Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
PEST MEGYEI kMírlap Lali nem volt tagja a galerinek. Tavaly ősszel úgy ismerkedett meg a fiúkkal, hogy kint feküdt a Duna-par- ton és azok leszólították, mert messziről lánynak nézték. Akkor már jónéhány hete csövezett; kimaradt a Goliból, ahol majd egy éve dolgozott a festőműhelyben havi ezerháromért. A gyárban nem volt rossz, de egyik fizetéskor ellopták a pénzét, egy fillérje sem maradt. Ezért kezdett csövezni, nem volt kitartása két hétig és az albérletet sem tudta kifizetni. Mert tizenöt éves korától mór nem otthon lakott Óbudán, hanem kint, Po- mázon, a Patak-soron. Nem egy helyen, három családnál is. Keresetét nekik adta, két- három darab százast tartott csak magánál havonta. A többiért ellátták, kosztolták. Igaz, ígérték azt is, hogy ruhát vesznek neki, de ez bizony elmaradt. L m A w L m* I I így -még mindig jobb volt, mintha az apjánál, annál á vén gazembernél maradt volna. Már két és fél éve, hogy lelépett tőle, de látni se’ kívánta. Nem volt apa az, jót se’ ő, se’ a testvérei nem kaptak tőle. Nemigen ismertem én se’ nála hitványabb embert. Annak a családja nem számított, az italbolt, meg a cimborák, az volt a mindene. Illetve, a pia. Saját maga féltéglával szokta veregetni a mellét: „Ügy ittam én a piát egész életemben, mint a homok a vizet”. Sokáig a Széna térnél, a piacon trógerolt, az ottani csehóban verődtek össze a haverok. Mindennap más fizette a rundokat, a pénz amit keresett, el is ment. Amikor ez a szeszhordó, késő este részegen hazament, sokszor végigverte őket. Előbb az asszonyt, aztán a gyerekeket. Asszonyt mondok, de nem egyet, a hatvanhárom éves vén ember most nyűvi az ötödiket. A Lali anyja a második volt neki, a szerencsétlen nagyon nehéz bajban sorvadt el, a gyéréit rá nem is emlékezik, mert csak négyéves volt. Két évvel nagyobb bátyjával, Karcsival már előbb állami nevelőotthonba kerültek, anyju^ hosz- szú betegsége miatt. Volt még két fiútestvérük, meg egy lány, de csak féltest'érek voltak, anyjuk első házasságából születtek. Ezenkívül is volt még az apjuknak két gyereke, de azokat nem ő nevelte. Igaz, hogy ezeket se, akik nála voltak. Mert az egész kicsik, a Lali, meg a Karcsi után, mentek otthonba a többiek is. Muszáj volt, éheztek, a szomszédok sajnálták meg őJmt, azok adtak néha enni nekik! Ez akkor volt, amikor anyjuk teste még ki sem hűlt és már odaköltözött a szoba-konyhába a másik asszony, az apjuk az italboltban szedte fel. A gyerekek csak nyári szünidőben kerültek néhány hétre haza. De inkább szívesebben voltak az intézetben. Ott jobb volt nekik. If «tali mondta nekem: í,Tudja, Jani bácsi, megkaptam én ott mindent, ami kellett, csak egyet nem, a szere tetet.” sön már ismerték őket. Sokszor megtörtént, hogy rendőr kíséretében, hatósági segédlettel tudtak csak hazamenni. Még nem volt a Lali tizenöt éves, amikor betelt a mérték. Egyik nap kitette a szűrét az apja Ilonka néninek, akivel pedig kilenc éve élt. És megesküdött egy nála harminc évvel fiatalabb nővel. Azt is az italboltból vitte haza, az ágyba. Amikor ez történt, a két srác nagy botrányt csapott. Apjuk letette a küszöb mellé a fejszét. „Ha ide bemertek lépni, kettéhasítom a fejeteket.” Akkor kerestek maguknak kéglit, a Lali így került Pomáz- ra. De mondtam, hogy tavaly ősszel már nem járt ki oda, bent csövezett vagy két hónapig Óbudán. A Park mozi pénztárfülkéjében is aludt hetekig, meg jó időben a réten, kazlak tövében. És nappal a Filatorigátra járt vagont kirakni. Amit azzal keresett, elég volt ennivalóra, mozira. Igaz, hegyes csukára, trapéznadrágra, meg olasz pulcsira nem tellett neki, de azért a galeri befogadta. hogy megáll tőle az ember esze. Gyufával próbáltak lyukat égetni, hogyha majd meglesz, eloltják a tüzet. De lángolni kezdett az egész kazal. ■ Akkor elszaladtak. A szálma egész éjjel égett, két kerület tűzoltói alig tudták megfékezni, csak egy hajszálon múlt, hogy tovább nem terjedt. ' így csak negyvenezer forint kár érte a szövetkezetei. És a gyufát a Lali gyújtotta meg... 0 Belegondolni -is szomorú, úgy nőtt fel ez a Lali gyerek. De ezzel még nincs vége, amit az apjával kapcsolatban el akarok mondani. Tizennégy éves volt a fiú, mikor kikerült az intézetből, haza Óbudára. Akkor maga keresett munkát, előbb egy ma- szelchez ment asztalosinasnak, de otthagyta, hogy pénzt keressen. Beállt a harmadik kerületi ingatlankezelőhöz vízvezetékszerelők mellé segítőnek. A pénzt hazaadta, de néha hiányzott belőle száz-százötven fprint. Annyi, ameny- nyit kölcsönkért a srác a szakiktól, akikkel melózott, hogy legyen miből enni. A vén csavargó, aki egyszer vett, egyetlen egyszer egy új ruhadarabot, egy tréningmackót a kölyöknek még kiskorában, és azért, nem ment állandó munkára soha, hogy az intézeti tartásért a gyerekek után ne tudjanak levonni, ilyenkor, ha hiányzott a pénzből, kizavarta Lalit, meg a bátyját is a lakásból. Kívülzárta őket akkor is, ha este nyolc után mentek haza. Nem egyszer, nem is kétszer, kinn aludtak a fiúk a gangon, a forgácsos- ládában. A körzeti rendőrőrVolt ott egy srác, az Imre, már elmúlt húszéves, az apja ott lakik az új házakban. Az volt a góré, a többiek ráhallgattak. Vagány srác az Imre, már háromszor volt sitten, elvált szülei, meg a pia juttatták idáig. Tény, hogy a többiek, a Jenő, meg a Gabi felnéztek rá, mentek utána. Egyikük se melózott mór pár hónapja, amikor szeptember végén, az Imre javasolta, ránduljanak ki a Kőhegyre. Megegyeztek. mikor indulnak. De elhalasztották, mert a Lalinak még volt kirakni való vagonja. Mikor azzal készen lett, akkor mentek, este. A Jenő elhívta azt a lányt is, akivel járt, az Erzsit. Láttam én is többször, nyiszlett testű, csúnya arcú és nagyon buta. De egyhez nagyon értett, csinálta is fűvel, fával már tizenhárom éves kora óta. özvegy anyja nem bírt vele, tavaly már egyszer lebukott, amikor disszidálni akart három fiúval. Szóval így mentek fel a Kőhegyre, öten. Ott tudott az Imre egy jó nagy barlangot, elhatározták, hogy abban csöveznek. De ahhoz sok minden kellett, takarók, matracok és kaja, meg pia. De ez sem volt probléma. Tele van a hegyoldal Pomáz felett víkendházakkal, magamfajta kisemberek vityil- lóival. Az Imre nagymutter- jáék meg lenn laknak a faluban, ő jobban ismerte a környéket, mint én a tenyerem. „Zár pedig előtte nem létezik. Akármilyen lakat,' vagy wertheim, mindet kinyitja percek alatt.” A Lali így mondta. Be is törtek vagy öt helyre. Egyik házba a vaspántos ajtón, a másikba az ablakon, de volt ahová a tetőn, vagy a pincén át jutottak be. A holmit kivitték a barlangba, ott tanyáztak öt napig. Nem tudom, gondoltak-e rá, mi jár azért, amit tesznek. Az Imrének kellett rá gondolnia, nem először csinálta és a bétékát is ismeri, akár egy ügyvéd. De annak már mindegy, ha piához juthat, nem törődik semmivel. Itt fent pedig azt- is találtak, megittak egyik délután vagy hét-nyolc liter bort egyszerre. *A Lali egy kortyot se’ mert utálja, meg a lány se’. De a többiek úgy beszívtak, hogy nem is emlékeztek rá vissza, akkor mit tettek. Jó kis buli volt, az biztos. Romantika is akadt a barlangban, újfajta ... A Lali ebben nem vett részt, mert nem tetszett a lány, de ennél jobb is az ízlése. El is hiszem neki. Ezzel a kalanddal nem elégedtek meg. Amikor egy október eleji este lejöttek, esni kezdett. A pomázi határban szalmakazlak álltak, az egyikbe akartak bebújni éjszakára. Kezdték kézzel húzogatni a szalmacsomókat, nehezen ment. Olyan marhaságokat csináltak erre, A buli még mindig nem ért véget. Ezután bementek a HEV-vel és a Római felett, az Aranyhegyen folytatták. Nem mindnyájan, mert a Jenő, meg a Gabi hazamentek, szüleik lakására. A Lalinak nem volt hová menni, ezért elkísérte a górét, meg a lányt. És megint betörtek egy pár helyre. Itt érték végül tetten őket, és amire futva leértek az egyik tag lakására, a rendőrök már vártak rájuk. Hát így kerültek mind az öten a Markóba. Kérdezhetik, hogy nekem mi közöm mindehhez? Mert soha nem volt még bajom a törvénnyel, rendes munkám van, drehálok a szerszámgyárban, tizenkét forintot kapok, kiemelt órabért. Van szép otthonom is, egyéves kisfiam, dolgos feleségem. Rokonom nekem talán ez a Lali? Nem az, mégis pár hónapja, de különösen három hete sok közöm van hozzá. Hogy is mondjam? Én ezt a fiút... magamhoz vettem. Újságban olvastam róla, a tárgyalásról, de főleg a Lali életéről. Nagyon bántott az egész, még éjjel is fenn voltam, nem tudtam elaludni. Hogy nálunk, a negyvenöt után született gyerekek, és ráadásul munkássrácok idejutnak? Igaz, a szülők a hibásak a legjobban. Nemcsak a Lalié, mert az Imre anyja, mikor elvált és még egyszer férjhezment, a második ura előtt elhallgatta ezt a gyereket. És a buszsofőr apja se szívelte soha. A Gábort és az Erzsit özvegy anyjuk engedékenyen nevelte. A Jenőt meg elkényeztették, annyira, hogy tévét, magnót, lemezjátszót is vettek a kedvéért, csak éppen a munkára nem tudták rászoktatni, még azt sem érték el, hogy a nyolc általánost elvégezze. Hárman közülük állami otthonban nőttek fel, egészen bepörögtem a gondolattól, ez lesz az ottani gyerekekből? Megtudtam, mikor tartják a legközelebbi tárgyalást, szabadságot vettem ki, elmentem Szentendrére. Tudom, akármennyi mentségük is van ezeknek a kölyköknek, és nem ártana egynémelyik apját is odaültetni a vádlottak padjára, de mégis súlyos az, amit tettek ez alól nem lehet felmenteni egyiket se! összeszorult azért a szívem mikor bekísérték őket megbilincselve. Csupa értelmes fiú, ártatlan arcú szépség, csak a vezér koravén az italtól. A Lali másodiknak ült, a padlót nézte, a szeméből két fényes csík futott le amikor, a gyermekkorukról a nővérét a bíró kihallgatta. Könnyezett a teremben mindenki még a két ülnöknő is. Az apja nem jött el, pedig már kétszer idézték, harmadszorra a bíróság elrendelte az elővezetést A tárgyalás szünetében engedélyt kértem, hogy beszélhessek a gyerekkel. Mondtam neki, hogy ezután törődni fogok vele. A járási vezetőügyész képviselte a vádat, neki is bejelentettem. És utána bementem a Lalihoz a Markóba, beszélőre. Nem mondtam nagy szavakat, mert én is utálom a prédikációkat. Megbeszéltük a dolgát, ha kijön, semmi balhé hanem meló, becsületes élet. Egy szót sem szóltam még a feleségemről, Erzsiről. Először nagyon tartottam tőle, ellenezni fogja, hogy Lali hozzánk jöjjön. Az ügyet elejétől ismerte és egyetértett, hogy segítsek rajta, még csomagot is készített a részére, csak az egyik feigyőr a tárgyaláskor nem engedje, hogy odaadjam. Szóval Erzsi erősen gondolkodott, de azután beleegyezett, hogy a gyerek nálunk lakjon. Jó asszony, mindig lehet rá számítani. Az utolsó előtti tárgyaláson, amikor a vád- és a védőbeszédeket tartották, beadtam egy papírt a bíróságnak, hogy felelősséget vállalok érte. Kedves öregúr volt a kirendelt védője, kérte azonnal a feltételes szabadlábrahelyezését. A tanácsvezető bíró, a két ülnök és az ügyész igazán nagyon rendesek voltak, a fiú egész sorsát átérezték. De akkor nem hoztak ítéletet. Aznap este már nálunk aludt. Későig beszélgettünk. Azt mondta: „Tudja, Jani bácsi, volt időm nyolc és fél hónapig gondolkozni. Oda többet nem szeretnék visszakerülni.” És még: „Gyökeret akarok ereszteni valamelyik üzemben.” Én azt feleltem: „Pár napig pihenj, azután megbeszéljük.” Másnap, szombaton, adtam neki harminc forintot, mert fizetés előtt voltunk. „Menj moziba, ahová akarsz, tizenegyre gyere haza.” Egy kicsit izgultam azért, mikor jön. Fél tízkor már csöngetett. „Sétáltam a körúton, megettem két fagyit.” Mutatta a pénzt, tizenkét forintot költött. Hétfőn leültünk, megbeszéltük, olyan munkahelyet kellene szerezni, ahol szakmát tanulhat. Az autó- és motor- szerelést ő is jónak tartotta. Az MHS-nél közben elvégzi a sofőrtanfoJyamot, jövőre úgyis megy katonának, ojt is hasznát veszi és két szakmája is lesz! „Várjuk meg az íté- j letet, azután keresek neked helyet.” i Másnap, amikor hazamentem, elém állt. „Jani bácsi, addig is kimegyek egypár- szor vagont kirakni a Filatorigátra.” Négy napig csinálta, véres, hólyagos lett a tenyere. A pénzt, az elszámolási cédulába hajtva, odanyújtotta Erzsinek. „Csak maradjon nálad, veszel magadnak cipőt belőle.” Mert egy szál ruhája vőlt csak, az is nagyon kopott. Otthonról nem kívánkozott el, órákig hancúrozott a kis Petivel, csókolgatta, hangos lett a lakás, úgy kacagtak. Meg olvasott sokat, rajzolt, és nagyon ügyesen megjavította a villanykapcsolókat. Azután egyik nap, amikor munkába mentünk, odalépett hozzám és aztán az asszonyhoz. Megcsókolt bennünket. Együtt mentünk ki Szentendrére. Szigorú és súlyos volt az ítélet: két évet kapott. A többiek kevesebbet, csak az Imre, mint visszaeső, három és felet. Persze, fellebbeztünk. Az egyik védő, egy fiatal ügyvéd azt mondta, mikor kijöttünk a bíróságról: „Ha jól dolgozol, a fellebbviteli tárgyaláson sokat csökkenthétnek, talán leveszik a felére.” A Lali már két hete segédmunkás Angyalföldön, az egyik autójavítóban. Nevet a szeme, fütyörészve jön haza és petróleumszagot hoz a lakásba. Tegnap azt mondta neki a művezetője: „Lajos, nemsokára felemelem az óra- béredet.” Hetesi Ferenc Pál Készül a magyar hűtőfáska Régebben olvashattunk róla, hogy külföldön olyan bevásárló táskákat hoztak forgalomba, amelyben az árut órákig hidegen lehet tartani, tehát a nagy nyári melegben sem olvad bele a „szatyorba” a vaj, nem kap szagot a hús, amíg a háziasszony hazaér. A közelmúltban hírt kaptunk róla, hogy a gyömrői vegyi üzem és a kistarcsai bőrdíszművesek együttműködésével készül a magyar hűtőtáska. Kívülről ugyanolyan, mint a forgalomban levő táskák, csak egy hűtőfolyadékkal teli betétet tesznek bele. Ezt a betétet kell a hűtőgépben, vagy a jégszekrényben lehűteni, s amikor a háziasszony bevásárolni indul, a táskába helyezi, s ha kedve tartja, a legromlandóbb áruféleségekkel is akár órákig beszélgethet barátnőjével, beülhet a fodrászhoz stb., holmija a hűtőtáskában teljes biztonságban lesz. Most, a harmadik negyedévben kezdődik meg a sorozatgyártás, s remélhetőleg még az idén hasznát is vesszük ennek a praktikus újdonságnak. 1984. JŰLIUS 16, CSÜTÖRTÖK ÉDES A DINNYE (Gábor Viktor felvétele) Katonai műszaki alakulatok segítik az ország legfontosabb építkezéseit Az ország építkezésein-állandó gondot oko? a munkaerőhiány. Éppen ezért nagy segítséget jelentett tavaly, hogy a Honvédelmi Minisztérium hozzájárulásával katonák dolgoztak az ország építkezésein, az építési idény közepének két nyári hónapjában. Nem ez az első és nem is az utolsó eset, hogy a néphadsereg részt vesz az ország gazdasági gondjainak enyhítésében. Az őszi betakarítaz idején sok tehergépkocsit kölcsönöztek a termelőszövetkezeteknek, a télen pedig a Duna és a Tisza veszélyes jégtorlaszait robbantották a bátor honvédek. Az építőiparban az idén sem enyhült a munkaerő- hiány, és a harmadik ötéves tervben sem számíthatnak a munkások számának jelentős emelkedésére. A Minisztertanács hozzájárulásával most a honvédelmi és az építésügyi tárca vezetői megállapodást kötöttek arról, hogy az esetenkénti egyezségek helyett szervezettebb formában működnek együtt 'a népgazdaság építési problémáinak megoldásában. Kidolgozták az együttműködés formáit és szabályait, amelyeknek alapján katonai műszaki alakulatok vesznek részt a sürgős és fontos építési munkákban. Néhány építkezésen az első fél évben is dolgoztak katonák, s a napokban már nagyobb arányban is megkezdődött a munkU. Április óta részt vesznek a diósgyőri Lenin Kohászati Müvek rekonstrukciós munkáiban, most pedig Százhalombattán az új 7cőolaifino- mító. Budapesten és Pécsett az új lakótelepek építését segítik. Az építkezésen a honvédeknek is csak annyi ideig kell részt venni a munkában, mint a vállalat dolgozóinak. Századnál vagy szakasznál kisebb eaység nem mehet az építkezésre, s a vállalatnak lehetővé kell tenni, hogy amennyire a körülményev megengedik, önálló honvéd- brigádok dolgozzanak saját brigádvezetövel. Az énítőmun- káhm elért teljesítmény arányában havi illetményükön felül pénzjutalmat is kapnak a honvédek, amennyiben a teljesítményük meghaladja a 60 százalékot. Az építkezést természetesen a vállalat helyi műszaki vezetője irányítja, s műszaki rendelkezéseiről tájékoztatja a katonai egység parancsnokát. A vállalatnak egyik legfon'.o- sabb kötelezettsége az, hogy az építkezésen biztosítsa az egység szakkiképzését. Az önként jelentkező honvédek a vállalat szakmunkásképző tanfolyamain is részt vehetnek, s így, mire leszerelnek, szakmunkásbizony ílványt kaphatnak. Magyar játékfilmek sikere Bulgáriában A bolgár mozikban bemutatott magyar játékfilmek a most közölt statisztikai adatok szerint igen nagy sikert arattak. 1963-ban a Lopott boldogság című alkotást mintegy 600 000-en nézték meg. Fábry Zoltán rendező Két félidő a pokolban című munkáját 385 000-en látták. Nagy tetszést aratott a Mid néni két élete című vígjáték, amelynek 400 000 és a Meztelen diplomata, amelynek 380 000 nézője volt. (MTI) Művezetők vetélkedője A Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének kezdeményezése nyomán érdekes vetélkedő kezdődött a Váci Kötöttárugyár művezetői között. A vetélkedőben való részvétel önkéntes. A jelentkezők rövid tanfolyamon vesznek részt. Anyagismeretet, kö- tő-hurkoló technológiát, kötéstechnikát tanulnak, s a balesetvédelmi és tűzrendészet! szabályokkal is foglalkoznak. A tanfolyam végeztével vizsgát tesznek a résztvevők, s a legjobbak tovább folytatják a vetélkedőt a központi döntőben, amelyre szeptember közepén kerül sor. A vetélkedőben résztvevő művezetők az értékes tudás mellett oklevelet és pénzjutalmat is kaphatnak, ha kiválóan elsajátítják az előírt tanulmányi anyagot. I
