Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-24 / 250. szám

ft$í MEGYEI <cMívlap 1961. OKTÓBER 24, SZOMBAT KONYYESPOLC Jerzy Szczygiel: Nemrég nyitották meg a Nemzeti Galériában Dési Hu­ber István gyűjteményes ki­állítását. A tárlaton rajzok, rézkarcok, akvarellek, tempe­ra- és olajfestmények. Sok embert vonz a kiállítás: mű­értőket, művészeket, festőket, egyszerű embereket, akik elra­gadtatással és csodálattal né­zik végig a képeket. Áhítatuk a mesternek, a nagy magyar proletár festőnek szál, aki mélyről indult, de müveivel a legmagasabb csúcsokat is be­járta. — Talán nem is tudom, hogy hol kezdjem. Olyan sok min­den történt velünk, annyi min­denen mentünk keresztül, hogy azt egy rövid beszélge­tés alatt, szinte lehetetlen el­mondani. Olyan ember volt a férjem, aki szerette az életet, az embereket és végtelenül szerette a művészetet, aki tö­retlen hittel, hallatlan akarat­erővel, súlyos betegen is dol­gozott azért, hogy minél töb­bet adjon az utókornak, bár magának kevés reménye volt arra, hogy az áhított kort megéri. Még az utolsó napok­A védekezés a támadó halálát okozta Felfüggesztett ítélet a gyóni verekedés ügyében A Pest megyei Bíróság íté­letet hirdetett Hideghéti An­tal 33 éves büntetlen elő­életű. háromgyermekes gyó- ni lakos, traktoros bűnügyé­ben. A közismerten kötekedő hí­rű Balogh László barátai­val a műit év június 17. napján a gyóni italboltban duhajkodott. Minden ok nél­kül belekötött az ott szóra­kozó Varga Zoltánba. A bán­talmazás elől Varga elszaladt, de üldözői nem érték utói. összetalálkoztak Hideghéti Antallal, Balogh minden előzmény nélkül a gyanút­lan járókelőt szembevágta, földreteritette, súlyosan bán­talmazta. A szerencsétlen ember védekezésül előkapta zsebkését, és kinyitva táma­dója felső teste ix-ányába szúrt. A kés Balogh nyakát érte, aki a sérülésekbe bele­halt. A bíróság megállapította, hogy Hideghéti a jogos vé­delmet menthető felindulás­ból lépte túl, a garázda tá­madás elhárítása céljából használta zsebkését. Bár az emberölés elkövetését megál­lapította, mégis egyévi fel­függesztett szabadságvesztést szabott ki — mert a sok enyhítő körülményre is fi­gyelemmel, ez áll arányban a cselekmény súlyával. Az ítélet ellen a védő fel­mentésért, az ügyész végre­hajtható szabadságvesztés ki­szabásáért jelentett be fel­lebbezést. (molnár) Kiss Ferenc 25 éves bu­dapesti lakost ez év tava­szán alkalmazta mezőgazda­sági munkára a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola buda­keszi gazdasága. A gazdaság munkásszállásán kapott el­helyezést és munkatársai rö­videsen észlelték, hogy ke­resetének nagy részét italra költi. Amikor pénze elfogyott, rábeszélte egyik munkatár­sát, alakíttassa át divatossá öltönyét és egyben elvállal­ta, hogy azt a szabóhoz el­viszi. A ruhát azonban a Bizományi Áruházban eladta és a kapott pénzt elitta. Kiss annyira ..szívén viselte" mun­katársának öltözködését, hogy figyelmeztette: cipője sarka- lásra szorul. Felajánlotta te­hát, hogy azt is elviszi ja­víttatni, de hogy a ruha­alakításra és a cipőjavításra legyen pénz, rábeszélte mun­katársát: bízza meg őt kar­órájának eladásával. Amikor ily módon hozzájutott a ci­pőhöz és a karórához, azo­kat azonnal értékesítette és újabb pár napra volt pénze italra. Pár nappal később, még a nyár folyamán, ittas álla­potban ismét gondoskodni marxista előadásokat tartott. 1934 áprilisában a KÚT (Kép­zőművészek Üj Társasága) kiállítást rendezett. Ezen a tárlaton állították ki a Teréz- ke, az öreg csősz, a Szénbá­nyász című képeit. És 1934- ben halt meg Derkovits Gyu­la, a kortárs. Halála nagyon megrázta Dési Hulbert, s ö is nosztalgiával beszélt az élet­ről. Betegsége pedig egyre job­ban elhatalmasodott rajta. Évek teltek el a tüdőszanató­riumban. És ott, a budakeszi öreg fák alatt csúcsosodott ki Dési Huber művészete. Az erdő, a farakások, a kis utak, surranok megihlették, s talán itt készültek a leginkább le­szűrt. legszebb szénrajzai: a Budakeszi erdőrészlet, a Kis­fiú madárkával, a Fatörzsek. — A háború évei alatt is lankadatlanul dolgozott. Éjt nappallá téve festett, rajzolt. A rézkarcot abba kellett hagy­nia, mert roncsolt tüdeje a maratást nem bírta. Ügy érez­te. sok dolga van. még sokat kell elvégeznie. De a beteg­ség újra közbeszólt, s 1939- től kezdve ismét többször volt a budakeszi szanatóriumban, 1944 februárjában bekövetke­zett haláláig. Azóta poszthumusz Kossuth- dijjal tüntették ki, emléktáb­lát állítottak a budakeszi sza­natóriumban és az Ipar utca 11. számú ház falán, ahol la­kott. A kiállítási termek végére értünk. A kihalt folyóson, a szobrok között, Radnótinak Dési Huberhez írott szavait mormolom: „A sorsod ellenére voltál mester és példakép. Hivő, igaz, okos; a munkáló idő emel ma már hiába omlik rád sír földje most.” Barlha Katalin HALLGATÁS Dési Huber: Szoptató anya nem tesz semmit, csak hall­gat. Látszólag jót cselekszik* mert hallgatásával erősíti az egyházat, a hívek adakoznak a templom újjáépítésére. A pap tehát jobban szolgálja az istent, jobban ellátja a rábí­zott feladatot. Csakhogy első­sorban embernek kellene len­nie. látó embernek, aki észre­veszi maga körül a lényeget. A plébános lelki vak. És a lel­ki vakság szörnyűbb a fizikai vakságnál. A Patkányok főszereplője a szerencsétlenül járt fiú, akit sújt a pap hallgatása. Az ő elbeszélése teszi érthetővé az első részt. Az emberek babo­nás hiedelme, fanatikus isten­hite a bűnös hallgatással pá­rosulva még mélyebbre taszít­ja a fiút, mint fizikai szeren­csétlensége. Senki nem kérde­zi tőle, hogy mi az igazság, csak elítélik. Mert az emberek szeretik megkövezni azt, aki bajba jutott. Kényelmesebb az életben együtt üvölteni a far­kasokkal, mint az üldözött bá­rány mellett kiállni. A fiú mégis talpra áll, mert megtanulja, hogy mi a belső erő, mi az akaraterő. S a re­gény végső tanulsága: á ma­gunk választotta becsületes utat kell járnunk, nagy aka­raterővel. Szczygiel regényét éppen ma is aktuális mondanivalója miatt nemrég megfilmesítet­ték. Reméljük, a filmet is megismerhetjük maid. A könyvet az Európa Könyvki­adó adta ki, Murányi Beatrix fordításában. <*m) Igaz. nevettetni najyón nehéz, tálán sokkal nehezebb, mint könnyeket, megdöbbenést ki­váltani a nézőkből, de akkor is, a világban számos jó víg­játékot forgattak. A Másfél millió című új magyar film­szatíra szintén a gyengékhez tartozik. Tabi László és Palásthy György forgatókönyvének alapötlete érdekes: egy idős ember, Tóth Mihály, nyugdí­jazása előtti napon másfél millió forintot nyer a lottón. Ezen az éjszakán azonban ön­hibáján kívül leég. az a fate- í lep, ahol ő az éjjeliőr. A kár | másfél millió forint. S míg a I család a nagy nyereményen osztozkodik, ő a hivatalokat ; járja, meg akarja fizetni a kárt, vissza akarja szerezni becsületét, amit úgy érez, ezen az éjszakán elvesztett. A pénzt azonban senki sem akarja el­fogadni, mert erre semmilyen törvénykönyvben nincs parag­rafus. Először mindenki azt hiszi róla, hogy bolond, majd rádöbbennek, hogy Tóth Mi­hály egy „furcsa szent”, nincs semmi más baja, csak becsü­letes. Valóban furcsa szent ná­lunk egy becsületes ember, aki csak úgy tudja vissza­nyerni nyugalmát, hogy ön- gyilkosságot színlelve elmene­kül az erdőbe, a társadalmon kívülre, hogy így elfogadják a „végrendeleteként” itthagyott pénzt. Talán egy kicsit lejárt : dolog már az is, hogy minden 1 filmvígjátékban, rádió vagy I tévé vidám műsorban és a ka- | barészínpadokon is minden al- : kálómmal felvetik és ugyan- i úgy a bürokráciát. ; Nem hibátlan a félrefutott : mondanivalójú forgatókönyv ■ kivitele sem. Palásthy György, a film rendezője ügyesen in- : dítja a szatírát. Később azon- í ban vontatott, unalmas lesz. ; Néhány ügyes, szórakoztató ; ötlet ugyan van, így például i az álombéli parlamenti foga- : dás, a szakszervezeti „ünnep- i ség”, de ez kevés. Egyetlen hi- : bátlan pont van a filmben, : Makláry Zoltán alakítása. Az ; éjjeliőrt személyesíti még igén ; nagy őszinteséggel, kedvesség- i gél, kitűnő színészi munkával. : Kisebb szerepekben Bcsse- I nyei Ferenc, Márkus László, Kiss Manyi, Agárdi Gábor, Gobbi Hilda és György László jó alakítást nyújt. Sebes Erzsébet SIOCIÁUS OTTHON ÉPÜL PÉCELEN Tízesztendős immár a pé- celi MÁV utókezelő kórház. Kórház, ahol harminc em­bert ápolnak, de a kórház szerepkörét csak részben tud­ja betölteni, mivel részben szociális otthon. Az űj be­tegek elől az idős, magukra- maradt emberek foglalják el hónapokon, éveken át a kór­házi ágyakat. A vasutasszakszervezet el­nöksége és a KPM vasúti I. főosztály vezetői ismerve a péceli MÁV-kórház problé­máit, elhatározták, hogy a kórház szomszédságában a A fiatal lengyel író regénye a háború utáni Lengyelor­szágban játszódik. Névielen kisváros, konszolidálatlan kö­rülmények, apátlan-anyátlan i árvák, a társadalom elesettjei j az egyik oldalon, s szűklátó- j körű kispolgárok, fanatikus j hívők a másik oldalon. A könyv cselekménye bár­hol Európában megtörténhe­tett volna, Sőt, megtörténhet­ne ma is. Ma is vannak kis­polgárok, fanatikusan vallá- j sósak, szűklátókörűek, pénz- sóvárok, lelki vakok. Az első rész, a Hallgatás- Ebben egy katolikus pap a | főszereplő, aki egyes szám első személyben mondja el a tör­ténetet, számol be a körülöt- te bonyolódó eseményekről. A tulajdonképpeni cselekmény az első részben homályban j marad. A Hallgatás kulcsa a ! második részben, a Patká­nyokban van. Ennek szerep- i lője a szerencsétlenül járt gyerek, akinek kezében fel- | robbant egy háborús gránát. j „Hallgatással nemcsak so­kat mondani, de cselekedni is lehet” — írja műve mottójául az író. Következésképpen te­hát ölni is lehet. És a pap hallgat. Mire az olvasó leteszi a könyvet, gyűlöletessé válik alakja, holott az első részben majdnem rokonszenves. Ez a plébános farizeus, aki a temp­lomban a testvériséget hirdeti, de hallgatásával öl. öl, ha^nem is vulgárisán, de akkora gyű­löletet szít egy amúgyis társ- talanul élő, szeretetre vágyó, vak kamasz iránt, hogy fana­tikus hívei a gyereket már- már megkövezik. Pedig a pap „Férjem olyan ember volt...” ban, a budakeszi szanatórium­ból írt leveleiben is így ki­áltott fel: „... mikor leszek már munkaképes?... Nekem dolgoznom kell!” — mondja a festő özvegye. — 1923-ban házasodtunk össze. Csupa küzdelem, küsz­ködés volt az életünk. Harc a mindennapi kenyérért. Férjem részt vett az ifjúmunkások megmozdulásaiban, szervezke­déseiben. Szemináriumokat, Másfél millió Uj magyar filmszafíra Érdemes elgondolkozni azon, miért nem- tudnak film-’ művészeink igazán jó, érdekes vígjátékot vagy szatírát készí­teni? Mert az utóbbi évek termése azt mutatja, hogy filmművészetünknek továbbra is ez a leggyengébb pontja. Született, s nem is egy jó ma­gyar film az utóbbi években, hogy csak az Oldás és kötést, a Pacsirtát, a Párbeszédet vagy a Sodrásbant említsük, s ugyanakkor vígjátékaink, sza­tíráink, a Pénzcsináló, az öz­vegy menyasszonyok, a Miért rosszak a magyar filmek? mé­lyen az előbb említettek szín­vonala alatt maradt. Miért? í nek. Az volt a baj. Elment túlmunkára, meg- >t fázott, kiköhögte a tüdejét. És mit gondol, \ mi volt a hála? Az a személy pár hónap \ múlva már összeállt egy emberrel. Azt gon- dolja visz egy szál virágot az én szegényem l sírjára ? Ha en nem megyek, ha én nem gyom- } látok, öntözök, ajaj ... ; F oszlott újságlapot vesz elő a kabátzse- l béből. j — A Jóskáról írták... Ezért tették inté- } zetbe. Pedig jó kis gyermek volt, de meg- \ bokrosodott. Hát csoda? Az az ember aszta- \ losnak küldte tanulni, mikor gyenge volt, / mint a harmat, az az ember kollégiumba \ adta, kiüldözte hazulról, pénzt nyomott a markába, azzal akarta pótolni az apai szere- S tetet. 'f En mindig is meg akartam látogatni, még i a kollégiumban, de azt mondta az öregem: ; coki. Hogy az már egy más család, ott már \ egy másik ember parancsol, nem a szegény j bátyám, ne avatkozzunk bele. Szipog. j — Azt mesélik, kombinált szekrényt csinál- ) tatott az a perszóna, meg új függönyt az ab- \ lakra. Hogy a fiának hoz-e néha valamit, \ nem tudom. Es ha hoz? Lesimitja a fehér szalvétát. Kemény az í arca. \ — Azzal a perszónával én soha szóba nem í állok. De az öregemnek megmondtam, meg \ a szomszédasszonyoméknak is, én eljövök eh- j hez a Jóska gyerekhez, bepakolok neki. Felemeli a szatyrot, diadalmasan lengeti! az öregúr előtt. — Háromféle apró sütemény. Sült hús. í Kelt kalács. Egész éjjel dagasztottam, a Iá- } bombán most is a szaggatás. Hadd tudja meg ; az a gyerek, kik a jók hozzá, kik azok, akiket\ az apja halála óta még csak meg se látó- \ gatott. j»jagyőt. fúj. Kigombolja a kabátját. Az őri leteszi a kagylót, kiszól az öregúrnak, i O meg feláll, leveti a kabátot, eligazgatja aJ pádon aprólékosan, türelmesen. Most már í semmi sem sürgős. Megnyugodott. Bende Ibolya *> JÓASSZONY a z asszony fejkendős, őszhajú, pirosarcú. Óvatosan fogja kezében a szatyrát, gon­dosan mosott-vasalt fehér szalvétával leta­karva a teteje. Az ügyeletes őrhöz lép, szólna valamit, de az telefonál, szemével int csak, üljön le a padra, várjon. Az asszony enge­delmesen néz a pad után. zsebkendőt vesz elő, leporolja a helyet, aztán megadással rá­ereszkedik. Percekig csak az őr sapkáját, bajuszos arcát nézi elmerengve, majd tovább­viszi a tekintetét. Két fiatalasszony tartózko­dik még a helyiségben, élénken gesztikulál­nak, nevetgélnek. A pádon, kissé távolabb tőle öregúr ül. Me­reven néz maga elé, fehér bajusza van, kezé­ben ócska postássapka. Az asszony öntudat­lanul feléhúzódik. Beszélgetni szeretne. Ma­gyarázni, hogy ő a szivének, a jó szívének kö­szönheti, hogy itt van, szégyenli magát ahe­lyett, akinek jönni kellett volna. Pár perc múlva az öregúr fészkelődni kezd, zsebóráját nézi. — Soká kell várni... — mo­rogja inkább magának, mint az asszonynak. De az kapva a szón, bólogat készségesen, só­hajtozik. Nagysokára feléfordul a két dülledt szemgolyó. — Fia van itt? — Dehogy — tiltakozik hevesen az asszony — jaj dehogyis, föld alá ásnám magam, ha az én fiamat itt kéne meglátogatni. Az öregúr nem kérdez tovább, belenyug­szik. Nem így az asszony, akiből most már megállíthatatlanul ömlik a szó. — Méghogy az én fiam. Ki is tekerném a nyakát. Az én fiam azt sem tudja, hogy ilyes­mi van a világon. A szegény testvérem gye­reke van itt a Jóska. Azt szántam meg. Mert az anyjától ugyan ... Legyint. Törölgeti a szemét. Az öregúr oda se figyel. Az őrt nézi, aki még mindig tele­fonál és néha azt mondja: igen, igen. \ — Az én szegény testvérem sose tudott el­i lentmondani annak a perszonikus személy­vasutas öregek részére szo­ciális otthont építenek. A volt Ráday-kastélyhoz tartozó is­tálló helyén kívánták fel­építeni az új szociális ott­hont. Gondot okozott azon­ban, hogy az Istállóépület műemlék. Hosszas tárgyalá­sok után most sikerült meg­egyezni az Országos Műem­léki Felügyelőséggel, s dön­tés születhetett.-Még az idén elkészülhet a százágyas szociális ott­hon terve, s jövőre meg­kezdődhet a 12 millió forin­tos építkezés. Meglopta munkatársait kívánt további pénzutánpót­lásról. Ezért felnyitotta öt munkatársnőjének lezárt szek­rényét és az ott talált 50— 100 forint közti összegeket ellopta. A pénzt ez esetben is italra költötte. Sajnos ennyi — alig 10 nap alatt elkövetett — bűn- cselekmény kellett ahhoz, hogy vele szemben az addigi bizalom gyanúsítássá változ-: zon. Ez elől jónak látta: odébbállni. Mielőtt a rend-: őrség kezére került, felke- i reste egyik ismerősét, aki; megengedte, hogy lakásán j megpihenjen. Kiss innen sem \ távozott üres kézzel: 1200 fo- j rintot lopott el. A Pestvidéki Járásbíróság1 megállapította: a mértékte­len alkoholfogyasztás volt az oka, hogy Kiss az italozás­hoz szükséges pénz előterem­tése végett a bűncselekmé­nyek egész sorozatát követte el. A bíróság Kiss Ferenc bű­nösségét lopás, sikkasztás, csalás bűntettekben állapí­totta meg és jogerősen egy­évi szabadságvesztésre ítélte. Egyidejűleg kötelezte, hogy kényszerelvonó kezelésnek vesse alá magát. Dr. Biró Imre „Olyan ember volt, aki szerette az életet Dési Huber István gyűjteményes kiállítása Segített a megye Halásztelek lakói, különösen a fiatalok, nagy figyelemmel kísérik községük művelődési otthonának felújítását, átépí­tését. A munka már koráb­ban megkezdődött, de ennek során akadályok keletkeztek: a helyi tanács költségvetésé­ben szereplő összeg kevésnek bizonyult a végleges befeje­zéshez. Építés közben ugyanis kiderült; a művelődési otthon nagytermének födémje olyan mértékben elöregedett az idők folyamán, hogy jelenleg besza­kadásától kell tartani, tehát életveszélyes. Szükségessé vált a födém kicserélése, ez azon­ban tetemes többletköltséget igényel. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága a művelő­dési otthon mielőbbi megnyi­tása érdekében, most erre a célra és az épület villanyhá­lózatának korszerűsítésére, a belső helyiségek festésére, újabb 128 ezer forint felhasz­nálását engedélyezte. — Lassított filmmel a se­lejt ellen. Az Egyesült Izzó váci telepén „lassított” film­felvételeket készítenek a képcső- és spirálgyártásról, hogy tovább csökkenthessék a gyártási selejtet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom