Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

MST HEGVEI kJCírlap 1964. AUGUSZTUS 23. VASÁRNAP SZTARJELÖLTEK • Anglia, Felsőbabád, Anglia Hol marad a segítség? Megyénk állami és termelő­szövetkezeti gazdaságai ez idén is szép számmal vesznek részt a mezőgazdasági kiál­lításon, s az egyik valamilyen terményével, a másik' állatte­nyésztése legszebb példányai­val verseng a díjakért. A Fel­sőbabádi Állami Gazdaság például két állatfajtát mutat be. A felsőbabádi fehérhúsú Noha csupán disznó, rend­kívül előkelő származású, ősei külföldről, egyenesen Angliá­ból érkeztek hozzánk 1948- ban, tehát azóta tizenhat nemzedéke növekedett már fel a magyar ég alatt. Vagyis teljesen meghonosodott. Ma már felsőbabádi fehérhúsú néven is ismeretes, bár ősha­zájában Lards Withe a neve, ami szó szerint fehér szalon­nákat jelent, de Tóth Károly főagronómus közli, hogy ná­lunk inkább nagy fehér angol hússertésnek hívják. Fehér a húsa. fehér a sörtéje, de a Vőlegények és menyasszonyok Jogász és csirketenyésztő I mit hoz haza a tizenegy fel* j sőbabádi sertés? B 63 Nem bombázó repülőgépről, van szó, habár szárnya van mindegyiknek. A B betű, meg a két számjegy Felsőbabád egyik' egyik legnagyobb büsz­keségiét, a pecsenyének való hibridcsirkét jelenti. Várady Barna a gazdaság hatalmas baromfitenyésztő te­lepének vezetője tenyésztette ki so,k éves fáradságos és tü­relmes munkával. Ezentúl már csak ezt a hibridcsirkét te­nyészti a gazdaság, de na­gyobb mennyiségben, hizlalás­Két bajnokjelölt még az otthoni legelőn sortén áttetsző bőre kifejezet­ten rózsaszín. A kiállításra kerülő négy nyolchónapos koca- és hét alig egyesztendős kansüldőt Janicselc István, a tenyészsül- dőtelep vezetője egyenként mutatja be. A kisasszonyok neve: Fecske, Champion, Ne­felejts, Katalina, az úrfiaknak viszont egyelőre még nincs nevük. Heten három apától származnak. Royal 86. Cham­pion Boy 97 és Marchall 92 fiai. Eszerint különböztetik meg őket. A kis kocák testsúlya egyéb­ra eddig csak a hernádi Már­cius 15 Tsz (kapott belőle. Igen szép erényekkel dicse­kedhet a B 63. Két és fél kiló talkaiTnáninyal kilenchetes ko­rára 130—140 deka súlyt ér él, többet a mostanáig tenyész­tett B 61-nél. Pedig a B 61 is közel ilyen erényekkel ren­delkezett, hiszen 2.70 kiló ta­karmányból 63 napos korá­ra 125 dekáis átlagsúlyt ért el. A B 61 hibridet sárga ma­gyar, Plymouth és Comish keresztezéséből tenyésztette ki Várady. Tehát két nagy I testű amerikai és a nemesített nesképek vannak benne, meg­tetszett, hát megvettem. Több­ször is elolvastam, egészen be­leszerettem a baromfitenyész­tésbe és attól keizdve bújtam minden ezzel .a-témával fog­lalkozó angol könyvet A ~lag- modernebbeket is természete­sen. Rövid idő múlva a Pomá- zi Állami Gazdaság tenyésze­téhez kerültem, aztán nagyon hamar Ide. — Mikor végezte az aglrár- egyetemet? — Soha. Csak az abszolúto- riumom van meg, de három szigorlatom hiányzik a — jogi fakultáson. Lám mégis csak jogásznem­zet a magyar, nálunk a jogá­szokból még pecsenyecsirke- tenyésiztő is lehet. Szokoly Endre A közelmúltban egyik me- gyeszerte ismert termelőszö­vetkezetünk párttitkára kese­regve mondotta: — Nagyon nehéz a helyze­tünk. A tavalyi mérleghiány nagy részét az idén ki kell gazdálkodnunk. De nem is ezt sérelmezzük, hanem azt, hogy szinte mindenki elfordult tő­lünk. Majd így folytatta: — Sokan jártak ide. olyanok is, akikre nem volt szüksé­günk és nem sajnáljuk, hogy elmaradtak. De hiányoljuk azokat, akik most, a bajban segítségünkre lehetnének. Ennek a szövetkezetnek a neve, a problémája értekezle­teken is szóba jön. Szerencsé­re ma már józanabbul ítélik meg a szövetkezet vezetőinek magatartását és munkáját, mint korábban, de a segítség- nyújtás — az még most is hiányzik. Hogy közelebb jussunk a problémához, illetve, hogy érthetőbb legyen: a szóban forgó szövetkezet éveken ke­resztül példásan gazdálkodott. 1 Belföldi és külföldi küldöttsé­Ideiglenes AFOR-teíep nyílt Szobon Szóvá tettük annak idején a szobi ÁFOR-telep megszünte­tését, aminek következtében a járás teher- és személyautói, motorkerékpárjai, a termelő- szövetkezetek traktorjai ' csak nehézkesen juthatnak üzem­anyaghoz. Éppen ezért Szob községi tanácsa benzintöltő állomás és telep céljára telket ajánlott fel az ÁFOR-nak. Az új telep tervezési mun­kálatai befejeződtek és az el­készült költségvetés szerint körülbelül 220 ezer forint szükséges a telep megépítésé­hez. Ez idő szerint azonban ilyen összeg nem áll rendelke­zésre. Mindenesetre annyi már történt ebben az ügyben, hogy addig is, amíg sikerül anyagi fedezetet előteremteni az építkezéshez, az ÁFOR ideiglenes telepet létesített a községi tanács által kijelölt helyen és ezzel a járásbeli jár­művek üzemanyagbeszerzési nehézségei, ha átmenetileg is, megoldódtak. Fedett piac épül Ócsán A B 63 mamája a Comish 100 büszkén készülődik a kiállításra (Foto: Gábor) Legutóbb elhatározta Ócsa község tanácsa, hogy még az ősz folyamán vasvázas, hullámpalatetős, egyébként oldalfalak nélküli építményt emel az egyik üres telken, hogy a lakosság jobb gyü­mölcs- és zöldségellátása ér­dekében télen-nyáron, esőben- hóban árusíthassák termé­nyeiket a község őstermelői, de elsősorban a helybeli Űj Barázda Termelőszövetkezet. Az Űj Barázda kertészete eddig is sokban hozzájárult a község zöldség-, gyümölcs­ellátásának . megjavításához. Most a fedett árucsarnok ter­vével egyidejűleg zöldség- és dinnyetermelésének foko­zását határozta el. Tervezi, hogy jövőre a jelenleginél nagyobb területen rendezi be öntözéses kertészetét és na­gyobb mennyiségben termel téli főzelékfajtákat is. Ezen­kívül, ahogy tavaly, idén is foglalkozik a lakosság téli burgonyaellátásával, de nem­csak oly módon, hogy ház­hoz szállítja a megrendelt mennyiséget, hanem új áru­sítóhelyén, a fedett piacon kilószámra is kiméri egész télen át. Ehhez, valamint a téli fe­jeskáposzta és egyéb főze­lékfélék, zöldségek, valamint hagyma tárolására azonban megfelelő hely szükséges. Ép­pen ezért arra készül a tsz, hogy a fedett árucsarnoknak a tanács által neki felaján­lott fele része alatt pincét épít. Ezenfelül az épületnek neki jutó részét fallal veszi körül és így szabályos bolt­helyiséget alakít ki. A tsz boltja minden valószínűség szerint még az ősszel meg­nyílik. 0 gek tucatjai keresték fel. De felkeresték sokan küldöttsé­gen kívül is. Úgy tűnt: min­denki örül a szövetkezet ered­ményeinek és — ez nem meg­vetni való — úgy érezték a látogatók, hogy az eredmé­nyekben egy kicsit nekik is részük van. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a sok dicséret, az elis­merés a termelőszövetkezet vezetőinek is jólesett. Dicsé­retben pedig nem volt hiány. Szóban, sajtóban, rádióban, televízióban egyaránt elismer­ték a szövetkezeti gazdaság eredményeit. A legtöbb eset­ben aztán kritika nélkül fo­gadták a vezetők nyilatkoza­tait. Csoda-e, ha a korlátlan elismerés elbizakodottá tette a vezetőket? Olyan vállakózás­ba kezdtek, ami — tekintettel arra, hogy nem tartották be a helyes termelési arányokat — megrendítette a szövetkezet egyensúlyát. Tavaly ősszel már előreve­títette árnyékát, hogy a zár­számadás csalódásokat okoz a tagságnak, s mindazoknak, akik töretlenül hittek a szö­vetkezet egyenletesen felfelé ívelő fejlődésében. Az elbiza­kodott vezetők bíztak azonban a „jó kapcsolatokban”, s re­mélték, hogy átvészelik a ne­hézséget. A zárszámadó köz­gyűlésen azonban olyan nagy mérleghiány „ugrott” ki, amelyre a legborulátóbbak sem mertek gondolni. Ennek a szövetkezetnek a mérleghiá­nya nagyobb összegre rúgott, mint a járás többi gyenge szövetkezetéé összesen. S megtörtént a pálfordulás. A szövetkezet zárszámadó köz­gyűlésén már nem veitek részt a korábbi ismerősök, a különböző szervek képviselői, csak a járás vezetői és a me­gyei pártbizottság küldöttei. A törvényes rendelkezé­seknek megfelelően rendez­ték a szövetkezet gazdasági ügyeit. Tekintettel arra, hogy nem gyenge termelőszövetke­zetről van szó — termelési eredményeik most is messze fölötte vannak a járás, sőt, a megye sok szövetkezetének —,a mérleghiányt ki kell gaz­dálkodni. Ezzel mind a ve­zetők, mind pedig a tagság egyetértett. S hogy mennyire egyetértenek, azt bizonyítják eddigi eredményeik: túltel­jesítik termelési tervüket. Olyan összeget gazdálkodnak ki az idén, amelyre a megyé­ben nincs még példa. A szövetkezet vezetőinek azonban .ennek ellenére van­nak problémáik. Gazdaságilag az a nehézségük támadt, hogy nem tudnak^ megfelelő — a korábbit legalábbis megkö­zelítő — előleget nyújtarti, ami a tagok körében kedve­zőtlen hangulatot kelt. Átme­neti segítségről volna csu­pán szó, tehát nem ajándék­ról, vagy ahogyan ezt ma mondják, dotációról, hanem középlejáratú hitelről. A do­lognak ez a része minden bi­zonnyal hamarosan elinté­zést nyer. De minél előbb kapnák a segítséget, annál többet érne az. Esetük na­gyon is igazolja a mondást: kétszer ad, aki gyorsan ad. Sokkal inkább elgondol­koztató azonban az, amit a termelőszövetkezet párttitká- ra mondott. Most, amikor igazán szükségük lenne a se­gítségre, távolmaradnak azok az emberek, akik segíthetné­nek. Most, a bajban, a ne­hézségek közepette már az ! is sokat segítene a szövetke- j zet vezetőinek, tagjainak, ha megkérdeznék tőlük: „hogyan is éltek, milyen nehézségei­tek vannak?’’. De nem kér­dezi senki. Megbélyegzett embereknek érzik magukat. Olyannak, akik jóvátehetetlen hibát követtek el. s akikkel nem tanácsos a régi, szoro­sabb kapcsolatot fenntartani. Nézzünk szembe őszintén a tényekkel: Kétségtelen, hogy a terme­lőszövetkezet vezetői követ­ték el a hibát. Ök készítették az irreális tervet, ők vezet­ték a szövetkezet szekerét bi­zonytalan útra. Csakhogy ab­ban az időben nem. vagy csak alig hangzott el ellen­kezés a tervekkel szemben. Legalábbis nem volt elég hangos a tiltó szó. Ha ma valaki bírálja a szövetkezet vezetőit, annak önkritiku­san azt is hozzá kell tenni: vajon mit tettem én annak érdekében, hogy a szövetkezet ne térjen le a helyes útról? Hallattam-e elég hangosan a tervekkel szemben a hango­mat? A mai tapasztalatok alapján már megmondhatjuk: „a fény­korszakban” sem voltak a termelőszövetkezet vezetői csalhatatlanok. S hogy annak hitték magukat, ahhoz hoz­zájárult a túl sok dicsérge- tés, a kritikátlanság. De azt is meg kell mondani, hogy nem olyan felelőtlenek, te­hetségtelenek ezek a veze­tők, hogy útilaput kelljen kötni a lábukra, nem érde­melnek megvetést, kiközösí­tést. Amilyen káros volt annak idején az elvtelen di- csérgetés, ugyanolyan káros ma a „megbélyegzés”. Ma még a nehézségek elle­nére is jól mennek a dolgok ebben a szövetkezetben. De vajon meddig? Meddig bír­ják a szövetkezeti vezetők a tengernyi tennivaló mellett hordani a rájuk nehezedő bi­zonytalanságot? Nincs ez így rendjén. A rendes kerékvá­gásba kell terelni az életet. Segíteni kell a vezetőket, mert ezzel a szövetkezetei segítik. Mihók Sándor ként 130 kiló körül van, és törzshossza, tehát fejét, far­kát leszámítva a test mérete egy méter körül jár. A kan- süldők viszont másfél mázsá­nál többet nyomnak, s ennek megfelelően hosszabbak is. Természetes, hiszen az erő­sebb nemhez tartoznak és idő­sebbek menyasszonyaiknál. De akár koca, akár kan, fia­tal kora ellenére alaposan megtermett ez a tizenegy ser­tés. Teljesen kifejlődve két méternél is hosszabbak a faj­tájuk és hízóra fogva több száz kiló súlyt is elérnek. Er­re azonban nem igen kerül sor. Bacon, azaz angol szalon­na készül belőlük, erre pedig sem az öreg, sem a túlhízlalt sertés nem alkalmas. Ugyanis visszaküldjük, bacon alakjá­ban őshazájukba őket, márpe­dig Anglia csak a fiatal sertés húsos szalonnáját fogadja szí­vesen. Hogyan fogadja azonban idén a kiállítási zsűri a felső­babádi sertéseket? 1960-ban a tenyésztési, 1962-ben a te­nyésztési nagydíjat hozták ha4 za a kiállításról elődeik. Idén magyar sárga fajta felhaszná­lásával. A tenyésztő azaniban neim volt megelégedve az ered­ménnyel, gyorsabban hízó csirkiét akart kitenyészteni s ezért igyekezett kiküszöbölni a sárga magyar törpítő hatá­sét. Különböző Comish és Plymouth vonalaikat kereszte­zett, így tenyésztette ki a 201-es Plymouth félvért an­nak (kakasától és a tisztavérű 100-as Cornish tyúktól szár­mazik a B 63. Most néhány ilyen fiatal tenyészállatot visiz a gazdaság a kiállításra, ame­lyen különböző Várady-féle hibrid pecsenyecsirkék az elő­ző években már sok díjat nyerték ott. Különös karrier — Mióta foglalkozik ba­romifi tenyésztéssel? — kér­dezzük Várady Barnától. — 1948 óta. Akikor nyelv­gyakorlás céljából valami an­gol könyvet kerestem a Tele­ki téren. Találtam egyet. 1908- ban adták ki, a baromfite­nyésztésről szólt Szép szí­ILONKA NÉNI Ipari tanulónak jelentkezhetnek 14-16 éves fiúk kőműves szakmára, a ceglédi iparitanuló- iskolában (Pesti út 7), vagy a nagykőrösi iparitanuló­iskolában (Hősök tere 9). Mindkét iskolában már csak 1—2 férőhely van, ezért az érdeklődők minél előbb jelentkezzenek a lakóhelyükhöz legközelebb levő iskolában. ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, Kecskemét, Klapka u. 34. Ilonka nénit jó húsz éve ? — gyermekkorom óta — isme- rém. Gyerekeivel játszópaj- £ tások voltunk, akkoriban sű- ^ rűn összejártunk, az a kis Pest ^ megyei falu, ahol él, számomra $ mindenekelőtt ezért kedves. ^ Rájuk gondolok, ha utam arra ^ visz, de ritkán állóik meg, mi- 0 vei pajtásaim azóta a fészeik- f) bői rég kirepülték, s bár a fa- £ luban élnek, bejárók lettek, ^ Pesten dolgoznak, életük ott- 2 hon az alvásnál alig több, ko- ^ rán indulnak, későn émeik ha­lj za, nincs idejük vendéget fo- % gadni, ha kedvük lenne is ta- ^ Ián, Ilonka nénivel pedig e % húsz évben alig-alig beszéltem, % nem tudnék neki mit monda­tni, s ő se nekem, hiszen, ha t ottjártam bármikor is, neki £ annyi dolga volt, hogy nem ért £rá velünk tölteni az időt. Nyá- > ron legkésőbb négy órakor t mindig talpon volt, s nem rit- t kán éjfél felé járt mikorra le- t pihenhetett. Az otthoni tenni- t valókat kora hajnalban és ké- t sö este végezte, napközben fér- t jének se'gített, amíg f iai kicsik t voltak még a legnehezebb t munkában is, mint amilyen a t kévehányás hordáskor, vagy a t petrencézés szénagyűjtés ide- ijén. Most végre annyi év után a napókban kibeszélgettük ma­gunkat. Egyedül volt odahaza a hirtelen lehűlés miatt kiújult reumájától ágyba parancsolva, s míg nézem munkában meg­tört, fáradt termetét, kezén az összecsomósodott inakat, arcán több mint ötven év ráncjeleit, a megfakult őszi fényeket a szemében, hirtelen a múló idő­re gondoltam. Megsajnáltam: milyen szép volt fiatal korá­ban, milyen friss mozgású, most itt van betegen, egyedül, s alig akad olyan is, aki nap­közben rányítná az ajtót. Mi­ről elmélkedhetik magában ilyenkor egy parasztasszony, akinek egész élete szakadatlan látás-futásban telt, s telik, míg mozogni tud? És amikor meg­kérdeztem tőle ezt, úgy érez­tem, szívesen beszél is róla. — Kire gondolnék? Hát a gyerekeimre, mi van velük, aztán az uramra, mert az is olyan nyavalyás mindig most, hogy túllépte a hatvanat, nem vész-e össze megint a brigadé- rossal, mert olyan az, hamar megmondja a magáét. És hát számolgatok magamban, fiam, örökké a kis keresetünket szá­molom, mire futja belőle, mire nem. Jaj, mert sok a venniva­ló, mindig több kellene, mint amennyi van és hát tudod, hogy van az. Ha az ember csak két napra is kiesik a munkából, az már hiányzik. Az valami érthetetlen do­log, ahogy a férfiak képesék egyedül hagyni ezekkel a szá­molgatásokkal a feleségüket. Ök elköltik a magukét, ameny- nyi nekik kell, azt már oda se adják, a beosztás gondja az asszonyoké, s minél kevesebb a beosztani való, annál inkább. Ha pénzügyekben el kell jár­ni, többnyire e feleségüket küldik a tsz-irodára, ha sokall­ják az adót, azt is az asszony próbálja intézni a tanácsnál, ha elfogyott a dohányra való, nékik kell a piacon órák-hasz- szat ácsorogni, még akkor is, ha nincs rá hajlamuk, türel­mük, kiárulni filléres értékek­ből tíz forintokat. És az otthoni helytállás mel­lett azt látjuk, hogy nem egy nagyobb !közösségben is való­sággal megállna az élet nélkü­lük. Ha ők nem lennének, nem lenne, aki elvégezze, a növény- ápolást, felszedje, betakarítsa, ami megtermett, bizony a föl­dek helyenként teljesen elnép­telenednének. Jó, hogy keres-

Next

/
Oldalképek
Tartalom