Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

MEGYEI K/ÍívlfU> .964. SZEPTEMBER IX CSÜTÖRTÖK Saigonban továbbra is zavaros a helyzet Aa „ifjú törökök'* ígérnek — IVin üTon saerreakedik' Dél-Vietnam belpolitikai helyzete továbbra is zavaros. Sőt — amint ez Nguyen Khanh miniszterelnök közeli munkatársa megfogalmazta: rendkívül veszélyes”. Még mindig nem ültek el a hírek egy esetleges újabb állam­csínykísérletről. Amint már jelentettük, Khanh tábornok leváltott a hadsereg éléről néhány magasrangú tábornokot, akik valamilyen formában részt vettek a Khanh hatalma ellen irányuló vasárnapi puccskísérletben. Ezek közül Duong Dúc tábornok, a legna- gyob dél-vietnami szárazföldi hadtest volt parancsnoka, a puccskísérlet névleges vezető­je, a nyugati hírügynökségek jelentései szerint engedett Khanh felszólításának, vissza­tért a fővárosba, ahol most házi őrizet alatt tartják. Hunh Van Ton ezredes, a vasárnapi puccsban részt vett 7. hadosztály volt pa­rancsnoka még nem je­lentkezett a hatóságoknál. Van Ton ezredes ugyanis a puccskísérlet kudarca után visszatért a Mekong folyó del­tájában levő főhadiszállására, j s most is a.fővárostól hatvan | kilométerre délnyugatra fekvő My Tho városban tartózkodik. Saigonból helikoptert küldtek érte, de megtagadta a vissza­térést. Az AP értesülése sze­rint Van Ton ezredes továbbra is szervezkedik, s állítólag arra készül, hogy elvágja a Saigonba vezető utakat és távközlési vonalakat, s így valamiféle „független övezetet" akar kialakítani. Nguyen Khanh tábornok pil­lanatnyilag a hozzá hű fiatal magasrangú tisztek egy cso­portjára támaszkodik. Ezek a tábornokok — akiket a nyuga­ti hírügynökségek „ifjú törö­köknek" gúnyolnak — viszont jelentős nyomást fejtenek ki Nguyen Khanhm, hogy szervezze át a hadsereg jelenlegi vezetését, távolítsa el onnan azokat a tiszteket, akik érvényesülésük útjában állnak. Ennek fejében azt ígérik a miniszterelnök­nek, hogy szükség esetén meg fogják védelmezni. Az „ifjú törököknek“ jelentős szerepük volt a vasárnapi puccskísérlet elfojtásában. Hruscsov-Szabri tanácskozások Szerdán a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság kormányküldöttségei találkoz­tak a Kremlben. A tárgyalá­sok a két állam közötti együtt­működés megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről folytak. A szovjet küldöttséget a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, Nyikita Hruscsov, az Egyesült Arab Köztársaság küldöttségét Ali Szabri mi­niszterelnök t "zeti Észak-vietnami miniszter Párizsban Dr. Pha-m Ngoc Thackh, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság egészségügyi minisz­tere egy küldöttség élén Fran­ciaországban tartózkodik. Ez az első eset, hogy francia ál­lami szerv a Kulturális Kap­csolatok és Műszaki Együttmű­ködés Főigazgatóságának, hi­vatalos meghívására észak­vietnami küldöttség látogatott Franciaországba. Dr. Thach a Le Monde-nak adott nyilat­kozatában leszögezte, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság kész kapcsolatait fejlesz­teni Franciaországgal, ez azon­ban a Vietnami Demokratikus Köztársaság elismerésétől függ. JOHNSON MIAMIBAN Johnson elnök kedden repü­lőgépen a Florida állambeli Miamiba utazott és felszólalt a gépipari szakszervezeti szö­vetség évi közgyűlésén. Egye­Hollywood é§ az elnökválasztás A * hollywoodi filmkolóniában is megindult az elnökválasztási harc. Egészen kü­lönös és megdöb­bentő adatokat közölnek a hír- ügynökségek ar­ról, melyik film­sztár kit támogat? A legismertebb filmszínészek kö­zül Robert Tylor, James Steward, Irene Dunne, Jea­nette Macdonald, Pat Boone, a hi­res dzsesszéne- kes, sőt, Walt Dis­ney is — Barry Goldwater hive! Ezzel szemben Burt Lancaster, Kirk Douglas, Tony Curtis, Mar­lon Brando, Janet Leigh, Frank Si­natra, Harry Be- lafonte, Henry Fonda, Johnson elnök jelöltségét támogatja. bek között kijelentette: „Hi­szek, s remélem, önök is hisz­nek az atomcsend szerződés­ben, amely megakadályozza, hogy a gyermekeinknek adott tej megfertőződjék”. Johnson nemzeti összefogásra szólított fel az amerikai választá­sok küszöbén. Mint ismeretes, jelenleg Goldwater. a köztársasági párt elnökjelöltje is az amerikai dé­len jár kortesúton. Johnson elnök később a Cape Kennedy rakéta-kísér­leti telepre repült és ott be­szélgetett a támaszpont sze­mélyzetének tagjaival, közöt­tük űrkutatókkal és leendő űrhajósokkal. A Louisiana állambeli An­golában kereken 11 éve a halálra ítéltek cellájában őr­zik a 41 éves néger Labatot, akit egy kizárólag nőkből álló esküdtszék azon a címen ítélt halálra, hogy 1950-ben „segédkezett egy fehér nő ellen elkövetett erőszakban”. Az 1953-ban le­folytatott tárgyalás halálos, ítélete ellen a legfelsőbb bí­Kőműves, , ács szakmunkást havidíjas állo­mányba — ipari tanulók mellé szakoktatónak — azonnal felveszünk. ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, munkaügyi osztálya, Kecskemét, Klapka u. 34. rósághoz fellebbeztek és ed­dig négy ízben sikerült az íté­let végrehajtását elhalasztani. Eabat közben levelezést folytatott egy Svédország­ban élő asszonnyal, aki csak azért tanult meg an­golul, hogy írásaival a sze­rencsétlen elítéltet vigasztal­hassa. Az angolai börtönhatóságok most közölték Edgar Labattal, Ipari tanulónak 14—17 éves fiúk ács, állványozó, vagy szakmíia Jelentkezés: Iparitanuló Intézel, Cegléd, Pesti út 7., vagy Nagykőrös, Hősök tere 9. sz. ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, Kecskemét, Klapka utca 34. Magyar-jugoszláv közös nyilatkozat Joszip Broz Titánok, a Jugoszláv Szodalista Szövetségi Köztársaság elnökének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásárál hogy „Louisiana állam törvé­nyei értelmében csak azonos fajú személyekkel folytathat levelezést, mert különben faj- gyalázást követ el”. Johansson asszony, Edgar Lábát levelező partnere, a bör­tönigazgatósághoz fordult és közölte, hogy adoptálja a néger rabot: visszaírtak ne­ki, hogy Louisiana törvényei szerint fehér ember négert nem fogadhat örökbe. Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­kének meghívására 1964. szeptember 11-től 16-ig hivatalos látogatáson a Magyar Nép- köztársaságban tartózkodott Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének főtitkára és felesége. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság elnöke és munkatársai Budapesten és Dunaújvárosban ipari és mezőgazdasági üze­meket, valamint kulturális intézményeket te­kintettek meg. Joszip Broz Tito elvtárs találkozásai az ipari és mezőgazdasági üzemek kollektívái­val és a meglátogatott helységek lakosságá­val meleg és szívélyes légkörben folytak le, ami a magyar és a jugoszláv nép baráti kap­csolatainak meggyőző bizonysága. A látogatás folyamán Budapesten megbe­szélésekre került sor, amelyeken Dobi István, Kádár Jártos és Joszip Broz Tito elvtársak vettek részt. A megbeszélések szívélyes, baráti légkör­ben, a kölcsönös megértés szellemében foly­tak le. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy Kádár János és Joszip Broz Tito elvtár­sak 196.3 szeptemberében Karagyorgyevóban történt találkozása óta a magyar—jugoszláv kapcsolatok kedvezően fejlődtek. A felek egyetértettek abban, hogy kétol­dalú együttműködésük további bővítése ér­dekében folytatni kell a két ország felelős funkcionáriusainak érintkezését és találkozá­sait, valamint a két ország társadalmi, poli­tikai és kulturális szervezetei és intézményei közötti szorosabb kapcsolatok megteremtését. Mindkét fél megállapította, hogy a gazda­sági együttműködés különösen tavaly és az idén fejlődött, mégpedig nemcsak az árucsere­forgalom volumene, hanem az együttműködés olyan új formái tekintetében is, amelyek a gazdasági tevékenység úgyszólván minden te­rületét magukban foglalják. Az eddigi fejlődésben különösen pozitív szerepe volt az 1963 márciusában aláírt egyezmény alapján létrejött magyar—jugo­szláv gazdasági együttműködési bizottságnak. A vegyesbizottság érintkezéseket kezdemé­nyezett gazdasági szerveink és más intézmé­nyeink, valamint szakembereink között, ami a két ország gazdasági lehetőségeinek köl­csönösen jobb megismerését eredményezte. Ilyen módon létrejött a kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági együttműködés szilárdabb feltétele. Ebből kiindulva a küldöttségek kicserélték nézeteiket a gazdasági kapcsolatok számos olyan kérdéséről, amely mindkét ország szá­mára fontossággal bír, és hangsúlyozták, hogy szükség van a hosszú lejáratú árucserefor­galmi megállapodás előkészítésére és meg­kötésére, a minél szélesebb körű együttmű­ködés kialakítására a villamos energiai ipar, a gépgyártás, a kohászat, a vegyipar és más iparágak területén. Megállapították, hogy a kultúra, a tudo­mány. a sport, a konzuli és egyéb kapcso­latok terén az eddigi együttműködés gyü­mölcsöző és eredményes volt. Egyetértettek abban, hogy ezt a megfelelő állami szervek és társadalmi szervezetek közvetlen érintke­zése útján a jövőben is fejlesztik. A megbeszélések folyamán a küldöttségek nagy figyelmet fordítottak a jelenlegi nem­zetközi helyzet megvizsgálására. Megelége­déssel állapították meg, hogy nézeteik min­den alapvető kérdésben azonosak, vagy közel állnak egymáshoz. A két fél értékelése szerint az utóbbi évek­ben csökkent a nemzetközi feszültség és az általános nemzetközi helyzet kedvezőbbé vált. Az atomkísérletek részleges betiltásáról szóló moszkvai egyezmény megkötése óta — aminek éppen most volt első évfordulója — más részleges megállapodások is születtek. A két fél úgy véli, hogy elsőrendű jelentő­ségük van azoknak az erőfeszítéseknek, ame­lyeknek célja, hogy további konkrét intéz­kedések foganatosításával folytatódjon és megszilárduljon a feszültség enyhülésének megindult folyamata. A felek különösen pozitívan értékelik a Szovjetunió és más szocialista országok bé­kére irányuló kezdeményezéseit és hang­súlyozzák a Szovjetunió és az USA között az utóbbi időben megkötött egyezmények jelen­tőségét. Az utóbbi időben a világ egyes területein — a Tonkini öbölben. Cipruson, Kongóban stb. — komoly válságokra került sor. ame­lyek kiélezték a helyzetet a vjlág e térségei­ben és negatív következményekkel jártak. Itt mindenekelőtt a reakciós erők nyomásá­ról van szó, amelyek nem mondanak le a más országok belügyeibe való beavatkozásról, és arra törekszenek, hogy erőszak alkalmazásá­val kényszerítsenek ki egyoldalú döntéseket. A két fél úgy véli, hogy a német kérdés rendezésénél a két német állam létezésének fényéből kell kiindulni. A két fél megállapítja, hogy a leszerelés továbbra is a mai világ rendkívül akut és sürgős problémája, és hogy az eddigi tárgya­lások nem vezettek lényegesebb előrehala­dáshoz. Ezért feltétlenül szükséges fokozott erőfeszítéseket tenni, hogy az általános és tel­jes leszerelés kérdésében e nézetek közeled­jenek egymáshoz, és konkrét egyezmények jöjjenek létre. Ezen általános cél felé való haladásban jelentős szerepet játszhatnak az olyan fokozatos és részleges leszerelési intéz­kedésekre vonatkozó egyezmények amelyek a jelenlegi feltételek között reálisak és meg­valósíthatók. Ide tartozik olyan intézkedések elfogadása, mint például az atomfegyver­készletek befagyasztása Közép-Európában, atommentes övezetek létesítése a világ kü­lönböző részein. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagy je­lentőséget tulajdonít a gyarmatosítás alól fel­szabadult és a független nemzeti fejlődés út­jára lépett országokkal való együttműködés sokoldalú fejlődésének. Ezek az országok a békés egymás mellett élés politikájának ak­tív harcosai. Mindkét fél úgy véli, hogy az el nem kötelezett országok állam- és kor­mányfőinek belgrádi konferenciája pozitívan járult hozzá á békés egymás mellett élés po­litikájának megerősödéséhez, a gyarmati rendszer megszűnési folyamatának meggyor­sításához és a fejlődésben való országok ön­állósulásához. A két fél kifejezi azt a mély meggyőződését, hogy a közeljövőben megren­dezésre kerülő kairói konferencia ugyancsak jelentősen hozzájárul mindehhez. A két küldöttség pozitívan értékeli az Egyesült Nemzetek Szervezete kereskedelmi és gazdasági fejlesztési konferenciájának munkáját és eredményeit. A két fél nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének és tevékenységének és úgy véli, feltétlenül szük­séges, hogy ez a szervezet teljes egyetemes­ségre tegyen szert, alapvető szerveinek szer­kezete pedig alkalmazkodjék a világban vég­bemenő változásokhoz. A látogatás folyamán Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének fő­titkára, valamint munkatársaik kicserélték nézeteiket a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről. Megállapították, hogy a békéért és aktív békés egymás mellett élésért folyta­tott harc szoros összefüggésben áll a haladó társadalmi áramlatokkal, emiatt káros min­den olyan kísérlet, amely a békéért folyta­tott harcot mesterségesen el akarja válasz­tani a szocializmusért folytatott harctól. A két fél meggyőződése szerint elengedhetetle­nül szükséges, hogy minden kommunista és munkáspárt, minden szocialista ország a ma­ga részéről teljes mértékben járuljon hozzá a nemzetközi munkásmozgalomban keletke­zett nehézségek leküzdéséhez. Ezzel kapcso­latban úgy vélik, hogy minden békeszerető és haladó erőnek határozottan fel kell lépnie a dogmatikus, a békés egymás mellett élést veszélyeztető politikával szemben. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára meg­hívta Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét és Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnökét, hogy tegyenek látogatást a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. A meghívást örömmel elfogadták. Kelt Budapesten, az 1964. évi szeptember hó 15. napján. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke KADAR JÄNOS, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­sága első titkára, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke JOSZIP BROZ TITO, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkára 11 ÉVE A HALÁLRAÍTÉLTEK CELLÁJÁBAN „Fajgyalázásnak" minősítették egy néger rab és egy Svédországban élő asszony levelezését

Next

/
Oldalképek
Tartalom