Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-28 / 175. szám

MST HEG VEI kMívIop 1964. JÚLIUS 26. VASÄRNAP Közös felelősséggel Válasz Ki a felelős a huzavonáért? című cikkünkre A- Pest megyei Hírlap 1964. július 10-i számában megje­lent: Ki a felelős a huzavo­náért? című cikkel kapcsola­tosan az alábbiakat kívánjuk közölni: Vállalatunk az ÉM. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat, mint generál kivitelező kapott megbízást az érdi 16 tanter­mes gimnázium építésére. A ■megbízás 1962-ben történt, 19é4. augusztus 31-i befejezési határidővel. Átérezve az ok­tatási intézmények gyors fej­lesztésének szükségességét, a beruházó által rendelkezé­sünkre bocsátott tervdokumen­tációkat igyekeztünk haladék­talanul megküldeni az illeté­kes alvállalkozó és szállító vállalatoknak. így került sor arra,, hogy a Fémmunkás Vál­lalat részére is az őt illető do­kumentációkat még 1962. no­vemberben meglcüldtiik, azért, hogy a szükséges felülvizsgá­latot minél gyorsabban tudják elvégezni és a felmerülő hiá­nyosságokat kellő időben meg­szüntethessék. Megrendelést a szükséges szerkezetek gyártá­sára' természetesen csak a be­érkezett észrevételek ismere­tében "tehetünk. Gulyás György vezérigazga­tó elv-társ az önökhöz intézett levelében iktatókönyv-kivonat szérűén közli az érdi 16 tan­termes iskola rövid „életraj­zát”. Ez az életrajz azonban rendkívül hiányos, s főleg azokat az ügyiratokat nem említi, amelyek a Fémmun­kásra nézve hátrányos követ­keztetések. levonására adná­nak alkalmat. Nem kívánunk sajtópárbajt vívni annak eldöntésére, hogy a beruházó által szolgáltatott és vállalatunktól továbbított lakatos szerkezetek tervei mi­lyen mértékben voltak hiányo­sait; és milyen mértékben igye­keztek a Fémmunkás műszaki vezetői a „huzavonára” terve­zési hiányosságok felhaszná­lásával ürügyet találni. Bi­zonyára,, neon szükséges részle- te.Jn -kfté'fö.i aria, hogy a gé-, nej»!-vállalatok csak' olyan tervek alapján dolgozhatnak, amilyet rendelkezésére bocsá­tanak, s ennélfogva válla­latunk is, mint generál kivi­telező bármikor ki van .téve annak, hogy az alvállalkozók részére küldött terv pontatlan, vagy hiányos. Jelen esetben a Középület Tervező Intézet által elkészí­tett lakatosipari tervek — Gulyás György vezérigazgató elvtárs levele szerint — kivi­telezésre alkalmatlanok vol­tak. Észrevételeik alapján — levelezésünk ezt bizonyítja — többször fordultunk a beru­házóhoz és a tervezőhöz, míg végül 1963. VIII. hó 30-án si­került a Fémmunkás és a ter­vezők, között olyan végleges egyeztető eljárást összehozni, amelynek eredményeként az ugyancsak e napon készült jegyzőkönyv utolsó bekezdése azt' rögzíti, hogy a fennálló problémák megoldását tisz­tázták, s „Fentiek szerint az összes tisztázatlan problémák rendezést nyertek”. A jegyző­könyvet aláírták a tervezők­től Korompai László és Jaluib Zöltán, a Fémmunkástól Bartiis György. Véleményünk szerint a fent enjiített jegyzőkönyv tartal­mánál fogva —, amely termé­szetesen nem a Fémmunkásra nézve kedvező —, feltétlenül beletartozik az érdi gimná­zium életrajzába. Ezek után önként adódik a kérdés: a Fémmunkás miért csak két és fél hónapos kése- aelemmel 1963. XI. hó 15-én igazolta vissza megrendelé­sünket? Ezzel egyidejűleg azt is meg kell kérdezni, Gulyás György vezérigazgató elvtárs levelében mijyén forrásból meríti azt a megállapítást, hogy „a műszaki” dokumentá­ció kivitelezésre alkalmatlan”, holott az idézett jegyzőkönyv utolsó bekezdése a közölt szö­veget tartalmazza. Amennyiben a Fémmunkás azért nem kötött november 15-ig vállalatunkkal szerző­dést, mert a már említett egyeztetési időponttól kezdve további tervezési hiányosságo­kat vélt felfedezni, akkor a VIII. hó 30-án lefolytatott egyeztetési eljáráson részt vett megbízottjuk munkájá­nak hiányosságait súlyos ni- ba lenne a generál kivitelező­re áthárítani. A tényeket el­ferdítő válasz helyett saját hatáskörükön belül állapítsák meg, ki a felelős. Annak érdekében, hogy a jelentős időveszteség ellenére is biztosítani tudjuk az érdi gimnázium határidőre történő befejezését, műszaki vezetőink többször felkeresték a Fém­munkás műszaki vezetőit s kérték: olyan szerkezeteket szíveskedjenek legyártani, amelyek az épület téliesítesé- hez elsősorban fontosak, ugyanis vállalatunk a tél fo­lyamán kívánta volna biztosí­tani a létesítmény gyorsított ütemű építését. Építésvezető­ségünk és a munkahely dolgo­zói táviratban fordultak Gu­lyás György vezérigazgató elvtárshoz, hogy dolgozóink érdekében is nyújtson segít­séget a téli munka folytatásá­hoz. Vállalatunk pártbizottsá­ga is' igyekezett az eredmény érdekében megértő segítséget 'kérni. Az eltelt idő azt bizonyítot­ta, hogy a Fémmunkás nem tanúsított megértő magatar­tást, ugyanis mindenki előtt kézenfekvő; ha egy 16 tanter­mes iskola nyílászáró szerke­zeteire a műszaki átadás előtt egy hónappal korábbi határ­időt adnak meg, a befejezés eleve lehetetlen. Vállalatunk a megye területén számos okta­tási intézményt -j— a szoros határidők ellenére is — az előírt határidőre, egyes ese­tekben határidő előtt bocsá­tott műszaki átadásra, tehát nem vállalatunk dolgozóinak és a vezetőinek munkájával van baj. Példaként említhet­nénk a pesthidegkúti, az isa- szegi, a gödöllői stb. iskolákat. Nehéz magyarázatot talál­ni arra, hogy a Fémmunkás miért csak 1964. július 31-ére vállalta a lakatos-szerkezetek leszállítását, amikor a gene­rál befejezési határidőt ők is ismerték. Nekik is ugyanaz a felügyeleti hatóság adta meg a kivitelezésnél követendő irányelveket, amely számunk­ra előírta a határidőt. Vagy talán a Fémmunkás arra az álláspontra helyezkedett, hogy a generál kivitelezőé a giene­rál felelősség, még akkor is — ha az illetékes alvállalko­zó — jelen esetben a Fém­munkás — a szocialista együttműködést és segítség- nyújtást mellőzve, jogilag nem kifogásolható helyzetben van? A Fémmunkás szállítási visz- szaigazolásában annak ellené­re, hogy egészen lehetetlen ha­táridőt kötött ki, a szerkezetek szerelését nem vállalja. Nem vitatjuk, hogy a műhelykész termékek gyártásával kedve­zőbb gazdasági mutatókat le­het elérni, de a határidő meg­állapításával, a szerelési mun­kák visszautasításával nem szolgálták méltóképpen a népgazdaság, s ezen belül az érdi tanulók érdekeit. Levelünk eddigi részében csak néhány alapvető gondo­latot igyekeztünk elmondani, hogy a felelősség megállapí­tását megkönnyítsük. Vállala­tunk felelősségét nem kíván­juk elkendőzni. Leszűrtük azt a tapasztalatot, hogy a nép- gazdasági érdekek feltétlen ér­vényesülése érdekében foko­zottabb eréllyel kell fellépni azokkal szemben, akik saját felelősségüket a generál vál­lalat mögé rejtik. Tekintve, hogy az érdi gimnázium építésében érde­kelt és a késedelemért fele­lőssé tehető vállalatok és szer­vek — a beruházó kivételével — azonos felügyeleti hatóság­hoz tartoznak, ezért közös fel­ügyeleti hatóságunk tudná a felelősöket a legtárgyilagosab- ban megjelölni. Vállalatunk elsőrendű fel­adatának tekinti és mindent elkövet, hogy az érdi gimná­ziumot — ha késve is —, de a legrövidebb időn belül használható állapotba hozza. Ezúton kérjük mindazokat a szállító- és alvállalkozó vál­lalatokat, amelyek érdekeltek a közreműködésben, hogy kö­telezettségeiknek maradékta­lanul — ha a technológiai sor­rend és ütem megengedi —, soron kívül tegyenek eleget. Meggyőződésünk, hogy megfe­lelő együttműködéssel és kö­zös felelősségérzettel, jelen­tősen csökkenteni lehet a ké­sést. Simon Sándor, az É. M. 25'. sz. Állami Építő­ipari Vállalat igazgatója " Az elektromos erőtér megöli a mikrobákat Fritz Hahn heidelbergi mérnök felfedezte, hogy az elektromos erőtér megöli a mikrobákat Ha egy helyi­ségben fémhálót szerelnek fel, amelynek 2000 volt fe­szültségű pozitív pólusa a mennyezeten, negatív pólusa pedig a padlón van, az így keletkező elektromos erőtér a mikrobák 90—100 százalé­kát kiküszöböli. Elektromos erőtérben lényegesen gyor­sabban gyógyulnak a beteg­ségek. Fritz Hahn mérnök ■ azt állítja, hogy az ő mód- í szerével a súlyos influenzát j öt óra alatt meg lehet gyó- \ gyítani. A látogatók is készülődnek Különvonatok, csoportos utazások az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Hivatalosan ugyan még nem kezdődött meg a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás kö­zönségszervezése, de már az öntevékeny termelőszövetke­zetek szervezik a kiállítást lá­togató csoportokat. Némelyek már a MÁV-val is felvették a kapcsolatot a különvonatok biztosítása végett, mások autóbuszokat „szerződtettek”, a csoportosan utazók részére. Több olyan község van az or­szágban, ahonnan ezren, más­félezren készülnek a kiállí­tásra. Hol válthatók meg előre a belépőjegyek? A mezőgazdasági kiállítási irodán már csomagolják a plakátokat, belépőjegyeket s néhány nap múlva minden me­gye megkapja a szükséges nyomtatványokat. A termelőszövetkezetek, gép­állomások, ipari üzemek és in­tézmények közvetlenül a já­rási szervezőtől vehetik át az igényelt elővételi jegyeket. (Az állami gazdaságok a termelési igazgatóságoktól, az iskolák pedig a tanácsok oktatási osz­tályától.) Az elővételi jegyek ára felnőtteknek 7, diákoknak 2 forint. A jegyek árusítását július 21-én mindenütt meg­kezdték. A nem csoportban utazók a vidéki postahivata­loktól, a MÁV-pénztáraknál és az IBUSZ-nál is megvált­hatják a jegyeket, a 33 száza­lékos vasúti kedvezményes „A nemzet mindenese“ Fáy András halálának centenáriuma „Százféle dolgot mozgat, olyan mint az élesztő a tész­tában. A nemzet mindenese." Ezt írta — egy bensőséges melegségü, szellemesen okos cikkében — Mikszáth Kálmán Fáy Andrásról. S valóban, a múlt század harmincas, negy­venes évei — a reformkor — a regényeket író és pénzinté­zetet szervező, a polgároso­dást, „a nemzeti csinosodást” szépprózai művekkel, s embe­rékről szóló állatmesékkel is szolgáló, a feudalizmus, a ma- radiság bástyáit harcos szó­noklatok ágyúival lövöldöző vezéralakja mindenütt ott volt, ahol Széchenyi eszméit vélte megvalósítani, ahol — mint írta — „a lelki restség állapotából a nemzetet kicsik­landozni lehet.” A nemességből jött, abból az osztályból, amelynek álta­lános típusáról kegyetlenül karikírozó képet rajzolt a „Bélteky ház” című regényé­ben, am-éhj különben az első — 1832-ben írt — magyar társadalmi regény. Fáy András szinte fizikailag borzadt a minden újtól irtó­zó — „s hetykeségbe, szitkozó- dásba, magyarázkodásba full” — régifajtájú nemesektől. Nem számolt azonban az osztályviszonyokkal, s a népre nehezedő évszázados testi-lel­ki nyomorúság hatalmas ere­jével. Mikszáth, a nagy realis­ta szolid gúnnyal ezt úgy fe­jezte ki, hogy Fáy András re­gényében — és több elbeszé­lésében, színművében is — „a maradi alakok és a jövő Ma­gyarország emberei úgy van­nak bemutatva, mint a hajnö­vesztő szerek kínálásánál egy­más mellett szemléltettt l<x>- pasz és Loreley-hajú fejek.” Tudjuk, a hajnövesztésnél sem váltak be soha a „csoda­szerék.” A társadalmi fejlő­dés sem ismer küzdelmeket elhárító „csodaszerek”-et. A reform, a művelt kevesek bár­mily lelkes törelcvése nem szelídíthette meg, mint Fáy azt vágyva vágyta, „a törté­nelem zordon viharát.” A XIX. század belső szerkezete bonyolultabb volt. mint azt Fáy, vagy akár nála nagyobb tehetségű tanítványa, Eötvös József látta. De ma — a tár­sadalmi forradalom talapza­tán — a magyar nép elérke­zett oda, hogy minden vo­natkozásában méltányolni tudja Fáy András (és a Fáy Andrások) fáradhatatlan sok­oldalúságát, optimizmusát. Ma, amikor a nép már gaz­dája lett az országnak, reális lehetősége van annák, hogy mindenki a .,nemzet mindene­se” vagy ahogyan Fáy 1835- ben. egy beszédében mondot­ta: „a mások hasznát néző és a maga gyönyörűségére lelt ember lehessen”. A levert szabadságharc, a Haynau és Bach nevével „fémjelzett” ab­szolutizmus véget vetett Fáyék többféle illúziójának. De a ne­vezetes fóti udvarházban — Vörösmarty „Fóti-dal”-ínak születési helyén — majd Pes­ten állandóan dolgozó, tollá­val, szavával szép tettekre lelkesítő, boldog és békés jö­vendőről álmodozó. éppen száz esztendeje halott Fáy Andrásnak ott a helye a nem­zet kegyelet megelevenítő Pantheonjában. A. G. utazásra jogosító igazolvány­nyal együtt. Tárgysorsjáték a kiállításon Az idén is megrendezik a tárgysorsjátékot a mezőgazda- sági kiállításon. A főnyeremények között Trabant-Limousine gépkocsi, Panni motorkerékpár, szoba­bútor, Danuvia-motorkerék- pár, televízió, Lehel hűtőgép és két tátrai utazás szerepel. Kisorsolják majd a kiállítás „nagyhízóját” és az idei halá­szati évad legnagyobb har­csáját, mely egyébként a ki­állítás egyik látványossága lesz. Melléknyereményként 25— 100 forint címletű vásárlási utalványokat sorsolnak majd ki. A tárgysorsjátékok jegyeit az elővételi látogatási jegyek árusításával egyidejűleg meg­kezdik. Nemzetközi lovasversenyek Az idei mezőgazdasági kiál­lítás egyik legnagyobb lovas sport-rendezvénye lesz az if­júsági Európa-baj nokság. Ha­zai csapatunkkal együtt ed­dig 18 ország jelentette be részvételét az eseményszám­ba menő versenyen, amelyet a kiállítás első három napjául bonyolítanak le. A lósport kedvelői egyéb­ként bármelyik napon látogat­ják is meg a kiállítást, na­ponta tanúi lehetnek nemzet­közi lovasversenyeknek, ha­zai bemutatóknak. Egymillión felül A két évvel ezelőtti kiállí­tást is egymilliónál több lá­togató kereste fel. Az idei ki­állítás gazdagabb hazai és külföldi bemutatói alapján a látogatottság jelentős emelke­désével lehet számolni. A kiállítás rendezősége igyekszik jól felkészülni. Az állami és szövetkezeti vendég­látóipar éttermei, büféi, ha­lászcsárdái, borkimérői az ed­diginél is kulturáltabb ellá­tást biztosítanak, az ételek és italok minden igényt kielégí­tő változatosságával várják vendégeiket. A főváros megnövekedett idegenforgalma okozta nehéz­ségek ellenére a vidékről cso­portosan utazók részére — tu­rista színvonalon — napi tíz forintért szállást biztosít a kiállítási iroda. (A szállás­igényt azonban legalább tíz nappal előre be kell jelenteni* külön a nők és külön a férfiak részére!) Ajánlatos, hogy a csoportosan utazók minél előbb keressék meg a járási, illetve a megyei szervezőket* akik tájékoztatják őket a ki­állítással kapcsolatos minden tudnivalóról. (fi) ÁRNYÉKBAN 1914. július 28-án tört ki a há ború Ausztria—Magyarország éj Szerbia között. K! látott már s0ng0ra. tanárt, százhúsz kilósat, pót- rohost, lovon ülni, oldalán fénylő karddal? Tegnap még a Bösendorfere mellett zon­goraszék rogyadozott alatta, a környékbeli polgárkák lányait meg fiait skáláztatta a mi ut­cánkban, a miénktől a harma­dik házban, ahol államilag en­gedélyezett zenedéjével együtt lakik. A kapun címeres tábla jelzi, hogy effajta magántan­intézet működik ebben a bér­kaszárnyában. Most a kapu előtt, a kocsiúton széles farú sötét pej lovon ül s tanítványai, meg a szüleik az ablakukból csodálják, már amelyiknek ut­cai a lakása. A többiek tisz­tes távolban körülállják, csak három gyermeke, meg a fe­lesége néz fel rá nagy meré­szen egész közelről. Lelkesen bámulja az utca a tanár úr lovát, csukaszürke ruháját, de leginkább gallér­ján a három aranycsillagot és személyében Ferenc Jóska győzhetetlen hadseregének vi­tézi tettekre elszánt, a forró júliusi nap tüzében verejtéke­ző tisztjét. A népfölkelő szá­zadost, aki otthonából a hete­dik kerületből, a háború má­sodik popján most indul egye­nesen az ellenségre. Csak előbb még elmegy a száza­dáért. Feldúcolt falú, rozoga ház áll a Hársfa utcában. Akik­nek fedelet adott, düledező otthonukat régen elhagyták, de két napja a ház újra be­népesült katonákkal, az idő­sebb korosztállyal, magyarok­kal, Buda-vidéki svábokkal, Csepel-szigeti rácokkal, sőt, néhány kerepesi tóttal, B-osz- tályú népfelkelőkkel, kiszol­gált öreg hadfiakkal. A leg­ifjabb is elmúlt harmincket­tő, a legidősebb meg már negyvenkét éves, mégis me­gint angyalbőrbe öltöztették őket, rájuk húzták a régi vi­lágoskék feszes nadrágot, meg a sötétkék zubbonyt. Nekik már nem jutott új csukaszür­ke, a fegyverük 'sem Mann- licher-puska, csak ósdi Werndl. Nagybajszú. deres fejű, sőt, tisztára ősz földműves csak­nem az egész század. Még nagysietve learattak, de a cséplés gondja már az asszo­nyé. Az asszonyé, aki most ott áll a Hársfa utcai ház ud­varán a férje mellett. Ugyan miért sir az asz- szonynép, amikor a férfiak du­hajul félrevágják felvirágzott kék sapkájukat, kicsattanó jó­kedvvel énekelnek és éljenez- nek? Éljen a háború! A s.eles szoknyás asz- szonyok karján füleskosár. Bú­csúzóul, ahogyan illik, hazait hoztak a harcba indulóknak, meg bort, tavalyit, saját szü- retelésűt, ha volt a pincében. Ha meg nem, sógortól, komá­tól, szomszédtól kérték, vet­ték. Fegyver helyett most még palackot fórgat a sok öreg fiú akkora hévvel, tüzes lelkese­déssel, hogy ha majd odakint, a harctéren is ilyen buzgalom­mal hadonászik a puskájával, hát már attól is inába száll a bátorsága az ellenségnek. Megjön az egyes honvédek rezesbandája a népligeti ka­szárnyából, hogy zeneszóval lelkesítse az állomásig a nép­felkelőket, mintha bizony lel­kesíteni kellene őket. Hiszen a vak is látja, a süket is hall­ja, harci tűzben ég az egész század, trénkocsihajtót, szaká­csot, szanitécet, századszabót, susztert, meg borbélyt is be­leértve mind a kétszázhatvan­öt ensber. Hirtelen csukaszürkeruhás őrmester bukkan fel a ka­puban, mögötte ugyancsak szürkében honvédsilieder, hó­Zongoratanár lóháton

Next

/
Oldalképek
Tartalom