráomolva. Az egész csak egy kábulat, Egy levél hull le addig, De tőle a szív hosszában, S széliében megvonaglik. Mikor a szív már hűlni kezd, S nem lüktet a halánték, A csók szokott és megkopott, Nem zsákmány, nem ajándék. ( Az álmok kertje megfakult. Hogy az őszbe hervadjon, A csók már semmivel sem több, Csak egy kézcsók az arcon. HIVSACOS dolognak tartom a dicsekvé^, erről is csak így, egymás között vagyok hajlandó nyilatkozni. Sokak előtt vem újság, csak éppen megemlítem, hogy hosszú évek óta valóságos külső titkos tanácsosa vagyok az állami és fővárosi irányító szerveknek. Bedolgozom nekik és nagyképűségtől mentesen állíthatom, hogy már igen sok tanácsom mat megfogadták. Csak egy néhányat említek: Számos barátom meghitt körében néhányszor megemlítettem, hogy a lakásínség enyhítése érdekében több lakást kéne építeni. Azóta több lakást építenek. „Miért szolgálnák ki a büfékben szeszes italt” — tettem fel egy ízben a szónoki kérdést. Azóta nem szolgálnak ki. Barátom felindultan fordult hozzám és közölte, hogy gyermekének új cipője az első esős napon tönkrement. Egy hét múlva örömtől repesve ujjongott, hogy a legújabb gyermekcipő már három napja tartja magát, pedig hordja is a gyerek. Ez az ügy egy hónapja történt, azóta nem esik az eső. BARÁTAIM szóba hozták a fővárosi közlekedés tarthatatlan állapotát. Ez a napokban történt és úgy éreztem, hogy hangjukba némi szemrehányás vegyül. Hát igen, ez egy régi, krónikus probléma, rását. Nem volt neki szánva, inkább oldalról érte csak, amint körülkapta a fejét és szemében megvillant valami. Gyanakvó tekintet volt, a pult felé irányult, ahol a kiszolgálónő várta, míg megrakják a tálcáját. A lány beszélt épp. Mellékesen, kötetlenül, a maga csevegő módján, ahogy köznapjaik morzsáját szórják egymás elé a fiatal szerelmesek — hiszen minden érdekes, ami a másikkal történik. De a fiú mintha egyre fogyatkozó türelemmel hallgatná. Zavart körpillantásai sűrűbbé váltak. Mintha főbekólintotta volna egy orv gondolat, hogy egyszeriben belesápadt. Aztán kettejük közt tévelyeg tekintete á márványasztalon. A fekete ruhás, fehér köté- nyes kisasszony a szemközti sarokban számol el s bocsánatkérő mosollyal közeledik a következőhöz. — Elnézést... váltásunk van... Inkább a mosolyából, mozdulataiból olvasta ki a megszokott szavakat. A fiú itt a szomszédban, idegesen a hajába túr, már nem is hallja, amit a lány mesél. Most, most rögtön megkérdi majd tőle a kis fitos: — Mi bajod van? — ÉS ő az ősi, buta férfigőggel feleli majd: — Ugyan, semmid semmi... — s közben veríték üt ki a bőrén, viszketőn, csípőn és egyetlen árva mentőötlet után kutat hasztalanul. Mert ide most nem ötlet kellene, hanem... x Még két asztal ^"mindjárt odaér hozzájuk a fizetőpincér. Ö csak aztán kerül sorra. Szegény gyerek! Érzi, amint megcsapja a régi, hetyke nekilendülés. Ö, ez még onnan való, a maga húszéves korából. És azért annyira nem öreg még, hogy bosszút ne álljon a sorson a tulajdon félrecsúszott randevújáért. Legalább a másikét megmenti. Int is a fiúnak, aki maga sem érti, mit akarhat tőle az idegen, deres halántékú férfi, de azért tétován fölkel, odalép hozzá. Hogy mit mondjon neki? A szavak annyira mellékesek. A fő a rejtetten odacsúsztatott pénz, meg a biztató mosolygás: — Mulassanak jól! Odakinn, az ablakon túl már el is állt az eső. Vidor Miklós de úgy érzem, itt is tettem már néhány lépést. „É,s a sűrűbb járatok és az új autóbuszvonalak és korszerűbb, gyorsabb járművek...?! — kérdeztem indignálódva. „Kevés, még mindig sok baj van a közlekedéssel” — felelték kórusban dacosan. Látván, hogy ennek fele sem tréfa, félretettem a vegyipar fejlesztésével kapcsolatos néhány elképzelésemet és átlagembernek álcázva magamat, felszálltam egy 38-as villamosra a Népszínház utca elején, hogy most már magam győződjem meg a helyzetről. Kévés utas volt, délelőtt. Már elhagytuk a volt zsibvásár teret és a kocsi a temető mellett poroszkált. — Feltámadunk — hirdeti a transzparens és az ügyfelek csendben, türelmesen, kulturáltan várakoznak, míg ügyük elintézést nyer. Nyugalom és békesség honolt horizontig bezáróan. Ahogy a töltésen kaptattunk, az volt az érzésem, hogy repülőgépben ülök és a gép éppen emelkedik. Mire felértünk a tetőre, megszűnt a külvilág, csak mi maradtunk a gép utasai. A kálauznö fiatal, csinos, jólápolt. Mellettem háromtagú társaság, két férfi egy nő, szemben fiatal pár. A gép megállt egy bárányfelhőnél és felszállt egy töpörödött virágárus néni és egy fiatal férfi. „Jónapot kívánok” — mondotta a férfi, amikor belépett a perronról. „Jónapot” — így a kis kalauznő, és mosolygott kedvesen, megértőén, barátiam A napfény rézsűt sütött és belekacsintott a szemébe. A fiatal férfi bizonytalanul kitárta mind a két karját: „Aranyos kis beszkártos, adjon egy átszállót”... Ahogy lassan beljebb jött, éreztem azt a párát, amit nem szeretek. Aggódva néztem a kis beszkártosra... De nem. Nincs itt semmi baj. Lekezelt egy jegyet és úgy nyújtotta a jövevénynek, mint egy meghívót valamilyen kedves társaságba. A fiatal férfi nem bírt magával: „Ma mindenki a vendégem! Fiam született! Kisasszony ... adjon még hetet”... A kis beszkártos mosolygott, tépett, lukasztott, osztott. ; K". | .. .., . rajzolga! JVis korokét maga ! elé a cukrászda négyiszögle- ! tes asztalára. „Igen, húsz per- ! cet nem késik, az biztos. Ha í nem zuhogna az eső, nyugod- : tan el is mehetnék, mire ! várnék még?” : Valaha nehezen sikerült : volna idegességét palástol- : nia, már kétszer is fölugrott í volna asztalától, hogy a be- : járatból végigkémlelje az ut- ; ca hosszát, nem bukkan-e föl ; a jól ismért, sietős léptű nő- ! alak. Meg rémképeket raj- : zolt volna maga elé: idegen i férfiarcok ködlöttek volna í föl előtte, utcai baleset, bá- ! mészkodó csoportosulás, ; rendőr... Mi minden érhet- í te! Ma már tudja, hogy serrf- \ mi. Semmi különös. Holnap i-délelőtt megcsendül majd a \ telefon és minden szépen ki- ' tisztázódik, mert a valóság , egyszerűbb, mint a szabad< jára eresztett képzelet. j Igen, negyven kétéves korá- í ra az ember már mérlegel és ! megért. Átmegy a barátai- : hoz, eltölt velük egy lazára ! fogott, gondtalan estét, együtt ! vacsoráznak. ! rp - . a szomszédos ; ekintete asztalra té- ! vedt. Kedves, összebújó fia- ! tál pár. Ketten együtt lehet- \ nek vele egyidősek. Eljátszo- ! gatott arcukkal, mozdulataik< kai, tulajdon emlékeivel töl- \ tötte ki a hézagokat. A fiú ! diák lehet, egyetemista. A : lány? Tisztviselő, vagy el- ! árusítónő? j ; Milyen elmélyülten magya- ; ráz neki a fiú! Még szentül ! hisz benne, hogy éppen ez a ! fitoska, huncut szemű szőke ! az, aki legrejtettebb gondo- í tatainak igazi értője! ! Hogy esik odakinn! Ez már < őszt ígérő, kitartó eső, el< mossa a nyarat. Ha valami ! bosszantotta, inkább ez. Vár- ! ni kell. Nem a találkozóra ! többé, csak arra, hogy az eső í elálljon. S mert jobbat úgy- í sem tehet, hát oda-odapil< lant a szomszédos asztalhoz. > Mondjuk, ez a fiú az ő he- ! lyében már nem lenne ilyen ! megbocsátó, szenvedélyes ! fajtának látszik. Olyannak, í aki elsírja magát, ha túife- í szítik az idegeit. És ahhoz ; talán nem is kell nagyon sok. ; A lány persze élvezi az ilyen j jeleneteket, titokban meg is ! tervezi őket előre — nem : gonoszságból, csak, hogy az- : tán annál édesebb legyen a : kibékülés. ; Most elkapta a fiú pillan\ Szép szegfűt, . rózsát tes- ff sék... a nénike csipogott és % a frissen avatott atyára né- f zeit. Az kinyalábolta a ke- zébttl az egész köteg virágot, $ majd végigjárt a kocsiban és f, kisfiús, bocsánatkérő mo- f, sollyal minden hölgynek ff adott egy csokorral. A kis ff beszkártos a legszebbet kap- ff ta, egyet a hajába tűzött. % majd a többit kivitte a ve-} ronra. f, Láttam, hogy szól valamit f, az idős vezetőnek, az értet-% lenül bámul, majd mosolyog, f mert itt most mindenkinek í mosolyogni muszály és hóm- ff lökön csókolja a kislányt. A ff többi virág ott maradt a ve- $ zető mellett, a tízómis cső- ff magon. ff A VILLAMOS CSENGŐJE $ játékosan csilingelt néha-ff nyat... Mi többiek gralulat- ff tunk az apának és elbeszél- £ gettünk a világ dolgairól. j A gép landolt, sajnos. le$ kellett szállnom. Mindenkivel ff kezet fogtam, a kis besz- $ kürtös az ajtóig kísért: „Maga nem szokott ná- f lám utazni, ugye? Ha jól£ érezte magát... — nagyon f kedvesen és nagyon koma- ff lyan mondta — jöjjön el más- ff kor is”... ff Intett a karjával és ők is, ff én is mentünk a dolgunkra. ff TI pedig kedves barátaim ff legyetek szívesek és a jövő- ff ben csak indokolt panasszal f forduljatok hozzám. Itt van $ például a negyven forintos ff harminchetes piros női szán- 'f dúl esete ... Deák Gusztáv \ zaléknyi összeget, ahogyan hasznosíthatnák ma a megye valamennyi termelőszövetkezetében. A zsámboki példa pedig már a holnapot mutatja. A z albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezetben nyolcvanötezer forintot terveztek ebben az esztendőben szociális és kulturális kiadásokra. Ez a tagság tervezett összrészesedésének két százaléka. Mire fordítják? Szociális juttatásokra évi negyvennyolcezer forintot költenek. Ezt az összeget elsősorban a tagság orvosi költségéinek fedezésére és a gyerekesek családi pótlékának kifizetésére fordítják. Vagyis olyan szociális kiadásokra, amelyek még nem szerepelnek a termelőszövetkezeti alapszabályzatban. Nem holmi kisebb-nagyobb alkalmi segélyekre fecsérlik a rendelkezésre álló összeget, hanem biztos alapot teremtettek belőle arra, ha valamelyik dolgozójuk orvosi ápolásra szorul. Kultúrára közel ugyanilyen összeget fordítanak. Négy tsz-tag gyerekének biztosítottak társadalmi ösztöndíjat, akik mezőgazdasági technikumban folytatják tanulmányaikat. A szövetkezet holnapját alapozzák ezzel, hiszen a ma diákjai holnap a szövetkezet szakemberei -lesznek. A művelődési ház ötvem- tagú kórusában harminc tsz-tag szerepel. Ez adta az alapot ahhoz, hogy a termelőszövetkezet az egész énekkart a sajátjának tekintse s évi hatezer forinttal támogassa fejlődésüket, szereplései- > két Ugyancsak a tsz fedezi $ a szövetkezet és a KISZ közös % színjátszó csoportjának kiadá- % sait. % Az albertirsai Dimitrov í Termelőszövetkezet fiók- f könyvtárat üzemeltet a gaz- $ daság központjában. A fiók- ^ könyvtár kiadásait fedezi, ^ ugyanakkor évi kétezerötszáz ^ forintért új könyveket, első- ^ sorban mezőgazdasági szak- ^ könyveket vásárol. Jó kap- í csolatot alakítottak ki a TIT- ^ tel is. A megkötött szocia- ^ lista szerződés értelmében az$ előadók tiszteletdíját és a % filmkölcsönzés díját a szövet- ^ kezet vállalta magára. í- y A termelőszövetkezet har- ff mincöt legjobb dolgozója egy- ff hetes cseh—lengyel autóbusz- ff körúton vett részt. Az utazás ^ költségeit, közel tizenkét- j ezer forintot, a szövetkezet 'f fedezte. De részt kértek an- ff nak a riportfilmnek a gazda- f, .v\\\x\\\\\\\\\w\\vv\\\\w\\\\\\\\v\\\v\w\v sági költségeiből is, amit a felszabadulás huszadik évfordulójára készítenek a filmklub tagjai a falú és a termelőszövetkezet életéről. íme. így is fel lehet használni a két százalékot. Mi több: így kell. Ez a jelen útja. S a holnapé — a zsámboki példa. Z sámbcgkon a rendeletben előírt két százalék helyett a tagok összrészesedésének nyolc százalékát fordítják szociális és kulturális célokra. Ez az ősz- szeg több, mint félmillió forint! Egyetlen termelőszövetkezetben! Hogy mindenütt így legyen — ma még oktalap követelés lenne. Amíg termelőszövetkezeteink többsége eljuthat addig, hogy a rendeletben biztosított két százalékot túlléphesse, eltelik néhány munkás esztendő. De a holnap felvillantása mindig őszinte izgalommal tölti el az embereket, éppen ezért érdemes megvizsgálni, mire költik az évi több, mint félmillió forintot azok, akik már előbbre tartanak. Szociális juttatás összesen négyszáznegyvenezer forint. Ebből háromszáznegyvenezer a nyugdíjkiegészítés. Ez közel száznyolcvan öreget érint, személyenként évi ezerkétszáz forint pénzjuttatást, öt mázsa kukoricát és három mázsa burgonyát biztosít nekik. Százezer forintot pedig táppénzre és a beteg utazási költségeire fordítanak. Az oktatás támogatására összesen kerek harmincezer forintot költenek évente. Techi nikumi hallgatók tanszerellá- { tása és utazási költsége — tíz- \ ezer. Két technikumi hallgató f, évi társadalmi ösztöndíja —í hétezerötszáz. Szakmai tanfo- J lyamok hallgatóinak tanszer és í útiköltsége — újabb tízezer. A ^ tsz-akadémia előadói tiszte- j letdíja — évi ezer forint. A ; tsz-tagok kitűnő eredményt el-; ért általános iskolás gyerme- í •keinek jutalmazása — ezeröt-! száz forint. í Művelődés-kulturálódás —; hetvenháromezer. Ebből héu i romezer forint a községi j könyvtár támogatása, ötezer a! saját könyvtár fejlesztése. Tíz- j ezer a tsz-klub berendezése és; fenntartása, ötvenötezer forin-; tot pedig a tanulmányi kirán- í dulások útiköltségének a fede- í zésére fordítottak, amelyek so-! rán ötszáz tag tekintette meg! a mezőgazdasági, illetve a kér-; tészeti kiállítást, és ismerke- ; dett Budapest történelmi ne-; vezetességeivel. • Továbbá: tízezer forintért; hideg-melegvizes fürdőt építet-! tek a központi majorban. Az í építkezni szándékozó tsz-tiagok építőanyagát harminc kilomé- í teres körzeten belül ötven szó- ; zalékos fuvardíjengedménnyel \ szállítják. Tízezer forinttal tá- J mogatják évente a falusi to- í megszervezeteket, ötezerrel í pedig a községi sportkört. f í M indez — saját erőből.; Biztató perspektíva. f>t Érdemes munkál- í kodni érte. Elsősorban úgy, ',f hogy először a már rendelka- 2 zésre álló két százaléknyi ősz- ff szeget használják fel a lehető- ff ■séghez és a tagság igényeihez^ mérten a leghasznosabban. ff ff Prukner Pál ff
