Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-10 / 212. szám

1964. SZEPTEMBER 18, CSÜTÖRTÖK et a MEGYEI &Mírlap Eltévedt hatvan postagalamb Kétszáz monori postaga­lambot vasúton Kecske­métre szállítottak, hogy on­nan próbarepülést végezze­nek hazafelé. A monori galambtenyésztők szerint a kedvezőtlen időjárásnak „köszönhető”, hogy hatvan galamb eltévedt, nem talált haza... Ami most a legfontosabb Őszi délután • Isti egyetem Cegléden Egyetemi osztály nyüt Ceg­léden. A marxizmus—leniniz- mus hároméves esti egyetemé­nek évnyitóját hétfőn tartot­ták. Jovo évi kenyerünk sorsát lényegében az elkövetkező he­tek jó, vagy rossz munkája dönti el. Ahol megteremtik a kedvező agrotechnikai feltéte­leket, gondosan előkészített, ülepedett és megfelelő mély­ségű talajba kerül a csíraké­pes mag — feltételezve a lelki- ismeretes vetésápolást — ott még az esetleges szárazság sem tud jelentékeny kárt okozni. Azokban a gazdaságokban vi­szont, ahol nem fordítanak kellő gondot a szántás-vetésre, még a legkedvezőbb időjárás esetén sem számíthatnak je­lentős terméshozamokra. Tavaly ősszel megyénkben is közüggyé vált a gabonater­mesztés és mint a Miniszterta­nács közelmúltban megtartott Koszorúzások a bolgár nemzeti ünnep alkalmából Bulgária felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából Jancso Georgien nagykövettel az élükön a budapesti bolgár nagykövetség tagjai szerdán délelőtt a Szabadság téren meg­koszorúzták a szovjet hősi emlékművet. Az ünnep alkalmából Jancso Georgien vezetésével a nagy­követség és a budapesti bolgár kolónia képviselői megkoszo­rúzták Georgi Dimitrovnak, a bolgár nép nagy fiának, a nem­zetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának budapesti szobrát. A koszorúzásoknál jelen volt Böjti János külügyminiszter­helyettes, Kovács Pál, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsá­gának elnökhelyettese, a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium több vezető munkatársa. A Szabadság téri em­lékmű megkoszorúzásánál ott volt G. A. Gyenyiszov, a Szov­jetunió budapesti nagykövete és a nagykövetség több tagja is. (MTI) Dobi István látogatása a mezőgazdasági kiállításon Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán látogatást tett a 65. Országos Mezőgazdasági Ki­állításon. Szőke Mátyásnak, a kiállítás igazgatójának kalau­zolásával megtekintett több pavilont és szabadtéri bemu­tatót. A kiállítás megtekintése után Dobi István elmondotta, hogy igen kedvezőek a benyo­másai. Fokozódik a felmelegedés A hét második felére szárazabb, derültebb idő ígérkezik Európa nagy részére a nyu­gatról jött kisebb ciklonok és izobárikus „teknők” szeles, csapadékos, hűvös időjárást hoztak. Hazánkban kedden is, szerdán is többnyire borús volt az idő. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán adott tájékoztatás szerint á következő 36 órában még szá­mítanunk kell felhősödésre, sőt, kisebb esőkre is. Az álta­lában mérsékelt északnyugati szél időnként felerősödik. A magasabb légköri viszonyok­ról készített térképek azon­ban fokozatos javulást jelez­nek: remény van arra, hogy a kontinens déli szegélye fe­lett elhelyezkedő anticiklon a hét második felében északabb­ra nyomul, s az eddiginél de­rültebb, szárazabb, csendesebb időjárás köszönt ránk. A hő­mérséklet mór csütörtökön emelkedik egy-két fokot: az előrejelzés szerint a maximu­mok a délutáni órákban 20— 24 fok között alakulnak ki. Milyen az őszi divat? Az őszi divat meglehetősen szolid, az egyszerű, célszerű megoldásokat követi és csak kis mértékben változott tavaly óta. Az őszi kosztümök spor­tos jellegűek, zsebek díszítik, övék egészítik ki és általában egyenes szoknya tartozik hoz­zájuk. A női átmeneti kabá­tok kissé karcsúsított vonal- vezetéssel készülnek. A férfi átmeneti kabátok változatosságát biztosítja, hogy a fiataloknak, középkoriak­nak és „moletteknek” más­más elképzelés szerint szabot­tak. Az egyenesvonalű ragián felöltőkön kívül pedig már kissé karcsúsított kabátokat is hordanak a férfiak. ülése is megállapította, idei búza és rozstermésünk fedezi !kenyérgabonaszükségletünket. Az sem titok, hogy ha az el­múlt őszön egyes gazdasá­gainkban gondosabban tették volna földbe a magot, jobb ter­méseredményt érhettünk vol­na el. Minthogy a kenyérgabo­na-termesztés továbbra is első­rendű feladataink közé tarto­zik, most, a nagy őszi munkák idején, a vetés megkezdésekor feltétlen le kell szűrnünk az elmúlt év figyelmeztető tanul­ságait. A megyei operatív bi­zottság legutóbbi ülésén hatá­rozatot hozott, miszerint vala­mennyi őszi teendő a legfon­tosabb feladathoz: a vetéshez kapcsolódik. Megyénkben hozzákezd­tek a korai vetéshez, s a 170 000 holdnyi leendő gabona- terü.etből eddig 65 000 holdon szántották fel ■ vetés alá a ta­lajt. Ha a számokat nézzük — a megyei intézkedési tervhez viszonyítva elégedettek lehe­tünk — hiszen közel egyhetes előnyre sikerült — legalábbis ebben á munkában — szert tenni. Ahogy viszont az opera­tív bizottság ülésén megállapí­tották, nem ilyen rózsás a helyzet egyes járásokban. Ta­valy ilyenkor a ceglédi járás közös gazdaságai már 500 holddal szántottak fel nagyobb területet Még szembetűnőbb a hátrány a dabasi járásban, ahol 2000 holddal, vagy Nagy­kőrös város, ahol 1400 hold­dal szántottak fel kevesebbet az elmúlt év hasonló időszaká­hoz viszonyítva. Ráadásul ta­valy, továbbra is igen kedve­zően alakult az időjárás. Kér­dés, milyen lesz most? Erre senki sem tud választ adni. Mindenesetre a munkát nem lehet az „előre megtervezett”, legkedvezőbb időjáráshoz szabni. Márpedig ahol a „rá­érünk arra még” szemlélet tért nyer és nem használják ki a mostani igen kedvező időjárást a vetéselőkészítési munkában, ott később estik kapkodva tud­ják befejezni a vetést. Bebizo­nyosodott, hpgy. az idén,..a ho­zamok főleg azokban a gazda­ságokban csökkentek, ahol a múlt év őszén nem fordítottak kellő gondot a szántás-vetés minőségére. Céljaink megvalósításához nagyon fontos, hogy az idén a gyorsaság* mellett különös hangsúlyt kapjon a minőség. Szeptember végéig kell elvet­nünk a rozsot, október 25-ig, de legkésőbb a hónap végéig a búza magját is földbe akar­juk tenni. Az összterület ha­sonló a múlt évihez. Bár a gépi ellátás valamivel kedve­zőbb, mint most egy éve volt, temérdek egyéb tennivaló vár a vetés mellett elvégzésre. Mindez alapos hozzáértést, ésszerű munkaszervezést igé­nyel. Ugyanakkor fokozott fe­lelősséget is követel a mező­gazdaság munkásaitól, veze­tőitől, irányító szakembereitől egyaránt. A megyei operatív bizott­ság, csakúgy, mint az aratás idején, most is figyelemmel kíséri a kinti munkákat, s ahol fennakadás mutatkozik, nyomban megteszi a szüksé­ges intézkedéseket. Persze, ehhez az szükséges, hogy a közös gazdaságok öntevéke­nyen szervezzék, irányítsák földjeiken a szántást, vetést és a betakarítást. Lényeges mo- £ mentum az előkészületek ide- ^ jén a tervszerűség, az előre- $ látás. Hiába készítik elő gon- ^ dósán a talajt, ha a vetőma- ^ got elfelejtik időiben kiszállj- ^ tani a terményforgalmi válla- ^ lat magtáraiból, s emiatt kés- « ve kerül a mag a földbe. Nem ? sokat ér ott a kettős műszak, ^ az éjszakai munka, ahol — ^ például — a hanyagságból ke- ^ letkező üzemanyaghiány miatt ^ nappal leállnak a traktorok, t y Mire a vetés befejeződik, jí különösen éjszaka, beköszön- £ tenek a hűvösebb idők is. Ez- ^ zel együtt jár, hogy gazda- ^ ságainkban ne feledkezzenek ^ meg a kint dolgozó emberek- ^ ről, az éjszaka is gépen ülő í* traktorosokról, szállítóműn- ^ kásokról. A sokrétű munka ^ nagyon sok munkáskezet ki- ^ ván s a termelőszövetkezetek- 4 ben megfelelő anyagi ösztön- 'j zéssel a tagok mellett a csa- ^ ládtagokat is be kell vonni a ^ betakarításba. | Nagy munkák előtt állunk ^ — de a lehetőségek, a feltété- ^ lek kedvezőek. Parasztságunk ^ eddigi helytállása biztosíték í arra, hogy ha a tenniskarás ^ megfelelő irányító szfkérte- i lemmel, lelkiismerettel és '<j ügybuzgalommal párosul, az ^ idén is határidőre, de még ^ jobb minőségben kerül földbe ^ megyénkben a jövő évi ke- é; nyér magja. ^ Súlyán Pál ( ____________________________ | A kis, földszintes üdülő terasza előtt zászlórúd áll a kertben, a tövénél tíz-tizen- négy éves napbarnított lá­nyok és fiúk foglalatoskod­nak. Egy palackba összeso­dort, apró papírszeletecské- ket dugnak, ezekre írták fel külön-külön mind a húszán a nevüket. A cím mindegyi­ken azonos: Krakow, Polska. A lengyeL gyerekek holnap Indulnak haza négyheti üdü­lés után és szeretetük je­léül hagyják itt, Verőce mellett, a hegyek tövében megbújó magyarkúti üdülő­ben a palackot. Hogyan kerültek ide idén nyáron először a lengyel is­kolások, annak egyáltalán nem vadregényes, hanem egy­szerű a története. Az üdülő kertjében egy hatalmas lioronájú, hűs ár­nyat adó diófa alatt, eny- nyit mond erről a rokon­szenves, középkorú hölgy, Jozefa Karmowska, a krak­kói vajdasági tanács dol­gozója: — Két éve és tavaly a mi dolgozóink néhány hetet a Balaton partján töltöttek. Tavaly, amikor én is ott üdültem, felsóhajtot­tunk- bárcsak jöhetnének a gyerekeink is. Vendéglátónk, a közalkalmazottak szakszer­vezete azonnal kijelentette: örömmel várjuk őket. Azután már csak az volt a kérdés: hová jöjjenek a krakkói gyerekek? A válasz­ra nem kellett várni so­káig: a Váci Járási Tanács jelentkezett, nekik van itt a nógrádi hegyek között egy kis üdülőjük. Jöttek a le­velek, a posta útján meg­beszélték a részleteket- a vá­ci járásból két csoportban utaznak egy Krakkó mellet­ti kastélyba nyaralni a ta­nácsi dolgozók gyermekei, cserébe pedig négy hétre ők jönnek ide. — S nézze meg, hogyan i fogadtak bennünket — mu- : tátják büszkén, a magyarul kitűnően beszélő Wendel bá- ; esi, Wendelin Waclacwiak ta- i nár tolmácsolása mellett az | üdülőt a gyerekek, i Valóban nagyon szép itt. i A Váci Járási Tanács dol- ; gozói igazán nagy szeretet- i tel készítettek elő mindent. : Az ötszobás, kényelmes villa i mellett megvásároltak még I egv. telekrészt, azt parkosf- j tották, röplabdapályát éoí- i tettek, hintákat szereltek fel. j A kert végében folyó kis pa­jták elé pedig eátst építettek, a medrét kiszélesítették, így jött létre a sűrű lombú fák­Ülünk az asztal körül a nagy fa alatt és hallgatjuk az el­múlt négy hétről szóló lelkes élménybeszámolókat. Közben a fiúk a lányokkal élcelőd- nek, de azok sem maradnak adósak: kai övezett tavacska. A ta­nács dolgozói sok vasárnap­jukat, szabadidejüket áldozták fel azért, hogy lengyel kollé­gáik gyermekei jól érezzék magukat. És miután megér- j keztek,' jöttek ki minden- j nap Vácról érdeklődni: — Hogy tetszik? Mi hiány- j zik? ■».— — Minden nagyon jó és szép — ez volt az egyöntetű válasz. A mosolygós, kedves és na­gyon csinos kislányok; Mag­dalena, Wieszlawa, Malgarzeia, a csillogó szemű, fürge fiúk; Richard, Adam és a többiek, egymással versengve kórusban dicsérik „a három galamblel; kű” asszonyt; Or őszi Lajosné gondnokot, Kovács Miklósné szakácsnőt és Fülöp nénit, a segítőjét. Ök "minden napra kitaláltak valami finomat, az étkezés változatos és kitűnő volt. Igaz, paprika és bors nél­kül, mert ahhoz otthon nem szoktak, de sok-sok zamatos, finom gyümölcsöt ettek, ami bizony Lengyelországban csak kevés van, az északi éghajlat alatt nem terem meg. És egy nagy, színes rajzok­kal díszített albumot mutat­nak: a huszonnyolc nap kró­nikája van benne, elől az üdülő képe, a Dunakanyar tér­képe és fotók, levelezőlapok, gyöngybetűkkel írott beszámo­lók mindenhonnan, amerre jártak, Megörökítették a váci. a vácrátóti, az esztergomi ki­rándulást, a fóti Gyermekvá­rosban tett látogatást, a fővá­rosban, a Vidám parkban, az Állatkertben és a Várban szerzett élményeiket. És az egyik legszebbet: a Baiaton melletti sátortáborban eltöltött napokat és a hajókirándulást Tihanyba. Felejthetetlen volt, csak erről az útról háromszáz- hatvan felvételt készítettek. Sorban beszámolnak arról, milyen sok magyar lánnyal és fiúval kötöttek barátságot, amerre jártak. Mindegyikük­nek van legalább tíz címe. Két vasárnap is jöttek ide Ma- gyarkútra a szomszédos köz­ségből és úttörőtáborból gye­rekek, egész nap együtt ját­szottak, énekeltek. Arról viszont, hogy dk is milyen figyelmesek voltak, a sződligeti Gyenes János tanár űr számol be, aki velük töl­tött itt kalauzként, segítőként két hetet. A gyerekek szép műsorral készültek fel a bú­csúzásra és augusztus 20-án küldöttségük maguk készítet­te színes rajzzal, magyarul írt üdvözlő szavakkal, köszöntöt­te Vácott a járási tanács el­nökét és helyetteseit. ugyanúgy, ahogy a mi kislá­nyaink is, csípősen visszavág­nak. Az egyik, mindig nevető, virgonc fiúval;--Adom Kutyba- val csúfolódnak: ugyanis nagy fekete szemét sűrű, rojtos pil­lák szegélyezik. Persze, a már nagyobbacska lányok, olya­nok, mint a kedvesen kacér­kodó „ifjú hölgy”, Wieszlawa, irigylik tőle. Csak egy szőke kislány süti le a szemét szé­gyenlősen : Dorottya. Nevelőnőjük mosolyogva megjegyzi: — Ö a legkisebb leányunk. Harsány nevetés zendül és a gyerekek rávágják kórus­ban: — És a legkedvesebb! — De nemcsak a kompániá­nak, hanem Adamnak — és nagyokat kacagnak. A vidám zsongást egy kínos, kellemetlen baleset szakítja félbe; a sekélyvízű kis tavon evező gyerekek közül az egyik, Stanislaw Grodeczky, a félre­billenő csónakból kiesett és bal alsókarjára zuhant. A kar­csú, nyúlánk gyerek összeszo­rított szájjal, sziszegve ül egy székre. Jozefa néni azonnal merevítőre pólyázza az erősen duzzadó kart és azt mondja: — Sürgősen be kell vinni röntgenezni Vácra. A fiú maga is túlzottnak tartja ezt az aggodalmat, a lányok csipkelődésére már mosolyog. Valaki meg is jegyzi: — Ha otthon történt volna, ügyet sem vetnének rá. Amikor másfél óra múlva visszajönnek Gyenes tanár úr­ral, Stanislaw büszkén vonul be az ebédlőbe: a karját gipszbe rakták, két helyen is megrepedt a csontja. A töb­biek csillogó szemmel figye­lik, felnéznek rá, mint egy hősre. Búcsúzóul a kedves lengyel pajtások szépen, tisztán zen­gő kórusban magyar népdalo­kat énekeltek. Hetesi Ferenc Pál Postás munkásszálló A gödöllői postások évtize­des panaszát orvosolta a Pos­tavezérigazgatóság, midőn nemrég megvásárolta a gödöl­lői 1-es számú postahivatal szomszédságában levő ingat­lant. Ma már étkezde, pihenő­szoba, fürdő és munkásszálló áll itt a postások rendelkezé­sére. (Foto: Kotroczó) ^''^xvxxxxxxxxxxxxxXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVV j re találkozhattam a nagy ri- \ porter feleségével... Avagy: — Velem te ne szemtelen- \ kedj, az én apukám J. J., a j neves közíró! — Az is valami... Az én i apukám meg Sz. S., aki min- \ dig azokat a vezércikkeket I szokta írni, amelyeket a sze- \ mináriumokban ki szoktak \ jegyzetelni... — Nem is szokta, hazudsz, j és h. vagy... — Igenis nem hazudok és: ha én h. vagyok, akkor te meg i m. és nem is kis m., hanem \ nagy M. vagy... ... és otthon: — Aptí, tényleg olyan hí- j rés- bácsi az Sz. S.? — Kicsoda? Az? Ugyan, kis-1, fiam, a Szomori Sanyi bácsi: még a nagybetűt sem ismeri... j — De apu, . te ismered j ugye? Múltkor is láttam egy\ cikked, amit így írtál alá:! Gy. G.! Gyurkó Géza jelezte, hogy vitapartnerének fogalma sincs az m. I. tanítá­sairól és voltaképpen az a..., k... -vonalat képviseli a nagy kérdések mély elemzésében. Természetesen, ezt a sze­rénységet ki lehet és ki is kell terjeszteni családi vonatkozás­ban is, mert minden szerény­ség annyit ér, dmennyit a fe­leség és a gyermekek is magu­kévá tesznek belőle. Mert pél­dául milyen jól hangzana a következő párbeszéd: — Jó napot kívánok, S. K.- né vagyok... — A, jó napot, kedvesem, a híres publicista felesége, ugye? Én meg M. T.-né va­gyok ... — Igen? örülök, hogy vég­Rendkívül megelégedéssel töltött el mindig az a sze­rénység, amely mind nagyobb tömegeket hódít meg az új­ságírás berkeiben — s ez a kezdőbetűs aláírás. Egyáltalán nem a fantázia világába tar­tozna egy ilyen találkozás: — Jó napot, kedves kolléga, engedje meg, hogy bemutat­kozzam: Gy. G. vagyok. — örvendek. H. F. — Mondja, mit szól T. K. cikkéhez az M. N.-ben? — T. K.: Ki is az? Ja, tu­dom már, közepes tehetségű ember. Én inkább L. J.-t sze­relem az N-ből, annak olyan találó hasonlatai vannak. Múltkor is, amikor vitázott S. P.-vel, milyen finom iróniával 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom