Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-09 / 211. szám

4 :syífrfap 1964. SZEPTEMBER 9, SZERDA Kerékpárosok karamboloztak Hétfőn délelőtt Dunakeszin a Tanácsköztársaság útja 122. számú ház előtt Bállá József budapesti lakos személygép­kocsijával elütötte Farkas Alajos dunakeszi gyártelepi kerékpárost. Farkas Alajos szabálytalanul kanyarodott a gépkocsi elé, súlyos sérülé­sekkel a MÁV-kórházba szál­lították a mentők. Este tíz órakor Érdöl Man- niniger András tehergépkocsi­val elütötte Varga Antal érdi kerékpárost. Manninger And­rás nem a látási és útviszo­nyoknak megfelelő sebesség- t gél haladt. Varga Antal súlyos sérülésekkel a Központi Hon­véd kórházba került. — A Szovjetunióban újra megjelent a Magyar Képző­művészet című 130 oldalas album. A kötetben harminc­hat reprodukció található. A szegedi szabadtéri játé­kok idei eseményrengetegében szinte elsikkadt az az előadás- sorozat, amely a nyári egye­temen hangzott el a Csongrád megyei TIT rendezésében ar­ról a nagy fontosságú kérdés­ről, hogy a modern technika korszakalkotó találmányai, az audio-vizuális eszközök, tehát a film, a rádió, a hanglemez, a magnetofon és a televízió hogyan használhatók fel az oktatásban. Pedig szakkörök­ben a szegedi nyári egyetem gazdag, tizenkét napos prog­ramja igen széles körű érdek­lődést keltett. Több mint kétszáz hazai pedagógus vett részt az előadáson és ötven külföldi csehszlovák, lengyel, német és szovjet szak­ember A szakemberek között a Egyfelé — két ösvényen ? Miért kérdéses ez egyál­talán? S ha kérdés, rosz- szalló-e? Több úton is azo­nos célhoz juthat az em­ber! Kétségbevonhatatlan. Vannak esetek, amikor a kutatás, vagy a változó kö­rülmények egyenesen pa- rancsolóvá teszik a tobbfe- lől közelítést. Más alkalom­mal azonban éppen az erők meggondolatlan, ész­szerű ti en elfecsérlését je­lenti. A most szóvá teendő példa is ilyen. Egy kicsit meglepve, ha nem megütközve hallja és tapasztalja az ember, hogy egy-egy településen belül külön utat jár a község, külön utat a szövetkezet. A legtöbb helyen nem kerül a helyi tanács tervé­be a mezőgazdaság fejlesz­tését segítő program. Nem szerepel a tsz bekötő útjának építése-,-a~ fásítás, vagy éppen a legelőjavítás. Pedig kinek, ha nem az érin­tett község lakosságának érdeke mindegyik. A la­kóhely állampolgárainak jövedelme, életkörülménye alakítja a falu képét. Az óhajtott korszerű és gazdag élet így lesz valóság. Enél- kül csak fél értékű progra­mot fogalmazhat a végre­hajtó bizottság, bármeny­nyi fejtörés és erőfeszítés is legyen a tervben. A boncolgatott tételnek másik fele is érvényes: a falvakban levő üzem, a termelőszövetkezetek sem buzgólkodnak közös léte­sítmények tető alá hozásá­ban. Épülnek óvodák böl­csődék, orvosi rendelőik, művelődési otthonok, s a szövetkezetek javarésze ezt jóváhagyólag tudomásul veszi. Ennyit tesz. De elég-e? Ki használja a fel­sorolt intézményeket leg­alább olyan arányban, ha nem jobban, mint a köz­ség más tájon kenyeret ke­reső lakói... Lehetetlen fel nem fe­dezni az érdekazonosságot! Öröm, hogy ebből néhány helyen már levonták a kö­vetkeztetéseket. Szentend­rén 15 ezer, Bernecebará- tin 10 ezer forinttal járul­tak hozzá a tsz-ek a köz­ségfejlesztéshez. Ugyanak­kor szomorkodni kell azon, -hogy csak néhány esetet citálhatunk. Bár a rosz- szabbra kellene keresgélni példát! Meg kell változtatni azt a nézetet, amely csak szűk helyi érdekeket tekint. A község és az ország javá­ra, de mindenekelőtt a la­kosság előnyére össze kell kovácsolni, eggyéforraszta- ni a törekvéseket Nem két ösvényen, de közös úton érhetünk gyorsabban célhoz. Tóth György Gépek a tantermekben • A modern technika és az oktatás * • Érdekes előadássorozat Szegeden • Megkezdődtek a kísérletek Pest megyei Tanács művelő­désügyi osztályának vezetői­vel együtt több mint húsz Pest megyei pedagógus is helyet foglalt, közülük többen beszá­moltak saját tapasztalataikról és részt vettek a termékeny vitában. A vetítéssel, filmbemutatók­kal, magnetofonfelvételekkel illusztrált előadások részle­tes tájékoztatót nyújtottak az érdeklődőknek azokról az eredményekről, amelyeket , a modern technika vívmányai­nak fölhasználásával a kül­földi szakemberek elértek már, eddig, elsősorban a Szov­jetunióban és az Egyesült Ál­lamokban, ahol a legkorábban kezdték meg ezen a téren a kí­sérleteket. Hazánkban eddig csak egyéni kezdeményezések és kísérletezések történtek. Tulajdonképpen a szegedi elő­adássorozat volt az első jelen­tős lépés e témakörben. Az öntevékenyeit kísérle­tező pedagógusok közül többen bemutatták a nyári egyetemen a kísérleteknél felhasznált eszközeiket, amelyeknek nagy részét ma­guk szerkesztették és állítot­ták össze. Nagy érdeklődést keltett egy kecskeméti tanár didaktografja, amellyel az ide­gen nyelvek alsófokú oktatása során ért el figyelemre méltó eredményeket. A nyári egyetem kéthetes tanfolyamának berekesztése után a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának képviselői kijelentették, hogy az előadássorozat már csak azért is rendkívül hasznos volt, . mert Magyarországon ez alkalommal ismerkedhet­tek meg először az oktatás­ügy szakemberei és a gya­korló pedagógusok a mo­dem technikai eszközök fel­használásának és alkalmazá­sának sokoldalú lehetőségé­vel. Az előadók részletesen feltárták az újszerű okta­tási módszerek alkalmazásá­nak előnyeit, de rámutat­tak annak veszélyeire is. Az előadássorozat hasznos út­mutató volt atekintetben, hogy a sok egyéni kezde­ményezést és kísérletet mi­lyen irányban és módon kell folytatni. A külföldi tapasztalatok egyértelműleg bizpnyítják, hogy a leghatékonyabb és leg­korszerűbb technikai esz­köz is csak a pedagó­gus szervező és irányító tevékenysége mellett szol­gálhatja igazán az ok­tatás és a nevelés cél­jait. — A nyári egyetemen megismerhettük — mondták a Pest megyei pedagógusok — azokat az oktatógépeket, amelyek a jövő iskolájának rendkívül fontos eszközei lesznek. Ezek a gépek meg­könnyítik a pedagógus és a tanuló munkáját egyaránt, fokozzák az oktatás eredmé­nyességét és alkalmasak az oktatási idő jelentékeny meg­rövidítésére a tanuló na­gyobb megterhelése nélkül. Az ötvenes évek végén konstruálták meg az első ilyen gépeket a Szovjet­unióban és az Egyesült Ál­lamokban, ahol már konkrét eredményeket értek el ve­lük. Ezek a gépek szigo­rúan meghatározott program szerint működnek, az át­adásra szánt ismeretanyagot egyszerű, világos formában dolgozták fel és osztották kis egységekre. A gépek automatikusan működnek és nagy előnyük, hogy alkal­mazásuk esetén a tanuló szinte minden lépésnél maga győződhet meg végzett mun­kája helyességéről. A gép ugyanis csak akkor halad tovább, ha helyes választ kap a feltett kérdésre. Ez azt jelenti, hogy a gyenge tanuló sem marad el. A nyári egyetemen részt vett és előadást' tartott dr. Fekete József, a Művelődés- ügyi Miniszétrium főosztály- vezetője is, aki bejelentette, hogy a kidolgozott tervek sze­rint Magyarországon 1970- ig végzik el a kísérleti munkákat és 1970 után kezdhetik meg az oktatás fokozatos gépesí­tését. (m. 1.) ŐSZIRÓZSA (Foto: Kotroczó) \\\V\\\V\\\\\\\VA\\\\\\\\\\\\\\VV\N^^ Házilag készített gépekkel segítik a betoncsőgyártás fejlesztését a Szentendrei Betonárugyár dolgozói Az új lakótelepek és üze­mek építkezésein a beton- csatornacső az egyik légke­resettebb cikk. Az ÉM Be- tonelemgyártó Vállalat üze­mei ugyan jelentősen növel­ték a betoncső termelését, mégsem tudnak annyit gyár­tani, mint amennyi szüksé­ges lenne. Ezért a vállalat szentendrei gyárának dolgo­zói házilag készítettek a ko­rábbiaknál korszerűbb és na­gyobb teljesítményű csőgyár­tó gépeket. Az elsőt még jó­részt külföldi alkatrészekből állították össze, de most már elkészült a második és a har­madik gép is, amelyhez csak hazai anyagot használtak fel. A mintegy 150 000 forint ér­tékű új gépek teljesítménye 20—25 százalékkal nagyobb, mint a régi berendezéseké. Ennél is jelentősebb, hogy az új berendezések a ko­rábbinál jobb minőségű, vagyis másodosztályú helyett elsőrendű árut gyártanak. Bővítették a választékot is, mert nemcsak tó—30, ha­nem 10—80 centiméter át­mérőjű csöveket is készí­tenek az új berendezések, A három gép évente mintegy 210 kilométer hosszú beton­csővel segíti az ország csa­tornahálózatának építőit. Az év végéig azonban még két új csőgyártó berendezést ké­szítenek a szentendrei üzem dolgozói. (MTI) \ -----------­A szürke L I , / ^hegyeken fu-................. . ■■■■.....tt:-tt1—....................-- nnimnnmmm • iiiiiiiiiiiiiiitiiimiiiimmtiliiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir R ossz világ jár manapság az útirajzírókra! Mi újat mondhat most a tollforgató Olaszországról, Ausztriáról, Angliáról, Cseh­szlovákiáról — vagy akár a tengerentúli országokról is. Honfitársaink ezrei, tízezrei, sőt, százezrei járták meg a külföldet. Felfedezni egy ide­gen országot, útirajzot adni ró- rá, vajmi nagy képű vállalko­zás! Jugoszláviával sem más a helyzet. Mit mondjon az em­ber a magyar olvasóknak ar­ról az országról, ahol az idei nyáron lépten-nyomon ma­gyar szó ütötte meg a fülét. A déli pályaudvarról induló rije- kai gyorsra egyre több vagont kapcsolnak, a belgrádi vonat­ra hetekkel előtte helyjegyet kell váltani. És hol vannak még az autósok?! Nem min­den meghatottság nélkül nézr tem a meredek dalmát szirte- ken felfelé kapaszkodó, bátor kis H-betűs Trabantokat; egy- egy sátortáboron végigsétálva számtalanszor ütötte meg a fülemet bizalmas tónusú hazai szóváltás. Ezek után, tessék mesélni Jugoszláviáról! Valamit mégis megpróbálok, ami bennem legjobban meg­maradt. A rijekai gyors, a belgrádi expressz, a kis Tra­bantok utasai, a campinglakó magyarok a tudhatói, hogy úgy van-e, ahogy mondom. A Zágráb—spliti éjszakai vo­nat utasa felriad bóbiskolásá- ból. A vonat fent mászik a meredek hegyek között, a Ve- lebitekben. Hajnalodik. Az éjszakai utas meresztgeti a szemét a derengő tájban. Ilyen magasan volnánk? Szür­kés-fehér hó mindenütt. Hó és hó. Világosodik. A hő már nem szürkésfehér, csak szürke. Sőt, már nem is hó. S az utas ekkor eszmél rá, hogy amit eddig hónak nézett, az kó. Kopasz, ón-színű, kietlen szik­lasivatagon tör át a vonat órák óta és még ki tudja meddig. Igen, most már tisztán látni a napfényes reggelben: szíyet- szoriító kopár táj, sehol egy em­ber, sehol egy kert, egy ház — csak kő és kő. Imitt, amott a sziklákkal egybeolvadó szí­nű birkák bánatosan kutatnak egy kis táplálék után. Milyen valószínűtlen, hihetetlen itt ez az emberekkel zsúfolt vonat. Az utas megnézi az óráját. Tizenöt perc múlva Splitben kell lennie. Nem, ez lehetetlen. Split, oh igen Split, amint hal­lotta és olvasta, virágzó ten­gerparti város, pálmákkal és fügefákkal, hatvanezer lakóval és vidám strandokkal, hófe­hér villákkal és zsibongó gyü­mölcspiaccal. Nem, ez, lehe­tetlen ... A vonat áttör egy alagúton, a hegyek legyezőként szét­nyílnak, és ott lent, a tinta­kék Adria partján egy délsza­ki város nyújtózik, pálmákkal és fügefákkal, zsongó sétá­nyaival és tarka strandjaival, autóbuszaival és fehér hajói­val. Mint a mesében, ha a vándor el akar jutni tündér- országba: csak át kell kelnie a nagy szürke, kopár hegye­ken .,. A prospektusok, az útiköny­vek mean éppen szűkszavúak, ha a portékát dicsérik. Az én jugoszláviai „Reise- führerem” azonban ugyan­csak mostohán bánt el a Mestrovics Múzeummal. „Ki­csit feljebb — írja — Mest­rovics szobrászművész nyári villája, most galéria, amelyet a mester 1952-ben hazájának adományozott. A galéria és a hozzátartozó kert a spliti nyá­ri szabadtéri játékoknak is hajlékot nyújtanak.” Ez bi­zony nem sok. Forró nyári délután tett le az autóbusz a Mestrovics-ház előtt. Zöld templomba lép az em­ber. Babérfák, tujá'k, pineák eleven fala vezet a fehér grá- nitpalota oszlopos homlokza­tához. A bejáratnál idős hölgy szundikált. Nem volt ott sen­ki. Ezen az augusztusi vasár­napon mélyen alattunk, a ten­ger végtelenjébe nyúló part­jai mentén himbálóztak a gu- mimatracos nyaraló seregek. A termekben nem voIt őr. Minek őrizni a hatalmas márvány, bronz terméskőis­teneket, a többmázsás madon­náikat. Ki bírna velük? .És itt Split. Kilátás a Mar.jan-liegyrol merne hozzájuk nyúlni? De kik ezek a csodás szenvedő arcú nyúlt koponyájú, hosz- szú áliú máriák, krisztusok? És miért ilyenek? Honnan is­merem őket, hol találkoztam velük? Nézem és már tudom. Dél­előtt, amikor a spliti piacon nézelődtem. Ez a madonna árulta a zöld fügét, az a krisz­tus a faragott dobozokat, és ez a nő — akit a katalógus Mestrovics anyjának mond — édes szőlővel rakott kosarat vitt a fején. Mestrovics-fejek. Dalmát- fejek. Idevalók, a nagy szürke hegyek közé. ahonnan egyszer elindult egy pásztorfiú, s a kemény dalmát kövekbe:# messzire vitte a köveket ost­romló tenger kristályos tisz­taságát. A hajón sok az álmos em­ber. A hajó Ulcinjából jön, a vad Crna Gora-i hegyek alján y felevő partvidékről és Rijeká- í ba, az egykori Fiú nőébe tart. f Mellettem verbászi család 'f utazik. Papa, mama. kisfiú, ff kisleány. A mama fekvőszék- ff ben olvas, a papa meg a gye- ff rekek sörösládákon ülnek. ^ Lentről jönnek, majdnem az? albán határtól és a Bácskába í mennek. Ulcinjától—Rijekáig ff 36 óra. onnan még vagy 600 ff kilométer vonaton. f. y Az ember végigmutat a par- í ti szürke hegyeken: — Nem olyan régen, ezt a ff vidéket az elnéptelenedés fe- ff nyegette. Innen ment a leg- ff több Fremdarbeiter Nyugat- ff Németországba. Most min- ff den ki marad, és egyre jönnek f vissza a külföldre szakadtak f is. Dalmácia gabonája: az ide- ff genforgalom. Elvetették a mag- ff ját és kikelt. Amit a tenné- ^ szét az egyik oldalon elvont ff ettől a néptől, azt a másik ol- ff dalon visszaadta. ^ Novobáczky Sándor f Verekedés, késelés Budaörsön Szombaton este fél tízkor Budaörsön, a Rózsakért étte­rem mellett, a Kárpáti utcá­ban Nagy Gyula húszéves gépkocsiszerelőj zsebkésével súlyosan megsebesítette He­rold Alfonz húszéves rakodó- munkást és Valajk János 23 éves kocsikísérőt. A rendőrségi vizsgálat ed­dig a következőket állapította meg: Nagy Gyula szombat este betért a Rózsakért étterembe, megivott egy pohár sört, majd elhagyta az éttermet, és ami­kor a szomszédos eszpresszó előtt elhaladt, Valajk János az útját állta. Megfenyegette Nagyot: „Ha nem tűnsz el, agyonverlek”. Nagy, aki még szórakozni akart, elindult, hogy a bátyjától kérjen segít­séget, de rövid idő múlva utol­érte Valajk, aki öt társával együtt rátámadt. A verekedés hevében Nagy előrántotta zsebkését, többször szúrt vele, aztán látva, hogy támadói meginognak, visszarohant a Rózsakertbe. Az épségben maradt támadók azonban utá­na rohantak, Nagyot beszorí­tották a söntésbe, szódásüveg­gel ütlegelték — szerencsére a rendőrjárőr idejében odaért, így különösebb baja nem esett. A rendőrség őrizetbe vette Nagyot, akit a verekedés köz­ben ugyancsak megszúrtak, de könnyű sérülést okozván; míg a Nagy által súlyos sérülést szenvedett Heroldot és Valaj- kot kórházba szállították. — Kemencén még az idén befejezik az egészségház, az orvosi lakás és a sportöltöző építését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom