Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-07 / 157. szám

«ST hl cm-fCírlap 1964. JÚLIUS 7, KEDD A hűvös idő tovább tart • Mint a Meteorológiai Inté­zet központi előrejelző osztá­lyán közölték: az északnyugati széllel érkezett új hűvöshul­lám hatására már a vasár­napra virradó éjszaka kiter­jedt esőzés kezdődött hazánk­ban. - # Vasárnap északnyugaton 6— 9, másutt alig néhány órát sütött a nap. A hőmérsékleti maximumok ennek megfele­lően már csak 20—23 fokig emelkedtek. A következő 36 órában lé­nyeges változás valószínűleg nem lesz az időjárásban. Vál­tozó mennyiségű felhőre, többfelé még esőkre is kell számítanunk, az északias hű­vös szél tovább tart. A keddi hőmérsékleti maximumok még mindig csak 19—24 fokiig emelkednek. Egyiptomtól Százhalombattáig Másfél ezer ember erőfeszítése - Próba *— Százhat férőhelyes, kor­szerű szarvasmarha-istállót épít a kiskuniacházd Petőfi Termelőszövetkezet. Országunk új energiaforrá­sának alkotói — új idők no­mádjai. Kőművesek, vasbe- toszerelők, lakatosok, mérnö­kök, technikusok és más fog­lalkozású emberek járják az országot. Ahol néhány évre letelepednek, új erőművek nő­nek ki a földből. Másfél ezren vannak. Bő­röndjeiken oroszlányi, pécsi, indiai, tiszapálkonyai címkék. Mindegyik egy-egy útjelző a magyar erőműépítés fejlődé­séhez. Szabolcsi Géza főmérnök, az Erőmű Beruházó Vállalat százhalombattai részlegének vezetője 15 évvel ezelőtt vá­lasztotta ezt a hivatást. Mi történt vele azóta? £pített Tatabányán és Di­ósgyőrött. üzembé helyfezte az egyiptomi El tapir erő­mű első gépegységét. Legutóbbi munkája a Tisza­palkonyai Erőmű építésének vezetése volt. Régi fabarakkban elhelye­zett irodájának falán néhány erőmű képe. Egymásnak ad­ják a kilincset a különböző gyárak vezetői és a kirendelt­ségek műszaki emberei. Jön­nek, hogy egy-egy kérdést megbeszéljenek. Mindnyájan kitűnően képzett szakemberek, jól ismerik az erőművek épí­Szobaantenna A falióra mu­tatója egykedvűen jelzi az idő múlá­sát. A süppedő fo­telekben, kényel­mes székekben várakozók. Végre kinyílik szezám, a rendelő ajtaja és kedves arcú, szem­üveges, fehérköpe­nyes doktor bácsi invitálja be a klienseket. Ahány fog, annyi ember. A PÉLDÁS Nagy szorga­lommal bújja a képeslapot. Köz­ben felpillant és körülhordja te­kintetét a váró­szoba „közönsé­gén”. Arcán hal­vány mosoly fut át, amikor a fe­hér ajtó mögül hangok szűrődnek keresztül. Beszéd­be elegyedik szomszédjával. Unottan magya­rázza: ' — Ú, a gyöke­ret már rég ki­húzták. Most a hidat vetetem le. Remek kezű em­ber. Direkt élvezet ide járni. A többiek bá­mulattal vegyes áhítattal figyelik. Amikor nyílik az ajtó, minden­kit megelőzve fel­ugrik. A VIGYORI Ludas Matyit olvas. Kajánul vi­gyorog. Vonásai élénkek. Szeme rebbenésén sem látszik, hogy fél. Élvezi a helyzetet. Belekezd egy tör­FOG“ EZ MENNI ténetbe, miközben hangosan felnevet. Nevet a többiek fájdalmas arckife- jezésén, a szobá­ból kihallatszó nyögéseken. Amikor szólít­ják, arca megme­revedik. Elkomo­lyodva, méltóság- teljes léptekkel vonul be a rende­lőbe. AZ UDVARIAS Nem ül le. A világért sem. Min­denkinek átadja a helyét, aki ké­sőbb érkezik. A képeslap? A, nem... dehogy... nem érdekli. A foga? Köszöni, de nem fáj. Csak, hát tetszik tud­ni. .. Bocsánat, nem untatom? — S kegyed is a foga miatt jött? — kérdi, alig le­helve a szót, megigazítva nyak­kendőjét, mintha csupán ez volna az érdekes. Az ajtó résnyire kinyílik. Ö következik. Szerényen fél­rehúzódik, és előbbre engedi a később érkezőt. A NYUGTALAN Egyik cigarettát a másik után szív­ja. Ütemesen do­bol az asztalon. Időnként beleha­rap a szája szélé­be. Újságot olvas. Néhány sor után ledobja az asztal­ra. Sétál fel, s alá a szobában, mit sem törődve a pil­a második gépegységnél - Benzintől a műanyagiparig tését, nem ragaszkodnak a megszokott módszerekhez. Ez Százhalombattán lehetetlen is volna! Az erőmű nemcsak azért 1 új, mert most épül, ha­nem, mert országunkban ehhez hasonló még nem épült: „szabadtéri” beren­dezésű. Itt nem látni nagy épületeket, csarnokokat. A kazán és sok berendezés a szabad ég alatt áll. A turbinák, generátorok emelet magasságú fémsátor alatt pörögnek. Egy kézmoz­dulattal szét lehet tolni ezt a sátrat, ha javításkor ki akar­ják emelni a turbinát vagy a generátort. Százhalombatta az egyik leggyorsabban fejlődő építke­zés országunkban. Az erőmű­től nem messze épülő hatal­mas tartályok arról beszélnek, hogy itt lesz a Barátság kőolaj- vezeték magyar részének végállomása. Ez még csak perspektivikus a kezdet. A terv szerint több vegyiüzem. épül majd itt. Mindegyik ugyanannak a lánc­nak egy-egy szeme — a Szov­jetunióból érkező olaj teljes feldolgozása — a benzintől a műanyagiparig. Az erőmű — ennek á hatal­mas tervnek az első szülöttje. Itt minden nap új eseményt hoz. Nemrég fejezték be a má­sodik gépegység kazánjá­nak próbáit, nemsokára áramot szolgáltat a má­sodik 50 megawattos gép­csoport is. Erőteljesen épül a harma­dik gépegység. Folynak az elő­készületek az első 150 mega­wattos szovjet gépcsoport sze­relésére.1 Az „első lépcsőben" 750 összkomfortos lakást épí­tenek. Az erőmű 1967 végére készül el és 600 megawatt elektromos energiát szolgál­tat az országos energiai háló­zatba. Ez Szabolcsi főmérnök és társai vándorlásának leg­újabb állomása. Vágó György A cementipar túlteljesítette félévi tervét A téglagyárak júniusban hatmillió téglát törlesztettek ' a téli tartozásból A cementipar munkáját az év elején olaj-, szén- és áramellátási . zavarok nehezí­tették, s így az első negyed­évben csaknem 25 000 tonna cementtel maradt adós. A második negyedévben azon­ban nemcsak tartozásukat törlesztették a cementgyárak dolgozói, hanem — az elő­zetes számítások szerint —- mintegy 3000 tonna cement­tel túlteljesítették tervüket. A gyárak tároló silói meg­teltek, amelyekből úgyszól­ván azonnal, is 126 000 ton­na cementet vihetnek el az építők, s még az átvétel sem okozhat gondot, mert a gyárak éjjel-nappal kiad­ják az anyagot. Az építkezések téglaellátá­sa azonban nehezebb fel­adat. A téglagyárak a ta­vasszal két héttel korábban akarták megkezdeni a mun­kát, de a hosszú tél miatt csak a szokottnál jóval ké­sőbb kerülhetett erre sor. Ezért majdnem 90 millió tégla égetésével maradtak el az előirányzattól. A gyárak szárítóhelyein több mint 10 millió téglát áztatott széj­jel az eső. Ezenkívül a csa­padékvíz több agyagbányát elöntött és napokra megbé­nította a munkát. Az idén május volt az első hónap, amikor teljesíteni tudták ha­vi tervüket, sőt az előirány­zaton felül is gyártottak már egymillió égetett tég­lát. így az előzetes adatok alapján hatmillió égetett tég­lát készítettek & havi ter­ven felül és végeredmény­ben 84 millióra csökkentet­ték a téli tartozást. (MTI) Az ember azt hinné, hogy a régi vagyonjogi viták, a kes­keny parcellák, mezsgyék miatt megindult pereskedések, élet- reszóló haragok lassan eltűn­nek az emberek életéből. Ügy látszik, hogy nem. Vasárnap is tragikus végű esemény bizo­nyította, hogy a juss bűvköre még sck embert mindig von­zásában tart. Ifj. Gróf József 36 éves szá­dat lakos, aki alkalmi mun­kákból él, régóta haragos vi­szonyban állt unokatestvéré­vel, a gödöllői Gróf Sándorral. A harag oka: egy földdarab a gödöllői Boncsoki dűlőben, amelynek tulajdonjogát a bíró­ság előtt akarta tisztázni mind­két rokon, de addig is vesze­kedtek. És vasárnap délután fél háromkor ismét kimenteik a vitatott földre, bizonyítandó: ez a terület az enyém. Aztán — egyikük sem engedett — ifj. Gróf József kést rántott és beledöfte unokatestvérébe. Gróf Sándor elvérzett. A tettes elmenekült. Néhány óra múlva elfogta a rendőrség és letartóztatták. ZÁTONY megszabadul az állandó veszekedések, a meg nem értés légkörétől, de ezzel együtt elveszti apját vagy anyját is. A közelmúltban vidáman vakációzó gyerekek között hallottam, önfeledten ját­szottak egy kis téren. Ép­pen abbahagyták a focit, s az egyik Fenyvesi-utód nagy hanggal dicsekedett társainak: — Az én apukám három éve még a város legjobb focicsapatában játszott! S mint a lavina, ha egyetlen kő megindul, úgy sorolták a gyerekek egy­mást túllicitálva apjuk eré­nyeit. Aztán egyikük meg­kérdezte az egyetlen mele­gítés fiúcskát: — És a te apukád? Dacosan összeszűkülő szájjal mondta a kérdezett: — Nekem nincs apám! A kis melegítés papájá­val naponta találkozom. Két éve elvált feleségétől. De mit kellett átélni, szen­vedni ennek az alig egy­méteres legénykének ah­hoz, hogy eljusson ide. El­temette apját A statisztika azt is ki­mutathatja, milyen a váló­peresek élelkoraránya, va­gyoni helyzete, stb., de ar­ról nem szól, hideg szá­dokkal azt nem lehet kife­jezni, hogy hány gyerek­élet vágyát,, akaratát, hitét töri meg a szülők egymás­tól való szabadulni akará­sa. Hány alakulóban levő életút előtt áll fékező póz­naként a szülők rossz pél­dája? A szülői felelősséget nem lehet elégszer és elég­gé hangsúlyozni. Azt, amely már a házassággal kezdődik — s bármily saj­nálatos — gyakran nem a gyerek felnőtté válásával, hanem a válóperrel fejező­dik be. Bizony, a felnőtte­ken múlik, hogy ne szapo­rodjon tovább ezek száma. Hogy ne kelljen élve. elte­metni apákat és anyákat. Hogy ne fékeaöje legyen gyermeke fejlődésének ai szülő. Hogy az apa és az anya ne csak az anya- könyvben, hanem a való­ságban legyen apja, és any­ja gyermekének. Hogy ne nehezedjen állandó rétrúá- tómáskén/t apró gyermek- lelkekre a válóper lidérce. Tóth István Mint vidéki laptudósító jelen voltam egy válóperes tárgyaláson. A két ember már órák óta vitázott a közös szerzemény elosztá­sán, s a parázs szópárbaj- ban bizony nem kímélték egymást. Durva , sértések, egyáltalán nem nyilvános­ság elé tartozó intim ese­tekből vaskosodó érvek röpködtek a levegőben. Minden szóba került, csak a saját igazukat kétségbe­esetten bizonygatok egy valamiről feledkeztek meg. ötéves kisfiúkról. Ijedtre kerekedett szemmel hall­gatta a veszekedőket. A papát és a mamát. Szüleit. Róla megfeledkeztek, egyik- fél sem követelte magáé­nak, mint a konyhaszek­rényt vagy a szobai asztalt; Még a tárgyalás befejezése előtt a nagymama kézen- fogta a gyereket, s a sírás­ra görbülő szájú csöppség­gel kilopódzott a komor te­remből. Készíthetünk, s készí­tünk is statisztikát. Kimu­tathatjuk, hogy a házassá­gok milyen hányada fut zátonyra, fenekük meg válópereken. De isme­rünk-e számot arra, hogy hány apró ' gyexmeklélek fertőződik meg a szülők közötti meg nem értéstől, mennyi és mennyi kis em­berke marad — még job­bik eset — egy szülőre életének kritikus időszaká­ban. Amikor igényli, szük­sége van,a megértésre, a segítésre, az önálló élet in­dulásához nélkülözhetetlen tanácsokra, akkor csak egyik kezével támaszkod- hatik. Lehet, hogy még az­zal is csak gyengén, erőt­lenül. Talán durva a ha­sonlat: az autó égjük fény­szórójából kicsavarjuk az égőt, de bízunk abban, hogy az májd mindkét ref­lektorával világít. És ha á másik „égő” rosszuL világított, csak ron­totta a jó „égő” fényét? — kérdezhetik jogosan. Iga­zuk van a kérdezőknek. Ténj’: sok esetben éppen a gyerek érdeke kívánja meg, hogy a házastársak a göröngyös közös út helyett, egyedül, küiön-külön ke­ressék az élet sima ösvé­nyét Ez a megoldás szük­séges, és — rossz. A gyerek BÚ tt fftltf 1/ ff taCCSat akartak hatássai Kubinyi István 19 éves szentendrei alkalmi munkás, Lipcsei Magyar István 21 éves szentendrei segédmun­kás és Szalai Gábor 23 éves budapesti vagonkirakó, mind­hárman büntetett előéletűek, szombat éjjel együtt szóra­koztak. Amikor már felön­töttek a garatra, elhatároz­ták, hogy valami jó heccet csinálnak. Ennek érdekében az utcán randalíroztak, majd egy kerítésből szögesdrótot (MTI Foto — Bajkor József felv.) húztak ki és ezt kifeszitették a Szentertdre és Leányfalu közötti 11-es műúton. Egy darabig várták a hatást, hát­ha jön arra valami gépjár­mű és defektet kap a szöges­dróttól, de mivel erre nem került sor, szórakozásból le­törték a MÁVAUT-megálló tábláját és leszakították a menetrendet. S hogy együtt- létüket méltón fejezzék be, elhatározták, hogy halásza­tot rendeznek, méghozzá rob­bantással. A robbanóanyaghoz úgy jutottak hozzá, hogy Kubinyi átnézte nemrég elhunyt kő­bányász nagyapja holmiját és közte talált 8 bányagyuta­csot. Kubinyi később átadta gyutacsokat Lipcsei Ma­gyarnak, aztán a fiatalember azt kivitte a Pap-szigetre, s most ezekkel a gyutacsokkal ^ kezdték meg a halászatot. Az ^ első kettőt bedobták a vízbe, $ a harmadik azonban még a $ vízbedobás előtt, Lipcsei Ma- ^ gyár kezében robbant fel. A ^ robbanás Lipcsei jobb kezé- ^ nek négy ujját leszakította, ^ bal kezén és mellén is sérü­léseket okozott. A másik két fiatalembernek nem történt | baja. ^ Lipcseit a mentők súlyos ^ sérülésekkel szállították a ^ Költői Anna Kórházba. A ^rendőrség mindhármuk ellen | a forgalom akadályozása cí- ^ mén, továbbá rongálás és 0 robbanóanyaggal való Vissza­élés miatt bűnvádi eljárást ^ indított. Kubinyit és Szálait í őrizetbe vették. ' lantások kereszt­tüzével — Borzasztó, ké­rem a fogfájás. Meg kell bolon­dulni. A múltkor a szomszédom hú­zás után majdnem elvérzett. önnek is húznak? Sze­gény! Aztán odaáll az ajtóhoz. Figyeli, mikor tárul ki a megkönnyebbü­lés várának ka­puja. Szinte beszalad, amikor betessé­kelik. A SZERENCSÉS Feszesen ül a helyén. Nem néz se jobbra, se bal­ra. Figyeli a be­szélgetők közötti szó fonalát. Ar­ca szenvtelen. Né­ha meg-megrán- dul a szeme, mint­ha jelezné, vala­mi nincs rendben. Duzzadt arcára teszi a kezét. Injekciót kapott. Sápadt. Időnként tükröt vesz ki az aktatáskájából s abban figyeli a zsibbadó területet. Kétségbeesése egyre növekszik. Csak önmagára gondol. Aztán el­mosolyodik. Amikor szólít­ják, odamegy az ajtóhoz, ártatlan tekintetét az or­vosra emeli. — Olyan jól el zsibbadt. Márna::: is fáj. Majd leg­közelebb eljövök. G. J. A föld miatt gyilkolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom