Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-19 / 194. szám
'rlttp 156-1. AUGUSZTUS W. SZERDA Emlékek gy JUTKA Ki emlékezik arra, hogyan éltek nagyszülőink és azok nagyszülei? Általánosságban ugyan mondogatjuk, hogy dolgoztak sok bánattal, kevés örömmel, de milyenek voltak hétköznapjaik, szokásaik, milyenek voltak próbálkozásaik, miképpen szerettek volna lendíteni sorsukon? Az emlékek megőrzésére vállalkoznak a honismereti szakkörök vezetői, önkéntes munkatársai. Ahogyan Nagytarcsán Molnár Lajos tanító és felesége te- • szik. Két évvel ezelőtt, akitől megkérdezték, emlék- szik-e a régi dolgokra, még szerénykedett, pironkodott. Ma kitűnő honismereti szakkör működik a községben, esténként összeül öreg-fiatal. Idegennek ez nem mond semmit, de annál többet a falut jól ismerőnek. Régi, rossz hagyományt sikerült megtörni, mert erősen tartotta magát az íratlan szabály, hogy öreg a fiatallal szórakozásban se vegyüljön. A honismereti szakkörben esténként gimnázista fiúk- lányok, ipari tanulók magnót kezelnek, fürge ujjakkal kopogják írógépen az öregek vallomásait, apró emlékfoszlányait. Kíváncsi fülekkel hallgatják Licenciás Pali bácsit, amint dédszü- lei szokásairól mesél, milyen volt a tárcsái disznótor, -miképpen zárták fogzáskor ólba a kisgyermeket. Forog a szalag s a legújabb technika örökíti meg, amit száz évvel ezelőtt farsangkor énekeltek: Farsang van, farsang van Táncolnak a legények a ker- i tek alatt. Előttük, utánuk a lányok táncolnak Poris csizma a lábukon, ajajaj! S ki tudja azt már Nagy- tarcsán, milyen hatalmas személy volt a gazdinya, vagy ki látta a villámkövet, amelynek simítására elmúlt a torokbaj? Azt sem tudják ma már a régieken kívül, hogyan kellett kóc- cal a fonóban komát választani s mennyire illett az ifjúkor választását felnőtt korban betartani. Molnár Lajosék szorgalmasan rendezgetik az összegyűjtött anyagot, s nem is hiába. A Néprajzi Múzeum egyik pályázatán falujuk népi szokásairól írott pályaművükkel országok negyedik díjat nyertek. Ebből lett az írógép, amely szinte minden este zörög lakásukon, fehér hártyalapokon rögzíti a legújabb gyűjtés eredményeit. Vastag, S> fehér dossziét tesznek az asztalra. A címe: Termelés. Szinte lehetetlenül izgalmas olvasmány. Milyen későn ébredtek rá a tarcsaiak: kincset jelent a főváros közelsége! Hosszú évtizedekig csak kukoricát, krumplit, árpát termeltek földjeiken. Borsót csak az első világháború után Les- ták Jánosék hoztak először a faluba s néhány négyszögölön bajlódtak vele. Később megszerették, akárcsak az uborkát. Ekkor még a zöldborsót kifejtették, hogy a héját ne kelljen cipelni. Termékeiket leginkább gyalog hordták be •a pesti piacokra. A borsó olcsó volt, a villamos drága, nem lett volna kifizetődő az utazás. Mondani sem kell, akkor még nem rádiótól, televíziótól volt hangos az este, a í’atalok a borsótisztításnál viháncoltak. A sóskát is ösz- szeszedték a réten, batyuba kötözték és hátukon vitték be eladni. Zöldséget először Si- piczkyék termesztettek s ők is gyalog indultak éjjelenként targoncával Pestre. Amióta a termelőszövetkezet megalakult. az árut gépkocsival, szállítják. Az öregek elmondják, Ki hozta a borsót ? A nagy szüret Nagytarcsa öregjei hogy a felszabadulás előtt egy héten nem szállítottak annyi árut a piacra, mint amennyit ma naponta csak a konzervgyár elvisz tőlük. Volt, hogy a szőlő is fő terményeik közé tartozott. A fi- loxérajárványról Sárvári István úgy emlékezett meg; 1880-ban, amikor ő kisgyerek veit, csak üres hordót ismert, a szőlőről nem tudta, micsoda. Hanem mikóí 1907 körül újra szüreteltek, olyan ünnep volt a faluban, hogy a zenészek kinn jártak egész nap muzsikálni a szőlőben. A községi borbély, Varga Pál lett a szőlőcsősz. Lelkiismeretesen őrizte a drágá gyümölcsöt, be ^ sem ment a faluba naphosz- ^ szat, inkább a férfiak jártak ^ ki hozzá a határba nyiraíkoz- ^ ni. „összkomfortos’’ csősz- í kunyhója 1920-ban még állt. f Molnár Lajosék munkája ^ minden támogatást megérdo- J mel. Lassan alig marad tanú- ^ ja a közelmúltnak, az egysze- ^ iű emberek életének, gondo- £ iiitvil ágának. A honismereti ^ szakkör szorgos gyűjtögetése ^ nyomán szaporodó magnósza- ^ lagok, hártyapapírra írt fel- ^ jegyzések fontos dokumentu- £ mok már a mi szemünkben ^ is. de idővel még nagyobb ér- £ tékűek lesznek. Komáromi Magda ^ Kukorica a meleglevegős szárítóban Idén már kétszáz vagonnál több luccrnaliszt készül Apajpusztán n. o/iui j. vvj wvi vuucíivo iviao • ao vi ivigouvu (Mihók felv.) A Kiskunsági Állami Gazdaságban Apajpusztán két éve új épületet emeltek a meleg- levegős szárítóüzem számára. Hatalmas gépsor került az épületbe, elektromos szárító- berendezés azzal a céllal, hogy a gazdaság öntözéses, tehát nagyhozamú lucernásainak termését gazdaságosan tartósítsa. Tavaly mintegy másfélszáz vagon lucernaliszt készült ebben a különös „malomban”, ahol az őrölnivalót előbb forró levegő kiszárítja. A frissen levágott növényt kissé ' megszikkasztják, de hogy elkerüljék a napon szárítás pergési veszteségét, és hogy teljes fehérje tartalmát megőrizzék, tulajdonképpen még nedves állapotban szállítják a szárítóberendezéshez. Ott a széna előbb szecskázóba, majd onnan automatikus szívókészüléken át egy óriási forgódobba kerül. A dobot pedig az egyik végén hozzászerelt kazán forró levegővel tölti meg. Percek alatt megszárad a növény, és ezáltal köny- nyebbé válik, a forró levegő aztán átfújja a dobból a kívánt finomságára beállított őrlőbe és máris ömlik a finomszemcséjű lucernaliszt az előkészített papírzsákba. Az így előállított taka- mány tápértéke sokkal nagyobb a szénáénál. A szárító idei terve kétszáz vagon lucernaliszt. Eddig már 1700 vagon megőrölt de még hátravan egy kaszálás, tehát ez évben jelentős mértékben túlteljesítik a tervet. Most egyébként a HERBARIA Gyógynövény Szövetkezet részére bérmunkát végez a szárítóberendezés a gyógyszeripar egyik fontos alapanyagát, solánumot szárít, és vág fel a rendelő által kívánt nagyságúra. Saját tízholdas solánum termését szintén itt dolgozza fel a gazdaság, de ez idő szerint távoli termelő- szövetkezetekben termelt és Apajpusztára teherautókon szállított nagymennyiségű gyógynövény kerül a szárítóba. Múlt évben kombájnnal, frissen szedett és morzsolt kukorica szárításával kísérleteztek, hogy a nedvesen morzsolt szemeket megóvják a dohoso- dás veszélyétől. A kísérlet sikerült, így azután ez évben a kukoricaszárí- | tást már üzemszerűen f folytatják, a gazdaság ^ egész kombájnnal tört- és í morzsolíkukoricája a szá- J rítóba kerül. A nagy költséggel beszerzett^ szárítóberendezés kihasznált- ^ sága azonban még ezzel sem ^ teljes. Mindössze az első lu- í cernaka szála siói a kukorica- f törés befejezéséig működik. ^ Sokszor még így is napokon £ át pihen. Felhasználható len- í ne azonban hagymaszeletelés-£ re és szárításra szintén. Gon-í dóinak is arra, hogy kísérle- | tét tesznek, s kidolgozzák a ? hagymaszárítás technológia-1 ..ját. Aktán-'felszeletelt paradí- \ csorhpaprika szárításáról szín- £ tén szó lehetne, talán később í ezzel is kísérleteznek. A szá-1 rított, a más módon tartósított 5 paprikánál mindenesetre job- * ban rAegőrzi eredeti ízét, vi- 4 tamintartalmát. Éppen ezért ^ bizonyára keresett árucikk ^ lenne, a kísérlettel tehát ér- ^ demes foglalkozni. I Ventillátor az ólban Már híre van a mezőgaz- i dasági kiállításnak. Már beszélnek itt is, otít is az új gépeikről, sohasem látott műszerekről. Hallatnak magukról mázsás állatok is és szóba- kerülnek bőtermő magolt világhódító borok. ssival megy. fut a hír kéretlenül is, s nyomában szövődnek a tervek, hogy ki, mikor ül vonatra, motorra, vagy éppen repülőgépre, hogy feljusson, és ott legyen a látnivalók leg- közepén. A kiállítás pedig épül, az állványok mögül friss színekben villannak elő a tűző napban a tegnap még nyers falak, s az értő szem már teljességében is képes látni ezt az óráról órára születő tarka sokféleséget. Ahogyan például halad az ember a lovaspálya mentén, a jobb oldalon, szemközt a tribünnel, szemébe ötliik egy deszkából épülő alkotmány. Hát az meg micsoda? Hadd válaszoljuk meg nyomban: angol rendszerű sertésfiazta- tó. Nyolcán foglalatoskodnak körülötte és benne, azonfelül még egy kilencedik segítőre is szükségük van, mert a magyar és az angol nyelv igen messze találtak esni egymástól. Drávóczi Ferenc, a Csák- vári Állami Gazdaság kőműves brigádvezetője, dr. öz Dezső állatorvos tolmácsolása nélkül nehezen értene szót Mr. Taranttal és Mr. Jesson- nal. E két angol munkatárs a Lycett angol gyár építésze, illetve elektromos szakembere. Néhány éve gyártják ezt az újfajta sertés fiaz- tatót, s odahaza nagy sikerrel el is terjesztették. Mi is úgy jutottunk hozzá, hogy a Livestock angol kiállító cégtől a Földművelésügyi Minisztérium megvásárolta. Az angolok sízemmellátha- tóan igen komolyan veszik ezt az építekzésa Mr. Tarrant mindenegyes munkafolyamatot filmez, s azonnal továbbítja minden este gyárának a felvételeit. S ezek nemcsak a munka állásáról tájékoztatják az otthoniakat, de a további tökéletesítés, s az esetleg előre nem látott szerkesztési problémák kiküszöbölésére oktató jellegűek is odahaza ezek a filmek. Mások például nálunk a téglaméretek, amivel nekik egyéb országokban is számolniuk i kell. A malac sok vidéken nehe- j zen vészeli ét a hideg teleket. Ezért is jó ígéretnek számít ez a fiaztató. A mennyezet és az oldalfalak műgyapot bélést kapnak, amely nyáron a hőséget, télen a hideget fogyja fel. Alom egyáltalán nem kerül | ebbe az ólba, mert a két be- j tonaljzat között polietilén I műanyagtáblák szigetelik el j a talajmenti hőt. Ugyanakkor [ a fundamentum középről az oldalfalak felé lejt, s trágyagyűjtő medencékben végződik, emellett alagcsövezésű, hogy mindenünnen elvezetőd- jók a trágyalé. Az építőknek még arra is volt gondjuk, hogy a fekvő anya agyon ne nyomja a malacait. mert védőrácsot is szereltek az anya és a malacok térsége közé. S még ez sem- minden; hiszen ha jól értettük az angol szót, még ventillátor is lesz az ólban, a le- vegöcserére. Otthon, az utcán '+ +' Sziklák között 4- -f Pihenve (Foto: Kotroczó)
