Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-28 / 175. szám
1964. JŰLIUS 26, VASÁRNAP r»*» MEGVC» kJCívUh) s Az elfoglalt ember ne ég áprilisban kerestem először az irodájában, hogy beszámoljak olvasóinknak az iskola életéről, a tanulók és a tanárok szorgos munkájáról. Az irodáját zárva találtam. Gondoltam, éppen hospitál valamelyik osztályban, leülök és megvárom, hogy mindjárt a legfrissebb tapasztalatairól is értesüljek. A helyettese azonban felvilágosított: — Tanácsülésre ment, ma már vissza sem jön. Bosszúságomat hamar eloszlatta annak jóleső tudata, hogy mekkorát is változott a világ a mi kis országunkban. A pedagógus is ott ül már a falu vezetőinek tanácskozásán, hogy tudásával, jártasságával segítse, támogassa a falu kul- turális előretörését. Egy hét múlva újra felkerestem. Tudtam, hogy tanácsülést csak három-négy hetenként tartanak a faluban, így most már biztosan megtalálom az irodájában, hacsak éppen nem hospitál. Nem hospitált. Másutt volt. — A falusi KISZ-szervezet vezetőségi ülésén vesz részt — mentette ki a helyettese. Lám, erről egészen megfeledkeztem. Mert az csak természetes, hogy ahol a fiatalok gondjairól, terveiről vitatkoznak, ott a helye az iskola igazgatójának is. Igaz, hogy borbélyhoz már csak évente egyszer jár, akkor is a látszat kedvéért, de azért a szívében még fiatal maradhat az emberi Három nap múlva kerestem újra. — Ma a gyámügyi hatóság tart értekezletet — fogadott már ismerősként a helyettese. Nincs szerencsém, mérgelődtem, és szidtam a véletlent, amely így összeesküdött ellenem. A helyettes megsejthette bosszúságomat, mert csöndesen megjegyezte: — Holnap a Hazafias Népfront járási értekezletére hivatalos. A népfront az értelmiséget V is maga köré tömöríti. Nem vitás, ott a helye az igazgatónak, is. Közben úgy okoskodtam: ha most két nap egymás után értekezik,, a harmadik nap biztosan itt találom. Mert elsősorban mégiscsak igazgató, akinek az iskolájával is törődnie kell. örődött. Bizonyította ezt az a tény, hogy a harmadik napon a megyéhez hívták, megvitatni az iskolareform addigi tapasztalatait. Biztos vagyok benne, hogy az emberem sok okos dolgot mondott azon a megbeszélésen, és nemcsak a saját meglátásairól számolt be a megyei vezetőknek, hanem mindarról, amit a különböző értekezleteken és tanácskozásokon hallott. t A rákövetkező napon ismét megjelentem az iskolában. Már majdnem szerencsém volt. Reggel nyolctól kilencig bent tartózkodott az iskolában, de hogy hol van most, délelőtt tíz órakor... Ezúttal a helyettese sem tudta. — Ma délelőttre három meghívója volt. A Vöröskereszt aktívaértekezletet tart, a termelőszövetkezetben az iskola és a tsz kapcsolata szerepel a vezetőségi ülés napirendjén, a TIT megyei kiküldötte pedig a falu vezetőivel cserél gondolatot a tanács épületében az ismeretterjesztés időszerű feladatairól. Így aztán ezen a napon is lemondtam arról, hogy ceruzavégre kapjam az emberem. És legközelebb, óvatosságból, mielőtt újra felkerestem volna, egy nappal előbb telefonon jelentettem be szándékomat. Közel fél órába és kétszáz forintba került a tervezett kétperces beszélgetés, mert a helyettesnek el kellett szalajtania egy tanulót a művelődési állandó bizottság ülésére, hogy megtudakolja, vajon másnap ott találom-e az igazgatót. 7 gérte. Es én végre nyugodt szívvel tettem meg ismét az ötven kilométeres autóutat. De vajon ki tehet arról, hogy NYÁR a nőtanács éppen ezen a na-1 pora tartott rendkívüli meg- 2 beszélést az abortuszok nőve- 2 kedésének a veszélyességéről. 2 Csak természetes, hogy az 2 igazgatónak ott kell lennie, hi- f szén nem véletlenül kongatjuk 2 az újságok a vészharangot: 2 kihal a nemzet, ha ez így megy 2 tovább! Egy iskolaigazgatónak 2 aztán igazán nem lehet közöm- £ bős, hogy hány új diák irat- 2 kozik be hat-hét év múlva! í 2 Megértő ember vagyok, de ^ mire elég erősnek éreztem ma- 2 jam, hogy újra nekivágjak az 2 ítnak, befejeződött az iskola- 2 év. Talán el is felejtettem vol- 2 na az én emberem, de a na- | pokban meghívót kaptam a 2 faluból. Igaz, nem az igazgató 2 küldte, a tanácselnök. Értekez- 2 leire hívott, amelynek egyet- 2 len napirendjeként az elmúlt í iskolaév tapasztalatainak meg- % beszélése szerepelt. No, fohászkodtam repeső | szívvel, ha soha, de most tét- £ ten érem az én emberem! 2 2 Soha! A tanácsülésén ugyan- 2 is mindenki megjelent — 2 az iskolaigazgatót kivéve. £ Voltak ugyan, akik menteget- £ ték: vakáció van az iskolában, 2 rossz időpontra tették ezt az 2 értekezletet, de akkor felállt 2 a KISZ-titkár és azt mondta, 2/ hogy tegnap az ő megbeszélé- £ sükre sem ment el, pedig az 2 egész tanév alatt egyszer sem 2 hiányzott. És ezt bizonygatta a ^ Hazafias Népfront embere | csakúgy, mint a gyámügyi elő- % adó és a helyi nőtanács veze- 2 tője. 2 y 4 tanácsülést megtartották. ^ ■S* Az utolsó felszólaló jo- 2 gán megvédtem az igazgatót 2 az oktalan gyanúsítgalástól. 2 — Nem igaz, hogy azért nem 2 jött el az ülésre, mert vakáció 2 van az iskolában. Egyetlen oka 2 lehetett csupán. A tanácselnök 2 beszámolója. Mert tegyék szivükre a kezüket, melyi- 2 küknek esne jól, ha mint is- íj kolaigazgatónak a fejére ol- 2 vasnák, hogy az iskola diák- 2 jainak egyharmada — megbu- 2 kott. \ 2 Ebben egyetértettünk. 2 Pataki Pál 2 + “f* + (Foto: Kotroczó) — Mit... mit akartai? — 2 zökkentem ki fölényemből. 2 — Mondom, hogy meg akar- 2 talak csalni, de nem sikerült. 2 Ahhoz én túlságosan tisztes- 2 séges vagyok ... Nem baj, 2 majd megpróbálom mégegy- 2 szer. Addig próbálom, amíg 2 sikerül... á — Megőrültél, Jutka!? ^ — Szó sincs róla. De amit ^ neked lehet, azt nekem is 2 szabad — és esetlen mozdu- 2 lattal felém rúgta a most is 2 szőnyegen, virító puderpuffot. 2 Mire valami válaszra báto- 2 rodtam volna, előkerítette a 2 a nagyobbik utazótáskánkat és 2 rakta, gyömöszölte bele a 2 szekrényből előkapkodott ru- í háit. 2 — Ezt meg miért? Mit 2 akarsz? — álltam eléje. 2 Ütésnek is beillett volna, 2 olyan erővel lökött félre. — Elköltözöm tőled. Idege- 2 nek után nem fizetek lakbért, 2 villanyt és fűtést! Nem azért 2 dolgozom!... 2 Ennyi rosszindulatra már 2 nem feleltem. Valami ostoba 2 makacsság uralkodott el raj- « tam: így is jó! Majd meglát- 2 juk, ki bírja tovább? 2y Szótlanul ment ki a lakás- 2 bői, még rám se nézett. Nem 2 csapkodott, ajtót, nem ide- 2 geskedett. Természetesnek és 2 megfontoltnak látszott. Mint- ^ ha valahova utazna, s bőven ^ van ideje. Ennek már egy hete. Megérthetik, hogy hiány-;------------------- zik nekem; J utka, fáj az egész ügy. Fáj, < mert szeretem Jutkát. És ak- j kor is szerettem, amikor ki-; kezdtem azzal a fruskával. ! Minden múló nap növeli , bizonytalanságomat. Mit te- i gyek? Nem vagyok elég okos. Adjanak tanácsot. Fiideák János (azt hihette, hogy szándékosan zártam ki. Ám nem, a kulcsomat nem hagytam a zárban. Felszedelőzködtem: le a házmesterhez! De semmi. Tegnap dél óta nem látták. Visz- sza a lakásba. Nem jegyeztem meg, mennyi ideig keringtem idegesen a bútorok között, ki-kilesve az ablakon, hogy Jön-e?... Néhány perc hiányzott a hat órából, amikor végre rám nyitott. Sápadt volt és fáradt. A köszöntésemet most is válasz nélkül hagyta. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak. — Benn kellett maradnod? — kérdeztem részvéttel. Csodálatos, erre már felelt: — Nem kellett! Meglepett a válasza. Akkor hol lehetett eddig? Mégsem mertem megkérdezni, csak szótlanul néztem, mint hányta le a felső ruháit, és csukta a fürdőszobát magára. Amikor visszatért, mintha frissebb lett volna. Velem mit sem törődve, ünneplőruhát váltott. Pedig azt vártam, lefekszik ... Ekkor vettem észre, amint fesztelenül öltözködött, egy friss harapás nyomát a meztelen vállán, a nyaka tövében. Éppen ott, ahol én is szerettem megcsókolni. — Mitől sérültél meg? — kérdeztem tapintatosan, közelebb lépve hozzá, de ugyanakkor a fölfedezés könyörtelenségével mutattam a vállára. — Nem sérültem meg — jelentette ki határozottan. — Hát akkor ez mitől van? — tudakoltam kissé gúnyosan. — Mitől? ... Meg akartalak csalni! — és öltözött tovább. Mintha süket és néma lett volna. Ügy viselkedett, mint aki nem tud rólam. Mintha nem is lennék a világon. Állandó érvénnyel a második műszakra helyeztette át magát. Mindig tizenegy óra után ért haza. Én ilyenkor már aludtam, mert minek vártam volna ébren? Se tett, se vett. Minden közeledési szándékomat elutasította. Reggelenként meg ő aludt még, amikor én munkába indultam. Így teltek a napok. Kegyetlen némaságban... A háztartást azért ellátta. Ennivalót készített, takarított és tiszta fehérneműt is adott. De másról is gondoskodott. Az áruló holmicskát mindig odadobta a szőnyegre, hogy amikor a munkából hazatérve benyitok a szobába, rögtön a szemembe tűnjön. Először fölszedegettem és az egyik székre tettem. Gyáva voltam eldugni De mindig visszadobta. Végül én is otthagytam a szőnyegen. Ha neki jó, engem se zavar. Jövés-menés közben aztán kikerültem. vagy átléptem ... Az első, ilyen körülmények között ránk köszöntő vasárnapra gépkarbantartási műszakot vállalt. Hogy ne kelljen otthon lennie velem egész nap. A második vasárnap viszont összecsomagolt, és elment ... Azt is elmondom, h°--------------------------- gyan t örtént. Nehogy azt állítsák, megvertem, vagy elzavartam. Vasárnap hajnalban arra ébredtem föl, hogy szokatlan csönd van a szobában. Kiderült, hogy egyedül vagyok. Jutka még nem tért haza. Megijedtem. Hátha a zárban felejtettem a kulcsot, és nem tudott bejönni a lakásba. Így
