Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-19 / 194. szám

1964. AUGUSZTUS 19, SZERDA 3 MEGJÁRTÁK TOLNÁT, BÁRÁNYÁT /. Útban Siklós vára felé Ragyogó pénteki nap, az égbolt alig felhős, Dunaújvá­ros felé robognak a buszok. A toki Egyetértés Termelőszö­vetkezet százhúsz tagja kitű­nő hangulatban kezdi a ki­rándulást. öregek, felnőttek, ifik és néhány gyerek dalától hangos egy-egy busz, nem győzik élvezni a tájat. Korán kezdik a gyönyörködést, nap­szakhoz, úthoz képest. Mindenki kap egy boríték- nyi papírt, közte a gépelt ol­dalnyi programot, amelyről nem tudni, hogy vajon nem túlzsúfolt-e? Fél óra műszaki pihenő Adonyban, Dunaújvá­ros megtekintése fél kilenctől tízig, délre már Szekszárdra kell érni, ahol újabb egv órás műszaki pihenő következik. Ezt a pihenőt Kömlődön tart­ják, ahol finom és híres a ha­lászlé. S hogy ez mennyire így van, arról tanúskodik a cso­dás illat, meg a még csodála­tosabb íz. Itt már egyesek at­tól félnek, hogy a hal ezt hi­szi: a kutya ette meg. Délután a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetének megte­kintése következik pinceláto­gatással a végén. Lebilincselő látvány: 1600 hold nagyüzemi szőlő! Kiváló, minőségi fajták és példás nagyüzemi termelési mód. A kalauzolás és a ma- J gyarázat nemcsak szakszerű, [ hanem udvarias is. A toki tsz I nagyarányú szőlőtelepítésbe kezd, hát ebből a szempontból a közgyűlés előkészítésének is számít a látogatás. Rakusz Jó­zsef elnök így gondolkodik: „ne én javasoljam a jót, ha­nem a tagság válassza azt". A Lenz—Mauser-féle mód­szer a többségnek meglepetés, amolyan elismeréssel vegyes tamáskodás. Ismerik a szőlő­munka csinját-binját a fokié,'c, boruk a legjobb a budai tá­jon és ezért nem könnyű ne­kik újat mutatni. Kérdés, hogy jobb-e az új, ésszerűbb, hasz­nosabb-e, mint a régi? Vajon ez-e a jövő? Lehet-e alkal­mazni Tökön? Meghálálják-e az ott honos fajták? Bírja-e majd így a szőlő a telet? Töb- j bet, vagy kevesebbet hoz a j házhoz? Meg kell még vizs- , gálni, gondolni ezt. Noha a borkóstolóra a pénzt ' összeadták, nehezen lett be- i lőle valami. Százhúsz toki ta- | nú igazolja, hogy betartják az ; ÁGF utasítását, amelyről a j napokban írtak a lapok. Bár- | milyen meghitté vált a kap­csolat a látogatás végén, az 1 csak az állami gazdaság sza- ! badkozását nehezítette meg. Minisztériumi engedély nél­kül nem lehet pincelátogatást tartani — így hangzik a bölcs és mértékletességre intő uta­sítás. Ezért aztán más lehető­ség után kellett nézni, ami Épülnek n kiállítás víkendházai Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás érdekes „szakmai” bemutatóval szolgál majd a k iskert-tu laj dánosoknak. A ház körüli kertek három féle típusát mutatják be. „termé­szetes életnagyságban” illuszt­rálva, hogyan lehet őket a célszerűség és a kényelem i követelméyeinek legmegfe­lelőbben kialakítani. A kdál- ! Utason azonban „fordított sor- j rendben” haladt a munka: a j virágok már teljes díszükben | pompáznak, a gondosan ápolt ! ágyasokban különböző zöld- j ségfélélk hoznak termést, — ! a házakat viszont csak most ; építik a kert közepére. Igaz, a ! Szentendrei Kocsigyárban ké- ! szítéit vasszerkezetek össze­szerelése és kitöltése faele­mekkel jóval rövidebb ideig : tart, mint a palánták fel.neve- ! lése. A három kiskert közül kettőben. — a csak gyepes, vi- 1 rá;gos üdülőtelepiben és a kis ! zöldséget, gyümölcsöt is ter­i meló városkörnyékiben — ’ agy-egy komplett hétvégi há- ! zat állítanak fel. A falusi há- I zi kertben csak az alapok jel- i zik a lakóház helyét, elé vi- : rágokat, mögé gvümölesf-'- ; kot, bokrokat és sokféle zöld­séget ültették. A kink^rfek- ben típusokként mutat’ék b? j a kertgcndozés alánl^t p-*á:1- I szereit és eszközeit. (MTI) Magyar küldöttség utazót! az Inter­parlamentáris Unió 53. konferenciájára A „műszaki pihenő” egyik pillanatában Kedden, magyar küldöttség utazott Koppenhágába, az' In­terparlamentáris Unió au­gusztus 19-én kezdődő 53. kon­ferenciájára. Dr. Molnár Eri­ket, a magyar csoport elnö­két — a küldöttség vezetőjét — és dr. Dési Frigyest, or­szággyűlési képviselőt a Feri­hegyi repülőtéren Dares Sán­dor képviselő, a magyar cso­port vezetőségének tagja, va­lamint az országgyűlés és a Külügyminisztérium felelős munkatársai búcsúztatták. (MTI) Címzetes egyetemi tanárok az agrárfelsőoktatási intézményekben Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni! (I.) ... mert mi a lényeg? Az ember tettével igazolja elvét, hovatartozását. Hogy mennyire igenük dolgozóink a szocialista társadalmi rendet, bizonyítja többek között a szocialista brigádmozgalom aránylag gyors fejlődése és fellendülése. Jó talaja volt hazánkban tíz esztendővel ezelőtt a „sima” munkabrigád mozgalomnak. Egyértelműen tettük le a közösség asztalára, ami tő­lünk- tellett, illetőleg, amit el­várt tőlünk a szocializmus építése. Tudtuk már akkor is, hogy új típusú emberre van szük­sége társadalmunknak. Pedig az akkori versenyformák egy­oldalúan a termelés oldaláról, a munkafegyelem, a munka­készség és a szakismeret szem­pontjából formálták az em­bert. Nekünk viszont sokol­dalúan kell fejlődnünk. Ezért fogadtuk lelkesedve a szocia­lista brigádmozgalom jelsza­vát: .,Szocialista módon dol­gozni. tanulni és élni!" A jelszót magunk fogal­maztuk meg. Semmiféle kor­mányzati vagy mozgalmi szerv nem írta elő a szocialis­ta brigádmozgalom életrehí- vását. A Szovjetunióban a kommunizmus építésének gyakorlati szükségszerűsége hozta létre. Aztán a magyar dolgozók legjobbjai úgy véle­kedtek. hogy ez a mozgalom óriási lendületet adhat ná­lunk is a szocializmus építé­sének. Tapasztalatiból tudjuk, hogy a szocialista társadalom nem egyes kiválasztottak, vagy kiválóak, hanem az összes dolgozók boldogulásának tár­sadalma A közösen termelt javakból mindannyian munr kánk mennyisége és minő­sége szerint részesülünk. A dolgok természetéből követ­kezik, hogy a szocialista bri­gádmozgalom is széles körű társadalmi összefogás annak érdekében, hogy a kiválóak megtanítsák és magukhoz emeljék a munka, a tanulás vagy a magatartás területén a ma még elmaradókat. Ezért aztán néha-néha ké­telkedem egyes brigádtagok „logikusnak látszó” okfejté­sében, amikor mondogatják: „Vagyunk egy páran az üzemben, akik meg tudjuk mutatni, mire vagyunk képe­sek. Velünk aztán versenyez­het bárki!"­Mindennek nevezhető ez a magabiztosság, csak éppen „szocialistának.” nem. Helye­sebben, nem illik a szocialista címért küzdő brigád egyik tagjához sem. Mindannyiunkat izgat a kér- i dés: hogyan tovább?! Sokan fölvetik: ki a gazdá- ] ja ennek a mozgalomnak? Mi- j ért nem fogalmaznak meg új ; lehetőségeket amelyek gazda- i gítjáik. mélyítik a szocialista brigádmozgalom tartalmát? Gondolkozzunk egy kicsit! Továbbhaladásunkban csak az lehet irányadó, ha ma­gunkat tekintjük a mozgalom gazdáinak, hiszen a mi kez­deményezésünkről van szó. Ennek következtében nekünk kell megtalálnunk az új le­hetőségeket. a tartalmi mélyí­tés módozatait. Mert nem elég kimondani, hogy a szocialista brigádmoz- galom a szocialista építés de­mokratizmusát is érvényre tottató kezdeményezés. A szo- riniista öntevékenységnek meg kall találnia a továbbhaladás formáit is. —detvay— A földművelésügyi minisz­ter címzetes egyetemi tanári címet adományozott az agrár­felsőoktatási intézmények 'munkáját segítő tudományos kutatóknak és gyakorlati szak­embereknek. Dr. Dimény Im­re, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezetője, az Agrártudományi Egyetem, dr. Erdei Ferenc akadémikus és dr. Ubrizsy Gábor kutató intézeti igazgató a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, dr. Ke­resztesi Béla kutatóintézeti igazgató, dr. Madas András, az Országos Tervhivatal fő­osztályvezetője és dr. Saly Emil, az Országos Erdészeti Főigazgatóság helyettes veze­tője az Erdészeti és Faipari Egyetem címzetes . egyetemi tanára leli. Az új címzetes egyetemi ta­nároknak, valamint a kor­mány által az agrárfelsőokta­tási intézményekbe a közel­múltban kinevezett egyetemi tanároknak kedden délelőtt a Földművelésügyi Minisztéri­umban dr. Soós Gábor mi­niszterhelyettes adta át a ki­nevezésükről szóló okmányo­kat. (MTI) \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\W\\V . CSATA vonásban a szó- csata dúl. Eladó udvariasan dicsé­ri a kiszemelt go­lyóbist. Könnye­dén emelgeti, el­ragadtatott kép­pel körbeszima- tolja. Vevő eköz­ben ócsárol. El­adó kétségbevon­ja vevő szaktudá­sát. A harmadik fel­vonás a híres ma­gyar természeten alapszik. Ahol há­rom ember van együtt, már nincs egység. Mindkét félnek számtalan védelmezője akad. A dinnyevásár­lás egy kicsit min­dig közügy. A két tábor mind éle­sebben fejti ki né­zeteit, a másik szakértelmét és becsületét ille­tően. Finálé: a diny- nyét recsegve fel­vágják. Szól, mint a harsona, de so­kak szerint már megpuhult, hang­ja sincs, tehát rothadt. Csodála­tosképpen ilyen­kor senki nem sér- tödős. Azt várják, hogy a kiemelt lékből jusson egy darabka. Csám­csogva megálla­pítják, hogy a dinnye ritka po­csék. Vevő mégis „több is veszett Mohácsnál” fel­kiáltással hóna alá csapja a go­lyóbist és elvonul. Szurkolói gratu­lálnak s elragad­tatva kijelentik, hogy ennél éde­sebbet az idén még nem ettek. Eladó hátraszól sameszének, hogy végre fogy már az éretlen szállít­mány is, aztán a csata ismét meg­kezdődik, ahogy új szereplő jelenik meg a pult előtt. Ez a nagy mé­retű tömegmérkő­zés országszerte Lőrinc napjáig tart, amikor is a kedélyek lecsilla­podnak s a d‘ny nye felett k' mondatik az ámen. K. M. Világra néző ablak Végül minden szériából néhányat az itt látható szekrény­ben napokig bekapcsolva tartanak, hogy megnyugtató módon meggyőződjenek a gyártmány minőségéről. Ezzel véget ért a képcső útja itt, az Egyesült Izzóban, de még hosszú út előtt áll, amíg a gyárak szerelőszalagjait, a kereskedelem raktárait megjárva, eljut az ön lakásába, kedves olvasó... (Gábor Viktor felvételei) Csak a szakember érti pontosan azt a sok bonyolult ké­miai, fizikai és elektrotechnikai folyamatot, amelyen a tele­vízióképcső végigmegy, amíg az átlátszó, üres üvegballonból elkészül a képcső; a kékes fényben vibráló, világra néző ob­iak. Az Egyesült Izzó váci üzemegységében készülnek ezek a képcsövek, amelyeket azután az Orionban vagy a Székes- fehérvári VTRGY-ben szerelnek be az Álba Regiákba, Ké­kesekbe, vagy a modern „csupaszem” AT 550-esekbe. Az utolsó állomáson a kész képcsövet üzembe is helye­zik, ahol ugyan nem a budapesti adó műsorát veszik, hanem a bonyolult műszerrel ellenőrzik összes tulajdonságát. A csö­veket ezután néhány napig pihentetik, majd újra vizsgálják, hogy megmaradt-e benne a megfelelő vacuum. Végtelen láncon megy végig a hatalmas műhelyen a kép­cső, emberkéztől szinte érintetlenül. Az üres ballont az első állomáson ion-vízzel telítik, majd ülepítik. Ezután elektromos úton alumíniumgőzzel foncsorozzák, majd a nyakát grafit- porral vonják be. Minden képcső állomásról állomásra viszi magával „keresztlevelét”, amelyen az egyes munkafolyama­tokat jegyzik fel. Minden állomás végén meózzák a csöveket, hogy a következő munkafolyamatot csak a jó csöveken vé­gezzék el. Észrevette!c-e, logy augusztus ’.lejétől kezdve íllandóan izgatott, puskaporos a langulat ember- ársaink között, ikik dinnyét vá­sárolnak? Tud­ók-e, hogy ez nilyen veszedel- nes gyümölcs, nennyire mérgezi i közállapotokat? Nem tudják, pe- lig így van. Színhely: a piac. Kellék: hatal­nas dinnyehalom :s egy pult. Szereplők: el­idó, vele szemben i vásárlók soka­sága. Az első felvo- iás, illetve a csa- a, kémleléssel kezdődik. • Eladó cémleli a vevőket, ci a legnagyobb halek, vevők szag- alják a dinnye­halmot, melyik- iek legcsábítóbb íz illata. Végre az tladó megállapít­sa, kivel érdemes, s a hadműveletek megkezdődnek. A második fel­végül is sikerült. Nem állami pincékben tartották meg a szekszárdi kadar dicséretét. Az ember szívesen dicsér, kivált ha van rá oka. Egész jó hangulatot keltett a szek­szárdi „dicsérgetés”, amely Siklóson érte el a tetőfokát Amikor oda bevonult a száz­húsz fős csapat, győztes sere­get illető volt az ováció. Mint hajdan a sikeres portyáról ér­kező várőrséget, úgy fogadták a jóban-rosszban egyetértőkel a Vár étterem vendégeiéi. Iga­zán kedves volt tőlük a fi­gyelmesség számos jele amellyel a vendégeket mind­végig elhalmozták. Valóságos győzelmi ünnepel ült a tsz tagsága az ódon vái bástyái alatt. A várétterem ve­zetője és dolgozói tudták, hogy olyan emberek jó hangulatá­ról kell gondoskodniuk, akik kemény munkában álltak helyt a nyáron. A kedvesen szertartásos vendégelés, a ki­tűnő ételek, italok, a csillagos nyári est, a népi zenekar re­mekelése, az emberek vidám, boldog kacagása, dala a késő éjszakába nyúlt. N. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom