Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-08 / 185. szám

1964. AUGUSZTUS 8. SZOMB AT PEST M Ef. 'sMMgß.. n Gyorsítani kell a A gabona rak tarozás, amely az elmúlt években oly sok­szor ütközött jelentős nehéz­ségekbe, minden jel szerint ez idén simán lebonyolódik. Igaz, a múlt tapasztalatain okulva már májusban igen eré­lyes és hatásosnak bizonyult intézkedések történtek arra nézve, hogy kellő időben min­den szem gabona fedél alá ke­rüljön. Megyénkben néhány tsz kisebb-nagyobb befogadóké­pességű magtár építésébe kez­dett. a Pest megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat pedig a megye különbö­ző részein szintén tervbe vet­te egyelőre csak tetővel, de később oldalfalakkal ellátható csarnok éoítését. — amint an­nak idején erről részletesen beszámoltunk. Ezenkívül minden községben fel­kutatták és szükség ese­tére igénybe vették a ga­bonatárolásra alkalmas helyiségeket. Ami örvendetes az építkezé­seknél: ezúttal a magtárak, csarnokok nemcsak terv sze­rint épültek, de úgyszólván mindenütt csaknem határidő­re be is fejeződtek. Több ilven új építményben már frissen csépelt gabona van. Az építkezéseknél nehéz­ségek azért természetesen ez­úttal is jelentkeztek. A vas­vázas csarnokok jó része még fedetlen, hullámpala ugyanis nem volt kellő időre, megfele­lő mennyiségben. Az utolsó pillanatban, ezekben a nanokban azonban vég­re sikerült a szükséges tetőfedőpala teljes meny- nyiségét biztosítani és az építkezések helyére szál­lítani, úgyhogy a félbemaradt tetőfe­dési munkát mindenütt foly­tatják és napokon belül be is fejezik. A legnagyobb vasvá­zas magtárcsarnok, a négy­száz vagon befogadó képes­ségű ceofédt szeptember ló­ra. határidőre szintén” felépül. Sokban hozzájárul a raktáro­zási helyzet kedvező alakulá­sához az új gabona csekély víztartalma is. Kisebb terü­leten és vastagabb rétegben tárolható a gabona, dohosodás és más károsodás veszélye nél­kül. Ez idáig a szükségmagtárak alig tíz százalékát vették Van mar hullámpala a vasvázas magtár- csarnokokhoz — iskolában nem raktároznak A gabonafelvásárló vállalat igazgatója nyilatkozik igénybe és úgylátszik, ennél többet már nem is kell. Ilyen körülmények kö­zött a megyében egyetlen iskolában sem kell a taní­tást elhalasztani szeptem­ber elsején. Nincs ugyanis szükség arra, hogy iskolai helyiségeket mag­tár céljára használjanak fel, e nélkül is megoldható a rak­tározás idén. A nagyobb kenyérgabona­szállítmányokat egyébként egyenesen a malmok­ba irányították, ahol — az újat a régivel 50—50 százalé­kos arányban keverve — már hetek óta őrlik. A Termény­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat malmai tehát fokozato­san továbbra is képesek még kisebb-nagyobb mennyiségű gabonát tárolni annál is in­kább, miután rakterületük egyelőre nincs teljes mér­tékben kihasználva. Ugyanez a helyzet a vállalat többi mag­tárépületében is. Mostanáig ezeknek a magtáraknak a ka­pacitását csupán 62 százalékig használták ki a péntekig be­szállított 2687 vagon búza, 559 vagon rozs és 932 vagon árpa elraktározásával. — A raktárhelyzet tehát ed­dig kielégítően, sőt mondhat­nám jól alakult — mondotta Cselle Ferenc, a Pest megyei Gabovafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat igazgatója. — Er­re a hétre vártuk a szállítás­ban a csúcsforgalmat, fel is készültünk rá, sajnos hiába. Lelassult a szállítás. Éppen ezért arra kérjük a termelő- szövetkezeteket, hogy amilyen jó munkával, gyorsan végez­tek az aratással és járnak a cséplés végéfelé, épp oly gyor­san szállítsák le szerződéses gabonájukat, s tegyenek ele­get kötelezettségüknek is. Használják ki a jó időt, hogy ne érje eső, kerüljön minden szem kellő időben, veszteség nélkül a magtárba. Valóban erre kell töreked­ni, hogy idén teljes siker ko­ronázza az aratás, cséplés ne­héz és jól végzett munkáját, az idei kenyér biztosítását. Társadalmi és egyéni érdek, anyagi és erkölcsi ösztönzés Új típusú kályha gyártását kezdték meg a Mechanikai Művekben A törökbálinti Mechanikai Művekben az idén már csak­nem 13 ezer olajkályhát gyár­tanak és néhány év múlva az idei mennyiségnek csaknem a dupláját bocsátják a kereske­delem rendelkezésére. A 'gyárban gondoltak a válasz­ték bővítésére is. Uj típusú kályha gyártását kezdték meg. A korszerűsített kályha formájában is különbözik a régitől. Oldalai enyhén dom- borúak, s az elejét rácsozattal látták el. A szemre tetszetős külső azonban szerkezeti vál­tozást is takar. A szabályozó és elzárócsapok átcsoportosí­tásával megkönnyítették a kályha kezelését, tökéletesí­tették az olajállásjelzőt is. A nullszéria készítését már megkezdték, a sorozatgyártás­hoz pedig az ősszel látnak hozzá. Szüret előtt Rókaverseny - valahol Pest megyében mű, kedden pedig az ultra­rövid hullámú „számra” ke­rül sor.* A Magyar Honvédelmi Sportszövetség a versenyt fel­készülésnek szánja a jövő évi lengyelországi Európa- bajnokságra. Javítják a prést (Gábor felv.) nak, amely viszont a dolgo­zók valamennyi rétegének az alapvető ideológiai kérdések­ben való véleményazonossá­gát is megköveteli. A társadalmi és egyéni érdek egységét minden szin­ten tudatosan kell megvaló­sítani. Erre szolgálnak a ter­vek, az állami jogszabá­lyok, a rendelkezések, az utasítások, az irányítás szer­vezete, az anyagi ösztönzés különféle formái. Az egyéni érdek csak akkor kerül el­lentmondásba a társadalmi érdekkel, ha hiba csúszik a népgazdaság tervszerű sza­bályozásának menetébe, ha az anyagi ösztönzés iránya nem helyes. A gazdaságve­zetés módszereinek állandó tökéletesítése biztosítja a hi­bák kiküszöbölését. A szocializmus az egyé­ni szükségletek mind telje­sebb kielégítésére törekszik, oly módon, hogy ezáltal a társadalmi szükségletek ki­elégítését, a társadalom fel­adatainak elvégzését, érdeké­nek tiszteletbentartását segít­se elő. Valójában itt ugyan­azon dolog két oldaláról van szó. Hosszabb távon például nem lehet növelni az életszínvonalat anélkül, hogy ehhez ne teremtenénk meg a termelési-gazdasági feltételeket és nem lehet növelni a termelést az élet- színvonal rovására. Mindebben fontos szere­pet játszik a társadalom rendelkezésére álló javak el­osztása. Ez akkor biztosítja legjobban a társadalmi és egyéni érdek összhangját, ha a társadalmi munlcaterme- lékenység emelésére irányu­ló ösztönzést tartja szem előtt. A jövedelmek felosz­tásánál tehát az anyagi ösz­tönzés elve érvényesül, amely a munka mennyiségén kí- ■vül figyelembe veszi, a mi­nőségi tényezőket, a gazda­ságosságot, a nehéz és könnyű munlca, a szak­képzett és szakképzetlen munka különbségeit, a mun­kaerőgazdálkodás érdekeit. A szocializmus teljes fel­építésének időszakában, s még sokáig azután, anyagi ösztönzés nélkül nem lehet megteremteni a társadalmi és az egyéni érdek összhangját. Éppen ezért ez a törvénysze­rűség a szóban forgó érdek­egység felismerésének, tuda­tosításának is egyik legfonto­sabb feltétele. Az anyagi ér­dekeltség hatalmas nevelő té­nyező is. Ahogy mondani szo­kás, saját zsebükön keresztül tanítja meg az embereket a társadalmi érdek tiszteletben- tartására. A szocializmus építésében e tényezőnek komoly szerepe van; mind lebecsülése, mind túlbecsülése súlyos hibák for­rása. A nemzetközi munkás­mozgalom kalandor elemei ugrásokkal akarják helyette­síteni a megalapozott építő­munkát, saját országuk nem­zeti sajátosságait túlihangsú­lyozva elvetették a személyes anyagi ösztönzést, aminek felhasználása pedig általános szükségszerűség minden szo­cializmust és kommunizmust építő országban. Ez a szektás, a reális feltételekkel, a szo­cializmus építésének általá­nos szükségleteivel, a töme­gek valóságos igényeivel nem számoló stratégia, amely nem vette figyelembe a termelő­erők fejlettségi színvonalát, a gyakorlatban kudarcot val­lott, ha kiagyalói ezt elméle­tileg még nem is ismerik el. Van egy másik nézet is, amely mérhetetlenül túlbe­csüli az anyagi ösztönzést, nem számol a politikai, az erkölcsi, a világnézeti ténye­zőkkel. Ez a nézet az anya­giasság „ideológiája”, amely a szocialista építést az adom- veszem polgári, kispolgári el­vére alapozza, lebecsüli a tár­sadalom erkölcsi tényezőit. Ennek képviselői a párt hu­manista politikájában libera­lizmust, a polgári és kispol­gári életforma, ízlés, eszme­világ rehabilitációját látják. Tagadhatatlan, hogy ma ná­lunk nem az aszkétizmus, az anyagi kérdésekben megnyil­vánuló túlzott puritánság, ha­nem ez a liberalizmus a na­gyobb veszély. Félreértés ne essék: nem a szakképzettebb, felelősségteljesebb munkával megérdemelten járó maga­sabb életszínvonal a káros, hanem az a szemlélet, amely mindent kizárólag az anyagia­kon keresztül ítél meg. A vállalati kollektívák te- vékenységérp is 6ok anyagi ösztönző hat, amely valami­lyen formában befolyásolja a személyes jövedelmeket is. A társadalom, a vállalat és az egyén érdekeinek összehango­lása igen bonyolult folyamat. Ezért állandóan tökéletesíte­ni kell az anyagi ösztönzés mechanizmusát. Ugyanakkor annak is tudatában kell len­ni, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek abszolút egy­beesését ezen az úton nem­igen lehet elérni. Mindig lesz­nek olyan feladatok, amelyek­nek elvégzésében a vállala­tok kevésbé érdekeltek, de amelyeket tőlük mégis meg kell követelni. Ugyanez a helyzet a vállalatokon belül is. Itt jelentkezik újra az esz­mei-erkölcsi tényezők szerepe. A szocialista tudatosságra apelláló agitációt és propa­gandát természetesen nem az anyagi ösztönzés helyett, an­nak ellenére, hanem azzal ésszerűen társítva kell alkal­mazni. Földes Károly Rendőrkézen a visszaeső bűnözd A közelmúltban veszélyes bűnözőt fogtak el a ráckevei járásban: Mikovits László negyvenéves, foglalkozás nél­küli, közveszélyes munkakerü­lőt, aki már különböző bűn- cselekmények miatt többször megjárta a börtönt. A Rákos­palotán lakó Mikovits leg­utóbb idén március 14-én ke­rült szabadlábra. Ahelyett azonban, hogy munkát vállalt volna, tovább folytatta előző életét. Többek között Halász­telek községben behatolt Ruso János lakására, és onnan el- lonott egy télikabátot. Most felismerték és a rendőrség el­fogta Előzetes letartóztatásba került és a bűnvádi eljárást megindították ellene. MIAMI Ezüst a hajóroncsban Floridai könnyűbúvárok cso­portja egy tizennyolcadik szá­zadban elsüllyedt hajó ron­csai között értékes ezüstlelet­re bukkant, a spanyol gálya valószínűleg tengeri vihar so­rán merült el. FUTÓRÓZSA úgy várják már szép, szőke, huszonkét éves unokáját, mint ő. Most is odasántikált hoz­zá Kovács Géza, akinek két műtétje volt már, szintén a lábával van baja. — Megbo­rotválom János bácsit — mondta —, ne lássa ilyen borostásan Zsuzsika. Gézá­nak még nem reszket a ke­ze, fiatal, alig harmincéves. Hol van még az ő korá­tól! Átélt már két hábo­rút, a második elvitte egész családját, csak Zsuzsa ma­radt. Felnevelte egyedül, asszony nélkül. Sokszor oda­ültette az asztala mellé a forgalmi irodában, s ha el­bóbiskolt, gyorsan ágyat ve­tett neki két széken, meg a vasutasköpenyén, aztán ro­hant ki, vonatokat fogadni, meg indítani. | önnie kell már. Vajon J hol késik? Három óra. Recseg a kavics, -valaki jön errefelé. Nagykeservesen meg­fordul, hátra néz. Géza. Hogy tud mosolyogni, pedig két mankóval jár. — Zsuzsa? — kérdezi Géza. János bácsi­nak mintha nehezére esnék a beszéd, alig' tud vála­szolni. — Nem jött még — mondja rekedten. — Ó, biz­tosan randevúja van — ne­vet Géza. — Szép lány, sokan udvarolhatnak neki. Nézi az öreget, aki azt hi­szi, rosszul hall. — Rande­vúja ... — motyogja, és fel­emeli a botot, nézegeti gör­csös, barna szárát. — Lehet — bólogat Géza — és las­san férjhez is megy — te­szi hozzá —, ha megtetszik neki valaki... János bácsi tétován körül­néz a nagy kertben, ömlik a napfény a sok különféle színű bokorra, meg a sár­ga, barokk szanatóriumépü­let homlokzatára. Mintha a napfény bántaná, összehúzó­dik a szeme. Három óra tíz perc. — Az én uno­kám — gondolja az öreg — talán tényleg randevúra ment. Talán nem is jön... Talán holnap sem.. Resz­kető keze, ami miatt nem tud megborotválkozni, ismét a bot felé tapogatózik. — Egyedül leszek akkor, tel­jesen egyedül — mormogja magában, és megsimítja a bot lehajló végét, majd meg­szorítja úgy, hogy beleké­külnek az ujjat Sohasem beszéltek Zsuzsával arról, hogy mi lesz, ha férjhez megy ... Három óra tizenöt. Géza letámasztja a mankó­\ kát, és hátrahajtja a fejét,' a pad magas támlájára. —; Mintha szunyókálna — töp-; reng az öreg — és vár, ve-; lem együtt, mindennap. Az-; tán az ő feje is elnehezedik.; — Ennek sincs senkije, sze- í génynek — nézi Gézát —! lelencgyerek volt. Még jó,! hogy ülő szakmája van, mert í különben ezekkel a lábakkal...} igaz, egyszer majd eldob- í hatja a mankókat, de addig; még sok idő eltelik... Jó lenne otthon lenni már,; megnyesegetni a szőlőt... Va- ; jón miért szegődött úgy; hozzám Géza? jy agypapa! — szólítja hal- ; 1s kan Zsuzsa. Az öreg fel-; riad, nézi az unokáját, aki- i nek kék pöttyös ruháján; már apró árnyékok vannak. í — Aludtál ? — mosolyog a; lány, és lehajol, hogy meg-'/ simogassa. — Egy nagyon í kicsit — suttog az öreg. — í Egyedül jöttél? — Miért, j papa ? — csodálkozik Zsuzsa, f János bácsi a padot nézi, í üres. Géza közben felkelt. í méq látják, ahogy a bejárat felé kopog. Az öreg beleka- 'j paszkodik Zsuzsa karjába. — J Sétáljunk kicsit, olyan jól í érzem magam — mondja.'/ Aztán erősen megkapaszko- % dik, mint a futórózsa a ke- $ rítés rácsaiban. i Juhász Erzsébet t \ * vasrácsos kerítésen pi­í ■ J ros, az otthonihoz ha- ' sonló, futórózsák kapaszkod- , nak. Csak az egy egész lu- ? gas! — dobban meg János ; bácsi szíve, amint a kapu ; felé megy. — Lassan elnyíl- - nak már — beszélget to- ! vább magában — és az ; enyémek otthon, elvirágza- I nak azok is. Nem is tudom, \ milyenek, ha Zsuzsa nem ; hozna egy-egy csokorral. ! Egy pillanatra botjára tá- \ maszkodik, hogy erőt gyűjt- : sön a még hátralévő lépé- ! sekhez. Ha itt áll meg, en- l nél a nem tudni milyen : nevű bokornál, aminek fur- \ csa, sárgás levelei vannak, • akkor tíz lépés a pad, nem \ több, nem kevesebb, sok­• szór kiszámította már. Pon- \ tosan tíz olyan lépés, ami- \ lyet egy operált lábú, hat- \ vannyolc éves ember tehet. \ Ift a pad. Óvatosan leeresz- : kedik, a botot maga mellé : támasztja. Innen lehet leg- ! jobban látni a kaput és az \ utcát. \ Szép ez a szanatórium, és • közel van Pesthez. Zsuzsa l gyakran jöhet. Jön is, majd \ mindennap itt van, hoz köny- \ vet, virágot, süteményt, vagy i valami apróságot, amit ép- í pen kitalál. — Van szíve l hozzá — szokta mondani l János bácsi mephatottan a í betegtársaknak, akik legalább Első ízben rendeznek Ma­gyarországon nemzetközi ró­kaversenyt. A félreértések elkerülése végett: ez esetben nem „hagyományos” róká­kat keresnek. E viadalon a résztvevőknek a terepen el­helyezett rádióadók helyét kell megállapítani és a le­hető legrövidebb időn beiül elérni. Az érdekes verseny: még nem szerepel Magyar- \ országon a hivatalos ver­senysportok között, annak ellenére, hogy már „róka-, vadász” Európa-bajnokságot is ; rendeztek. A tavalyi moszk- • vai Európa-bajnokságoh' a \ magyar sportolók a negyedik • helyet szerezték meg. A vasárnap és kedden • sorra kerülő versenyen 3 ta- \ gú szovjet, csehszlovák, bal- • gár. lengyel, NDK és ma- ■ gyár csapatok vesznek részt, j Mindegyik versenyző saját j vevőkészülékével indul el, és : próbálja a terepen egymás-: tói 3—3 kilométerre elhe-: lyezett - rádióadókat megta- : lálni. A „rókavadászat” ne-: héz sport, mert a felszere-! léssel több mint 9 kilomé- ■ tért kell futni a terepen.; De nagy szerephez jut a; technika, hisz az győz, aki: könnyebb vevőkészülékkel < rendelkezik. A sportág kü-; lön érdekessége, hogy á ve-: vőkészülékeket a versenyzők í maguk építik. A viadal valahol Pest me- j gyében lesz. A pontos he-í lyet a nemzetközi zsűri csak; a verseny előtti napon dönti 1 el, és nem hozza nyil- \ vánosságra, nehogy ezáltal: egyes versenyző előnyhöz jus- í son. Vasárnap a rövidhullá-! Termelőszövetkezeteink I munkaerőgondjainak megöl-1 dása, fejlődésük meggyorsí- | tása szükségessé teszi a mun- | kadíjazási rendszerben rejlő I serkentő erők minél telje- | sebb kihasználását. Ma a ! szövetkezeteknek nagy ön­állóságuk van a többter­melésre és közös munkára ösztönző munkák és mód­szerek kiválasztásában. A munkaegységrendszert és an­nak kiegészítőit a tervtúl­teljesítésért járó premizálást, az eredményességi munka­egység-jóváírást, az előleg- fizetést, a pénzdíjazást és a többi formát azonban ma még — sokszor kényelmes­ségből — nem mindenütt alkalmazzák a helyi lehető­ségek mértékében és a he­lyi feltételeknek megfele­lően. Állami iparunkban is jócs­kán akad még tennivaló a személyes anyagi ösztönzés fejlesztése tekintetében. Ezért hasznos, ha elméletileg is megvizsgáljuk: hogyan egyez­tethető össze a társadalmi és az egyéni érdek, s mi­lyen szerepük van nálunk az anyagi és az erkölcsi ösz­tönzőknek? Abból kell kiindulnunk, hogy a haza minden polgá­rának érdeke: minél hama­rabb valósuljon meg a szo­cializmus teljes felépítése, amely együtt jár az élet- színvonal rendszeres, meg­alapozott emelésével. A tár­sadalom érdeke, hogy tag­jai sokoldalúan fejlődjenek, s szükségleteiket végzett munkájuk mennyisége és mi­nősége szerint elégítsék ki. Ez az érdekegység a gaz­dasági alapja a szocialista nemzeti egység politikájá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom