Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
/ 1964. JŰIJtiS 16, f FIST «Min KfCírlap :s Perspektíva Diósdon • tálas» -le évem két oldala cimd cikkre VEZETŐK, FIGYELEM! A Pest megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztálya naponta más-más útvonalon, többnyire lakott^ területen állítja fel a külföldön már jól bevált radar készülékeket. A műszer hajszálpontosan megállapítja a járművek sebességét, így könnyen kézre kerülnek a gyorshajtók. A radarkészüléket rövidhullámú rádióval felszerelt rendőr kezeli, aki közli észrevételeit a néha kilométerekkel távolabb tartózkodó társával. A Wartburg tulajdonosa öt kilométerrel lépte túl a megengedett sebességet. Ezért — s mivel ez elsőízben fordult elő — figyelmeztetést kap. A következő alkalommal, vagy ha tíz kilométerrel haladja meg az előírt sebességet, ICO—5000 forint közötti bírságot fizet. Tagadni, mentegetőzni felesleges, a műszer pontos. (Gábor felv.) BENZINKÚT ÉPÜL NAGYKÁTÁN Erdészet! emlékbélyeget ad ki a posta Uj, modern benzintöltő állomás épül Nagykátán. Az állomáson három motoros kút szolgáltatja majd a benzint, gázolajat és a keveréket. A kút elé széles utat és parkolóhelyet építenek. A munka jó ütemben halad és előreláthatólag a benzintöltő állomás szeptemberben megkezdheti működését. Az idei évfordulók-esemé- nyek elnevezésű bélyegsorozat újabb értékkel bővül. A posta július 17-én, pénteken az Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlése alkalmából egyforintos emlékbélyeget hoz forgalomba. (MTI) A** társadalmi munkával t 'sak aa öregek ? » ISint-s klubjuk a ráckevei fiataloknak millió 700 ezer forintba került volna. Pozsonyi Kálmán ezt sokallta. Nyakába vette az országot Felhajtott egy országos hírű vízügyi szakembert, aki ráckevei születésű lévén, Kálmán bácsi agitációjára elvállalta a szükséges szaktennivalók társadalmi munkában való elvégzését. Sokallta a 160 ezer forintos tervezési költséget. Megoldotta 16 ezerből. Megszervezte a községi társadalmi munkát, végül is az 5 millió 700 ezer forint 2 millióra zsugorodott. A népi ellenőrzés kétszer kiszállt vizsgálni a „csodát”. Nem akarták elhinni, hogy ennyi pénzből e munka elvégezhető volt. Hasonló „csoda” útján épült fel egy 700 ezer forint értékű villanyvezeték 200 ezerből. A „csoda” nyitja egyszerű:. jó szervezés, társadalmi összefogás és egy kÄ ráme- nősség. Mert bizony néha erre is szükség van. De ha a helyzet úgy kívánja, Pozsonyi Kálmán megjárja a legfelsőbb hivatalokat is. Kér, érvel, vitatkozik, néha túl az etikett határán is. De eléri, amit akar. így lett piac, így épül fel az orvosi lakás és sok kisebb-nagyobb ráckevei létesítmény. Pozsonyi Kálmán tipikus közösségi ember. Ez a szenvedélye. Természetesen ehhez képesség is kell. Vannak emberek, akik . meg- némulnak, ha mások előtt az, hogy nagy a műszaki szakemberhiány Budapesten és a jobbnál-jobb. csábító ajánlatokkal nem tudunk versenyezni. Hangsúlyozzuk azonban azt a meggyőződésünket, hogy ha a diósdi gyár dolgozói előtt teljesen világos lesz a fentiekben vázolt perspektíva, akkor kevesebben fog- I nak elmenni. Helyreigazításként közöljük j még, hogy a gördülőcsapágygyártás Debrecenben kezdő- I dött el 1952-ben. 1952—55i ig elsősorban kúpgörgős csapágyakat gyártottunk. Az 1955-ben bekövetkezett hazai szakosításkor adtuk át az általunk gyártott csapágytípusok gyártását a Diósdi [ Csapágygyárnak. Nyilvánvaló a megjelent cikk segítő szándéka. Meg kell azonban mondani, hogy ezt a célt nem érte eí, mert egyrészt igazolni próbálja a műszakiak jelentős része el- menési szándékának jogosságát, másrészt — ha kimondatlanul is —, de kétségbe vonja az átszervezés eredményességét, holott azt az eddig étért gazdasági eredmények és a további perspektíva egyaránt helyesnek mutatja. Természetesen, ha nem lennének emberek, akik dolgoznak, úgy eredmények sem lehetnének. Aki a csapágyipar jövőjét szívén vi- I seli, annak törekednie kell arra, hogy Diósdon a dolgozók megmaradjanak. Balog Béla vállalati igazgató Galambos László pb-titkár Kiss János fejlesztési főmérnök tervben 9 nyugdíjas szerepel. Terveztük még öt fő kisegítő állományban dolgozó átcsoportosítását fizikai állományba, 7 fő adminisztratív dolgozó áthelyezését fizikai munkakörbe, vagy a gyárból való kilépéséhez hozzájárulunk. Műszaki állományban csak 1 beosztott műszaki munkakör : megszüntetését terveztük, így a létszámcsökkentési tervben j egyetlen vezető beosztású ; műszaki dolgozó sem szerepelt. Ezt a tényt Diósdon j is tudta minden műszaki dolgozónk. | Mi tudjuk a legjobban, hogy mennyire szükséges a csapágygyártást jól értő szakemberek megtartása. Több elmenni szándékozó műszaki dolgozóval személyesen is beszélgettünk és megfelelő intézkedéseket tettünk annak érdekében, hogy a gyárban maradjanak. Célunk a diósdi gyár kollektívájának minden lehetséges eszközzel való együtt ! tartása. Az 1964. június 8-án tar- ! tott igazgató-tanácsülésen azt az utasítást kapta a diósdi gyár igazgatója, hogy a létszámcsökkentési tervben szereplő mérnökök és techni- 1 kusok közül a nyugdíjba- | menők kivételével senkit se engedjen el. Á kilépés legfontosabb oka Teljesítették a féléves tervet, de... eléggé tükrözi a már ismertetett nagyarányú tervtúltel- 1 jesítést. Magyarul, nem elég jól gazdálkodtak a munkaerő- . vei, mert — amint mondta —, jobb szervezéssel még jobb eredményeket is el lehetett volna érni,_V i. Szerencsére a vállalat vezetői nem érik be az önkxitiká- , val. Terveket készítettek, amelyek végrehajtásával 4—5 százalékkal növelhetik az egy főre jutó termelési értéket. Az apróbb szervezési intézíke-- déseket sem becsülik le, de a legfontosabb helyet a termelés további szalagosítása foglalja el ezekben a tervekben. Teljesítették, sőt nyolc és fél millió forinttal túlteljesítették a féléves tervet a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat dolgozói. A túlteljesítésre azért volt szükség, és lehetőség, mert sokkal több exportmegrendelést kaptak, 1 mint amire számítottak. Mindkét tény dicséretre, s elismerésre méltó, mégis a vállalat tervosztályának vezetője nem mindennap tapasztalható önkritikával egy ,,dé’- vel toldotta meg tájékoztatóját. Elmondta, hogy teljesítették ugyan a termelékenységi tervet is, ez az eredményük azonban sajnos, nem szobát, de az is előfordult, hogy a meghirdetett program, helyiség hiányában, elmaradt. Kultúrcsoportjaink próbaterem híján felbomlottak. A fiatalságnak nincsen helye, ahol összejöhet. A művelődési házban alkalomszerűen működő ifjúsági klubot is bezárták. Az étteremben csak szombaton és vasárnap van tánczene. Nincs szórakozási lehetőség. — Ismeri Pozsonyi Kálmánt? — kérdezem. — Csak látásból — hangzik a válasz. — Elmondta már problémáit a tanácselnöknek? — Ismeri... nem mai ügy.« — mondja lakonikusan. Ráckeve tanácsa és társadalmi aktívái már sokkal nehezebb problémákat is megoldottak, mint amelyről Knapik István beszámolt. A hiba csak az, hogy az öregek a fiatalokra panaszkodnak, a KISZ-esek az idősebbek támogatását hiányolják. A szavak szerint mindkét fél tenni akar a községért. Csak hát éppen találkozni kellene. Legyen e cikjf a közvetítő, amelynek nyomán Pozsonyi Kálmán bácsi megtanácskozza a KISZ-esekkel, hogy mit lehetne tenni; először a helyiség ügyében, és hogyan tudnák igénybe venni a KISZ nem jelentéktelen társadalmi munkafelajánlását. Ha Kálmán bácsi összedugja fejét a KISZ-esekkel, abból minden bizonnyal helyiség lesz. A lelkes fiatalok pedig sokat segíthetnek a Ráckevéért annyit fáradó Pozsonyi Kálmánnak és néhány idős társának... ősz Ferenc állapítást. — Elkényeztetik őket. Én is próbálkoztam velük. Többször küldtem meghívót különböző értekezletekre. El sem jöttek. Nem hiszem, hogy valaha is boldoguljunk velük... A megállapítás súlyos. Valóban igazságtalan lenne, hogy a község riigyeit-bajait a hivatalos embereken kívül csak ez a néhány í lelkes öregember viselje a szívén. Mindaz, ami Ráckevén épül. tulajdonképpen nekik, a fiataloknak épül, az ő életüket teszi szebbé, kényelmesebbé. Ezzel szemben lennének ennyire közömbösek? És máris a Csepel Autógyárban vagyunk. Itt dolgozik Knapik István, a ráckevei KISZ-szervezet titkára. Ö ezt mondja: — Sajnos, magunkra vagyunk hagyva. Nem vádaskodni akarok, de úgylátszik, hogy az idősek nem tartják fontosnak a munkánkat. Egy taggyűlésre hívtak meg. Itt ismertettem is a KISZ munkatervét. A sport- és kulturális programokon kívül felajánlottam, hogy 160 tagunkkal havi egy napot dolgozunk ott. ahol szükség van a munkánkra. Azóta sem hívtak. Említem neki, hogy Pozsonyi Kálmán többször hívta őket. — Egy meghívót kaptam a május elsejei felvonulás előkészítésének megbeszélésére. Ezen nem tudtam részt venni, mert táborban voltam. Azóta nem hívtak ... Knapik István szavaiból kiderül, hogy a KISZ-nek nincs helyisége. A művelődési ház néha biztosít egy kell beszélniük, vannak, akik inkább mindent egyedül csinálnak, mert képtelenek másokat megnyerni terveiknek. A szervezéshez nem elég a jó szándék. Tehetség is kell hozzá. Pozsonyi Kálmánnak megvan ez az adottsága. És amióta nyugdíjas, teljesen ennek szentelheti életét. — Ha azt kérdezik, hány évet éltem, azt mondom: hatvannégyet. Ha azt kérdezik, mióta élek, azt felelem: amióta nyugdíjba mentem — fogalmazza meg életcélját Kálmán bácsi. Eleinte 14 funkciója volt. Aztán belebetegedett. Most már megelégszik azzal, hogy a járási tanács tagja, a községfejlesztési állandó bizottság titkára, a megyei népfrontbizottság tagja. — A mai fiatalokat be kellene oltani Kálmán bácsi vérével — mondja a községi tanács elnöke. — Sajnos, a fiatalokkal nem tudunk mit kezdeni — panaszkodik Pozsonyi Kálmán. — Távol tartják magukat a község politikai és társadalmi életétől. A községi tanács elnöke az elmondottakra egyetértőén bólint. Az okot keressük. Kálmán bácsi szerint: — A mai fiatalok nem ismerik az élet nehezebb oldalait. Jó dolguk van és ezt természetesnek veszik — ismétli a sokat hallott megi Ráckeve bajairól, gondjai- ■ rói beszélgetünk a kötségi ta- : nács elnökével. Jogos büszke- í seggel meséli, hogy a község- : fejlesztés tervei rendre meg- i valósulnak. A valóra váltásban : az állam és a község pénze, a tanács dolgozóinaik odaadása mellett, komoly jelentőséggel bír a község lakosságának aktív támogatása. Erről szólván hamarosan felmerül Pozsonyi Kálmán neve. A 64 éves, ősz hajú nyugdíjas munkást megtalálni mindenütt, ahol a tanács a lakosság segítségét kéri. Sőt, ott is, ahol öntevékenyen kell dolgozni, a tanács segítsége nélkül. így történt a Baross utcai járdaépítésnél, ahová a tanács ez évi költségvetéséből nem tudott pénzt biztosítani. Pozsonyi Kálmán és néhány idős férfi gyűjtést indított az utcában. Megvásárolták az anyagot, a munkába pedig mozgósították a Baross utcaiakat. — Annyian voltak, hogy néhányat haza is kellett küldeni — emlékezik Kálmán bácsi. — Itt tanultam meg 64 éves koromban betont keverni. Pozsonyi Kálmán tetteiről beszélni egy kissé a legendák határán lehet. Néhány példa: a környező községekben évek óta vajúdik az ivóvíztársulatok szervezése. A ráckeveiek is nekirugaszkodtak. Az ügy mozgatásával a tanács megbízta Pozsonyi Kálmánt. És amibe sok hivatásos tanács- funkcionárius bicskája is beletört, az neki sikerült. Még hozzá nem is akárhogyan. Az állami költségvetés szerint a hidroglóbus és a L4 kilométeres vízhálózat 5 KÁLMÁN BÁCSI ÍS A KISZ-ESEK A PpcJ 1 megyei Hírlap J4. június 21-i számában árkot István elvtárs tollából megjelent egy cikk Az érem két oldala, avagy miért mennek el a műszakiak Di- ósdról címmel. A cikkben a Magyar Gördülőcsapágy Művek Diósdi Gyárának különböző problémáiról van szó. Sajnos, a cikk csak a Diósdon meghallgatott emberek véleményét tükrözi, s ez egyoldalúságot eredményez. Szükséges lett volna a Magyar Gördülőcsapágy Művek központjában, Debrecenben is tájékozódni, ami annál is indokoltabb, mert a cikk elmarasztalja a központ vezetőit, anélkül, hogy a cikkíró meghallgatta volna őket. A cikkíró a meghallgatott emberek véleménye alapján keresi annak okát, hogy miért mennek el a műszakiak Diósdról. A megkérdezettek két alapvető okot említenek: 1. Nincs perspektíva Diós» dón. 2. A vállalatvezetőség létszámcsökkentő intézkedése. A perspektíva-probléma — véleményünk szerint — a következőképpen alakul: A Diósdi Csapágygyár — 1963. április 1. előtt — önálló vállalat volt és a KGM Szerszámgépipari Igazgatóságához tartozott. önálló vállalódként sem volt a Diósdi Csapágygyár előtt nagyobb perspektíva, mint jelenleg. Ezt az alábbiakkal indokoljuk: Ha a Diósdi Csapágygyár önálló vállalat marad, a hivatalos minősítési rendelet értelmében továbbra is „C” besorolású maradt volna, mert az „A” kategóriába való sorolást bizonyos létszámhoz kötik. Az 1960—1965-ig terjedő időszakban a vállalat nagyfokú fejlesztését nem tervezték. Beruházási kerettel a Vállalat egyáltalán nem rendelkezett. A vállalat meglevő termelőeszközeinek korszerűsítésével és továbbfejlesztésével érte el a termelési volumen növekedését. 1963. április 1- től — a volt Diósdi Csapágygyár — az MGM diósdi gyáraként is lényegében megtartotta gyári szervezetét. A gyár igazgatója, főmérnöke, főkönyvelője — a vállalati igazgató által meghatározott hatáskörben — önállóan 'intézkedik. A diósdi ,y£r az összevonás óta igen sok műszaki és egyéb segítséget kapott a központtól. A beruházási keret hiányát azzal igyekeztünk enyhíteni, hogy a központban kevésbé kihasznált gépeket és berendezéseket átadtuk a gyár részére. A diósdi gyár előtt hatalmas perspektíva van, amelyet a következőkkel támasztunk alá: Elkészült a vállalat harrna- : dik ötéves tervjavaslata. A tervjavaslat szerint a kúp-: görgős csapágyak gyártása a ; harmadik ötéves terv folya- ! mán körülbelül megháromszo- \ rozódik. Terveztük a diósdi gyár i meglevő gépeinek és berende- ; zéseinek teljes rekonstrukció- \ ját és új gépekkel való bőví- < tését. Nagymértékben növelni kell : a gyártott kúpgörgős csap- í ágyak minőségét a jelenlegi ; magyar szabvány szerinti nor- ; mái pontosságról a nemzetkö- < zi szabvány szerinti (ISO) P6 ! minőségre. A csapágygyártás i fejlesztésének ez a legiénye-: gesebb eleme. A fejlődés során Diósdon a ! dolgozók összlétszáma, ezen i belül a technikusoké és mór- ! nököké is emelkedni fog. Ezen! az Sem változtat, hogy az í 1964-es feszített munkaügyi : terv miatt átmenetileg csők- > kenteni kellett az alkalma- : zottí létszámot. A fentiek alapján tehát azt \ mondhatjuk, hogy igen ko- j moly perspektívája van a j diósdi gyárnak, mind a tér- ! melés növekedése, a legalap- : vetőbb minőségjavító műszaki : problémák megoldása, mind a ' gyártástechnológia korszerűsítése terén. A gyár perspektívája az ott dolgozók perspektívájával egyenlő, mart a tervezett célkitűzéseket az ■ embereknek kell megoldani, megvalósítani. A vállalat központjában az egész vállalat munkáját irányító, koordináló főosztályok működnek. Természetes, hogy ezeknek a vezetőknek — a végzett munka arányában — magasabb a fizetése. Ez egyrészt a vállalat besorolásából, másrészt a központi irányító tevékenységből következik. Tájékoztatásképpen közöljük, hogy a diósdi gyár 12 műszaki dolgozóját kiemelt személyi fizetésben részesítettük, közöttük a gyárigazgatót és a főmérnököt. Ezzel olyan helyzet állt elő, hogy a diósdi gyár igazgatója és főmérnöke magasabb fizetést kap, mint a vállalat igazgatója, illetve a vállalati főmérnökök. Ezt is azért tettük, hogy a diósdi gyár kollektíváját együtt tartsuk és elősegítsük a jó közös munkát. A létszámcsökkentésről az alábbiakat kívánjuk elmondani: A tarca 1964 évre fe_ szítéit munkaügyi terve: adott vállalatunknak. 1964-ben a többtermelés 86,2 százalékát kell termelékenységgel biztosítanunk. Vállalati szinten tehát a 25,3 százalékos termelésemelkedéshez csak 5,3 százalékos létszámemelést • hagyott jóvá a KGM. Alapos felmérés alapján megállapítottuk, hogy a diósdi gyár junkcionális osztályai sokkal jobban el voltak látva létszámmal, mint a központ főosztályai és osztályai. Ezért kellett olyan intézkedést tennünk, hogy a diósdi gyár az alkalmazotti létszámnál 30 fős csökkentést tervezzen. Emellett Debrecenben is csökkentést hajtottunk végre egyrészt úgy, hogy az egyébként jogos új igényekből eleve levettünk, másrészt csökkentettük a ténylegesen meglevő' alkalmazotti létszámot is. A létszámcsökkentési tervet a gyár vezetői készítették el. Alapvető elgondolás volt, hogy elsősorban a nyugdíjba menők leépítését kell tervezni, illetve az így felszabadult státusokat új létszámmal feltölteni nem lehet. A létszámcsökkentési
