Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
FEST HEGYEI Kj/CiHap 1964. AUGUSZTUS 23, VASÄRNAP Részegen felgyújtotta a házat Tápiószcntmártonban Ördög János 22 éves fiatalember augusztus 15-én este ittasan tért haza. összeveszett édes- apjával és efölötti dühében felgyújtotta lakóházuk nádtetejét. Amikor a szomszédok segítségül siettek a tűz oltásához, fenyegetőzni kezdett, hogy legyilkolja őket. Szerencsére a gyorsan harapódzó tüzet sikerült közös erővel eloltani. Továbbterjedése beláthatatlan következményekkel járt volna: Ördögék házától 15 méter távolságra ugyanis a szomszéd udvarban egy műhely van, amelyben oxigént, benzint, olajat, különböző gyúlékony anyagokat tárolnak. ' A gyújtogató fiatalembert őrizetbe vették és büntető eljárást indítottak ellene. Lehet-e jósolni a csillagokból HETI JOGI TANÁCSADÓNK SAJNOS, még napjainkban is kísért a csillagjóslás, az asztrológia babonája. Aligha van bosszontóbb, mint amikor csillagászati ismeretterjesztő előadások után — amelyekben éppen a világmindenség dolgainak fizikai törvényszerűségeken való alapulásáról esik szó — már az első kérdések között elhangzik a sokszor visszatérő kérdés: „Hát aztán lehet-e a csillagokból jósolni?” E kérdések egyetlen nagy közös indító oka, hogy az ember szeretné a jövőjét ismerni. A csillagászok „szerencsétlenségére” a jövőbe látás vágya, a jövő kifürkészése lehetőségének hite éppen a csillagos égbolthoz kapcsolódott. Évezredek óta így van ez. Sok ezer éve hódolnak a babonás, fel nem világosult embeA Sziriusz és a Nílus áradása Vörös fényben a Mars Babona és valóság A KEDVENC rek ennek a tévhitnek. Évszázadokkal ezelőtt még maguk a csillagászok is kénytelenek voltak horoszkópok készítésével foglalkozni, hogy megélhetésüket biztosítsák. Napjainkban már minden felvilágosult ember tudja, hogy képtelenség az, amit ennek az áltudománynak még ma is fellelhető képviselői, az emberiség vámszedői hirdetnek. A nyugati államokban könyvek, táblázatok, tanulmányok jelennek meg, tanfolyamokon oktatják a hiszékenyeket arra, hogyan lehet áltudományos okoskodással és körülményes számításokkal az egyének és országok sorsát a csillagok és bolygók állásából előre meghatározni. AZ EMBER és a világmindenség kapcsolatának helytelen értelmezésével kezdődött az egész. Az élet ritmusa kétségtelenül összefüggésben áll bizonyos tekintetben a Nappal. Ezt már a régiek is látták. Az egyiptomiak például észrevették, hogy a Sziriusz csillagnak a Nappal való együttkelése (heliákus kelés) egybeesik a Nílus áradásával. Azt hitték, hogy az áradást a Sziriusz okozza. Ha háború idején éppen a vörös Mars bolygóit látták az égbolton, arra következtették, hogy ha megjelenik a Mars, mindig háború lesz. Bizonyos események és körülmények bekövetkezésekor megfigyelték a bolygók állását és ha azt tapasztalták később, hogy a körülmények és a bolygók állása újra megegyezik, várták az események újra bekövetkezését is. Egész sor hamis elgondolást vittek a feöztudiatba. így ’ például azt állították, hogy ha a Tavaszpont vándorlása során új csillagképhez ér, mindig nagy történelmi korforduló következik be, hogy az események 26 000 év múlva újra megismétlődnek, mert ennyi idő alatt ír le egy nagy kört az égbolton a Föld tengelye, a kúpszerű mozgás következtében. Pedig voltaképpen csillagképek sincsenek. A csillagok egymástól is nagyon különböző távolságra vannak, csak látszatra mutatnak bizonyos alakzatokat. A csillagképek alakja is lassan, az évezredek során, állandóan változik a Földről nézve, hiszen a csillagok is mozognak a térben. Az asztrológia a maga virágzásának idejében azt a célt szolgálta, hogy az emberekben megerősítse a hitet: a Föld és az égbolt két külön világ, a Föld és az ember függvénye az égbolt világának. Ezzel szemben korunk embere technikai és tudományos felkészültségével mesterséges égitesteket bocsát az űrbe és ez bizonyítja, hogy a világmindenségre egyedül a fizika törvényei érvényesek. Az égitestek e törvények értelmében róják útjukat és e törvények alapján számítják a mesterséges égitestek pályáját is. A fizikai törvényszerűségek által mozgó égitesteknek azonban semmiféle hatása sincsen az emberre, általában a biológiai életre, még kevésbé lehet belőlük kiolvasni az emberi sorsokat. A tér végtelen mélységeiben, 100 és 1000 fényév távolságokban mozgó csillagok aligha befolyásolhatják a világmindenség méreteihez képest porszemnyi Föld embereinek sorsát, életét. Ez képtelenség is lenne. Azok a hatások, amelyeket egyáltalán kaphat az ember a világmi- denségből, csupán fizikai, sugárzási hatások, kezdve az éltető napsugártól a láthatatlan kozmikus sugárzásig. Ma már egyre világosabb ezeknek a hatásoknak biológiai szerepe. Magyarázhatók és értelmezhetők, sőt, előre jelezhetek. Ezek általános és mindenkit egyformán érintő kozmikus hatások. Egyéni sorokat alakító erejük nincsen. AZ ASZTROLÓGIA a ml ko_ runkban már csak a természet- tudományos szemlélet hiányával küszködök lázálma lehet. A XX. század embere, a technikai kultúra magas szintjén nem saját sorsát olvassa ki a csillagokból, hanem éppen fordítva: a csillagok sorsát lesi el fényévmilliárdokra tágított látóhatára körében. Schalk Gyula Elvált feleség és az élet- társ özvegyi nyugdíja Két évet éltünk együtt házasságon kívül, amikor élettársam üzemi baleset következtében elhunyt. Együttélésünkből egy gyermek született. Most arról értesültem, hogy volt élettársam 1958-ban elvált felesége igényt támasztott állandó özvegyi nyugdíj ra. Jogos-e a volt feleség igé nye? — kérdezi Z. K.-né ol lattal élhetek? — kérdezi T. M.-né olvasónk. Családjogi törvényünk értelmében a tartásdíj leszállítását akkor kérhetné, ha utóbb keresetében lényeges csökkenés áll be. Az eljárás folyamán azonban ön kereseti kimutatást csatolt be. A bíróság ennek alapján állapította meg — ön szerint tévesen — az átlagkeresetet. Tehát nem a tartás megállapításánye? — vasónk. A nyugdíjtörvény értelmében a munkahelyen elszenvedett üzemi baleset következtében elhunyt után az elvált feleségnek altkor jár állandó özvegyi nyugdíj, ha a volt férj halálakor tartásdíjban részesült. Amennyiben tartásdíjat nem kapott, az özvegyi nyugdíj akkor is jár, ha a különéléstől a halál bekövetkeztéig 15 év nem telt el és a volt feleség tartásra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg. Ebben az esetben az elvált feleségnek az özvegyi nyugdíjra támasztott igénye jogos. Az állandó özvegyi nyugdíj azonban önt is megilleti. A rendelkezés szerint, ha az állandó özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, akkor azt egyenlő arányban kell megosztani. Ha a megosztást sérelmezi, bírósághoz fordulhat, kérheti az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását. _ A bíróság az összes személyi, családi körülmények gondos mérlegelése után dönt a megosztás arányáról. A pert a volt feleség ellen kell indítani. Fegyelmi ügyben az elkésett fellebbezés jogorvoslata Fegyelmi úton a vállalattól elbocsátottak. Határidő után fordultam a VEB-hez. A VEB a fellebbezést elutasította érdemi kivizsgálás nélkül. Van-e jogom a VEB határozata ellen bírósághoz fordulni? — kérdezi N. L. gépkocsivezető olvasónk. A Munka Törvénykönyve 118- § (3) bekezdése szerint a dolgozó az egyeztető bizottságnak alacsonyabb munkakörbe helyezést, vagy azonnali hatályú elbocsátást megállapító, illetőleg jóváhagyó határozata, tehát érdemi állásfoglalása esetén fordulhat bírósághoz. A VEB-nek a fellebbezés elkésettsége miatt hozott elutasító határozata nem érdemi döntés. Ez ellen bíróságnál keresettel élni nem lehet. Arra hivatkozik, hogy önhibáján kívül késett el a fel- i lebbezéssel. A VEB azonban | indokait figyelmen kívül hagyta. Tanácsoljuk, a járási ügyészségtől kérje óvás benyújtását. Felújítás vagy törvényességi óvás? A bíróság tartásdíj iránti perben átlagkeresetem 2000 forintban állapította meg. Ennek alapján havi 400 forint tartásdíj fizetésére kötelezett. A kereseti kimutatásból megállapítható volt, hogy 3 hónapig állás nélkül voltam. Az átlagkeresetem így havi 1300 forintnál nem volt több. A tartásdíj leszállítását kell-e kérnem vagy egyéb jogorvosAmikor kiléptek a kapun, megbotlottak. — Most se tudsz vigyázni — dobbant ki az asszonyból a sok keserűség. — Hét év és mindig bántottál, úgy akartad, hogy mindig te legyél, sohase én; fussál előre rangban, becsülésben ... és én csak voltam melletted, nem társ, csak a gyerekek anyja. — Ne bánts. Nézd: autók, csillogó ablakszemekkel a mi arcunkat idézik, a régit; ott előttünk piros szoknyás a lány s a férfi átkarolja a vállát. Csönd. Szürke lett a járda, összeszűkült. A fák kékek és hidegek voltak és megreccsentek, ahogy elhaladtak mellettük és a föld alig tartotta őket. Az emberek mun- kából-súlyosan jöttek hazafelé. A fénycsövek vibráltak: öröm, gond, öröm gond, gond, gond ... A megállóhoz sokára ért a villamos. — Milyen szép ez az új ház — akart oldani a férfi. — Igen. — Mennyi boldog ember lakhat benne. — Bizonyára — hidegedéit ki a néhány szótag. Üres volt a sín végig. — Vásároltál magadnak olyan szép ruhát, amilyet akartál? — Vettem. — Biztosan tetszik majd nekem is... — Jön a villamos ... Ahogy felszálltak, a sok fényben már nem is látták egymást. Egy forint nagyPAPP MIKLÓS: Találkozás venbe került a két átszálló és úgy álltak egymás mellett, mintha hetven-hetven fillért fizettek volna. — Körút — mondta a kalauz. Megkönnyebbültek. A férfi lesegítette az értelmetlenül futó villamosról. — Szorít a cipőm. Nehéz veled járni. — Taxi! — Drága lesz! Mindig szórod a pénzt! Odaszólt a sofőrnek: — Valami nagyon boldog helyre rohanjon, át a tiltott jelzéseken (na, érti, ugye?)... táncolni akarok vele, úgy, hogy újra találkozzunk. Én meg fogom szórni pénzzel az asztalunkat, babonás hittel, hogy véletlen volt, hogy eltévedtünk a szívünkön; nem igaz, hogy nem tudunk szólni egymásnak. — Itt vagyunk a Béke Szállónál. Hat forint. — Miért adtál tízest? Beléptek. — Nézd, itt csillognak a termek, itt jó lesz nekünk. A szemközti asztalnál csendben vacsoráztak. Külföldiek. (Beszélni kell. Fel kell olvasztani ezt a jéghideg szorongást a fehér asztalt, az elválasztó dermedést, valami szertepattanó kővel szétverni ezeket a halottas-csillár- gyertyákat, a tükröket, amenak alapjául szolgáló körülményekben történt változás. Utóbb sem merült fel olyan, tény vagy bizonyíték, amelyet a bíróság nem bírált el, tehát perújítási kérelemmel sem élhet. Törvényességi óvás benyújtásának lehetősége áll fenn. Kérelmét a járási ügyészhez ■vagy a bíróság elnökéhez juttassa elFelmerül azonban az a kérdés, nem lenne-e helyesebb a jogosulttal peren kívül rendezni az ügyet. Pár száz forint visszamenőleges tartásdíjról van szó, mivel jelenleg rendszeresen dolgozik és havi átlagkeresete most eléri a 2000 forintot. Mikor állapítható meg a joggal való visszaélés? Korábban joggal való visz- szaélésnek minősítettük annak a magatartását, aki alapos ok nélkül akadályozta a volt közös lakás -megosztását. K. I. olvasónk azt kérdezi: joggal való visszaélés-e, ha a háztulajdonos a lakáscseréhez nem járul hozzá? Joggal való visszaélés az, ha a jog gyakorlása annak társadalmi rendeltetésével ellenkezik. Különösen ha az állampolgárok zaklatására, bosszantására, jogaik csorbítására irányul. Amennyiben a háztulajdonos a cseréhez való hozzájárulását ilyen szándékból tagadja meg, magatartása méltánylást érdemlő magánérdeket sért. A joggal való visszaélés megállapítására ez esetben sor kerülhet. A bíróság a háztulajdonos nyilatkozatát ítélettel pótolhatja. Nem szabad azonban összetéveszteni a joggal való visz- szaélést azzal, ha valaki jogát rendeltetésszerűen gyakorolja és ezáltal jogvédte érdekét szolgálja. Leveléből kitűnően a háztulajdonos hozzájárulását azért tagadta meg, mert ön házat épített. A tulajdonos kiköltözésük esetén maga akar beköltözni. Ezit a lakás- rendelet részére lehetővé teszi. ön azonban az újonnan épített házba rokonát költöztette be. Most pedig csere útján kívánja őket lakáshoz juttatni. A háztulajdonos törvényadta jogával élt, amikor megtagadta a cseréhez való hozzájárulást. Nem a háztulajdonos, hanem az ön magatartása minősül joggal való visz- szaélésnek. Ne is kísérletezzen perindítással, mert a ház- tulajdonos joggal való visz- szaélését úgysem tudná bebizonyítani. Bíróságaink pedig önnek segítséget vem fognak nyújtani. Dr. M. J. SZÁLL A LABDA lyek százszorozva dobálják vissza a tekintetet.) A férfi kimozdult a csendből: — Jó hideg ez a sör. — Igen. — Jónak kell lenni egymáshoz. — A Kinizsit mindig szereltem. Újra át akarta karolni: — Mennyien örülnek! A másik asztalnál összebújik egy pár: a lány arca piros, olyan, mint a tied, s a férfi hasonlít hozzám. — Nagyon szögletes a terem, a fal mintái is annyira idegenek. — Megfogta az asz- szony kezét. — Tudod: szeretlek. Szeretlek, tudod. Emlékszel? Négy éve volt: karonfogva mentünk az utcán és úgy mentünk, hogy egy-em- bere\ voltunk s a járókelők irigykedve fordultak meg utánunk. Ugye visszahallod? Piros ünnepet kongattak akkor a harangok és egyszerre léptünk, s nem azért, mert akartuk, hanem mert másként nem tudtunk menni. (Az asz- szony haja nevetni kezdett, tüzesebb lett, barnább, s keze olyan örömmel fogta a poharat, mint abban a régi kiskocsmában, ahol zene szólt, részeges dalok és csak piszok volt, dülöngélő emberek és ők ketten úgy nézték egymást, olyan összefonódó boldogsággal, hogy fehér lett a foltos terítő, a rossz söntés falai hozzájuk melegedtek, a levegő ár(Foto: Csepregi) kot és falat von köréjük és az összevissza hangok elbotlottak, mire hozzájuk értek ...) Emlékszem, simult az asz- szony: — Világosszürke ruha volt rajtad, barna cipó, kissé hegyes orrú, amit te nem szerettél, de nekem tetszett; a nyakkendőd ferdén állt és jó volt megigazítani... Menjünk el innen — csilingelt — hall- : gassuk egymást úgy hogy nem beszélünk. — Taxival megyünk — ka- [ pott a mondatba a férfi. — Jó lesz a villamos. Egy forint negyven volt a\ két átszálló.-t- Körút — mondta a ka- i lauz, s ők boldogan ugrottak j le. Gyalog mentek tovább, j mint akkor és kopogtak a kő-] vek, hogy vigyázni kell, s mi- i kor fölléptek a járdára lépcső-: két és emeleteket léptek a: magasba... A Köztársaság téren, a par-] kon át úgy simultak egymás-] hoz, hogy a pad, a takaró fák\ annyira ottmaradtak a meglelt \ boldogságban, hogy az idő\ sem szaladhatott, mert meg-', igézték és félt, hogy nem lehet': velük... Egy szemérmetlen reflek-': tor rájuk világított: — Késő] van — kezdett fésülködni az] asszony. — Menjünk — örült a sza-: vaknak párja és mindkettő- ’ jüknek úgy tűnt, hogy elfelejtett, de megtalált házak kö- ; zött mennek s csodálkoztak, hogy az autóbuszok nem álltak meg mellettük. Úgy forint negyven kapupénzt adott a férfi. A lépcsőn előre engedte feleségét s a házmester azt hitte, hogy külön mennek.
