Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-31 / 256. szám
PEST MEGYEI xMírlap 1964. OKTOBER 31, SZOMBAT lány — Lé relő je lekbe l A lány november végén lesz tizenhét éves. Alacsony termetű, formás; arca kedves, érdekes. Barna a szeme — szép'szeme van, felkelti az emberek figyelmét. Értelmes, jó a beszédkészsége és aránylag sokat olvas. Igaz, válogatás nélkül, de értékes műveket is kézbevesz. A tizenhét éves lány intézetben lakik, de nem középiskolás kollégiumban vagy iparitanuló-otthon'oan. A Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Otthon lakója, Po- mázon, a volt Teleky-kastélyban. A barokk kastély átmeneti otthon, azok élnek ott, akiknek intézeti helyet, vagy nevelőszülőt keresnek. De Marinak nem nevelőszülőt keresnek. Sik János igazgatóhoz azzal küldték át Főiről: helyezze zárt intézetbe. + Egy tizenhét éves lány mivel érdemli ki azt a megjelölést: „komoly erkölcsi beutalt”? Gyulán kezdődött minden, amikor a szülők elváltak. Akkor kezdett kamaszlánnyá serdülni. Volt szeme, látta az anyját, aki jól érezte magát a férfiakkal. Aztán, később, már csak egy férfi volt. Azt mondta: „Ha meghal a feleségem, összeházasodunk”. Az anya várta, hogy meghaljon az a másik asszony. De hiába várta. A férfi így is átköltözött hozzá, az anya ezzel is megelégedett. Mari kezdetben mindig a nagymamához szaladt. A nagymama jóságos volt. Az anya szigorú, határozott. A lány szerette a nagymamát, de alig lehetett vele, mert anyja mindig leszidta: „Persze, te a nagyanyádhoz húzol”. És Mari lassan a hasonló korúak társaságához húzott. Aztán főleg a fiúkhoz. Élvezte, hogy neki milyen sikerei vannak. Nagyobbak, mint a vele egy osztályba járó lányoknak. ★ A környék lakói közbeszóltak. Felfigyelt a rendőrség, gyámhatóság. Marit 1960-ban állami gondozásba vették. Befejezte a nyolcadikat és mint a Fóti Gyermekváros lakója, mezőgazdasági tanulónak szerződött. A munka nem tetszett neki. A paraszti munka nehéz és piszkos. Úgy képzelte, fehér köpenyben pi- piskedik az üvegházban. Eny- nyi az egész. Sokat mesélt társainak. Az éretlen lányok vihogtak — és irigyelték. Mert ő sok mindenről tud. Arról is... És van egy vőlegénye, ötöse volt a lottón, már készen várja őket a ház, szép bútorokkal. A nevelők gyakran beszéltek vele. De ő sosem hallgatott. Mindig mesélt a többieknek, az előző vőlegényéről, a harmadik vőlegényéről — és mindenről... Rosszul dolgozott, többször megszökött. Legutóbb a nyáron, haza Gyulára. Jól érezte magát — a környék azonban ismét felháborodott. Aztán az intézettel együtt lement a Balatonra építőtáborba. Az egyik éjszaka négy lányt rávett a szökésre. Már kint voltak, amikor társai megijedtek. Igyekeztek haza, és látták, hogy ő a sötétben félrevonul egy fiúval. Foton betelt a pohár. Szeptember végén, zárt intézetet javasolva, Marit átküldték Po- mázra. És az igazgató kénytelen már harmadnapra behi- vátni. Mert itt, az új helyen sem hallgat. Hadd fogjon tüzet a kamaszok, meg a kicsik fantáziája! Az igazgató kérleli: hagyja abba. Mari kevesebbet beszél, de az egyik bentlakó fiúval csókolódzik. Az igazgató beszél a fiúval, és újra a lánynyal: — Te mondtad, hogy vőlegényed, vagy vőlegényjelöl- ted van. Miért kell ez a dolog? Ha egyszer szereted a vőlegényed ... A csókolódzás abbamarad. A lány keveset szól. Sokat alszik és olvas. Az intézet levelet kap. A vőlegény jelölt írta. Engedélyt kér arra, hogy levelezhessen a lánnyal. S a borítékban ott van a komoly hangú első levél. ★ Az igazgató felhívja Szolnokot. Nem volna-e lehetőség arra, hogy a lány Jászapátiba menjen? Ott megszerezhetné a harmadik évét a mezőgazdasági szakmunkásképzőn. Nem, nem árul zsákbamacskát, nem sok jót mondhat a lányról. Az igazgató tépelődik. Nem tudja eldönteni, mit tegyen. Nincs egészen szabad keze, de ha határozott álláspontja volna, mégis többet tehetne. Mert az valóban jó hatással van a lányra, hogy ide, új környezetbe került, hogy fél a zárt intézettől, hogy érzi a vőlegényjelölt állhatatosságát. De meddig tart a jó hatás? Aztán behívja Marit. Beszélgetünk. — Ha nem akar, ne feleljen. De ha felel, becsületszóra mondja meg: miért csinálta ezeket? — Azért, mert ehhez volt kedvem. — Mi igaz a lottómilliomos vőlegényből? — Az egyik udvarlómnak hármas találata volt. Beszélgetés közben Mari néha hazudik, vagy játssza az ártatlant. De ez nem fontos, nem lényeges. A lényeges az, hogy Móri másként tanult meg magyarul. Más fogalmai vannak arról — a tizenhét évesek mértéke szerint is —, hogy élet, életcél, munka, tisztesség, elégedettség, szerelem. Talán a fiú, a vőlegényjelölt segíthet rajta. De vajon lesz-e a fiúnak türelme, kitartása? Az igazgató nem tudhatja, de újra ezzel próbál hatni. Nem. prédikál. Társalog. Közvetlenül, a lányt felnőttnek véve. Mariról lekopik a kezdeti, pökhendi, konok és félénk ellenkezés, amelyet igyekezett visszatartani — most szinte belefeledkezve megmártózik az igazgató monda-' taiban. És elmondja, gyárba akar menni, cipőfelsőrészkészítő akar lenni, és akkor megváltozna. — Önfejű voltam — mondja és ez őszintén hangzik —, azokat a stikliket nem kellett volna csinálni. Én már elég nagy vagyok, szeretnék megváltozni, de mindig azt mondják, hogy eddig milyen rossz voltam. Felel és fogadkozik. Már a mi fogalmaink szerint beszél a házasságról — de néhány mondatával mintha minket akarna elkápráztatni úgy, ahogy a társnőit kápráztatta el az igazi és kitalált szerelmi történetekkel. Elmegy és maga után hagyja a nyomasztó kérdőjeleket. Az igazgató tapasztalt pedagógus, az intézeti pszichológus véleményét is megkérdezte, de nem tudja, mit tegyen, mert ezzel a lánnyal már veszélyes kísérletezni. Hét esztendő mond ellent három hét vegyes tapasztalatának, s a sok mese, szerepjátszás a mostani őszinteségnek. •A: Eltelt néhány nap, felhívtam az igazgatót telefonon. Úgy döntött, hogy Mari nem megy zárt intézetbe. Murányi József Kosárfonó-iskola Dunakeszin Tavaly ősszel szervezte meg Dunakeszin a Budapesti Háziipari Szövetkezet a kosárfonó ipari tanulók intézményes oktatását. Minthogy az elmúlt évek átmeneti lanyhulása után ismét fellendülőben van ez a szakma, egyre több fiatal érdeklődik iránta. A modern bútorok, háztartási felszerelések iránti növekvő kereslet új lehetőségeket teremtett a szakmának. Az új forma keresése, új cikkek előállítása a fiatalokat is érdekli. Az első évfolyamon a múlt év őszén 11 tanuló kezdte meg tanulmányait. A vidékieknek bentlakásos ellátást biztosítottak, napi háromszori étkezéssel, szállással, sport és kulturális lehetőségekkel. Ezért 200 forintot fizettek, a szakma ipari tanulói. Minthogy jól vizsgáztak, s az oktatás már az első évben bevált, most a második évfolyam mellett újabb 15 fő kezdi meg az évet. Az idén azonban már nem kell fizetniük. A szövetkezetek ösztöndíj formájában gondoskodnak a kosárfonó ipari tanulókról. Félméteres sző!Wirtök - mai nélkül A Szőlészeti Kutató Intézet munkatársai az itthoni gyűjteményekben és külföldön is sok különleges , szőlőt láttak már, de őket is meglepte az az ajándék, amit Gridi Papp László nyugdíjas, műkedvelő szőlész hozott nekik a minap ráckevei kertjéből. „ Csekélyke kóstoló” volt az egész, mindössze hat fürt szőlő — együttes súlyuk azonban megközelítette a 10 kilogrammot. Az óriás-szőlő termelője elmondotta, hogy a szaporítóanyagot még 1940-ben kapta a kutatóintézettől, azzal a megbízássát,' hogy 'számöIjon'TÍi'á’jck be termelési tapasztalatairól. A beszámolóra — a „jobb későn 7,4 milliárd kilowattóra energia — a folyókban Nemsokára megkezdjük a legnagyobb hazai vízierőművek, a felső-dunai és a második tiszai vízlépcső építését. Ehhez tudnunk kell azt is, vajon mennyi energiát rejtenek magukban a magyar folyók. Víz- és energiagazdálkodási szakembereink már valamennyi ío- lyónkat és nagyobb patakunkat kérdőre vonták, s a különböző vízhozamoknak megfelelően kiszámították vizeink elméleti . energiakincsét. A közepes, vagyis 50 százalékos vízhozam alapján évente 7,4 milliárd kilowattóra az ország elméleti vízierőkészlete. Ennek az erőnek legnagyobb részét a folyók jelenleg elpazarolják, mert meder-átalakításra, hordalékszállításra és más hasonló „tevékenységre” fordítják. Európában Magyarország építette a leghosszabb árvédelmi gátrendszert és elsők vagyunk a belvízlevezető hálózat kialakításában, az öntözésben is. Vízierőkészletünk- kel viszont nem dicsekedhetünk: természeti adottságaink miatt csak az európai országok utolsó soraiban állunk. A kevéske elméleti vízierőkincsünkből is — nem végleges adatok alapján — csak évi 4,3 milliárd kilowattórát hasznosíthatnánk. Jelenleg alig 2 százalékát használjuk fel, pedig majdnem 40 vízierőmű dolgozik az országban. Többségük „törpe” és csak a tiszalö- kit, meg a késznyétenit számíthatjuk a jelentősek közé. A második tiszai vízilépcső azonban egymaga több energiái fog termelni, mint az összes meglévő vízierőmű. A Felső- Dunára tervezett közös ^magyar—csehszlovák vízierőmű- rendszer pedig majd év: 3700 millió kilowattóra áramot fejleszt, s ennek feléi Magyarország kapja. A ké' nagy létesítmény felépítésévei tehát hasznosítható vízi- ér őkészletünknek már nemcsak 2 százalékát, hanem majdnem a felét használhatjuk fel. A távlati tervekben azonban a Tiszára ösz- szesen öt, a Duna magyar szakaszán újabb három, a többi folyónkon pedig mintegy 30 új vízlépcső építését irányozták elő, hogy teljesen kiaknázzuk vízerőkin- csünket. mint soha” jegyében — most került sor. A kutatók számára ez egyébként különösen érdekes volt, mivel az intézet gyűjteményéből a háború alatt teljesen kipusztult ez a kis- ázsiai szőlőfajta. Sőt, a hozzá hasonlók is ritkaságnak számítanak nálunk, mivel ez a fajta a mazsolaszőlőkhöz tartozik, A bemutatott fürtök átlagos hosszúsága csaknem fél méter, „vállszélességük” — 20 centi, s egyenkénti súlyuk jóval meghaladja az egy kilót. A kékes pirosas színű, csepp- alakú bogyók 2 centiméter hosszúak, középátmérőjük 1.5 centiméter — és ezekben az óriási bogyókban nincsen egyetlen mag sem! A mi klímánk mellett igazi mazsola- szőlővé ugyan nem érik be ez a fajta, de kemény húsa, kellemes, édes íze kiválóan alkalmassá teszi a friss fogyasztásra. A köztermesztésben nálunk egyetlen magnélküli szőlőfajta sincsen, csupán a gyűjteményekben fordul elő néhány ilyen tőke. A műkedvelő szőlész tapasztalatai alapján azonban most elhatározták a Szőlészeti Kutató Intézetben, hogy kipróbálják a magnélküli óriás-szőlő üzemi méretű termesztését. Ha a kísérletek sikerrel járnak, előbb-utóbb talán még vásárolhatunk is belőle ... Az ezüstérmes boltban A váci 130-as élelmiszer önkiszolgáló boltban üres a panaszkönyv. Gyors, zavartalan a kiszolgálás, udvariasak, előzékenyek az eladók. Forgalmuk megközelíti a kétmillió forintot, s a bolt megnyitása óta eltelt négy év alatt minden esetben túlteljesítették tervüket. A boltvezető Mojzes Lajos, aki 17 éve dolgozik e helyen, most különösen arra büszke, hogy „ezüstérmesek” lettek: a bolt dolgozója ugyanis Hesz Mihály, aki a tokiói olimpián ezüstérmet nyert. Jó lesz vacsorára ez a mirelit csirkeaprólék Mit írt még fel anyuka? (Foto: Csepregi) vetettem, ő olvasót morzsolga- tott, három percnyi áhitat után megszólalt. Látom, jó keresztény, együtt járunk majd templomba, zarándoklatra, a prépost úrnak most kötök egy vállkendőt, segít befejezni. Halkan fejezte be mondó- káját. Mindezért csupán havi ötszáz forintot fog fizetni, plusz a villanyt, hozzájárulást a biztosításhoz, szemétpénzt, egyházadót, egyszóval családtag lesz, nem albérlő. Üveges szemekkel meredtem rá, majd lassan visszatért tekintetembe az élet. Elvégre csakugyan nem is sok, hiszen ezzel az erővel akár a fizetési borítékot is elkérhette volna. Azért persze minden sejtemet mozgósítani kellett, hogy mosolyogni tudjak, nem lehetett megbántani konok pofával, mert mehetek a pályaudvarra. Ráborultam hát tömjénszagú kezére, minekutána kegyesen átvette a foglalót, de még előbb újra felsorolta családtagi kötelezettségemet. Anyám! — fohászkodtam. — Édes jó anyám, én mindenben benne vagyok! Pörgetem a szent olvasót, kimosom a pongyoláját ... A falon megmozdult egy gyanús pötty, anyám látva ugráló tekintetemet, csillapitgat- va mondta: — Semmi gyermekem, semmi — egy katicabogár, csupán odaszáll, ahol jó emberek vannak. Nagy S. József CSALÁDTAG leszek : ez lenne hát az a szoba, í melynek albérlője lehetnék, ! ha megnyerném a házinéni \ szívét. Szép kis szoba, egysze- j rű kis szoba. A vaságy is szép, í a matrac is, amit nekem kell ! hozni, van szép ágyneműm is, 'í a néninek meg szép szentképei j vannak, fiatal, öreg szentek \ ügyelnek majd álmaimra. Er- ! re fel kell figyelni, a nénike ! vallásos. Akkor az albérlő is í vallásos, bizony, nénike, nem ; is ér hit nélkül semmit az em- \ bér. j Egy remekbe szabott kerti- \ szék hívogat, csak üljek le, í érezzem magamat otthonosan, \ nézelődjek kedvemre, mind- Í járt bejön a háziasszony, az- Í tán megbeszéljük a többit. % Még egy polc is van a szobá- 1 ban, rajta kapcsos imaköny- 1 vek, meg a falon különös \ pöttyök. Illedelmesen behü- í nyom a szemem, nem kell \ mindent észrevenni, a falnak ff vannak pöttyei, nekem van ff neotoxom, gezarolöm, pat- í kányirtóm, egérfogóm, gya- f korlott albérlő vagyok én. $ De azért nem panaszkodha- f, tóm, ifjú vagyok és a lakások ff gombamód szaporodnak, amíg % sorra kerülök, jó lesz ez a Icá- í polna is. Egy csepp vakolat ff hullik a fejemre, olyan tá- ff nyérforma, nem tesz semmit ff — közlöm a mennyezettel — ff már szakadt rám padlás is. Ö, ff az albérlők nem finnyás em- ff berek. ff Ugye, hogy szép, lép be a í házinéni, egy olyan hatvan körüli hölgy, átszellemült arccal. Nagyon tetszik — mondom lelkesen, az albérlőnek minden nagyon tetszik, ha két napja peronjeggyel alszik a Nyugatiban. Az asszonyság leint és halkan mondja: csak ne túlozzon, édes fiam, egyszerű kis szoba. De nagyszerű — vágom közbe szellemesen. A hölgy finom mosollyal nyugtázza a bókot, valóban ő is úgy gondolja, és a legfontosabb, hogy én családtag leszek, egy tálból eszünk, iszunk, mosdózunk, gyermekéül fogad, de inkább unokájául, mert hát ugyebár ... Nem, nem — tiltakoztam erősen, nem is tetszik annyinak kinézni, nem igaz, hogy többnek tetszik lenni ö... összesen nem tetszik többnek lenni negyvennél, beleértve mind a két világháborút és a kisebb csetepatékat. Újabb mosoly, még bensőségesebb és a családtagi állapot előnyeit ecseteli. Meg kéne ugyan kérdezni, mibe kerül a rokonság, de érzem, megsértődne, így inkább áhítattal hallgatom. Hogy aszon- gya, természetesen hölgyeket nem hozhatok föl. Nem, nem, o világért sem. Különben is szüzességi fogadalmat tettem annak örömére, hogy fölvettek az esti egyetemre. A villanyt átalányban fizetem, tájékoztat, de ne nagyon égessem, mert ugye ezek a mai körték igen-igen hamar elpattannak. Természetesen, lelkesedtem az ötletért, manapság minden másképpen van, mint régen, de én emlékszem, hogy Ferenc Jóska idején egy krajcárért két marék töpörtyűt lehetett kapni. Bizony, sóhajtott búsan, ha mindezt a szegény lovag úr látná, megboldogult uram a rend nagykeresztese, elesett egy rút amerikai párbajban. Isten éltesse a hősöket — álltam vigyázzba — a szent korona örökké hű fiait. Pár percnyi meghatott csend után el- érzékenyülten folytatta — majd segít néha fát vágni, kicsavarja a ruhát, el-elmosogat. A mosogatást mindig kedveltem — közöltem epekedve — kitűnő kikapcsolódás munka után. Játék, afféle hancúrozás. Persze — helyeselt — és az esetleg eltört tányérokat önköltségi áron számítom föl. Az csak természetes — het- venkedtem, a lelkem teszem ki a nagyságáért, úgy megszerettem percek alatt. Valahol harangoztak, hatalmas keresztet
