Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-08 / 185. szám
V€ú4ap 1984. AUGUSZTUS 8. SZOMBAT A kétoldalú és a sokoldalú együttműködés a KGST-bcn Gyakran olvasható az újságokban, hogy Magyarország kétoldalú megállapodást kötött valamelyik állammal, vagy az, hogy a szocialista államok sokok d a 1 ú együttműködésüket valamilyen területen kiterjesztették. Mit értünk a kétoldalú és mit a sokoldalú gazdasági együttműködésen? A kétoldalú együttműködés két vagy három ország megállapodása valamilyen kerületen az együttműködésre. Például Magyarország megállapodik Csehszlovákiával a Sturovóban létesülő papír- kómbinát közös építésében és felszerelésében, hogy az kielégíthesse a két ország szükségleteit. A kétoldalú együttműködés irányítására, továbbá a szükséges egyezmények kidolgozására gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottságok létesültek. Magyarország például Romániával, a Szovjetunióval, az NDK-val, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Bulgáriával és Jugoszláviával létesített ilyen bizottságokat. Ezekbe az államok kormányszintű képviselőket delegálnak, évente általában kétszer üléseznek és megvitatják miben és hogyan működjék együtt a két ország. Mit értünk sokoldalú együttműködésen? Általában a KGST nyolc tagállamának közös megállapodását. Mégpedig olyan' megállapodást, amiben lényegében minden tagállam valamilyen formában részt vesz. A sokoldalú együttműködés területeit és formáit a KGST végrehajtó bizottságában vitatják meg és ott hoznak rá döntéseket. Ezek után felmerül a kérdés, hogy milyen problémákat oldanak meg a kétoldalú és milyeneket a sokoldalú együttműködés kere-' tében? Ha általánosságban válaszolunk a kérdésre, akkor azt mondhatjuk, hogy kétoldalúan olyan problémákat oldanak meg, amelyekben két-három ország érdekelt csupán, így a többi nem kíván részt venni benne. Ekkor az adott problémát nem a KGST végrehajtó bizottsága tárgyalja, hanem a kétoldalú kormány- bizottságok. Nézzünk erre néhány példát. * Evekkel ezelőtt egy magyar szabadalom alapján Lengyelországban közös magyar—lengvel vállalat létesült — HALDEX — néven, a szénbányák melletti meddohányok feldolgozására.' Az eljárás segítségével az addig hasznosíthatatlannak tartott meddőhányóból jó minőségű szenet, építő- és cementipari nyersanyagot nyernek. Lényegében az egész meddőhányót felhasználják. A vállalat eredményesen működik, s újabban Csehszlovákia, a Szovjetunió és az NDK is érdeklődik az eljárás iránt. Valószínűnek látszik. hogy az eredetileg kétoldalú együttműködési forma kibővül. Egy másik példa. Magyarország kezdeményezésére Csehszlovákia és Lengyelország egyetértett abban, hogy a kohászati termékek — főleg a hengerelt áruk — szakosítására, termelésének megosztására és tervezésére helyes lenne egy koordináló irodát felállítani. A megelőző tárgyalások után éppen a napokban írták alá az egyezményt és INTERMETALL néven megalakították a szervezetet, budapesti székhellyel. így a három ország szorosan együttműködik a kohászatban. Más — KGST-országok egyelőre nem akarnak ebben részt venni, de elvben egyetértettek vele. Ez a szervezet azonban nyílt, amelybe később is be lehet lépni. E végett a három alapító állam a többi KGST- államot csatlakozásra szólította fel. Lehetséges, hogy néhány év múlva megérnek a feltételek arra, hogy ez a kétoldalú együttműködés sokoldalúvá váljék. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy a sokoldalú együttműködés elsősorban a nagy, átfogó témákban alakul ki. Ebben az értelemben ide sorolhatjuk a „Barátság” kőolajvezetéket, az összekapcsolt villamosenergia rendszert, a közös tehervagonpark (OPtV) felállítását, a Nemzetközi Gazdasági » Együttműködés Bankját stbTTüzekben minden érdekelt tagállam részt vesz és ezáltal széles, sokoldalú kooperáció alakul ki. Ugyancsak ide tartozik például a tudományos kutatásokban való együttműködés, a közös szabványok kidolgozása, a gépipari termékek szakosítása. Természetesen — s ez az előbbi példákból is kiderül — a kétoldalú és a sokoldalú együttműködés formáját nem szabad mereven elválasztani egymástól. Hiszen ha sokoldalúan összekapcsoltuk is a vil- Iamosenergia vezetékeket és lépéseket teszünk az egységes elektromos rendszer tel jes kiépítése felé, nem jelenti azt, hogy ezen belül vagy kívül nem lehetségesek kétoldalú Meghamisította a pénzesutalványokat Nagykőrösön volt a külterületen postai kézbesítő H. D. tizenhétéves fiatalkorú. Ez év áprilisától kezdve folyamatosan nem adta át a címzetteknek a kézbesítés és kifizetés céljából rábízott pénzesutalványok egy részét. A címzettek nyugtázó aláírását, hogy el tudjon számolni, a postautalványokra ráhamisította, az így elsikkasztott pénzt pedig saját céljaira használta fel. A megtévedt fiatalember ellen bűnvádi eljárás indult. Keni volt elég záróráig Vecsésen az egyik italboltban, Kormos István negyvennégy éves helybeli lakos nagy botrányt rendezett. Ennek oka az volt, hogy záróra után sem akart távozni a helyiségből és italt követelt. Ezt megtagadták és figyelmeztették, hogy a lármázással hagyjon fel. Ekkor a szeszgőzös ember megtámadta az ugyancsak otttartózkodó Kovács János 31 éves gépkezelőt, akit annyira megsebesített, hogy kórházba kellett szállítani. Kormos ellen súlyos testi sértés bűntette miatt eljárás indult. eladták Betörők a felsőgödi ruházati boltban Augusztus 3-ára virradóra Felsőgödön a Pest megyei Kiskereskedelmi Vállalat 1104-es számú boltjába ismeretlen tettesek hatoltak be. A betörők a boltból nagyobb mennyiségű árut, ruhaneműt és cipőt vittek magukkal, mintegy 20 ezer forint értékben. Kézre; kerítésükre széles körű nyomozás indult. (Gábor fetv.) A huszonnégy mégsem huszonnégy Takaros kis kert fele vi_ raggal. Ahogy ránéz az ember, eszébe jut, hányszor írtuk le évekkel ezelőtt: rendetlenek, elhanyagoltak a termelőszövetkezetek portái. Ez már a múlté. Farmoson, Újszilváson, bármerre megyünk, frissen söpört, takaros udvarok várnak. Itt Tápiószöllösön is. Öröm nézni, milyen otthonosakká váltak ezek a közös otthonok. Benn, a tiszta irodában magyaros, szíves a fogadtatás. A köszöntés után már elhangzik az első szemrehányás: miért ritka náluk az újságíró vendég? Szeretnék gyakrabban látni, hiszen a tápiószöllősi termelőszövetkezetről is van bőven írnivaló. Bizonyítani sem kell különösebben ' — a határ önmagáért beszél. A huszonkéthol- das szőlőiskola előtt felszólítás nélkül is megáll az utas. Ser- kedő, növekvő szőlővesszők, szorosan egymás mellett. Valamennyi friss, haragoszöld levelű. Közöttük sehol gyom. Kevesebbet terveztek, de már most látják — meghozza a másfél millió forint hasznot is. Az aratás már régen befejeződött, de azért érdemes szólni róla. Ügy szervezték meg a munkát, hogy még be se fejeződjön az aratás, de a szalmalehúzás napra haladjon vele. A tarlóhántással sem vártak biztatásra. S az külön szót érdemel, mindezt hogyan csinálták. Nyolc traktoros és négy szalmalehúzó végezte a nagy munkát. A termelőszövetkezet vezetői úgy határoztak és ezt időben meg is mondták: ha minden megy, mint a karika- csapás és a traktorosok mindent időben végeznek — prémiumot kapnak. Az ígért pénz nem volt túl sok, csak annyi, amennyit a tsz hirtelenjében fizetni tudott. A traktorosok azonban örültek neki. Meglátszott ez a munkájukon. Mind a nyolc, illetve tizenkét tsz-tag nevét nem. írhatjuk ide, csupán találomra Kasza András és Kockás István nevét jegyeztük fel. Nappal szalmát» húztak, éjjel szántottak. Nappal szalmát húztak és éjjel ismét szántottak. Azután másnap kezdték az egészet élőiről. Ünnep- és vasárnap sem volt a számukra. S az ígéret szerint megkapták a kétezernégyszáz forint jutalmat. Az év végén azt mondják, huszonnégy forintot osztanak munkaegységenként. Azután kiderül, hogy a huszonnégy forint sehogy sem huszonnégy. Csak akik így mondják, talán szerénységből hallgatják el a huszonnégy forint feletti sok-sok forintot? Hiszen az is a tsz-tagok jövedelme, amit a szőlőért fizetnek. Csupán annyi a különbség, hogy azt készpénzben kapják a tagok, nem elszámolásra. Számolunk így és úgy, s ha mindent számba veszünk, bőven a negyven forint felé jár. amit egy munkaegység értékre számolhatunk. S ehhez a számhoz“ nemcsak azért ragaszkodik inkább az ember, mert jobban is hangzik, hanem, mert ez a tény. Tápió- szöllősön, épp itt, az ízletes szőlő és bor hazájában hallgatnánk el, amit a gazdag fürtök fizetnek? Az iroda falán két fehér tábla. Rajtuk felfüggesztett kalászok, a brigádok hozták, ilyen dúsnak, szépnek ígérkezett a termés. A tervezettnél azonban gyengébben sikerült, az időjárás keresztül húzta a számításukat. Bosszankodnak is miatta, de keseregni azért nem keseregnek. Nincs is miért. Ügy van ez valahogy, mint az úttal idefelé. Köves, de azért itt-ott hepehupás, rázza az embert. Észre sem vesszük, mert leköti figyelmünket a sok látnivaló a határban és tudjuk, hogy ez a kicsit hepehupás út a szép, virágzó kertekig vezet — a gondozott, barátságos termelőszövetkezeti irodáig. Ki törődik ilyenkor a kisebb zökkenőkkel? S. A. Negyven deka drazsé Évek óta készült. Ha az éjszakai műszakban le-le ragadtak a szempillái, ha horgolni lett volna kedve, de várta a mosás, ha hideg szoba fogadta, amikor hazaért, azzal vigasztalta magát: majd ... Harmincöt évig dolgozott. Nem érzett lelkiismeretfurda- lást az öröme miatt, hogy nyugdíjba megy. Nyugodt volt. Szőtt már annyi anyagot, hogy néhány utcát beteríthetnének vele, kitanított egy csomó lányt, műhelyvezetőjétől soha szidást nem kapott, szerzett egy kiváló dolgozó oklevelet és háromszor adott vért. Sohasem hiányzott a munkából, kivéve néhány influenzát és egy szer-kétezer temetést. Ha néha szóba került, hogy otthonmarad: tiltakozott. Csak unatkozna, gyereke nincs, igaz, hogy így is többet mosott, vasalt, takarított, mint néhol, ahol négyen- öten ülik körül az asztalt. Szerette a férjét tisztán tartani s ha porszemet látott valahol, idegesítette. És nemcsak az unalomról volt szó, hanem pénzről is, elszokott a garasoskodástól, nem volt miért. Vasárnaponként csirkét vett, kétféle süteményt sütött, az első gyümölcs tavaszonként ott volt az asztalon, a szekrényben likőrök, s a mosógép is újdonság volt, amikor megvette. Hozzászoktak a két keresethez, a nyarankénti vakációzáshoz valamelyik fürdőhelyen, könyveket vásároltak és hanglemezeket, drága ajándékokat a rokongyerekeknek. Az utóbbi években azért már türelmetlen volt. Ahogy közeledett az idő, mind nyugtalanabb lett, szerette volna előretolni a napokat, sóhajtozva kelt fel hajnalonként. A szövésre kevesebb gondot fordított. mint azelőtt, most sem volt kifogás a munkája ellen, a keze gépiesen végezte feladatát. de gondolatai már elkalandoztak, — kisnvk'kákat nevel majd és meer~i'sítja nagy álmát, horgol a s~obaab- lakra egy függönyt. A gyár mind kevésbé érdekelte. ha leállt a gép, nem mérgelődött annyit, mint máskor. s amikor egy nagyszemű copfos lányt hoztak hozzá tanulni, visszautasította. Ufó'SÓ hetekben hivatták a személyzeti osztályra. Barátságosak voltak hozzá, leültették, egészségét tudakolták. Nem, azzal soha nem volt baj s erre büszke volt, mert mégis ötvenöt esztendő és több mint a fele szövéssel telt el, ácsorgással. Életében egyszer ájult el csak, amikor a férjét tévedésből letartóztatták, de azóta se, azelőtt se semmi. Csak jó volna már kicsit pihenni — nézett a személyzeti vezetőre komolyan, nehogy a nagy egészség miatt visszatartsa, tudta, kevés a szövőnő. De erről szó sem volt. kitöltöttek minden papírt, amit kellett, s a végén közölték vele, hogy az egyszerűség kedvéért a vállalat mond fel neki. Formalitás az egész — jegyezte meg a személyzeti vezető kedélyesen — Margit néni még jobban jár, nincs annyi huzavona. Néhány nap múlva valóban megkapta a felmondólevelet, mosolyogja hajtotta össze, de valami nagy ürességet érzett, és sértődöttséget is. Otthon letette a papírt az asztalra, kesernyésen mondta, hogy megkapta az útilapot. A férje letette az újságot, ő meg kifordult a konyhába és megtörölte a szemét. Eszébe jutott;az a régi nap, amikor odament a gyárkapuhoz, az anyja kísérte, fogta a kezrét, mintha iskolába menne. Harmincöt év és most felmondanak neki. A személyzeti vezető mosolyára már nem emlékezett, csak a gépelt sorokat látta maga előtt. Kiment a kertbe, meglocsolta a salátát, később megszéf, mondta neki, te jobban \ értesz az ilyesmihez. \ t Pár perc múlva kiment' egy kicsit a levegőre, az a \ pár méter, ami lemarad, már 1 úgysem számít. Az udvaron \ nekitámaszkodott a falnak.! szellőzködött. Két kőműves \ foglalatoskodott az udvaron, a ; fiatalabb vette észre, hogy a. i falnál egy asszony mellére \ tett kézzel támolyog. Odasza- \ ladt, megfogta a karját, ak- \ korra már valaki széket ho- \ zott, leültették s hogy egyre \ sápadtabb lett. bevitték az el- ■ sősegély szobára. Egyszer szólt még: — Kar- \ csinak üzenjetek ... Aztán \ csak feküdt a viaszosvászon- \ nal behúzott ágyon, s a ne- \ gyedóra múlva érkező orvos ! már nem tudta kitapintani a i pulzusát. Fejét csóválta, írt í valamit s néhány szakszerű! mondattal megmagyarázta azj ápolónőnek, hogy szívburok-j repedés és hogy nem a me-; légtől, nem is az izgalomtó','' ha az utcán ment volna, vagy'' otthon alszik, akkor is ugyan- \ ez történik. Aztán táskájába ! dobta a sztetoszkópját és el-! ment telefonálni. Az ápolónő í fehér arccal állt meg az ágy- í nál, első halott volt a prak-; szisában, éjjel nem fog majd j aludni s ki tudja, nieddig \ látja még maga előtt ezt a f megmerevült arcot. Odabenn, a szomszédnő ek- \ kor kezdte szétosztani a négy- \ ven deka drazsét... Bende Ibolya ' vigasztalódott s elhatározta, hogy elmegy majd néhányszor a gőzfürdőbe és megveszi az aprómintás nyári anyagot, amit a múltkor kinézett. Az utolsó nap reggelén verejtékezve ébredt, éjszakára se hűlt le a levegő, megrekedt a szobában, összekészítette a táskáját, teát öntött a termoszba s kivett a szekrényből egy zacskót. Negyven deka drazsét vásárolt, a társnői között akarta szétosztani, valamit, hogy emlékezzenek majd erre a napra. Odabenn minden úgy kezdődött, mint máskor, s úgy is folytatódott. Iszonyú hőség volt, aki tehette, locsolta magát, zuhanyozott, s a leányok ruhakivágása mélyebb volt, mint valaha. Délben hivatta a műhelyvezető, ott szorongott mindenki az irodájában, az asszonyok lörölgették a szemüket, homlokukat, a műhelyvezető zavarban volt és néhány szó után kezébe nyomta az ajándékot: egy vázát és egy Kukta-edényt. „Hogy Margit néni ezután gyorsabban főzzön”. Ha kedve lett volna, nevet a dolgon, hiszen most aztán igazán/lesz ideje lassabban főzni, de az asszonyokra nézett és gombócot érzett a torkában. Aztán kimentek az irodából, ő a közvetlen szomszédnője vállára tette a kezét, szólni is akart valamit, de csak hallgattak mind a ketten. Később odavitte hozzá a zacskót: osszad ' megállapodások is. Lehetségesek, mert ezek kiegészítik egy- j mást. Gondoljunk csak arra, j hogy hazánk Csehszlovákiával i közösen fogja felépíteni a Du- ! nakanyarban a nagymarosi J vízierőművet. Ez mindkét országnak jelentős mennyiségű villamosenergiát szolgáltat majd. Amennyiben az erőmű elkészültekor meg lesz az egységes villamosenergiahálózat, nyilvánvaló, hogy azon keresztül a két ország erőművében. termelt energiából a többi ország is részesedni fog. Hasonló eredménnyel jár a magyar—szovjet kétoldalú alumínium együttműködés is. Az egyezmény szerint a magyar timföldből a Szovjetunió nyersalumíniumot gyárt, amit a magyar hengerművek, öntödék késztermékké dolgoznak fel. A jelentősen megnövekedett magyar alumíniumtermelés lehetővé teszi majd a többi országban is az alumínium felhasználás fokozását. Magyarország ugyanis a többtermelés zömét exportálni fogja. Amint ez látható is, mindkét formánál az a legfontosabb, hogy erősödjenek a szocialista országok gazdasági kapcsolatai, s ezek a formák elősegítsék a szocialista országok gazdaságának gyors ütemű fejlődését, korszerűvé és gazdaságossá tegyék a termelést. Amennyiben ez a hatásuk, úgy nemcsak a benne , részt vevő országok érdekeit szolgálják, hanem az összes szocialista állam érdekeit is. Vagyis az a lényeges mindkét együttműködési forma esetében, hogy az egyes országok egyéni érdekei és valamennyi ország közös érdekei össze- hangolódjanak. Gyulai István
