Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-28 / 175. szám

1M4 JŰLXÜS 26, VASÁRNAP PEST MEG\ xMMap Repülőgép-kölcsönzés Külföldi légiforgalmi tár- ! saságok tetszés szerinti idő­re kölcsönözhetnek a Szovjet­unióban repülőgépeket vagy helikoptereket és kedvező fi­zetési feltételekkel vásárol­hatnak is repülőgépeket. A Szovjetunió vállalja a Szov­jetunióban vásárolt repülő- géptípusokhoz külföldi piló­ták kiképzését. A KOLLEKTÍVA EREJE HAZÁNKBAN különösen az utóbbi hat-nyolc évben nagymértékben növekedett a tömegek politikai aktivitása. A közvélemény minden esetben élénken reagál mind a kül-, mind pedig a belpolitikai ese­ményekre. Bármilyen jelentős politikai hír, vagy gazdasági életünket érintő rendelkezés TÖRHETETLEN HŰSÉGGEL HÚSZ ÉVE HALT HŐSI HALÁLT SÁGVÁRI ENDRE ^ úsz éve, 1944. július 27-én fasiszta csendőrnyomozók­kal folytatott tűzharcban re­volvergolyóktól találva, egy Budakeszi úti cukrászda ud­varán halt hősi halált Ságvári Endre, a magyar ifjúság egyik kiemelkedő vezetője. Életerői, küzdelmeiről, önfeláldozásáról csaknem mindent elmondtak már az egykori harcostársak. Ha most, két évtized múl­tán, magunk elé idézzük Ság- várit, az Országos Ifjúsági Bi­zottság titkárát, a párt fiatal funkcionáriusát, az illegális „Béke és Szabadság” szerkesz­tőjét, elgondolkoztató, tanul­ságos a kép, egy életvidám, nyílt tekintetű magas homlokú fiatal férfi tekint ránk. Min­dig barátságos, kedves és megértő, tele részvéttel és se- gitőkészséggel, ha fájdalmat, szenvedést, igazságtalanságot lát. Kemény, elszánt, irgalmat nem ismerő, ha a gyűlöletes ellenséggel áll szemben. Az üldözött párt nagyszerűen konspiráló harcosa hónapokig, évekig illegálisan dolgozott Budapesten, miközben a csendőrnyomozók kiterjedt apparátusa eredménytelenül kutatott utána. Azt hihetnünk, álruhában járt, elváltoztatott külsővel, Valójában éppen az volt a sajátos magatartásában és munkamódszerében, hogy a tömegbe olvadva, a fiatalok között elvegyülve tudott oly­annyira láthatatlan lenni, mint környezetében talán sen­ki más. Láthatatlannak ma­radni ellenség számára, s egy­idejűleg láthatónak lenni min­denki előtt, aki tanácsért, se­gítségért, bátorításért fordult hozzá; ez volt mozgalmi mun­kájának jellemzője. Endri! így ismerték a fiata­lok százai, akiknek barátja volt, akik között népszerűsége páncélnál erősebb védőpajzs­nak bizonyult. A legendabeli Anteushoz volt hasonlatos: a nácik által megszállt ország­ban a küzdelem rendkívül megnehezült, bonyolult köve­telményei arra kényszerítet­ték, hogy ö is a legszigorúbb illegalitásban dolgozzék. Már nem mehetett túrákra, nem ülhetett le beszélgetni a fiata­lok hol egyik, hol másik cso­portjával. Az országban, ezer­éves történetének mélypont­ján, űzött vadak lettek a leg- igazabbak, a legbecsületeseb­bek, a hazafiak legjobbjai. Akkor, 1944 nyarán, ezért te­ríthették le a csendörgolyók. na röviden kellene felelni 11 arra, mit tartunk élete legmaradandóbb tanulságá­nak, azt kellene felelnünk, amit a párt mondott róla gyászjelentésében: úgy halt meg, ahogy élt: harc közben. Akkoriban már néni bizo­nyult egymagában elegendő­nek az ellenállás semmilyen, korábban bevált formája. Az ellenség mögött folyammá da­gadt a 'kiontott vér, a szovjet hadsereg és a szabadságukért harcoló népek csapásai alatt a fasiszta fenevad eszeveszetten őrjöngött, pusztított, rombolt, gyújtogatott. Ságimri szóban és írásban hirdette, szerveze­tileg is előkészítette a küzde­lem új formáját, a fegyveres partizánharcot. Azok közé tar­tozott, akiknél a szavak min­dig egyeztek a tettekkel, akik ha seregüket harcba vitték, ők maguk mindig az első vo­nalban voltak. Ságvári azt vallotta, hogy megtagadni a fasiszta parancsok végrehajtá­sát már nem elegendő, ami­kor azt mondta, már kevés, ha csupán a kiürítési utasítá­soknak nem teszünk eleget, már támadni kell: s ezért nem engedelmeskedett maga sem, a megadásra felszólító parancs­nak, nem mérlegelte, menthe­ti-e életét másképpen — ke­zében eldördült a fegyver. Ahogy élt, úgy halt meg: harc közben. Ahogy beszélt, úgy cselekedett — mondhat­nánk összefoglaló tanulság­ként. S ennek nemcsak akkori­ban volt jelentősége. A tanulság kézenfekvő: az igazi hazafiság, az igaz emberség, a nép ügyének fenntartás nél­küli, őszinte szolgálata ma sem jelenthet mást, törhetet­len helytállást, elvhűséget, életre szóló elkötelezettséget, örök példa erre Ságvári End­re gazdag élete és hősi halála. Vadász Ferenc lát napvilágot, az rögtón a tö­megek problémájává válik. Ez a tömegméretű politikai aktivitás és az ennek nyomán felvetődő sokféle vélemény, javaslat és bírálat szocialista fejlődésünk egyik legnagyobb hajtóereje. Ebben kifejeződik a tömegeknek a vállalatok, hi­vatalok és átvitt értelemben az ország vezetésébe való be­leszólása. Most, amikor az iparban olyan nagy jelentőségű vál­tozások történnek, mint az átszervezés és a világszínvonal elérése, a bírálat a vezetők számára nélkülözhetetlenné lépett elő. Azt is mondhat­nánk: a jelenlegi nagy fel­adatokat a tömegek kincset érő javaslatai, a hiányosságo­kat bíráló megjegyzései nél­kül jól megoldani nem is le­het. A VEZETŐK közt akad — reméljük: nagyon kevés — aki a fenti megállapítást el­néző mosollyal nyugtázza és azt mondja — „Jó, jó, tu­dom, az újságot a közvéle­mény számára írják. De mit tud segíteni a vállalat vezető­jének egy olyan ember, aki­nek nincs áttekintése a válla­lat ügyei felett? Ezzel senkit nem altar ok lebecsülni, csupán arról van szó, hogy néhány ember kivételével a többiek helyzetüknél fogva nem ren­delkeznek a vállalat életét át­fogó tájékozottsággal.” Vajon igaz lehet ez? Sem­miképpen sem. Az ilyen vé­leményeket valló vezető lebe­csüli a dolgozó tömegek ké­pességeit és elfelejti, hogy a vállalat munkája sok ezernyi apró műveletből, ezernyi em­ber részmunkájából tevődik össze. A részmunkát végző dolgozó pedig az általa vég­zett műveletet biztosan job­ban ismeri, mint az említett vezető. A gyakorlat bizo­nyítja, hogy a szakmunkások sokszor tesznek javaslatokat alkatrészek konstruktív vál­toztatására is, éppen „helyze­tükből” fakadóan, mivel gé­pükön a javasolt formát köny- nyebben, gyorsabban tudják megmunkálni. A vállalati anyaggazdálko­dás és elosztás hibái is a „lánc” végén, a munkásoknál jelentkeznek. Tanúja voltam egy termelési értekezleten, amikor egy munkás szóvá- teftte, hogy a szükségesnél 10 milliméterrel nagyobb át­mérőjű anyagot kapott. A művezető válaszában azt mondta: nincs más, hát nem tudja megérteni? — Nem, és sohasem fogom megérteni — mondta a munkás —, mert fölöslegesen elforgácsolni 10 millimétert, pazarlás. Tőlem jó munkát várnak, de én is jó munkát várok a vezetők­től. — Engem vádol az anyag miatt? — indulatoskodott a művezető. — Nem, inkább azokat, akik a másik gyár­ban „élelmesen” két évre va­ló anyagot halmoztak fel eb­ből a méretből. Ezért nincs nekünk. De hogy onnan el­hozzák, az a maguk dolga és nem az enyém — felelte a munkás, és igaza volt. Azt is megmondta, hogy hol van a hiányzó anyag. Az ilyen és hasonló vi­ták, amelyek szép számmal vannak a termelési értekez­leteken és más tanácskozá­sokon is, feltétlenül serken­tően hatnak a vezetésre, te- '»ít pozitív jellegűek. Ha a bírálatokat a vezetők nem a személyük elleni támadásnak, hanem a munka megjavítását célzó segítségnek tekintik, biztosan jó kapcsolat alakul ki a vezetők és beosztottak között és így előbbre viszi a közös célt. Ha a vezető támadásnak tekinti a jogos bírálatot és igvekszik azt visszaverni — vagy esetleg meg is torolni — nemcsak törvénytelen cselekedetet kö­vet el, hanem eldobja ma­gától azt a lehetőséget is, hogy jó eredményeket érjen el a munkában. Hajnalban EGY EMBER lyen képzett bármi­és tapasztalt vezető is — sosem verse- j nyezhet a sokirányú, nagy | tapasztalattal rendelkező kol­lektívával. Az okos vezető tisztában van a kollektíva ere­jével, s mielőtt döntő el­határozásra jut, kikéri az emberek véleményét. A munkatársak erejének, tudásának felhasználása a mind szélesebb speciális szak­mai ismeretet követelő nagy­üzemekben és intézetekben, ma már a jó vezetés döntő feltétele. Nincs olyan vezető, aki egy nagyüzemben fellel­hető 8—10 féle szakmához egyformán, mérnöki színvo­nalon értsen, tehát ha jól akar vezetni, fontos dönté­sek előtt ki kell kérnie azok­nak a speciális szakemberek­nek a véleményét, akik azt a területet a legjobban isme­rik. Ha presztízsből, vagy hiúságból ezt nem teszi, a népgazdaságnak kórt okozó hibás utasítások születhetnek és éppen ilyen esetben esik csorba a vezető tekintélyén. A kollektívára támaszkodó, a bíráló szellemet segítő ve­zető sohasem válhat bekép­zelt „kisistenné”, mert ettől az emberek bírálata megvédi. Az emberek többsége min­dig jobbat, többet akar, ha a vezetőn túl nagy. meg­elégedettség lenne úrrá, a kollektíva bírálata kimozdít­ja ebből az állapotból. A túl­zott megelégedettség csak ollyan helyen fejlődhet ki, ahol elnyomják a bírálatot, ahol nem támaszkodnak a közösség erejére. Lovász Vince \ isi s , 'S 5 liilPiÄ : (Foto: Kotroczó) Évente 100000 gumiabroncsot javítanak Megkezdték a szigetelőpaszta gyártását Vácott A gépjárművek gumiabron­csai futófelületének mintázata általában 30 000—40 000 kilo­méter út megtétele után elko­pik. Ezeket az abroncsokat még érdemes felújítani, mert egy új gumi árának 30—40 százalékáért élettartamukat megkétszerezhetik. Az ország­ban olyan sokan élnek ezzel a lehetőséggel, hogy a felújí­tást végző Palma Gumigyár már képtelen volt kielégíteni az igényeket. • Ezért Vácott, több millió forintos beruhá­zással, korszerűen felszerelt üzemet építettek. A váci telepet nemrég ad­ták át rendeltetésének. Ebben az évben 60 000, jövőre pedig 100 000 gépkocsi abroncsot újí­tanak fel. Ezenkívül a hulla­dékból 3000 tonna gumilisztet őrölnek és ugyancsak 3000 tonna ragasztóoldatot készíte­nek az ipar számára. Meg­kezdték egy újdonság, a Seco- mastic szigetelőpaszta gyártá­sát is, amellyel az építkezé­seken az ajtó- és ablakkere­teket ragasztják be a helyük­re, az eddig használt habarcs helyett. A szigetelőpaszta sokkal tartósabb a hagyomá­nyos malternál. (MTI) delemre alkalmatlan csirke­mellnek, lúdtalpnak lelkesen kiabálnak: — Éljen a háború! Éljen a hadsereg! Kifordul a század a Rákóczi útra, elhallgat a zene, de hallgatnak a népf ölkelők is.: A lovásított zenetanár pedig nyergéből visszatekint: — Fiúk! Énekeljetek! S mert muzikális ember, maga kezd rá elsőnek: „Megállj, megállj te kutya Szerbia.. Gyenge a visszhang és si­ralmas. Szégyenli is magát miatta a százados úr, megint visszafordul, most mérgesen: — Mi ez?! Gyászzsolozsma? Azonnal abbahagyni! Abbahagyják hát a nátá­zást, a keservest, abbamarad az éljenzés is a járdán. A ze­netanár a lova hátán hüve­lyébe löki a kardját dühösen, mögötte némán menetel a század, csaik kétszázhatvan­négy talp csattog az utcakö- vön. Diák fiú, magát kihúzva marsol a kék sorok oldalán, szeme a látnivalót felissza, és még mindig látja félszáz év után. Megáll, ez a Rákóczi út, ez meg a Hársfa utca. .. kö­rülnéz tétován. De Fekete Jánossal mi történt - azután? Es hová lett a százados, meg a lova?! És az őrmester, a ti­zedes, meg a többi sok vén katona?!! Szokoly Endre rúgja, tiporja és rikoltva így dalol: „Nem megyek én már a há­borúba, Ragyogó csillagom, galam­bom .. Ember, asszony, gyerek, ahány az udvaron van, mind rámereszti a szemét. Néme­lyik sopánkodik, jajj, meghib­bant szegény, a többi meg ne­vet, a bolondját járja a meg­veszekedett. Ám amint híre kel, hogy Fekete János nem örült, csak hazamegy és an­nak örül ilyen nagyon, mind­járt lekókadnaik az udvaron a kéksapkás fejek. Elcsendesülnek, most már csak a meztelen táncol, és énekel, meg az asszonyok szi­pognak halkan és remegő ke­züket kinyújtják elkomorult férjük felé. Egy káplár a kapu alól ki­les az utcára, aztán beszól: — Búcsúzkodjanak emberek, jön már a százados úr! Megbolydul az udvar, utol- szor még ölelkezik férj a fe­leségével, aztán már a cakum- pak, meg a puska súlya alatt görnyedeznek a vállak. Kinn, az utcán bámész szemek előtt felsorakozik némán a század. Kardot ránt a zenetanár, pengéjén szikrát hány a nap, felharsan a zene és megindul­nak a kettős rendek. Az utca népe csillogó szem­mel nézi az öreg katonákat, nagy hazafiúi buzgalmukban gyerekek, vének, meg honvé­ereszti mindjárt és feszesen a nadrágvarráshoz szorítja a borosflaskát ahogy vigyázzba áll. Pattogó katonás hangon felelget a kérdésekre, hol, mi­kor született, apja, anyja ki volt. — Hót akkor maga az — szól marconán az őrmester, és végigméri, akár valami hit­vány csalót. — Mi a keresni­valója itten? Azonnal vegye le a mundért, leszerel! Hiszen maga már negyvenhárom éves. A fiatal közhonvéd csak úgy foghegyről ennyit bök ne­ki oda: — Itt a vacak cibilgúnyája — ezzel már repíti is feléje hóna alól a csomagot. Nagy puffanással hull a földre a csomag, szétpattan vastag burkolópapírja. Fekete János dermedten áll, idő kell hozzá, mindjárt meg sem érti, mi történt vele. El­múlik egy, aztán még egy pil­lanat, de ükkor kezéből a pa­lack messze repül, utána ha­jítja a sapkáját és harsányan nevet. Rúgja le lábáról a ba­kancsot, a kapcát is letekeri, aztán zubbonya után a nad­rágját dobja a földre. Egy szemvillanást mégis töpreng mielőtt lehúzza magáról a durva vászoninget, meg a ga­tyát is, kincstári holmi, ledob­ja mindet. Vigyorog, pőresé- gét sem szégyenli, sőt a testé­ről lehányt ruha felett tánc­ra perdül, csárdást rop rajta, na alatt jókora csomagot szo­rongatva. — Féke te János! Hol van Fekete János?!! Álljon elő Fe­kete János!!! — kiabál egyre nagyobb hangon az őrmester, mégse győzi a zajgó udvar lármáját túlharsogni torok­kal. Nem úgy az udvar legköze- pén sűrűn hörpölgetö cser­zett arcú, ősz hajú hadfi, an­nak jó nagy a hangja, min­denhová elhallik, túlordítja a többit mindvalamennyit: — Csak a fejét a rácnak, emberek Vesszen Szerbia! Él­jen a háború! Ez aztán amilyen nagy vi­téz, hat medáliánál alább nem is adja, addig a harctérről haza sem jön. Szegény őrmes­ter pedig hiába kiabál, már a szeme is dülled, mégsem hall­gat rá senki. Kóvályog az ud­varban, szürke hal a kékek tengerében. Végre valamelyik sarokban rátalál a népfölke- lők őrmesterére, az meg oda­vezeti aztán az udvar köze­pére, egyenesen a leglelke­sebb öreg vitéz elé. — Maga Fekete János? — Én volnék — most is nagy a hangja és nyújtja az őrmesternek a palackot: — Igyák egy kortyot maga is! Éljen a háború! Az őrmester azonban keményen ránéz, rideg pillan­tásától Fekete János le is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom