Pest Megyei Hirlap, 1964. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-02 / 205. szám
t*L$i MEGYEI &urtgp 1964. SZEPTEMBER 2. SZERDA — Ne rángass! (Komádi rajza) Elektronikus agy helyett — pneumatikus agy Az elektromosságnak a legparányibb mennyisége, egyetlen szikra is katasztrófát okozhat például a szén, a kőolaj, a gáz bontásával, lepárlásával, feldolgozásával foglalkozó üzemekben. Évek’ óta foglalkoztatja a szakközvéleményt a gondolat, hogy ezeket az iparágakat a vilTANULOVEZETO A kisváros anyakönyvi hivatala előtt, a főtéren ünneplő emberek százai várakoztak, hogy boldogságot kívánjanak a menyasszonynak, a termelőszövetkezet állattenyésztő technikusának és a vőlegénynek, a fiatal agrármérnöknek. Míg a fiatal pár a teremben összekovácsolta életét, addig a kintrekedt bámészkodók közé vegyültem. Nézték a hivalkodó, feldíszített autókat. Találgatták: — Talán a Mercedes, vagy a szürke Skoda, vagy az Opel viszi a menyasszonyt? Zene csendült. A kijáratban megjelent az ifjú pár. Ügyeskedtek a fotográfusok. Hullatta könnyeit a násznép. A sokaság gyűrűjében hősiesen fogadta az intelmeket, gratulációkat a két mezőgazda. A nem hivatalosak, a gépkocsisor élén egy kecses Merőihez álltak. Ott biztos közelről láthatják a menyasszonyt. Hirtelen motorbúgás hallatszott. A kocsioszlop végéről fürgén gurult elő egy kis Trabant. Abban utazott a menyasszony. Kedvesen csókot szórt a násznépnek. Az sem feszélyezte, hogy Trabantjuk — T-betűt viselt, mely szerint az újdonsült férj még csak: — Tanulóvezetö. Galgóczy Imre FILMEKRŐL: A MATADOR Olasz film Igen kellemes időtöltés ez a szellemes, pergő . ritmusú olasz film, amely ugyan nem támaszt különösebb igényeket, de legalább jót derül a néző. Némi merészséggel szembeállíthatnánk a Thomas Mann regényéből készült nagysikerű filmmel, az Egy szélhámos vallomásaival, csakhogy ez az olasz alkotás gondosan kerüli a térsada- lombírálatot, s őrizkedik a kritikai szellemtől. Célja csupán a könnyed, hihetetlen, de fantáziadús bohóságok halmozása, s ez sikerült is. A film egy szélhámos fantasztikus kalandjait eleveníti meg, a pályakezdettől a karrier csúcsáig. A matador, a fő-fő, szél- hámöá a' ‘ • sokrétű színészi adottságokkal rendelkező Vittorio Gassman, aki ebben a filmben vérbő komikusként mutatkozik be. Partnerei: Anna Maria Ferraro és Dorian Gray, a két csinos olasz filmszínésznő, valamint Pep- pino de Filippo, aki a szélhámos hajdani börtöntársát és tanítómesterét alakítja. Rendező Dino Risi. EMBERVADÁSZAT Lengyel film lamosszikra kikapcsolásával kellene automatizálni. A külföldi szakemberek is érdeklődéssel fordultak a szovjet tudósok felé, akik egészen új automata vezérlési rendszert dolgoztak ki. Az új rendszer alapja a sűrített levegő, pneumatika, amelyet egészen a legutóbbi időkig világszerte elavult dolognak tartottak. A szovjet tudósok kidolgozták az ipari pneumcautomatika univerzális rendszerét, s ennek keretében másfél tucat szabványosított részelemet készítettek, gyufasdoboztól — gyufaszál nagyságúig. Ezek segítségével máris gyorsan épülnek a legbonyolultabb automatarendszerek. A pneumatikus automata vezérlési rendszer látszatra csupán néhány alkotóelemből áll, ezek mindegyike szürkére festett gyufásdobozra emlékeztet. Valamennyinek olyan a szerkezete, hogy szüntelenül kapja a jelzéseket a helyszínről, például egy hőerőmű kazánjából. A jelesek alapján ez a bizonyos automataelem rögzíti az olyan fontos adatokat, mint az, hogy mennyi a víz a kazánban, mennyi a gőz, milyen a nyomás és a hőmérséklet, a fűtőanyagfelhasználás. Ugyanebbe a „gyufásdoboz- ba” táplálták be a feladatot: a szerkezet keresse ki azt a legkedvezőbb munkarendet, amely mellett a kazán a legkisebb fűtőanyag-felhasználás mellett a legnagyobb mennyiségű gőzt tudja szolgáltatni. Amikor elkészül a szükséges megoldás, a „skatulya” a különböző csatornák hálózatán át kiadja a vezérlési utasítást, de nem elektromos impulzussal, hanem szigorúan meghatározott sűrített levegő adagokkal. Ezek a sűrített levegő lökések hozzák működésbe az utasításokat végrehajtó szerkezeteket, ame- |iyek gyakran közönséges reteszek vagy csapóablakok, amelyek pillanatnyi eitávo- ! lításával szabályozni lehet ; például azt, hogy mennyi le- ! vegő jusson a kazán tűzteré- ! be. Nagyjából hasonló elvek ! alapján irányítja a „pneu- I matikus agy” a vegyi folyamatokat is. Kézenfekvő, hogy az új módszerrel olyan termelési folyamatokat is automatizálni lehet most már, amelyek gépesítésére korábban szinte nem is gondoltak. A pneumatikus agy a Szovjetunióban és külföldön egyre jobban terjed. Eddig már nyolc nyugati tőkés ország elismerte a Szovjetunió elsőbbségét, s olyan műszakilag fejlett országok pedig, mint Franciaország és Olasz-, ország, a szovjet szervektől kértek engelélyt a szabadalmazott módszer hazai alkalmazására. A pneumatikus agy feltalálói közül ketten: A. Tál és T. Jef- renova. Mindketten Lenin-díjasok / ÖSSZ.E MÁR? (Foto: Kotroczó) A legeredményesebb pézsmavadász Ritka mesterség. Hivatásból csak kevesen űzik a pézsma vadásza tot. Légrádi József azonban már csaknem negyven éve kitart mellette. 1926 telén lékelte meg először a befagyott Kis-Duna jégéi, hogy .(kifogja a« alatta úszkáló karcsú vörös állatot. Nem tudta mit fogott, csak a vadőr világosította fel, hegy drága bunda készül zsákmányának gereznájából, s mindjárt jó árat is fizetett érte. Légrádi József azóta is rö- videbb megszakításokkal járja a Szigetközt, vadászterülete lett a Rába, Rábca partja, felkeresi a hansági vizeket. Egy-egy elhagyott kukorica- csőből, megrágott gyümölcsből felismeri a pézsma „járását”, hamarosan felfedezi a falánk állat fészkének vízi kijáratát is. Drótvarsáit a lyuk szájához rakja, amelybe legtöbbször besétál a halra leselkedő pézsmapocok. Valószínű, egyetlen pézsmavadász sem dicsekedhe' olyan sikerekkel, mint az ásványrárói Légrádi Józst'. Volt olyan idény — ame! • szeptembertől április végéi: tart —, hogy 1300 pézsmái, szedett ki varsáiból. Idei zsákmányával együtt már több mint húszezer pézsma bőrét adta át a felvásárló vállalatnak. Ennyi bőrből háromszáz női bunda készülhet. A pézsmavadász jövedelméből nyolc gyermeket nevelt fel. Az öt fiú közül azonban egyik sem választotta apja mesterségét. A vérbeli pézsmavadásznak — mint Légrádi József — ugyanis esőben. hóban kell járnia a töltéseket, hogy mindig száradjon bőr a padláson. Anonyma a könyvtárban hirdetett egy éppen aktuális grafikai kiállítást. Miközben szemlélődtem, kirontott az ajtón két derékig meztelen gye-' rek, s majd feldöntöttek. Előbb a könyvtár — határoz-1 tam el a váratlan támadás után, és felszedtem szatyrom szanaszét heverő tartalmát a földről, amit a két gyerek alig titkolt megelégedéssel nézett. A küszöbön eszembejutott, hogy a könyvtárban olyasvalaki dolgozik, akit én hírből már ismerek, és személyesen is meg szeretnék ismerni. Évfolyamtársam mesélt róla, együtt dolgoztak az egyik, szünidőben. Beléptem a hűvös, tiszta könyvtárhelyiségbe. Felfedeztem a sarokban egy elmerül- ten rajzolgató kisfiút, olyan nyolc év körüli lehetett. Mikor meglátott, kiáltozni kezdett: Ica, kölcsönző! Elmosolyodtam. A szomszéd szobából kijött egy lány. Megállt a pult mögött, figyelmesen rámnézett. Szabályos, mongoloid arc, szép barna szem és kissé hajlott, hanyag tartás. Én kezdtem. Mondtam, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Félbeszakított és újból megnézett. — Tudom — mondta. Honnan? — csodálkoztam. Vállat vont, szomorkásán. — Gondoltam. De előre megmondom, névtelen vagyok, ne írj rólam semmit. — Mióta vagy itt? — kérdeztem. — Három éve — tűnődött kicsit —, de olyan, mintha csak három hónapja lenne ... Nehéz nekem megszokni mindenütt. Tudtam, hogy tizenöt éves korában jött el egy állami intézetből, szüleit nem ismeri. — Egyedül laltsz? — kérdeztem. Nézett a levegőbe, aztán nagy sokára válaszolt: Igent még egyedül lakom, de nem sokáig. Nem faggattam tovább, gondoltam, majd később sort kerítek a többi dologra is, amit róla hallottam, örökbe akar fogadni egy kisgyereket, ha a gimnázium levelező tagozatát befejezi. Rendezgetett a pulton, majd ceruzát vett a kezébe, és ábrákat kezdett rajzolni egy füzet hátlapjára. Közben belépett néhány valódi kölcsönző. Ica őket is olyan figyelmesen megnézte, mint engem, aztán odasúgta: légy szíves, segíts egy kicsit, mert én már nem tudok mit ajánlani. — Hogyhogy? — csodálkoztam. — Nekem már nem hisznek — mondta —, a modern könyveket nem viszik, de ha te ajánlod, talán... tudod, ezek az idősebbek... Sorakoztak a kölcsönzők. Nekem három jutott. Megpróbáltam könyvtáros lenni. Irtózatosan nehéz. Tologattam a létrát, és ámuldoztam, hogy mennyi a friss anyag. — Sokat harcolok én ezekért — simogatta Ica a könyveket. Tűnődtem, mennyi idős lehet. Tizenkilenc talán, de fáradt és szomorú az arca, kicsit idősebbnek látszik. Azonnal meg- vidámodik, ha sikerül megfelelő könyvet találnia az olvasónak, de egy pillanat múlva újra töprengő, és szomorú. Egy öreg néni gfófos könyvet kért tőlem. Hosszas keresgélés után verejtékezve oianyújtottam Anatole France Vörös Liliomát. Kezébe vette a néni, aztán gyanakodva felém fordult: és tessék mondani, szerelmes ez a könyv? — Hogyne — bizonygattam meggyőződéssel. Icára pislogott, még inkább gyanakodva. — Kicsit mérges volt rám a múltkor Szegő néni — nevetett Ica, miközben hajlongtunk újabb könyvek után, —, mert nem tetszett neki az Augusztusi vasárnap. Te — fordult hozzám hirtelen —, Karinthy zseni volt, ugye? Elsötétült az arca, látva kissé furcsa arckifejezésemet. — A Cirkusz — nyögte ijedten —, nem zseniális? Nem jutottunk el újabb fejtegetésig, mert rám zúdult egy csomó gimnazista lány, akik új, egészen új könyveket kértek. Adtam sorba, ami a kezembe került. A Húsz órás riport kisregénynél az egyik felelősségre vont: azt hiszi, hogy én ezt még nem olvastam? Ica kiszólt két agráregyetemista közül, akik szakkönyveket nézegettek. — Ezek már az én neveltjeim! Pillanatra lélegzethez jutottam, és leroskadtam egy székre. — Te, itt állandóan ekkora a forgalom? — néztem fáradtan Icára. Titokzatosan mosolygott. Mindjárt zárunk, ne félj, addig is kapsz eg szelet zsiroskenyeret. Ettük c kenyeret, és újra Karinthy:, töprengtünk, majd József Attilán. Egyszer megkockáztattam egy kérdést az örökbefogadásról. Elzárkózott, hallgatott, majd mégis mondott valamit. — Örökbe fogadtam és kész. — És a szülei? — kérdeztem. — örülnek, ha nem látják — mondta —, mint engem ... — De hát kevés a fizetésed, és ... Indulatosan vágta oda: arra mindig elég lesz, hogy neki jusson! Elhallgattam. Vége left könyvtárosi pályafutásomnak, kifelé indultunk. Kint már alkonyodn. kezdett. Közös erővel lehúztuk a redőnyt. Akkor vettem észre megint a rajzolgató kisfiút. — O az — mondta Ica. Nem is akar már hazamenni. Csak látogatóban van nálam, egyelőre. Tegnap kapott egy kisautót. — így megy, ni! — mondta a gyerek. Leguggolt, és beindította a kis járművet. Felszólt hozzám, igen komolyan: — Tessék vele játszani! Kergettük is egy darabig a kisautót mind a hárman. Juhász Erzsébet j Volt egyetemi évfolyam- ^ társamat akartam meglepni % látogatásommal, az egyik Pest ff környéki faluban, de rosszul ff jártam: senkit sem találtam ff otthon, a kutyán, meg a macs- ff kán kívül. Egy darabig elke- £ seredetten járkáltam a ház í körül, aztán találomra elindu- ff tam a néptelen főutcán, hogy ff valami elfoglaltságot keressek ff magamnak vonatom indulá- 'f sáig. A meleg levett a lábam- ff ról, egy poros akácfa alá ül- ff tem, hogy kipihenjem magam, ff — Hová mehetnék? — tűnőd- ff tem,- amikor megláttam egy ff kipirult arcú nénit, aki hatal- f más piaci kosarat cipelt, tele f, paradicsommal. A paradicso- f, mok tetején három-négy f, könyv hevert. Úgy látszik, fel- ff fedezett az arcomon némi ér- ff deklődést, mert megállt és ki- ff váncsian megnézett. — ff Könyvtárból tetszik jönni? — ff kérdeztem, mert a könyvek ffkülseje arra vallott. Bólintott. £ — Merre van? — Ott a követ- f kező sarkon, az a fehér épü- ff let — mutatott rá egy szép, ff cseréptetős házra, ami előtt ff két lovaskocsi parkolt, az ff egyiken bóbiskolva tartotta a ff gyeplőt egy félrecsapott sap- ff kás bácsi. Feltápászkodtam és ff elindultam a jelzett irányba. £ Művelődési otthon, Könyvtár g — olvastam a táblát, és köz- í vétlenül alatta színes plakát A lengyel filmművészek — akárcsak a szovjet és a jugoszláv filmesek — gyakran nyúlnak vissza témáért a második világháború eseményeihez. Ennek oka nem az, hogy a háborús körülmények eleve izgalmat és fordulatosságot biztosítanak és ezért a sikerre is reményt adnak. Az okok között elsődleges, hogy a háborús emlékek, különösen a partizánharc emléke még elevenen él a népekben. Ezen túl ezeknek a filmeknek nemes szándékuk az emberiség lelkiismeretének ébrentartása, mert a történelmi körülmények nagyonis indokolják. Módszerük, hogy a békés hétköznapok konszolidált élet- körülményei helyett nyers jellemeket, állásfoglalásokat mutatnak be, ezzel is hangsúlyozzák a helyzet drámaiságát, a cselekvéskényszert. Azért szükséges ezt elmondanunk, mert mind gyakrabban hangzik el kifogás a háborús témájú filmek ellen: „húsz év után még mindig erről beszélünk?” Igen, beszélünk róla, sajnos beszélnünk kell. Ebből a •kényszerítő szükségből v fakad a lengyelek legújabb filmje, az Embervadászat, amely egy haláltranszport megszökött tagjainak viszontagságait és pusztulását eleveníti fel szinte dokumentumhűséggel. Bár vannak a filmnél* művészi gyengéi, képsorai feszültséggel telítettek, hitelesek. A Petelski rendezőházaspár jó szolgálatokat tett ezzel' az alkotással. A magyar közönség minden bizonnyal elismeréssel fogadja majd filmdrámájukat. (tm)
