Pest Megyei Hirlap, 1964. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-15 / 242. szám

1964. OKTÓBER 15, CSÜTÖRTÖK P EST MEGYEI hírlap :i TUDJÁK MIT AKARNAK Már a szövetkezet megala­kulása után — 1961-ben elha­tározták a toki szövetkezeti gazdák, hogy két legfontosabb üzemáguk a gyümölcstermesz­tés és az állattenyésztés lesz. Kifizetődött mindkettő az egyéni gazdálkodás keretei kö­zött is, még több jövedelmet ad a nagyüzemben. Eddigi eredményeik nagyon követke­zetes munkáról tanúskodnak. Az eltelt három esztendő­ben csaknem 150 holdas őszi- barackost telepítettek a falu feletti domboldalon. Kétszáz­ötven holdra növelik ennek területét, s száz holdra a csemegeszőlőét. A kívülál­lónak sokat mond a falu ke­leti végén létesült központi major is. Aránylag rövid idő alatt korszerű istállókat építettek a. szarvasmarhák és sertések számára. Most fejeződik be egy százférőhelyes istálló épí­tése a hízó marháknak, s ké­szül egy ötszázas sertésneve­lő és hizlaló is. A szövetkezet gazdái büsz­kék elért eredményeikre. Kó­kusz József, a termelőszövet­kezet elnöke is örömmel mu­tatta a szövetkezet gazdasá­gát, így a központi majort is. Az első pillanatban fel­tűnt, hogy az épületek elhe­lyezésénél és építésénél meny­nyire igényesek voltak. Vala­mennyi épület téglából ké­szült, rajta palatető. Ez nem jelenti, hogy a szövetkezeti gazdák drágán építkeztek. El­lenkezőleg. Nem kerültek többe ezek az épületek, mint másutt az úgynevezett szer­fás istállók. Epítőbrigádot alakítottak a szövetkezetbe lé­pett iparosokból, akik lelkiis­meretesen dolgoznak és sok pénzt megtakarítottak a szö­vetkezetnek. A saját építő­brigádnak megvan az az elő­nye is, hogy nem arra az időpontra készülnek el az épü­letek, amikorra az építő vál­lalatok erejéből telrR, hanem elsőrendű cél a szövetkezet érdeke. Noha az állatállo­mány gyorsan fejlődik. az építők lépést tartanak az igényekkel. Szép a major, de ez mit sem érne, ha a szövetkezet­ben nem lenne megfelelő te­nyésztői munka. Az első idő­szakban arra törekedtek, hogy gyorsan növeljék az állatállományt. Száz tehenük van és elegen­dő anyakocájuk. A tenyészté­si színvonal már meghaladja a környező termelőszövetke­zetekét, de nem pihennek. Amikor erről beszél az elnök, nemcsak a termelésre gon­dol, hanem arra is, hogy könnyítsenek az állattenyész­tők munkáján. Közel Buda­pesthez csak úgy tarthatják meg a fiatalokat a szövetke­zetben, ha javítják a munka- körülményeket. A termelőszövetkezetben szarvasmarha- ék sertéste­3tagas.sainvanalú borjúnorelós Össahomfori a sertéseknek Jó munka, jó jóeetlelcm nyésztéssel foglalkoznak. Mindkét állatfaj törzsállomá­nya kitűnő. A fejlődés gyors ütemű. A szarvasmarhaállo­mány minőségének javítása érdekében célravezető mód­szert honosítottak meg. A szövetkezet felvásárolja a ház­táji gazdaságok borjait, a kör­nyező termelőszövetkezetektől is vásárolnak. Kapcsolatban vannak a budapesti vágóhíd­dal is.« Innét is vásárolnak fiatal állatokat A termelő- szövetkezetben, itatásos mód­szerrel, kitűnő minőségű bor­jakat nevelnek. A szomszédos perbáli termelőszövetkezettel létrejött megállapodás értel­mében, a hizlalásra alkalmas borjakat átadják, míg a to- vábbtenyésztésre alkalmasa­kat felnevelik. A Tenyészállatforgalmi Gaz­dasági Irodával szerződést kö­töttek tenyészállat-nevelésre. A TEGI lehetővé teszi, hogy a legjobbnak ígérkező te- nyészanyagot a szövetkezet megtartsa. Ily módon egyre inkább javul a törzsállomány minősége, tejtermelése. Ta­valy például 270 borját nevel­tek fel, az idén mintegy kettő- százhatvanat. A tenyészállat és a liízóállat nevelése jól kifizetődik. Egy-egy tenyészüszőn — te­kintetbe véve az olcsó felne­velési körülményeket — 1500—2000 forint haszon van. A sertéstenyésztés is továb­bi fejlődés előtt áll. Ehhez most teremtik meg a feltéte­leket. Említettük, hogy épül a termelőszövetkezetben egy ötszáz férőhelyes sertésnevelő és hizlaló, az Állattenyésztési Kutató Intézet tervei szerint. Az újrendszerű épületben önetető, önitató berendezése­ket építenek be, továbbá fű­tőberendezést, amely az egyenletes hőmérsékletet biz­tosítja. Nem lesz szükség ezen­túl külön fiaztatóra, nevelő­re és hizlalóra. A fialás itt tör­ténik, ebben nevelik fel a ma­lacokat, végül, itt is hizlalják. Képletesen: bemegy az anya­koca, s kijön a kész hízott disznó. A tervezésnél már gondoltak a gondozók megfe­lelő munkakörülményeinek biztosítására is. Azt is • meg KORSZERŰBBET munkakörülményekben termékekben kell mondani, hogy nem vé­letlenül épül ez a maga ne­mében még egyedülálló léte­sítmény a toki Egyetértés Tsz- I ben. Eddigi eredményeik alapján esett rájuk a válasz- \ tás. A toki szövetkezeti gazdák következetesen munkálkodnak céljaik megvalósításán. Jó úton haladnak ahhoz, hogy nem is olyan hosszú idő múltán a legjobb szövetke­zeti gazdaságok között emle­gessék az Egyetértést. Mihók Sándor (Kiküldött munkatársunk j telefonjelentése.) Harminckét fokos kánikula! A levegő sűrű a párától. A férfiak félmeztelenül járnak, s homlokukon gyakran kiüt a verejték. A budakalászi tex­tilgyár filmnyomó üzeme em­lékeztet a nyári napokra. A hatalmas terem köze­pén már ott áll a har­minc méter hosszú gép­sor, amely sok izzadtság­tól és erőfeszítéstől kí­méli meg az embereket a Lenfonó- és Szövőipari Vál- j lalatnál. Mindmáig így történt ezer és ezer méter textília több­színű festése: nagyméretű fa­keretre feszítették a terítőnyi vékony filmet. Az ebbe mara­tott mintákon át nyomták a festéket a hosszú asztalokra Magasodik a prizma 1 m Dabas határában télire raktározzák — prizmázással — a burgonyát. Jól halad a munka, mire a hideg idők bekö- szöntenek, meleg szalmabunda és földtakaró védi majd a félszáz vagon burgonyát (Foto: Gábor) fektetett anyagra. Két-két ember vitte egyre tovább a hordágyszerű keretet, s nyom­ta egyik oldalról a másikra a beleöntött festéket. Ami ilyen­kor átjut a maratott filmen, abból lesz a minta. Az új osztrák filmnyomd automata önkiszolgáló. Csak tölteni kell a festéket, s mág­nessel mozgatott fémrudak nyomják át a textiliára. A gumiszalagon haladó anyagra egyszerre tizen­négy színt vihetnek! A hagyományos eljárás öt­szörösét produkálják. A pró­báknál tartanak. Mi tagadás, van elég gond addig, amíg minden egyenesbe kerül. Az idő sürget, mert a negyedik évnegyed tervkészítésénél már számítottak az automatá­ra. Mit tud még? Műszakon­ként ezer méternél többet — ahogy az üzemvezető mérnök, Bendrin Iván mondja, azt, hogy gyorsabban és jobb mi­nőségű áru kerül a piacra. A festés minősége nem függ az embereit váltakozó erőkifej té- sétöd — a gép mindig ugyan­azt nyújtja. Verőfény. Nem lehet jobb hasonlatot találni a most át­adott üzemépület világítására. Lent raktár, csomagolás, el­lenőrzés, fent varroda. A te­remben a berregő kis masi­nák födött fénycsősor. Kelle­mes, majdnem frissítő világí­tás. Itt varrják a végeket, szegik a törlőruhát és abroszt. Mint egy szalon, olyan előkelő minden. Példás tisztaság, egészsé­ges munkakörülmények. Mindenki jól érzi magát. Mégis: nehézen jöttek ide az asszonyok. Alig hihető? Hát még ha leírjuk az eddigi állapotokat. Zsúfolt, nehezen rendbentartható helyen éltek, ölben hordták a sok textiliát a varrógépekhez. Ha esett odakint, előfordult, hogy egyik-másik helyen le kellett takarni az árut, mert a rozoga tetőn becsöpögött a víz. Itt minden másként van. Ez a huszadik század. Ami ellene szólt, mégis érthető, mert na- gyomis emberi: sokan életük sok esztendejét töltötték a ré­gi helyen, ezért ragaszkodtak hozzá. Most már túl vannak rajta, ötvennél több varrónő, szabá­szok és vasalók. Büszkén ka­lauzolják a vendéget: „ez a legújabb üzem Budakalá- szon“! Tóth György Híradás - építőanyagról Háromszoros eredmény! — Van mész elegendő Kicsi a szénkészlet Néhány építőanyagból ke­vesebbet kapni, mint kellene. Ilyen a tégla és a cement. Mészből azonban fedezni tud­ja a rendeléseket a Pest me­gyei Építőanyagipari Vállalat Eddig legalábbis ilyen felvilá­gosítással szolgálhattak az ér­deklődőnek. Változatlan-e a helyzet az őszi idő beálltával? A néhány napja .tftrtp rossz idő nem kedvez sem a mész­kőbányászoknak, sem a mész­égetőknek. A bányában a csa­padék fellazítja a talajt s nö­vekszik az omlásveszély, te­hát jóval óvatosabban és las­sabban dolgozhatnak. A körülményekhez képest mégis jól állnak. És ezt annyi­val magabiztosabban mond­hatják, mert ők is küzdenek a jól ismert munkáshiánnyal. Sőt, eljutottak addig, hogy az idén már teljes egészében saját bányászatuk fedezi a mész alapanyagát. Tavaly és tavalyelőtt még vásárolni kel­lett — kiegészítésként. A siker és magabiztosság titka egy új módszerben ke­resendő. Régen, a robbantáso­kat, tehát a mészkő leválasz­tását a hegy oldalából és szét­aprózását gyújtózsinórral vé­gezték. Most áttértek az elekt­romos robbantásra. A villa­mos vezetéken át csaknem egy időben, gondolatnyi késlelte­téssel robbanthatják a tölte­teket. Ezzel elérik, hogy egrtk robbantás fokozza a makk erejét s a végén nagy tömeg rázkódik meg és válik le. Az eredmény háromszoros! Az­előtt ötven vagon mészkővel kamatozott egy-egy robbantás, most százötvennel! Egyetlen fájdalmuk a doro­gi és ebrőbányai szénszállítá­sok késése. A megszokott két- háromhetes készlet egyhetesre csappant. A tüzelőanyagra nagy szükség van, mert az évi négyezer vagonos mészterme- lésből még tisztes rész hátra­maradt. XXXX^NN.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\VXXX\>^\^XX-XXXXXVXXV*SVCsXXXXXXXX>XXXXXX^XVVXNXX«^XVSXXXX\^XVVXXXXXXXXVSXXV^VXXXXXXXXXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\NXXXXXXX^.XXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXV' Puccs az önjelöltnek VII. © Alkudozás éjjel-nappal ágában sem volt lemondani, öt lemondatták. Ám Lakatos miniszterelnök és Veesen- mayer nagykövet tanúvallo­másai a Népbíróság előtt — 1946-ban félreérthetetlenül tisztázták: a „Legfelső Hadúr” mindenre hajlandó volt fia szabadsága, s a maga bőre megmentése érdekében. Laka­tos és Hennyei szinte „inga­járatot” bonyolítanak le a né­met nagykövetség és a kor­mányzó rezidenciája között. A hajnali órákban megszületik az egyezség: a kormányzó' le­mond, „visszavonul a magán­életbe” s a Német Birodalom védelme alá helyezi magát... © Szürkülni kezd az ég, ami­kor Horthy — családja már korábban eltávozott — Laka­tos miniszterelnök és Veesen- mayer német nagykövet tár­saságában átsurran a Hatva- ny-palotába. Átsurran, mert bár — a sors fintora — most is, mint mindenkor, felhang­zott a kormányzónak kijáró díszjel (!) s Horthy néhány perce még lelkére kötötte Lá­zár altábornagynak: ellenáll­ni!, most a német nagykövet rezidenciájába menekül, sorsá­ra hagyva mindenkit és min­dent, huszonöt esztendő ural­Bp. Vegyipari Gépgyár X., Gyömrői út 76—80., azonnali felvételre keres villanyhegesztő, lakatos, tűzikovács, esztergályos szakmunkásokat és 18 éven felüli férfi i segédmunkásokat Jelentkezés: Budapest X., Gyömrői út .76—80. Továbbá igényelünk villanyhegesztő szakmunkásokat. Budapest XIII., Rokolya utca 7—9. gyártelepünkre, és esztergályosokat, XIV., Egressy út 20/c. alatti gyártelepünkre. kodását, a szakadék szélére juttatott országot, mindent. Lázár altábornagy és Po­gány ezredes, a Vár védelmé­nek parancsnokai megkövül­tén nézik a jelenetet. Sok idejük azonban nincsen. Skorzeny és Zalewslky nem tö­rődik a diplomáciai alkudozá­sokkal, ők katonák, harcolni akarnak. És — megkezdik a Vár „ostromát.” Az ostrom, a furcsa színjá­ték, mindössze húsz percig tart. Néhány testőr elesik, s a Vár a németek kezére kerül. Maguk is meglepődnek ekkora erőtlenség láttán. A fegyver­telen Skorzeny beront az egyik szobába, s ott foglyul ejt ti­zenöt fegyveres magyar főtisztet, s türelmetlenül int nekik, amikor azok szolgálat- készen orra alá dugdossák fegyvereiket... A német katonák, Skorzeny emberei percek alatt ottho­nosan berendezkednek a kor­mányzói palotában, s a „fő­méltóságú úr” magánlakosztá­lya SS-ek kiáltozásától, csiz­máinak kopogásától lesz han­gos. Egyikük ruhástól, csiz­mástól dobja magát a kor­mányzó ágyára, s amikor Hor­thy visszatér csomagolni, a saját szemével látja; a „szö­vetséges" hogyan viselkedik magyar földön... Október1 16-a, reggel. A Vár­ban német katonák, a város­ban német tankok, s állig fel­fegyverzett, Árpád-sávos kar­szalagos suhancok, rosszképű férfiak. Az emberek megértet­ték, hogy hiábavaló volt min­den remény, a háborúnak, az esztelen vérontásnak nincs vé­ge, sőt, a neheze most követ­kezik. Megjelentek és kézről-kézre jártak a kommunista párt sok­szorosított röplapjai, bár az ellenzék, a Magyar Front hely­zete rendkívül megnehezedett, hiszen a Szálasi-puccs beveze­téseként a Gestapo a baloldali vezetők nagy részét letartóz­tatta és elhurcolta. Szálasi Ferenc, az önjelölt, aki most már valóban a hata­lom birtokosának érezheti magát, még egy kellemetlen feladatra kényszerül: Kemény és Vájná „testvérek” kíséreté­ben felkeresi Horthyt, hogy kikönyörögje nála, adja át — a hatalmat... Mármint papí­ron is, hogy meglegyen a lát­szat, a jogfolytonosság, az al­kotmányosság. Négyszemközti találkozásukat — kétfélekép adják elő. Horthy — Lakatos miniszterelnök Népbíróság előtti tanúvallomása szerint — azt mondotta: „Ez a fráter azt akarja, hogy adjam át néki a ha­talmat, én kirúgtam.” Szálasi viszont, a Népbíró­ság előtt ezt vallotta erről a találkozásról: „A kormányzó megmond­ta. nekem, hogy az ügyeket hozzam rendbe, a közjogi kérdéseket intézzem el, ő tisztában van lépésével, ar­ra 'kér engem, hogy a nem­zet érdekében és szolgála­tában megfelelően csele­kedjék.” „Némi” különbség van tehát a két előadás között. Tény, hogy a beszélgetéskor Horthy semmiféle írásos megbízást nem adott Szálasinak., s ami­kor a németek, Hahn és Vee­senmayer ezt megtudták, ékte­len dühbe gurultak. Hát mit képzel „ez a Horthy•’? Meddig várunk? És megüzenik Laka­tossal, hogyha nem hajlandó eleget tenni feltételeiknek, akkor vége a fejedelmi ellá­tásnak, amit a Führer helye­zett kilátásba, s annak is, hogy az ifjabb Horthy vissza­kerüljön a családhoz... Október 16-án délután Hor­thy aláírja az alábbi kiált­ványt: „A magyar nemzethez in­tézett október 15-i kiáltvá­nyomat ezennel semmisnek nyilvánítom, és megismét­lem a magyar vezérkar fő­nökének a csapathoz inté­zett parancsát, mely a harc elszánt folytatását rendelte el. A súlyos hadihelyzet megköveteli, hogy a hon­védhadsereg dicsőséges hír­nevéhez méltóan védje ha­záját. A jó Isten vezérelje a honvédséget és Magyar- országot a jobb jövő út­ján.” . A németeknek azonban ez sem volt elég. Nekik lemondás kellett, s megs is szerezték. (Következik befejező cik­künk: ZÁRÓAKKORD A FÜRDŐSZOBÁBAN) I © £ A fegyverszünetről már szó í sincs. Még fenn a Várban, az í urak között sem. Horthy is úgy \ tesz, mintha nem is az ő meg- ' bízottai írták volna alá azt, ; s mintha néhány órája nem az íő erről szóló szavait olvasták \ volna fel a rádióban. Horthyt t most már csak egy dolog ér- {dekli: mi lesz vele? Este hat tóra után — tehát öt órával a {proklamáció nyilvánosságra í kerülését követően — Horthy megbízásából Lakatos minisz­terelnök és Hennyei külügy- \ miniszter már a német nagy- követségen puhatolódzik, mi \ lenne ha ... Mi lenne, ha Horthy lemon- ^dana. Feltétel: a család, s £ néhány bizalmas biztonságos kihelyezése, valamint az ifi- £ Horthy szabadon bocsátása ... í Veesenmayer úgy tesz, mint ^ akit nem nagyon érdekel a * dolog. Belül azonban örül: hi­szen így biztosítani lehet az ^ „alkotmányosságot", igazolni k puccsot a világ szemében. £ Horthy lemond Szálasi javé­ira. Nem elveszik tőle a hatal- % mat, hanem átadja. Micsoda ^különbség! £ Horthy maga is tudja ezt. £ Nem véletlen, hogy emlékira- ^ taiban mindenáron igyekszik í tisztára mosni magát: esze

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom