Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

rest MCI ci ^/Cirtap 1964. SZEPTEMBER 6. VASÁRNAP ERTED? Érted? . .. Érted? . w. Ér­ted? . .. Mindig csak: érted? Beleőrül az ember. Van egy is­merősöm, akinek minden má­sodik szava ez: érted? Kész tragédia? vele találkozni. Tegnap délutáni összefutá­sunk forgatókönyve: — Szervusz! De régen látta­lak! Érted? Milyen jó, hogy találkoztunk. Érted? (Nekem ugyan nem.) — Már azt hittem, hogy va­lahol a Balaton partján nya­ralsz. Érted? (Bár igaza lenne. Legalább nem kellene most őt hallgat­nom.) — Egy jó story. Érted? Alig egy hete találkoztam az anyó­sommal. Érted? (Anyósával kezdi. Félórás du­ma.) — Egy presszóban ültünk le. Érted? Feketét kértem. Érted? (Plusz fekete. Ez még leg­alább tíz perc.) — Éppen arról kezdtünk be­szélni . . . Érted? (Nem bírom tovább. Leütöm, öt év, de megéri.) — Bocsáss meg, ott megy Sa­nyi. Érted?... és elrohant. Megúszta az agyonütést. Barátom! Felelősségem teljes tudatában a következőket je­lentem ki: ha nekem még egy­szer azt mondod, hogy ér­ted?»» én nem felelek ma­samért. Fejbeváglak, megdö- gönyözlek, összeszurkállak széttrancsírozlak, a füledet le­vágom, és beletivöltöm: érted? Remélem ezt már csak érted? Tóth István ^jseguverrel éá tóttal Afrikai professzor tanulmányútja hazánkban N. S. Nor el Dein kairói professzor a Kulturális Kap­csolatok Intézetének vendé­geként hosszabb tanulmány­utat tesz hazánkban. Az Egyesült Arab Köztársaság­ból érkezett vendág a kairói egyetem gyógyszerészeti-ké­miai tanszékének professzo­ra, s magyarországi útja során elsősorban a gyógy­szerkutatást és a gyógyszer- gyártást tanulmányozza, de érdeklődést tanúsít az egye­temi oktatás és a kutató­munka szervezése iránt is. Ez idő szerint Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem SzeWéáKemifir'Trité^ zefében dolgozik N. S. Nor el Dóin. (MTI) — Ipolydamásdon kilenc­ezer forintos költséggel új­jávarázsolják az autóbusz­várótermet. „Az én életem kész regény... Amiken én már keresztül men­tem! ... Ezt írja meg, író úr, ezt írja meg!...” Karinthy Frigyes kitűnő kar­colatban állított emléket a re- gényhős-önj elöltnek. De Ka­rinthy óta hányszor hangzott már el ugyanez, olykor tolako- dóan, máskor nagyképűen? Sokszor! S a folytatás is rend­szerint ugyanaz volt, mint Ka­rinthy „hősénél”: semmitmon­dó, érdektelen. „Ezzel a két kezemmel... havat lapátol­tam ... ezt írja meg!..." Dr. Gyetvai János élete vi­szont — valóban kész regény. Nem is egy, hanem több re­gény: eddig pontosan hét. A nyolcadik most van születőben. Csakhogy nem tukmálta másra élményeit. Megírta ő maga. Nem szenvelgő maga­mutogatásból, hanem tanulsá­gul. Mert élete elválaszthatatla­nul összeforrt a nemzetközi munkásmozgalommal. A szentlörinckátai bognár fiát nem kényeztette el az élet. Volt napszámos és házitanító, óraadó és lapszerkesztő, negy­venhétben baranyai főispán, és ankarai magyar követ. Az ele­miben a módosabb parasztgye­rekek verték, mert jobban ta­nult náluk. A gimnáziumban nyolc éven át „gatyás paraszt” maradt, kopott gúnyájában, három számmal nagyobb csiz­májában. Az egyetemen nem tudták neki megbocsátani, hogy lumpolás helyett kenyér- keresettel foglalkozott, a Hu­szadik Századot és a Népszavát bújta. 1913-ban Jászberényben jegyzi el magát — csaknem egész életére — az újságírás­sal: a helyi szocialista lap szerkesztője lett. Ekkortájt je­lenik meg Kővirág című, első novellája is, a Népszavában. — Amikor Jászberényben újságíró lettem, álmomban sem gondoltam, hogy tíz év múlva az Egyesült Államok­ban folytatom. Pedig így tör­tént: huszonkét évig voltam az amerikai Űj Előre, később a Magyar Jövő főszerkesztője. Amikor elvállaltam, azt remél­tem: rövid időre szól. Fél szív­vel örökké itthon voltam, s egész szívemmel hazavágytam. Csak 1946-ban térhettem ha­za ... Pirosra festett kispadon ülünk, a Szabadság-hegy egyik szép villájának parkjában. Be­szélgetésünkre öreg harsak, vén platánok bólogatják az igent. Előttünk gondozott vi­rágágyak, — mögöttünk a küz­delmes múlt. Amerikai emigrációjának ta­pasztalatait Ezt láttam Ameri­kában címmel, 1952-ben írta meg. Könyvének mondanivaló­ját most újra időszerűvé teszi a Goldwater-iéle veszettek tér­hódítása az amerikai politikai életben. ★ 1915-ben lett a Népszava bel­ső munkatársa. Délelőttönként jogot és közgazdaságtant tanít több felsőkereskedelmi iskolá­ban. Tanártársai között van Varga Jenő és Füst Milán. A tantestület fegyelmi eljárást indít ellene. Az ok: mást tanít, mint ami a hivatalos tan­anyagban van. Ez a más: a szocializmus igazsága. Az „őszirózsás” forradalom a Népszavánál éri. Pogány József kollegájával járják a pesti ut­cákat s lelkesült riportokban számolnak be a futótűzként terjedő forradalmi megmozdu­lásokról. Szántó Bélávgl együtt részt vesz a Baross utcai tele­fonközpont elfoglalásában, s mindjárt helyszíni tudósítást diktál lapjának az újabb győ­zelemről. Garami Ernő és Weltner Jakab fanyalogva fo­gadják írásait. Nekik már az is sok, ami eddig történt: csak semmi „felforgatás”, „anar­chia!” Gyetvai Jánosnak kevés. Elsők között lép be a Kommu­nisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság kikiál­tása új feladat elé állítja: ki­nevezik sajtófőnöknek. A pro­letárhatalom elleni külső tá­madások azonban csakhamar a frontra szólítják, a Vörös Katona című újság szerkesztő­je lesz. ★ — Mint sajtófőnöknek és fronttudósítónak, a vöröshad­sereg főhadiszállásán ‘kellett tartózkodnom, amely — élén , Stromfeld Auréllal — akkor a gödöllői királyi palotában szé­kelt. Mint főszerkesztőt vi­szont, gyakran szólított Buda­pestre a kötelesség. Ilyenkor sínautón jöttem a fővárosba, tizennyolc perc alatt. A főpa­rancsnokság különvonatával naponta, másodnaponként vé­gigjártuk a frontot. Többnyire Landler Jenővel, a 3. hadtest parancsnokával tartottam: biz­tos ítélőképessége, nyugodtsá­ga a lagnagyobb géppuskatűz- ben sem hagyta cserben. A jú­nius 24-i monitorlázadás le­verése után a Belügyi Népbiz­tosságra kerültem, azzal a megbízatással, hogy szervezzek különítményt, s tisztítsuk meg az állami szerveket az ellen­forradalmároktól, provokáto­roktól. A különítmény össze­állt, de feladatát már nem tel­jesíthette: a túlerejű külső tá­madás és a belső árulás meg­buktatta a Magyar Tanácsköz­társaságot. Menekülnöm kel­lett. A párt Bécsből Kassára küldte fontos megbízatással. Fél év múlva onnan is mene­külnie kellett: a Benes—Tusár- féle kormányzat „felforgató te­vékenység” miatt kitoloncolta. Bécsben rendőri felügyelet, Berlinben a világ első antifa­siszta lapja, a „Chroniík des Faschismus” című újság szer­kesztői széke várta. S egy na­pon — eleget téve a régi hiva­tásnak — áthajózott az „Űjvi­lágba.” Két ember helyett dol­gozott: nappal újságot szer­kesztett, éjjel könyveket írt. Munkásokat tanított, antifa­siszta tüntetéseket szervezett, s részt vett az amerikai kom­munista párt harcaiban. Most emlékiratain dolgozik. Űzi, hajtja valami belső nyug­talanság, beteg szívének fuka­ron méri a pihenés perceit: sok még a mondanivalója. Élete kész regény, de sosem önmagát tolja előtérbe művei­ben. Hanem a kort, amelyben él, s annak a harcnak tanul­ságait, melynek — fegyverrel és tollal — mindvégig hűséges harcosa maradt. Nyiri Éva HETI JOGI TANÁCSADÓNK Kiriek kell községfejlesz­tési hozzájárulást fizet­ni? Gyümölcsöst vásároltam a szomszéd községben. Kell-e 'községfejlesztési hozzájárulást ezután fizetnem? A lakó­hely, az ingatlan fekvése sze­rint, vagy mindkét helyen fenáll-e kötelezettségem? Kér­hetek-e törlést? Kérdezi B. A. olvasónk.' A város és községfejlesztési tevékenységet újból szabályoz­ta az 1964. évi 21. számú tör- vén3rerejű rendelet. A fejlődés követelményeinek megfelelően az új rendelkezés egységes szerkezetbe foglalta a szétszór­tan található többször módosí­tott hatályos jogszabályokat. A tapasztalatoknak megfelelően továbbfejlesztette és bővítette a tvr. a tanácsok községfejlesz­tési tevékenységét. Községfejlesztési hozzájáru­lást — a rendelkezés szerint — azokra a személyekre vethet ki a tanács, akik általános jöve­delemadót vagy csak házadót fizetnek. Azt a kérdést, hogy a lakó­hely vagy a gyümölcsös fek­vése szerint illetékes hatóság jogosult-e megállapítani e kö­telezettségét, az dönti el, fi­zet-e a lakóhelyén bármilyen címen általános jövedelemadót. Ha igen, akkor a lakóhely sze­rinti pénzügyi szerv veti ki a hozzájárulást, mégpedig tételes összegben (évenként 50—300 forint között), vagy százalékos mértékben. Százalékosan ak­kor, ha jövedelemadója az 1500 forintot eléri vagy meghaladja. Két helyen természetesen nem kell fizetnie. A tvr. akkor te­szi lehetővé az Ön esetében a törlést, ha az általános jövede­lemadója az 1500 forintot nem éri el, és szociális helyzete is indokolja. Katonai szolgálatot tel­jesítők cs hozzátartozóik munkaviszonyával össze­függő egyes kedvezmé­nyek után érdeklődők kérésére az alábbiakat ismertetjük: Az 19/1964. számú kormány- rendelet a Munka Törvény- könyv végrehajtási rendelke­zéseit több vonatkozásban ki­egészítette. A jogszabály sze­rint bevonulás előtt a dolgozó kérelmére két munkanap fi­zetésnélküli szabadságot köte­les a munkáltató engedélyezni. A fegyelmi ügyekkel kapcso­latban kimondja a rendelet, hogy a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha a határozat közlése előtt a dolgozót sorka­tonai szolgálatra behívták. Nem kell megszüntetni, ha a bebizonyított fegyelmi vétség olyan súlyos, hogy az elbocsá­tás indokolt. Tartalékos kato­nai szolgálatra bevonult dol­gozóval szemben a fegyelmi el­járást pedig fel kell függeszte­ni. Itt is folytatni lehet, ha az elbocsátás szükséges. Végre­hajtásra azonban csak leszere­lés után kerülhet sor. A rendelkezés szerint nem lehet alacsonyabb munkakörbe áthelyezni a sorkatonai szolgá­latot teljesített dolgozót, a le­szereléstől számított hat hóna­pig. Ez a tilalom nem vonatko­zik a fegyelmi úton történt át­helyezés esetére. A felmondási tilalomra vo­natkozó rendelkezés kiegészült azzal, hogy sorkatonai szolgá­latot teljesítő személy feleségé­nek munkaviszonyát átszerve­zés címén nem lehet megszün­tetni. A tilalom csak a katonai szolgálat ideje alatt áll fenn. Nem vonatkozik viszont a le­szereléstől számított 30 nap alatti időre. Ez kizárólag a ka­tonai szolgálatot teljesítőt il­leti meg. (Mt. V. 37. §. (1) bek. a.) A rendelet a továbbiakban egyes tanulmányi, alkalmazási és egyéb kedvezményeket biz­tosít a bevonult dolgozó hozzá­tartozóinak, és a katonai szol­gálat teljesítésében megrok­kant személyeknek. Kártalanítás a Csehszlo­vákiában és' Jugoszláviá­ban társadalmi tulaj­donba vett vagyontár­gyakért: Rimaszécsen négy szobás be­rendezett házamat a csehszlo­vák hatóságok állami tulajdon­ba vették. Kaphatok-e a most megjelent rendelkezés értel­mében kártalanítást? Kérdezi B. J. ceglédi lakos. A 17/1964. számú kormány- rendelet a közelmúltban szabá­lyozta a magyar állampolgá­roknak Csehszlovákiában, il­letve Jugoszláviában társadal­mi tulajdonba vett vagyontár­gyaikért járó kártalanítás kér­dését. E szerint kártalanítás jár, — kizáró okok hiányában — a hatszobásnál nem nagyobb, személyi tulajdon körébe tar­tozó legfeljebb egy házingat­lan (udvar, kert) után, ha az lakás vagy üdülés céljaira szolgált Kizáró ok, ha az in­gatlan az 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelet hatálya alá tartozott, (tőkés, egyéb ki­zsákmányoló stb. elemek ház­ingatlanai, vagy az ingatlan részben, vagy egészben bérbe­adás útján volt hasznosítva.) Nem jár kártalanítás pénz- követelésért, úgyszintén ha az elvesztett házingatlanért itt­hon másikat kapott. Nem tá­maszthat ingóságai után kár­talanításra igényt akkor sem, ha Csehszlovákia (Jugoszlá­via) felszabadulásának idő­pontjában Magyarország je­lenlegi területén lakott vagy a lakosságcsere egyezmény alapján települt át: ingóságait később áthozta vagy egyéb ingójuttatásban részesült. Amennyiben a felsorolt ki­záró okok alá nem tartozik, s korábban már illetékes ható­ságnál is tett bejelentést, •— jogosan igényelhet kártalaní­tást. Igénybejelentését 1964. de­cember 31-ig kell megküldeni az „Egyes csehszlovákiai és ju­goszláviai vagyontárgyak volt tulajdonosainak kártalanítá­sára alakult bizottság, Buda­pest, Postafiók 40.” címre. A bejelentést erre a célra rend­szeresített űrlapon kell meg­tenni. Űrlapot a Pénzintézeti Központtól (Budapest, V., Do­rottya u. 5.) lehet beszerezni. A bizottság az igénybejelenté­sek elbírálásáról legkésőbb 1968. december 31-ig véglege­sen dönt. Dr. M. J. Szerelmes ébresztőóra A gyakran utazgató ameri­kai üzletemberek hitvestársai eredeti ébresztőórával ajándé­kozhatják meg életük párját: a szokott csengő helyett az óra nejük susogó hangján közve­títi: „Szeretlek, szeretlek ...” A SZOFOGADO Salata Gusztávot édes szü­lei arra nevelték, hogy szófo­gadó gyerek legyen. Erre ösz­tökélte az iskola is, míg volt, tenyeresekkel és körmösökkel, mikor megszüntették — hála az új felfogású pedagógiának —, szívre ható beszédekkel és osztályfőnöki órán irt dolgo­zatokkal. Saláta, amikor kike­rült az életbe, tökéletesen szó­fogadó lett. Belátta, teljesen felesleges azzal fárasztani ma­gát, hogy bármit is önállóan kigondoljon, elég, ha arra fi­gyel, mit mondanak, s úgy kell cselekednie. Bármit hallott, bármit ol­vasott, neki az annyi volt, mint harci paripának a kürt­szó: csatába hívta, cseleked­nie kellett. Érezte, még ta­pasztalatlan, s ezért kis dol­gokkal kell kezdenie. Elolvas­ta, hogy „gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét vé­ried !”, s munka után, otthagy­va az anyagkönyvelés számok­kal telerótt kartonjait, átku­tatta a gyár minden zeg-zugát. Megtörtént, hogy hulladékke­resés közben, a raktárak há- tamögött a szigorú erkölcsű személyzetist találta kényes helyzetben . Helén kével, az osztályidegen takarítónővel, de mivel másnap a személyzetis azt mondta neki: senkinek egy szót sem!, így tett, s három hét múlva főanyagkönyvelő lett. Eszébe véste, hogy a bí­rálatot még ákfcor is el kell fogadni, ha abban csak öt szá­zalék az igazság, s ezért sű­rűn írt névtelen feljelentő le­veleket. A feljelentettek neve valódi volt, ez kitette az öt százalékot, tehát már nyugod­tan hozzákölthette súlyos, el­ítélendő cselekedeteiket. E mó­don sikerült megszabadulnia, néhány kellemetlenül tehetsé­ges, s többet tudó kollégájá­tól, s mire új feladathoz kez­dett, azt tapasztalta, hogy a főanyagkönyvelési osztály ve­zetője lett. Elérkezettnek látta az időt, hogy most már magasabb szinten, nagyobb dolgokban is gyakorolja a szófogadást. Ki­sajátított bizonyos feladatokat: értekezleteken ő ugrott fel el­sőnek, s ő ült le utolsónak. Kikísérletezte, hogyan hajlít­sa tenyerét, hogy tapsa, mint tam-tam dobok hangja dör­düljön fel, s amikor a tapshoz éljenzés is dukált, mindenki másét elnyomta otthon trení­rozott stentori hangja. Saláta szófogadása egyenes arányban állt karrierjével. Minél szófo- gadóbb lett, annál inkább emelkedett. Ám, mint a fizika minden törvénye, a magasság és mélység közötti összefüg­gés, az ő esetében is igaznak bizonyult. Saláta nehéz napo­kat élt át, eltöltötte a tíz per­cet a vörös sarok előtt, majd szobájában alaposan átolvas­ta a tíz forintért vett Irodal­mi Újságot. Minden hét újra és újra lelki krízisbe sodorta: megértette, hogy a múlt heti határozat nem volt helyes, s tudomásul vette, hogy az e heti határozatot jövő héten majd megmásítják. Tisztában volt vele, hogy el kell ítélni azokat, akik támogatják, illet­ve akik ellenzik, hogy meg kell bélyegezni azokat, akik helyeselnek, illetve akik aka­dékoskodnak, s hogy félre kell söpörni azokat, akik útjában állnak a jövendőnek, illetve fejére ke A koppintani azok­nak, akik’ art mondják, hogy nem is les? jövendő. Amikor eljutott füléhez, hog” „aki magyar, velünk tart”, szót fogadott, mivel más fogadni való ekkor már nem jutott el hozzá. E napok bőségesen ellátták megfogad­azokat s nem is csodálkozott, amikor egyiket a másik után zárták be, mert leomlott a mennyezet. Saláta megfogad­ta a kritikus tanácsát, s nem olvasta el a csapnivaló köny­vet, csaik akkor kérte kölcsön, mikor az egész város arról áradozott. Egyetértett az ille­tékesek nyilatkozatával, hogy téliesíteni kell, -s ezért nem akadt fenn azon. hogy a főváros legforgalmasabb út­jain is bokáig latyakban gá­zolt, hiszen ez is szerves ré­sze a lakosság téliesítésónek. örömmel olvasta az előfize­tési felhívást a színes, gazda­gon illusztrált képeslapokra, s attól kezdve esti szórakozás­ként azt játszotta, hogy lila feje, sárga szeme, zöld a lá­ba... Szófogadó emberhez illően helyeselte, hogy vita legyen a népszaporulatról, s támogat­ta az egészségügyi felvilágosí­tás kibővítését sürgető cikkek követeléseit. Helyeslő hümm- getéssel nyugtázta Dob ut­cai lakásában, hogy vidéken is lehet élni, bár levelet akart írni a szerkesztőségnek: ami­kor Akarattyán nyaralt, sok volt a szúnyog. Hát ezt lehet? Vidéken mindent lehet? Elolvasta a tv gazdasági igazgatójának nyilatkozatát, hogy a kedves néző nehogy azt higgye, az ő pénze tartja el a tv-t, s vegye tudomásul, hogy egy inci-finci műsor is tíz­ezrekbe kerül, de korábbról tudta, hogy kis ország va­gyunk, ehhez kell szabni mű­sorigényeinket. A cikk végén szemébe ötlött a hirdetés, hogy saját televízióján nézze az olimpiát s szófogadóan el­ment a KERA VH.T.-ba tv-t venni, bár az eladótól meg­kérdezte; reméli, hogy az ol­vasottakhoz illően a tapaszta­latszerző versenyzőkről köz­vetítenek, s nem azokról, akik csak úgy hagyják a nyakuk­ba akasztani az aranyérme­ket ..; Mészáros Ottó tett. És nyert. Ha ktsz mére­tekben is, de ismét főanyag­könyvelő lett! Az élet azonban nem múlt el nyomtalanul felette, le­szűrte, ha valaki nem szeret gondolkozni, jobb, ha bizonyos dolgoktól távol tartja magát, s ezért csendesebb vizekre evezett. Szófogadó maradt, de megrostálta, mit fogadjon meg, mit nem. Olvasta, hogy a rothadó Nyugaton feltűnt rokikirály, Elvis Presley ripacs, hangjasincs ember, tu­domásul vette. Amikor né­hány hónap múlva azt olvas­ta, hogy az egyik legképzet­tebb technikájú énekes, akit a profitleső hanglemezgyárosok taníttattak ki, nem csodálko­zott, megemésztette, s vörösre tapsolta a tenyerét a KISZ által rendezett társastáncver­senyen. ahol az első díjat a parkettet háromszor felnyaló rokizó-pár vitte el. Elolvasta a lapokban, hogy Nyugaton a gyanútlan járókelőket holmi meztelen bárokba csábítják be, s az elrettentő illusztráció­kat féltő gonddal kivagdosta, s az ágya fölé gombostűzte fel, rettentsék őt is el. Elolvasta, s szófogadóan bólogatott hozzá, hogy bár vá­logatott csapatunk nem úgy szerepel, ahogy kellene, de már megtettek mindent annak érdekében, hogy ezentúl ez másként legyen. Egyetértett azzal is. hogy valami baj van a felkészítéssel, ha a csapat így szerepel. Egy év múlva újra elolvasta az ígéreteket, s helyeselt, s elolvasta a bírála­tokat, azokkal is egyetértett. Tudomásul vette, hogy rosz- szafc a magyar filmek, de megfogadta a cikk végébe be­tördelt hirdetés tanácsát, s megnézte a művészi, izgal­mas, drámai és kacagtató ma­gyar filmeket. Egyetértett a sopánkodókkal. hogy a tv nagy konkurrencia a színhá­zaknak, szinte tönkreteszi nivalóval; követelte, hogy aki a kormányban van, az mond­jon le, aki bekerült, az jelent­se j^i, s ha kijelentette, akkor is mondjon le, mert minek je­lentette ki. Saláta elemében volt, soha ennyi szó, amit megfogadni lehet! Amikor a főszófogadók el­tisztultak, Saláta igyekezett visszatérni főanyagkönyvelő osztályvezetői székébe, de né­hány szófogadatlan ezt meg­nehezítette, majd lehetetlenné tette. Kifejtették, hogy telje­sen méltatlan erre a pozícióra az, aki csak két dolgot tud: aláírni meg bólogatni, s elő- tapsolóra különben sincs szük­ség, ezt a státust a közben megalakult munkás-paraszt kormány nemcsak a vállalat­nál, hanem az egész országban megszüntette. Saláta ekkor — akárcsak egy évvel azelőtt — nehéz na­pokat élt át Ügy Okoskodott, hogy őt a szófogadásáért bün­tették meg, ha élni akar, most szófogadatlannak kell lennie. Ezért mindenkinek és min­dennek ellent mondott. Dol­gozni? Minek? Sztrájkolni? Minek? MŰK? Minek? Má­jus elsején felvonulni? Mi­nek? Saláta szófogadóból in­gadozó elem lett, s mint ilyen, a ktsz-ben, ahol elhelyezke­dett, az érdeklődés közép­pontjába került. A hozzá ha­sonló Voltak Valakik a ma­guk emberének gondolták, azok. akiknek ez dolguk volt, kötelességüknek tartották; hogy biztosítsák Saláta tisz­tán látását, nézeteinek letisz­tulását. Saláta látta, hogy a Voltak Valakik harminc-, húsz-, tíz-, ötéves emlékeik­ből élnek, s mivel ő emlékek­nek soha, elvből nem foga­dott szót, inkább a másik lóra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom