Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-28 / 175. szám
( mr ■fcrti 1964. JÜLITTS 26, VASÁRNAP HÁROM PORTRÉ j Tizenhármán ülnek a padokban. Tiz férfi és három i nő. Van köztük fiatal és van öregebb is, már túl a nyug- : díjkorhatáron. Némelyük élete akár színpadra kívánkozó 5 í dráma is lehetne. FEDEZÉK MÖGÖTT díj. Tóth István felvétele) i ki utazik, sokat lát, hall, z J tapasztal. Utazni jó, kár, hogy egész éven át nekünk, pedagógusoknak olyan kevés alkalmunk van erre. Ezért is irigylem az újságírókat. Valamikor én is utaztam, keresztül-kasul az országban. Egy-egy útról hazatérve alig győztem feldolgozni élményeimet. Mostanában csak a városban utazom; a Józsefvárostól Kőbányáig. De bizonyos fokig pótolja az utazás adta élményt az a tény, hogy a dolgozók esti iskolájában tanítok, s mivel sok vidéki lakos jár az osztályomba, alkalmam van bepillantani életükbe. Színes élet, tele izgalommal, gonddal, bajjal; hiszen nem könnyű az üzemben nyolc órán át dolgozni és azután beülni este öt órára az iskola padjaiba. Néhány tanuló olyan fáradtan érkezik, hogy valósággal úgy esik be a tanterem ajtaján. Ebből következik törvényszerűen, hogy a tanítási órákra sem tud úgy figyelni, mintha pihenten jönne az iskolába. Nem szólva arról, hogy az utolsó órákon már izeg- mozog; megy a vonatja, s ha nem éri el a nyolc óra körülit. az éjfélivel érkezhet csak a negyven-hatvan kilométernyire levő lakóhelyére. . Az ilyen tanulókat mi, pedagógusok, osztályfőnökök külön is becsüljük. Meg is teszünk mindent, hogy az órákon a tananyag tervszerűbb felosztásával, feldolgozásával elősegíthessük a könnyebb megértést. Felnőtt dolgozókról van szó, akik az iskola gondjai mellett magukkal hozzák az üzem, a család, a gyermeknevelés ezernyi gondját-baját , is az iskolába. Ráadásul ha az illető tanuló még igyekvő is. otthoni tanulásához is adunk nemegyszer tanácsol. tervszerű anyag be osztási utasítást, segítséget. M égis, mi lehet az oka, hogy a dolgozók esti iskoláiban olyan nagyarányú az évközi, majd az évvégi lemorzsolódás? Kétségtelen ok a fáradtság, a sok hiányzás okozta izgalom, a lemaradás és az emiatti elkedvetlene- dés. Nyomós okok, de nem kiküszöbölhetetlenek! Ennél tán súlyosabb az, hogy sem az otthon, sem a továbbtanulásra javasló üzem, munkahely nem ad elég segítséget a tanulni vágyó dolgozóknak. Tudvalevő, hogy a tanulni vágyó üzemi dolgozó a jelentkezési lapjára ráíratja a személyzeti osztály oktatási felelősével, hogy javasolják-e vagy sem továbbtanulásra. Ez az aláírás és bélyegző ha formális, és nem alapos, körültekintő mérlegelés alapján történik: megbosszulja magát. A dolgozó az év eleji pillanatnyi felbuzdulásában jelentkezik, jóllehet nem forgatta meg magában alaposan, hogy ez a jelentkezés mit jelent. Nem beszélte meg családjával, nem osztotta be úgy a munkáját, s főleg szabad idejét nem osztotta be tudatosan a tanulásra. Munka közben aztán vagy „megjön az étvágy”, ahogy szokták mondani, vagy végleg elkeseredik. Marad utána az üres hely, amit a céltudatosabb tanulók elől foglalt el és az osztálynaplóban a puszta neve, piros ceruzával áthúzva. Kár ez. mind az egyénnek, minid a közösségnek. Kár az üzemnek, munkahelynek, ahol már elkönyvelték továbbtanulónak, sőt, félév táján a beszámolók idejére ki is adták részére a törvényszabta tanulmányi napokat. Felesleges munkát okozott ezzel az iskola adminisztrác-ójának az •izem ~vagy munkahely tanulmányi felelősének, aki ió formán csak akkor veszi észre legtöbb esetben, hogy o f ... A kisbéres életét álmai -? szépítették. Mert az álmoknak ? nincs határa. Az álmoknak ^ nem parancsol senki. Hanyatt- !; fekve az árokparton, lehunyt ^ szemmel és mégis ébren, akár í a tegnap látott vándorszínház 2 színpadára is odaálmodhatja í magát. Abba a sóvárgott, tün- ^ dérszép világba, ahol még a ^ rozsdás kard és a foltos men- J te is csillogó... De a kisbéres £ álmának hamar vége szakadt. ^ A kényszer, amelyet akkor ^ úgy hívtak: betevő falat — < inasnak állította, porrázúzva í még a képzeletbeli boldog- ^ ságot is. Ám a kisinas erős 2 volt, nem adta meg magát és ^ egy szép napon megszökött a \ műhelyből. Elszegődött egy ^ vándortársulathoz, színész- 2 inasnak __ y í , Olyan, mint a mesében. Es ^ nemcsak az indulás, a foly- 2 tatása is. y ff. ... Az erős akarattal való- | sággá álmodott színészélet vé- ^ gére a háború tett pontot. A 2 frontról már súlyos gyomor- 2 bajjal érkezett haza. öt mű- | tét fosztotta meg a régi ál- j moktól — évtizedekre. De aki 2 erős, és akit segítenek abban, 2 hogy erős legyen, az nem tö^ 2 rik meg az élet legkeményebb 2 csapásai alatt sem. Előbb vagy 2 utóbb, de talpraálí. Néhány 2 esztendővel ezelőtt újra a ri- 2 valdák fénye világította meg. 2 Tiborcként állt a dobogóra. A ^ játékában nem volt semmi J előre kitervelt, csak játszott 2 öntudatlanul, úgy panaszolta 2 fel saját kifosztott tiborci sorá sát... 2 2 Négy esztendővel ezelőtt a | ceglédi Dózsa Népe Termelő- 2 szövetkezet nyitotta meg előt- 2 te újra a régi félbeszakadt vá- 2 gyak kapuját: színjátszó-ren- | dező tanfolyamra küldte. Az- 2 óta újra járja álmai egykori 2 birodalmát. Játszik és rendez. 2 Tanít és tanul. Volt már nagy- 'j apa és tsz-elnök, Tiborc és £ Miller az Ármány és szere- 2 lem-ben. 2 ? Most itt izgul és szorong a W\\\\\\W\\\\\\\V\V\\\V tanteremben, akár egy kisdiák. A vizsgára vár. A neve: Lengyel Károly. Sági Miklósné törékeny, barna asszony. Hinné az ember. hogy a legkisebb szél elsodorja, de ő egyenes derékkal állja a viharokat is. Pedig még évtizedek tapasztalata sem erősíti. Legfeljebb a művészetek szeretetéből fakadó őszinte szenvedély. Panaszkodhatna, jól ismerem a faluját és munkája körülményeit: volt olyan tél, amikor még fűtött próbatermet sem tudtak számukra biztosítani; a fiatalok zöme Pesten dolgozik, ott találja meg a szórakozását is, haza csak az ágy húzza őket — mégsem teszi. Töprengő ember, aki maga keresi a sok miért-re a feleletet. — Három alkalommal mutattuk be a faluban Sándor Iván: Két nemzedék című drámáját, összesen százötven ember nézte meg... Az itteni népek, ha nagyritkán kimozdulnak otthonukból, csak nevetni és mulatni akarnak. Egy-egy lakodalomra vagyonokat költenek, de színházjegyre sajnálják még a tíz forintot is... Lehet, hogy egy harsányabb darabnak, vagy régi népszínműnek nagyobb sikere lenne, de nem tudok megalkudni. Az irodalmi értékek megbecsülésére szeretném nevelni az embereket... O Keretjátékokat ír és színdarabokat rendez, játszik és művelődési otthont igazgat, népdalokat, népi táncokat gyűjt és most vizsgára készül. Mindezt a maga erejéből és olyan igaz szenvedéllyel teszi, hogy az ember őszintén elcsodálkozik: hogyan fér meg ennyi vitalitás egy ilyen vézna kis emberben? — Közel nagyven éve léptem először színpadra. Hatodik elemista voltam. A másfél hónapos előkészület alatt nemcsak a magam szerepét, hanem az egész színdarabot megtanultam. így én lettem az ügyelő és a súgó is, ha éppen nem volt jelenésem. A tanítóm az előadás után magához kérette apámat. „Taníttatni kellene a fiút” cseng vissza még most is szava. Soha nem felejtem el apám ijedt magyarázkodását: „Mit csináljak tanító úr? Hogy ezt az egyet kitaníttathassam, el kellene adni az öt hold földet!” Nyolcán voltunk testvérek, így lettem gimnazista helyett — szabóinas ... öt esztendővel ezelőtt a, nagyobbik lányával együtt — érettségizett. A hatvantagú tápiószecsői népi együttes megalakítása is az ő nevéhez fűződik. Jövőre ünnepük a tizenöt éves jubileumot. Az általa vezetett művészeti csoportok az elmúlt évadban huszonnyolc alkalommal léptek dobogóra. Nem is könnyű feladatokkal. Gábor Andor: Piroska és a farkas című drámája, Krajndel: Szörnyű történet című komédiája, Jókai—Bozó: Kárpáthy Zoltán című színműve és Karosai Kulcsár István: Tavasz a határon című történelmi játéka gondos előkészítő munkát igényelt csakúgy, mint a Kétarcú Tápió című népi hagyományokból fakadó műsor színpadraállítása. A vézna, szemüveges embert Offela Sándornak hívják. Három arc a tizenhárom közül. Van köztük fiatal és van öregebb is, már túl a nyugdíjkorhatáron. Most, egy délutánra mégiscsak — diákok, akik éppen úgy izgulnak, szoronganak, akár a tízegynéhány évesek. Vizsgáznak. A tárgy: színjátszó-rendező szak. A vizsgáztatók: a Népművelési Intézet munkatársai. A sikeres vizsga képesítése: öt évre szóló működési engedély. S az eredmény: tizenhárom kitűnő vizsgafelelet. Prukner Pál WAMMM (WUT a javasolt tanuló kimaradt, amikor az újabb jelentkezéseket kell összesíteni. Itt érkeztünk el az üzemi, munkahelyi javaslatok lényegéhez. Nem elég csak aláírni, rátenni a bélyegzőt s utánaszólni a szokásos m.ordókát: tanulj! A tanuláshoz, előzetes beszélgetés, meggyőződés is szükséges; hogy valóban a tudásért, s nemcsak a divatért tanul az illető. Negyedévenként legalább, de ajánlatos többször is érdeklődni az iskolában, figyelemmel kísérni a tanuló előmenetelét, hiányzását, segíteni az esetleges családi, munkahelyi nehézségek leküzdését, mert az ilyenfajta segítség bőségesen megtérül. Ha kell figyelmeztetni, ha kell dicsérni is kell a tanulót, még ha felnőtt is, hogy érezze szűkebb, vagy tágabb közössége figyelmét, jóindulatú támogatását. Örvendetes, hogy ilyenkor nyáron, egyre többen jönnek a gimnáziumok, technikumok, szakiskolák tájékára jelentkezési lapokért. Most van az ideje: hogy őszre, amikor a tanítás megkezdődik, már telt osztályok, felkészült tanári kar várja a tudásra szomjazókat. örvendetes, hogy hazánkban évről évre nő a tovább tanulni szándékozók száma. Ez nemcsak a törvényadta lehetőségek kihasználását jelenti, hanem azt is, hogy megnőtt az igény mind városon, mind falvakban a több tudásra, a fejlődő technika adta nagyobb követelmények elsajátítására: a teljesebb emberréválásra. segítsük és biztassuk a ta»3 nulnivágyókatl De kérjük is számon, mit végeztél, mire vitted, hadd váljék vérévé, hogy a közösségnek nemcsak joga, kötelessége is figyelemmel kísérni a munkáját. Az élet szigorúbb szá- monkérő! Helyes, ha ebből az „öreg diák’’ már most ízelítőt kap! Most, amikor továbbtanulásra jelentkezik. Kopré József Az élet szigorú számonkérő sodik műszakos volt. a fruskát hozzánk vittem, mert szeretem a házias kényelmet. A leányzónak még jobban tetszett a kaland. Egyébként is leányok szeretnek így bosszút állni az asszonyokon. Mondom, először tettem ilyet, amióta megnősültem. Ki az ördög gondolt arra, hegy a leány ott felejthet valamit? Mert ez történt. Jutka találta meg a nevetségesen semmicske púderpuffot. Ügy emelte föl az egyik fotel mögül, két ujjával csippentve, mintha fertőző bacilusok- kal lenne tele. — Hát ez kié? — tartotta elém. és fenyegetően elborult az arca. Még jó, hogy hang jött ki a torkomon. — A tiéd! — válaszoltam elszántan, szemrebbenés nélkül. — Ez nem az enyém. Az enyém a táskámban van. — Ki járt itt? — emelt a hangján, s közben remegett a ruzstalan, szép szája. Ha már elkezdtem a tagadást, folytatom: — Hiába kérdezed, Jutka, nem tudom ... — Azt még esetleg elhiszem, hogy ne»m ismered. hogy nem tudod a nevét. S ha tudnád, se mondanád meg.. Nos. ki járt itt? — kérdezte újra. félelmetes nyugalommal. Olvan szén volt. mint régi festők képein a bosszűállás angyala. — Valami tévedés lehet ebben a dologban — kerteltem makacsul. — Az igaz. valaki tévedett! Azt hitte, hogy eltette ezt is. De nem tette el. Ezért tévedett! . . . Mindenesetre add vissza neki! — és az arcomba vágta. Ezután nem szólt többet hozzám, hiába kísérleteztem. tem, mert szégyelltem, hogy majdnem egy hét múltán érdeklődöm csak felőle. Mi tagadás, ilyen gondjaim vannak! Meg sem tudom magamnak pontosan magyarázni, mi vadította meg Jutkát annyira, hogy hirtelen elköltözzön tőlem? Egyszerűen nem értem, hisz már kezdtünk visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Legalább is így hittem ... Közben beismerem, szamárság voilt a csökönyös tagadás és hallgatás. Rögtön bocsánatot kellett volna kérnem. És megfogadni, hogy soha többet! Hogy az volt az első és utolsó!... Mert hogy az első volt, higgyék el nekem. De hadd kezdjem az elején. Még a nyáron megakadt a---------------------szemem az e gyik üzemi fruskán; lenge ruháiból kikandikáló feszes bőrén, gusztusos alakján. Nem, dehogy volt szebb Jutkánál! Mégis, csak úgy szó-, rakozásból, hogy mennyit érek még a lányok előtt, ki- kezdtem vele. Sokkal engedékenyebb és hajlékonyabb volt, mint számítottam ... No, melyik férfi fordulna sarkon, ha meggyőző biztatást kap egy csintalan kedélyű, élni szerető, merész leányzótól? Ugye, ilyen nincs. Ha mégis akad, azt ökörnek tartják ... Számomra is csábító volt az új, a friss méz. Miért ne kóstoljam meg? Ingyen kapom. S amikor Jutka máNem titkolom tovább, el----------------------.hagyott a feleségem. A zért hallgattam róla egy hétig, mert visszavártam. Pedig már szerdán cédulát találtam az előszobában: Kedves Jutkánk! Kerestünk, hogy miért nem jársz dolgozni? Beteg vagy? A mester arra kér, hogy jelentkezz vagy üzenj. Csókolunk mindnyájan, Martinná és Böske. Tehát dolgozni se ment... Tegnap fölkerestem az asz- szony-hugomat, hátha azoknál van. Hetek óta nem járt náluk. A húgom megrémült, és a rendőrségre akart rohanni, hátha utcai baleset érte Jutkát. Amikor elmondtam, hogy Jutka vasárnap reggel a szemem láttára csomagolta össze a holmiját és elment a lakásból, a húgom elképedt, azután lehülyézett és lecsibészezett. Szerencsére az ura is otthon volt, máskülönben megpofoztam volna ... Más rokon, vagy olyan közeli ismerős, akihez mehetett volna, nincs. A munkatársnőihez sem költözhetett, mert akkor nem keresték volna a gyárból. önként kínálkozik a föltevés, hogy Jutka hazautazott a szüleihez, Kaposvárra. Már arra gondoltam, utána megyek, hogy megbékítsem, de attól tartok, após- ar.yósék visszatanácsolják, és a vtosúton elkerüljük egymást. A táviratküldést is elvetet-
