Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

1964. SZEPTEMBER 6, VASÁRNAP MSI MEGYEI ^/(írlap Realitások, gondok, igények A számok azt bizonyítják, a korábbi évekhez képest me­gyénk egész kereskedelme so­kat fejlődött. Csupán az el­múlt esztendőben 126 új üzle­tet nyitottak, a meglevő üzle­tek közül jó néhányat szakosí­tottak, kényelmesebbé tették a vásárlást. Modem, szép eszpresszókat nyitottak. Fel­élénkült a Dunakanyar forgal­ma. Fontos változás: falun, a termelőszövetkezetek fejlődé­se következtében megnőtt a tsz-tagok igénye. Több árut és nagyobb választékot kívánnak és a lehetőségekhez képest kereskedelmünk igyekezett is az igényekkel lépést tartani. Mintegy 429 üzletet alakítot­tak át önkiszolgálóvá vagy ön­kiválasztóvá. Megyénkben nyílt meg az ország első ABC áruháza. Amíg országosan 1960—1963 között 16 száza­lékkal növekedett az árufor­galom, megyénkben ez 22,5 százalék volt. Az építő- és tü­zelőanyagforgalom 51,3 száza­lékkal nőtt. Évente mintegy négyezer családi ház felépí­téséhez kell építőanyagot biz­tosítanunk. Kétféle nézet A lakosság ellátását azon­ban Pest megye sajátosságai erősen — és nem mindig ked­vezően — befolyásolják. Buda­pest közelsége például azzal jár: a lakosság állandóan nő — a növekedés az országos átlag felett van. Évente mint­egy 12 ezer lakossal gyarapo­dunk. Ez természetesen újabb igényeket szül. A sok sok ezer bejáró kul­turált körülmények között dolgozik a fővárosban és azt szeretné, ha otthonában is ha­sonló kulturált körülmények között élhetne. ízlését, mű­veltségét fejleszti a főváros és elégedetlen a sokszor nagyon elmaradott vidéki ellátással. Budapest hatásával sokáig számolni kell, s hosszú évekig a fővárosi színvonalat vidéken nem lehet biztosítani. Sok jo­gos kívánságot mégis gyor­sabban kellene kielégítenünk. Ezt azonban két szembenálló nézet akadályozza, s sokszor még országos szervekkel is élénk viták vannak emiatt. Az egyik nézet szerint a vi­déket is úgy kellene ellátni, mint Budapestet. Kívánságlis­tákat nyújtanak be, amelyeket lehetetlen figyelembe venni. Nincs szükség arra, hogy vala­mennyi községben bőséges vá­laszték álljon rendelkezésre bútorból, hűtőszekrényből, szőnyegből, bundából. Ezeket a cikkeket vásárolja meg a la­kosság valóban a fővárosban vagy a városokban. Gazdasági helyzetünk sem engedi, hogy valamennyi községben áruhá­zát létesítsünk. A másik nézet szintén az előbbrejutást akadályozza. Azt mondják: sok a Budapestre bejáró, vásároljanak továbbra is a fővárosban, nem indokolt a megyei kereskedelem nagy­arányú fejlesztése, holott lehe­tetlen kívánság, hogy egyetlen ruháért vagy cipőért Buda­pestre utazzanak. Nem szólva arról, hogy sokan — kénysze­rűségből — húsért, haris­nyáért, zöldségért, gyümöl­csért is a fővárosban kényte­lenek tolongani. Kétszáz „fehér folt Az ésszerűség határán belül igenis szükséges tovább bőví­teni a megye kereskedelmi há­lózatát. Jelenleg több mint kétszáz olyan „fehér folt” van a megyében, ahol két-három kilométert kell gyalogolni, amíg a háziasszony megveheti a szükséges élelmiszert. Az új lakótelepeken sokszor hónapok múltán sem készülnek el a já­rulékos beruházások: az élel­miszer és a ruházati üzletek. A mulasztásra számtalan ki­búvót találnak az illetékesek, megkerülik a rendelet előírta szabályokat — ugyanakkor a lakosság kénytelen lakóhelyé­től távol vásárolni. Érden például, ahol majd­nem harmincezer ember él — egyetlen radírért, füzetért autóbuszra kell ülni, meri csupán a községi központban vásárolhatják azt meg. Nagj tömegeket kiszolgáló áruhái mindössze Cegléden és Nagy­kőrösön van. Az Országos Tervhivatal az idén 4.4 millió forint beruhá­zási keretet biztosított me­gyénknek. Ebből sajnos mind­össze 1.3 millió forint jutott ténylegesen új beruházásra. Elkeserítő az is, hogy az új létesítmények eíkészülési ha­tárideje hónaipokkal eltolódik. Csupán egyetlen példa: a Pap-szigeti bisztrónak 1963 jú­niusra kellett volna elkészül­ni. Ma is épül! Sok gondot okoz a megyé­ben a zöldség- és gyümölcs­ellátás. Nyáron bárhol jár­tunk, mindenütt panaszkod­tak. Sem mennyiségileg, sem minőségileg nem felel meg az áru. Hibás ebben a felvásár­lás és az elosztás is. A tény azonban az: így nem marad­hat. Nem megoldás, hogy a városban vásárolják meg a falusiak a falun termett zöld­séget és gyümölcsöt. Ezt azok­nak is be kell látniuk, akik a problémáit megoldásánál vál­tig arra hivatkoznak: Pest inegye nehézségeit a főváros közelsége „enyhíti”. Jobb ellátást a Dunakanyarnak Pest megye fontos feladata a Dunakanyar fejlesztése. Az utóbbi években a Dunakanyar kedvelt kiránduló- és nya­ralóhely lett. A kereskedelem igyekezett a fejlődést nyomon követni, az idei nyáron mégis sok volt a fennakadás. Sem a vendéglátóipar, sem az élel­miszerüzletek nem készültek tel eléggé a nagy forgalom­ra. Még ami nem kerül pénz­be. beruházásba, — az udva­rias, kulturált kiszolgálást sem tudták mindenkor biztosíta­ni. Az évek során sokat fejlő­dött kereskedelmünk? A fej­lődés nem áll meg ezután sem. Az is természetes, hogy a lakosság anyagi és szellemi fejlődésével vásárlási igényei is megnőnek. A fejlődés,, az igények növekedése közben türelmetlenek az emberek. Természetes viszont: gazda­sági helyzetünk megszabja, milyen gyorsan, milyen meg­gondolások szerint elégíthet­jük ki a- jogos igényeket. Senki nem hagyhatja figyel­men kívül adottságainkat. A napokban megtartott megyei kereskedelemi pártaktíván is ezt hangsúlyozták a résztve­vők. S azt: nem minden he­lyénvaló kívánság kielégíté­se igényelne nagy beruházást. Csupán jobb szervezésre, oly­kor jobb elosztásra, több kez­deményezésre, melegebb szív­re, felelősségre lenne szük­ség. # Helyi kezdeményezéseket Sokszor csak arról lenne szó: az üzletek nyitvatartási idejét a fogyasztók kívánsága szerint határozzák meg. Vagy: kis átalakítással szakosítsanak egy-egy üzletet. Az üdülőhe­lyeken mozgóbüfék, pavilonok felállítása gátat vethetne a kedvszegő zsúfoltságnak. A tanácsi és a földművesszövet­kezeti boltok együttműködésé­vel — egészséges konkurren- ciájával is megoldhatnánk né­hány problémát. Több hűtő- szekrény beállításával fris­sebb, ízletesebb árut biztosít­hatnánk. Nem kell több pénz a kulturáltabb kiszolgáláshoz, ahhoz, hogy a vendéglőkből, éttermekből egyszer se távoz­zon kiszolgálás nélkül, vagy kelletlen kiszolgálás után a fo­gyasztó. Nehéz lenne például azon változtatni, hogy jelenleg sok községben nem tudják megsüttetni a kenyeret, . mert nincs a faluban pék. Kénytele­nek az üzletben vásárolni a kenyeret, holott a kamrában zsákszámra áll a gabona! Gyömrőn és másutt is gon­dot okoz, hogy a malmok meg­szűntével mit tegyenek a ta­karmánygabonával. Három­ezer lakoson felüli községben darálót is csak szakképzett ember kezelhet — azt pedig nem mindig találnak. Számos falun daráló híján nem tud­nak mit enni adni az állatok­nak — így az állattartók hogy szabaduljanak gondjuktól, szabadulnak állataiktól is ... Nehéz lenne ezen is segíteni? A fejlődés, a gyarapodás mellett is sok még a fékező erő. Ha néha bosszantóak is a hibák és zúgolódunk a vásár­lás nehézségei miatt — tud­juk, átmeneti gondok bánta­nak bennünket, az igények nö­vekedésének, kulturáltabb, jobb életünknek gondjai. A megyei pártbizottság a lakos­ság érdekében épp ezeknek a gondoknak enyhítésére szólí­totta fel azokat, akiken sok múlik, hogy csökkentsék, meg­oldják a problémákat. Az ipar és a kereskedelem munkájá­nak jobb összehangolásával, a lakosság segítségével és azzal a mértéktartással, amely tü­relemre is int: lépésről-lépés- re, de szünet nélkül, minden lehetőséggel élve kell, hogy haladjunk előre. S. A. A vezetésiről ■ mintlenUiiieli II. Kinek kelt irányítania, kinek kell vese tnie ? A vezetesi alapfogalmak tisztázatlansága miatt a gya­korlati eletben igen gyak­ran összetévesztik az irányí­tás és a vezetés fogalmát; emiatt sok zavar keletkezik a vállalati szervezet műkö­désében. Sokan túllépik a hatásköröket és olyanok is vezetni akarnak, akiknek fel­adata az irányítás. így egy­részt párhuzamosságok kelet­keznek, másrészt az irányí­tással foglalkozók elaprózzák munkaidejüket. Az ilyen helyzet kedvező talaj a fe­lelőtlenségnek és az anar­chiának. A működés sza­bályozása különösen most időszerű, amikor az ipar át­szervezése folytán létrejött nagyvállalatokban úgy kell a hatásköröket elhatárolni, hogy az irányítással foglal­kozók ne atMtkozzanak bele a vezetés részletkérdéseibe, hanem inkább a vállalat táv­lati fejlesztési ügyeivel fog­lalkozzanak. Az irányítás és a vezetés fogalmát úgy lehetne ma­gyarázni, hogy az egyik kül­ső, míg a másik belső tevé­kenység. Az irányítás ugyanis kívülről határozza meg vala­mely vállalat, gazdasági szerv vagy egység tevékenységét, működésének területét és irá­nyát, míg a vezetés a válla­laton vagy egy meghatáro­zott szervezeten belül álla­pítja meg a feladatokat, a kitűzött célok műszakilag és gazdaságilag legeredménye­sebb megoldása érdekében. Az irányítás összehangolja, koordinálja a különböző szin­tű vezetői tevékenységeket, míg a vezetés a konkrét fel­adatok kiadását és megszer­vezését jelenti. A fogalmak pontosabb meg­határozása nem jelent me­rev tartalmi elkülönülést. így például az igazgató egysze- mélyben vezet és irányít is. Vezeti a közvetlen beosztott­jait (titkárság, személyzeti, munkaügyi vezető, főmérnök, főkönyvelő stb.) vagyis köz­vetlen operatív utasítások, irányelvek alapján a közvet­len vezetők adják ki a to­vábbi utasításokat saját munkatársaiknak. Egy vál­lalat munkájában, a válla­lati szervezeti séma legalsó fokán elhelyezkedők tipikus vezetői feladatokat látnak el (csoportvezetők, művezetők), de minél jobban eltávolod­nak a szervezeti séma leg­alsó fokától, annál több irá-r nyitó tevékenység tartozik a vezető hatáskörébe. Eredményesen vezetni természetesen csak akkor le­het, ha a vezetők elegendő hatáskörrel rendelkeznek és megkapják a kellő önállósá­got a döntésekhez. Ha hiány­zik az intézkedési jog és túlságosan megoszlik a fele­lősség, akkor a vezetés ered­ménytelen lesz. A vállalati vezetés — tar­talmát illetően — kettős fel­adatot lát el: irányítja és kiszolgálja a napi munkát; és gazdasági szempontból és e közben előkészíti az új fejleszti a vállalatot műszaki termékek termelését. A funk­ciókat azért kell így cso­portosítani és szétválasztani, mert ha a vállalat egész ter­melését a folyó termelés szükségleteinek rendeljük alá, akkor a napi „rohammunka” nem engedi meg a „jövő” építését, a korszerű termékek kifejlesztését. Vitatott kérdés nálunk — egyébként külföldön is —, hogy a termelés napi problé­máival ki foglalkozzék közvet­lenül. Egyes helyeken az alap­üzemeket az igazgatóhoz, más­hol a főmérnökhöz kapcsolták. Véleményünk szerint ezt a megoldást csupán kis vállala­toknál lehet elfogadni. Ha a termelőüzemekkel közvetle­nül a főmérnök foglalkozik, akkor munkaidejének túlnyo­mó részét operatív irányítással tölti. Természetszerűen a mű­szaki fejlesztés, a munka ter­melékenységének emelése, a termelőmunka jobb megszer­vezése, a termékek önköltsé­gének csökkentése ilyen körül­mények között háttérbe szorul. Az irányítás és a vezetés fogalmának tisztázásához tar­tozik annak felsorolása, hogy milyen funkciókat lát el a vezető. Ezek a következők: észlelés, tájékozódás, tervezés, szervezés, döntés, utasítás, összehangolás, ellenőrzés, át­tekintés, minősítés. A társadalmi munkameg­osztás szempontjából a válla­lati vezetés ugyancsak kettős feladatot lát el: részt vesz a vállalati tevékenységnek az össztársadalmi tevékenységbe való beleillesztésében; megha­tározza a vállalaton belüli munkamegosztás tartalmát és formáit. E növekvő feladatoknak csak olyan vállalati vezető te­het eleget, aki a szocialista kollektíva vezetésének társa­dalmi tudatosságát és őszinte, emberi pátoszát össze tudja kapcsolni a gazdasági mérle­gelés és vezetés korszerű tu­dományos módszereinek alkal­mazásával; Frank Tibor Könyvvásár a gyárudvaron mm Magyar kormányküldöttség utazott a brnoi vásárra A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meg­hívására — dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter vezetésével — kormányküldöttség vesz részt a brnoi vásáron. A magyar kormánydelegáció: dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter. Mulató János külkereske­delmi miniszterhelyettes és Kiss János kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes szombaton reggel elutazott Budapestről. A delegációval együtt utazott Frantisek Hála, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének kereske­delmi tanácsosa. A küldöttséghez csatlakozik majd Cséby La­jos, hazánk prágai nagykövete. (MTI) (Foto: Gábor) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX A ház előtt nincs kispad vök, akkor eszem meg a kré­mest. A másik kiszasszony a pult­nál szépen becsomagolta a tortát. Én nem tudom honnan kerített, de egy virágot is tett a csomagra. Már nem tudom milyen virág volt, pedig akkor dicsértem, hogy milyen szép ez a virág. Hát megköszön­tem szépen, aztán indultam haza. Szegény feleségem, mielőtt meghalt volna, mennyit zsém- belt velem, hogy csak nezem őt, amikor ő egyedül takarít. Most otthon, még volt idő, újra nekiláttam a szobának. Letöröltem az esküvői képün­ket, meg a szegény fiam ké­pét, aki még tavaly fiatalon, hatvanévesen meghalt, és mondtam a feleségemnelc. hogy látod, itt olyan minden, hogy lakodalmat is tarthat­nánk. Ha majd jönnek az uno­kák, meg a dédunokák, olyan rend fogadja őket, mint ami­kor még te takarítottál, ma­ma. Aztán leültem pihenni. Mindig felvettem az órát, — öreg jószág az, csak akkor jár, ha fekszik —, néztem, hány óra van. Azt mondták, dél­utánra jönnek. A lányunoká- mék a városban laknak, hát ők most kijönnnek a fiúhoz és együtt átjönnek hozzám. Régen voltak itt, csak a pénzt küldik rendesen, és tavaly ka­rácsonyra csak csomagot tud­tak küldeni. De most írta a fiú — ö itt a faluban, de a másik végében lakik, meg ke­veset is van itthon, mert a városban dolgozik —, írta, hogy húsvétkor, az ünnep másnapján kijön az egész csa­lád. Megbeszélték, hogy együtt kijönnek. Hát én tudjak róla, nehogy elmenjek az özvegy menyecskékhez locsolkodni. De jót nevettem ezen. Még hogy én nyolcvannégy éves fejjel elmennék locsolkodni?! Felemlem az órát, ahogyan leteszem, nem ketyeg. Te, csak nem űzöl csúfot belőlem, mikor jönnek az unokák? Még vasutas koromban barátkoz­tam meg az órákkal, mert hogy ott mindennek szigorúan percekre kell klappolni, hát megvizsgáltam az órát. Csak öreg, nem volt más baja. Járt újra. figyeltem, közben besö­tétedett. Sajnáltam villanyt gyújtani. Inkább kiálltam a kapuba. Kint világosabb volt, figyel­tem az utcát. Az emberek kö­szöntöttek — itt a környéken még elég sokan ismernek, de már jócskán akad idegen is, ezek most egyre többen van­nak —, mondom, kiálltam a kapuba és figyeltem az utcát. Jön a mozdonyvezető — las­san ő is nyugdíjba megy — itt lakik a harmadik házban, és mondja, mennék át hozzá­juk, meghívnak vacsorára. Megköszöntem a meghívást — merthogy ők igen kedvesek hozzám — de jönnek az uno­kák, mondtam, estére itt lesz a család. Csak míg megérkez­nek, kijöttem egy kicsit né­zelődni. A mozdonyvezető elment, én meg néztem az utcát, aztán már hűvöses volt, hát leültem a szobában. Máskor ilyenkor mindig a feleségemmel beszél­gettem, utána olvasgatok egy keveset, amíg bírja a szemem. Most csak ültem a sötétben, gondolkoztam az unokákon, és felgyújtottam a villanyt, ne­hogy azt higgyék, hogy elmen­tem locsolkodni, amikor meg­érkeznek. Kimentem újra. Nem jöttek. Későig fennmaradtam... Nem jöttek. És akkor megettem az egész csomag tortát. Rosszul lettem tőle és ahogy az asz­talra estem, az órát lelöktem a földre. Másnap este benézett a mozdonyvezető felesége. Erős, ötvenéves asszony, az asztal mellől ő tett fel az ágyba. Ö hívott orvost, ő ment a pati­kába. De a lelkére kötöttem, hogy ne szóljon az unokám­nak. Mert tegnap olyan szé­pen összejött a család, sok finomságot hoztak — én az­után lettem rosszul, amikor ők már elmentek. Ha megtudják, beteg lettem, biztosan meg­ijednek — miért rontsam el utólag az örömüket?... Lassan az ősz jön. Mikor volt húsvét? A poros akácfa mellett Öregember áll. Támasztja a fát, és nézi az utcát, amely a falu másik távoli végébe visz. A ház előtt nincs kispad. Az öregember a poros, csenevész akácfához támaszkodik: — Kérem, ne írja meg a nevüket. Hiszen szeretnek. Kül­dik a pénzt.,. 1 Murányi József \ Húsvétra ígérték. Akkor | jönnek. Előtte kaptam meg a ; nyugdíjamat. Azt mondták, : délutánra jönnek. Kisöpörtem ; a szobát, aztán elmentem a i cukrászdába, leülök, eszem j egy krémest, mert az laktat I is, meg olcsó, és nézegetem j azokat, akik ide járnak. Nincs ; már ismerős közöttük. Húsvétkor is elmentem. A pénztáros kisasszony mindjárt i leblokkolta a krémest, de i mondtam, jaj lelkem, én ma i nem eszem semmit. Csak vi- ; szék, hazaviszek, jön a család i délutánra. Azt mondja a kis- : asszony, hogy a többit hozzá- i blokkolja, én meg bizonyga- I tóm, hogy krémest nem vihetek. ; Az a legolcsóbb portéka, a cso- ; koládésból adjon, amelyik ott, \ a vitrin közepén terjeszkedik. \ Húszat adjon lelkem, jön dél- \ után a család, mennyire örül- \ nek majd ennek a finom tor- \ tának. Azt a blokkot lelkem ; meg tegye el jövő vasárnapra, t akkor majd, ha délután eljö­A falu közel van a városhoz. Nagyközség, nagy kiterje- ! désű, több mint húszezren laknak itt. Az egyik forgalmas utca járdáján öregember áll. Kalap \ van rajta és hétköznapivá kopott ünnepi sötét ruha. A ház : előtt nincs kispad, az öregember áll. Poros, csenevész akácfa ; mellett, ahhoz támaszkodik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom