Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-04 / 155. szám

1964. JÜLITJS 4, SZOMBAT :i itccrci KMíHan Elutazott a francia parlamenti küldöttség Egyhetes magyarországi tartózkodás után pénteken reggel elutazott hazánkból a francia nemzetgyűlés fran­cia—magyar csoportjának 9 tagú küldöttsége. A delegá­ciót Edmond Bricout, a fran­cia nemzetgyűlés háznagya, ä francia—magyar parlamenti csoport elnöke vezette. A kül­döttség búcsúztatására a Fe­rihegyi-repülőtéren megjelent dr. Pesta László, az ország- gyűlés magyar—francia ba­ráti csoportjának elnöke és a csoport több képviselője, je­len volt a búcsúztatásnál Pier­re Franc fort, a Francia Köz­társaság budapesti nagykövete és a nagykövetség több tagja. (MTI) Elmaradt a málna utóvirágzása A zongorajátékról Liszt Ferenc köztudomású virtuóz zongoraművész' volt. Egyszer egy hölgy a szalonjá­ban adott hangverseny után megkérdezte tőle: — Mélyen tisztelt mester, igaz-e, hogy zongoristának születni kell? Liszt kissé elgondolkodott, majd így felelt: — Való igaz, asszonyom. Nem játszhat zongorán az em­ber, ha meg nem születik. Idestova egy hete tart a málnaszüret. Eddig csak a szobi járás, a híres „Málnaor­szág” községeiből mintegy 40 I vagonra valót szállítottak el, nem éppen minden nehézség nélkül. Tudvalevőleg átépítik az utat a váci DCM és Nagy­maros között, s ezáltal tulaj­donképpen megbénult az egész szobi járás közúti közlekedése, ami a málnaszállítást is ked­vezőtlenül befolyásolja. Olyan fontos málnatermő község, mint Nógrádverőce, csak a Katalinpusztán átveze­tő, meglehetősen rossz álla­potban levő terelőúton, a még több málnát termelő Nagyma­ros csak Szobon át közelíthe­tő meg nagy kerülővel. Szob­ra viszont 40 kilométeres te­relőút visz hegyen-erdőn át. Ez az út szintén rossz álla­potban van. Málnát tehát, legalábbis exportminőségű gurulósat ezeken az utakon keresz­tül szállítani nem lehet. Tönkrerázódna a teherautón az érzékeny gyümölcs. Igaz viszont, hogy az első héten az esőzések miatt nagy nédvességtartalmú bogyókat csak ipari célra vették át. Az SZÁLLÍTÁSI NEHÉZSÉGEK MÁLNAORSZÁGBAN A NAGYMAROSI ÚT NEM KÉSZÜL EL HA TÁRIDŐRE EDDIG 40 VAGON MÁLNA A SZÜRETI EREDMÉNY Érdekes beszélgetésen vet­tem részt a napokoan az egyik járási főügyészségen. A fő­ügyésszel együtt négyen ül­tük körbe a kerek asztalt. Ar­ról folyt a szó, hogyan segítik a községi tanács vb-k a ter­melőszövetkezete^ munkáját? A résztvevők pártatlanságát biztosította, hogy a termelő­szövetkezeti és a tanácselnök nem ugyanezen községbe való volt. A vitázó felek kölcsönösen eseteket elevenítettek fel. A tsz-szervezéstől kezdve nap­jainkig íelsorákoztatták, mi­lyen elvi és gyakorlati segít­séget nyújtottak a községi ta­nácsok a termelőszövetkeze­teknek s alkalomadtán a tsz hogyan segített egyes községi problémák megoldásában. — Igen, ez általában így van — vonta le a tanulságot a főügyész, de aztán — való­színűleg egy percre a karos­szék helyett az ügyészi pulpi­tuson képzelte magát —, meg­kérdezte, vajon községeikben hogyan állnak a lókérdéssel? A közbeszólás igen érzékeny pontot érintett, mert a „lókér­dés" még mindig megoldatlan falvaink nagy részében. Azt hiszem, felesleges bő­vebben ecsetelni, miről van szó. Arról, hogy a termelőszö­vetkezeti törvények értelmé­ben termelőszövetkezeti tag saját tulajdonában igáslovat nem tarthat. (Ha nagyon akarja és módja van rá, napi sétalovaglásra hátaslovat a kirótt adó lefizetése ellenében tarthat mindenki.) A lovakat be kellett adni a termelőszö­vetkezetbe, az árát természe­tesen megkapták érte. Ennek ellenére jelentős számú ló van még a tsz-tagoknál. Ahogy a főügyész — a vendégek helyett — elmond­ta, a lóügy egyik változata mindig télen aktuális. Ilyen­kor a tsz-elnökök arról pa­naszkodnak, mégiscsak tűrhe­tetlen, hány ló van még most is a tagok tulajdonában. Ez­zel fuvarozgatnak jó pénzért, számításaikat a lóra alapoz­zák a közös erősítése helyett. Eljönnek tanácsot kérni az ügyészségre, mit tegyenek. Itt megadják a" felvilágosítást. Elsősorban fel kell mérni, ki­nek az istállójában van még szabálytalanul ló. Ha a tsz-tag nevén van az állat, fel kell szólítani, hogy a termelőszö­vetkezeti törvény értelmében vigye be azt a közös istállóba. Ha ennek nincs foganatja, ak­kor a községi tanácsnak kell intézkednie. Igen ám, de sok tsz-el- nöknek is csavaros az ész­járása. Ha már megkapták a felvilágosítást, mi az eljárási mód, hazamennek és gon­dolkozni kezdenek. Miért ők etessék a lovakat? Majd ak­kor kérik a végrehajtást, ha kizöldül a határ, úgy sincs elég takarmány. Aztán jön a tavasz, megkezdődnek a nagy munkák s az egész lókér­dés az első hideg napok be­álltáig háttérbe kerül. Hogy mennyire így van ez, éppen az ügyészség munkája mu­tatja, mert még elvétve sem fut be hozzájuk panasz, hogy „elvitték a lovamat”. Afelett is általában csen­desen szemet hunynak, hogy a tsz-paraszt lova gyári mun­kás házához van bekötve, vagy hogy egymás között adják-veszik a lovakat. Pedig ha figyelemmel kísérnék a járlatleVeleket, láthatnák, mi­lyen nagy forgalmat bonyo­lítanak le a községek ezen a területen egymás között. A járlatlevél kiállítójának egye­nesen kötelessége lenne a szabálytalanságokra felhívni a figyelmet. A „lókérdés” külön bo­nyolult ága a cigánylovak. A kóborló cigányok letelepedé­sének egyik legnagyobb aka­dálya, hogy lovuk van. Ta­vasszal megveszik az álla­tot. Takarmányuk nincsen, de a tsz-táblák terített asz­talt biztosítának. A szabály­sértési eljárások nagy része abból adódik, hogy a kó­borcigányok megdézsmálják a tsz kazlait, lucernását. Nyá­ron aztán fuvarozgatnak, kü­lönféle ügyleteket bonyolíta­nak le a lovak segítségével, amiket a tél beálltával to­vábbadnak. A cigány lótartókkal szem­ben egészen különös álhu­manitás alakult ki — még a hivatalos szerveknél is. Nem akarják felelősségre vonni őket, nehogy úgy tűnjön fel a dolog, cigányellenesek. A kettőt nem szabad összeke­verni. Akár cigány az illető, akár nem, ha engedély nél­kül fuvaroz, árdrágítást kö­vet el, vagy megdézsmálja a közös vagyonát, eljárást kell ellene indítani. Ideje lenne a lókérdés csendes vizét megkavarni. Megnézni azt is, hogy n ter­melőszövetkezetek zöme ál­talában miért nem képes egész évben ellátni a község fuva­rozási feladatait? Miért kénytelenek az emberek kü­lönböző kerülő utakon segí­teni magukon, ha a tüzelő­jüket akarják hazahozatni, vagy más szállíttatni valójuk akad. Mert ez a két dolog szorosan .egybefügg. Valahol meg kell fogni a bűvös szál végét, fel kell gombolyítani, s csak oda ju­tunk el; ameddig a tsz-ta- gok maguknál tarthatják lo­vaikat, addig ez a felemás helyzet nem változhat. Ez az a terület, ahol a községi tanács vb-k a leghathatósabb támogatást adhatják a ter­melőszövetkezeteknek. Komáromi Magda utóbbi napokban x pedig az Ipoly menti községek málna­exportját Parasapusztánál Csehszlovákia felé bonyolít­ják le. A fővárosba irányuló étke­sokszor még augusztus első napjaiban is sok helyen szed­ték. A szobi járás termelői 250 vagon málna szállítására kötöttek szerződést és a SZEMET HUNYVA FÖLÖTTE? Szedik a málnát az Ipoly mentén (Gábor felv.) zési málnát vivő teherautók a nagymarosi és a szobi révnél kelnek át a Dunán és a fo­lyam jobbpartján húzódó or­szágúton haladnak tovább. Eredetileg megegyezett a MÉK a Pest megyei Kishajó­zási Vállalattal, hogy a mál-_ naszállító gépkocsikat éjsza­ka is átviszi a komp. Hogy ez az éjszakai kompátkelés ve­szélytelen legyen, az Ütügyi Igazgatóság reflektorok beál­lítását helyezte kilátásba. Most azonban, amikor a málnát szál­lítják, a két rév közül egyik­nél sincs reflektor, de a kompközlekedés is csupán reg­gel öt órakor indul meg, este nyolc órakor pedig már befe­jeződik. Az útépítés határideje július 30. Ügy látszik azonban, hogy addigra semmi esetre sem készülnek el vele. Jó, ha ősz­re megnyitják a megszélesí­tett és átépített utat. Akkorra persze, már a málnaszüretnek régen vége lesz. Viszont az út­építés egész nyáron át zavar­ja a Dunakanyar balpartján az autós kirándulókat és kü­lönösen Nagymaros idegenfor­galmát. Jövőre miután Nagy­maros és Szob között építik át az utat, tehát a málnaszállí­tásnak egy esztendő múlva ugyanilyen problémával kell számolnia. A terméskilátások különben igen jók az idén. Sokat hasz­nált a meleg, párás, esős idő­járás. Roskadoznak a málna­bokrok a gyümölcstől. Hirtelen és nagy meny- nyiségben érett be idén a málna, úgyhogy mind­járt a szüret kezdetén egyszerre sokat kellett leszedni. Az átvevőhelyek fel sem ké­szültek ilyen mennyiségre, át­menetileg ez is zökkenőt oko­zott. Az esőzés viszont csak rész­ben használt, mert ártott is. Miatta maradt’el az utóvirág­zás, aminek az a következmé­nye, hogy ez idén jelentősen megrövidül, július közepetáján már be is fejeződik a málna- szezon. Pedig más években jelek szerint ezt a meny- nyiséget hiánytalanul le is szállítják. Ha azonban az utóvirágzás nem marad el, még a most ígérkező jó termésnél is lé­nyegesen nagyobb, igazi re­kordtermés lett volna a Duna­kanyar községeiben. ÉM. Építőipari Szállítási Vállalat (Épfü) váci kirendeltsége állandó váci telephellyel gépkocsivezetőket felvesz. Jelentkezés: DCM. Épfü. kirendeltség Kínálkozó lehetőség A Dunakanyar szépségét sokan és gyakran megéne­kelték már. Szentendre, Leányfalu, Visegrád az egyik oldalon. Nógrádverőce, Nagymaros, Zebegény az másikon mind több és több pihenni, üdülni vágyó embert vonz, magyarokat és külföldieket egyaránt. Ám hiába a táj festői szépsége, az öreg folyó csábítóan hús vize, fürdés­re alkalmas helyet alig-alig találnak az ide utazók. Mit ér a táj festői szépsége a forró nyárban hűsítő víz nélkül? — kérdezte tőlem a napokban egyik Leány­falun üdülő ismerősöm és kénytelen voltam igazat adni neki. Mert ami igaz, az igaz, a Duna vize nem alkalmas a lubickolásra, a fürdőzésre, medre veszélyeket rejt még az úszni tudók számára is, hát még a gyermekeknek! Gyakran érkeznek a szomorú, tragikus hírek: tegnap a Duna egyik, ma a másik oldalán lelte valaki halálát a folyó hullámsírjában. Strandok, fürdésre alkalmas helyek mégsem épülnek egyik parton sem. A napokban olvastam az újságban: a harmadik öt­éves terv végére négyszáznyolcvan új szállodai hely épül a Dunakanyarban. Ez. jó dolog. De egyúttal azt is jelenti, hogy tovább növekednek majd a gondok, már ami a für­dőzési lehetőségeket illeti. Dunabogdány azon kevés Duna menti község közé tartozik, ahol van községi strand. No persze, nem me­dencés, Csupán egy kijelölt Duna-szakasz, amelyen belül veszély nélkül fürödhetnek a víz után áhítozó üdülök. Kabin persze itt sincs, a bokrok és a fák „védelmében” öltöznek-vetkőznek az emberek. A dunabogdányi művelődési háznak hatalmas, lép­csőzetes fekvésű, vadregényes — bár jelenleg elhanyagolt — parkja van, amely lenyúlik egészen a kijelölt partsza­kaszig. Kínálkozó és egyben csábító lehetőség: ennél ideálisabb környezetben nem is épülhetne strand a Du­nakanyarban. Ez a véleménye Sass Andrásnak, a helyi művelődési ház igazgatójának is. Régi terveim közé tartozik, hogy kultúrparkot kelle­ne létesíteni ezen a területen — mondja. Aránylag kis költséggel remek strandmedencét építhetnénk a park alsó részén, ahol bőségesen jutna hely az öltözőknek is. Jó ötlet a kultúrpark megteremtésének gondolata. Csak az a baj, hogy a község önerejéből nem tudja fel­építeni, még arra sincs lehetősége, hogy a fürdésre kije­lölt partszakaszt, amelynek állapota a folyó áramlása következtében állandóan rosszabb, gondozza. A park felső részében zenés — akár táncos — szórakozóhely nyílhat­na. amely minden bizonnyal nemcsak az itt gyakran megpihenő csónakosok, de a községben üdülők, turisták és a lakosság igényeit is kielégítené. Csakhát.,. Ki legyen a gazdája? Ki fedezze a meg­építés költségeit? Talán, ha eljutna a híre a Dunakanyar Intéző Bizottsághoz, valósággá lehetne tenni a kínálkozó lehetőséget. Prukner Pál BAJOK... BAJOK... BAJOK Nem most kellene vitatkoz­ni. Az aratás, a betakarítás nem várhat. A monori járás­ban eddig azonban már há­rom jegyzőkönyv született. A termelőszövetkezetek a gépál­lomást okolják, a gépállomás dolgozói szidják a termelőszö­vetkezetek vezetőit és ahol nem készítettek jegyzőkönyve­ket, ott is vita vitát követ. A termelőszövetkezetek is több­segítséget nyújthatnának, ha hibás lesz egy-egy gép, de még nagyobb igazság az, hogy a Monori Gépállomás munká­ját joggal éri az elmaraszta­lás, Többet állnak a gépek, mint ami a kezdeti indulási nehézségeknél várható, meg­engedhető. Mendén például a szalmará­zó villa törött el — egész nap állt a gép. Úriban egy kom­bájn vesztegelt öt napig! Pi­lisen a két szövetkezet elnöke vi ta tko zik: h á rom komfoá j n t küldött a gépállomás, csak épp nem határozták meg, ho­gyan osztozzanak rajtuk? A vitát már eldöntötte, hogv az egyik kombájnak kiolvadt a variator csapágya — leállt a masina ...AB 62-essel is sok a gondjuk. Nyáregyházán a kuplunggal baj’ódn'k. Men­dén utólag örülnek, hogy rossz volt a gép. mórt közben ki­derült. ha megindult volna — szétesik az egész: elfelejtették a sebességváltót beolajozni. Amikor Péterire indult az egyik kombájn, már útközben leállt, nem volt elég üzemanyaga, pedig Monortól Péteriig nem is hosszú az út! Gyomron is panaszkodnak, hisz itt is több napig álltak a gépek, akárcsak Üllőn. Jogos megállapítás az is. hogy a ta­valyi hibák előbukkannak idén is. Ezért kérdezik azután a járásban minduntalan, ho­gyan végezte el a gépállomás a téli javításokat? Az egy gépre jutó e’végzett, munkát nézve szomorú a kép, kivált, ha a már eltelt napo­kat tekintjük. Átlagban még a napi tíz-tizenkét holdat sem éri el egy-egy gép munkája. Az vigasztaló, amit Balogh István, a gépállomás főagro- nómusa mond. hogy két na­pon belül minden rendben ’lesz, de az eddigi gondatlan­ságokat már megsínylette a munka. Nyugtalanítóak ezek a gon­dok. A termelőszövetkezet ve­zetői türelmetlenkednek. Ezt azonban nem lehet rossz néven venni, hiszen a közös vagyonért ide­geskednek és az ország kenye­rét látják veszélyben. így amikor szemrehányást tesz­nek a gépek hibáiért, semmi­képp nem tűrhető az a hang, ahogyan a gépállomás embe­rei válaszolnak. A gépállomás a termelőszö­vetkezetekért van. Nemcsak azért, mert a szövetkezet a megrendelő és fizet a mun­káért, sokkal inkább azért, “mert a felelősség ezekben a napokban elsősorban a 0ép- állomáson van. Nem e égen­dő, hogy a hibák fejreolva- ■sásánál az igazgató pirul és igyekszik a tőle telhetőt meg­tenni. Valamennyi gépállomá­st dolgozótól várják azt a monori járásban; 'vállalják a felelősséget, végezzenek lelki- ismeretes munkát és a közös érdeket tartsák szem előtt traktorosok, kombájnvezeták, •műszakiak egyaránt. El kell ismerni, nehéz a gépállomásnak is. Kevés az alkatrésze. Ékszíj egyáltalán nincs. Az AGROKER-nél pe­dig gyakran nem a kívánt nagyságú alkatrészt kapják. Úriban például azért állt két napig a gép, mert más mé­retű anyacsavart kaptak, mint amit rendeltek. Baj az is, hogy a kombájnok soroza­tos javítása miatt nem halad- , hatnak a kívánság szerint az | erőgépek rendbehozásával sem. Tizenöt traktor vár gyó­gyításra — de nem jut rá idő. Tíz erőgépre nincs vezető. Péterin, Bényén, Káván, Nyáregyházán, Maglódon, de a monori járás sok más köz­ségében is végeztek az őszi árpa aratásával. A szalmale­húzás többé-kevésbé halad, bár a nedves szalmán köny- nyebben törik a gép és nem is minden termelőszövetkezet szorgalmazza időben a szal­malehúzást. A termelőszövetkezetek tü­relmetlensége jogos a gépek miatt, de jogtalan a nyugodt­ság a talaj művelés óds zásá­nál. Az időjárás, a talajvi­szonyok kedvezőek, ahol lehet, már hozzá kell kezdeni a ta­lajmunkához. Van mit javítani a gabona- felvásárlásnál is. A gombaiak például az egyik nap órák hosszat álltak négy vontató­jukkal a monori keverőüzem udvarán, mert nem volt, aki átvegye a gabonát. A raktáros ugyan ott volt, de a felvonó­kezelő nélkül semmihez nem kezdhetett. A felvonókezelő azonban a műszak leteltével hazament. Nem tudni, hol akadt el az a fontos utasítás, miszerint a fi­zikai munkásoknak az aratás nehéz ideje alatt lehet túlóra­díjat fizetni. Nem frázis: az országnak minden szem gabonára szük­sége van! Ez nagy gondossá­got, figyelmet igényel min­denki részéről. A termelőszö­vetkezetek is előírás, megálla­podás szerint szállítsák gabo­nájukat, megfelelő minőség­ben — és a raktáraknak is készen kell állniuk befogadá­sukra, Termelőszövetkezetek, gépállomások, raktárak egy emberként álljanak helyt a következő hetekben, ne kell­jen félni az elmaradástól, mint ahogy joggal félnek most a monori járásban. Sági Ágnes i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom