Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-30 / 177. szám

1964. JÚLIUS 30. CSÜTÖRTÖK Etái MEGY ^tlrtop 3 Anjou-kori kút a Salamon tornyában j TÁVIRATCÍM: Hamarosan elkészül a visegrádi Salamon tornya amely- f vek belső termeiben a visegrádi múzeum érdekességei kap- t vek helyet. Helyreállítanak például egy Anjou-korabeli kutat t is. Az építkezés érdekessége, hogy a középkori torony tetejét i perlittel szigetelik, hogy a tetőzetet ellenállóvá tegyék, az % időjárás viszontagságaival szemben. tosítást és a betakarítás gyor­sítását. Bizonyításként hadd álljon itt néhány kirívó eset. Segítség — de minek? Anjou-kori kút rekonstrukciója a torony belsejében (MTI Foto: Percze Lajos felv.) y A BEKEBÍRO és kevés a bolt, nincs óvoda. Az egész községben több üz­let kellene. És amióta a mo­zit becsukták, az italbolt forgalmasabb. És más okok is vannak az elégedetlenségre. Kevés a víz, és munkaiehető­ség híján öt-hatszáz ember­nek kell Pestre utaznia. Az sem dicsérendő, hogy a nőta­nács alig dolgozik, korholja is ezért a titkár néni a nőtanács titkárát — önmagát. Persze nemcsak a gondra, akad az örömre is ok. A sck új ház, ami újjávarázsolja a falut. A televíziók, mosógépek, motorkerékpárok áradata. ~A lányok, asszonyok, akik adnak magukra, mindig szépen, ízlé­sesen járnak. Egyéni örömök? A televízió. Idős szülei és nővére társasá­gában nézi. A tanítónő barát­nők, akikkel együtt járnak színházba, operába Pestre. Ilyen nagy szerelem. Az em­ber tragédiája, Diótörő, Bánik bán, Hunyadi László — ezt látták a legutóbb. És az is hangulatos dolog, amikor ki­rándulni mennek a ve je autó­ján. Amikor pihen, szórakozik, Juliska néni akkor érzi iga­zán, hogy fáradt. — Még három évem van a nyugdíjig, azután pihenhetek. Szeretnék már pihenni, de eb­ben még nem békéltem meg magammal. Mert szeretem a munkámat, mindent szívesen csinálok — de mit csináljak akkor, ha már nyugdíjba men­tem? Murányi József Július 16-án Aszódról hív­ják a megyei aratási ügyele­tet. A mezőgazdasági osztály sürgős segítséget kér. Rá egy napra Dobi Mihály, a járási i tanács vb. elnöke és Kenyó Mihály, az Aszódi Gépállomás igazgatója közli a megyei ügyelettel, nincs szükség se­gítségre, az aratás jó lendü­lettel halad. A megyei opera­tív bizottság így hát Monor- ra, Ráckevére és a szobi já­rásba irányítja át az aratásból felszabadult kombájnokat. Július 18-án délben kétszer is jelentkezik Aszód, Kovács Antal, a járási mezőgazda- sági osztály vezetője ismét sürgős gépi segítséget kér. Július 23-án délelőtt megis­métlődik a kérés, mire a megyei ügyelet azonnal intéz­kedik. Az Abonyi Gépállo­másról még aznap négy kom­bájn útrakél az aszódi járás felé, hogy Püspökhatvanban és Ácsán részt vegyen a beta­karításban. Igenám, csak­hogy este Kovács Antal \ megint jelentkezik, s közli, j hogy már nincs szükség a kombájnokra, az aratásban j mutatkozó nehézségeket el- ! hárították. Mit lehet ilyen- I kor tenni? Távirat Abonyba: 1 mégsem kell a gép. Csakhogy ! a gépek már úton vannak, ! a távirat pedig csak másnap j reggel ér a gépállomásra. A ! megyei operatív bizottság az Aszód felé tartó gépeket, nem kis nehézségeg árán menet­közben átirányítja Szob fe­lé. Ugyanakkor a Nagy-buda­pesti Gépállomás Szobra elin­dult négy 'kombájnját leállítja és visszaküldi a fővárosba. A makacs agronómus Ugyancsak sürgős segítséget kér a megyei aratási ügyelet­től július 21-én, 14.40 órakor Czencz Imre, a Nagybudapesti Gépállomás főagronómusa. Jelenti, hogy a Szlgztszent- miklósra irányított két kom­bájn, habár annak rendje ás módja szerint a helyszínre megérkezett, nem kezdheti meg a munkát. Nem az időjá­rás, műszaki hiba, vagy üzemanyaghiány gátolja eb­ben, egyszerűen arról van szó, hogy a Petőfi Termelőszö­vetkezeti Csoport agronómusa a gépállomás pótkocsiján be­szállított búzát egyszerűen nem hajlandó lerakatni. Azt mondja: ez a gépállomás fel­adata, a tszcs emberei nem nyúlnak a búzához. A vita tart, állnak a gépek és tétlen­kednek az emberek. A megyei ügyelet azonnal hívja a ráckevei járást, s a járási főmezőgazdász nyom­ban a helyszínre indul. Más­nap értesítik a megyen ügyeletet Ráckevéról: az aka­dályt elhárították, az agronó- must azonnali hatállyal elbo­csátották, s azóta a munka zavartalan. Nem tudja a jobbkéz... Július 23, 13.20 óra. Monoi- ról a gépállomás főagronó­musa beszél: „A gyömrői Pe­tőfi Termelőszövetkezet im­máron a hatodik üzemi trak­torost küldi vissza a gépállo­másra." Mit lehet ilyenkor tenni? Nyilván nincs szüksé­gük a segítségre, a traktoros­hiányt „házilag” megoldották. Igen ám, csakhogy 13.30 óra­kor ismét hívják a megyei aratási ügyeletet, méghozzá Gyömrőről a Petőfi Termelő­szövetkezetből. Vajon miért? A szántáshoz sürgős segítsé­Cseberből - vederbe Szalay tfeszlő hat esztendős magyar állampolgárral, — egy­ben valódi tolltartó- és akta­táska-tulajdonossal — tegnap­előtt ismerkedtem meg Vasa­don. Mindjárt a bemutatkozás után tudomásomra hozta, hogy sürgős játszani valója van, rövid az idő: szeptember­ben iskolás lesz! Ebben, eddig — ugyebár, — nincsen semmi szokatlan; meg­esett ez már mással is. Hanem, Laci pedagógus-csemete. Hogy úgy mondjam. hetedízlglen. Egy hónapja került ki édes­anyja keze alól a községi óvo­dából. s rövidesen megkezdi tanulmányait az általános is. kólában, amelynek édesapja az igazgatója. Csakhogy ezzel a escberből- vederbe még nem ért véget. Laci fiú egyik nagybátyja ugyanis annak a gimnázium­nak a tanára, amelyben a va­lódi tolltartó-tulajdonos — szülei terve szerint — majdan tanulni fog. Végül — a sors út­jai klfürkészhetetlenek, — amennyiben egyetemre kíván­kozna, ott is akad egy-két tan­székvezető. meg kari dékán a rokonságban. Laci tehát nem elveszett gyerek. Ellenkezőleg: család­ban marad! ny. é. get kér a Petőfi Termőszö­vetkezet, traktorost, hogy a szántást meggyorsíthassák ... Még az ilyen bosszantó hi­bák ellenére is elmondhatjuk: jó munkát végeztek és végez­nek a gabonabetakarítás szer­vezői, irányítói. A termelő­szövetkezeti és gépállomási dolgozók helytállása mellett nekik is nagy részük van ab­ban, hogy sikeresen megbir­kózunk a gabonabetakarítás idei, szokatlanul nehéz fel­adataival. A munkák nehezén még nem jutottunk túl, hátra van a cséplés, a szántás, a ve­tés, az őszi betakarítás, ami­kor az ilyen hibáknak nem szabad megismétlődniük. Súlyán Pál Champagno!e Élnek a bánja fogjál A Jura hegységben lévő Champagnole-i kőbányában az omlás bekövetkezte óta szü­net nélkül folynak a mentési munkálatok. A bányába fúrt lyukon keresztül vékony csö­vet bocsátottak le az elzárt bányarészbe, majd a csövön át leeresztett mikrofon segít­ségével érintkezésbe tudtak lépni a bánya foglyaivá vált emberekkel. Kiderült, hogy a 14 bányász közül kilenc élet­ben van. Az életbenmaradot- tak néhány szót váltottak a cső másik végén lévő hozzá­tartozóikkal. A bánya mélyé­be vezető csövön keresztül for­ró italokat, meleg ruhákat, valamint élelmiszert bocsátói-"1 tak le számukra. A bánya egy távolabbi részében tartózkodó' öt másik bányász kimentésére szintén folynak a munkálatok, , velük azonban eddig nem si­került összeköttetést terem­teni. Van, még sincs, talán nem is lesz Helemba-szigei Van, létezik, nagyon régóta mossa partjait a Duna Helem- ba szigetének. Mégis legutóbb a földrendezési térképen nyo­mát sem lelték. Hiába bizony­gatta Szob, hogy a községhez tartozik, o huszonhárom hol­das szigetet nem tüntették fel azóta sem a térképen. Pedig híres sziget, különö­sen valaha volt az. Egy XIII. századból fennmaradt okirat­ból kiderül, hogy földesura — az esztergomi érsek, vagy a hangosan. Két követ beállít még a többi közé. — Na, ez is megvan! Ennyi­vel is előrébb vagyunk! — egyenesedik fel, füléig húzódó szájjal, és nagy tenyerével nyomkodja elgémberedett de­rekát. A három útépítő munkás csak amatőr. „Igazi" szakmája is van mindegyiknek. Stencil Ferenc évekig járta az orszá­got, az állami gazdaság me­lleivel. Végül is az asszony megelégelte a sok egyedüllé­tet, s az országjárásnak vége lett. Stencil Ferenc már csak odahaza méhészkedik, munka után, de annál nagyobb szen­vedéllyel. Nyáridőben utat épít a faluban, meg ami mun­ka akad. Télen kaptárokat készít, de ért mindenhez. Géphez, földhöz egyaránt. ERÉKPÁROS fiú áll meg 1A mellette: — Feri bácsi, nem dobná össze azt a boncasztalt? Sür­gősen kellene. Holnap délre. A fiatalember a fejét va­karja, aztán tagadóan int. — Nem, nem tudom vállal­ni. Fontos most ez az út is. Be kell fejezni, vasárnap búcsú — mondja bosszúsan. De a többiek is, meg ő maga is jól tudják, nem ez az igazi ok. Dacos ember ő, nem lehet csak úgy előrángatni az utolsó percben. Már egy éve ott az anyag a falu asztalosánál, azt bízták meg az asztallal. Miért adták neki a munkát? S ha már nekiadták, miért nem sürgették? Most persze jó lenne ő is! Amíg nem kellett az asztal, megfeledkeztek ró­la. Most meg csak úgy, hirte­len az utolsó percben. Hogy­isne! Csak csinálja meg az asztalos! A társai értik hangtalan duzzogását és igazat adnak neki. A kerékpáros fiú is érti, s ha nem is ad igazat, szó nél­kül megfordítja kerékpárját és elkerekezik. Kovács János tsz-tag, a tsz- ben dolgozik a feleségével. Tavaly is zsákoltak egész nyáron, de most nem volt rá szükség. — Elegen voltak a brigád­ban, én kimaradtam — mond­jrpORJtÖ A KŐ, égeti azem- : r berek tenyerét. Nem is tartogatják sokáig a kezükben. : Szaporán dobálják az út szé- ! léről az út közepére. Vámos- mikolán, a művelődési ház i előtt három barnára égett ember dolgozik. — Búcsú lesz vasárnap — újságolja Kovács Péter. — : Szeretnénk ezt a darabot ad- l dig befejezni. Sokan jönnek : a szomszédos községből, idős í emberek is. Ne botladozzanak \ itt a rossz úton! \ A három jómadár — ahogy ■ tréfásan magukat nevezik, ■ együtt dolgozik már öt éve. \ A faluban szinte minden út- j munkát ők végeznek el. ! — Ezt is mi építettük — \ mutatnak a járdára, — meg l ami a faluban van, majdnem ! mind. Csinálunk mi kerítést, j kutat is, meg ami jön, sorba. ; Szívesebben dolgoznék most \ is kútnál, ott legalább víz í van — mondja Kovács Já- ! nos, Kovács Péter testvére, s í ingujjával végigtörli poros, { izzadt homlokát, i Stencli Ferenc a legfiata- ! labb. Kopott colstokjával \ gondosan méricskéli a köve- $ két. — Ez ide illik, ez meg emi- '• de —■ mondja magában fél­^JJcírmcin az úton ja. — Pedig szívesebben men­tem volna most is zsákolni. Nem mintha az könnyebb munka lenne, csak a pénz mi­att. ígérték, szólnak majd, ha kellek. — Akad azért munka min­dig, ha valaki nagyon akarja — szól Kovács Péter. — Szeret­jük a pénzt, szeretünk jól élni, azért meg dolgozni kell — ma­gyarázza. ő az iskolában hi­vatalsegéd. Télen, ha munkát kínálnak, felesége helyettesíti az iskolában. Nyáron meg fel­csap kútmunkásnak, kútfúró­nak. Túl van már a negyve­nen, vékony, sovány ember, de a munkát jól bírja. — Nem mondom, az iskola után szokatlan egy kicsit. A gyereknyüzsgés is hiányzik — bólint a fejével — dehát nem szeretem én a tétlenséget. De azért most már meginnék egy korsó jegelt sört. Nem éreztek valahogy ti is így? — kacsint bizonytalanul előbb a fiatalember, aztán a testvére felé. r ALAHOGY azok is úgy éreznek. Lerázzák ma- gukról a port és megindulnakj a szomszédba, a kocsma felé. i Vonák Kata káptalan —, halálbüntetéssel fenyegeti gyümölcse tolvajait.' Ügylátszik annyira értékes gyümölcsöt hoztak a sziget fái, amelyeknek maradványait régészeti ásatások során meg is találták. Törpe fák voltak, már abban az időben! Micso­da nagy kertész dolgozhatott ezen a szigeten. Azóta hétszáz év alatt sok gazdáj.. volt Helembának. 1961-ben a szigetet megkapta a szobi Üj Barázda Tsz és mert néhány jótermő diófát, talált rajta, két éve tizenhét holdon ugyancsak diófát tele­pített. Szépen növekszenek a csemeték, gondosan ápolják őket. Most pedig híre jár, hogyha ; megépül a dunai vízierőmű nagymarosi duzzasztógátja. ; víz alá kerül az egész sziget, i még a legmagasabb öreg : diófa koronája sem látszik ki ! a hullámok alól. (Talán, akik a térképre nem rajzolták rá, i sejtették ezt már jó előre.) Hallottak különben a tsz- i nél is a sziget várható sorsá- ; ról, de azért a diófacsemeték ; ápolását egyáltalán nem ha- : nyagolják el. Mert mi is len- : ne a világból, ha az ember a várható veszély miatt abba­hagyná, amibe belekezdett. Hiszen a fát, kicsit, nagyot, mennyi minden fenyegeti. Szélvész csavarhatja ki töves­tül villám hasíthatja ketté, betegség elsorvaszthatja és még annyi minden történhet vele. Meg aztán az is lehetsé­ges, hogy a végén mégis meg­marad a sziget. Ezért gondoz­zák hát a diótelepítést a szo­biak. Jól is teszik, mert aki mezőn, vagy kertben bármit nevel, annak, amíg csak le­het, mindig bizakodnia kell. (—y —«) . igazán a „nagyüzemi” béke- j I bíróskodás. ' Fárasztó foglalkozás. Egy tanácstitkárnak különben is van elég tennivalója, s ha sze­reti a faluját, munka után is | nyomja a közösség sok-sok 1 gondja. És még az egyéniek ... — Drága Juliska néni, be­széljen a férjemmel. A maga szavára hallgat, meg hát... Juliska néni adott össze, min­ket. És ha valaki egyszerre Ju­liska néni is, meg államhatal- i mi ember, meg anyakönyvve- j zető is — sosem mondhatja ! azt: „Gyerekem, sok a dol- I gom.” Nem is mondja soha. Hu­szonnégy óra a nap, ebből tíz-tizenkét órát nyugodtan rá lehet áldozni a hármas fe­lelős tisztség ellátására. ' & A békebíró sok mindennel nem tud megbékélni. Azzal, hogy a művelődési ház „álla­ga” miatt nem töltheti be a célját. Azzal sem, hogy Újte­lepen, ahol a lakosság egy- harmada él, az iskola egy ré­sze szükségépületben van — o Az ősz hajú „Juliskám, lel­kem”, Gyelvai György né őzentmártonkáta tanácstükara azóta segített a bajon. Behí­vatta a fiút, sokszor beszélt vele, s a kocsmázás lassan el­maradt. Persze, ez könnyű eset volt, hiszen a fiú valóban rendes ember, a rossz útnak még csak az elején tartott, nem volt nehéz visszatéríteni. A türelmes fejmosás megtette a magáét, a csúnyán indult úgy szépen befejeződött. Könnyű eset volt ez, de jó­val súlyosabbak is vannak, üreg szülők, akik apósként, vagy anyósként nem tudnak beleilleszkedni családjuk éle­tébe. Illetve bennük megvan a jószándék, csak a meny, vagy a vő nem tudja elviselni őket. És ahol fordított a hely­zet? Vagy akik tyúk- és kerí­tésügyekben keserítik a szom­széd életét? N:héz igazságot tenni. Mert jó dolog az, hogy Gyetvainé a majd ötezer lakosú községben szinte mindenkit ismer, de ke­serves dolog, amikor a kedves ismerősről kiderül, hogy „vád­lott”. s a „vádlottal” beszélni kell, csendesen, de keményen, még akkor is, ha megharag- : szik, hiszen a békesség a leg- fontosabb. A tanácstitkár Gyetvainé már hosszú évek óta békebíró. Pontosan huszonegy esztende­je. A család szentmártonkátai, s ő Szentlőrinckátára ment férjhez. A férje — férfi szabó volt — 1943-ban meghalt. Az asszony akkor visszajött a köz­ségbe közellátási kisegítőnek. © Ekkor kezdődött a békebí- róskodás. Az emberek biza­lommal fordultak a csendes, energikus fiatalasszonyhoz. És a felszabadulás után, amikor kinevezték közellátási vezető­nek több lett a „paciense”. Hi­szen ahhoz a munkához kellett az igazi békéltető türelem: — Most ért véget a háború, nem lehet azonnal előterem­teni mindent. Azért sok mindent megpró­bált. Elvtársaival együtt, akik­kel már negyvenötben belé­pett a pártba. És kilenc év múlva, hat évi helyetteskedés után anyakönyvvezetővé ne­vezték ki; most emiatt bővült hivatalból a békülést keresők száma. 1956-ban ő lett a ta­nácstitkár. Innen számítódik Egy fiú megverte az anyját. A fiú már elvált ember volt, az anyja törődött özvegyasszony. Az anya sírt, a fiú elrohant, folytatni tovább az ivást. A szomszédok azt mondták az anyának, tegyen felje­lentést. De az anya nem a rendőrségre, hanem a tanács­hoz ment. — Juliskám, lelkem, a jóistenre kérem, segítsen az én bajomban... Rendes fiú, szépen keres, rendesen ha­zaad belőle... de amióta elvált és a cimborákkal kocs- mázik, azóta ilyen. Én nem akarom, hogy a törvény elé hívják, de én már nem bírok vele __ K usza Béla megyei főagro- nómus szobája — a megyei tanács székházának második emeletén — mostanában igen forgalmas, szinte főhadiszál- lósira emlékeztet. Itt működik a megyei aratási ügyelet, s leggyakrabban az operatív bizottság tagjai is itt tartóz­kodnak. Intézkednek, telefo­nálnak, irányítják, segítik a betakarítást. Kusza Béla megyei főagro- nómus és Légrádi László, a gépállomások megyei igazga­tója az aratási ügyelet napló­ját lapozgatják, bosszankod­va. Nem azért, mintha von­tatott lenne az aratás, vagy nagyobb nehézség gátolná valahol a betakarítást, hanem mert egyes járási, gépállo­mási, s termelőszövetkezeti vezetők tájékozatlansága — nyugodtan leírhatjuk: nem­törődömsége — olykor ala­posan megnehezíti az opera­tív irányítást, nem egyseei felesleges intézkedések kéré­sével zavarja a gépátcsopor­„Sürgős segítséget kérünk“ — Kell, vagy nem a traktoros Gyömrőn? — Négy kombájn vándorol ARATÁSI ÜGYELET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom