Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

1964. AUGUSZTUS 2. VASÁRNAP KKírltm • • Ünneprontás nélkül ÍV. Béla királynak 1264-ben a csuti premontrei monostor részére kiadott adománylevelében szerepel először Szigetszent- miklós neve. A falu hétszázéves fennállása alkalmából ün­nepségsorozatot rendez augusztusban a helyi tanács. Ennek keretében ma délelőtt Erdei Ferenc akadémikus nyitja meg a falu egyik iskolájában a helytörténeti kiállítást Unyancsak ma kerül sorra a művelődési ház bélyeg szakköre közel ne­gyedmilliós értékű kiállításának a megnyitására is. Azzal a céllal indultam a faluba, hogy az említett két eseményről tudósítsam olvasóinkat. Ha most még sem ezt te­szem, azt nem valamiféle ünneprontás sugallja, hanem csu­pán néhány elszomorító tény. Szigetszentmiklós lakóinak száma tizenháromezer. Ebből háromezren a Csepel Autó­gyárban dolgoznak. A gyár­ban több millió forintos költ­séggel épült, „kacsalábon for­gó” művelődési ház várja a szórakozni, tanulni vágyó munkásokat. A községben, ahol a munkások laknak és ahol rajtuk kívül még tízezer ember él, papíron van ugyan művelődési ház, a gyakorlat­ban azonban ... Hegedűs Mária, az igazgató­lány — már elnézést a külö­nös megszólításért, de az igaz­gatónő a huszadik évét is alr hagyta maga mögött — gond­terhelt arccal ül a községi könyvtárból „kölcsönzött” iro­dában. A művelődési hó- ugyanis csak egyetlen terem, az is szorosan beékelve egy cukrászati termelőüzem, egy vendéglő és egy megnevezhe­tetlen helyiség közé. Birtok- jogilag sem a községé, ha­nem a Budakörnyéki Ven­déglátóipari Vállalat tulajdo­nát képezi. És itt kezdődik az azonban ... — Amíg a községben nem volt függetlenített művelődési- otthon-igazgató — magyaráz­za a bonyolult tételt Hegedűs Mária —, addig a község bir zonytalan időre kötött szer­ződésben állt a Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalattal. Ez a szerződés meghatározta a terem használati jogát s azt, hogy mely napokon ki tart­hatja benne rendezvényeit. Ez volt. Január elsejétől azonban már függetlenített igazgatót neveztek ki a műve­lődési ház élére. Aki pedig csak azért kapja a fizetését, hogy pezsgő kulturális életet teremtsen a faluban, azt gá­tolja a munkájában például, ha pénteken délután közlik vele, hogy szombaton a ven­déglő igényt tart a művelő­dési házra. Ilyen körülmények között nem hogy előrelátóan tervezni, de még dolgozni sem lehet. A művelődési ház évi költ­ségvetése százhuszonnégyezer forint. Ebből állami támoga­tás: ötvenezer. De vajon mi­ből tehet szert évi hetven- négyezer forint bevételre az igazgató, fia még a meglevő egyetlen terem felett sem ren­delkezik teljes joggal? A falu lakosságának kultu­rális igénye nagy. A Csepel Autógyár művelődési háza nagyban hozzájárulhatna az igények kielégítéséhez, ha a gyári lakótelepen, vagyis a faluban építik fel és nem a gyár mellett. így azonban a község lakói csak ritkán és kis számban látogatják. An­nál többen vesznek részt a helyi művelődési ház külön­böző szakköreinek munkáid­ban. Pedig ezeknek a szak­köröknek — honismereti, bé­lyeg-, képzőművészeti szak­kör, énekkar és úttörő fúvós­zenekar — még állandó helyi­ségük sincs, az iskolák tanter­meiben próbálnak, ülésezitek. Még az sem dőlt el veg.e- gesen, hogy a jelenlegi, kö­zösen használt nagytermet megkapja-e végleg a művelő­dési ház. Mert amíg ilyen Mi a megoldás? A fejlesztési terv szerint 1970-ben kezdenek hozzá a ^ művelődési ház építéséhez. És ^ addig? 2 — A tanácsnak van egv /, ötszobás villája a Duna-par- fj ton — mondja Hegedűs Ml- fj ria. — Egyetlen család lakja ^ csupán. Ha ahhoz építenénk ^ egy előadótermet... nemcsak ^ színházi előadásokat tarthat- ^ nánk ott, hanem otthonra ta- í lálnának a szakkörök is ... f 0 Az igazgatólány terveit ^ Draspó Lajos, a községi ta- ^ nács vb-elnöke még megtold- í ja: | — Kerek egy milliót ad- £ nánk az építkezéshez, ha „be- £ segítene” hozzá a megyei t.a- ^ nács. A terveink szerint j ugyanis kultúrparkká sze.et- f nénk átalakítani annak a vit- ^ Iának a környékét. Tdeads /// hely, közvetlenül a folyó meí- lett... És nem veszne Károd ^ a ráfordított összeg, mert ké- ^ sőbb, ha majd felépül a mű- ^ velődési ház, remek szórako- £ zó kombináttá alakíthatnánk f át az üdülők és csónakázol: £ számára... Mérnökünk is ^ lenne, aki társaddfmi manká ^ ban elvállalná a tervezést., $ Az igazgatónő és a tanács- ^ elnök terveit mi is megtolda- fj nánk egy javaslattal. 2 2 A falu tizenháromezer lakó- j sából háromezren a Csepel ^ Autógyárban dolgoznak. Ke- fj rét persze nincs rá — leg- ^ alábbis hivatalosan —. de "é- fj leményünk szerint a Csepel 0 Autógyár is „besegíthetne” a £ tervezett építkezésbe. Három- ^ ezer munkásukról van szó! 2 í Ma kezdődik a falu hétszázéves fennállása alkalmából f rendezett ünnepségsorozat Szigetszentmiklóson. A hétszázéves % múlt kötelez. Nemcsak a falu lakóit és vezetőit, hanem mind- $ azokat, akiknek szívügye és kötelessége a megye és azon $ belül is minden település felvirágoztatása. Prukner PáJ 2 v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\X\\\\\\Wl\W.V,VWWlWVVXVVWXXWXVXXNXVWNVXXXVYvXWWiVXWVvWw;AXXXXVWX^w j FARKAS ANDRÁS: BALATONI PILLANATOK i. Nézem a nyírfa sorát, meg a bokrot, a távoli nádast: Zizzen a napban, a szélben a játszi levélhad izenget, Messze, a nádason át idelátszik a víz. ugyanúgy szól. Mint idekint ez a lomb, csak a lelke, ha más még. II. Éjszaka van, kusza sóhaj alatt kiterítve a tenger. Pislog az ég odafent, idelent meg a parti világ néz. Alszik a tó, tarajos habokat nem Ígér susogása. Csak nevet asszonyosan, megadón a sok éjjeli násznak. III. Zöld ez a víz, a viharban a félelem árnyai szállnak. Mint a sirály, ha lecsap, ha a hab örömére ficánkol. IV. Most csak a víz van, a vizen a fény, azon is csak a játék, Ring evezőnk, s csak a csend muzsikálja a béke hitét most. (Foto: Kotroczó) m [ • A». * y> mS SS mm KATONA ERZSI: VÄZLAt QOhasem tudom ^ megérteni, mi­ért idegenkednek az emberek az önfkriti- kától. Csűrik, csa­varják a dolgot, ke­rülgetik a lényeget, mellébeszélnek, ha valami hibájukról van szó, ahelyett, hogy kiállnának és azt mondanák: — Elvtársak, elkö­vettem egy súlyos hibát... Éppen ezért, úgy gondolom, nem árt, ha a nevelésben töb­bet foglalkozunk sa­ját hibáink megítélé­sének módszerével, e magatartás hasz­nosságával. Magam notórius önkritikus vagyok, ezért bátor­kodom előterjeszteni tapasztalataimat. Hát először is: ha komolyabb hibát kö­vetek el, amit már nem tudok másra hárítani, mielőtt bárki szóvá tenné, magam állok elő ve­le: — Nézzétek, elv­társak, az ember nem dolgozik mindig egyforma figye­lemmel. aktivitással Olykor elfárad, el- bambul, s máris megvan a baj. A ló­nak négy lába van, mégis botlik. Magam sem tudom, hogyan történt, elbóbiskol­tam a gép mellett és nem vettem észre, hogy leapadt az olaj. Besültek a hengerek. Roppant szégyellem a dolgot. Most leg­szívesebben fognám a kalapom, és... — No, nem kell mindjárt olyan messze menned! Em­berek vagyunk, mindnyájan hibá­zunk! — mondják erre. — Máskor majd jobban ügyelsz. Mi történnék vi­szont, ha lapítanék és tagadnék, magya­ráznám a dolgot, fci- b úvókat keresnék? Kinyomoznák, hogy miért aludtam el a gép mellett. Meg­tudnák, hogy egész éjjel mulattam a szakszervezeti bizal­mi feleségével. No, de miből futja ne­kem mulatni? Per­sze, persze, drága anyaggal dolgozom! Három nap, egy hét idegeskedés, fegyel­mi büntetés, kihir­detnék a gyárban. megtudná a felesé­gem, javító-nevelő munka, miegymás Hát kell ez nekem? ■n másodszor: leg­it l jobb minden kis hibát kéretlenül belátni, mert akkor az ember nem öntelt. jó a kritikához r#ló viszonya. Abból, ahogy az ügyel felfo­gom, látni lehet tö­rekvésem becsüle­tességét, a hiba ki­javítására irányuló jószándékomat. S ennyi elég is ahhoz, hogy a kollektívát megnyugtassa: soha többé, soha máskor! — Mert elvtársak, erő kell ahhoz, hogy valaki saját maga lelkiismerete legyen, a Hiba felismerésé­nek első percében legyen bátorsága a közösség elé állni: ezt tettem, ítéljetek! Az ilyen emberrel szemben indokolat­lan a türelmetlenség, a bizalmatlanság. Igen, így mondta legutóbb a párttitkár is. Es harmadszor: ha én nem látom be a hibámat önként és mindenki mást meg­előzve. makacsko- dom és magyarázga- tom a dolgot, elkez­denek velem „egyé­nileg’' foglalkozni. Először is meggyőz­nek arról, hogy a hi­bát elkövettem, fele­lős vagyok érte. nam jár prémium, meg­becsülés. S azzal summázzák az ügyet: hiába, ez egy nehéz fiú, jó lesz er­re jobban ügyelni, Torrriánét meg kell bízni, hogy a szak- szervezet nevében nép neveljen, s az egész dolgot a bri­gád elé kell terjesz­teni. Fejlődésképte­len leszek egyszerre, meg gyáva is, mert félek a következmé­nyektől. így azután, ha valahová, egy jobb helyre keres­nek valakit, senki­nek nem jutok eszé­be, vagy ha szóba hoznak is, kollektiv legyintés lesz rá a válasz: „O, az a su- mákoló!” Márpedig én nem szeretem, ha kihagynak valami jóból és legyintenek rám. Jobb az. ha azt mondják: „Ez igen! Ez egy karakán em­ber! Ilyenre lenne szükség éppen!” efejezésül: őszin­tén megmon­dom, olvastam már jobb krokit is ennél. Nem szégyellem, be­vallom — jobb, ha én mondom, mint az olvasó. Sz. Simon István döntés nincs, költeni sem m.rnek rá. Pedig a helyi ta­nács tizenhétezer forinto' tosított az épT ' rendbehoza­talára. de ha továbbra is a vendéglő szerves ma­rad ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom