Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-26 / 226. szám
8 rear MEGYEI ^JCírlnp 1964. SZEPTEMBER 27, VASÁRNAP Kassák Lajos: A szerelem hulláma Ne nézd az arcom ne kérdezd a nevem a megváltás pillanata ez mikor késélen áll az áldozat és vakon egyensúlyoz. Állok és várakozom. Ne nézd az arcom ne kérdezd a nevem rég elfelejtettem. A mezőn felejtettem el mikor egy kislány szoknyája után rohantam. Mondom, egy kislány szoknyája után rohantam. Csak azt a szoknyát láttam amint ég és föld között repült és egy nevetést hallottam vörös és kék nevetést valahonnan már a távoli erdő sűrűjéből. O játékaink, zsendülő szerelmeink hullámai hízelkedés a szóban, pezsdítő áramok a tapintásban. Egy borjú jámborságával éltem kitárulkozva és meghitten. Mezítláb rohantam utánad te kislány s a felvert porban íme eltűntem se fényesség felettem se kísérő árnyékom. Már csak benned élek szalmahajú kislány ajkam mosolya, nevem hangzata nélkül. REMETE A HÁROMSZÖGBEN s ■:** II r* '>1 i'. ' ^4%' Amikor a lány tizenhat éves... út az egyetlen kis földes szobába. Talán háromszor négy méter lehet. Benne ágy, a szalmazsák lepedő nélkül, csak egy ócska fekete pokróccal leterítve. Az ablak előtt düledező asztal és rozzant szék. A sarokban sparherd, egyik lába tégla. A hideg platnin zsák. alján néhány kilónyi liszt. Ez már több, mint szegénység ... — A család? ... — Egyedül élek én itt kérem, a magam igénytelenségében ... — Feleség? Zavartan nevet: — Elvált vagyok ... — Gyerekek? — Fiam Pesten sofőr, egyik lányom Angliában, még háború előtt ment ki, másik lányom itt nem messze, Erdő- szőlősön, egy meg Szentmár- tonban, de Pestre jár dolgozni. — Nehéz lehet így élni, akár egy remete!... — Megszoktam!... Nekem így jó!... Nem háborgat itt senki!... — Emberek közé nem is megy? — De megyek én ... Hetenként egyszer-kétszer bemegyek Kátára, eladom a tejfelt, túrót, tojást, meg veszek kenyeret... — Mennyire van a legközelebbi tanya? — Hát... Lehet vagy ötszáz méter... — Szokott átmenni estézni? — Nem megyek ... — Haragban vannak? — Nem, nem vagyunk haragban, de nem szoktam én járogatni, ide se igen .jön senki... — Azt írta, szövetkezeti tag, a Kossuth Termelőszövetkezet tagja... Oda se jár? — Nem megyek, amíg a sérelmem nem tisztázódik. A kilépési nyilatkozatot is beadtam tavaly májusban, de még nem válaszoltak rá... — Hogy is van az a sérelem? — Még hatvanegyben, amikor a közösbe került a föld, a szántási díjat, a vetőmagot, meg száznyolcvan mázsa trágya árát nem kaptam meg... Egyszer kértek tőlem igazolást; úgy volt-e ez a trágya ügy? Igazoltam, úgy volt, de pénzt még mindig nem kaptam. Az idei földjáradékot se, pedig másoknak már elküldték postán ... Én mindig csak rosz- szul járok, mindenből kihagynak ... Nem kaptam meg a nyolcszáz öl rétet se, mint a többi tagok, amikor a szájfájás miatt külön kellett tartani a jószágot... — Miből él, ha nem dolgozik? — Dolgozom én kérem, itthon is, meg eljárok napszámba, szőlőmunkára... Csak az a baj, nem tudom végigdolgozni a napot, hosszú az út, meg itthon is etetni kell... — Nem volna könnyebb mégis, a szövetkezetben? Emberek között lenne!... Tartozna valahová ... Több lenne a kereset, kényelmesebben élhetne ... — Több lenne? Tavaly tíz forint volt a munkaegység, most se lesz sokkal több ... Aztán szalmát meg nyolcvan forintért adnak egy mázsát, egy hétig kell érte dolgozni... — Dehát ha nincs aki dolgozzon. ugye maga se megy, akkor kereset se lehet. Vannak még így mások is, hogy nem járnak dolgozni? — Vannak ... Meg olyanok Is, akik kiléptek már... Én, ha rendeződik a dolog, visz- szavonom a kilépést, felveszem a munkát... Vállalnék én is részibe területet, szeretek én dolgozni: nézze meg a kukoricámat, nem lát még egy ilyet a határban ... Zsákban, a hátamon hordtam a trágyát, fészekbe tettem a magot! ... — Ez milyen föld? Háztáji? — Nem háztáji, háztájim nincs. Ez a tanyához tartozik, ezerkétszáz négyszögöl... — Mennyi földet vitt be? — öt holdat, hatvenegyben. Fényképeket, leveleket szed —:—!------- elő. Mutatja f iatalkori képét: olasz fogságban készült. Aztán a két hű. és amikor egy (Foto: Kotroczó) ború közti életét mondja: Pestre járt dolgozni. Volt olyan esztendő, hogy hétszer ment be gyalog Pestre munkát keresni: nem jutott vonatra. Felnevelt öt gyereket, 45-ben Tápióbicskén. ahol akkor lakott benne volt a földosztó bizottságban. Belépett a kommunista pártba, részt vett mindenben, ami akkor az élet újrakezdését jelentette. — Én kérem még a fronton megutáltam az urakat!... Nem tudtak azok mást, csak a sarkantyút pengették ... Úgy adtak el bennünket az olaszoknak, mint a barmokat, ők meg sehol... — És hogy maradt ki mindenből? Hogyan maradhatott ennyire magára? ... — Tápióbicskén volt hat hold juttatott földem. Otthagytam az egészet, mert rossz szomszédom volt... Itt vettem akkor előbb két holdat, aztán a többit, összesen ötöt. Itt az isten háta mögött aztán mindenből kimaradtam __De én kérem mindig k oplaltam. Hol földért, hol jószágért, de mindig szűkös volt a megélhetés ... Ezt a házat is magam építettem. Az első ásónyomtól mindent magam csináltam. Egy vadonatúj ásót koptattam el, mire álltak a falak... — A gyerekek nem segítik? — De segítenek azok, a fiam például vett egy csikót, da az bekerült a közösbe ... A lányaim is segítenek, amit tudnak... — Ha a gyerekek is segítenek, maga is csak keres valamit, miért nem rendezkedik be egy cseppet? Vehetne például egy dunyhát!... — Dunyhát? Belekerül az kérem talán ezer forintba is... Nincs nekem arra pénzem ... Meg aztán ilyen pokróccal takaróztam én a fronton is, a legnagyobb fagyban, mégis megvoltam!... Csak a járandóságomat megkapnám, az nekem csak a bajom, különben megvagyok én így kérem! ... Nézem az öreget, nézem az otthonát, beleképzelem magam furcsa rideg-farkas, remete-életébe és megszánom: úgy állok fel, hogy utána nézek panaszának, mit lehet tenni... — Az Abonyi ___ Abonyi f őkönyvelő tud az én panaszomról, vele lehet beszélni... irodájában Abonyi Gyula főkönyvelő csakugyan tud az ügyről: — Csőke bácsi? Hát kérem, az öreg kicsit szekánt természetű ember, foglalkoztam az ügyeivel egy párszor... Furcsa egy ember az öreg ... Levelet tesz elém. Megismerem az öreg írását. Panaszos levél az is, s benne cifra káromkodások. Neki vadult, mérges panasz, az egész világgal harcoló magános ember kifakadása. — Tegnap kaptam meg a járási tanácstól, itt van az elintézendők között. Oda is írt... — És lehet rajta segíteni? — Igen — mondja, s számol —, még a héten értesítjük az öreget, kap ezerkét- száznyolcvan forintot... — Ez melyik követelése? — A trágya ára, meg szántási díj... — És a földjáradék? — Azt csak később tudjuk fizetni. A dolgozó tagoknak és a nyugdíjasoknak már régen kifizettük, de aki nem dolgozik, azoknak csak később adjuk, mert nincs pénz az egyszámlánkon ... — Mégis mikor? — Még ebben az évben ... — Es a kilépési ügyét, vagy a munka felvételét elintézhetik? Nem kapott még választ! ... — Ebben kérem én nem dönthetek, a vezetőség hatásköre, de megmondom őszintén, a vezetőségnek is van annyi gondja, tennivalója, hogy a Csőke-ügy nem a legfontosabbak közül való ... Nem szeretik az emberek az öreget, ösz- szeférhetetlen ... Ült is másfél évet, izgatásért!... — Ült!? Ezt nem mondta!... — De igien kénem... — erőA szövetkezet síti meg a főkönyvelő — még hatvankettőben rendszer elleni izgatásért!.., A csalódás kedvetlenné tesz: Csőke János segítséget várt tőlem, mindent elmondott, csak azt nem, ami neki kedvezőtlen. Miért akar félrevezetni? És miért ült?!... A járásbíróság u irattárából —5--------------2. hatalmas akt aköteg kerül elő: vallomás, tanúkihallgatás, jegyzőkönyv, szakértői vélemény és ítélet. Hosszú és keserves betűrágás árán alakul ki a sötét kép: Csőke János névtelen leveleket írogatott azoknak a vezetőknek, akik neki nem tetszettek, meg azoknak is, akiket még csak nem is ismert. Durva hangú, fenyegetőző, rendszert és eszmét gyalázó leveleket. És a vége: börtön. Börtön. Jogos Dor ton. De hogyan vezet el egy ember útja núsz ev alatt a íoiaosztó Dizottsag alkom légköré ml a celláig? Egy ember', ani uar- col egy eszmeert, hogyan kerülhet szembe az eszmével? Varga Pál termelőszövetkezeti einököt is felkeresem ezzel a kérdéssel. Határozott, csendes, erősen őszülő ember, hosszas gondolkozás után válaszol: — Furcsa ügy ez bizony ... Azelőtt nem ismertem én Csőke Jánost, de ismerem az eie- tet, ismerem az emDereket. Es most mar az o ügyét is. Hogy hogyan vezetett el idáig az út? Mások is voltak így: amíg a rendszer mindig csak adott, és támogatta a kisparaszti gazdálkodást, minden jo volt. De a szövetkezettel szemoe- fordultak ... Nekik eddig tartott az út... — A beteges kisparaszti individualizmus lenne az ok? De ő a bíróságon is a szövetkezet elleni követelését emlegette, meg a részeges brigád- vezetőt! ... — A szövetkezét elleni követelését akkor mondta nekem, amikor már kijött a börtönből. Régi dolgok voltak, bizonyítani kellett. Ahogy bizonyította, igazat adtunk: amit Abonyi főkönyvelő megígért, rendben is van.... Abban is igaza volt, hogy a részeges brigádvezető, nem jó vezető. Azt az embert leváltottuk, de Csőke János még ma sem dolgozik!... Üjabb okokat keres a kibúvóra!... — Ígérte, felveszi a munkát, ha orvosolják baját. Tudnak munkát adni? — Tudunk. Akár holnap. Kap könnyebb munkát, éppen ember kell a sllózó gép mellé. Vagy lehet éjjeliőr. Tavasszal meg kaphat részes művelésre kertészeti területet, akár a tanyája mellett... Viszem a hírt öregnek.------------------ Örömmel viszem, annyi megrázkódtatás után íme itt a kibontakozás útja: befogadja a közösség, újra részt vállalhat a világ dolgából ... M egint ülünk az időtől megfeketedett roskatag asztal mellett és már ismét nem örülök. Az öreg közömbösen fogadja a szemrehányást amiért becsapott, s az sem érdekli különösebben, hogy ott bent, a többiek még mindig számítanak rá, a megkeseredett, mindenkire vicsorgó, önmagával meghasonlott vénemberre, hiszen még most sem késő... Hallgat, köntörfalaz, aztán pattog a válasz: — Éjjeli őrnek nem megyek! ... Nem hagyhatom a tanyát... Ha gép mellett vagyok, akkor meg hogy etessem itthon a tehenet? ... — De nekem azt mondta, csali a panasza intéződjék el, csak az a maga baja, akkor felveszi a munkát!... Kényszeredetten hümmög, míg kikísér, aztán mintha szülőasszony nyögne, kibuggyan belőle a keserves válasz: — Hát jó, akkor hétfőn bemegyek ... Majd meglátjuk ... Már jó bent járunk a legelő Eekete tócsái között, amikor visszapillantok. Az öreg ott áll kint a dűlőút elején, a kétméteres kukoricaszárak árnyékában és néz a lassan Ie- iunyó nap után. Tenkely Miklós \ | A képzeletbeli háromszög ; ------!------------ egyik szára ; a bicskei kövesút, a má- i sik a Tápió patak, harma- j dik pedig valahol a távolban ; a nagykátai faluszél. Kiterjedt tanyavilág, szikes legelők, zsombék, tocsogó, ragacsos agyag, arrébb az ellentét: futóhomokfoltok. Néhol, a házak közelében egy- egy parcella szőlő, csenevész akác, bokrok, zörgő szárú kukorica. Van, ahol a tengeri szára alig látszik ki a labdából. Hatalmas marhalegelő uralja a tájat, sík, mint az asztallap, benne nyurga gémeskűt, lábnál hosszú vályú, alján kevés poshadt víz: reggel óta perzseli a nap. Sivár, lehangoló táj, európai szemmel nézve, nem fér bele az agro- kultúra fogalmába. A háromszög déli csücskében, közel a patakhoz, pici házacska áll. Piros cserépteteje derűsen kandikál ki a messzeségbe. Körülötte méregzöld kukoricás. Útja nincs, csak egy csapás. A csapáson öreg ember áll, tartja a legelésző tehén láncát: — Vigyázni kell rá, tilosba ne menjen!... Hát inkább őrzöm... • — Csőke Jánost keresem, ; panaszos ügye van!... Mosolygós, ráncos arcának kemény barázdái átrendeződnek: félszemmel hunyorítva néz rám, mintha célozna, csak aztán szól: — Én lennék az kérem, én írtam a levelet... Hív be a tanvára Megkerüli-----------------:____ a jószággal a házat, a vendégnek a röviciebb utat mutatja, ösvény szeli át a kukoricaerdőt. A tanya udvarán hatalmas kutya acsarkodik hosszú láncon. Míg megkerülöm, a kemény földön ropog valami a lábam alatt: burgonyabogarak mászkálnak rajostól, akár a hangyák ... — Tele van vele a határ — mondja az öreg — még egy bokorral való krumplit se mertem vetni... Beszél erről az istencsapásról, közben itat. Káva nélküli téglakútból meri a vizet, egy rossz istrángdarab a kútostor. Vályúnak meg egy nagy piros fazék szolgál. Az udvar is sivár, akár a táj. Kerítés nélkül ér be a síkság küszöbig. A kis ház végéhez istálló simul, jászol nincs benne, csak egykét törött szerszámdarab, talán egy eke meg egy szekéroldal maradéka. Arrébb sárból vert disznóól, tengeri- szár tetővel, üresen. Az udvaron néhány tyúk kapir- gál. Az öreg tempósan lépked fűzetlen marhabőr bakancsában, térdén jókora lyuk, csíkos hosszú gatya szára villog ki rajta. Beköti a jószágot, kulcsot keres elő a rejtekhelyről és kinyitja az ajtót. Előre tessékel. Savanyú szagú pitvaron vezet be az
