Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

PEST ßlt(. kKírtai* 1964. AUGUSZTUS 2, VASÁRNAP bohagyja és tőle is kapunk unokát. O Igazis, ugyan miért kívánko­zik még mindig az iskolába, ilyen idős ember, ötvenkilenc esztendős, sok és nehéz a munkája, mégsem elég neki, a szabad idejében sem pihen, bújja a könyveket. Persze, ha akárcsak tíz esztendővel fiata­labb lenne, akkor még volna értelme, amilyen könnyen ra­gad rá a tudomány, sokra vi- hetné. öt év múlva agronó- mus, még pár esztendő múltán talán főagronómus lenne odahaza, Vámosmikolán, vagy másfelé akármelyik tsz-ben. — öt-hat év múlva? Már mink ilyen nagy távban nem gondolkodunk — mosolyog csendesen Szabó János. o Ülünk a házában ketten a nagy asztal mellett, előttünk egy-egy pohár, most tette oda kínáló mozdulattal, szóval szíveskedve, ahogy már a ma­gyar ember italt nyújt vendé­ge felé. Másutt bor gyöngyöz­ne a pohárban, de itt az Ipoly völgyében, üdítő málnaszörp. A szegletben pamlag, annak közepén ül a felesége, szor­gos kezét ölébe ejtve, pihen­teti keményen dolgozó asszo­nyok szokása szerint. Büszkén mosolygó szemmel néz, való­ban felnéz a férjére. Persze, már nem menyecske, de hogy milyen szép lányt választott a párjának, vagy három évti­zeddel ennek előtte Szabó Já­nos, az még most is meglát­szik anyaarcán. S lélekben is milyen hozzáillő feleséget! 1— Régóta részt veszek a falu minden kulturális meg­mozdulásában — beszéli Sza­bó János. — Még 1939-ben — akkor a gazdakör pénztárosa voltam — rám bízták az ezüstkalászos tanfolyam meg­szervezését. Jól sikerült. Azóta is tettem egyet-mást, s hogy két esztendeje arról volt szó, minél több középkorú em­ber pótolja műveltsége hiá­nyosságait, végezze el leg­alább a nyolcadik általánost, én sem maradhattam távol, agitáltam a tanulás mellett. Szóval semmire sem mentünk. A harmincöt, negyvenöt éve­sek szégyenkezve húzódoztak az iskolapadtól. Erre fogtam magam, hat osztályt már ki­jártam 1919-ben, de beiratkoz­tam a hetedik osztályba. Ügy látszik, ezzel segítettem le­küzdeni a fiatalabbak első gát­lásait. Tsz-ünkb&l utánam még tízen iratkoztak be és ti­zenegyünkből csak kettő mor­zsolódott le, kilencen pedig a tavasszal levizsgáztunk a nyol­cadikból. Felesége felugrik, teregeti az asztalra az ura tanulmányi értesítőjét. — Tiszta kitűnő a bizonyít­ványa — akárcsak egy jó ta­nuló anyja, úgy büszkélkedik a sok ötössel. — Pedig ágy­ban fekve vizsgázott. Ugyanis Szabó János nagy beteg volt. Betegsége történe­te azzal kezdődik, hogy a tehe­nészetben dolgozik. Nagyon ért a jószághoz, elküldte a tsz vemhes üszőket vásárol­ni Gyálra. Vett tizenkilenc darabot, azok vasúton utaztak Szobig, és az állomásról az egyik, a Lucska a nosztrai er­dőkbe szökött. Hetekig buj­kált, aztán egyszerre csak be­állított az állami gazdaság márianosztrai istállójába. El­ment érte kilenc ember, még­sem tudták feltuszkolni a te­herautóra. Állapota miatt kí­mélték, jó ideig vártak, amíg újra érte mentek. Ezúttal Sza­bó János vezette az expedíciót. Lucska megint megvadult, ne­kiszorította a teherautó falá­nak, megrepedt a bordája, kórházba vitték. Két nappal előbb tett írásbeli vizsgát, a kórházból meg egy nappal a szóbeli előtt hozták haza a mentők, de lábra még mindig nem "állhatott. Ügy látszott, hogy már elveszti az egész is­kolaévet. — írtam Tóth iskolaigaz­gatónak, kértem, a vizsga ebédszünetében jöjjenek el, vizsgáztassanak le. Megtették. o Nos hát megvan a nyolca­dikos bizonyítványa, az nem elég? Most öreg fővel még a mezőgazdasági technikum le­velező tagozatára készül be­iratkozni? Felelne, de nyílik az ajtó, csinos fiatalasszony perdül be rajta. — Ilonka, a nagyobbik lá­nyom. Jó tanuló volt, taníttat­ni szerettem volna, ő nem akart. Asszony már tíz esztendeje. A férje traktoros a gépállomá­son. Három gyermekük van. — A legnagyobb unokájá­val versenyzett, melyiküknek lesz jobb a bizonyítványa. Az­tán a nagypapa egy ötössel nyert, de a versenydíjat mégis kiadta az unokának — ezt Szabó néni mondja, s ha le­het még büszkébben csillog a szeme. Tekintetem a zsúfolt könyv- állványra téved. Észreveszi. — Egész életemben mindig az olvasás volt legfőbb szóra­kozásom. Nem legnagyobb — a leg­főbb, és ez nagy különbség. Elmondja, olvas mindenféle könyvet, amilyenhez csak hozzáfér, ismeri a klasszikuso­kat, és a mai irodalmat, a kül­földit is, meg a hazait. Hogy ki a kedvenc írója? — Erre nehéz a válasz. Az élők közül talán Fekete Ist­ván meg Veres Péter. Feketé­nek a stílusa tetszik nagyon, meg hogy a vidéki életről és a természetről ír. Ezt szere­tem. Elgondolkoztat. Veres Pétertől pedig megformált kész gondolatokat kapok. Vajon a felesége is sokat olvas? Mit mond az asszony? — Bizony sokat, csalk hogy én megválogatom, mit. — Nem szereti a realistákat, a romantikusokat kedveli. Hiába, no az asszonyoknak ro­mantika kell, — nevet évődve a férj, és szeretettel néznek egymásra. — A kisebbik lányuk hol van? Most aztán megint büszkél­kedik, de meg is teheti Szabó- né: — Erzsi? Pesten dolgozik, Csepelen tanít, történelem­földrajz szakos. Vörös oklevél­lel végezte a pedagógiai főis­kolát. Két éve ment férjhez egy kollégájához. Gyereke? Dehogy ér arra rá, olyan mint az apja, folyton tanul. Kita­nulta a politechnikai tanár­ságot, aztán oroszból szerzett diplomát. Talán most már ab­Térjünk azonban vissza a tárgyra, miért akar az örege­dő Szabó János maturálni. Mi­re eljut az érettségiig, hatvan­három éves lesz, mit kezd már akkor a technikusságá- val? — Azon felül, hogy lépést szeretnék tartani a tudomány fejlődésével, nekem ugyan nincs egyéni tervem. Jelent­keztem a technikumba, csak­hogy a fiatalabbakban a tanu­lás vágya kicsikét felpezsdül­jön. Gondolkozzanak el a fe­lett, ha a magamfajta öreg­ember érdemesnek látja, ne­kik aztán igazán érdemes ta­nulni. Amit tanulnak, azt ők még tíz-húsz éven át haszno­síthatják. — Velem együtt nyolcán lennénk a Vörös Csillagból a technikumban, rajtam kívül mind harmincöt-negyven éves fiatalember. Csupa jó tanuló, mert az általánost mi, a ki­lenc tsz-diák, hárman kitűnő, hatan jeles rendű eredmény­nyel végeztük. A jó példa követőkre ta­lált ... Szokoly Endre FORRADALMI H Vannak beszédtémák, ame­lyek vonzzák a vitát. Ilyen téma a forradalmiság. Akad­nak, akik esküdöznek: nálunk ma igazán nagy forradalmi tettek elképzelhetetlenek. Hol van a forradalom olyan or­szágban, ahol az emberek Tra­bantra meg hűtőszekrényre gyűjtenek? Miféle harcos az, akinek takarékbetétje van? Jószándékú kérdések ezek, ezért a valóság meggyőző vá­laszát érdemlik. Nincs még egy hete, hogy győri, szigetközi halászembe­rekkel beszélgettem. Azzal a réteggel ültünk egy asztalnál, amelyet a régi mon­dás igen ügyesen kategorizált: „Halász-vadász-madarász üres zsebben kotorász.” Ez a be­szélgetés viszont úgy folyt le, hogy az elnök egyik fiatal munkatársa (halász leánya ma­ga is) villanygépen kávét da­rált, kis presszógépen meg­főzte, s az egészet egy neon­csővel megvilágított asztalon tálalta. A beszélgetés során kiderült, hogy az egyik ha­lászcsaládban két testvér 90 forintjával 800 munkaegységet vitt haza 1963-ban, saját há­zuk van és egyiküknek gép­kocsira is futja már; a ház­tartás teljesen gépesített. Azok kedvéért, akik azt kér­dezik, a jólét ilyen látható je­lei között ugyan miféle tár­sadalmi tevékenységre képe­sek ezek a halászok, elmond­hatom, hogy a harmadik fi­vér tanácstag, pártbizalmi és még sok más megbízatása van, valamennyien alapító tsz-ta- gok egy olyan szövetkezetben, amely (egyetlen tagja egyetlen napi kiesése nélkül!) 1956 egész októberében megállás nélkül dolgozott és ahonnan egy lélek sem lépte át illegá­lisan a határt. A politikai ön­tudat, mondjuk ki: a szocia­lista haza és a társadalmi rend szeretete egy másodpercre sem kerül náluk ellentétbe se a hűtőszekrénnyel, se a tv-an- tennákkal; munkájuk — úgy érzik, ha nem is lobogtatnak szakadatlanul vörös zászlókat — egy forradalmi folyamat ré­sze. Hogy mennyire igazuk van, azt néhány őszinte — és a múltról vallott — mondatuk világította meg igazán meleg fénnyel. Egyikük a szülői ház­ról beszélt, a régi, süllyedt kis viskóról, amelyet az 54-es ár­víz sodort el örökre. A halász­bérlők uralmáról, akik fillé­rekkel fizettek és pengőt tet­tek zsebre. Szakkönyvszerűen kimondhatnánk: tökéletes ké­pét adták a kizsákmányolás brutális és raffinált módsze­reinek, mindannak, amit a for­radalom és benne a szövetke­zet elsöpört. Ezek az emberek nagyüzemben élnek, a motor és a villamos halászgép a ba­rátjuk és miközben egy ősi hajtják végre, a halászbokor is újfajta társadalmi közös­séggé emelkedik. Mindez pedig látszólag unalmas munkanapok során született. Napokon, amelye­ken a két furgon meg az autó­buszok behozzák a piacra a megfogott halat és közben a TÚLLÉPIK A HATÁRIDŐT? ÜMÉP Száz férőhelyes tehénistálló épül a gödöllői Petőfi Tsz leendő tanyaközpontjában. A nehezen várt épület átadásának határideje augusztus 20-a, de hozzáértők szerint nem lesz kész akkorra. Kár: szép ajándék lenne a tsz-nek az alkotmány ünnepére! (Foto: Gábor Viktor) agy-? *4 vetni. A végén még sajnálna az állam, hogy milyen nagy ráfizetéssel tolom az ország szekerét és dotációt is adna. Én meg ütném-vemém az ösz- szes dobot, hogy lám ez csak a szocialista társadalomban le­hetséges, lám csak egy szo­cialista kereskedelmi szerv engedheti meg magának, hogy magára vállalja a termelők és a fogyasztók deficitjeit... ... érteném a módját, hogy ezek az alapelvek a gyakor­latban meggyökeresedjenek. Ágazzon-bogozzon a bürokrá­cia, amely mesterien szol­gálná céljaimat. Kiadnám például utasításba, hogy egy teherautónyi paprikát három teherautó hordjon és a három teherautót háromszor három ember kísérjen. Egyik lenne a sofőr, a másik az áruátvevő, a harmadik pedig a kocsikísé­rő. Annak a beosztottamnak pedig, aki ezt az utasításomat úgy hajtaná végre, hogy an­nak szükségességéről még en­gem is majd hogy nem meg­győz, céljutalmat adnák ... ... a tsz autójába 'lerakat­nám a paprikát, s a gépkocsit kísérő három emberrel együtt beküldeném a FÉK-átvevő- helyre. Nehogy naponta há­romszor fordulhasson a kocsi, egyszerre húsz tsz-böl rendel­Lennék vXXXXXXXXXXXXVSVN>XXVV\>XN>XXXV*'' nék egyet-egyet, hogy kény­telenek. legyenek egymásra fél napig várni. (Tehetek én ar­ról, hogy a paprika minde­nütt egyszerre érik?) Ezután félnapig az átvétel, minősí­tés körül folyna a vita. Ugyan­akkor a FÉK-autókat is le­rendelném Pestről, amelyek a tsz-ek hibájából ugyancsak félnapig vesztegelnének az I. számú FÉK-ezőhelyen. Pes­ten meg úgy bonyolítanám az áru-továbbadást (dupla FÉK-es rendszer), hogy a KÖZÉRT áruszállító eszkö­zeit se lehessen jobban ki­használni ... ... azt a netaláni vakmerőt, aki azt merné indítványozni, hogy az egy szállítmánnyal le­foglalt három gépkocsiból ad­jak át kettőt hasznos mun­kára, szektás, revizionista, trockista. degaullista és ma­chiavellista elhajlónak nevez­ném. S ha ráadásul azzal ér­velne, hogy a tsz gépkocsija is bevihetné a KÖZÉRT-be az árut, amíg a FÉK-kirendeltsé- gemen, vagy a vasútállomáson vesztegel, avagy még helye­sebb lenne, ha az árujáért ma­ga menne a KÖZÉRT, még intrikus karrieristának és de­magóg. szoedemista hordószó­noknak is hívnám ... ... a zöldséget úgy tenném tönkre, hogy azt higyjék, én Miért tanul a Jani bácsi? — Tiszta ötös tsz-diákok - Verseny az unokával A VÁMOSMIKOLAI SZABÓ-CSALÁD win rí a én a termelőnek és a ti fogyasztónak egyaránt ellensége lennék és lenne eszem, akkor csinálnék egy Fonnyadtáru Értékesítő Köz­pontot. Ennek a FÉK-nek azt a feladatot adnám, hogy akár kevés a zöldség, gyümölcs, akár sok, az ellátás színvona­lát tartsa mélyen. Ezzel a FÉK-kel a hasznos munká­tól elvonnák tízezer embert, a szállítástól pedig több száz gépet. Kitalálnák egy akkora haszonkulcsot, amely fedez­né azt az óriási rezsit, amely­be a FEK-ezés kerül... ... lenne annyi eszem, hogy bekössem az emberek szemét, nehogy lecsapjon rám a tör­vény. Űnos-untalan a szocia­lista kereskedelemről beszél­nék. én szabnám meg, hogy mi az országos érdek és ahhoz szabnám az adás-vevést. Meg­venném olcsón a tsz friss áru­ját, tönkretenném a felét és dupla áron adnám el a másik felét. De hogy túlságosan ki ne lógjon a lóláb, egyszer mennyiségileg, másszor mi­nőségileg pusztítanám, har­madszor pedig kombinatív módon... ... év végén olyan elszámo­lást készítenék, amelyből nem tűnne ki semmi haszon, hogy ne legyen mit a szememre féltem-óvom egyedül. Ügy igyekezném nem eladni azt, hogy mindenki engem szán­jon: mennyire szeretné elad­ni szegény! Ebben az esetben ez lenne nékem a mottóm: „Az az igyekvő ember, aki annak látszik. A krumpliülte- tö sem izzad jobban, mint az aknarakó”... __azért hát úgy fognák eh­hez, h°gy ■ • ■ E>e nem! Menne ez immár magától. Egy na­pig fonnyad az áru a felvá­sárlóhelyen, két napig fülled a szállítás miatt és egy napig még a pesti elosztóhelyen is eszi a penész. Az árából nem engednék persze olyan címen, hogy a köz pénze fekszik ben­ne. s addig nem vennék újat, amíg tart a régi. Ha drága és fonnyadt a zöldség, akkor ke­vesebbet fogyaszt a város és kevesebbet adhat el a falu. Ráadásul még csak nem is en­gem, hanem egymást szidnák... . .. és ha mindezek után még lenne egy őszinte barátom, aki másként vélekedne erről, mint én. annak ezt válaszol­nám jóindulatúan: „Ne akard megváltani a világot! Ez ná­lad sokkalta naayobb ember­nek sem sikerült” ... H a én a termelőnek és a fogyasztónak egyaránt ellensége lennék és már meg lenne ez a FÉK, akkor nem lenne semmi dolgom. Befog­nám szépen a számat és jó fiúnak mutatnám magam, mint aki nem lát, nem hall semmit, semmihez semmi kö­ze ... Nagymiklós István motorcsónakok újra kiindul­nak, a perion-varsák újra a vízbe hullanak, a halak teste ismét csillog, a hálót újia ki­húzzák, békésen hazamennek és halászlét főznek. A fiata­lok tanulnak, motoroznak vagy udvarolni mennek, televíziót néznek és azon vitatkoznak* Vico Torriani jobb énekes-e vagy Johnny Hallyday es győz-e az ETO vasárnap? A nap leszáll, az árnyak meg­nyúlnak, egy-egy hazatérő mo­torkerékpáron lányok fej ken­dője lebben — este lesz. El­telt egy nap. Es közben for­radalmi dolgok történték. Esetleg egy olyan csalad vett egy tucat jó könyvet vagy nézett meg egy drámát at v- ben, akinek régen a 4 filléres újságokra se telt. És a faiu határában négy vagy öt ha­lász segített a mezőgazdasagi tsz-nek aratni, mert hallottak, hogy az országnak az kell. Miért segítenek? Ha nem is mondják ki, vagy talán nem is tudják megfogalmazni így: azért, mert másképp van mint régen. Mert megváltozott az élet. Fordult. Forradalom van. Az van, ezeken a langyos szi­getközi estéken is. Egy bakonyi falu határában kombájnvezetőkkel beszéltem. Gyári fiúk — egy pápai üzem lakatosai. Értenek a traktor­hoz, hívta őket a városi part­bizottság, eljöttek. Nincs kere­setük? Dehogy nincs, az a plusz, amit a nyári munka ie- lent, csak plusz, de nem lét­kérdés. Az. egyik a földön ul, kanalazza a jó levest (a tsz főagronómusa hozta ki szürke Wartburgon). Miért nem eszik bent? Ehetne, de nem akarja itthagyni a gépét. A gép a gépállomásé. O gyári ember. Nem akar elmenni a gép mellől, amelyet rábízták, dühöng egy órányi, alkatrész- hiba miatti állasért, ideges, csupa-mozgás, hogy a szövet­kezet búzája előbb magtarba kerüljön. Érdekelt benne. Igen. Csak ezért érdekli? Nem, de érdekli, mert megváltozott az élet. Miközben napjaink forra- dalmiságát vitatjuk még sokszor beszélünk róla es nagy türelemmel — sokan nem tudnak szabadulni azok­tól a képektől, amelyek a múltbeli forradalmár életének természetes kísérői voltak. Az illegalitás idegizgalmai, az állandó készenlét, az úri vi­lág erőszakszerveivel vívott szakadatlan élethalálhai c, a nyomor, a költő megénekel­te „büdös kübli” a börtönben és a hozzátartozók, a gyere­kek és asszonyok rettentő sze­génysége, amelyen csak a moz­galom áldozatkészsége és se­gélye változtathatott vala­micskét. Mai életünk gyökerei valóban ezekben a sötét mely­ségekben eredtek. De a nö­vény, ha gyökerei kifejlődtek: feltör a magasba és zöld szá­rat, leveleket, vidám, színes virágokat fejleszt. Haragud­hat a gyökér a virágra? Csak azért, mert a virág színe szebb és élénkebb a gyökerénél? Hi­szen egyuve tartoznak! A üljo kér élete a virágban teljesedik ki. Élete csak abban nyer ér­telmet. És egyáltalában: hol és ki mondta ki, hogy forra­dalom csak a dobok szakadat­lan pergetésével és szurony­rohamokkal lehetséges? Lenin* akinél illetékesebb a forrada­lom ügyében aligha van, a hétköznapi apró tettek, a frá­zis nélküli munka módszerét részesítette előnyben. Ha ez a munka szocialista társadalmat épít, ha ez a munka a dolgozó ember jólétét javítja — kinek van joga kételkedni erejében? Hogy nem volna kit ütni — azok számára, akik szeretnek ellenfelet keresni, mondjuk ezt — az legalábbis tévedés. Ütnivaló. hanyagság, közös­ségellenes tevékenység, lógás és felelőtlenség, részegesség és a társadalom nyakán élés fö­lös számban akad. Barrikádok nélkül — esetleg a közvetlen szomszédban, a gép vagy író­asztal másik oldalán. Lehet* nem is az ember az ellenfél — csak valamelyik ártalmas né­zetét kell legyőzni. Minden­képpen győzni kell. Kis győ­zelmek? Hétköznapiak? De mindenképpen a forradalom, a szocialista társadalom győzel­mei. Baklai Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom