Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

1964. JÚLIUS 5, VASÁRNAP

fill

Meere»

v/tlWíIf*

jW r ÍZÖL A LAL ú?

Vencel Istvánná SZéP, negyven éves falusi asszony. Csak szóra kell nyitnia a száját, az ember már azt is tudja — okos fehérnéppel hozta össze a sors. Kék munkaköpenyében hajlong a tsz raktárában, a zivatartól beázott zsákokat rakosgatja száraz helyre. A divatos köpeny alól azonban még hímzett népviseleti blúz, rékli bújik elő, olyan, amilyet Nagytarcsán viselnek. Vencelné ismerős mozdulattal igazítja haját a kendő alá. Amilyen egymásnak ellentmondó a külseje, olyan az egész asszony élete is.

— Meglásd Etus, bajod lesz a természeteddel, egyszer megjárod — félti, nem éppen okosan a férje.

— Mit szól a falu hozzád? — kérdezi újra és újra.

Hányszor hallotta évek óta .ezeket a szavakat Vencelné. És hányszor ment el a füle mellett — de hányszor meg is riasztotta!

Pedig amit tett, nem is mindig tudatosan tette. Nem végzett olyan sok iskolát, hogy tudományosan is értené a dolgokat, de éles esze, józan gondolkodása segíti a kiigazodásban. A község már régen tudomásul vette, hogy neki szava van a dolgokban.

— Etus, intézd el a kórházi beutalásom!

— Etus, segíts beszélni a férjemmel...

Családi ügyek orvoslója, hivatalos dolgokban tanácsadója azoknak, akik hozzáfordulnak. Ő pedig tanácsol, szervez. értekezik; szaladgál — évek óta. v

Amikor a termelőszövetkezet 1960-ban megalakult Nagytarcsán is — nem volt asszony vezető a szövetkezetben. Vencelné nem hagyta annyiban: mi vagyunk többségben. mi végezzük a nagy- ját. a férfiak pedig dirigáljanak? Azóta négy asszonyt választottak a vezetőségbe. Ven- celnét is. Különben brigádvezető. kilencven asszony tartozik brigádjába. Ma már csak egy szóval mondja: holnap itt és itt dolgozunk — és másnap akiket hívott, mind ott várják.

Nfin 'Olt népszerű kiállni az újfajta jövedelemelosztás miatt sem — ő mégis vállalta. Húsz asszonytársával hajtogatta: mindenki a teljesítménye után részesedjen. A munka minősége, mennyisége döntse el, ki mennyit keres. S ha nehéz is volt, győztek, csakúgy, mint a háztáji földek szétosztásában. A közgyűlés határozata alapján a bizottság úgy intézkedett: rz kapjon egy hold földet, aki többet dolgozott, aki pedig

nem — természetesen kevesebbet. Csakhogy a közgyűlésen senki nem magára gondolt! Így tört ki az égiháború. Az igazság nevében azonban kérlelhetetlenek voltak Pali és Jani bácsival is. Csak nyolcszáz négyszögöl jár — egy hold semmiképp!

Olykor mennyi előítélettel kell bajlódni kicsiségekben is. Múltkor például ott ricsa- joztak az asszonyok az eszpresszó előtt. Unszolta a többieket, igyanak meg egy kis sört, jó lesz az a nagy melegben. Felelet helyett az asz- szonyok nagyot kacagtak:

— Még az kéne! Mit szólna a falu?

— Miért kell mindenre szólni valamit a falunak? Gyertek nyugodtan, nincs ebben semmi rossz.

Addig-addig, hogy végül rös- tellkedve, majd saját lázado- zásuktól megbátorodva, csak bevonultak.

Évek óta a nőbizottság vezetője. Most is húszán tanulnak szabni, varrni a tanfolyamukon. Műsoros esteket rendeznek, nemzeti ünnepen többen ott vannak, mint a férfiak. Földművesszövetkeze-' ti igazgatósági tag. Mióta tanácsokat választanak, ő mindig tanácstag. És néhány éve országgyűlési pótképviselő. /

Mindezt tudják, elismerik már a községben. A férje is úgy-ahogy megcsendesedett, bár igazából soha nem érti meg mi hajt egy asszonyt ennyire? Most újra történt valami. Újra felkavarodott a fél falu és ha Etustól nem is, mástól bizonyára tudja már a férj...

Vencelnét soron kívül felvették párttágnak.

Ha CZ ilyen egyszerű lett volna, mint amilyen köny- nyű leírni! A csupa tett asszony azonban megtorpant. Először 1962-ben. Akkor hozták szóba. Akarta és nem is. Azután annyiban maradt. Mégis számit, mit mond a község és nem lehet a férjet sem végsőkig haragítani. S az utóbbi hónapokban ismét szóbakerült.

— Jó, jövök — ígérte egyszer.

— Várjanak még — tusa- kodott megint.

— Legközelebb megbeszéljük — és mi tagadás, elbújt, úgy viaskodott magában — hónapokig.

— A gyerekek hittanra jár-’ nak — mondotta a taggyűlésen — nem tehetnek másként. Huszonöt katolikus család nem járathatná a gyerekét hittanra, ha az enyémek kimaradnak — kisebbARATÁS-ELLENŐRZES

í;*s

Aratnak a

________ _ vecsési Zöld Mező Termelőszövet kezeiben is. A kép előterében Dobrovits

J

ózsef mezőgazdász-gyakornok ellenőrzi a ko mbájn munkáját: mekkora a szem veszteség.

(Kútvölgyi felv.)

| ségben vannak itt a katolikusok.

— Néha magam is bejárok még a templomba, csuk úgy megszokásból., Mennek a többiek is.

— Hogy mondjam meg a férjemnek?

Azért felvették. Tudják: nem máról holnapra alakul egy ember. Most már őüs örül. így kellett ennek lenni — mondja Vencelné.

De mi változott? Uj megbízatása nincs. Tisztsége volt elég, nem tetézik többel. Annyi a különbség, amit eddig kívülről csinált, most | mint párttag teszi. Ugyanazzal a szívvel, ugyanazzal I a hévvel. Csupán annyi történt: a termelőszövetkezetben megtört a jég. A nagy- tarcsai kicsiny pártszervezetnek eddig nem volt földművelő tagja — most van. Méghozzá asszony! Olyan, akit Misa brigádvezető bácsi is elismer, pedig kezdetben haragudott az asszony vezetőkre.

Az édesapja örül — ő is kommunista. Ült a Mosonyi utcában is miatta. Csak még a falu nem nyilatkozott. Minden bizonnyal ebben is természetesnek veszik: a sort Vencelné nyissa meg.

— Ne csináljanak azért sztárt Vencelnéből. Megtörtént már mással is, hogy párttag lett. Nem a pártot, hanem Vencelnét érte tisztesség, amiért söronkívül párttag lehetett — intettek bennünket mértéktartásra a párttagok közül.

miért kellene Vencelnéből sztárt faragni? Vagy miért érdemel ennyi szót? ^tzért, mert valaki szembeszállt a hagyományokkal? Azért, mert a tsz-ben elsőnek állt az új oldalára? Mert ott volt a belépéskor, a kezdéskor, a tsz valamennyi nehéz napján? Vállalta férje szidását és fokról fokra legyűrte a maga maradiságát? S hogy még mindig van jócskán hátra egy-kéí vívódni való? — a templom, a hittan, a régi szokások ... megtörni Nagytarcsa büszke zártságát, ahol a nagy földműves kultúrájú lakosság merev egységet alkot. Ahol a lakók többsége szlovák ajkú és evangélikus és ahol csak huszonöt katolikus család él

— szintén zárt egységben ...

A marxista tankönyvekben

sokszor leírták: az új nehéz harcban győz a régi felett. Előbb-utóbb az új győz. Ami a kettő között történik

— az Vencelné szép, cseppet sem könnyű emberi sorsa.

Sági Ágnes

Korszerűsítik Visegrád útjait

Az ország egyik legszebb kirándulóhelyén, Visegrádon több útvonalat korszerűsítenek. A li-es műút átkelőszakaszát a tervnek megfelelő ütemben építik újjá az Aszfaltútépítő Vállalat dolgozói. Az új műút a községen kívül, a Duna-parton húzódik, hogy ezzel is csökkentsék Visegrád főútjának forgalmát. A 2700 méter hosszú, hét méter széles utat most burkolják. Ezen az útszakaszon két hid és öt gyalogaluljáró épült. A terv szerint augusztus végén már ezen az útvonalon közlekedhetnek a jármüvek. Az út és a Duna között húzódó járda és sétány építését, a lebontott kerítések helyreállítását az év végére fejezik be, a község másik két forgalmas útvonala, a rév és a Mátyás király utca korszerűsítésére 3,5 millió forintot költenek.

A fellegvárhoz vezető Panoráma út is szilárd burkolatot kap. Elkészültével jó úton juthatnak fel az évszázados romokhoz a gépkocsival érkező kirándulók. Megkezdték a Panoráma út folytatásának, a nagyvillámi kilátóhoz vezető útszakasznak az építését is. Ennek a végleges burkolata a jövő évben készül el.

Emberség, vagy elnézés?

Népi demokratikus államunkban az alkotmány és valamennyi törvény, hivatalos rendelkezés nem egyes osztályok, kiváltságokat élvező rétegek, hanem az egész társadalom, s ezen belül az egyén, az egyes ember érdekeit védi, szolgálja. Természetes dolog ez, magától értetődően következik a munkásosztály pártjának, a kommunista pártnak, a marxizmus—leni- nazmus elveit következetesen megvalósító politikájából.

Ez a politika — lerázva magáról a szektás, dogmatikus terheket, a sizocialista fejlődést eltorzító, nemegyszer kíméletlen, s lélek nélküli gyakorlatot — az elmúlt nyolc évben a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével középpontba helyezte az emberekről való körültekintő gondoskodást. A szocialista humanizmus nálunk ma már nem szépen hangzó szó, hanem mindennapi életünk megszokott gyakorlata.

így van ez jól, minden becsületes dolgozó örömmel nyugtázza ezt. Hiszen ebben a légkörben biztosítottnak látja és érzi személyes érdekeit, s társadalmunk szocialista fejlődésével párhuzamosan gondtalanabb, kulturáltabb jövőjét is.

Éppen azért, mert a szocialista humanizmus által teremtett légkört, s az ebből következő, megrázkódtatásoktól mentes, nyugodt, egyenletes fejlődést igényli, különösen érzékeny közéletünk minden olyan visszás jelenségére, amely a további előrehaladást zavarja, gátolja.

Ilyen visszás, zavaró jelenséggel pedig — a fenti általános érvényű megállapítások ellenére is — nemegyszer szembetalálják magúkat az emberek. Jogos, természetes az a kívánság, hogy a közéletünk különböző felelős posztjain dolgozók által elkövetett hibákért megfelelő mértékű, igazságos felelősségrevonást alkalmazzanak.. Sajnos, akadnak egyes vezetők, sőt egyes vezető testületek is, akik, illetve amelyek a szocialista humanizmust összetévesztik valamiféle langyos liberalizmussal. Összetévesztik, s éppen az emberség helytelen értelmezéséből kiindulva, elnéznek olyan, a közösségre káros tetteket is, amelyek ellen határozott intézkedéseket kellene tenniök.

íme, egy példa. Egyik község mérlegíhián.yos, állami dotációval segített termelőszövetkezetében a huzamosabb ideig rosszul dolgozó elnök a közgyűlés előtt vezető tisztségérő1! lemondott. Ennek az embernek — noha már korábban jogtalanul nyolcezer forint prémiumot vett fel — távozásakor a közgyűlés a vezetőség javaslatára még megszavazott háromezer forint jutalmat. Egy másik termelőszövetkezetben a nem megfelelő, rossz munkája miatt leváltott főkönyvelő számára folyósított

a vezetőség a közelmúltban hasonló jutalmat.

Vajon emberségesnek ne- vezhetők-e az ilyen jótékonykodások?

Semmáesetre sem. A hibákat elnéző, sőt a fenti esetekben jutalmazó magatartás nemcsak jkárt okoz a közösségnek, de ezen túl sérti a becsületesen, jól dolgozó szövetkezeti gazdáik önérzetét is. Semmi köze nincs ennek a humanizmushoz, sőt súlyosan sérti a szocialista erkölcsöt.

Ugyanebből a szemléletből következett egy másik eset is. Az egyik járási tanács végrehajtó bizottsága az ifjúság védelmének kérdéseit tárgyalta. Megállapították, hogy a kihelyezett, állami gondozásban levő gyermekek után szüleik az elmúlt időszakban 110 ezer forint tartásdíjat nem fizettek be. A végrehajtó bizottság — igen helyesen — állást foglalt amellett, hogy ne csak az anyák bejelentése alapiján induljon eljárás a lelketlen apák ellen, hanem a gyámhatóság ezt maga is kezdeményezze. Határozatot hoztak, hogy azoktól, akik saját hibájukból nem dolgoznak, hajtsák be a tartásdíjakat, vagy pedig részesítsék büntetésben őket. Egy idő elteltével a tanács illetékes dolgozói jelentették, hogy végrehajtották a határozatot. A végrehajtó bizottság ellenőrizte. Kiderült, egyetlen intézkedést, feljelentést sem tettek. Ez esetben nemcsak mulasztás történt, hanem a végrehajtó bizottságot félretették, hamisan tájékoztatták. És mégis, a járásnak ez a választott, államhatalmi funkciót gyakorló testületé napirendre tért az ügy felett, nem indított fegyelmi eljárást senki ellen.

Vajon emberségesnek nevezhető az ilyen, s ehhez hasonló magatartás?

A felelet erre is csak egyértelmű lehet; nem. Éppen a szocialista humanizmus érvényre juttatása, a mi társadalmunkban kialakult egészséges légkör fenntartása követeli meg mindenkitől, hogy fellépjen a kárt okozó elnézés, a közéletünk kisebb-nagyobb hibáit elkenő, tölünk Idegen liberalizmus ellen.

Hetesi Ferenc Pál

Flfogtók

a kerékpartoivajt

Egy hatszáz forint értékű kerékpár „buktatta” le Be- reczki Béla 26 éves foglalkozás nélküli tápiószecsői lakost Az a kerékpár, amelyet a fiatalember a tápiószecsői tanács udvaráról lopott el június 23-án, s amely a tanácsé volt. Mivel ügyesen hajtotta végre tettét, a rendőrség csak július 2-án tudta elfogni. A tettessel együtt a kerékpár is előkerült, de miután Bereczki Béláról megállapították, hogy közveszélyes munkakerülő, előzetes letartóztatásba helyezték.

t

laszolok elgondolkozva. Válaszom nem lehetett meggyőző, nem elégíthette ki, mert új érvek után kutatva, még kijelentette:

— Nézze, én hozzámentem, de becsületesen bevallottam a múltam. Tiszta, rendes vagyok. Senkivel szóba nem állok. Dolgozom, s a második műszakban is (szóról szóra így mondta) helytállók. Ragyog a lakásunk. A pénzt jól beosztom, ügyesen vásárolok. Vasárnapi ebéd: tejfeles karalábéleves, zöldborsófőzelék, idei rántott csirke, sütemény. Én nem járok presszókba, moziba se. Ott a tv, jó az nekünk. Arra is vigyázok, hogy ne a kofáktól vegyem a csirkét, ami- l^>r a tsz 30 forintért adja, hát nem igaz? — néz rám kíváncsian.

— Nem engedem, hogy le------—---------------------butázz

on! — Nem akarok még egyszer a lejtőre kerülni. Ha elfogadott feleségének, akkor tiszteljen! Buta, aztán hülye, aztán pofon, aztán... — Nem tudta folytatni, mert tartva a rátörő érzelmi hullámtól, torka összeszorult. Egy picike könnycsepp csillogott a szemében, még egvszer megfogta a kezemet.

— Köszönöm az akkorit,

meg azt, hogy most végighallgatott. , — Aztán még elgondolkozva hozzátette: — Ma este kibékülünk. Ma van a spanyolokkal a meccs. Viszek haza sört, behűtöm, s megisszuk i a békepoharat Ferivel. Ügy i szeretem ezt a csacsit, s azt; hiszem, ö is engem. i

múlva is arra gondolok, bennem is sok rossz hajlamnak kellett lenni, hogy annyi aljasságra rávegyen a férjem. Hiába irtóztam tetteimtől, azt hiszem, ez nem mentség. Éreztem, hogy most már én is a férjem piszkos szemével nézem a világot. A férfiakat paliknak, az italt piának, a munka nélküli életet ügyességnek, a nőt — állatnak.

— Valaki a börtönben azt mondta nekem, várjam meg idekinn. Megvártam. Könyvelő volt, s lopott, egy bandával együtt. Sohasem mondta, de én tudtam, hogy a feleségéért tette. Közben, amikor lebukott, az asszony otthagyta. Én, amikor szabadultam, kijártam a mamájához Kispestre. Azt hitték rólam, hogy én is olyan vagyok, mint ők, csupán gazdasági bűnért ültem. Amikor megkérte a kezemet, megmondtam a szemébe: ringyó voltam, úgy álljon velem szóba. Arra kérem, egy hónapig ne találkozzunk. A válásomat már együtt intéztük. Megszerettem ezt a fiút. Nem olyan vad szenvedéllyel, mint Sanyit, de szeretem.

— Szakmát tanult ő is, én is — elég jól élünk.

— Most haragban vagyunk. Megsértett. Azt mondta nekem, hogy buta vagyok. A ívben néztük a műsort, s nekem más volt a véleményem, mint neki.

— Engem ne butázzon le senki! Nem igaz? — néz rám, kérlelően, együttérzést keresve tekintetemben.

— De igen, igaza van — várabkórházban. Idegeim nem bírták ért a borzalmas feszültséget. De meghalt bennem ő is. Hiányzott nagyon a gondolat: Sanyi. De már, ha akartam volna, sem éreztem semmit. Üres voltam, kiégett belőlem minden érzés.

— Gyógyulásom után a varrodába kerültem. Egy év múlva dicséretben részesítettek.

— Tudja, mi az: gyilkosokkal versenyezni? Gallérokat készítettünk, s esetleg tíz galléron függ, hogy harmadolnak, vagy negyedelnek bennünket. Hogy elengedik bütetésünk harmad- vagy negyedrészét. Egyetlen fegyelmim sem volt, s elhagytam a gyilkosokat is! Pedig náluk a harmad 4—5 évet jelent. Hajtottak, mint az őrült, de az én erőm nagyobb forrásból táplálkozott. Én nemcsak szabadulni akartam, de tisztulni, vezekelni is. A munka itt gyógyító balzsammá vált számomra.

— Kilencezer forintom-------------------volt, amikor szabadultam. Taxival jöttem Kalocsáról Pestre, pedig egy óra múlva jött a vonat is.

— És most? — vetem közbe.

— És most — válaszolja — asszony vagyok, ha akarja, elmondom ómnak is rövid történetét.

Bólintok, s ő újra kezdi.

— Nem lángoló szerelemből mentem másodszor férjhez. Kerestem jobbik énemet, s azt hiszem, ez az új házasság ebben komoly tartópillért jelent. Mert azért, most évek

jem a zsebmetszésre. Ez már veszélyesebb volt.

— Tudja, art nem vette be a gyomrom. Mindig órákig sírtam utána. Pedig a legtöbb részeg volt, s a pénzét sem merte keresni, mert a férjem megjelent hajnal felé, s úgy tett, mintha rajtakapott volna bennünket. Legtöbb vidéki, nős ember volt, örült, ha szárazon megúszhatta. Gyakran ők kínáltak pénzt, de férjem ilyenkor nem fogadta el, csak ordított, s közben rám kacsintott. Már, hogy én fogadjam el.

— A zsebtolvajlás veszélyesebb volt, de nem kellett lefeküdni.

— Amikor maga elkapott---------------- — fogta meg

i

smét a kezem — megfogadtam, hogy soha többé! Sanyi újra megvert. Egy hét múlva lebuktunk, titkos, üzletszerű kéjelgésért, a lopások is kiderültek. A férjemet a bíróságon kimentettem. Én kaptam három évet. Elvittek Kalocsára. Látott már maga őrültet? Tíz körömmel martam a falat. Mindig vele álmodtam, mindig sírva ébredtem. Aztán eljött a karácsony, a látogatási engedély. Istenkém, mindössze húsz perc, mi qz egy szabad embernek, de mit jelent énnekem! Látni, hallani, érezni őt.

— Nem jött. Levelet és csomagot küldött. így drága,, így drága, s a végén: összeállt egy nővel, mert ő mégiscsak férfi, s hogy ne haragudjak.

— Két hónapig kezeltek a