Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-09 / 211. szám
19M. SZEPTEMBER 9, SZERDA MST uterei </CMgp idáiiíxtí Elnémított jegyzetfüzet 479—947. 278—870. A válasz: tü-tü-tü-tü. Álló napja hívom ezt a két telefonszámot. Semmi siker. Mindig: tü-tü-tü-tü. , Ügy látszik, kinn, Lengyel- országban könnyebb volt beszélgetnünk. Pedig ott, még nem ismertük egymást, idehaza azonban már jó ismerősök vagyunk. Hiába, bele kell nyugodni. Egész nap hívom, holott csak épp meg szeretném kérdezni: hogy vannak a volt magyar útitársak? Hogyan megy ismét a munka? Jobb volt utazni? Katowicében egész nap esett az eső. A bőröndöktől mozdulni sem lehetett. Egymás után futottak be a pályaudvarra a vonatok. Csupán egy nem érkezett, messze volt még az érkezési ideje, hogy azután tovább vigye utasait Varsó felé. A hangulatrontó esőben, a várakozás izgalmától valaki megszólalt mögöttem — magyarul. Valaki, valakihez magyarul beszélt! Itthon ezt senki nem érti, mit jelenti Nem is gondolkodtam, megfordultam és megszólítottam csodálkozó honfitársam. Eny- nyi azonban elég volt Már repkedtek is a kérdések: ki honnan jött, hová megy. A sors iróniája volt, hogy jegyünk egy., -helyre szólt,«, nyolc magyar mérnökkel, akik tanulmányúton jártak Lengyelországban. Mintha soha nein esett volna az eső, különben is kit érdekelt már? Mintha nem nyomott volna egész nap a rossz hangulat, s titokban nem repültem volna szívesen az első huszonnégy órában ha- R za... Varsóban természetesen elváltak útjaink, ök is utaztak később Gdanskba, Krakkóba — csak éppen máskor, más céllal. Azt azonban sem akkor, sem később nem feledtem el — milyen csodálatos érzés külföldön találkozni magyarokkal! Poznanban épp a Kecsketemplom előtt álltunk és vártuk, hogy az óra ütésekor kijöjjön a toronyablakon a két kis aranykecske, — mert ők is Poznan nevezetességeihez tartoznak. Mögöttünk valaki magyarul szólalt meg. A templom történetét mondotta el: ha egyszer nem figyelik az emberek a két kis kecskét, nem veszik észre, hogy kigyúlladt a tető, leégett volna a templom... Természetesen, megismerkedtünk: Debrecenből jöttek — diákok, felnőttek — egész turistacsoport. Gyors tapasztalatcsere: kinek mi tetszett Poznanban? — Látták már a hangszermúzeumot? Nem? Azt meg kell nézniök. Burmából, Ja- maikából, Kairóból, Kínából, Afrikából, Dél-Amerikából és még Magyarországról is összegyűjtötték a régi hangszereket — A régi városháza termeit bejárták már? Jaj,- anélkül el ne menjenek! Varsóban esténként, amikor már a múzeumok bezártak, az iutcát róttuk. A kirakatok előtt ‘itt is, ott is magyar szó hallatszott: — Mi Ózidról jöttünk. Igen, »mind fiatalok. A gyárból. — Mi pécsiek vagyunk. ^Egyetemisták. Krakkóban alig tudtunk a magyar tolmácsnővel, Szyd- lowska Kamillával beszélgetni. Akkor is temérdek masaépségével... Mindenkit elragadott a kedves, egyszerű, fenséges régi lengyel építészeti stílus: olyat másutt sehol nem lehet találni, csak Lengyelországban. Mennyit kellene még írni: a képtárakról, a poznani opera előadásáról, a gdanski színház bemutatójáról: Hemingway: Akiért a harang szól című regényét dramatizálták. Pilarról, akit Boguslawa Czosnowska alakított — ma sem hiszem, hogy az életben nem Pilar. Sylvia Lachnittról és férjéről, a gdanski színiház igazgatójáról, — akik elvtársi szeretettel mutatták meg, hogyan élnek az emberek Gdanskban... Mennyi feljegyzés, név maradt a jegyzetfüzetben és mind megérdemelte volna, hogy a lapban elevenítsük fel közös élményeinket. Azután mégis becsuktam jegyzetfüzetem és pontot tettem írásom végiére. Hiszen újat mór nem tudnék mondani. Csak a neveik változnának — a történetek nem. Mindegyik úgy kezdődne: senkit nem ismertem — és úgy fejeződne be: a noteszba újalbb barátok nevei kerültek. Sági Ágnes Lehet újra kezdeni! Lengyel népviselet Hétfőn reggel a Május 1 Ruhagyár ceglédi telepének vezetősége úgy határozott, hogy Cs. Valériát elbocsátják. Az ügy előzménye annyi, hogy a lány immár harmadízben mulasztott igazolatlanul. Legutóbb szombaton felhívta az üzem vezetőjét és fizetésnélküli szabadságot kért. Azt a választ kapta, hogy kérése nem teljesíthető és amennyiben azonnal nem jön be munkahelyére, azonnali hatállyal elbocsátják. Valéria ezek után egy gépkocsivezetővel Pestre ment. Maga tette rá a pecsétet a gondolatban már régen megírt és nagyon megérdemelt felmondó levélre. Valéria 16 éves, a rendőrségen és az ifjúságvédelmi bizottságnál jól ismerik. Iratai még ma is csak az „elintézetlen” dossziéba kerülhetnek. Az üzemibe is a rendőrség kérésére vették fél. És most el kell bocsátani Beszéljen Cs. Valéria. A kérdésekre adott válaszait összefüggően írom le. így mondta, szkeptikusan, szenvtelenül, mintha nem is róla lenne szó. Közben három cigarettát szívott el és egyszer sem nézett a kérdezőre ... Már foglalkozott velem az újság. Több folytatásban, hogy Cs. Caléria így, meg Cs. Valéria úgy. Szóval, hogy meg kell engem menteni, meg ilyesmik. Utána kerültem ide. Jó meló, meg rendesek itten, dehát más is van az ember életében. A Feri volt nekem az első férfi... Tizenöt éves voltam akkor. Azért volt, mert szerettem, és ha az ember, valakit szeret, akkor nem bűn, nem •igaz? Feri nagy link volt. Ott- thagyta a munkahelyét néhány hónappal azelőtt, hogy szakmunkás lett volna. Elment a cirkusszal. Az úgy volt, hogy a Feri nem szeretett járni szórakozni. Én meg szerettem a táncot, meg a btenddt. 1 A Feri nein engedett. Legszívesebben otthon üldögélt hálunk és hall- rgatta a rádiót. Akkor sem velem beszélt, hanem az anyámmal, vagy a nagyanyámmal. Azt mondta, ha elmegyek táncolni, itt hagy. Egyszer kaptam tőle néhány fülest is. t Azon a napon éppen itt játszott a cirkusz. Én elmentem a srácokkal táncolni a Kossuth ba. Feri később hozott «két cirkuszjegyet. Nem talált otthon. Egyedül ment el. Este megvárt. Azt hittem megpofoz. Ehelyett kérte vissza a színváltós elemlámpáját, aztán reggel elment a cirkusszal. Az első igazolatlan hiányzásom akkor volt, amikor utána mentem Jászberénybe. Csak egy napig akartam maradni, de rosszul sikerült. Ráadásul visszafelé elaludtam a vonaton és Pesten ébredtem. Nem volt pénzem, hogy hazajöjjek ... Másodszor is a Feri után mentem, de nem jött velem haza. Azt hiszi, hogy kimehet a cirkusszal Hollandiába. Pedig ebből nem lesz semmi. Akkor este a Kossuthban egy kicsit bepiáltam. Én nem bírom a szeszt. A srácok pezsgőt rendeltek. Hogy kiszolgáltak-e? Hát persze. Ismerem ott a pincéreket. Akkor éppen a Szabó Jancsi volt ott. A függöny véletlenül gyulladt meg. En nem akartam felgyüí- tani. Persze, a srácok elspu- riztak és ott maradtam egyedül ... Minden azért van, mert szeretek szórakozni. Ez csak nem bűn? Meg szeretem a jó társaságot ... A múltkor is elkapott a rendőr. Egy csomó jópofa sráccal voltam. Ezek csinálták a nagy arénát. Klassz Beatle s-számokat énekeltek. Amikor bezárt a Kossuth, kimentünk az állomásra folytatni. Táncoltunk az utcán, de ez miért baj? Mit csináljon az ember? Én nem vagyok olyan, mint a Juli meg az Erzsi. Már nem is barátkozom velük. A Juli a múltkor is három huligánnal ment fel egy lakásra, másnap meg nem is emlékezett semmire. Meg az Erzsi is otthagyta a munkahelyét és minden férfival elmegy. Tudom, hogy rólam is rosz- szakát mondanak .as emberek; de ez nem izgat. A mozit azt sz.ereteril. de mostanában' nem játszanak igazi klassz filmeket. A könyvet? Azt nem szeretem ... idegesít... Hogy most mi lesz velem? Felmegyek Pestre. A mutter is ott dolgozik, villamoskalauz. Még nem tudom, hogy mit csinálok „.. így beszélt Valéria. Most könnyű lenne sommázni, bölcsen leszűrni a tanulságokat, hogy a műveltség hiánya, a céltalan élet, a rossz családi környezet törvényszerű követgyár kíváncsit vezetett a Wattéi termeiben. Szünet nélkül. Magyarországról mindenki utazik, s közülük sokan Lengyelországba. örülünk, hogy ilyen naigy utazási láz fűti az embereket de hogy valójában mit jelent — csak oda- kinn értjük meg, amikor egymásra találunk, s pillanatok alatt kicseréljük tapasztalatainkat: — Megnézték már Wila- now-ot — a kastélyt? Hű, de szépek azok az empire bútorok, az arany készletekről nem is szólva. — Zelazowa Wolaban milyen egyszerű, szép Chopin szülőháza. Ott élt a híres muzsikus tizenkét éves koráig. — Olivatoan látták a kated- rálist? Cystersi itáliai mester építette. Barokk, gót, reneszánsz stílű egyszerre. A tizenhat kis angyalkát az orgona fölött? Valamennyi játszik a fanfárokon, amikor megszólal az orgona... Krakkóval senki nem telt be. A Wawellal, a Május Kollégiummal, a régi városházával, a várost körülölelő parkkal, az egyetemmel, az Anna és a Mária templom A féltékenység rossz tanácsadó Baranyai Lászlóné, hatvanegy éves gödöllői nyugdíjas, vasárnap, a déli órákban betért a gödöllői Halászcsárda kisvendéglőbe és annak konyhájában odament Birinyi Andrásáé ötvenéves konyhai dolgozóhoz. Néhány szót váltottak, aztán Baranyainé előrántott egy kisebb üveget, s a benne levő maró folyadékot Birinyi né arcába öntötte. Az asszonyt súlyos sérülésekkel szállították Budapestre, a Semmelweis Kórházba. A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy Baranyai Lászlóné féltékenységből követte el kegyetlen tettét. Súlyos testisértés miatt bűnvádi eljárást indítottak ellene és őrizetbe vették. Felépítették az élet üzemét Húsz éve szabadult fel Bulgária [ . Üzemet építünk, óriás üzemet, Erős betonfalai nőnek, Az égbolt milliónyi napját hozzuk le ide fénynek. Ti férfiak, ti asszonyok, te nép — gyermekeinknek építjük fel az élet üzemét! A vers írója, Nikola Vapca- rev még a sötétségben mondotta a látnoki szavakat. Hiszen a költő 1942. július 23-án mártírhalált halt. Nem élhette meg a virradást, de szavai mélységesen igaznak bizonyultak. Eljött 1944 szeptembere és lehulltak a bilincsek a bolgár férfiak, asszonyok kezéről. Megkezdődött az építés. 20 év alatt felépült az élet üzeme. Valóra vált Georgi Dimitrov hagyatéka. Bulgária öt évszázadon át szenvedett rabigában. Az ősi hódítók, a török elleni harcokban patakokban folyt a hazafiak vére. 1876-ban volt a nagy felkelés. A láng fellobbant Bulgária északi, déli és nyugati részén. A harc egyenlőtlen, a hazafiakat hamarosan leverik, s jön a megtorlás. Férfiak, nők, gyermekek ezreit gyilkolják le, égetik el elevenen. Victor Hugo ekkor így fordult a világ kormányaihoz: „Egy népet pusztítanak el. Mikor ér véget e hősies kis nemzet mártírom- sága?” Sokáig tartott a mártírom- ság. A török után a német imperializmus jött. Jöttek a fasiszták, és Bulgáriában lángolt az Oradourok tüze. A hitleri agresszió másnapján a kommunista párt már felhívást intézett a bolgár néphez. A felhívás a következő szavakkal zárult: „Egyetlen szem bolgár búzát, egyetlen karéj bolgár kenyeret sem a német fasisztáknak!’’ És négy nappal az agresszió után már fegyveres katonai egységeket szervezett a párt. Ezzel párhuzamosan elhangzott <j jelszó: „Egyetlen katonát se a keleti frontra!” A döntő változást a szovjet hadsereg gyors előnyomulása hozta. A harmadik ukrán front közeledett Bulgária határaihoz. 1944. augusztus 26-án a kommunista párt felhívta valamennyi szervezetét és tagját a fasiszta-régens-uralom fegyveres megdöntésére. A szovjet csapatok szeptember 7-én léptek bolgár földre és szeptember 9-én összeomlott a diktatúra. A bolgár nép fegyvert fogott és híven az internacionalista eszmékhez, a szovjet hadsereg oldalán küzdött a fasiszták ellen. Vérüket ontották hazánk földjén is, részt vettek Magyarország felszabadításában. A hősök emlékei mindenütt figyelmeztetnek, és a súlyos örökség felszámolása sem volt könnyű. Mégis, már néhány számadat is bizonyítja: a nép Bulgáriája 20 évvel ezelőtt felszállt az időgépre és évszázadok útját tette meg. Uj iparágaik létesültek, az ipari termelés az elmúlt évben 18-szo- rosa volt az 1939. évinek. A Bolgár Népköztársaság mesz- sze túlszárnyalta elektromos- energia-termelésben déli szomszédait: Görögországot és Törökországot. Bulgáriában évenként 45 ezer új lakásba költöznek be, öntözőcsatornák hálózata szövi át a földeket. Szélesre tárultak mindenki előtt a kultúra kapui. A külföldi azelőtt úgy indult Bulgáriába, hogy meglátogatja az országot, ahol egész völgyeket balzsamos rózsák boritanaik, ahol olyan édes dohányt termesztenek, mint sehol másutt. A rózsaerdők, az édes illatok azonban nem tudták feledtetni a rabság keserűségét. A felszabadult Bolgár Népköztársaság már nemcsak a rózsák országa. A férfiaknak, asszonyoknak „felépítették az élet üzemét”. A mi ütünk pedig egy az övékével, internacionalista út ez, amely mind a szocialista építés, mind pedig az alapvetően fontos külpolitikai kérdésekben közös a miénkkel. És a legteljesebb mértékben közös a nemzetközi munkásmozgalom helyzetének megítélésében, a tennivalók ügyében is. Ezért az értelem és a szív teljes harmóniájában kívánunk bolgár barátainknak további nagy sikereket. Sümegi Endre kezményei teljesednek be a fiatal lány életében. Ez valóság, de mégis csak szó, sőt lassan már közhely. Valéria 16 éves, az a bizonyos Feri sincs még tizennyolc. A barátnők is alul vannak a húszon. Gyerekek. Az egyik estéről estére az éjszakai szórakozóhelyeken tartózkodik. Pezsgőzik és kiszolgálják, mert a Szabó Jancsi pincér ismeri. Az egész város beszéli, hogy a 15 éves lány együtt él a Ferivel, aki, mint egy rossz regényben, egyszerűen elmegy a cirkusszal. Nyilván szerelmi bánatában és kalandvágyból. Búcsúzóul pedig visszakéri... no, nem a babaruhát, hanem — a színváltós elemlámpáját... És közben megszületik a következtetés: zülöttek, rosz- szak. Vali éjszakákon ót bum- üzik a vonatokon, hogy utána menjen a fiúnak. Ezen mindenki háborog Azok is, akik lemondóan tudomásul vették, hogy „együtt élnek”. Esténként Beatles-szá- mokat énekelnek az utcán és táncraperdülnek. Pontosan úgy, ahogy a mostanában látható filmekben ez történik. Jön egy idősebb gépkocsivezető. A Balatonra csalja. A lány megy, mert még nem látta a Balatont. De nem jutnak el odáig... Zavaros, kusza szálak, még fel nem derített okok és okozatok szövevénye egy 16 éves ember élete is. Lemondani róla, végleges ítélettel elintézni nevetséges lenne. Annál is inkább, mert Vali 16 éves és életének jelentős részét már a szocializmusban éli. A szocializmus alapjait pedig nemcsak a puszták helyén épülő gyáróriásokban, hanem az emberi fejekben is le kell rakni. És ez sem könnyű. Ebből következik, hogy Valit 16 éves korában az utcára kergetni nem hiba, hanem bűn lenne. _ É s amíg Vali ezen a hétfő délelőttön szinte „az utolsó szó jogán” mondta el rövidke életének eseményeit, fent az üzem vezetőjének irodájában új döntés született. Terényi István művezető felelősséggel vállalta, hogy megkísérli azt, amit az előbbi döntés kizártnak tartott. Felveszi üzemrészébe a lányt és további sorsát figyelemmel kíséri. Elhatározását így indokolja: — Nagyon sajnálom szegény kislányt. Én is apa nélkül nőttem fel. Eszembe jutnak azok az idők, amikor én inas voltam. Nem akarom, hogy neki ilyen sorsa legyen. Mától mindent újra kezdünk ügy veszem, mintha Valinak nem lenne múltja, csak jelene. Meg jövője. Már kinéztem a gépet, ahol dolgozni fog. Beszélek a brigádvezetőkkel is és közösen viseljük a lány gondját. Mi leszünk a családja ... Ez az okos beszéd. Szentenciák helyett tettek irányítják az ember életét. A munka, a környezet a legnagyobb emberformáló erő. Egy ember sokszor kezdheti újra az életét. Terényi István és a mai negy- ven-ötven évesek nemzedéke tudja, hogy ez még harminc év felett is lehetséges. Hogyne lenne hát elképzelhető tizenhat éves korban, különösen akkor, ha a környezet és a társadalom akarja ezt és segít is benne . ősz Ferenc 1 Fügeszüret Cegléden Cegléden harminc család kertjében növekszik fügefa A délszaki növényt egy szenvedélyes amatőr kertész, Ku- tasi Sándor, a városi tanács dolgozója honosította meg a városban. Tizenöt évvel ezelőtt ültette el kertjében az első fügebokrot, amely azóta 15 méter hosszan elnyúló növénnyé terebélyesedett. A 'fügefáról Kutasi Sándor júliusban csaknem öt kiló termést szüretelt, s most, a második szüret idején, mintegy harminc kilóra számít. (MTI)