Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

MEGYEI /íirfnp 1964. JŰLIUS 5, VASÁRNAP Feltétlen támogatásra érdemes Egy újítás, amely forradalmasíthatja a porkohászati ipart A porkohászat világvi. szonylatban fiatal iparág. Ke­resi, Kutatja az új utakat, le­hetőségeket. Az elért eredmé­nyek máris szép jövőt ígér­nek ennek az érdekes iparág­nak. Hazánkban tíz esztendeje foglalkoznak intenzívebben a porkohászattal. Bázisául a Kemény fémipari Vállalatot, új nevén a Szerszám és Gépelem Gyárak Porkohászati Gyárát jelölték ki. Sokat, beszéltünk róla, s napjainkban egyre több szó esik a forgácsolásmentes al­katrészgyártásról. A világszer­te feszegetett témát a finom­kovácsolással, a precíziós ön­téssel és nem kis mértékben a porkohászattal lehet megol­dani. Mindhárom gyártási módszerrel értünk el eredmé­nyeket, de távol állunk még attól, hogy elmondhassuk; a léhetőségek nagy részét kime­rítettük. Ez elsősorban a por­kohászati iparra érvényes, mert itt lehet a legkisebb be­fektetéssel és talán a legol­csóbban is megvalósítani a legbonyolultabb alkatrészek forgácsolásmentes sorozatgyár­tását. Ez a megállapítás talán el­lentmondásként hat a szakem­berek számára, hiszen az el­múlt években éppen azért rendeltek keveset porkohásza­ti gyárunktól, mert drágán gyártott. Pedig nincs ellent­mondás. Valóban drágák a porkohászati úton készített al­katrészek, ha csak néhány da­rabot kell gyártani belőlük. Egyetlen darabhoz is ugyan­olyan drága szerszámot kell készíteni, mint tízezerhez. Ám- ' ha a költségek sok ezer da­rabra oszlanak el, sokkal ol­csóbban lehet gyártani, mint a néhány tucatos szériák ese­tében. Porkphászati gyárunk ter­melésére pedig még a mai na­pig is az a jellemző, hogy csak olyan alkatrészeket ren­delnek náluk, amelyeket bo­nyolultságuknál fogva másutt nem érdemes elkészíttetni. Ilyen alkatrészekből pedig nem sok kell az iparnak. Nem csoda hát, ha a fiatal gyár állandó rendeléshiánnyal küszködik. Igazságtalanok lennénk, ha a rendeléshiányt teljes egé­szében a gyár ügyfeleire és a felsőbb irányító szervekre kennénk. Ugyanis nem kisebb akadály" szab határt a porko­hászati gyártásnak, mint hogy amikor a vasport meghatáro­zott formába préselik, minden négyzetcentiméterre több ton­na nyomóerőt kell biztosítani. Csak így jön létre a megfele­lő összetartó erő a vaspor szemcséi között, s csak így biztosítható, hogy a „kisütő” kemencékben szilárd egésszé olvadjon össze a kipréselt for­ma. A másik jelentős akadály, hogy a porkohászati úton nyert alkatrész szilárdsága nem minden követelményt elégít ki. Nos, ennyi akadály birtoká­ban nem csoda, ha a Porkohá­szati Gyár kereste az úgyneve­zett kiegészítő profilokat an­nak érdekében, hogy növelni tudja tervteljesítését. így vál­lalták el, hogy az országszerte hiánycikknek számító eszter­gakések gyártásába is bekap­csolódnak. Egyedül Csepelen gyártanak nem egészen egy­millió' esztergakést évente. A Porkohászati Gyárban tavaly kapcsolódtak be a munkába és erre az esztendőre nyolcszáz­ezer kés elkészítését vállal­ták. Rövidesen kiderült, nehéz lába vágták fejszéjüket. Már »z elmúlt esztendőben is adós­sággal zárták a mérleget, s az idén is a vállalt mennyiségből csak körülbelül százezer da­rabot tudtak teljesíteni. Talán felesleges is bi- eonygatni, hogy nagy gond­ban főtt és fő még ma is a vezetők feje. Nem egy példa bizonyítja azonban, hogy a legnehezebb helyzetek vezet­nek el a legjobb megoldások­hoz. Így történt a Porkohá­szati Gyárban is. Vándor Béla igazgató egy szép napon azzal állt vezető partnerei elé, hogy az eszterga- késfejek porkohászati úton történő gyártásával megtalál­ta a megoldást. Elmagyaráz­ta, hogy módszerének alkal­mazásával a jövőben a késfe­jek bonyolult megmunkálásá­val nem kell időt tölteni, mindezt egyetlen nyomással elyégzi a prés. 'Az elkészült késfejet, amelybe még a ke- ményfém lapka helyét is bele­préselik, rá kell forrasztani a késszárra. Ez után már csak némi igazító megmunkálás következik és szinte onthatja a gyár a fontos szerszámokat, amelyekből mintegy három­millióra van szükség minden esztendőben az országban. Ha nem ilyen fontos beosz­tást tölt be Vándor Béla, aki ráadásul nem is mérnök, ta­lán még a saját emberei is ki­nevetik. így azonban csak az ellenvéleményeiket közölték. Mindenekelőtt azt állították, hogy a porkohászati úton ké- készített késfej nem elég szi­lárd. Esztergályozás közben egészen biztosan összeroppan. Második súlyos érvként azt hozták elő, hogy a forrasztás­nál minden bizonnyal eltö­rik a kés. Itt következett a meglepetés. Az igazgató a súlyos érvek el­lenére elkészíttette az első új esztergakést. A porkohászat! fejet rézzel forrasztották a késszárra. A lapkát is sza­bályosan ráforrasztották és csodák csodája, a próbaforgá­csolásnál sem a fej nem rop­pant össze, sem a forrasztás nem pattant el. A keménység! vizsgáIa. tok nagyon érdekes adathoz vezettek. Kiderült, hogy a porkohászati késfej jóval ke­ményebb, mint maga a kés szára, amelyből korábban a késfej is készült. Tehát az új módszerrel kedvezőbb értéket kaptak a réginél. A töréspróba vizsgálatánál oldódott meg a rejtély. Kiderült, hogy a for­rasztásra használt réz beszí­vódott a porkohászati úton készült késfej pólusaiba és ez idézte elő a nagyobb kemény- ségi fokot. Vándor Béla újításként be­nyújtotta a felettes Szervnek az új módszert. Engedélyez­ték a kísérleteket. Késeket küldtek kipróbálásra nyolc gyárba. A Ganz—MÁVAG- tól, a MOM-tól, a Wilhelm Pick Gyártól, a Szerszám­gépipari Művek Kőbányai Gyárától, a Finommechanikai Vállalattól, a Fémlemezipari Művektől és a Maglódi Gép­gyártól megérkeztek a vála­szok. Valamennyi elismerés­sel szól az új késekről. Most további ezer darabot küldenek ismételt próbára az új szerszámból a különböző vállalatokhoz. Tehát minden bizonnyal sikerült megoldani a porko­hászat gordiuszi csomóját. A forrasztásnál tapasztalt ér­dekes jelenséget szinte be­láthatatlan területekre ki lehet terjeszteni. Az újító máris rájött, hogy ezzel a módszerrel a j késszár mindkét végére lehet l forrasztani, s így egy kés helyett kettőt kap a megren­delő. Sajnos ezt a megoldást elutasították, mert baleset- veszélyesnek minősítették. Ha az elbírálók kissé körülte­kintőbben járnak el, rájö­hettek volna, hogy a baleset- veszélyt egyszerű műanyag­kupaknak a nem használt vá­góélre húzásával el lehet há­rítani. Még mindig olcsóbb egy késszáron két késfej, mint a műanyagkupak. Az előkalkuláció szerint, amely inkább kevesebbet szá­molt, száz késnél harminc­hét forintot lehet megtaka­rítani. Egymilliónál három­százhetvenezer forint a meg­takarítás, ha mind a három­millió kés itt készülne, több, mint egymillió forintot le­hetne megtakarítani. A bányafúrók gyártásániU is sikeresen alkalmazható az új módszer. Egy kísérleti darabot már ki is próbál­tak a visegrádi kőbányában, ahol vulkánikus eredetű kő­zetet fúrtak vele. Remekül bírta a nagy igénybevételt. A bányafúrókat a hagyo­mányos módszerrel darabon­ként egykilós acéltömbből esztergálják, marják. A drága anyagnak majdnem a hatvan százalékát elforgácsolják. Az új módszerrel szinte mini­mális forgácsolásra lenne szükség. Ráadásul minden egyes bányafúrót a jelenlegi 23 perc helyeit nyolc perc alatt lehetne elkészíteni. Jelenleg negyven-ötvenezer bányafúró készül a gyárban egy év alatt. Éppen a ne­héz helyzet miatt csak egy­Hogyan tovább? Az általános iskolát végzettek továbbtanulása A mezőgazdasági szakmunkáskérdésben szorít a cipő élű fúróitat tudnak gyártani, s ezt a felhasználók is kény­telenek voltak tudomásul ven­ni. Az új módszerrel — szinte hihetetlen —, de egyet­len présgéppel két műszak­ban tíz nap alatt ki tudnák préselni az egész évi mennyi­séghez szükséges fúrófejet, s pusztán szerszám kérdése, hogy egy-, három-, avagy négyélű fúrókat gyártanak-e. A hazai szükségletet tehát az új módszerrel szinte játszi könnyedséggel ki tudnák elé­gíteni és még külföldre is jutna a nem Ids keresletnek örvendő bányafúrókból. Vándor Béla a fogaskerék- gyártás porkohászati úton történő megoldásával is fog­lalkozik. Csak a íogaskoszo- rút készítené porkohászati úton és ezt az új módszer­rel ráforrasztaná a fogaskerék­testre. A tématár szinte ki­meríthetetlen. Most már csu­pán arra van szükség, hogy az illetékes szervek messze­menően támogassák az újítót és a Porkohászati Gyárat, hogy az új módszert minél gyorsabban tökéletesíthessék és átültethessék a sorozat- gyártásba. Farkas István A Munkaügyi Minisztérium egyik szobájában várakozva találkoztam egy fiatallal. Ke­zében a kitűnő rendű nyolca­dikos bizonyítvány, szavaiban a dilemma: hová menjek, mit tanuljak? Arról már döntött, hogy Ipari tanuló lesz, csak éppen szakmát .nem választott még. S amikor a tisztviselőnő a telefonkagylóért nyúlt, hogy felhívja a vállalatot, a fiú kí­sérője — talán a bátyja lehe­tett — megjegyezte: „De az­után szeretne tovább tanulni. Érettségizni. Előbb azonban keresethez akar jutni...” E sorokat olvasva, bizonyára akadnak, akik így gondolkod­nak: milyen kár ezért a fiúért, hogy nem tanulhat tovább ... Továbbtanuláson ugyanis so­kan még ma is csak a közép- islcolai továbbtanulást értik. Holott tovább tanul az a fiatal is, aki ipari tanulónak megy, azaz szakmát tanul. Mindenki tovább tanulhat! De valóban tovább tanulhat-e az idén mindenki, aki akar, az általános iskolát végzettek kö­zül. Olyan időpont ez, amikor már mérleget készíthetünk er­ről, de ugyanakkor ezrével vannak olyan fiatalok, akik még nem választottak. Mó­dunkban áll tehát meggyőzni, segíteni őket, tanácsot adni nekik és szüleiknek. Az Idén 156 ezer diák vég­zett az általános iskolákban. A középiskolákba felvett ta­nulók száma 68 ezer a követ­kező megosztással: gimná­ziumba 43 ezer, szakközépisko­lába 14 ezer, technikumba 11 ezer, gyors- és gépíróiskolába 140 tanulót vettek fel. Az ipa- ritanuló-helyek száma orszá­gosan (figyelmen kívül hagyva az érettségizet! eknek fenntar­tott helyeket) 67 ezer. A szá­mok tehát azt mutatják, hogy | a végzett általános iskolai diá- I kok és a továbbtanulókra jutó ! helyek száma nagyjából azo­nos. Figyelembe kell ugyanis vennünk, hogy az általános iskolát végzettek egy része gyenge képességei miatt — legalábbis egyelőre — nem al­kalmas a továbbtanulásra. Ök a 4—6 órás íog'a’koptatásban helyezkednek el s később be­tanított vagy segédmunkások lesznek. Hogyan lehetséges, hogy egyelőre ezrével vannak betöl­tetlen iparitanuló-helyek, azaz a fiatalok egy része nem él a továbbtanulás lehetőségével? A problémának megvan a maga fővárosi és vidéki jelle­ge. Budapesten aránylag ma­gasabb számban igényel az ipar utánpótlást, s így átme* netileg bizonyos fokig csök­kenteni kellett a középiskolá­ba felvehetők számát. Így a középiskolába fel nem vett diákok egy része ipari tanu­lónak jelentkezett: sajnos, csak egy része. A fővárosban még ma is ez­rével tudnának felvenni diá­kokat ipari tanulónak. Vidé­ken lenne ugyan elég jelent­kező, ott azonban felvételük­nek korlátokat szab a vidéki ipari tanuló otthonok férőhe­lye. Számolni kell tehát az­zal, hogy sajnos, a legna­gyobb utánpótlást igénylő vas­ipari és építőipari szakmák­ban betöltetlenül maradnak helyek, s a munkaerő utánpót­lás ezekben a szakmákban to­vábbra is nagy gondot jelent majd. Tízezer helyett háromezer Vidéken a mezőgazdasági szakmunkás képzésben szorít a cipő. Tízezer mezőgazdasági szakmunkás tanuló felvételére lenne szükség, köztük 2 ezer olyan tanulóra, akik a mező- gazdaságban alkalmazott ipa­ri szakmát tanulnának, s mind ez ideig csupán 3 ezer fiatal jelentkezett. Talán nincs elég fiatal vidéken? Vannak, csakhogy húzódoznak a mező- gazdaságtól, szívesebben vá­lasztanának maguknak ipari szakmát, természetesen a vá­rosban. Probléma tehát bőven van. Számszerűen és országosan mindenki számára van hely, csak nem mindig ott, abban a szakmában, amelyhez a fia­tal vonzódik. Úgy is mondhat­nánk: a népgazdasági és az egyéni érdek sok esetben nincs összhangban. Mit lehet tenni ilyen körülmények kö­zött? A szülők hiába várnak arra, hogy gyerekük majd csak bejut valahová, hogy he­lyet talál magának a város­ban, vagy a városi gyereket, aki műszerész vagy autósze­relő akar lenni, mégiscsak fel­veszik az áhított szakmába. A józan, a reális megfontolás azt diktálja: éljenek a fiatalok a rendelkezésükre álló tovább­tanulási lehetőséggel. A szü­lők gondoljanak arra, hogy egy 14 éves gyerek még nem kiforrott, sem mint te­hetség, sem mint ember. Megkedvelhet olyan szakmát, amelytől ma még viszolyog, és kedvetlenül dolgozhat majd olyanban, amiről eset­leg 14 éves fejjel azt tar­totta: nincs annál szebb a vi­lágon. A gyerek érdeklődé­sét lehet, és kell is irányí­tani, befolyásolni. Nemcsak a népgazdasági, hanem a jól felfogott egyéni érdek is ezt kívánja. S mindenkinek, aki fiatalokkal foglalkozik, ezek­ben a napokban az a fel­adata, hogy jó szóval, meg­győzéssel, tanácsadással rév­be vezesse azokat, akik még bizonytalankodnak, várják a jószerencsét. Jelentkezzenek a fiatalok ipari tanulónak! Azt sem szabad elfelejteni, hogy országunkban a to­vábbtanulásra minden élet­korban és minden munka- területen adva van a lehető­ség. A szakmunkás beirat­kozhat technikumba, gimná­ziumba, sőt készül egy ren­delkezés, amely lehetővé te­szi, hogy az ipari tanuló is­kolát végzett szakmunkások két év alatt a szakközépisko­lában érettségi vizsgát te­hessenek. Az iparitanuló-kép- zés eddig sem volt és a jö­vőben még kevésbé lesz zsák­utca a továbbtanulás szem­pontjából. Ezeket is fonto­lóra kell venni azoknak, akik még nem döntöttek. Jobb tanácsot nem adhatunk a szülőknek, minthogy, miután már beteltek a középiskolai helyek, jelentkezzenek gyer­mekeik ipari tanulónak. A városban a vasipari és épí­tőipari szakmákban, falun a mezőgazdasági tanulóképzés­ben örömmel várják a fiata­lokat. Semmiesetre se hagy­ják csellengem, kallódni gyerekeiket, mert annak ma­guk a fiatalok látják kárát, hiszen a céltalanság, tétlen­ség könnyen rossz útra csá­bítja őket. Éljenek tehát az általános iskolát végzett diákok a to­vábbtanulás lehetőségével, még akkor is, ha a választ­ható szakmákhoz egyelőre nincs nagy kedvük. Régi igazság, hogy megszeretni csak azt tudja az ember, amit megismert. A megis­meréshez pedig a tanuláson át vezet az út. Faragó Jenő p.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\,v Kétszázötven hold lekopasztott erdő Begubóztak már az ácsai erdőket pusztító hernyók Megírtuk, hogy tíz nappal ezelőtt hernyóinvázió lepte el az ócsai erdők egy részét és az Üj-Erdei út mentén a fel­tűnően nagy szőrös testű kárte­vők kétszáz hold akácos lomb­jait teljesen lelegelték. Pusz­tításukról nyomban jelentést tett a községi tanács, de mi­re másnap a járási növényvé­dő megjelent, a hernyók már másfél kilométerrel odébb, az új erdőben pusztítottak.. Megállapították, hogy az óriás hernyók a Magyarorszá­gon található legnagyobb pil­langók, a búcsújáró. vagy ör­döglepke hernyói. Ilyen tö­megben mint most, Ócsán, még sohasem jelentkeztek. Az invázió már egy hete tar­tott, amikor a megyei növény­védő állomás szemlélte meg a hernyók pusztítását. Nem te­hetett azonban semmit a kár­tevők ellen, miután feladata a mezőgazdasági növények vé­delme és különben is tehetet­len lenne, mert permetezőgé­peivel a 10—15 méter magas fák koronáját nem éri el. Fel­hívta azonban a hernyók je­lenlétére a gödöllői erdészetet, '<j ^ _ Kétszer találkoztam vele: mindkétszer véletlenül. 4 Először meg akart lopni, s ma sem tudnám megmon­f dani, miért hagytam szabadon futni. Ügy látszik, erő­^ sebb volt bennem a kényelemszeretet, mint a bünüldö­íj zési hajlam. Először: meg akart lopni. Másodszor: ami­' kor meglátott, némi kis zavarral hozzám sietett és kérte üljünk le valahová, el szeretne mondani egy történetet. i S\\\\\\\\\\\\\\\\\\VA\\\\\\\ kát vittem. Majd csak megse­gít bennünket az isten — gondoltam. — Egyik reggel azt mondja----•—:----nekem: ha vala­melyik pali nagyon ragad rád, hozd haza az üzletből. Vetess vele piát, a többit bízd rám, Öárom napig nem vittem sen­kit, ekkor megpofozott. Két hétig egy idős asszonynál aludtam, a Százház utcában, ö is azt mondta, hogy miért ne vinnék haza férfit. Min­denki azt csinálja, az urak is! A mozik is erről szólnak. — Délután hazaszaladtam, kitaikarítottam, s estére haza­kísért egy ötvenéves ceglédi vasutas. Részeg volt az isten­adta, összevissza motyogott* más semmi. Sanyi benyúlt a zsebébe, s az öt darab százas­ból kettőt elvett.­— Amikor először feküdtem le idegennel, azt hittem, vége az életemnek. Ha nem halok meg, nem ér az életem már semmit. Sanyi kérte, paran­csolta, de biztos megutál, meggyűlöl, akár én magamat. De nem! Ettől kezdve még kedvesebb lett. A pénzből sok finom holmit vásárolt, szín­házba is mentünk, s az üzlet­be már csak képmutatásból jártam be. Meg, hogy ott a legkényelmesebb a palikat fog­ni. —‘ Azután kitanított a fér­: — Nemrég jöttem Kalo­! --------------- csáról, a bör­í főnből. Mégis oda kerültem, | látja. Igaz, ma már nem ér- ! dekes, de élmondom a teljes | történetét. — Ránéztem a be- \ szélőre, világért sem zavartam ; volna. Rágyújtott egy ciga- í rettára, s folytatta, \ i— Húszéves koromig nem j ismertem férfit, s huszonhá- \ rom éves koromban már az ; utcára jártam. Amikor a 5 Sportvendéglőben dolgoztam, í bejárt oda egy társaság. Kőz­etük volt Sanyi is. Nagyon iet- 5 szett nekem, de nem rnutat- ; tani. ök mindig vicceltek en- \ gém, de ez a Sanyi so- í hasem. Csak olyan szépen, \ kedvesen nézett rám. Öelőtte ; nagyon szégyelltem, hogy ta- ! karítónő vagyok, söprőm az f olajos padlót. í — De Sanyi nekem egy- ! szer kezetcsókolt, s akkor el- ! mentem vele a lakására. ! Mondta, hogy beteg, de tudtam én, hogy mire gondol. Ám már ott tartottam, hogyha ő nem hív, hát én hívom őt. Sajnáltam is szegényt, hogy ilyen kedves butaságot lódí­tott: beteg, főzzek neki teát. Vittünk fel rumot és főztem teát. Másnap ott maradtam, rendbehoztam a lakást. Egy hónap múlva elvett feleségül. Azt mondta, hogy neki még érintetlen lánnyal nem volt dolga. — Érdekes ember volt ez a Sanyi. Kevés beszédű, csendes. Ha rámnézett nagy, lázasan fénylő, fekete szemével, reme­gett a lábam, volt úgy néha, hogy rögtön le kellett ülnöm. Ha munka közben az éjsza­káinkra gondoltam, melegem lett és elpirultam. — Igaz, munka nélkül volt, de én szerettem. Loptam, volt amikor kaptam a konyháról ételt, vagy én nem ettem, de neki mindig a legjobb faiato­amelyhez az ócsai erdő tartó- \ zik. Megjelent ezekután Ócsán a : gödöllői erdészet kiküldöttje és í szintén megszemlélte a her- j nyók pusztításait. Kijelentette azután: az erdészet nem tesz a hernyók ellen semmit, te­kintve, hogy velük együtt a fákon és az avarban élő sok hasznos rovar is elpusztulna. Ezzel pedig a hernyóknál is nagyobb kárt okozna a perme­tezés. A nagy arasztolók most már eltűntek. Miután a két erdőben összesen kétszázötven hold te­rületen a fák koronáját töké­letesen lekopasztották, begu- bóztak az avarba. Jövőre te­hát sok millió ördöglepke pe­téiből kikelő, még az eddigi­nél is nagyobb hemyósereg tá­madása várható az ócsai er­dők ellen. Egyébként Ócsa határában a szántóföldeken több helyütt is megjelent az amerikai szö­vőlepke hernyója. Velük szem­ben azonban a Pest megyei növényvédő állomás eredmé­nyes küzdelmet folytat. SUHA ANDOR: ÖNÉRZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom