Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

1984. AUGUSZTUS 2. VASÁRNAP

rt:sr MEdY El

</ű'rlap

3

Alig több, mint egy évtizede épült az aszódi járás egyetlen gyára, az Ikladi Ipari Műszergyár. Ma már több, mint két és fél ezer ember keresi itt a kenyerét. Hogy mekkora ez a kenyér, azt legjobban a dolgozók tudnák megmondani. Mindenesetre kívülről is sok látszik belőle. Elég, ha műszakváltáskor odaáll az ember a gyárkapuba és figyeli az érkezőket, távozóitat. Csupa jólöltözött ember. Ami szembetűnik, nagyon sok a fiatal. Feltűnően sok köztük a nő- Akik ismerik a környék hagyományos viseletét, bizonyára meglepődnének egy ilyen „szemlén”. Itt-ott még meg- meg libben a „scitszoknya”, de már a modern, praktikus és szép viselet az uralkodó. Látszik a gyárban megkeresett kenyér, ha az ember végigmegy Aszód, Iklad és a környező tizenöt-húsz község szép új házai, házsorai között.

Igaz, nemcsak a gyár teremtette ezt a sok szépet és újat, hanem a föld is, ahonnan az emberek a gyárba jöttek, s ahova még visszatérnek, ha vége a műszaknak. Ám már a föld sem a régi. Nem rabja a gyári ember, mint valamikor. Ma már csak segíteni jár a termelőszövetkezetbe és a háztájiba, s a kenyér nagyobbik felét a gyárból kapja. S ennek megfelelően erejének, figyelmének, energiájának nagyobbik felét a gyári munkára fordítja. Hogyan? Azt mondja Gábori Gyula, a gyári pártszervezet titkára.

— Olyan egyértelmű választ adtak dolgozóink államunk gondoskodására, amilyent álmunkban sem mertünk volna elképzelni — lelkesedett ez a végtelenül komoly és csendes fiatalember.

Nagy oka van ennek az ölömnek és lelkesedésnek. Megértéséhez röviden vissza kell lapoznunk a gyár történetében. Mint általában a magyar ipar, ez a gyár is

kereste az utat

az elmúlt években, amelyen sok éven át biztosan járhat. Gyártottak itt gabonaszeletelő gépet, szikraforgácsolót és lemezjátszót. Egyikkel sem vallottak szégyent, de nem találták meg bennük az igazi gyártmányt.

Az újságolvasó, az ország ügyei -iránt érdeklődő ember előtt nem ismeretlen fogalom a „profilirozás” és a .profil- tisztítás”. Nos ennek a munkának a következményeként, miután az elmúlt esztendőkben bebizonyították,, hogy jó kisméretű villanymotordkat tudnak gyártani, ezt a „pio- filt” Ikladra helyezték A szakember érti, mit jelent, ha azonos gyártmányokat egy helyen készítenek, de a technikai ismeretekkel nem rendelkező közönség is legalább érzi, hogy jó, ha a mosógépek, a hűtőgépek, a hajszárítók, ventilátorok, kisméretű elektromos szerszámok motorjai egy gyárban készülnék. így sokkal könnyebb a gyártás, a gépesítés és a fejlesztés. Ma már, miután a budapesti volt Villamos Kismotorgyár beolvadt az ikladi gyárba és Mosonmagyaróvárról átvették a hűtőgépmotor gyártását, a lemezjátszót pedig átadták egy budapesti ktsz-nek, az Ipari Műszergyár a kisméretű elektromotorok gyártásának gazdája az országban.

A felelősségteljes megbízatással egyre növekvő kötelezettségek is járnak. A feladatok a nagy igények miatt olyan arányban nőttek, hogy az idén a harmadik negyedév végéig pontosan kétszer any- nyit termelnek, mint amennyit a múlt évben összesen gyártottak.

Lehet, hogy a termelés kilenc hónap alatt történő megduplázásának ténye nem sokat mond az olvasónak. Annál több gondja volt miatta a gyár vezetőinek és műszaki szakembereinek. Üj munkásokra volt szükségük, s a munkaerő biztosítása egyre nehezebb feladat.

Háromszáz új ember dolgozik a gyárban.

Világos, hogy ennyivel több

emberrel nem tudták voins

kos beruházásokra is gondoljanak.

Hadd tegyük hozzá, hogy megérdemlik a körültekintőbb támogatást, mert a gyár nemcsak a munka iskolája, hanem az emberségé is. Csak egyetlen példát erre. A KlSZ-esek nemrég rendbehozták egyik elhunyt dolgozótársuk családjának feje felett a meglazult tetőt.

Már messzire sugárzik a gyár hatása. Ha csak azt vesszük, hogy tíz környező község KISZ-titkára dolgozik itt, a többi fiatallal együtt, mindenki elgondolhatja, hogy sokat változott az anyagiakon' túl is az életük. Ez a váito- 1 zás — bár még a kezdetnél I tart — máris óriási. Meggyor- 1 síthatjuk, ha mindenki, aki tehet valamit itt, még többet I segít az aszódi járás gyáralapítóinak.

Farkas István

Mennyibe kerülne ?

Csak negyvenezer forintba került — mutatnak Szentmártonkátán a nagykátai úton épült autóbuszfordulóra. A mondatban a „csak” a hangsúlyos, hiszen azt jelenti, hogy többe is kerülhetett volna. Többe, hatvanezer forintba, de a község lakói lecsípték a húszezret. Ásóval, lapáttal, önkéntes segítséggel, egyszóval társadalmi munkával.

Szentmártonkáta nincs az elsők között, amikor a községekben végzett társadalmi munkát értékelik. De az utolsók közt sincs, hiszen lakói egyet s mást megtesznek falujukért.

Nézzünk néhány számot. Az idén befejezett újtelepi orvoslakás és rendelő építéséhez 500 óra munkát adtak. A fogorvosi rendelőnél 120 órán keresztül segédkeztek. Az öregszőlői úton 450, a Rózsa utcában 210 óra társadalmi munkát végeztek.

Nem egetverő számok. Mégis, apró jelei egy társadalmilag hasznos és fontos emberi megnyilvánulásnak. Mint hírlik, most, a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére, a Ki mit vállal-mozgalom keretében, már jobb eredményeket akarnak elérni. Nem azért, hogy mutatósabb adatokkal dicsekedhessenek, hanem azért, mert a községben még sokat lehetne tenni. Fásítás, parkosítás. a házak szebbé, és az utak járhatóbbá tétele ad elég tennivalót, csak hozzá kellene kezdeni. Dehát kezdeni nehezebb, mint lendületet tartani.

Pedig mindenki jól járna vele. ha Szentmártonká- tán minél gyakrabban mondhatnák: „Ez csak ennyibe került, a többit mi adtuk hozzá”. (m. j.)

A GÉPNÉL

(Foto: Kotroczó)

PÁDON

el a jóval kisebb eredménye- | két, most az üzem legnagyobb részében csak két műszakban dolgoznak.

Úgy készítették el az új gépsort, hogy közben a régin dolgoztak. Inkább csak a munkaidő letelte után segíthettek a szerelésnél. A párttagok, a szakszervezet aktivistái és a KISZ-esek álltak elsőnek az új gépsor mellé. Még április negyedikén is bementek dolgozni a gyárba.

Az itt dolgozó emberek válasza államunk gondoskodására még mindig nem teljes. Bent van ebben a válaszban azok tette is, akik a napi munka után beülnek az általános iskola és a technikum 1 padjaiba, hogy műveltségben, ] hozzáértésben gyarapodva j egyre jobb munkásaivá vál- janak gyáruknak.

Magukénak vallják ezt a gyárat eredményeivel és gondjaival együtt. Mert még a gondokból is bőven kijut. A gondok — a növekedés velejárói. Nagyon örülnek például a most már körülbelül kétezer embernek otthont adó új aszódi lakótelepnek, ahol j a házak mintegy egyharma- dában a gyár dolgozói lak- j nák, s ugyanakkor nap mint nap érzik, hogy kevés az üzlet, kicsi a bölcsőde, a napközinek pedig nem jutott hely.

A gyár fiatal műszakijai

a maguk létesítette munkás- szálló egyik helyiségét adták oda a dolgozók iskolás gyere- ! keinek. Művelődési házuk sincs. A fiatal műszakiak építettek egy klubot, de ide csak I nyolcvan ember fér be.

! Bántja őket, hogy ugyanak- | kor Bagón hárommillióért épí- | tettek egy művelődési házat, j s ott nem lehet teljes egészé- ! ben kihasználni. Strand sincs, s a labdarúgópálya is elhanyagolt.

Mindezt nem az öklüket I rázva, csak nagyon halkan panaszolják s ugyanilyen halkan üzenik az illetékesek- ' nek, hogy a jövőben, ha úgy ! bővítik is a lakótelepet, mint | eddig, hogy nem száz, csak kilencvenkilenc lakást építe- ! nek egyszerre, azért a járulémegkétszerezni a termelést. Gépesíteni kellett a Mező Imre nevét viselő motorüzemet. A tv-tulajdonosok már láthatták azt a modem gépsort, amely lehetővé tette a nagyobb tervteljesítést, amely pontosabbá, precízebbé tette a szerelést és megkönnyítette az emberek munkáját, s ráadásul, ha csak átlagosan tíz százalékkal is, de fizetésülcet is gyarapította.

— Ennek a gépsornak az üzembehelyezésénél és- működtetésénél válaszoltak dolgozóink a vártnál csattanósab- ban az eddigi gondoskodásra — folytatta a párttitkár.

Milyen volt ez a válasz? A főmérnöktől a tmk-lakatosig mindenki esze és fizikai ereje mellett valóban a szívét is beleadta a munkába. A precíz műszaki elme kiszámította, hogy ötvenezer híján más- félmillióba kerül az új gépsor, hogy üzembehelyezéséhez tíz napra le kell állítani a Mező Imre motorüzemet, s hogy a gépsorral harminc százalékkal lesz nagyobb a termelés, mint 1963 egy hónapra jutó átlaga volt.

Ezt mutatták a számok. A műszepgyári dolgozók viszont bebizonyították, hogy 2x2 néha nemcsak öt, hanem a matematika bizonyította , eredménynek a duplája is lehet.

Áprilisban elindult az új gépsor, s az történt, hogy nem kellett tíz napra leállni az üzemnek. Az emberek mindenféle utasítás nélkül az üzembehelyezés sorrendjében fokozatosan birtokba vették az új gépsort és elkezdték rajta a munkát, S most következik az a pont, amit a matematika már nem képes bizonyítani. Erről így beszélt a párttitkár:

— Mint már mondtam, körülbelül harminc százalékos termelésnövekedést mutattak a számítások, ezzel szemben dolgozóiák mintegy hatvan százalékos növekedést értek el.

Tehát pontosan a kétszeresét produkálják az új gépsorral, mint amennyit a számítások szerint várni lehetett. S még így sem teljes a kép, mert amíg a múlt esztendő- Kpin három m Tiszáikban érték

lálta, hogy kifordulva a kapun, errefelé lépegetett. Mi ütött bele? Sorravette, mi baja lehetne, de minden stimmelt. Hát akkor? Valami kimondhatatlanul meleg bágyadtság öntötte el. Mint akivel étert lélegeztetnek be. Egyszer altatták el így, még húsz éves sem volt, de a ringó kábaságra. még most is világosan emlékezett. Ilyen kerítette hatalmába, s mintha hátulról lökte. noszogatta volna: eredj, nézd meg a vizet.

Mintha negyvennyolc év alatt nem látta volna eleget. És ha nem is látta, de tudta, hogy ott van ... Megint Bagi- né jutott az eszébe. Azt is látta éveken át. mégsem tudta, milyen furcsa, távolálló egymástól a két szeme. És ö? Mi lenne, ha holnap bemenne, s megkérdené: mondjátok, tudjátok ti, hogy milyen színű az én szemem? Ki tudná? Pista bácsi? Harminc éve dolgoznak együtt. Tudná az öreg?

Rémülten hányta le a szemét. A gondolat logikus volt: ő tudja, milyen színű Pista bácsi szeme? Érezte, minden idegszála kétségbeesetten jelez. de sehonnét, a legmélyebbről sem jön válasz, csak a nem. a nem, a nem.

Milyen színű Pista bácsi szeme?

Kapkodva. mint akit ez ment meg, elkezdte sorraven- ni a többieket. Végig a műhelyt. a szomszédokat, a kis kézbesítölánvt, a hosszú hajú Sárikát a bérszámfejtésből, s csak hadarta ijedten rebbenő szájjal a neveket.

Off élnék, dolgoznak egymás mellett, köszönnek, beszélnek, veszekednek és kibékülnek, s lehet, hogy azt sem tudják, milyen színű a másik szeme?

Az öklébe zárt kavics fájó mintát vésett a tenyerébe.

Mészáros Ottó

mindig együtt súgnak. Karcsi az más. Hallgat, nem teregeti a dolgait, habár megmondja, hová megy, minek. Igaz, ára is van ennek: egy- egy tizes. Dehát menjen. Időre otthon van, szeszszagot még nem érzett rajta, s benn hallotta — véletlenül — Takácsék Marijával jár. Helyes lány. Látta egyszer-kétszer, amikor valami miatt eljött a gyárkapuhoz az apja elébe. Tudta, Karcsi beszélt róla, ha most bevégzi a technikumot, egy vagy két évre dolgozni megy. Azután vagy katonaság vagy az egyetem. Kisilon valahogy messzebb volt tőle, nem vette olyan komolyan. Tanul, tanul, de azután úgyis férjhez megy. Akkor meg másként lehet, mint ahogy szeretné.

Nézte a vizet. Furcsa, talán még soha nem volt így, de most nagyon világosan érezte: magára gondol. Mintha kilépne magából, s úgy nézné oldalvást, hát te? Merre mész, minek? Kisilon meg Karcsi is elmegy. Ketten maradnak, öregek. Addigra túl lesz az ötvenen. Öreg lesz? A kezét nézte, eres, olajtól pácolt kezét, s arra gondolt: gazdag lenne, ha annyi forintja volna, ahányszor ez a kéz megmarkolta ezt vagy azt a fogót, franciát, egyebet. Mintha valami ügyes gép lenne, úgy nézte a kezét. Megmozdította az egyik ujját, majd a másikat, s utánuk a többit, begörbítette, újra kiegyenesítette. játszott. Most az egész tenyerével markolt, majd elengedte. Kavicsért hajolt, hozzáütögette a padtám- lához, peregjen le a homok, s a tenyerébe tette. Gurígatta a csöppnyi völgyben, majd felfeldobta, vigyázott, nehogy leejtse.

Nem volt szomorú, sem elégedetlen. Ezt biztosan érezte, mert maga is furcsának tameg volt, fél órát állt sorba, míg egy pohár meleg sörhöz hozzájutott. Köszöngetett, mert a fél gyár ott szerencsét- lenkedett, szakadt róluk a víz, a fák árnyékába mozdulni sem lehetett, egymás nyakán ültek az emberek. Most üres a sziget, a ladik már lecsur- gott mellette, semmi élet. Innét, az árnyékban álló pádról valószínűtlenül zöldnek, ragyogónak látszott a sziget. Mintha festve lenne. Talán Ilonkával vasárnap átmennének. A két gyerek úgyis erre meg arra megy. járják a maguk útját, tőlük eljöhetnek. Vinnének ennivalót, sört, ülnének a fűben. Messziről, nagyon mélyről jött a gondolat: éveket, sok-sok évet hátrált emlékezete, míg felbukkant benne a régi kép, a majális a szigeten, Ott csokolódzott életében először. Emlékezett: a lány félrekapta a fejét, s sután, az arcára sikeredett a vissza már nem fogható mozdulat. Az arcát érte az ajka helyett De két tánc után már nem kapta el a fejét a lány.

Mosolygott. Az Erzsi. Ilonkával összejárnak. Pedig tudják. mi volt. Hogy ő Erzsit akarta. Igaz, annak már ... mennyi is. Kiszámolta: huszonhét esztendeje.

Ulf a pádon■ Nézte, hogyan pipiskédnek a csörgő kavicsokon a tűsarkak, s a fiúk szandálja a földet hogyan Toppantja meg. Nem emelte meg a fejét, hogy az arcukat nézze, nem akarta bámulni őket. Ne nézzék vén kecskének. Talán Kisilon is idejár? Soha nem kérdezte tőle. Az anyja biztos tudja. Azok

butának érezte magát. Fogja magát, aztán kiül ide. Ahelyett, hogy menne haza. Majd mondja Ilonka: talán söröztetek? És akkor oda kell hajolni, lehelni egyet, hogy nem.

Már délelőtt olyan furcsa volt. Amikor Baginé hívta, nézze már meg, az alsó tárcsánál valami nem stimmel, úgy érezte, nem kellene odamennie. Fogná magát, s intene: majd. Felvenné a ruhát, leblokkolna, hazamenne. Akkor jutott eszébe a part. Hogy kijön ide. Míg a tárcsánál babrált, Bogidét nézte. Tíz éve is elmúlt, hogy ez az asz- szony idekerült, de csak most vette észre, milyen távol van egymástól a két szeme. Akkor, ott jutott eszébe, talán vele' is így vannak á többiek: naponta tízszer vagy hússzor is ránéznek, de nem tudnák megmondani, milyen színű a szeme.

A hatamögöff, a püspökkertben összehajoltak, majd újra kiegyenesedtek a fák. A magas, mindent takaró kőkerítés lenyúlt a partig, mintha a tűznek is megálljt akarna mondani. A lejtős, girbe-gurba utca úgy futott a kőfal mellett, mint megvert, lábhoz kényszerűéit eb. A szél hágott át a kőfalon, hogy egymás karjaiba kergesse a fákat, csak. azért; újra szétválaszthassa őket.

Nézte a vizet. Odaát, a szigeten ladikot löktek bele, apró fodrok futottak szét, figyelte, elérnek-e ide? Mintha fontos lenne. Tavaly, a gyerekekkel voltak át a szigeten, honvédelmi nap volt, ejtőernyősök ugráltak, motorcsónakok szabdalták a vizet, töÜlt, talán már fél órája is elmúlt, hogy a padra leereszkedett. Igen, nem leült, lehuppant, lecsücsült, hanem — leereszkedett. Mint a fáradt madár, egyet-kettőt körözve fészke fölött, majd meglib- bentve szárnyát, leereszkedve. Fáradt volt, izmaiba belerágta magát a nyolc órai munka, napról-napra ugyanaz. Bemenni, beakasztani a ruhát a I kopott, összefirkált pléhszek- ; rénybe, fogni a szerszámos- i ládát, meghallgatni a többiek : káromkodását, s menni. Egyik : géptől a másikig, ide-oda rán- i cigálják, egyik asszony ké- \ röbb tekintetet vet, mint a ■ másik, jöjjön már, bedöglött j a fene egye meg, pedig dol- : gozni kellene. Zaj, finom pi- \ hék, olaj, s kezében a szer- ! szám.’úgy dolgozik vele, szin! te oda sem figyel.

*

! Nézte a vizet. Mikor is járt í erre? Nem tudta. Régen, na- í gyón régen. Pedig csak ezen ! a két kisutcán kellene lejön- i nie, mégsem tette meg. Mi- f nek? Le fürdik, beakasztja a Í kék koszost, hazamegy. Ott- % hogy elpiszmog a tenyérnyi £ kertben, hallgatja, hogyan egrecíroztatja az anyjuk a gye- í rekeket, ki-kihúz egy paréjt, teleereszti a locsolókannát, s ff nézi, a rózsán át, hogy ömlik a víz a szomjas földre, í Ha a többiek tudnák, hogy ff most kijött ide, biztos a hom- 'f lokukra böknének. Nem ne- ff ki való ez. Tekintete úgy sik- ff lőtt végig a sárga kavicsos sé- ff tányon, mint aki tilosba keve- ^ redett. Nézte a kékköpenyes ff fruskákat, ahogy a fiú kezét 'f szorongatták, azok meg fölé- t nyeskedő képpel a diáksapká- y jukat dugdosták, s valahogy

fi ss 2§ w IP (S* SSF

— W £&> & A 9 —