Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-21 / 169. szám
rear HEGY ZI 19#4. JÚLIUS 19. vasArnap MORA FERENC A szegedi árvízkatasztrófa évében, 1879. július 19-én, tehát nyolcvanót évvel ezelőtt született Kiskunfélegyházán Móra Ferenc, a félegyházi szegény foltozó szűcs fia. Az iskolák és az egyetem elvégzése után, huszonhárom éves korában, 1902-ben jutott el életében először Szegedre. A hullámsírjából már új életre támadt város el sem engedte többé. Szeged lett és maradt a pátriája haláláig, 1934-ig. Itt ért meg kivételes írásmüvészetc, amely a két világháború közötti korszak egyik legnépszerűbb és legjelentősebb írójává avatta. Rendíthetetlen híve és harcosa volt egész életében a haladásnak, a tiszta humanizmusnak, hűséges szolgálómestere a kisembereknek, akik örökéletet kaptak írásaiban. Az évforduló alkalmából néhány fényképfelvételt közlünk, amelyek különböző időpontokban készültek róla. A fényképezőgép lencséje hűségesen örökítette meg arcának annyira rokonszenves vonásait, egy-egy jellegzetes mozdulatát, gesztusát, korán tovatűnt alakját. ? I fiú sűrűn hunyorgott 'j A, Megpróbált hátrébbhú- zódni székén, de így sem sike- 'j rült elrejtőznie a napfény elől. ^ Aztán felsőtestével illedelme- ^ sen előredőlt. Még erősebben fj rezegtek súlyos, sötét pillái 1 A rendőrtizedes rászólt: I Múzeumi íróasztalánál — a huszas években Ásatás már halálos betegen Az utolsó Virginia — 1933 őszén (Magyar László felvételei) — Csak nem álmos? A fiúnak újból a fényen at ^ hunyorogva kellett megnézni ^ a tizedes arcát. — Nem alszom én ... — fe^ lelte gyorsan —. ... csak a 1 nap... — mutatott az ablak íj felé. | — Ja úgy... szólt kedélye? sen a tizedes — akkor hur- 'j colkodjon ide mellém. íj A fiú sietősen felállt és át- •í ült az íróasztal melletti szék- | re. íj Gombos Zoltán törzsőrmes- 1, tér befejezte 'a mondatot, meg- fj dörzsölte duzzadt arcát. A sű- 1j rű, őszes borosta sercegett a kézé alatt. A fiú leszegett fejjel ült, tekintete eirévedt a padló hasadékain. A törzsőrmester várta, hogy felnézzen rá. Mit csináljon ezzel az emberrel? Mit kérdezzen tőle? Legszívesebben hosszasan beszélgetne vele, aztán hazakul- dené a feleségéhez. Bőven a fia lehetne. —. Idefigyeljen Jóska ... — mondta fáradtan a törzsőrmester és maga sem tudta, mire kellene figyelnie a fiúnak. Jóska ránézett Üjra hosszú csend következett. „Na folytassuk...” — gondolta Gombos törzsőrmester és kézbevette a fiú személyazonossági Igazolványát Ide-oda pergette a lapokat. — Május óta nem dolgozik, ugye? — Azóta; — És miért nem? Gombos Zoltánban ingerültség ébredezett. „Miért felelget ilyen értelmetlenül?” — És azóta miből él? — Alkalmi munkából... akad mindig — nézett izmos karjára a fiú. __ Milyen alkalmi munkából? — Hívnak a parasztok építkezésre. Megkeres ott az ember napi hatvan foVintot is. — És miért nem ad abból a pénzből a feleségének? Ott van az a csepp gyerek ... — Nem adok ...? — kérdezte Jósika indulat nélkül, mintha ez a tény neki is új lenne. A tizedes mozgolódott a szé- j ken, rágyújtott, az órájára ' pillantott. Hamarosan lejár a szolgálata és ma még ki akar menni a szőlőbe leszedni az almát. Még ellopják a végén ha sokáig otthagyja..•• Értetlenül nézte Gombos Zoltánt. Miért húzza az időt? Na majd ő kérdez. — Mit csinálsz a pénzzel? — kérdezte a tizedes, és szúrós tekintettel nézett a fiúra. — Eliszom — mondta a fiú. Gombos Zoltán erre felnézett. — Eliszod? Mind? — csodálkozott rá a tizedes. — Eliszom. Gombos Zoltán ingerülten nézett a pirosarcú tizedesre. Minek kérdez? Aztán a fiúra pillantott. — A gyerekre nem gondol Jóska? — kérdezte érzelmesre, tompított hangon. — A gyerekre... — tűnődött Jóska, aztán eszébe juthatott valami, mert felélénkült — .... dehogynem gondolok... küldtem is neki játékot ■. • — Milyen játékot küldött- neki1'1 — Olyan építőst... negyvenöt forint volt... — öthónapos gyerek. . nem tud még építeni. Annak enni kell... erre nem göndör? ? Jóska nem felelt, cipőjével \ a padlón csúszniákolt. Hatal- 1j más tenyereivel a térdét dör- í zsölgette. * — Majd megnöl... — 1, mondta később. 1 Gombos Zoltán összehunyo- í rított szemmel tűnődött, majd 2 az írógép fölé hajlott j újra és gondolkodott, valaá min. í í Egy jólmegtermett, elhízott J férfi durván belökte az ajtót 2 és megállt a hasadékban. — Erőt egészséget! — mondta katonásan pergő hangon és '/ vidám mosollyal kísérte a köszöntést. A z asztalnál ülő két férfi hátrafordult. A tizedes mosolyra illesztve száját, kilökte maga alól a székét. A kövér, kékinges ember előre- jött és hátulról átkarolta Gombos Zoi tán vállát. Erősen megropogtatta. a keszeg férfit. Gombos igyekezett kibontakozni a kényszerű ölelésből, de a másik nem törődött evvel és még szorosabban tartotta. Minek jön ez ide, még a szabadnapján is? — gondolta Gombos Zoltán. Nem állhatta Czunyi fő törzset, ezt a rámenős törtetőt. — Lehet itt jelentkezni rendőrnek? — harsogta nevetve Czunyi Dezső. — Lehet — mondta kínos mosollyal Gombos Zoltán, de Czunyi már nem ié figyelt rá. A fiút nézte, aztán hozzálépett és megtaszította a vállát. — Mi az Jóska? — kérdezte. — Megint szénbe köptél és csodálkozol, hogy nem porzik? Jóska alázatos nevetésre görbítette a száját. Czunyi Dezső végighevere- dett az ágyon. — Mi van már megint a Jóskával? — kérdezte. Gombos nem felelt. Ingemunkaügyis azt kérdezte: „Maga?”... Mondtam, hogy én is szeretnék dolgozni... A munkaügyis végignézett rajtam ... pedig szépen fel voltam öltözve... úgy mint most... láthatják, nincs a ruhámmal semmi baj... Azt mondta, hogy „magára nincs szükség”... Gombos Zoltán leszegett fejjel kérdezte: — Azért, mert cigány? — Nem mondta, de biztosan azért. Czunyi Dezső járkálni kezdett a szobában. Gondterhelten bámult maga elé. — Ahányan vannak, mind ezt fújják ... hogy őket azért nem veszik fel... — hangja felszökött — ... Ugye ezt fújjátok? ... Közbe meg nem is akartok ti dolgozni. így akartok ti beilleszkedni a szocializmusba? Mi? A fiú ezt nem értette. Gombos Zoltán megvárta míg befejezi, aztán tompított hangon, mintegy jelezve, ez csak kettőjükre tartozik, megkérdezte: — A feleségét miért hagyta ott Jóska? Czunyi közelebb lépett. — Nők után néztél, mi? BITI/ refte Czupyi jelenléte. Most már gyorsan be akarta fejezni a kihallgatást. — Szóval ott hagytuk abba, hogy; május ... június ... négy hónapja nem dolgozik ... A tizedes Czunyi felé fordult és halk, beavatott hangon megjegyezte: — Közveszélyesen munkakerülés ... Czunyi Dezső bólintott és gúnyosan nézett Gombosra. Lagymatag fickónak tartotta. Négy hónap alatt csak találhatott volna munkát — mondta Gombos. — Találtam is ... Gombos Zoltán reménykedve pislogott a fiúra, aki zakójának belső zsebében kotorászott, majd egy piros műanyag levéltárcát húzott elő. — Akkor? — kérdezte sürgetőn. — Már meg is volt az orvosi ... — mutatta a fiú a szakadozott papírt. — Na és? — Nem vettek föl... pedig megvolt az orvosi is-... Czunyi Dezső megmozdult a vaságyon, felült, és felsőtestét előredöntve ráüvöltött a fiúra. — Ne hazudj Jóska, az anyád szentségit! Mondd meg az őszintét; nem akartál te dolgozni... A fiú ijedten nézett rá. Czunyi tovább kiabált: — Azt hiszed, mindenkit átversz? Gombos Zoltánt is meglepte a nagy hang, de meg sem moccant a széken. Nem szerette a hangos kihallgatásokat. Tudta, hogy nem igazi indulatból, csak megszokásból üvölt. És Gombos Zoltán most maga is kiabálni kezdett: — Miért nem vettek fel? Kiáltott, de érezte, hogy nem cseng durván a hangja. Jóska megértette és halkan válaszolt. — A többieket mind fölvették. Volt ott negyven ember is. Csak engem nem... — És mit mondtak? Jóska gondolkodott, mélázó tekintetén látszott, hogy próbálja visszaidézni a jelenetet. — Már csak én maradtam a munkaügyis asztala előtt... talán tetszik ismerni... A Jóska most már csak Gombos főtörzsőrmesterre figyelt. — Az apósom miatt — mondta ő is halkan. — Az apósod miatt? — Egy szobában laktunk; az apósom, az anyós, két sógornőm és mi az asszonynyal. Az após ivott és éjjel veszekedett, meg ... tetszik tudni... Czunyi Dezső megugrott, maga körül kezdett keringeni, úgy nevetett. Közben a nadrágját húzogatta, amely minduntalan lecsúszott terebélyes hasa alá. Végül Jóska vállára csapott. — Nem tudtatok hancurozni az asszonnyal __ nem h agytak... Jóska rá sem nézett a főtörzsőrmesterre, még közelebb hajolt Gombos Zoltánhoz és úgy mondta; — Az apósom fenyege- tődzött... éjszaka ült az ágyban és úgy figyelt... Czunyi a térdeit csapkodva röhögött, Csak a tizedes segítette apró kuncogásokkal. Czunyi végighenteredett az ágyon és az oldalát szorongatta. Jóska lehajtotta fejét. Sűrű, fekete szemöldökét tépdeste. Gombos ingerülten pislogott az ágyon fetrengő emberre. Nem akart szólni neki, pedig legszívesebben kirúgta volna a szobából. A fiúhoz fordult újra. — Figyeljen ide Jóska. Azért a feleségének kellett volna pénzt adni'... Ö nem tehet az egészről ... Czunyi abbahagyta a nevetést és felült az ágyon. Állkapcsát összeszoritotta, hogy szigorúbban nézhessen a fiúra. Az asztalhoz lépett, tenyerével rádőlt, keze alatt összegyűrődtek az akták. — Elultiztad, mi? Tudom én — tette hozzá könnyedebben — egész nap ultiztok ott a putriban ... — Makao — javította ki a fiú. Czunyi lecsapott. — Szóval, bevallód! Zseniálisnak érezte magát. — ... szóval makaó ... az óm a játék, mi? ... ezért nem jut a feleségednek, meg annak a szerencsétlen gyereknek ... mert egész nap makaóztok ... ha van két forintod, akkor gyerünk!... makaó . Tudod, mit kéne csinálni veletek? — Lehalkította a hangját, hogy aztán a nagyobb hatás kedvéért magasba szöktesse; — Tudod, mit? Mindegyiket megfogni, és ... na, jó ... A hatás «em maradt el.’ Süket csend lett a szobában. Czunyi Dezső, úgy látszik* maga is megbánta, amit mondott, pontosabban, amit mondani akart, és amit mindenki megértett. Visszahuppant az ágyra. A tizedes heherészett csak, de rövidesen ő is észrevette, hogy valami baj van* mert elhallgatott. Gombos Zoltán kikerülte a fiú tekintetét. Ézt mondta: — Na, elég... — aztán hozzátette ; — folytassuk... * Czunyi Dezső megrezzent az ágyon. Arra gondolt, hogy most szájon kéne vágni ezt a lagymatag Gombost. Amiért azt mondta neki, hogy „na, elég”. Ezt neki mondta. Holtbiztos, hogy neki szánta! Rendreutasí tóttá. Pedig csak törzs __, ő meg főtörzs.,. G ombos Zoltán gépelni kezdett. Vadul verte a billentyűket. A tizedes lassú mozdulattal feje búbjára taszította a sapkát. — Csak nem akarsz újra sittre kerülni — mondta jóindulatúan. A fiú nem felelt, de ez a tizedest nem zavarta abban, hogy még hozzátegye: — Nahát. Látod ... Dolgozni kell. Gombos Zoltán ujjait az írógép billentyűin nyugtatva felnézett. — Bűnösnek érzed magad? — kérdezte a fiút. Jóska nem válaszolt. — Na, bűnösnek érzed magad? Mondd meg nyugodtan... — Bűnösnek. — Valamilyen mentséget tudsz mondani? ... — Nem tudok. Gombos Zoltán a szemébe nézett. — Hát, azt csak. tudod mondani, hogy két napon bélül munkát vállalsz... keresel... és visszamész a feleségedhez.,* vagy gondoskodsz a gyerekről,,,? A tizedes Gombosra nézett, majd ismét megszólalt: — Ki nem dolgozik a ti utcátokban? Mindenki dolgozik ... Becsületes bányászok mind .., Csak te nem ... — Azt tudom mondani. * — mondta a fiú mosolyogva —... holnap elmegyek újra ... láttam is kiírva, hogy van felvétel ... * Gombos Zoltán a gép fölé hajolt. Száját mozgatva követte a leütéseket. Később kihúzta a papírt* átolvasta és a fiú elé tolta az asztalon. — Olvasd el... — most vette észre, hogy ő is tegezi a fiút. Ettől zavarba jött, de nem ja\ntotta ki magát — olvasd el, hogy rendben van-e, és írd alá ... A fiú hosszan nézte a papírt, és azt mondta: — Rendben van ... — Akkor írd alá. — Ne^n tudom ... — Hogy? — Csak egy osztályt jártam ... — Akkor az előbb nem is tudtad elolvasni. — Nem. Gombos Zoltán nézte a fiút, majd elhúzta a papírt és felolvasta a szöveget. — Rendben van így? — kérdezte. — Rendben. — Akkor írd alá ide ... — Nem tudom ... — Ja. persze ... azért valahogy csak le tudod írni... — Megpróbálhatom — mondta a fiú, és óvatosan illesztve kezéhez a tollat, nekikezdett. Az első betű sehogyan sem akart sikerülni, minduntalan más irányba kanyarodott a toll hegye. Gombos Zoltán közelebb húzódott a fiúhoz. Föléhajolt, úgy figyelte. Közben kicsit kidugta a nyelvét, mintha evvel segíteni tudna, és mormogott is. — Na ... úgy ... látod .,. arra... most... Kusza betűkkel nagysokára ott állt a lap alján a fiú neve. örömmel néztek egymásra.
