Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

PEST MEGYEI yíirtop 1964. OKTÓBER 4, VASÁRNAP Tanács vb-ülés a gimnáziumban A Gödöllői Községi Tanács VB pénteki ülését a máriabes- nyői Török Ignác Gimnázium­ban tartotta. Napirenden ter­mészetesen a gimnázium prob­lémái szerepeltek. Változatlanul helyhiánnyal küzd az iskola, mert az ingat­lan gazdája az agráregyetem, csak szívós harcok árán mond le egy-egy négyzetméternyi te­rületről. Ennek eredményekép­pen változatlanul kihasználat­lanul áll az épület egyharmad része, miközben súlyos terem­hiányban szenved a gimnázium. A tizenöt tagú tanári testület pedig 15 négyzetméternyi ta­nári szobában szorong. Evekkel ezelőtt a MA VAUT megfelelően biztosította a gim­nazisták közlekedését. Idén azonban ez már csak álom. .. Reggel a négy autóbusz ele­gendő. de délben már csak egy autóbusz áll a diákok rendel­kezésére. Hogy miért? A MÁ- VAUT a rezsire hivatkozik, elég furcsa módon, tudniillik arra, hogy a gyerekek, akik igénybe veszik a kocsikat. valameny- nyien gyerekbérlettel utaz­nak .,, Cs. J. A vezetésről — mindenkinek VI. Jól szervezett táj nélkül nem lehet vezetni Gondokkal küzdve - eredményesen A ceglédi kórház mostoha körülmények között működik: osztályai a város különböző pontján öreg, elavult épületekben gyógyítják a betegeket. A legmostohább körülmények között a szülészeti és nőgyógyászti osztály dolgozik: az öreg épületet több alkalommal átépítették már, s most újra építkeznek, de a végleges megoldást csak az épülő, új kórházban létesítendő 100 ágyas osztály biztosítja majd. Az osztály eredményei, az azokat jelző adatok megsern maradnak el a korszerű körülmények között működő szülé­szetek tevékenységétől. Ez az osztály orvosainak, nővéreinek és személyzetének rendkívül áldozatkész és lelkiismeretes munkájának köszönhető. Közülük mutatunk be most ötöt: Dr. Szakter Mátyás orvos Özv. Hamza Jánosné takarítónő (Foto: Gábor) Ezt a munkát csak úgy le­het folyamatosan és eredmé­nyesen végezni, ha erre a r ál­ra külön szakembereket biz­tosítanak, akik jól ismerik a vállalat adottságait, az ipar­ág szakmai sajátosságait és fordítóképesen több nyelvet. Az ipar átszervezése, a vállalatok összevonása során, létrejött nagyvállalatok új vezetési módszerek alkalma­zását teszik szükségessé. Ne­hezebb ugyanis egy olyan vál­lalatot vezetni és munkáját koordinálni, amely több te­lephelyen és esetleg még több városban is helyezkedik el. Ilyen esetben nélkülözhetet­len a tájékoztató szolgálat kiépítése, mert eredményesen és operatívan csak úgy lehet vezetni, ha a vezetők és a beosztottak egyaránt értesül­nek a vállalati élet minden eseményéről, soronlevő fel­adatairól. A tájékoztatásnak a válla­laton belül három fő iránya van: a legalsó munkahelyek­ről a legfelső munkahelyek­re irányuló tájékoztatás; a legfelső munkahelyekről a legalsó munkahelyekre irá­nyuló tájékoztatás, végül az úgynevezett „vízszintesen” irányuló tájékoztatás, amely az egymás mellé rendelt munkahelyek kölcsönös tájé­koztatását végzi. A szervezeti séma leg­felső fokán elhelyezkedő munkahelyekre irányuló . tá­jékoztatás nélkülözhetetlen a következő időszakra vonat­kozó döntések meghozatalá­ban. Ugyancsak lényeges a tájékoztatás a vállalati ter­vezés, az ellenőrzés, a fel­ügyeleti funkció helyes ellá­tása és a helyes koordinálás szempontjából is. A tájékoz­tatás még nagyobb jelentő­ségű, ha a vezetés decentra­lizálva van. Az egyes gyár­részlegek és gyáregységek önállóságának növelése szo­ros függvénye a kellő mér­tékű tájékoztatásnak. A jó tájékoztatás rámutat a vál­lalati munka hiányosságaira is, s így újítási, ésszerűsítési, szervezési, fejlesztési gondo­latokat ébreszt la dolgozók­ban. A vezetés legismertebb bel­ső tájékoztatási formái a kö­vetkezők: A postabontás, amikor a vállalat vezetői és osztályve­zetői mindennap együttesen átnézik a postát és a szük­séges, megteendő intézkedé­seket együtt megbeszélik. Az osztályvezetők beszá­moltatása, amikor az osztály- vezetői értekezleteken egy- egy osztály, vagy funkció munkáját vitatják meg és ha­tározzák el a fejlesztés irá­nyait. A mérlegbeszámolók, ami­kor a vállalat főkönyvelője értékeli a vállalat elmúlt időszakra vonatkozó munká­ját a gazdaságosság szem­pontjából. A vállalat üzemgazdasági beszámolója, melyet az üzem- gazdasági osztály készít, szö­vegesen elemezve az egyes műszaki-gazdasági mutatók alakulását. Az önköltségi tájékoztató, melyet az utókalkulációs osz­tály készít szövegesen ele­mezve az önköltség alakulá­sának okait vállalati és üzemrészi szinten s végül az úgynevezett vezetői tájékoz­tató, melyet Magyarországon csupán néhány nagy gyárban készítenek, ötnaponként. Eb­ben az igazgató tájékoztatja a vezetőket az elmúlt öt nap tervteljesítéséről és az eset­leges elmaradás okairól, a nehézségekről, a vállalat je­lentősebb eseményeiről (épít­kezés, újítás, kötbérigények, szállítási reklamációk stb.) a külföldiek látogatásáról, a vállalatról megjelent cikkek­ről, közleményekről, fegyelmi ítéletekről, dicséretekről. Né­hány vállalatnál az üzem- szervezési osztály készít ilyen beszámolót. Iparvállalatnál a vezetői munkához szorosan kapcsoló­dik a műszaki fejlesztés. Ez is igényli a legteljesebb tájé­kozottságot. Ezért a fontosabb külföldi és szakfolyóiratokat érdemes rendszeresen feldol­gozni és az illetékes veze­tőknek eljuttatni. Frank Tibor Heti jogi tanácsaink Kártérítés és pré­miummegvonás ugyan­azért a vétségért. „A vállalat igazgatója kár­térítési határozatban kötele­zett az okozott kár megfizeté­sére. Ezenkívül a negyedévi prémiumot is megvonta tőlem. Jogos volt-e a kétszeres bün­tetés alkalmazása?” — kérdezi B. M. ceglédi olvasónk. A jogi szabályozás — a tár­sadalmi tulajdon fokozott vé­delme érdekében — lehetővé teszi a kártérítési kötelezés mellett a prémium, a nyere­ségrészesedés megvonását vagy csökkentését. A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a dolgozó mikor, milyen mértékben felel a ká­rért. A kár megtérítésétől nem lehet eltekinteni. A pré­mium, vagy a nyereségrésze­sedés megvonása — csökken­tése — nem kötelező, de a kártérítés melletti alkalmazá­sát jogszabály nem tiltja. Minthogy leveléből a kár­okozás körülményei, a kár nagysága, a kártérítés mérve, szociális helyzete nem álla­pítható meg, így hozzávetőleg sem tudjuk megmondani, hogy károkozó magatartásával arányban áll-e az alkalmazott joghátrány. Kérdésére tehát azt válaszolhatjuk: nem tör­vénysértő, ha kártérítésre kö­telezés mellett adott esetben a prémiumot is megvonta az igazgató. A nyugdíj folyósítása 500,— Ft-on felüli jöve­delem esetén, kórházi alkalmazottaknál. B. J. nagykőrösi olvasónk írja: azt hallotta, hogy egy miniszteri rendelet 800,— Ft munkabér kifizetését engedé­lyezi kórházi alkalmazottak­nál arrelkül, hogy á nyugdíj folyósítását szüneteltetni kel­lene, s kérdi, kikre és milyen munkakörre vonatkozik a rendelkezés? Általános rendelkezés, hogy a nyugellátást szüneteltetni, egyes esetekben korlátozni kell, ha a munkaviszonyban álló nyugdíjág, munkabére a havi 500,— Ft-ot meghaladja. A munkaügyi miniszter a SZOT-tal egyetértésben, figye­lemmel a munkaerőgazdálko­dás szempontjaira, egyes fog­lalkozási csoportokra, eseten­ként meghatározott időre ez alól felmentést adhat. Az épí­tőiparban, s a vendéglátóipar­ban ez év szeptember 30-ig volt adható ilyen mentesítés. Legutóbb a nyugdíjas pedagó­gusok foglalkoztatásáról jelent meg hasonló intézkedés. Ol­vasónk kórház-konyhai alkal­mazott. Erre a foglalkozásra nem vonatkozik jelenleg a mentesítés. Értesülésének az az alapja, hogy a kórházi al­kalmazottak közül az orvosok­ra érvényes a mentesítő ren­delkezés. Nyugdíjas orvosok havi 800,— Ft-ig dolgozhatnak anélkül, hogy nyugdíjukon korlátoznák, vagy folyósítását szüneteltetnék. Nem vonatko­zik viszont ez a rendelkezés a kórház egyéb alkalmazottaira — így önre sem. Házastárs felelőssége a másik házastárs által felvett kölcsönért. „Volt férjem még :a házasság idején nagyobb kölcsönt vett jel ismerősétől, tudtom nél­kül. A pénzt saját céljaira köl­tötte. A hitelező most engem szólított fel a kölcsön vissza­fizetésére. Kötelezhető va­gyok-e a kölcsön visszafizeté­sére?” — kérdezi F. K. vecsési olvasónk. A családjogi törvény szerint mindaddig, amíg a közös va­gyont nem osztották meg, úgy kell tekinteni a kölcsönügyle­tet, mintha ahhoz ön is hoz­zájárult volna, kivéve — ha férje ismerőse tudott arról, hogy a kölcsön felvételéhez ön nem járult hozzá. Felelőssége azonban egyébként is korláto­zott. Csupán a közös vagyon­ból önre jutó rész erejéig áll fenn. Lehet-e a be nem épí­tett telek után község- fejleSztési hozzájárulást kivetni? — ezt kérdi több ismerőse ne* vében K. J., Erdőkertesről, A községfejlesztésről rendel­kező új jogszabály — mint már korábban is megírtuk — kimondja, hogy azokra a sze­mélyekre vethető ki község­fejlesztési hozzájárulás, akik általános jövedelemadót, vagy csak házadót fizetnek. Ameny- nyiben, a levelében említett telektulajdonosok jövedelem- adót semmiféle címen sem fizetnek, községfejlesztési hoz­zájárulást reájuk kivetni 7iem lehet, még akkor sem, ha hét végén rendszeresen látogatják 'telküket. Az új jogszabály ter­vezetét annak idején vitára bocsátották, kikérték a taná­csok véleményét, és a javasla­tok, észrevételek figyelembe­vételével született meg az át­fogó rendelkezés. Dr. M. J. XNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXXXXXXXXXXX'XXXX^XXXXX'^XXXXXXX'XXXW^XXXXXXXXVvXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXV HÁROM PERC Németh Klára főnővér Hegedűs Lászlóné csecsemő- gondozónő kevés iparvállalat­nál ismerték fel azt a segít­séget, amit a tájékoztatás nyújthat a vezetés és a mű­szaki fejlesztés munkájához. Amíg a jelentősebb külföldi vállalatoknál tájékoztató­kutató csoportok dolgoznak, amelyek tudományos és mű­szaki tájékoztató anyagokat tanulmányoznak, rendszerez­nek, majd ezek értékelésével segítik a vállalatot a tervfel­adatok megoldásában, addig a mi vállalatainknál vagy egyáltalán nincs, vagy csak alig néhány ember foglalko­zik ezzel a munkával. Aligha szükséges pedig bizonyítani, hogy színvonalasan csak ak­kor lehet dolgozni, vezetni, ha a világszínvonalhoz mér­ve ismerjük a vállalat he­lyét, munkájának hatékony­ságát, termékeinek korszerű­ségét. \ ' Amikor felnyitotta a : szemét, a pontosan vele szem- : ben levő villanyóra tizenegy ; óra tízet mutatott. Nem tudta, í hol van. Fehérséget látott, mozdulni akart, nem tudott. Kiáltás türemkedett fel ben- ' ne, de gyenge, füléig is alig eljutó sóhaj lett belőle. Mi- ■ lyen nap lehet ma — ez volt í első, tisztán megfogalmazott ) gondolata. Hol van, miért, mi í történt? ! Látta, hogy megbillen az ; üst. A kis Szabót elrántotta, ; s megcsúszott. Mintha csilla- ! gok között repülne, olyan fé- ; nyesség vette körül. Fullasztó í hőség burkolta be, ordítani \ akart, de már semmire nem ! emlékezett. í Az igazoló jelentés pontos ! fogalmazásé, . könnyen érthe- l tő: „a munkavédelmi előíré- ; sok megszabják, hogy a moz- ( gó daru alatt tartózkodni ti- í los. Ennek ellenére Szabó ; Ferenc ott állt, s csak amikor j már bekövetkezett a baleset, í értette meg, hogy Fehér Sán- ; dór mentette meg. Fehér Sán- ; dór öntő másod- és harmad- í fokú égési sérüléseket szen- ; vedett”. 5 Három napig feküdt eszmé- ; letlenül. Három hosszú nap 1 a szenvedéshez. Három rövid í nap a gyógyuláshoz. Minder- í ről nem tudott. ! A kórteremben négy ágy í volt, kettő üres. Reggel vitték í ki a halottat róluk. Ö csak az '{ órát látta, mozdulni nem tu- j dott, a mull-pólya beburkol- ! ta, mint a múmiákat a gyolcs, '} feszesen, mozdulni képtelen- J né téve, s a kifüggesztett, rög- ! zített testrészek még akkor ; sem mozdultak Volna, ha ere- í je van a moccanáshoz, í A kis Szabó. Billent az üst. í Ösztönösen nyúlt érte. Talán a lendülettől csúszott meg ö helyette én — ez volt a má­sodik, tisztán megfogalmazott gondolata. Tehát én. Üjra és újra hullámok magasodtak fö­léje, hogy maguk alá nyom­ják. Érezte, furcsa ringás kapja el, majd elejti, olyan gyorsan, egyik pillanatról a másikra, hogy szinte érezte a zuhanást. Most délelőtt van, mert világos van — ez volt a harmadik gondolat. Tizenegy óra tizenegy perc. Kedd volt, amikor megbillent az üst. Kedd reggel, kilenc előtt. A szikrázó csillagok és a hő­ség. Érezte, megint rátör a fullasztó, tüdőt összepréselő, levegőt nem adó hőség. Or­dítani akart, mint akkor. Levegőt! Verscím volt, va­laki szavalta. Ki? Hol? Újra a hullámok: öntudat és ön­tudatlanság vívott benne iszonyú csatát. Ilonka és a gyerekek. Úr­isten, tudják? Ez volt a ne­gyedik gondolat. Pityu és Évi. Mit mondott nekik Ilonka? Sírtak, biztosan sír­tak. Voltak itt? Beengedték őket? Mit mondtak az or­vosok? Nyomorék marad? Az arcához nyúlt volna, nem mozdult a keze. Nincs keze? összeszedte minden erejét, s aprót, szinte milliméternyit mozdított a fején. Fehér, min­den fehér. A takaró. A géz. Van, keze van. Három napja már, hogy megtörtént. Háromszor hu­szonnégy óra. Orvosok, nő­vérek, műtősök, mentők — ő nem tudta, hányán álltak próbát érte. A gyorsaság, a tudás, a mindent megtevés próbáját. A gyárudvaron vé­gigszirénázó rohamkocsi, a száguldás a városon át, a kórház, ahol minden fehér, s a műtőlámpák alatt embe­rek néma csendben végzett mozdulatai, fémek csillogá­sa, sterilizátor zömmögése, halk, a szájat takaró gézen alig átszürődő utasítások, a műtőskocsi finom surranása a padlón, s a nővérek a fal mellett, hogy utat adjanak a kocsinak. Cigaretta a mű­tét után, az asszisztensek fi­gyelme, ahogyan a professzor magyarázza: mi mindennek kell még következnie, hogy ez az ember újra ember le­gyen. Hogyan kell újabb és újabb szálakat szőni amellé, amely most egymagában, még a testhez köti az életet. Nem tudott róluk, az ar­cukat sem látta, azt sem tudja, melyik kórházban van. Test volt, harmincegy éves férfitest, erős, izmos, sokat bíró. Nem könnyű munka az öntőké: izmai engedel­meskedtek a megterhelésnek, s úgy megszokták, megkíván­ták, hogy szinte észre sem vették. Csak otthon, amikor kinyújtózott, s hagyta, Évi a hasán ugráljon, három évé­nek minden fürgeségével, s sarkainak akaratlan gorom­baságával. Olyankor fáradt­nak érezte magát, s Pityut nézte, hogyan kering körbe- körbe a lakásban, mintha egész nap nem ugrált volna eleget. A vörös köd előbb foszlá­nyokra szakadt, kékes közepe lett a vörös csomóknak, majd először a vörös, utána a kék tűnt el. Megint tisztán látott a szemével, s agya újra tisz­ta gondolatokat formált. Mi történt a gyárban utána? A kis Szabónak nem lett semmi baja? Biztos nagy szaladgálás volt a műhelyben. Mi szokott ilyenkor lenni! Há­rom éve, hogy Béni bácsival hasonló eset történt. Csak ak­kor nem nyúlt az öregért sen­ki. Mire odarohantak, az öreg már a padlón fetrengett, s körötte az a semmihez nem hasonlítható, édeskés bűz. Az égett hús szaga. Velem is... Én is... Megborzadt. Tudta, mennyit szenvedett Béni bácsi, s még­is: az egész műhely kiment a temetésére. Mert minden hiá­ba volt. Minden. Nem, az lehetetlen. Hiszen Béni bácsi öreg volt, egy év múlva nyugdíjba ment volna, de én... Ilonka, Pityu, Évi... Velük mi lesz? Lassan, betűn­ként rakta össze a mondatot: élnem kell! A mennyezetről újra az órá­ra siklott a tekintete. Tizenegy óra tizenkét .perc. Gyerekkorában felszúrták a fülét, s előtte elaltatták. Va­lamit a szájába adtak, azt erő­sen harapni kellett, s pumpát nyomtak, apró, láthatatlan oseppekben hullt arcára az éter, beszökött a nyitott szá­ján, s számolt, számolt, enge­delmesen mondta öt, hat, hét, a tizenkettőre még emléke­zett, de azután semmire. Mint­ha most is ez lenne vele, elő­ször csak gyengeséget érzett, majd tehetetlen kábaságot, utána kellemes ringást, aho­gyan az ember álombamerü- lés előtti pillanatokra emléke­zik, de a kellemes ringást el- foszlatták a kegyetlen erejű hullámok, amelyek minden­áron maguk alá akarták kény­szer! tend. Amikor úszni tanult, akkor kínlódott így. Hatalmasnak, tengernyinek látta a kis me­dence vizét, amellyel képte­lenség megküzdeni. Fentről, a beton széléről az úszómester kiabált vele, kapkodta a fejét, hogy a rúgkapáló három po­rontyot szemmel tarthassa, s mégis, két-három tétova kar­csapás, s azokkal össze nem függő lábrúgás után úgy me­rült le, mint akit fejbevertek. A másik kettő vigyorgott raj­ta, mert azoknak ment. Ott­hon szidták, (hogy neki neon megy, több leckét kell fizet­ni. Hát tehet ő róla? Megint tisztán dolgozott az agya: miért nincs itt senki? Egyedül van, egyedül? Miért hagyják itt? Törődik vele va­laki, vagy sorsára hagyták, lesz, ami lesz? Kiáltani akart, de megértette: nem tud. Sem mozdulni, sem kiáltani, sem­mit. Kidőlt fatörzsek feksze­nek így. Amikor kirándulni mentek, apró patak felett pi­hent így, moccanatlanul a ki tudja, mióta ott heverő fa- törzs. Pityu első dolga volt, hogy átmásszon rajta. Évi is akart, de kapott a popsijára. Maradsz nyugton! És Pityut is leparancsolta, persze, bőgött: hogy játszani sem hagyják. Megint a vörös köd. Kék foltokkal, s mind jobban tá­gulnak a vörös foltok, szélük összeér, eltűnik a kék közép, minden, minden piros lesz. Semmit nem lát, csak a vö­rösséget, beteríti, eltakarja előle a világot, mindent. Köd a szeme előtt, s hul­lámok, toronymagas hullá­mok a mellén. Nyomják, húz­zák, ragadják, le, mindig csak lefelé. A küzdelmet feladó öntudat egy pillanatra még félrefújta a vörös ködöt, meg­állította a hullámokat. Tekin­tete még mindig az órán füg­gött, látta, tizenegy óra tizen­három perc. Az eszméletet legyűrő esz­méletlenség most már teljes erejével rátört. Ügy érezte magát, mint a katona, aki a roham szédületes irama köz­ben kapja a haslövést, min­den gondolat elhagyta, min­den erő elszállt belőle, s mint a katona, ő is értelme utolsó szikrájával arra gondolt: va­jon belehal-e? Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom